Csongrád Megyei Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

Igácstott a megyei népbizottság Mi történt a nagyvilágban? (Folytatás az 1. oldalról.) február 18-i ülésének állás­­foglalásával és a választá­sokkal kapcsolatban, majd ezt követően a megyei bi­zottság mb. titkár.­, Molnár Sándor terjesztette elő a tes­tület választási munkater­vét. A két referátumot a bi­zottsági ülés résztvevői egy­hangúlag elfogadták — az­zal, hogy a választási mun­katerv egyik megfogalmazá­­sát árnyaltabb kifejezéssel helyettesítették. A testületi értekezlet szü­netében rendkívüli ülést tar­tott a megyei népfrontel­­­­nökség. Itt — többek kö­zött — elhatározta, hogy ja­vasolja a megyei népfrontbi­­zottságnak, erősítse meg tisztségében Nagy István megyei elnököt, aki funkció­ját eleddig — közmegelége­désre ugyan, de — megbí­zottként látta el. A javasla­tot a jelenlevők egyhangú­lag elfogadták.* — Tiszta lelkiismerettel állhatunk a választópolgárok elé — mondotta, többek kö­zött a megyei népfrontelnök. — Hiszen olyan politika to­vábbfolytatásához kérjük az igent, amelyet az élet, a realitás igazolt. Ez a szocia­lizmus építésének politikája. Megyénk is a dinamikus fej­lődés útját járja. A fejlődés sodrában mozgalmunk is megtalálta a maga helyét. Tevékenységünkre nem a látványosság, hanem a sok­oldalú, ún. „aprómunka” volt jellemző... Itt kell utalnom arra is, milyen je­lentős eredményeket értünk el a kommunális célkitűzé­sek megvalósításában, töb­bek között a társadalmi munka szervezésével. Me­gyénk lakói több mint negy­venmillió forint értékű mun­kával járultak hozzá éle­tünk szebbé tételéhez. Ez a társadalmi munka is fölér, ha arányait tekintjük, egy kisebb népszavazással. A választások lebonyolítá­sával kapcsolatban megtisz­telő feladat vár mozgal­munkra. Célunk, hogy min­denhová, az élet minden te­rületére eljussunk, és moz­gósítsuk e politika melletti állásfoglalásra a társadalom minden rétegét, annak min­den felnőtt tagját. Ezt csak úgy érhetjük el, ha moz­galmunk minden aktivistája szívügyének tekinti ezt a munkát. S nekem meggyőző­désem, hogy annak tekinti. A sokoldalú vitában töb­ben felszólaltak. Mindany­­nyian önmaguk és az álta­luk képviselt társadalmi szervezet, réteg — nők, if­júság, szakszervezet, tsz-ek, egyházak, egyetemek, a párt helyi szervei­k nevében ,tá­mogatásukról biztosították a Hazafias Népfrontot, egyben felajánlották segítségüket a választások sikeres,­­ zavarta­lan lebonyolítása érdekében. Horváth László a válasz­tási törvény módosításáról szólt, azt fejtegetve, e kor­rekció hogyan függ össze a szocialista demokratizmus erősödésével, az annak szé­lesítésére, társadalmi mére­tűvé való tételére törekvés­sel. Utalt rá: a jelölő gyű­lések szerepének megnöve­kedése nem jelenti a nép­front funkciójának csökke­nését. Ellenkezőleg. Felelős­sége a választópolgárok fe­­llelősségével együtt, azzal arányosan növekszik. Felszólalt a tanácskozáson Győri Imre is. —» A válasz­tásokra valóban kiegyensú­lyozott, jó légkörben kerül majd sor — mondotta. — Az emberek nyugodtak, nincs politikai feszültség. Ezt az atmoszférát a párt X. kongresszusa terem­tette meg, hatása napjainkban is ér­zékelhető. Majd a továbbiakban hangsúlyozta: — Ám ezt a pozitív összképet árnyaltan kell megítélnünk­­és érté­kelnünk. Sem elhanyagol­nunk, sem eltitkolnunk nem szabad problémáinkat, gond­jainkat. Ezzel kapcsolatban utalt a szakszervezetek­­választási kampányára, az áfészek­, a termelőszövetkezetek köz­gyűléseire, ahol a hibákról, a társadalmi feszültségeket okozó jelenségekről, mo­mentumokról is sok szó esett.­­ Vitatkozunk arról, ho­gyan értékeljük azokat a megnyilatkozásokat, ame­lyek bizonyos­­ tényleges ár- és bérfeszültségekhez kap­csolódtak. Véleményünk sze­rint e problémák szóvá té­telében is a teljesedő de­mokratizmus jelét kell lát­nunk. És nem kell félni a keményebb felvetésektől, még akkor se, ha esetleg a jogos problémákra nem tu­dunk azonnali gyógyírt aján­­lani-találni. A választási munka, an­nak lebonyolítása jó alka­lom, lehet arra, hogy pár­beszédet folytassunk a dol­gozó tömegekkel. — De ne csak mi beszéljünk — hang­súlyozta a megyei pártbi­zottság első titkára —, ha­nem hallgassuk meg az em­bereket is. Ismerjük el a fel­vetődő reális igényeket és igyekezzünk mindenre reá­lis választ adni. A Központi Bizottság tag­ja utalt a népfrontra váró munka sokoldalúságára, je­lentőségére és felelősségtel­jességére is. — Nem rutin­­feladatról van szó — mon­dotta. — Azt kérjük az em­berektől, hogy helyes poli­tikánkra mondjanak igent. Erősítsék meg azt az irány­vonalat, amelyet a párt­­kongresszus világosan kör­vonalazott. Tehát: az állam­polgárok egyetértő szavaza­taival hosszú távra állandó­­­sítsuk a nyugodt munkakö­rülményeket, a kiegyensú­lyozott, reális fejlődést. Hi­szen, ha erősek vagyunk, ne­hézségeinket is könnyebben küzdhetjük le, méghozzá po­litikai eszközökkel, na­gyobb megrázkódtatás nél­kül. A szocializmus nemcsak a kommunisták, hanem a társadalom minden dolgozó tagja számára épül. Amiből nyilvánvalóan következik, hogy csak az egész nép ösz­­szefogásával lehet felépíteni. Aktív közreműködést, kérünk tehát. A választásokon is. A megyei pártbizottság el­ső titkára kitért a szocialista demokratizmus néhány, a vá­lasztásokkal összefüggő idő­szerű kérdésére is.­­ A fel­tételek megértek a demok­ratizmus, további erősítésére, szélesítésére — mondotta. — Meggyőződésünk, hogy e jog­gal a választások során is, és a szocialista építés során is a lakosság élni és nem visszaélni fog. Hiszen — folytatta — sok jel utal ar­ra, hogy az emberek való­ban értelmét látják a közös­ségért végzett közéleti tevé­kenységnek, szívesen dolgoz­nak. Ugyanakkor azonban azt is látnunk kell, hogy egyesek tartanak a­­„többes jelölés” lehetőségétől, ma­gyarán mondva: tartanak attól, hogy — ha nem rá­juk szavaznak — „bukott emberré” válnak a közvéle­mény előtt. Véleményünk szerint: az erkölcsi megbe­csülést már az is kifejezi, amikor valakit közéleti funk­­­­ció viselésére javasolnak. Másrészről: azokkal, akik esetleg nem kapják meg azt a mennyiségű szavazatot, amennyi tanácstaggá, képvi­selővé tenné őket, a válasz­tások után is foglalkozni kell. Például úgy: módot ta­lálni arra, hogy bekapcso­lódjanak a közéletbe, mun­kát, feladatot kaphassanak. Ez is része a demokratiz­musnak.­­ a megyei pártb­otter­ság első titkára ígéretet tett arra, hogy megyénk kommu­nistái, a párt alapszerveze­tei és választott szervei, azok tisztségviselői mindent meg­tesznek a választások sike­réért, maximálisan igyekez­nek majd segíteni a nép­front felelősségteljes mun­káját. * A kibővített megyei nép­front bizottsági ülés Szabó Gáborné zárszavával ért vé­get. PAPP ZOLTÁN A résztvevők egy csoportja A monopóliumokkal kap­csolatosan érdemes két tör­ténetet egymás mellé teríni. A két történet más helyen és időben játszódott le, de a hasonlóság oly nagy és a lényeg annyira ugyanaz, hogy a tanulságot nem is kell külön megfogalmazni. A Japán kapitulációja után hozott törvények, me­lyek az ország­­demokrati­kus fejlődését voltak, illet­ve lettek volna hivatva elő­mozdítani, többek között előírták a japán monopolis­ta konszernek, részvény­­társaságok feloszlatását. Csakhogy változtak az idők és másként alakultak az amerikai érdekek, jött a koreai háború, s ennek kap­csán megindult a feloszla­tott társaságok újraéleszté­se. Érdemes egy részletet idézni Szekeres József már többször hivatkozott köny­véből: „A feloszlatott dzai­­bacuk jogilag önállóvá és egymástól teljesen függet­lenné vált vállatainak igazgatói úgynevezett ,baráti klubokat’ alakítottak. Ezek tagjai a hét egy meghatáro­zott napján találkoztak, és kedélyes vacsorázgatás köz­ben egyeztették össze válla­lataik gazdaságpolitikáját.. Érdekes véletlen­ folytán a keddi klubnapokon csak a volt Mitsui-konszern egy­kori igazgatói, péntekenként csak a Mitsubishi volt ve­zetői keresték fel a klub he­lyiségeit. Hiába, ez már a régi fegyverbarátság és a­­ hagyományos családi érzés összetartó ereje ...” Eddig’ az 50-es évekre vonatkozó Idézet. Összehasonlítás kedvéért ugorjunk egy kicsit térben és időben ,is. Színhely, az Észak-amerikai Egyesült Államok, időpont 1890, s egy idézet Essad Bey „Olaj” című könyvéből: „ ... A Standard Oit a hatóságok hi­vatalosan feloszlatták .... a Standard Oil különböző ma­gánvállalatokra bomlott fel igaz, hogy az olajfinomítók önállósultak, de a világnak semmiféle hatalma nem aka­dályozhatta meg az olajfi­nomítók tulajdonosait, hogy mindennap együtt ne ebé­deljenek Rockefeller barát­jukkal. S hogy ezek a napi közös­­ ebédek léptek a régi trösztülések helyébe, az nyil­vánvalóan olyan magán­ügyük volt azoknak az uraknak, amelybe senkinek nem állt jogába beleszólni. Semmiféle szerződés nem kötötte őket Rockefellerhez, csak éppen azért látogatták meg régi barátjukat, hogy meghallgassák üzleti taná­csait. Semmiféle törvény a világon nem tilthatja el az embert attól, hogy meghall­gassa barátja bölcs üzleti tanácsait...” Eddig az idé­zet, hozzá még annyit, ami­kor 7 év múlva eloszlott a trösztellenes hangulat, az olajcsászár újra megalapí­totta a Standard Oilt, s évenként 60% osztalékot fi­zetett. Az utóbbi történetnek azonban még, folytatása is van. Öt évig tartó per után az Egyesült Államok legfel­sőbb bírósága elrendelte a Rockefeller vezetése alatt álló Standard Oil 6 hónapon belül megejtendő feloszla­tását, mert: „...Rockefeller és társai ... összeesküvést szőttek polgártársaik ellen. A köztársaság érdekében el­rendelem, hogy a veszélyes összeesküvő szervezetet leg­később 1911. november 15-ig feloszlassák ...” Eddig az ítélet, más kérdés azonban, hogy a világ más részében, és az angol birodalom támo­gatásával már létrejött és az Amerikán kívüli világ legfontosabb olajforrásait szilárdan kezében tartotta a Royal Dutch, a Sh­ell, az Anglo-Persian tröszt, íme, a mesebeli hétfejű­­sárkány története, modern időkbe át­helyezve. Meglátogattuk Japán leg­nagyobb cinkércbányáját, végignéztük a bányát, az őrlőművet, az ércdúsító flo­­tálóművet, a kohókat és a finomítót. A bányaterület és a csatlakozó üzemrészek kapacitására jellemző, hogy napi 5200­ t ércet termelnek, s­­az őrlőmű és a flotálóüze­­mek természetesen képesek ezt a napi mennyiséget fel is dolgozni. A flotálóüzem havi produkciója 10 000 t cink- és kb. 1000 t ólom­­koncentrátum. Egy-egy bá­nyász napi teljesítménye pédául a Kamioka-bányában 10 . A hatalmas őrlőmű üzemelését 2 fő ellenőrzi, tv-kamerák segítségével, s az optimális őrlési finom­ság fenntartásáról e­­y kom­puter gondoskodik. De a flo­­tálóüzem munkáját is egy röntgenspektrométerrel egy­bekapcsolt komputer irányít­ja, és termelését 3 fő kont­rollálja. Nagymértékben automatizált maga a fejtési művelet is, hiszen csakis így lehetséges az egy főre eső napi N­ tonna érc kiterme­lésének a biztosítása. Általános tetszést, elisme­rést keltett az a rend, fe­gyelmezettség, ami a bá­nyákban is, de máshol is észlelhető volt, mind a mun­ka megszervezésében, mind a munka végrehajtásában S midőn utazásunk vége­ felé kérdezték japán vendéglátó­ink véleményemet, úgy ér­zem nem jártam messze az igazságtól, hogy Japán gaz­dasági erejének fő alanyai • a magas fokú automatizálás, a kitűnő szervezettség, de nem elhanyagolható mérték­ben az ősi hagyománytiszte­let modernebb vetületben való megnyilvánulása, hi­szen a fegyelmezettség kö­telességtudat részben leg­alább a régi hagyományok­ban gyökerezik. Sok mindent láttam a Japánban töltött két hét alatt, amelyek tanulságosak voltak számomra szakember­ként is, általánosságban is. Bepillantást nyertünk a mai Japánba, amely alig több mint 100 évvel ezelőtt még elzárt ország volt a nyuga­tiak számára, s amelyik ma a világ harmadik gazdasági hatalmává emelte önmagát. Dr. GRASSELLY GYULA, tanszékvezető egyetemi tanár Mozaiktöredékek Japánról 5. Monopóliumok egykor és most Egyiptom sürgeti az izraeli választ Egyiptom számára nem marad más lehetőség, csak a harc folytatása, hacsak a Jar­ring által felvetett kérdés­komplexumra adott izraeli válasz pozitív nem lesz — írja szerdán az Al Ahram, az egyiptomi kormány félhi­vatalos lapja. Az újság intézkedéseket sürget a négy nagyhatalom, valamint a Biztonsági Ta­nács részéről. * Izrael hamarosan, azaz né­hány napon belül hivatalo­san válaszol Jarring kezde­ményezésére — jelentette ki Wahingtonban Rabin izraeli nagykövet, aki a kormányá­val folytatott konzultációk befejeztével visszaérkezett ál­lomáshelyére. Nixon rádióbeszédet mondott Nixon amerikai elnök szer­­­­dán, magyar idő szerint 17­­ órakor 25 perces rádióbeszéd­­­det mondott. Beszédében ki-­­ fejtette fő külpolitikai elgon­dolásait és foglalkozott az Egyesült Államoknak a töb­bi országgal fennálló kapcso­lataival. Beszédében Nixon fő vo­nalakban érintette a dél­­vietnami csapatoknak ameri­kai támogatással folyó laoszi akciójával kapcsolatos kér­déseket is. A rádióbeszéd egy órával előzte meg Nixon elnök évi külpolitikai jelentésének köz­zétételét. A 65 000 szavas do­kumentumot az elnök a kongresszus elé terjeszti. Közben Edmund Muskie szenátor Philadelphiában minden eddiginél hevesebben bírálta Nixon elnök vietna­mi politikáját. A szenátor ki­jelentette: össze kell fog­nunk és valamennyiünknek együtt kell kiáltanunk — elég volt! A svéd kormány március 3-i hatállyal a 5300 főnyi tisztikarából el­bocsát 3000 embert, mert szakmai szövetségük meg­szavazta a vasutassztrájkot. A tisztek tagjai a kormány­alkalmazottak országos szö­vetségének. Március 4-én — mint közölték — elbocsáta­nak 1400 tisztviselőt is, ha­sonló okokból. Az angol országos postás­­sztrájk szerdán hatodik he­tébe lépett. A kormány óva­tos derűlátással tekint Carr foglalkoztatottságiügyi mi­­­niszter békéltetési kísérletei­re és reméli, hogy azok el­­mozdíthatják a holtpontról a tárgyalásokat. Moszkvában szerda dél­előtt megkezdődtek a szovjet —jugoszláv hivatalos tár­gyalások A szovjet küldött­séget Andrej Gromiko kül­ügyminiszter, a­­ jugoszláv, delegációt pedig Mirko Te­­pavac külügyminiszter veze­ti. Edward Gierek, a LEMP KB első titkára és Piotr Ja­­roszewicz miniszterelnök Alsó-Sziléziában tartózkodik. Szerdán Wroclawban talál­koztak a LEMP vajdasági bizottságának vezetőségi tag­jaival, s a wroclawi városi és vajdasági népi tanácsok elnökeivel és megvitatták velük a körzet fejlesztésének legfontosabb problémáit. Agostino Casaroli bíboros, külügyi államtitkár szerdán a Szovjetunióba utazott, hogy a Vatikán nevében ma aláírja az atomsorompó-szer­­ződést. Brüsszelben szerdán foly­tatódott a zsidó világkong­resszus kedden megkezdet háromnapos ülésszaka. A provokatív tanácskozás egyetlen napirendje „a Szov­jetunióban élő zsidók hely­zetének megvitatása”. A Szovjetunió a múlt héten nyilatkozatban bélyegezte meg a tanácskozást. A Szov­jet—Belga Baráti Társaság meghívására Brüsszelben tartózkodó szovjet küldött­ség nyilatkozatban mutatott rá:­a zsidó nemzetiségű szov­jet állampolgárok döntő többsége nem vállal közös­séget a brüsszeli „kongresz­­szust” megrendező cionista kalandorokkal. . Szovjet- nyugatnémet tárgyalások Csütörtökön szovjet-nyu­gatnémet tárgyalások kez­dődnek Bonnban. A tárgya­lások célja kereskedelmi egyezmény megkötése. A szovjet küldöttséget Alek­­szej N. Manzsulo helyettes külkereskedelmi miniszter, a nyugatnémet delegációt Peter Hermes nagykövet ve­zeti. A két ország között 1963 óta nem áll fenn kereskedel­mi egyezmény. A kereske­delmi forgalom volumene azonban Moszkva és Bonn között állandóan növekedet. Míg 1958-ban a forgalom értéke mindkét irányban 420 millió márka volt, 1969- ben már a Szovjetunió 1,30 milliárd márka értékben ex­portált az NSZK-ba, a nyu­gatnémet fél pedig 1,58 milliárd márka értékben ex­portált a Szovjetunióba. Bonni gazdasági körök ar­ra számítanak, hogy az áru­csere-forgalom, akár kötnek most kereskedelmi egyez­ményt, akár nem, tovább fog növekedni. el saigoni csapatok újabb veresége A laoszi baloldal fegyver­rohamzászlóalját ,— közölték offenzívája nyomán „védel­­mes erői szétverték és még­ szerdán este Saigonban. A mi vonalainak megszilárdítá­­futamodásra kényszerítették sara átcsoportosult...” - ír­a Laosz területére behatolt kész további nyolc saigoni­ba az AFP francia hírügy­­saigoni csapatok egy újabb rohamzászlóalj a partizánok­nökség jelentésében. CSÜTÖRTÖK, 1971. FEBRUÁR 35.

Next