Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

­ Pock Jenő voltaszálasi beszéde Tatabsuyan­­ (Folytatás az 1. oldalról.) szerkezeti változtatásokról — mint például a kemni­zá­­lás, az alumínu­mipar fej­lesztése, a számí­tástechni­kai eszközök gyártása és rése, a járműprogram m­egvaldulása, a korszerű építőipari módszerek meg­honosítása, nem utolsósor­ban pedig népgazdaságunk energiastruktúrá­jának kor­szerűsítése , majd a szénbányászat jövőjével foglalkozott. Rámutatott, hogy a hazai széntermelés a negyedik ötéves terv so­rán évi 27—28 millió ton­na marad- Annak ellenére, hogy energiaellátásunkban a szén százalékos részese­dési aránya csökken, a szénbányászat feladata a hazai ellátásban, a fo­gyasztói igények kielégíté­sében változatlanul jelen­tős.­­ Ezért mielőbb hozzá kell látni olyan bányanyi­tási, munkálatokhoz, a ter­melékenységet növelő fej­lesztéshez és a szénterme­lő kapacitásoknak olyan pótlásához, amelyek révén biztosítható az igényekhez igazodó széntermelés. A bányászokat pedig ezután is megkülönböztetett erköl­csi és anyagi megbecsülés­ben kell részesíteni.­­ Népgazdaságunk je­lenlegi és távlati igényeit alapul véve, a kormány már korábban intézkedése­ket tett a jó minőségű sze­net termelő szénmedencék rekonstrukciójának folyta­tására.­­ A kormány a bányalét­szám stabilizálására és a többlettermelés ösztönzésé­re jelentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket hagyott jóvá. Rendezték a föld alatt dolgozók pótsza­badságát, a hosszabb ideje ilyen szolgálatot ellátók évi fizetett szabadsága 24 napnál is több lehet. A termelő dolgozók évi összes szabadsága — az engedé­lyezett pótszabadságokkal — elérheti a 36, a kiszol­gáló dolgozóké a 30 napot. Egyszóval: a szénbányá­szatnak országunkban van jövője, bányászainknak van perspektívája és becsülete, amire büszkék lehetnek.­­ Arról is beszámolha­tok, hogy a kormány 1971- ben, még az év első felé­ben megtárgyalja a továb­bi 10—15 éves időszak energiafejlesztési program­ját és meghatározza ener­giaszükségletünk kielégíté­sének legfontosabb felada­tait. Foglalkozott a kormány elnöke a nemzeti­ jövedelem elosztásának kérdésével. Rámutatott: a Jövedelemelosztásunk fő arányait és a felhaszná­lás irányát népgazdasági terveink szabályozzák. Ez biztosítja, hogy a nemzeti jövedelem alapvetően a munkásosztály, a dolgozó nép érdekei szerint kerül­jön felhasználásb­a. A munkásosztály állama — összhangban a párt ál­talános irányelveivel és egyetértésben a szakszer­vezetekkel — határozza meg az elosztás fő arányát és rendjét. Így például a következő 5 esztendőben a nemzeti jövedelemnek hoz­závetőlegesen 23—25 száza­lékát akarjuk felhalmozás­ra és 75—77 százalékát fo­gyasztásra fordítani. Isme­retes, hogy a szakszerveze­tek nemcsak az elosztást alapvetően meghatározó kormányzati szintű dönté­seknél vannak jelen, de minden szinten részt vesz­nek a jövedelem felosztá­sában. Természetesen csak azt tudjuk elosztani, amit meg­termeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosz­tás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, ame­lyekre a társadalomnak, a belföldi és a külföldi fo­gyasztóknak szükségük van. Az életszínvonal egyik legfontosabb jellemzője­ként említette a miniszter­­elnök a lakosság anyagi ja­vakkal történő ellátását Megállapította, hogy az elmúlt esztendőben a la­kosság áruellátása sokat javult: a hazai termelés és a fogyasztási cikkek im­portja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos rendeltetésű olcsóbb és drágább termékekből egyaránt folyamatos legyen az ellátás. Korántsem vagytunk azonban mindennel elége­dettek az árakkal, s ter­mékeink minőségével kap­csolatban gyakran hang­zanak el jogos bíráló meg­jegyzések és észrevételek. A kormány az irányító­­szervek kötelességévé tet­te, hogy az eddiginél szi­gorúbban járjanak el azok­kal szemben, akik tisztes­ségtelen haszonszerzéssel akarnak eredményt elér­ni. — Arhatóságaink — az Országos Anyag- és Ár­­hivatal, a minisztériumok, a tanácsok — és a népi ellenőrzés társadalmi mun­kásai tavaly több mint 30 ezer árellenőrzést tartot­tak és a szükséges intéz­kedések mellett — mint például árkiegyenlítések, árkorrekciók — 14 válla­latra szabtak ki jelentős gazdasági bírságot jogta­lan áremelés miatt. — Örvendetes, hogy a fejlődés olyan fokára ér­tünk el, amikor a terme­lést meghaladó ütemben növekszenek a szolgálta­tások — folytatta. A szol­gáltatás azonban nem szí­vesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gya­korlása. A szolgáltatásra hivatott vállalatok, intéz­mények ne játszanak ha­tóságot, hanem a szolgál­tatóhoz illő módon meg­becsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó em­bert, kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról tavaly 2800 millió forintra emel­kedett A gyermekgondozási se­gélyre az elmúlt esztendő­ben 1200 millió, forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalékkal nőtt, és 1970-ben 13100 millió forint volt.­­ Foglalkoznunk kell olyan emberi problémák­kal is, amelyek csak tár­sadalmi gondoskodással oldhatók meg. A nyugdíj­ban és járadékban része­sülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel korábban. Statisz­tikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalékának nincs köz­vetlen hozzátartozója. Ér­dekükben teszem szóvá, és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, in­tézmények és termelőszö­vetkezetek figyelmét, tö­rődjenek jobban az idős, egyedülálló nyugdíjasaik­kal. Ez természetes embe­ri kötelességük.­­ Az életszínvonal egyik igen fontos ténye­zője a lakáshelyzet alaku­lása. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt eszten­dő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egymillió 200 ezer em­ber költözik, majd új ott­honba. Közvéleményünk idő­szerűnek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálko­dás problémakörének át­fogó rendezését is. A nem­rég hozott határozatok megvalósításától a lakás­­viszonyok további javulá­sát, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megoszlását várjuk. Megállapította a kor­mány elnöke, hogy egyes bányavidékeken a lakás­ellátás az utóbbi évek fo­lyamán nem fejlődött ki­elégítően. Ezért figyelem­mel a kényszerű szanálá­sokra is, fokozni kell a bá­nyavidékeken a lakásépít­kezés ütemét.­­ Amint pártunk X. kongresszusa is rámutatott, az országépítő célok eléré­sének fontos feltétele és követelménye, hogy a nemzeti jövedelem emel­kedésével összhangban nö­veljük a nép életszínvona­lát — mondotta a további­akban. Emellett egyes tár­sadalmi rétegek, csopor­tok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan kü­lönbségek alakulnak ki. Ezek megszüntetésére idő­közönként központi bérin­tézkedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsával egyetértésben — az MSZMP Központi Bizottságának ko­rábbi állásfoglalása alap­ján — néhány területen béremelésekre hozott hatá­rozatot. vánatos párhuzamosságok kiküszöböléséről beszélt. Mi, magyarok, különösen nagy jelentőséget tulajdo­nítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok biztosítását célzó szoros együttműkö­désnek — fűzte hozzá. A szocialista testvéror­szágok között a gazdaság­politika említett összehan­golása lehetővé teszi a tu­domány és technika élen­járó eredményeinek gyor­sabb meghonosítását, hasz­nosítását a termelésben, versenyképességünk növe­lését. Ezután a nemzetközi po­litika időszerű kérdéseivel foglalkozott Fock Jenő. Hangoztatta, hogy tevé­kenyen részt veszünk min­den olyan akcióban, amely a nemzetközi helyzet ja­vítását, a béke és a bizton­ság megszilárdítását, a kü­lönböző társadalmi rend­szerű országok békés együttműködését szolgálja. Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentő­sebb külpolitikai jellegű kezdeményezésére, a Var­sói Szerződés tagállamai „budapesti felhívás­ára”, a leszögezte: kormányunk álláspontja szerint elérke­zett az idő, hogy a bizony­talan európai viszonyok rendezettebb alapokra ke­rüljenek; minden ország ismerje el a második vi­lágháború után Európában kialakult realitásokat, s fokozatosan megszűnjenek azok a körülmények, ame­lyek bizalmatlansághoz, esetleg fegyveres konflik­tusokhoz vezethetnek. Úgy véljük, elérkezett az ideje annak, hogy kon­tincsünk országai áttérjenek az eu­rópai biztonsági értekezlet előkészítésének aktívabb szakaszára, a tanácskozás sokoldalú előkészítésére.­­ A szocialista országok — köztük hazánk — to­vábbra is aktív tevékeny­séget fejtenek ki az euró­pai biztonsági értekezlet összehívása, Európa leg­égetőbb problémáinak megoldása érdekében. A múlt évben aláírt szovjet —nyugatnémet és lengyel —nyugatnémet szerződés jól szolgálja az európai biztonság ügyét A szerző­dések ratifikálása azonban még hátra van; a ratifiká­lás elhúzása, sőt megaka­dályozása érdekében so­rompóba lépett mind az amerikai imperializmus, mind a nyugat-németor­szági reakció.­­ Szeretném nagyon ha­tározottan leszögezni: té­vednek, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista or­szágoknak sürgős, a kapi­talista országoknak nem. Keresetnövekedés­­ a végzett munka szerint Jövedelempolitikánk kér­déséről szólva a kormány elnöke nyomatékosan alá­húzta, hogy a negyedik öt­éves terv időszakában a keresetek növekedése az eddiginél még következe­tesebben kapcsolódik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munká­sok és az alkalmazottak reálbére öt év alatt vár­hatóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reál­­jövedelem 25—27 százalék­kal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka sze­rint változzanak a jöve­delmek. A családi körül­mények azonban ma még nagymértékben befolyásol­ják a jövedelmi különbsé­geket. A társadalomnak na­gyobb részt kell vállalnia az eltartottak számával arányosan növekvő több­­letkiadásokból. A sokgyer­mekes családokra a gyer­meknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban, rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlé­kot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelé­sével kapcsolatos anyagi terhek jelentős hányadát az állam közvetlenül vál­lalja magára. A nyugdíjak automati­kus emelkedése is enyhít némileg a nagy családok gondjain. Ezenkívül fej­lesztjük bölcsődei, óvodai és kollégiumi hálózatun­kat. A negyedik ötéves terv során 39 ezer új óvo­dai és 37 ezer 400 új di­ákotthoni helyet létesí­tünk. Ez is hatékony se­gítség lesz a fizikai dolgo­zók gyermekeinek tovább­tanulásához. Egészségügyi ellátásunk is továbbfejlő­dik.­­ Büszkék lehetünk szo­ciálpolitikai eredményeink­re is. Az eltelt fél évti­zed alatt a családi pótlék­ban részesülő családok szá­ma 600 000-ről 700 000-re, a I Új központi bérintézkedések Fontos megbízatásnak te­szek eleget, amikor most tájékoztatom önöket és egyúttal az ország közvéle­ményét arról, hogy 1971. június 1-én — összhang­ban a negyedik ötéves terv életszínvonal-emelési elő­irányzatával — a követke­ző központi bérintézkedé­seket hajtjuk végre. — Felemeljük az alsó- és a középfokú oktatási intézmények és az óvodák pedagógusainak illetmé­nyét 20 százalékkal. Ez az intézkedés mintegy 116 ezer pedagógust érint. — Felemeljük az orvo­sok, a gyógyszerészek bé­rét, szintén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi középkáderek (ápolók, la­boránsok, asszisztensek, műtősök st­b.) bérét 5—10 százalékkal; az alsó- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bé­rét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelé­kében szolgálatot teljesítő hivatásos állományú tisz­tek, tisztihelyettesek illet­ményét 10 százalékkal.­­ A béremelésre hozott határozat végrehajtása so­rán egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordí­tunk az érintett kategó­riák életszínvonalának ja­vítására. A bérintézkedés több mint 400 ezer ember jövedelmét emeli. , . A végrehajtás kimun­kálása az érintett minisz­tériumok és szakszerveze­tek közös és felelősségtel­jes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béremelés­nél az egyenlősdi. Példá­ul a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben art is használni, hogy a természettudományos sza­kokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar és kereskede­lem területén helyezkedje­nek el egy-két évi nevelői tevékenység után.­­ Ezeket az intézkedé­seket olyan körülmények között hoztuk meg, ami­kor számba kellett ven­nünk a költségvetésben mutatkozó ismeretes hiá­nyokat Mégis így hatá­roztunk, mert a népgazda­ságunk adott lehetőségei­nek keretében elhatározott béremelés társadalmi hatá­sát nagyon jelentősnek tartjuk, és mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érintettek gondjait enyhíti. Márpedig, ha egy pedagó­gus, vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb meg­becsülést nagyobb kedv­vel, jobb közérzettel vég­zi munkáját, annak a szü­lő, vagy az ápolásb­a szo­ruló beteg, s közvetve egy­­egy család érzi majd ked­vező következményei­­. — Hazánk védelme, biz­tonsága megköveteli, hogy fokozottabban elismerjük a fegyveres erőinknél és testületeinknél — néphad­seregünkben, a Belügymi­nisztérium szerveinél és másutt — szolgálatot tel­jesítők kitartó és áldozatos munkáját, példaad­ó helyt­állását . Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel ko­rántsem oldottunk meg minden égető problémát Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszu­sok jelezték, hogy akadna még más területeiken is bőven tennivalónk. A poblémákat az ország anyagi erejéhez mérten sorra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó né­pünk tanúsíthatja. A mostani bérpolitikai intéz­kedések azokat érintették, akiknek a bérét a legré­gebben rendeztük, akik a legjelentősebben maradtak el mások bérszínvonalától. Az európai biztonság ügye Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkkal összefüg­gésben a Minisztertanács elnöke aláhúzta: Minden vonatkozásban bővítenünk kell külkeres­kedelmünket, a mainál ha­tékonyabban fel kell hasz­nálnunk a nemzetközi együttműködésben rejlő nagy lehetőségeket. Együtt a szocialista országokkal, elő kell segítenünk a szo­cialista nemzeti gazdasá­gok közötti integrációs fo­lyamatokat és a különböző kooperációs együttműködé­sek további kiterjesztését. Exportra gyártott termé­keinkkel szemben a kül­föld egyre nagyobb igénye­ket támaszt. A szónok a továbbiakban a KGST-országok gazda­sági integrációjának és munkamegosztásának fon­tosságáról a népgazdasá­gokban kialakult nem kí­ Közel-Kelet, Délkelet-Ázsia — A világpolitika másik gyűjtőpontjában, Indokíná­ban az utóbbi időben nem javult a helyzet, ellenke­zőleg, tovább bonyolódott. A világ közvéleményét — beleértve az Egyesült Államok széles néprétege­it is — mély felháboro­dással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív ak­cióival, ellenkezőleg: Kam­bodzsára és Laoszra is ki­terjesztette barbár hábo­rúját Mindez a „vietna­­mizálás” jegyében történik. Аз amerikai imperialista vezető körök által nem várt események bizonyít­ják, hogy az a szégyenle­tes elképzelés, amely az ázsiai népek egymás elle­ni harcára épít, máris bu­kottnak tekinthető. Bizo­nyosak vagyunk abban, hogy a sza­badságszerető indokínai népek győzelmei nyomán távozásra kény­szerül az agresszor. — A Magyar Népköz­­társaság — szoros egység­ben a többi szocializmust építő országgal — erejéhez mérten segíti, támogatja az indokínai népek igaz­ságos szabadságharcát Szolidárisak vagyunk osz­tálytestvéreinkkel, a Viet­nami Demokratikus Köz­társaság népével, velük vagyunk az amerikai im­perializmus ellen, szocia­lista hazájuk megvédésé­ért és felvirágoztatásáért vívott harcukban.­­ Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problé­mák hamarább megoldód­nának, ha javulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szo­rosabbra zárulnának a so­rok a Kínai Népköztársa­ság, s a világ kommunista és munkásmozgalmai kö­zött Ezért munkálkodunk mi, magyarok céltudatosan és következetesen az egy­ség megteremtésén. A szocialista közösség más országaival együtt, a Magyar Népiköztársaság is számos konkrét erőfeszí­tést tett azért, hogy a vi­lág békéjét is fenyegető izraeli agresszió következ­ményeit — minden e tér­ségben élő nép jogos ér­­d­ekeinek figyelembevéte­­­lével — politikai eszközök­kel felszámolják. Támogat­tuk és támogatjuk a Biz­tonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatának végrehajtását, amelyet Iz­rael konokul ellenez és ■végrehajtását mind ez ideig elszabotálta. Örömmel üd­vözöltük az Egyesült Nem­­zetek Szervezete főtitkárá­nak és megbízottjának, Gunmar Jarring nagykö­­­vetnek a békés rendezésre irányuló erőfeszítéseit Nagyra értékeljük az Egyesült Arab Köztársaság kormányának a konfliktus békés megoldására tett po­zitív javaslatait Mérték­tartó és bölcs az az elha­tározás, hogy Izrael pro­vokatív magatartása és a tűzszünet lejárta ellenére, tartózkodik a harci cse­lekményektől. Most Izrae­len és legfőbb támogatóján, az Egyesült Államokon a sor. Mi a magunk reszé­ről teljesen jogosnak tart­­juk és támogatjuk a hala­dó ara­b országok politikai akcióit, védelmi képessé­gük, katonai készenlétük, éberségük fokozását a megszállt arab területek visszaszerzéséért vívott harcukat . Az elmúlt időszakban tovább növekedett a Ma­gyar Népköztársaság te­kintélye a világban. A szocialista országok egységének továbbfejlesztése . Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövet­ségünket a Varsói Szer­ződéshez és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csához tartozó szocialista országokkal, mindenek­előtt a Szovjetunióval. E feladatot is sikerrel telje­sítettük. Fejlődtek kap­csolataink a többi szocia­lista országgal is, a Viet­nami Demokratikus Köz­társasággal, a Kubai Köz­társasággal, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társasággal. Megelégedés­sel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Népköztársaság vezetői ré­széről is mutatkozik bizo­nyos készség államközi kapcsolataink normalizálá­sára. A Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testü­lete számos alkalommal tanácskozott. Rendszeresek voltak­­ a KGST vezető szerveinek ülései, több alkalommal konzultáltak egymással a testvérorszá­gok külügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szocialista or­szágok szoros és folyama­tos együttműködése ele­ven valósággá lett. — Fejlesztettük együtt­működésünket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika független országaival is. Erőnkhöz mérten támogat­tuk a nemzeti felszabadt­(Folytatás a 3. oldalon.) CSÜTÖRTÖK, 1971. ÁPRILIS 9.

Next