Csongrád Megyei Hírlap, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

Is politika végrehajtásában is nagy szerep vár a szakszervezetekre A megyei párt- és szakszervezeti vezetők tanácskozása Ilyen tanácskozáson első ízben találkoztak a megyei pártbizottság vezetői a szak­­szervezetek megyei vezető testületében dolgozó kom­munista funkcionáriusokkal tegnap Szegeden, az SZMT székházában, hogy számba­­vegyék: meddig jutottak a szakszervezetek Csongrád megyében a párt X. kong­resszusa, a megyei pártérte­kezlet határozatai, valamint a szakszervezeti kongresz­­szus dokumentumaiban fog­lalt feladatok végrehajtásá­ban. A tanácskozáson részt vettek a megyei pártbizott­ság titkárai, a megyei ta­nács elnöke, a Szeged váro­si pártbizottság első titká­ra, az SZMT titkárai, vala­mint a szakmák megyei, illetve­­ területi bizottságai­nak titkárai. A rendkívül termékeny eszmecsere igazolta az ilyen politikai tanácskozás hasz­nosságát. A tapasztalatok szerint az utóbbi években a párt- és a szakszervezetek együttműködése erősödött, konkrétabbá vált. A szak­­szervezetek megyei vezetésé­ben dolgozó kommunisták felkészültsége jó, meg tud­nak felelni a növekvő kö­vetelményeknek. A szak­­szervezeti munkában elsőd­leges, hogy együtt élve a munkásokkal szüntelenül tanulmányozzák a dolgozók hangulatát, figyeljenek vé­leményükre, elemezzék a munkásság közérzetét, morá­lis arculatát, tettrekészsé­­gét, hiszen a munkáshata­lom, a rendszer szilárdsága múlik ezen. Tehát a szak­­szervezeteknek ez soha nem szűnő politikai tevékenysé­ge. Kétségtelenül igen jelen­tős érdekvédelmi és jelző szerepük is. De az eszme­csere során az is kiderült, hogy a „jelzés” önmagában kevés. A jövőben a feltáró és jelző szerep mellett na­gyobb hozzáértéssel kell el­­látniuk az érdekek ütközte­tésének és harmonizálásának feladatát is. Senki sem ta­gadja az egyéni és csoport­­érdek jogosultságát, de a szakszervezeteknek is hatá­rozottabban képviselniük kell a társadalmi, a népgaz­dasági érdekeket is. A másik fontos­­ tanulsága az eszmecserének az volt, hogy noha a szakszerveze­tek politikát formáló, alakí­tó szerepet is betöltenek, vállalniok kell — az eddigi­nél határozottabban — a közösen kialakított politika végrehajtásából is a szere­pet. A szakszervezeti mun­kának is új vonásokat köl­csönöz az MSZMP Központi Bizottsága 1971. december 1-i határozatának az a ré­sze, amely a szocialista munkaversennyel, valamint a munka- és üzemszervezés megjavításával foglalkozik. Az üzemi-munkahelyi lég­kör formálásában az üzemi demokrácia döntő szerepet játszhat. Amint a vita so­rán kiderült, ebben a vo­natkozásban Csongrád me­gyében sem értünk még el kielégítő eredményt, noha a kollektív szerződések meg­kötése sok hasznos tapasz­talatot hozott. Világosan meg kell azonban különböz­tetni a vállalati problémák megvitatásának, a dolgozók kezdeményezései felszínre kerülésének fórumait, , azaz az üzemi demokráciát a ter­melés szervezési feladataitól. Az üzemi demokrácia és a termelés szervezés-vezetés nem egymást kizáró fogal­mak, hiszen az üzemi de­mokratizmus olyan kedvező feltételeket teremthet, amelynek talaján a vállala­ti, fegyelmezett termelés fel­adatai megvalósulhatnak. Ahhoz, hogy Csongrád megyében a szakszervezeti munka még nagyobb ered­ményeket hozhasson, szük­séges, hogy a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa még inkább az elemző, a mélyre­hatóbb elvi tevékenység fe­lé forduljon. Mind a köz­gazdaság vitatott kérdései, mind a munkások eszmei­ideológiai, tudati állapota mélyrehatóbb vizsgálatával és más kérdésekkel, sok, je­lenleg tisztázatlan feladat­hoz közelebb kerülhetünk. A megyei pártvezetés vi­szont világosan látja, hogy ehhez a szakszervezetekben dolgozó kommunisták szá­mára hatékonyabb ideoló­giai-politikai tájékoztatást kell nyújtania, s arra ösz­tönözni a pártalapszerveze­­teket, hogy maguk is haté­konyabbá tegyék a szak­­szervezeti alapszervezetek politikai segítését. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy az ilyen eszmecserék rendkívül hasznosak, s a jövőben — változatos formákban — máskor is alkalmat találnak a párt- és szakszervezeti ve­zetők eszmecseréje számára. Ötödik kongresszusára készül a népfront. Társadalmunkban betöl­tött szerepe súlyának növekedésével szervezeti életének ez a jelentős ese­ménye is a korábbiaknál fokozottabb mértékben került a közéleti érdeklő­dés homlokterébe. A tömegmozgalom­­Országos Taná­csának a közelmúltban nyilvánosság­ra hozott — az ország lakosságához intézett — levele joggal-okkal hang­súlyozza: „Vezető testületeinket vá­lasztó gyűléseinken több százezer ál­lampolgár vesz részt. A mi dolgunk, a mi felelősségünk, hogy ezek az össze­jövetelek tartalmas eszmecserékké váljanak.” A tisztségviselők újraválasztása Mint a felkészülést szolgáló tanács­kozást megnyitó beszédében Szabó Gáborné megyei alelnök is hangsú­lyozta: a kongresszusi előkészületek jegyében gyűltek össze Szegeden me­gyénk vezető népfront aktivistái, hogy mindazok, akik a tömegmozgalom el­nökségeiben, bizottságaiban, a nőmoz­galom őrhelyein elnökként, titkár­ként, tagként, vagy esetleg sarzsi nélküli aktívaként tevékenykednek, felkészüljenek a következő hetek-hó­­napok nagy munkájára. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint a tisztújí­tásról, a községi, városi, járási, me­gyei népfrontbizottságok,­­elnökségek tagjainak, tisztségviselőinek újjává­­lasztásáról. Arról, hogy bizalmat sza­vazzanak azoknak, akik az elmúlt négy esztendő során becsülettel meg­­állták helyüket, akik jelesre, sőt ki­tűnőre vizsgáztak a közéleti serény­kedésből. S arról, hogy a közömbö­sek, a munkát, a megbízatást eset­leg félvállról vevők, a más funkciók­kal agyon­terheltek helyébe máso­kat válasszanak. Illetve arról, hogy új erőkkel — elsősorban ambiciózus fia­talokkal — frissítsék a mozgalom megyei érrendszerének vérkeringé­sét. A választási előkészületek termé­szetszerűleg automatikusan hozták magukkal a mérlegkészítésre való erőgyűjtés felelősségét is. Ebből az alapállásból összegezte Molnár Sán­dor megyei titkár a két kongresszus , közötti munka eredményeit. Jelentős fejlődésről adhatott számot. Szélese­dett a tömegbázis. Bővült a ható­kör. Új területekre terjedt ki a tevé­kenység, új erőket sikerült bekapcsol­ni a munkába. Igényesebbé, színvona­lasabbá vált a testületi munka. A múlt évi választások során megélén­kült aktivitást sikerült jórészt át-­­menteni a „hétköznapokra” is. A­ rendszeresség és a folyamatosság lé­nyeges momentum lett. A bizottságok olyan témaköröket tűztek napirendre és tárgyaltak meg, amelyek közérdeklődésre számot­­tartó vagy megoldásra váró problé­mákat tartalmaztak. Mindez hozzá­járult ahhoz, hogy nőtt szerepük a helyi politizálásban, a helyi politika kialakításában, formálásában — en­nek megfelelően a tömegek orientá­lásában is. Örvendetes, hogy milyen rövid idő alatt milyen nagy rangja lett a moz­galomban a véleménymondásnak. Egy-egy rendezvényt, bizottsági vagy elnökségi ülést sok esetben sike­rült olyan vitafórummá alakítani, ahol nyilvánosságot kaphattak az egyéni vélemények. Sőt,­­néhol Triód nyílt az ellentétes vélemények ütköz­tetésére is. Mindez azt bizonyítja, hogy a mozgalom szervezetei, ren­dezvényei kezdik betölteni azt a sze­repet, amely a szocialista demokra­tizmus­­ fejlesztésében rájuk hárul. Hangsúlyozta: Csongrád megyében is el kell jutnunk odáig, hogy a nép­front a közélet formálásának nagy nemzeti műhelyévé váljék. Ebben az irányban már megtettük az első lé­péseket. Ám feladataink még rend­kívül nagyok. S nem is egyszerűek. Hiszen sok esetben merev beidegző­­döttséggel, sőt félénkséggel, no meg a közéleti kérdésekben való járatlanság. A tapasztalatlanság problémájával is­­szembetalálkozunk. Az elemzett témakörhöz kapcsoló­dott Juhász Róbert, a HNF OT osz­tályvezetője is, amikor a közérthető­ség fontosságát hangsúlyozta.­­ A demokratizmus megsértése, az állam­polgárok lebecsülése, amikor olyan beszámolót terjesztünk a dolgozók elé, amely nem közérthető, amelynek nyelvezete magyartalan, amely tele van zsúfolva idegen szavakkal, és amelynek statisztikai adatai inkább ködösítenek, mint sem informálnak. Ismétlem, a demokratizmus megsérté­se az ilyesmi, hiszen amit az embe­rek nem értenek, ahhoz nem is tud­nak hozzászólni, arról nem is mond­hatnak véleményt. A tanácsok és a népfront­ i tanácsok és a népfront együtt­működése, kulcsfontosságú kérdés. Róla szólott előadásában Hantos Mi­hály megyei tanácsi elnökhelyettes — aki különben a mozgalom megyei al­elnöki tisztét is betölti. A részletek­be bocsátkozás előtt hadd bocsássuk­­előre: több jelét látni annak, hogy a megyei tanács is valóban komolyan veszi ezt az együttműködést Emlé­kezzünk csak, milyen kedvező vissz­hangja volt annak, amikor dr. Ko­mócsin Mihály közvetlenül megyei tanácselnökké való megválasztása után­ — ebben a funkcióban szinte el­­­ső közéleti ténykedéseként — eljött a megyei népfrontbizottság ülésére, és ott ismertette álláspontját az együtt­működés lehetőségeiről, egyben a — még az anyagi — segítségadást is megajánlotta. Most Hantos Mihály ugyanebben a szellemben nyilatko­zott. Hangsúlyozta: a kapcsolatteremtés szinte kötelező érvényű, hiszen szük­ségességét a tanácstörvény egyértel­műen deklarálja. Rendkívül sok mú­lik viszont az együttműködés során az emberi tényezőkön, a szubjektív vo­natkozásokon, azon, hogy számítsunk egymásra, becsüljük egymást, és ahol tudunk, segítsünk, méghozzá az egyenrangúság pozíciójából. Hiszen egymásra vagyunk utalva. Összefogá­sunkkal a szocializmus építése gyor­sul meg, válik dinamikusabbá. Az együtt nem működés viszont elszige­tel, szétforgácsolja az energiákat, ami végső soron a feladatok megoldásá­nak ritmusát lassítja. Fontos tényező a munka koordiná­lása — lehetőleg már a tervek ké­szítésekor. Aztán: szükség van rá, hogy az együttműködést hozzáigazít­suk a gyorsan változó, nap mint nap új tényeket produkáló élethez, tehát megyénk valóságához. Valamint: az anyagi segítségadást sem lehet mel­lőzni közömbösségből, vagy rosszul értelmezett szerénységből (netán szeméremből — már ami igénylését illeti). Az állami szervek — hangsú­lyozta az elnökhelyettes — nem néz­hetik tétlenül, ha a mozgalom helyi szervei anyagi nehézségekkel küzde­nek. Segíteni kell: pénzzel, irodaszer­rel, irodagépek, adminisztrátorok­­„kölcsönzésével” — egyszóval: min­den lehetséges módon. Nos, ebben a szellemben, ebben a testületi atmoszférában készül a me­gyei népfrontbizottság és a tanács együttműködési szerződése, melynek jóváhagyására a közeljövőben került sor. A Közlenyetések Szegeden Mint Hefgesang Pétertől, a sze­gedi népfrontbizottság titkárától meg­tudtuk, megyei városunkban is ké­szülnek e szerződés megkötésére. Mindenképpen javítani akarják az együttműködést, egyben hatékonyab­bá is téve azt. Milyen célkitűzéseket találni a tervek centrumában? Ele­venebbé szeretnék tenni a szegedi ta­nácstagok és választóik kapcsolatát. Aztán: az eddiginél nagyobb ambí­cióval akarják propagálni a várospo­litikai terveket, elképzeléseket a la­kosság körében. S nem célzatosság nélkül. Hiszen mennyiségileg is, mi­nőségileg is növelni kívánják a lakos­sági társadalmi munkát. Hogy célki­tűzéseiket — a tiszta, virágos, Szege­dért, a Tisza „városi főutcává” té­teléért, stb. — mielőbb megvalósít­hassák. Sok szó esett a békemozgalmi te­vékenységről is. A tények, számok — amelyeket E. Szilágyi Júlia, a me­gyei oktatási igazgatóság vezetője, megyei népfrontalelnök ismertetett — valóban imponálóak. Megyénkben — természetesen Szegedet is beleértve — a négy év során összesen kétezer­­kétszáztizenkét békegyűlést tartottak! Kétszázezer résztvevővel! Ugyaneb­ben az időszakban száztizennégy ba­rátsági rendezvényre került sor, amelyen tizenkét ország küldöttei ta­lálkoztak, beszélgettek, kötöttek isme­retséget és barátságot megyénk lako­saival. Ezek után joggal állapíthatta meg az előadó: jó irányban fejlődik szű­­kebb pátriánkban a békemozgalmi te­vékenység. Amire igen nagy szükség is van, hiszen tény, hogy az emberek érdeklődése igen-igen megnőtt a nemzetközi események iránt. Béke­mozgalmunk aktivistáinak is fontos feladata, hogy lakosságunkat helyesen orientálják. Hogy állampolgárainkat hozzásegítsék e bonyolult kérdések­ben való helyes állásfoglaláshoz, nép­­köztársaságunk külpolitikájának érté­séhez, értékeléséhez, aktív támogatá­sához. Ne csak a jelenségeket magya­rázzuk, hanem a hátteret, benne a ki­váltó okok szövevényét is. Nem le­het az agitációs tevékenységet puszta ismeretterjesztéssé szimplifikálni. Ugyanakkor több lehetőséget kell te­remteni a véleménycserére. Erre a kis csoportos beszélgetéseket csakúgy fel kell használni, mint a klubfoglalko­zásokat. S a summázat: személyre szólóvá kell tennünk a békemozgal­mi munkát, az agitációt. Sok feladat vár a mozgalomra A vezető népfrontaktivisták számá­ra tájékoztatót tartott a megyénk fej­lődését is érintő időszerű politikai, gazdasági kérdésekről Győri Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Külön ki­tért a népfront társadalmunkban el­foglalt helyére és szerepére. Hangsú­lyozta: e nagy tömegmozgalom is sokat segíthet abban, hogy mentői op­timálisabb feltételeket teremtsünk hazánkban a szocializmust építő tevé­kenységnek. Komolyan kell venni a népfront­munkát. Hiszen a mozgalom aktivis­táinak erőfeszítései is benne rejle­nek a megyénkben elért eredmények­ben, abban, hogy szűkebb pátriánk a jelentkező időleges nehézségek elle­nére is dinamikusan fejlődik, hogy sikerrel valósítjuk meg gazdaságpoli­tikai célkitűzéseinket. Mint mondotta az első titkár: ak­tív népfrontpolitikára van szükség. Hiszen egész sor olyan feladat vár a mozgalomra, amelyet az eddigiek so­rán kialakított sajátos munkamódsze­reivel hatékonyan segíthet megolda­ni. Ilyenek: a várospolitika külön­böző problémái. A tehetségek fel- ■ karolásáért érzett felelősség növelé­se. A közoktatás, ezen belül a hát­rányos helyzetből startoló fiatalok to­vábbtanulásának patronálása. A nők és az ifjúság helyzetének rendszeres figyelemmel kisérése. A pusztaszeri Nemzeti Emlékpark ügye. A népi és a polgári ünnepek megrendezése fölötti bábáskodás. Végül a tanácskozás érdemi lé­nyegét összegezve Nagy István me­gyei elnök joggal áll "pi­h"," meg a megyénkben konstruktív légkörben készülhetünk a népfront-tisztújítások­­ra csakúgy, mint a mozgalom ötö­dik kongresszusára. PAPP ZOLTÁN­­ Csongrád megyében is: legyen a népfront a közélet formálásának nemzeti műhelye Automatizált hegesztés Az elmúlt napokban állították üzembe a FOTOBEH csongrádi üzemegységben a képünkön látható „Peco”-típusú fóliahegesztő-berendezést. A nagy értékű gép leg­alább öt-hat szakmunkás tudását és szorgalmát pótolja, ugyanakkor feleslegessé te­szi a hegesztés utáni varrat­tisztítást, és a köszörülést is. Huszka Antalné néhány nap alatt elsajátította a gép kezelését, s ma már nagy biztonsággal hegeszti a legkü­lönfélébb terrléralkatrészeket. (Fotó: Enyedi Zoltán) . KEDD, 1372. FEBRUÁR 1.

Next