Csongrád Megyei Hírlap, 1972. május (17. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-03 / 102. szám
Ha .«»Imás tömések ünnepelték medvénkben (Folytatás az 1. oldalról.) határozatainak végrehajtását. „Biztosak lehetünk abban, hogy a Központi Bizottság olyan döntéseket hoz majd, amelyek elnyerik népünk többségének egyetértését és támogatását, s megvalósításukkal segíthetünk a gondokon” — tette hozzá Komócsin Zoltán. Egyúttal felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy csak a munka teremt értéket, csak azt oszthatjuk el, amit megtermelünk. A munkafegyelem hiányosságai, a lógósok társadalmunk vámszedői, népünk életszínvonalának megdézsmálói. Ezen változtatni csak a közszellem megváltoztatásával lehet, csak akkor, ha a becsületes munkások, tehát a dolgozók nagy többsége, a sarkukra állnak, és mindenkitől megkövetelik a tisztességes munkát. A nemzetközi helyzetről szólva különös figyelmet szentelt Európa békéje és biztonsága jelenlegi Achilles-sarkának, az NSZK-ban végbemenő eseményeknek. Köztudott, hogy mennyi minden múlik a szovjet— nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés törvénybeiktatásán, melyet a reakciós, nacionalista és soviniszta, revansra törő erők mindenáron igyekeznek megakadályozni. Ha akcióik sikerrel járnának a Brandtkormánnyal szemben, az „valószínűleg komoly mértékben beárnyékolná földrészünk politikai légkörét”. A tragikus indokínai eseményeket elemezve elmondotta: „A vietnami hazafiak harctéri sikerei, a Szovjetunió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok, valamint a világ haladó közvéleményének az érdeme, hogy az amerikai küldöttség újra a tárgyalóasztalhoz kényszerült. Bármilyen súlyos áldozatokat is követel a vietnami néptől az amerikai terrorbombázások folytatása, nem kétséges, hogy az imperialistáknak nincsen semmi esélyük a katonai győzelemre. Végül is szembe kell nézniük a valósággal, fel kell hagyniuk a fegyveres erőszakra épített terveikkel, bele kell törődniük, hogy Indokína népei maguk döntenek saját jövőjükről. Meg vagyunk győződve arról, hogy Vietnam népét nem képes térdre kényszeríteni az agreszszor. Erre biztosíték a nép elszánt, bátor, hősi harca, és, hogy e harcot politikailag, anyagilag és katonailag támogatja a Szovjetunió és a többi szocialista ország.” A Vietnamban folyó háború legújabb eredményei, a népi erők sikerei is a szocialista tábor egységének erejét bizonyítják. És mindenekelőtt a Szovjetunió népei azok, melyek „saját jólétük emelésén fáradozva ma is rendkívüli erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a szocialista országok és a tegnapi gyarmatok népeit hozzásegítsék az anyagi, társadalmi és kulturális felemelkedéshez.” Éppen ezért, a Szovjetunió iránt érzett barátság, vagy a vele szemben tanúsított gyűlölet vízválasztó a világ minden táján a becsületes, tiszta lelkiismeretű, a munkásosztályt és a népet önzetlenül szolgáló emberek, valamint a reakciósok, fajgyűlölők, népellenes osztály- és hazaárulók között. Komócsin Zoltán hitet tett beszédében pártunk és kormányunk nemzetközi politikájának sarkköve, a szovjet—magyar barátság állandó fejlesztése és erősítése mellett. „Hazánkban csak azért építhetünk szocializmust, mert népünk eltökéltségét anyagilag megalapozzák a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok. Barátaink, a kommunista testvérpártok, a szocializmus építésében elért eredményeinken kívül azért becsülnek bennünket, ellenségeink azért ismerik el hazánkat, mert tudják, hogy szövetségesünk a Szovjetunió. Mint kommunisták, mint magyar hazafiak, mint internacionalisták büszkén valljuk: szovjetbarátok voltunk, vagyunk és leszünk, életünk utolsó percéig.” S mint annyiszor a beszéd közben, ekkor is felcsattant a taps. Végül beszéde befejező részében Komócsin Zoltán meggyőződését fejezte ki, hogy jó úton járunk, hogy biztosan, feltartóztathatatlanul haladunk előre a szocializmus teljes felépítésének útján. Üdvözlő távirat a szovjet testvérmegyeitől A testvéri Odessza megye párt- és tanácsi vezetői május 1. alkalmából üdvözlő táviratot küldtek Győri Imrének, az MSZMP KB tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának és dr. Komócsin Mihálynak, a Csongrád megyei Tanács elnökének. A távirat szövege: Kedves Elvtársak! Az Ukrán Kommunista Párt Odessza területi bizottsága és Odessza területi tanácsa, valamint a kommunisták, a munkások, kolhozparasztok és az alkalmazottak nevében forró és szívélyes elvtársi üdvözletünket küldjük Önöknek és Önök útján Csongrád megye minden dolgozójának a munkásosztály nagy nemzeti ünnepe, május elseje alkalmából. . „ A kitüntetett odesszai terület munkásosztálya tiszta szívből örül a testvéri magyar nép eredményeinek és sikereinek, amelyeket a népgazdaság, a tudomány és a kultúra területén a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével ért el. Kedves Elvtársak! Az egész világ munkásosztályának e tavaszi ünnepe alkalmából kívánunk további sikereket az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásához, a szocializmus építéséhez. Éljen és virágozzék a szovjet és magyar nép megbonthatatlan, testvéri barátságig! Éljen május elseje! P. Kozir, az Ukrán Kommunista Párt Odessza területi bizottságának első titkára. V. Pahogyin Odessza területi tanácsának elnöke Riportereink a nagyvilágban • Specializáció az NDK zöldségtermesztésében Messze földet bejártak a régi mesteremberek szakmai tudásuk gazdagítására, a külhonban „megtermett” eljárások megszerzésére. A boldogulás vastörvénye serkentette az iparost vagy a kertészt, hogy szétnézzen a házamúron túl, mert mindig az haladt előre, aki olcsóbban állította elő a jobb árut, és nagyobb haszonnal értékesítette versenytársainál. A mostanában mind nagyobb méreteket öltő világjárás is igen sok esetben jelent úgynevezett szakmai, szellemi importot, a hasznosítható külföldi termelési módszerek, üzemi gyakorlatok lekopírozásával. No persze, a modern „céhlegények” egyben azt is felmérik odakint, hol állunk mi az adott szakvonal területén, és szégyenkezni vagy büszkélkedni lehet eredményeinkkel. Legutóbb az elmúlt héten járt egy ilyen szakmai csoport Kelet-Németországban, a Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei szervezetének kezdeményezésére. Azt kutatta-kereste, hogy milyen új módszereket lehetne átvenni az NDK primőrtermeléséből, kormányunk zöldségprogramjának gyorsabb, teljesebb végrehajtásához. Ez a látogatás lényegében egyezett az egyesület megyei szervezetének idei célkitűzésével, hogy minden lehetőséget, eszközt fel kell használni a konyhakertészkedés anyagi, szellemi kapacitásának bővítéséhez A tapasztalatcserén ténylegesen azok a tsz-ek voltak ott akik a zöldségkertészkedés „góliarjai” a megyénkben. Szabó László elnök a szentesi Almád Tsz-t, Molnár Lajos elnök a fábiáni KERTÖV-öt, Bózsó József főkertész a szegedi Felszabadulás Tsz-t képviselte. ELTÉRŐ KÖRÜLMÉNYEK Azzal kell kezdeni, hogy az NDK-ban jóval kisebbek a kertészeti és a mezőgazdasági szövetkezetek, mint nálunk. A Cottbus melletti virág- és zöldségkertészeti szövetkezetnek 124 hektár a területe; a város kertészeti társulása csupán 36 hektárt számlál, s az ország egyik legjelentősebb primőrtermelő szövetkezetének Drezda-Raditz ban is csupán 211 hektárja van. A Cottbusi Flóra GPG (így rövidítik a kertészkedő szövetkezeteket) például 8 taggal alakult másfél évtizede és a létszám ma sem haladja meg a 350-et. A vendéglátók közül, akik még nem jártak nálunk, szinte kétkedően hallgatták, hogy a szentesi Árpád Tsz 2800, a szegedi Felszabadulás meg közel 5 ezer hektáron gazdálkodik. Minket viszont az lepett meg, hogy a cottbusi szövetkezet mintegy 300 fiatalt iskolázott be magának az elmúlt évtizedben, akik ma is a gazdaságban dolgoznak. Pillanatnyilag 30 a tanulólétszám, és ezek a fiatalok jövőre lépnek a tagság sorába. A szakmunkástanulók kezdő fizetése havi 60 márka (egy márkát 4 09 forintért adnak), és ezután félévenként 100 márkával növekszik a havi kereset. Ami a szakmunkás-utánpótlásban speciális gyakorlat: maguk a szövetkezetek, hozzák létre a szakmunkásképző intézeteiket, külön társulva e jelentős feladatra, közösen fedezve a költségeket. Odakint minden vezető arról beszélt, hogy legbiztosabban a szövetkezet által kinevelt munkásgárdára építhetnek. Bárcsak nálunk is így gondolkodna minden szövetkezet! GYORSULÓ SZAKOSODÁS A kis földterületű szövetkezetek között nem csupán a szellemi és az anyagi termelőerő osztódott meg, hanem kevés volt a tőke is a gazdálkodás fejlesztéséhez, és egyáltalán, valamelyik termelési ágazat gyors és nagy mérvű kiugratásához. Mindennel foglalkoztak, mindenből termeltek egy keveset, és ez nagy költségráfordításokkal járt. A cottbusi GPG elnöke elmondotta, hogy néhány éve még huszonöt növényféleség szerepelt a termelési listán. Tavaly már erőteljesen változtattak a vetésszerkezeten, és ez évre csupán öt főnövény maradt. — Beláttuk — mondotta Jürgen elnök —, hogy kár szétforgácsolni az amúgy is kevés termelőerőt. A specializálódáson túl, pár éven belül, 1975-ig a kis szövetkezetek egyesülésére, a közös vállalkozások létrehozására van kilátás, és ez alapot nyújt a termelésfejlesztés ütemének gyorsításához. A gazdálkodás szakosításának máris kézzelfogható jelei vannak. A Drezda-kaduzi kertészet is most számolja fel a szarvasmarha-tenyésztést, s adja át az állományt egy nagy legelőterületekkel, zöldtakarmány-termelő adottságokkal rendelkező szövetkezetnek. Mindent ott igyekeznek termelni a jövőben, ahol arra legalkalmasabbak a körülmények. A létrejövő termelési egyesülésekben, közös vállalkozásokban is megmaradnak néhány fő kultúra mellett, és azokat termelik nagy gazdaságosággal. Az egyik helyen a virágot, a másikon a zöldségféléket, a harmadikon a szarvasmarhát állítják elő. Hát ezek a közeljövő tervei. A KAPUN BELÜL A zöldségtermesztésre alkalmasabb délnémet tájakon, szinte mindenütt összefüggő erdőségek között fut a kitűnő autópálya. A talaj itt is elég mostoha, kavicsos homok, amely csak a vadbozótnak, fának ad jó táptalajt. Itt nem rejt el olyan kincset a több száz méteres homok, mint az olaj, a földgáz, a termálvíz. Igaz, hogy van szén, de annak melegházi hasznosításához külön kazánrendszer kell, amely igen drága. Nem is győzték mondogatni a megyei küldöttség tagjai, hogy itthon milyen szerencsések az adottságok, mert lehet válogatni a termálvíz vagy a földgáz között, bár elég hézagosan vannak hasznosítva ezek az energiahordozók. Az a tény, hogy rosszabb termőhelyi adottságok ellenére odakint is meghirdették a zöldségprogramot, sokat kell mondjon a hazai kertészetek számára. EGYSZERŰSÉG, nagyszerűség A primőrkertészet kapuján belül mihamar feltűnt, hogy miként próbálják ellensúlyozni a hőszolgáltatás magas önköltségeit. Először is, szinte alkalmi építőanyagokból húzták fel a kazánházak falait, nem alkottak kétméteres betonalapokat, betonfödémeket. Egyszerű fűrészelt deszkából állítja össze a házibrigád a tetőszerkezetet, amely tartja a hullámpalát. Nincs színes vakolat, s ez, bár nem szép a szemnek, de az épület mégis megfelelő a célnak. A másik figyelemre méltó üzemi megoldás az úthálózat házilagos kiépítése. Mielőtt hozzákezdenek egy hajtatórendszer felállításához, legyártják a telepen a két méter hosszú és fél méter széles betonlapokat. Utána nagyjából elegyengetik a földet a kijelöl vonalon, és egy daruval lerakják a betonlapokat. Máris kész az út, nem süllyed el a jármű a feneketlen sárban. Ha viszont máshová telepítik át a primőrházakat, csak felszedik a különálló betonburkolatot, és az új telep körül alakítják ki az utat. Magyarán mondva: bagóért jutnak így jó, teherbíró üzemi betonúthoz. Nálunk olyan másfél millió forintba kerül kilométere, és egyre szigorúbbak a talajelőkészítési előírások. No persze, a paprika nem szebb attól, hogy irdatlan vastagságú betonút futja körül az üvegházikat, csak magasabb az önköltsége. De hát ahány ház, annyi szokás. Ezért is jó megtapasztalni néha, hogy miként csinálja a szomszéd. TÓTH JÓZSEF Következik: A KELETNÉMET VERSENYTÁRSAK 2 mi történt a nagyvilágban? mmmmmmmmmmmmmmmmmmpmmmemmmmmmimummsmsism mi történt a nagyvilág A bonni kormány és az ellenzék folytatja egyezkedését Jelentettük mai olvadóinknak, hogy a nyugatnémet belpolitikai helyzetben szombaton jelentős fordulat következett be, amennyiben az ellenzéki Kereszténydemokrata Unió—Keresztényszociális Unió vezetői késznek mutatkoztak tárgyalások folytatására a bonni kormánykoalíció pártjaival olyan közös külpolitikai álláspont kidolgozására, amely lehetővé tenné egyrészt a keleti szerződések ratifikálását, másrészt az 1973 szeptemberében esedékes parlamenti választásokig terjedő időszak alatt folytatandó külpolitika főbb irányvonalában való egyetértést. Meglepő módon Rainer Barrel, a kereszténydemokraták vezetője, szombaton egy nagygyűlésen készségét fejezte ki pártja és a kormánykoalíció közötti „ésszerű kompromisszumban" való megegyezésre. A vasárnap és hétfőn sorra került megnyilatkozásokból és kijelentésekből is az tűnt ki, hogy a kormánykoalíció és az ellenzék változatlanul hajlandóságot mutat közös álláspont kidolgozására. Brandt kancellár azonban Duisburgban elhangzott május elsejei beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a keleti szerződések ratifikációjának lényeges elhalasztásáról nem lehet szó. Hétfőn a kormánykoalíció és az ellenzék parlamenti frakcióinak vezetői megállapodtak abban, hogy a szovjet —nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződések ratifikációs vitáját nem kezdik meg május 4-én, hanem néhány nappal később, egy héten belül azonban feltétlenül sor kerül a vita megkezdésére. Hétfőn egyébként Brandt és Barrel újból találkozott, és ez alkalommal Brandt átadta a kormánykoalíció és az ellenzék közös nyilatkozatának tervezetét. Ezzel kapcsolatban a kereszténydemokraták álláspontja lényegében az, hogy szó lehet a közös álláspontról akkor, ha két feltételük belekerül a nyilatkozatba. Az egyik szerint a szovjet —nyugatnémet szerződés nem helyettesítheti a Németországgal kötendő békeszerződést. A másik szerint „a német népnek joga van az önrendelkezésre”. Korai lenne természetesen még arról beszélni, hogy a Brandt-kormány egyetért-e két ilyen, korábban is hangoztatott ellenzéki állásfoglalás hivatalossá tételében. A „német nép” kifejezés kereszténydemokrata értelmezése ugyanis az NDK állampolgárait is magában foglalja, márpedig azok nevében nyugatnémet politikusok nem illetékesek nyilatkozni. Kérdés természetesen, nem jön-e meg az ellenzék „étvágya evés közben”, s nem támaszt-e messzebb menő követelményeket a kancellárral szemben? Máris híre jár, hogy a kereszténydemokraták Schröder pártalelnök külügyminiszterré történő kinevezését követelik. Bonnban tehát továbbra is bizonytalanok a kibontakozás kilátásai. SOROKBAN Kedden indult el több hetes afrikai, illetve európai hivatalos látogatókörútjára Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a Minisztertanács elnöke. Kilenc országot keres fel. Guineán kívül — ez körútjának első állomása — Algériába, Bulgáriába, Romániába, hazánkba, továbbá Lengyelországba, az NDK-ba és a Szovjetunióba látogat. Hétfőn kiosztották az Egyesült Államokban az 1972. évi Pulitzer-díjakat. A sajtó kategóriájában a New York Times nyerte el az aranyérmet az indiai—pakisztáni háborúval kapcsolatos Anderson-féle Pentagon-okmányok publikálásáért. Ugyanazzel a háborúval kapcsolatos, Daccából küldött haditudósításáért részesült a díjban Peter Kann, a Wall Street Journal című washingtoni lap munkatársa is. Tanácskozás a SALT-ról Hétfőn Nixon elnök — legfontosabb tanácsadóinak bevonásával — áttekintette a SALT-tárgyalások kilátásait. A tanácskozáson amelyen részt vett Gerard Smith, a Helsinkiben folyó SALT- tárgyalásokon jelenlevő amerikai küldöttség vezetője is, az a vélemény alakult ki, hogy a SALT-tárgyalásokon előrehaladást sikerült elérni és jelentős mértékben nőtt annak lehetősége, hogy szovjet—amerikai megállapodás jöjjön létre a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról. Képemköp: Nixon elnök és Laird hadügyminiszter a SALT-megbeszélésen A DNFF újabb sikere: Quang Tri a népi erők kezén Hétfőn a dél-vietnami felszabadító erők többnapos heves ostrom után áttörték a védelmi gyűrűket és elfoglalták Quang Trit, Dél-Vietnam legészakibb tartományának fővárosát. Ezzel a DNFF előtt megnyílt Hue elfoglalásának a lehetősége. Quang Tri elestét kedden reggel már Saigonban is elismerték. A népi felszabadító erők teljesen elfoglalták a várost, felmorzsolták a kormányhadsereg harmadik hadosztályát. A hadosztály parancsnoka mintegy 80 amerikai tanácsadóval, 50 katonatiszttel és néhány újságíróval együtt helikopteren hagyta el a várost. Saigonban Quang Tri elestének hírére egyórás tanácskozást — „sürgős tanácskozást” — tartott Thieu, a rezsim elnöke, Ellsworth Bunker amerikai nagykövettel és Creighton Abramsszal, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok főparancsnokával. SZERDA, 1972. MÁJUS 3.