Csongrád Megyei Hírlap, 1972. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-03 / 102. szám

Ha .«»Imás tömések ünnepelték medvénkben (Folytatás az 1. oldalról.) határozatainak végrehajtá­sát. „Biztosak lehetünk abban, hogy a Központi Bizottság olyan döntéseket hoz majd, amelyek elnyerik népünk többségének egyetértését és támogatását, s megvalósítá­sukkal segíthetünk a gon­dokon” — tette hozzá Ko­mócsin Zoltán. Egyúttal fel­hívta a hallgatóság figyel­mét arra, hogy csak a munka teremt értéket, csak azt oszthatjuk el, amit meg­termelünk. A munkafegye­lem hiányosságai, a lógósok társadalmunk vámszedői, népünk életszínvonalának megdézsmálói. Ezen változ­tatni csak a közszellem megváltoztatásával lehet, csak akkor, ha a becsületes munkások, tehát a dolgozók nagy többsége, a sarkukra állnak, és mindenkitől meg­követelik a tisztességes munkát. A nemzetközi helyzetről szólva különös figyelmet szentelt Európa békéje és biztonsága jelenlegi Achil­­les-sarkának, az NSZK-ban végbemenő eseményeknek. Köztudott, hogy mennyi minden múlik a szovjet— nyugatnémet és a lengyel— nyugatnémet szerződés tör­vénybeiktatásán, melyet a reakciós, nacionalista és so­viniszta, revansra törő erők mindenáron igyekeznek megakadályozni. Ha akcióik sikerrel járnának a Brandt­­kormánnyal szemben, az „valószínűleg komoly mér­tékben beárnyékolná föld­részünk politikai légkörét”. A tragikus indokínai ese­ményeket elemezve elmon­dotta: „A vietnami hazafiak harctéri sikerei, a Szovjet­unió, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság és más szocialista országok, vala­mint a világ haladó közvé­leményének az érdeme, hogy az amerikai küldött­ség újra a tárgyalóasztal­hoz kényszerült. Bármilyen súlyos áldozatokat is köve­tel a vietnami néptől az amerikai terrorbombázások folytatása, nem kétséges, hogy az imperialistáknak nincsen semmi esélyük a katonai győzelemre. Végül is szembe kell nézniük a valósággal, fel kell hagyni­­uk a fegyveres erőszakra épített terveikkel, bele kell törődniük, hogy Indokína népei maguk döntenek saját jövőjükről. Meg vagyunk győződve arról, hogy Viet­nam népét nem képes térd­re kényszeríteni az agresz­­szor. Erre biztosíték a nép elszánt, bátor, hősi harca, és, hogy e harcot politikai­lag, anyagilag és katonai­lag támogatja a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág.” A Vietnamban folyó há­ború legújabb eredményei, a népi erők sikerei is a szo­cialista tábor egységének erejét bizonyítják. És min­denekelőtt a Szovjetunió né­pei azok, melyek „saját jó­létük emelésén fáradozva ma is rendkívüli erőfeszí­téseket tesznek azért, hogy a szocialista országok és a tegnapi gyarmatok népeit hozzásegítsék az anyagi, társadalmi és kulturális fel­emelkedéshez.” Éppen ezért, a Szovjetunió iránt érzett barátság, vagy a vele szem­ben tanúsított gyűlölet víz­választó a világ minden tá­ján a becsületes, tiszta lel­kiismeretű, a munkásosztályt és a népet önzetlenül szol­gáló emberek, valamint a reakciósok, fajgyűlölők, nép­ellenes osztály- és haza­­árulók között. Komócsin Zoltán hitet tett beszédében pártunk és kormányunk nemzetközi po­litikájának sarkköve, a szovjet—magyar barátság állandó fejlesztése és erősí­tése mellett. „Hazánkban csak azért építhetünk szo­cializmust, mert népünk el­tökéltségét­ anyagilag meg­alapozzák a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatok. Ba­rátaink, a kommunista test­vérpártok, a szocializmus építésében elért eredmé­nyeinken kívül azért be­csülnek bennünket, ellensé­geink azért ismerik el ha­zánkat, mert tudják, hogy szövetségesünk a Szovjetunió. Mint kommunisták, mint magyar hazafiak, mint in­ternacionalisták büszkén valljuk: szovjetbarátok vol­tunk, vagyunk és leszünk, életünk utolsó percéig.” S mint annyiszor a beszéd közben, ekkor is felcsattant a taps. Végül beszéde befejező részében Komócsin Zoltán meggyőződését fejezte ki, hogy jó úton járunk, hogy biztosan, feltartóztathatat­lanul haladunk előre a szo­cializmus teljes felépítésé­nek útján. Üdvözlő távirat a szovjet testvérmegyeitől A testvéri Odessza megye párt- és tanácsi vezetői május 1. alkalmából üdvözlő táviratot küldtek Győri Imrének, az MSZMP KB tagjának, a megyei pártbizott­ság első titkárának és dr. Komócsin Mihálynak, a Csongrád megyei Tanács elnökének. A távirat szövege: Kedves Elvtársak! Az Ukrán Kommunista Párt Odessza területi bizottsága és Odessza területi ta­nácsa, valamint a kommunisták, a munkások, kolhozparasztok és az alkalmazottak nevében forró és szívélyes elvtársi üdvözletünket küldjük Önöknek és Önök útján Csongrád megye minden dolgozójának a munkásosztály nagy nemzeti ünnepe, má­jus elseje alkalmából. . „ A kitüntetett odesszai terület munkásosztálya tiszta szívből örül a testvéri ma­gyar nép eredményeinek és sikereinek, amelyeket a népgazdaság, a tudomány és a kultúra területén a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével ért el. Kedves Elvtársak! Az egész világ munkásosztályának e tavaszi ünnepe alkal­mából kívánunk további sikereket az MSZMP X. kongresszusa határozatainak vég­rehajtásához, a szocializmus építéséhez. Éljen és virágozzék a szovjet és magyar nép megbonthatatlan, testvéri barátsá­gig! Éljen május elseje! P. Kozir, az Ukrán Kommunista Párt Odessza területi bizottságának első titkára. V. Pahogyin Odessza területi tanácsának elnöke Riportereink a nagyvilágban • Specializáció az NDK zöldségtermesztésében Messze földet bejártak a régi mesteremberek szak­mai tudásuk gazdagítására, a külhonban „megtermett” eljárások megszerzésére. A boldogulás vastörvénye ser­kentette az iparost vagy a kertészt, hogy szétnézzen a háza­m­úron túl, mert mindig az haladt előre, aki olcsób­ban állította elő a jobb árut, és nagyobb haszonnal ér­tékesítette versenytársainál. A mostanában mind nagyobb méreteket öltő világjárás is igen sok esetben jelent úgy­nevezett szakmai, szellemi importot, a hasznosítható kül­földi termelési módszerek, üzemi gyakorlatok lekopíro­­zásával. No persze, a modern „céhlegények” egyben azt is fel­mérik odakint, hol állunk mi az adott szakvonal terüle­tén, és szégyenkezni vagy büszkélkedni lehet eredmé­nyeinkkel. Legutóbb az elmúlt héten járt egy ilyen szakmai csoport Kelet-Németországban, a Magyar Agrártudományi Egyesület Csongrád megyei szervezetének kezdeményezé­sére. Azt kutatta-kereste, hogy milyen új módszereket le­hetne átvenni az NDK primőrtermeléséből, kormányunk zöldségprogramjának gyorsabb, teljesebb végrehajtásához. Ez a látogatás lényegében egyezett az egyesület megyei szervezetének idei célkitűzésével, hogy minden lehetősé­get, eszközt fel kell használni a konyhakertészkedés anya­gi, szellemi kapacitásának bővítéséhez A tapasztalatcse­rén ténylegesen azok a tsz-ek voltak ott akik a zöldség­­kertészkedés „góliarjai” a megyénkben. Szabó László el­nök a szentesi Almád Tsz-t, Molnár Lajos elnök a fábiáni KERTÖV-öt, Bózsó József főkertész a szegedi Felszaba­dulás Tsz-t képviselte. ELTÉRŐ KÖRÜLMÉNYEK Azzal kell kezdeni, hogy az NDK-ban jóval kisebbek a kertészeti és a mezőgazdasági szövetkezetek, mint ná­lunk. A Cottbus melletti virág- és zöldségkertészeti szö­vetkezetnek 124 hektár a területe; a város kertészeti tár­sulása csupán 36 hektárt számlál, s az ország egyik leg­jelentősebb primőrtermelő szövetkezetének Drezda-Raditz­ ban is csupán 211 hektárja van. A Cottbusi Flóra GPG (így rövidítik a kertészkedő szövetkezeteket) például 8 tag­gal alakult másfél évtizede és a létszám ma sem haladja meg a 350-et. A vendéglátók közül, akik még nem jártak nálunk, szinte kétkedően hallgatták, hogy a szentesi Ár­pád Tsz 2800, a szegedi Felszabadulás meg közel 5 ezer hektáron gazdálkodik. Minket viszont az lepett meg, hogy a cottbusi szövetkezet mintegy 300 fiatalt iskolázott be magának az elmúlt évtizedben, akik ma is a gazdaságban dolgoznak. Pillanatnyilag 30 a tanulólétszám, és ezek a fiatalok jövőre lépnek a tagság sorába. A szakmunkásta­nulók kezdő fizetése havi 60 márka (egy márkát 4­ 09 fo­rintért adnak), és ezután félévenként 100 márkával nö­vekszik a havi kereset. Ami a szakmunkás-utánpótlásban speciális gyakorlat: maguk a szövetkezetek, hozzák létre a szakmunkásképző intézeteiket, külön társulva e jelentős feladatra, közösen fedezve a költségeket. Odakint minden vezető arról be­szélt, hogy legbiztosabban a szövetkezet által kinevelt munkásgárdára építhetnek. Bárcsak nálunk is így gondol­kodna minden szövetkezet! GYORSULÓ SZAKOSODÁS A kis földterületű szövetkezetek között nem csupán a szellemi és az anyagi termelőerő osztódott meg, hanem kevés volt a tőke is a gazdálkodás fejlesztéséhez, és egyál­talán, valamelyik termelési ágazat gyors és nagy mérvű kiugratásához. Mindennel foglalkoztak, mindenből ter­meltek egy keveset, és ez nagy költségráfordításokkal járt. A cottbusi GPG elnöke elmondotta, hogy néhány éve még huszonöt növényféleség szerepelt a termelési listán. Tavaly már erőteljesen változtattak a vetésszerkezeten, és ez évre csupán öt főnövény maradt. — Beláttuk — mondotta Jürgen elnök —, hogy kár szétforgácsolni az amúgy is kevés termelőerőt. A spe­cializálódáson túl, pár éven belül, 1975-ig a kis szövet­kezetek egyesülésére, a közös vállalkozások létrehozására van kilátás, és ez alapot nyújt a termelésfejlesztés üte­mének gy­orsí­tásához. A gazdálkodás szakosításának már­is kézzelfogható jelei vannak. A Drezda-kadu­zi kertészet is most szá­molja fel a szarvasmarha-tenyésztést, s adja át az állo­mányt egy nagy legelőterületekkel, zöldtakarmány-termelő adottságokkal rendelkező szövetkezetnek. Mindent ott igyekeznek termelni a jövőben, ahol arra legalkalmasab­bak a körülmények. A létrejövő termelési egyesülésekben, közös vállalkozásokban is megmaradnak néhány fő kul­túra mellett, és azokat termelik nagy gazdaságosággal. Az egyik helyen a virágot, a másikon a zöldségféléket, a har­madikon a szarvasmarhát állítják elő. Hát ezek a közel­jövő tervei. A KAPUN BELÜL A zöldségtermesztésre alkalmasabb délnémet tájakon, szinte mindenütt összefüggő erdőségek között fut a ki­tűnő autópálya. A talaj itt is elég mostoha, kavicsos ho­mok, amely csak a vadbozótnak, fának ad jó táptalajt. Itt nem rejt el olyan kincset a több száz méteres homok, mint az olaj, a földgáz, a termálvíz. Igaz, hogy van szén, de annak melegházi hasznosításához külön kazánrendszer kell, amely igen drága. Nem is győzték mondogatni a me­gyei küldöttség tagjai, hogy itthon milyen szerencsések az adottságok, mert lehet válogatni a termálvíz vagy a földgáz között, bár elég hézagosan vannak hasznosítva ezek az energiahordozók. Az a tény, hogy rosszabb ter­mőhelyi adottságok ellenére odakint is meghirdették a zöldségprogramot, sokat kell mondjon a hazai kertészetek számára. EGYSZERŰSÉG, nagyszerűség A primőrkertészet kapuján belül mihamar feltűnt, hogy miként próbálják ellensúlyozni a hőszolgáltatás ma­gas önköltségeit. Először is, szinte alkalmi építőanyagok­ból húzták fel a kazánházak falait, nem alkottak kétmé­teres betonalapokat, betonfödémeket. Egyszerű fűrészelt deszkából állítja össze a házibrigád a tetőszerkezetet, amely tartja a hullámpalát. Nincs színes vakolat, s ez, bár nem szép a szemnek, de az épület mégis megfelelő a célnak. A másik figyelemre méltó üzemi megoldás az úthá­lózat házilagos kiépítése. Mielőtt hozzákezdenek egy haj­tatórendszer felállításához, legyártják a telepen a két mé­ter hosszú és fél méter széles betonlapokat. Utána nagy­jából elegyengetik a földet a kijelöl vonalon, és egy daruval lerakják a betonlapokat. Már­is kész az út, nem süllyed el a jármű a feneketlen sárban. Ha viszont más­hová telepítik át­ a primőrházakat, csak felszedik a külön­álló betonburkolatot, és az új telep körül alakítják ki az utat. Magyarán mondva: bagóért jutnak így jó, teher­bíró üzemi betonúthoz. Nálunk olyan másfél millió fo­rintba kerül kilométere, és egyre szigorúbbak a talajelő­­készítési előírások. No persze, a paprika nem szebb at­tól, hogy irdatlan vastagságú betonút futja körül az üveg­házikat, csak magasabb az önköltsége. De hát ahány ház, annyi szokás. Ezért is jó megtapasztalni néha, hogy mi­ként csinálja a szomszéd. TÓTH JÓZSEF Következik: A KELETNÉMET VERSENYTÁRSAK 2 mi történt a nagyvilágban? mmmmmmmmm­mmmmmmmmmpmmmemmmmmmimummsmsism mi történt a nagyvilág A bonni kormány és az ellenzék folytatja egyezkedését Jelentettük mai olvadóinknak, hogy a nyugatnémet belpolitikai helyzetben szombaton jelentős fordulat kö­vetkezett be, amennyiben az ellenzéki Kereszténydemok­rata Unió—Keresztényszociális Unió vezetői késznek mu­tatkoztak tárgyalások folytatására a bonni kormánykoa­líció pártjaival olyan közös külpolitikai álláspont kidolgo­zására, amely lehetővé tenné egyrészt a keleti szerződések ratifikálását, másrészt az 1973 szeptemberében esedékes parlamenti választásokig terjedő időszak alatt folytatandó külpolitika főbb irányvonalában való egyetértést. Megle­pő módon Rainer Barrel, a kereszténydemokraták veze­tője, szombaton egy nagygyűlésen készségét fejezte ki pártja és a kormánykoalíció közötti „ésszerű kompro­misszumban" való megegyezésre. A vasárnap és hétfőn sorra került megnyilatkozások­ból és kijelentésekből is az tűnt ki, hogy a kormánykoa­líció és az ellenzék változatlanul hajlandóságot mutat kö­zös álláspont kidolgozására. Brandt kancellár azonban Duisburgban elhangzott május elsejei beszédében azt is hangsúlyozta, hogy a keleti szerződések ratifikációjának lényeges elhalasztásáról nem lehet szó. Hétfőn a kormánykoalíció és az ellenzék parlamenti frakcióinak vezetői megállapodtak abban, hogy a szovjet —nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződések rati­fikációs vitáját nem kezdik meg május 4-én, hanem né­hány nappal később, egy héten belül azonban feltétlenül sor kerül a vita megkezdésére. Hétfőn egyébként Brandt és Barrel újból találkozott, és ez alkalommal Brandt átadta a kormánykoalíció és az ellenzék közös nyilatkozatának tervezetét. Ezzel kapcso­latban a kereszténydemokraták álláspontja lényegében az, hogy szó lehet a közös álláspontról akkor, ha két feltéte­lük belekerül a nyilatkozatba. Az egyik szerint a szovjet —nyugatnémet szerződés nem helyettesítheti a Németor­szággal kötendő békeszerződést. A másik szerint „a né­met népnek joga van az önrendelkezésre”. Korai lenne természetesen még arról beszélni, hogy a Brandt-kormány egyetért-e két ilyen, korábban is hangoz­tatott ellenzéki állásfoglalás hivatalossá tételében. A „né­met nép” kifejezés kereszténydemokrata értelmezése ugyanis az NDK állampolgárait is magában foglalja, már­pedig azok nevében nyugatnémet politikusok nem illeté­kesek nyilatkozni. Kérdés természetesen, nem jön-e meg az ellenzék „ét­vágya evés közben”, s nem támaszt-e messzebb menő kö­vetelményeket a kancellárral szemben? Máris híre jár, hogy a kereszténydemokraták Schröder pártalelnök kül­ügyminiszterré történő kinevezését követelik. Bonnban tehát továbbra is bizonytalanok a kibontakozás kilátásai. SOROKBAN Kedden indult el több he­tes afrikai, illetve európai hivatalos látogatókörútjára Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a Minisz­tertanács elnöke. Kilenc or­szágot keres fel. Guineán kí­vül — ez körútjának első állomása — Algériába, Bul­gáriába, Romániába, hazánk­ba, továbbá Lengyelország­ba, az NDK-ba és a Szov­jetunióba látogat. Hétfőn kiosztották az Egyesült Államokban az 1972. évi Pulitzer-díjakat. A sajtó kategóriájában a New York Times nyerte el az aranyér­met az indiai—pakisztáni há­borúval kapcsolatos Ander­­son-féle Pentagon-okmányok publikálásáért. Ugyanazzel a háborúval kapcsolatos, Dac­­cából küldött haditudósítá­sáért részesült a díjban Pe­ter Kann, a Wall Street Journal című washingtoni lap munkatársa is. Tanácskozás a SALT-ról Hétfőn Nixon elnök — legfontosabb tanácsadóinak bevonásával — áttekintette a SALT-tárgyalások kilátá­sait. A tanácskozáson ame­lyen részt vett Gerard Smith, a Helsinkiben folyó SALT- tárgyalásokon jelenlevő ame­rikai küldöttség vezetője is, az a vélemény alakult ki, hogy a SALT-tárgyalásokon előrehaladást sikerült elérni és jelentős mértékben nőtt annak lehetősége, hogy szov­jet—amerikai megállapodás jöjjön létre a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról. Képemköp: Nixon elnök és Laird hadügyminiszter a SALT-meg­­beszélésen A DNFF újabb sikere: Quang Tri a népi erők kezén Hétfőn a dél-vietnami fel­szabadító erők többnapos he­ves ostrom után áttörték a védelmi gyűrűket és elfog­lalták Quang Trit, Dél-Vi­etnam legészakibb tartomá­nyának fővárosát. Ezzel a DNFF előtt megnyílt Hue el­foglalásának a lehetősége. Quang Tri elestét kedden reggel már Saigonban is el­ismerték. A népi felszabadító erők teljesen elfoglalták a várost, felmorzsolták a kor­mányhadsereg harmadik hadosztályát. A hadosztály parancsnoka mintegy 80 amerikai tanácsadóval, 50 katonatiszttel és néhány új­ságíróval együtt helikopteren hagyta el a várost. Saigonban Quang Tri el­­estének hírére egyórás ta­nácskozást — „sürgős ta­nácskozást” — tartott Thieu, a rezsim elnöke, Ellsworth Bunker amerikai nagykövet­tel és Creighton Abrams­­szal, a Dél-Vietnamban állo­másozó amerikai csapatok főparancsnokával. SZERDA, 1972. MÁJUS 3.

Next