Csongrád Megyei Hírlap, 1972. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
mi történt a nagyvilágban? — mi történt a nagyvilág London „megvédte" a rhodesiai rendszert Anglia sorozatvétója a Biztonsági Tanácsban A Biztonsági Tanács péntek esti ülésén az angol küldöttség megakadályozta azoknak a javaslatoknak elfogadását, amelyek a rhodesiai fajüldöző Smith-rendszer eltávolítását és a hatalomnak az afrikaiak törvényes képviselői számára való átadását sürgették. Az erről szóló határozati javaslat, amelyet Guinea, Szomália és Szudán küldöttsége terjesztett elő, felszólította Nagy-Britanniát, hogy semmi körülmények között se ismerje el a rhodesiai törvénytelen Smith-rezsim szuverenitását, és hívjon össze alkotmányozó értekezletet, amelyen a nép igazi képviselői kidolgoznák jövőbeli politikai berendezkedésük alapelveit. A határozati javaslat azt is hangsúlyozta, hogy megengedhetetlen Rhodesia függetlenségének, elismerése mindaddig, amíg az országban nem valósul meg a többségi kormányzás elve. Crow angol delegátus először a határozati javaslat leglényegesebb pontjaival szemben jelentett be különkülön ellenszavazatot, majd egészében megvétózta a határozati javaslatot. Négy nyugati hatalom — az Egyesült Államok, Belgium, Franciaország és Olaszország — tartózkodott a szavazástól, a Biztonsági Tanács további tíz tagja a javaslat mellett szavazott. Sok amerikai gép támadta tegnap Hanoit Szombaton délelőtt (helyi idő szerint) fél 11.-kor több amerikai légi kötelék támadta a VDK fővárosát. Bombázták és rakétákkal lőtték a város keleti és déli kerületeit, valamint a fővároshoz tartozó járások lakott helységeit. A támadó repülőkkel a VDK légierejének MÍG típusú gépei felvették a harcot, a légicsata, közvetlenül a város központja felett, több mint fél órán át tartott A támadás okozta károkról, valamint a lelőtt gépek számáról még nem adtak ki jelentést. A Nemzetközi Vöröskereszt genfi központjához közelálló körökben pénteken állást foglaltak az amerikai szenátusnak a vietnami „hadifoglyok” kérdésében megszavazott határozatával kapcsolatban. Rámutattak, hogy az 1949. évi genfi egyezmények az ellenségeskedések beszüntetése után írják elő a hadifoglyok hazatelepítését. Az egyezmények alkalmazása egyedül az aláíró államok hatáskörébe tartozik. A VDK kormánya 1957-ben írta alá a genfi egyezményeket, de a 85. cikkellyel kapcsolatban fenntartotta magának a jogot, hogy a foglyokat esetleg ne hadifoglyoknak, hanem háborús bűnösöknek tekintse. E fenntartás nem kifejezetten az amerikai pilótákra vonatkozik, hanem általában az Észak-Vietnamban ejtett öszszes foglyokra. * Intézkedések Romániában a nagycsaládosok támogatására Pénteken Bukarestben, Nicolae Ceausescu főtitkár elnökletével ülést tartott a Román Kommunista Párt végrehajtó bizottsága. A főtitkár az ülésen tájékoztatót adott a román párt- és állami küldöttség Bulgáriában tett baráti látogatásáról. A végrehajtó bizottság ezt követően megvizsgálta annak lehetőségét, hogy Romániában újabb intézkedéseket hozzanak a sokgyermekes családok támogatására. Úgy döntött, hogy 1972. november elsejétől havi kétszáz lejes támogatásban részesíti a 8—9 gyermekes anyákat, míg a kilencnél több gyermekkel rendelkező családanyák háromszáz lejes segélyt kapnak. A támogatás nem függ attól, hogy az illető családanyák alkalmazásban állanak-e, sem attól, hogy városi vagy falusi környezetben élnek. Riportereink a nagyvilágban Német- nyár i Rend a lelke mindennek , éjszaka újfent ablakpárkányt kopogtató eső, villámlás, mennydörgés, ám reggelre megint süt a nap, a villamossínek még nedvesen csillognak, a járda viszontmár száraz. És zene, zene, egyre csak zene. Mint később kiderül, a sarki nagy villanyoszlopon is lapul egy nagy, öblös hangú masina. Torkából jó dallamú, pattogós ritmusú indulók dübörögnek ki. A villanyoszlop tán ötven méterre lehet a toronyszállótól, én azonban a magasföldszinten kaptam szobát, így éppen egyvonalban lehetünk. Mikor túljutok az ébredés átmeneti percein — amikor ugyanis még nem dőlt el, felébred-e vagy újfent álomba zuhan az illető — egyszercsak azon veszem észre magam, hogy az otthon tűnődő mozdulatokkal imitált rutintennivalókat most felgyorsult ritmusban, szinte ütemesen végzem. Egy-kettő, egy-kettő — jár a pamacs a kezemben. Majd ugyanígy a kis önberetva, amely anynyiszor végigszántotta már hagyományos útját panemem szőrzettel borított terrénumain. Aztán egy-kettő, fönn a cipő, egy-kettő, bogra van kötve a nyakkendő. És már indulhatok is, hiszen tényleg sürget az idő. Innen jó húsz perc a főtérig. S amint kilépek az utcára már láthatom, némiképp el is számítottam magam: itt bizony elég nehéz lesz előrehaladni, mert tömve az úttest, tömve a járda. Egyes csoportok várakoznak, mások viszont velem egy irányban igyekezve próbálnak utat törni a tömegben. A fölvonulás, aminek itt most előjeleit látni, a legnagyobb látványos esemény a 190 ezer lakosú nagy, tengerparti város életében. S hogy nem máról holnapra áll össze a nem mindennapos tömeget megmozgató és attrakciókat produkáló műsor, az léptennyomon rögvest szembetűnik. Mindenfelé az alapos szervezettség jelei. A csoportok tagjai türelmesen várakoznak, hogy az adott jelre besorakozzanak a nagy menetbe. S mindenki egyenruhában, de legalábbis egyforma öltözékben van. Ahány csoport, annyiféle szín- és díszítésvariációból kialakított egyöntetűség. Remek sapkák, sújtások, egyformán megkötött, egyforma színű nyakkendők, a nyúlánk, szőke lányokon ugyanolyan fehér csizmák. És mindenütt hangszerek. Ha jól meggondolom, Rostock nincs is kétszer akkora város, mint Szeged, ám csak az általam látott hangszerek mennyiségéből kiindulva zenei élete a miénkét legalább hússzorosan felülmúlja. Dobok, harsonák, a különböző fúvóshangszerek egész arzenáljá. Különleges, általam eddig ilyen formájúként soha, sehol nem látott hárfakombinációk. S megtalálható itt a lakosság minden korosztálya Az úttörőktől egészen a nyugdíjas korhoz már közel ért veterán munkásokig. Ami közös bennük, az a türelem, az arcukra szinte kirajzolódó fegyelem és feszült figyelem, amivel a sorba rendeződés és az indulás jelzésére várnak. Kilenc óra ötvenkilenc perc ötven másodperctől akár visszaszámlálni is lehetne. Olyan pontosan kezdődik itt minden, akár egy hatalmas kísérletnél. Tíz órakor — se előbb, se egy másodperccel nem később — megszólal a zene, és a következő pillanatban már az ünnepi szónok hangját sugározzák szét a városháza előtti nagy téren a négy égtáj felé a nagy teljesítményű megafonok. Felharsan a taps, majd ütemessé válik és úgy tölti be meg-megújuló lüktető ritmusával a teret, amikor Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára lép a mikrofon elé. — Hoch! Hoch! Hoch! — harsogja tíz- meg tízezer torok. Majd kis ideig újra csak az ütemes taps hallatszik, aztán ismét felzúg a kiáltás: — Hoch! Hoch! Hoch! Kipirult, lelkes arcokat látni mindenfelé. Egy ütemre verődnek össze a tenyerek. Egyszerre lendülnek magasba a színes kendők, és még szinte a robbanásuk is egyritmusú. És nem sokkal később megindul a menet. Hatos, nyolcas, tízes, tizenkettes sorokban érkeznek, egymást mértani rendű alakzatokban követve a színpompás csoportok. Elöl mindig a parancsnoki tisztet betöltő személy, aki tulajdonképpen a ritmust vezényli, afféle tamburmajori precizitással. Mögötte többnyire dobosok, pergő, menetelés alá való ritmust verve, boszorkányos ügyességgel. Úgy jár kezükben a dobverő, néha olyan sebességgel, hogy az ütések dobosai ugyan hallással még szétválaszthatók, ám a mozgás szemmel már alig követhető. S milyen nyílegyenesek a sorok! Ha belegondol az ember, hogy a felvonulók egyszerre többféle műveletet végeznek, muzsikálnak, ügyelve, hogy ki ne essenek a ritmusból, ugyanakkor a sorban, sőt a tömbben való menetelés szabályainak is meg kell felelniük — arra a következtetésre jut: akik így tudnak muzsikálni, ott rendkívül magas fokú a zenei képzés és képesség, és akik így tudnak a felvonuláson menetelni, ott hasonlóan magas fokú a fegyelem. Először jönnek a legfiatalabbak. A szinte még óvodáskorúak. S milyen remekül áll rajtuk az egyenruha. Az ember nem is hinné, pedig látja, hogy szinte erőfeszítés nélkül hozzák magukkal a bizonyára nem könnyű hangszert, amit igen dallamhűen szólaltatnak meg. Milyen aprócska lábak, s lám, úgyszólván egyszer sem vetik el a lépést! őket követik a serdülőkorúak, majd a felnőttség kapujában álló fiúk, lányok. Valamennyien különféle színű, mintázatú, és a csoportonkénti egyöntetűségében tényleg lenyűgözően ható egyenruhájukban. Erő, egészség, öntudat határozottság, elszántság sugárzik minden mozdulatukból. Magas termetűek, szőkék, kék szeműek, kisportolt alakúak. S amikor az elnöki emelvény elé érnek, érces hangon, egyakarattal kiáltják, még a zenekíséretet is elnyomó erővel szólal meg a menetben a szavalókórus: — Hoch! Hoch! Hoch! Két órán át tart a menet anélkül, hogy egyetlen pillanatra is veszítene ritmusából. Akik a végét zárják, ugyanolyan frissen, lelkesen, fáradhatatlanul menetelnek, mint akiknek a nyitó tömbökben való lépegetés öröme-dicsősége jutott. Délutánra sétává csendesül az ünnep. Gyerekkocsit toló, kirakatot néző, jó levegőt élvező helybeliek sűrű tömege lepi el a belvárost. Mikor beesteledik, a Krokodil bárban kötünk ki. Belül hajóétteremnek van maszkírozva. S midőn végére járunk a szórakozásnak, hazafelé menet az itteni éjszakák természete felől tudakozódunk. Mint mondják, csendes szokott lenni az éj leplébe bújt város. Holnap munkanap van, korán kell kelni. Éjszaka mégis nótaszó riaszt fel álmomból. Kipillantok az ablakon. Az ünnepségekre érkezett szomszéd beliek, lengyelek, finnek, szovjetek járják kart karba öltve a kihalt utcákat, és ahogy csak a torkukon kifér, éneklik a szívüknek most éppen legkedvesebb saját dalaikat. Felébresztve talán még a csöndhöz szokott helybelieket is. PAPP ZOLTÁN Következik: MADARCSICSERGfiS AZ UNTER DEN LINDENEN A 2 SOROKBAN Fork Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratban üdvözölte Csou En-lajt, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökét a Kínai Népköztársaság megalakulásának 23. évfordulója alkalmából. * Kairóban általános megütközést keltettek a szudáni kormány legutóbbi intézkedései, amelyek nyomán felszámoltak két, Szudánban működő egyiptomi kereskedelmi vállalatot, távozásra szólították fel a kairói egyetem khartoumi tagozatának rektorát és tanárait. Visszarendelték az Egyiptomban állomásozó szudáni csapatok egy részét, és az egyiptomi fővárosban tartózkodó szudáni hivatalos személyiségeket. Khartoum további, fentiekhez hasonló lépéseket helyezett kilátásba. * A Fülöp-szigeti kormány egyik szóvivője szombaton közölte, hogy a szükségállapotok bevezetése óta mintegy 200 embert tartóztattak le felforgató tevékenység vádjával. A letartóztatottak között van Louis Taruc, a Küilöp-szigeti Kommunista Párt egykori elnöke is. * Dr. Roger Shields amerikai hadügyi államititkár-helyettes pénteken közölte, hogy a VDK hatóságai által nemrég szabadon bocsátott három amerikai pilótatiszt kitűnő egészségnek örvend, és „hamarosan’’ alkalma lesz találkozni a sajtó képviselőivel. Azt állította, hogy a három pilóta „önszántából” vonult be kivizsgálásra a katonai kórházakba. * Pénteken késő este befejeződött az Interparlamentáris Unió 60. értekezlete. Az olaszfővárosban nyolc napon át tanácskoztak a 72 tagország parlamenti képviselői az időszerű nemzetközi kérdésekről, állást foglalva a fontos problémákban. Az értekezlet rögtön kezdetekor nagy sikert hozott az NDK- nak és a szocialista tábor egészének: a demokratikus német állam parlamenti képviselőit felvették a szervezet tagjai közé. * Tanaka Japán miniszterelnök és kísérete ötnapos pekingi látogatás után szombaton visszaérkezett Tokióba. Peking és Tokió rendozi viszonyát A HÉT ESEMÉNYE mindenképpen Tanaka japán miniszterelnök kínai útja és a két nagy ázsiai ország közötti megállapodás volt. Eddig ugyanis nagybanegészben azt lehetett mondani a második világháború után kialakult ázsiai helyzetről, hogy az óriási földrész az Egyesült Államok, vagy általában az imperialista tábor befolyása alatt áll. A két ázsiai nagyhatalom, Kína és Japán, sokáig képtelen volt érvényesülni. Kína azért, mert elszigetelődött, Japán azért, mert a második világháború veszteseként kevés volt a politikai súlya. A Szovjetuniónak, mint világhatalomnak, de mint részben ázsiai hatalomnak is, fokozatosan növekszik a szerepe. Ám nyilvánvaló, hogy nemcsak az imperialista USA, hanem egy évtizede a soviniszta, önző politikát folytató Kína törekvéseivel is meg kell küzdenie. Most Ázsiában két igen aktív és igen ambiciózus politika között jött létre átmenetinek tűnő közeledés: Kína és Japán között pillanatnyilag az egyetértésre való törekvés mutatkozik meg inkább; konkrét problémáik megoldását későbbre halasztották. A FORDULATNAK — bármennyire is az Egyesült Államok tudtával és hallgatólagos, vagy színlelt beleegyezésével történt — van egy bizonyos Amerika-ellenes éle. Hiszen most éppen az a diplomáciai és katonai építmény rázkódik meg alapjaiban, amely a hidegháborús korszak hírhedt amerikai külügyminiszterének, néha John Foster Dulles-nak műve volt. Példák kellenek? Az 1960-ban megkötött amerikai—japán védelmi szerződés, amely az 1951-es San Franciscó-i első szerződésen nyugszik, tulajdonképpen „Kína féken tartását” célozta, ezenkívül pedig bázisok biztosítását az USA számára Japánban. Innen kiindulva tudta volna Amerikai „ázsiai csendőr’’ szerepét eljátszani az egész Távol-Keleten. 1954- ben az USA teljes katonai segítséget ígért a Tajvanon rekedt Csang Kaj-seknek. Az ígéret ma már vajmi keveset ér, ha az Egyesült Államok e célra nem veheti igénybe Japán támaszpontjait. A vesztes mindenekelőtt Tajvan. Egyes nyugati vélemények szerint a kínai—japán megállapodás megadta a kegyelemdöfést a kis szigetországnak. Japán már gazdasági téren is elfordult Tajvantól, diplomáciai kapcsolatait pedig már meg is szüntette. A japán példát más ázsiai országok is követik: Thaiföld nemrég már küldöttet menesztett Pekingbe, a Fülöp-szigetek parlamenti képviselői már találkoztak Csou En-lajjal, Indonézia pedig késznek nyilatkozott az 1967-ben felfüggesztett diplomáciai kapcsolatok helyreállítására. (Japán a 77. állam volt, amíg diplomáciai kapcsolatot létesített most a Kínai Népköztársasággal.) A KÍNAI—JAPÁN tárgyalások, illetve az egyéb, Kínával kapcsolatos diplomáciai lépések sem szoríthatták háttérbe a vietnami problémát. Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a héten újra bizalmas megbeszélést folytatott Párizsban Le Duc Thóval, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. Ez alkalommal már kétnapos tárgyalásra került sor. Ebből a tényből egyes megfigyelők olyan következtetést vontak le, hogy talán előrehaladás történt, de aztán a csütörtöki négyes ülésen Porter amerikai nagykövet ismét negatív magatartást tanúsított, Thieu pedig Saigonban megsokszorozta harcias kijelentéseit. A KÖZEL-KELETI problémakörben ismét történtek új fordulatok: Szadat egyiptomi elnök azt javasolta a palesztin felszabadító szervezeteknek, hogy alakítsanak emigráns kormányt a Kairó székhellyel. A palesztinok tartózkodással fogadták az egyiptomi ajánlatot. dr. pálfy József A hét egyik nagyfontosságú eseménye stratégiai fegyverek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai megállapodásnak a Szovjetunió részéről történt ratifikálása volt. Képünkön: Nyikolaj Podgorij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke aláírja a ratifikációról szóló rendelkezést Hét nap eseménykrónikája VASÁRNAP: Szovjet kereskedelmi delegáció érkezett Washigitonba. Folytatja a két ország közötti egyezményt célzó tárgyalásokat. HÉTFŐ: Tanaka Japán miniszterelnök pekingbe érkezett. A norvég népszavazáson a Közös Piachoz való csalatkozás ellen foglaltak állást. Kedd: Grosmiko szovjet külügyminiszter felszólalt az ENSZ- közgyűlésen. A két német állam képviselői újból találkoztak Berlinben. SZERDA: Véget ért Párizsban Henry Kissinger és Letic Tho újabb bizalmas megbeszélése. Péter János külügyminiszter New York-ba utazott. CSÜTÖRTÖK: Nasszer halálának második évfordulóján ülést tartott az Arab Szocialista Unió. Megállapodás a palesztin felszabadító szervezetek és a libanoni kormány között.. PÉNTEK: Japán és a Kínai Népköztársaság között diplomáciai kapcsolat jött létre. Analaysiai miniszterelnök Moszkvába érkezett. Podgorij aláírja a SALT- megállapodásokról szóló ratifikációs okmányokat. SZOMBAT: Nixon aláírásával törvényerőre emelkedett a szovjet—amerikai megállapodás, a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról. VASÁRNAP, 1972. OKTÓBER 1.