Csongrád Megyei Hírlap, 1972. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-26 / 253. szám
A szocialista brigádok igazi hivatásáról Egy tpis*Diplop margy/pra Megvallom: nagyon tetszett Böde Pálnak, a Szántó Kovács János Tsz szocialista brigádvezetőjének hokfásaólasa a közelmúltban lezajlott vásárhelyi brigádtalálkozón. Ez azonban ejidig még magánügy. Amiért a #9 nemcsak nekem, hanem a jó humorú előadót dicsérő nagy tapsból ítélve minden résztvevőnek — tetszett a hozzászólás, 37 már nem maganügy. A talál? megfogalmázások közül most egyet idéznék csak, de azt az egyet, amelyen elmeditáltam a találkozó má. Miért? Azért pont ezt az egyet, mert sok jó származhatna abból, ha a vásárhelyi üzemekben, tsz-ekben is elmeditálnának rajta! — A szocialista brigádokat sok helyen még mindig csak akkor „veszik elő”, amikor egy-egy nehezebb feladatot kell megoldani, amikor mér „beesett a nagy gerenda” Azt hiszem, minél előbb kellene érni, hogy a szocialista brigádok ne csak gazdasági eszközök legyenek a többtermelés érdekében’. — mondta Bőde Pál, és bólogatás, helyeslés fogadta szavait, jelezve, hogy valóban nem elszigetelt, egyedi jelenségről ejtett szót. A szocialista brigádmozgalom nem kampányjellegű mozgósítási forma társadalmi rendszerünkben. Mindenki, aki tisztában van a mozgalom céljaival, tudja ezt. A szocialista embertípus kialakításának egyik nagy ert fontos eszköze — éppen abból következően, hogy a szocialista ember nem születik, hanem kialakul (ezt is Böde Páltól idéztem) —, a brigád, amelybe tömörül, nem lehet tehát időszakos, olykor felkapott”, aztán „elfeledett” forma- ott, ahol mégis azzá válik, éppen erről a funkciójáról feledkeznek meg, s nem egyedül erről. A feledékenység kiterjed az üzem- és munkaszervezés színvonalának emeléséről szóló, valamint a szocialista brigádmozgalom továbbfejlisztésének feladatait rögzítő párthatározat lényegére is. Egyszerre mind a kettőre, a kettő szorosan összefügg. Ah°l nem szervezik a munkát, hanem időnként „megnyomják”, ott kicsi tűzoltómunkához folyamodni, szalmaszálként kapaszkodni az addig is létező, de segítségül nemhívott, arra nem kért szocialista brigádokhoz. Ha nem szorít anynyira a határidő, ha éppen szervezési hiányosságból, kooperációs „kihagyásból’’ nincs alapanyag, a társcég nem szállította a kért alkatrészeket, akkor mintha nem is léteznének a szocialista munkakollektívák. Hullámvölgy és hullámhegy váltakozik, a brigádmozgalom apálya és dagálya követi egymást Aztán ha egy hosszabb időszak, mondjuk egy év mérlegét vonják meg az ilyen termelőegységnél, akkor kénytelenek az átlagot figyelembe venni- Az átlag pedig — állapítják meg — sajnos... viszont - • teszik hozzá !- ekkor meg ekkor nagyszerű fegyvertényt hajtottak végre a brigádok, segítettek a nehéz helyzetekben •. - Arról, hogy a nehéz helyzetek esetleg ki sem alakultak volna, ha nemcsak végszükségben fordulnak hozzájuk, már általában nem esik szó. A szocialista brigádmozgalom nem lehet a szervezésben hiányosságok kiküszöbölésének „utolsó menedéke” Nem ez a rendeltetésein ha ez lenne, akkor pontosan a szocialista jelzőt kellene megvonni tőle." A helyzet, a párthatározatok és a szocialista brigádmozgalom valódi céljainak ismeretében azonban nyilvánvalóan nem erről van sz°, nem ez a megoldás. Sokkal inkább az, hogy mindenütt, ahol magukra ismertek a tünetek leírásában ott Sürgősen változtassanak a rossz gyakorlaton. Így kívánja ezt nemcsak a szocialista munkaverseny van«», hanem a mind több és jobb termék előállításának, mint a szocializmus alapvető céljának mielőőbbi elérése is. Mint az elején említettem , Bode Pál hozzászólását nagy tetszéssel fogadták. Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt mondom: azért, mert a hallgatóság is az°n a véleményen van, hogy nem az olyhelyt rossz szervezés „gombjához” kell a szocialista brigádok , kabátját eligazítani, hanem a brigádok segítségével tovább emelni a jól megszervezett munka színvonalát- HÓDI T. JÓZSEF KIÁLLÍTÁS A Vásárhelyi Hetek első napján nyílt meg a Lumumba utcai Medgyessy-teremben három fiatal iparművész, Sándor Eszter, Somogyi Julianna és Bubb Ferenc kiállítása. A bemutató a várakozásnak megfelelően széles körű érdeklődést keltett, de — s erre hívjuk fel most a figyelmet — tegnap közölték: technikai okokból a kiállítás a tervezettnél hamarabb zár, csak péntekig tekinthető meg. Vásárhelyi élései KISLEXIKON Sághy Zsigmond Színigazgató. Hódmezővásárhelyen született, 1844. december 24-én. A színészi pályára egyetemi tanulmányainak befejezése után, 1803- ban lépett Mint színigazgató Abaúj, Zemplén és Gömör vármegyében tevékenykedett 1806-ban a Rang és mód című darabban jubilált. Nem sokkal később felhagyott az igazgatással s a Színészegyesület ügynöke lett. 1902-ben vonult nyugállományba. Budapesten halt meg, 1904. január 30-án. Irodalom: My Magyar Életrajzi Lexikon IIV, P. I. Leltmann Lajos Leltmann Rezső Tanár, társadalomtudományi író. 1889-ben született,Hódmezővásárhelyen. Középiskoláit szülővárosában, filozófiai és államtudományi tanulmányait Budapesten és Lipcsében végezte. 1811-ben filozófiából doktorált. 1912 óta több fővárosi középiskolában működött tanárként. A Tanácsköztársaság edejen aKözoktatásügyi Népbiztosság felkérésére megírta „A hűbéri társadalom korra” című középiskolai tanizraelita főrabbi, lüztudós. 1804-ben született Tiszanánán. Tanulmányait Pozsonyban, Bécsben és Berlinben végezte. 1878-ban Szegeden lett rabbi, 1870-101, ötvenhárom éven át Hódmezővásárhely főrabbija volt. Kiváló Talmud-tudós és Szentírásmagyarázó. Irodalmi munkássága nem volt arányban tudományos felkészültségűvel. Beszédei közül néhány jelent meg nyomtatásban. Cikkeit héber és magyar nyelven publikálta, felekezeti folyóiratokban. Jelentősebb tanulmányai a Magyar Zsidó szemlében és az IMIT Évkönyvben találhatók meg. Teológiai körökben fek figyeltek „A nő a Talmudban” című tudományos művére. Magyar nyelvű prédikációi retorikai és stilissztikai tekintetben is kiemelkedők voltak, isiben halt meg, vásárMim. Főbb művei: Külföldi ütemból (Mis- Ügymlyi 1883 84.), Életképek (IMIT Évkönyv, Irodalom, Tolnai Viáglexikona (XV. k.); Er. Silberstein Adolf: Hódmezővásárhelyi zsidók, 1943. II 1. könyvet. Az uralomra jutó ellenforradalom tanári állásától i megfosztotta. Publicisztikai munkákból és tanulmányok írásából élt. Enciklopédikus műveltsége és sokoldalú érdeklődése felölelte a humán tudományok körét a történettudománytól a szociológiáig, a művelődéstörténettől a filozófiáig. Irodalom: Révai Nagy Lexikona (XVI. k.). Tolnai Világlexikona (XV. fc.). L. J. csütörtök, 1952. OKTÓBER 2. Új taxi A vársi taxiközlekedés friss eseménye: az elmúlt héten bővült Vásárhely taxiparkja, a Volán 10. az Vállalat hely; üzemegysége egy új Zsiguli gépkocsit kapott. Ezzel a vásárhelyi taxik száma hétre nőtt, s így — remélhetően — az őszi forgalom lebonyolítása feltétlenül javul majd. Felnőttoktatás a mezőgazdaságban• Tegnap, szobán délelőtt ,a csongrádi Mezőgazdasági Szakmunkásképző intézetben tanácskozásra gyűltek össze az érdekeltek, a tanácsok illetékes szakigazgatási szerveinek küldöttei, a területi tsz-szövetségek képviselői, mindazok, akiknek van tennivalójuk abban, hogy megtörténjen a továbblépés a mezőgazdasági szakmáknak felnőttoktatása terén. Vitaindító előadást Radonovits István, a csongrádi intézet igazgatója tartott, és részt vett az eszmecserén Szelényi Zoltán, a MÉM szakoktatási felügyelőségének főelőadója is. Kétségtelen tény, hogy az elmúlt esztendőkben — mind a létszámot, mind a képzés színvonalát tekintve — jelentős előrehaladás történt a mezőgazdasági felnőttképzésben. A 72—73-as tanévben egyik főcél: a szakmunkásvizsgával már rendelkezők továbbképzésének jó megszervezése. Főként a növényvédő és növénytermesztő-gépész szakmákban van erre nagy szükség, s ennek megvalósítása érdekében már konkrét intézkedések is születtek- A résztvevők egyöntetűen megállapították: nagyon indokolt öntözési tanfolyamok szervezése, valamint a korszerű állattenyésztő telepek gégéinek javítására, illetve karbantartására megfelelő szakembereket kiképezni. Szó esett — többek között — a felnőtt szakoktattás tárgyi feltételeinek jobbá tételéről, korszerűsítéséről és eredményesebb oktatási módszerek alkalmazásárnak bevezetéséről is. ♦ Sokszor, egy időben tájin túl sokszor is mondtunk a* almást két évtizedben, hogy ,,a do►pozák kívánságára” ezt vagy azt a rendelkezést hatik. Volt idő, amikor ezekkel a kifejezésekkel kissé vissza lakrtak, és a* egyes intézkedéseket nem erősített a lakosság helyeslő véleménye- Igaz viszont, hogy Számtalan esetben a körülmények hozták magukkal ezt a jelenséget; sok célszerű, a távlatokban gyümölcsöző döntést megvétózott volna a közvélemény a kellő ismeretek hiányában, sztárpedig az előrelátó, tervszerű fejlesztések nem engedhetnek meg cikcakkos utakat. Ez bebizonyítodott Vásárhelyen is, ma már senki sem, vitatja például a városközpont rekonstrukciójának helyességét. Vagy mondhatnánk példaként a Kertvárost is — évtizede még senki sem akart ott építkezni, szinteerőszakolni kellett, ma meg jóformán mindenki ott igyekszik telekhez jutni. Világos azonban, hogy a módszer nem volt éppen a legszerencsésebb, ha helyesre, a jóra veszélyes úgy rávezetni az embereket, hogy később — ha kellemesen csalódtak is — becsapva érezzék magukat. A társadalmunkban végbemenő változások szerencsére elvezettek ehhez a felismeréshez és a legutóbbi években egyre erősebben áthatja munkamódszereinket a mélyebb, bensőségesebb kapcsolat a legszélesebb tömegekkel- Ez nemcsak a gazdasági életben, de a várospolitikában is jellemzővé vált- a lakosság véleményének kikérése, a közérdekű intézkedések elézzetes megvitatása hovatovább megszokott, mindennapos jelenséggé vált- Emlékezzünk csak a negyedik ötéves terv városfejlesztési elképzelésének vitáira, a választási gyűléseken elhangzott bejelentések gyors megvizsgálására, vagy a tanácsi tagi beszámolók párbeszédeire. A tájékozódás, a közvélemény állásfoglalásának megismerése az általánosan közérdekű ügyekben tehát a „sor elejére került” a várospolitikai munkában, amely a tanács és a Hazafias Népfront működésében igen jelentős helyet foglal el. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az őszinte szó, vagy az eddigiekben takargatott gondok megosztása, vagy a munka során előforduló hibák elismerése a közvéleményt sokkal inkább a városvezetők mellé, semmint elene hangolná. Ilyen körülmények között különös hangsúlyt kap a tanács önállósága, hatáskörének bővülése- Annál is inkább, mert az önállóság egyrészt nem jelent anyagiakban (fejlesztési lehetőségekben) többet, másrészt bizonyos hatáskörök továbbra is országos vagy megyei szinten maradtak- Ahhoz tehát, hogy a tanács a megnövekedett feladatokat közmegelégedésre — jól — láthassa el, feltétlenül szükség van az közvéleménnyel való szoros kapcsolatra, a már előzőekben is jelentkező kölcsönös megértésre. Ahogyan azonban növekednek a tanácsi feladatok, úgy válik egyre fontosabbá ezeknek a kapcsolatoknak magasabb szintre való emelése is. Mit értünk ezalatt? Az előbbiekben már szóltunk róla, hogy nagy horderejű kérdésekben megerősödött a bizalom a vásárhelyi tanács és a lakosság között. Nem mondható el viszont ugyanez maradéktalanul a kisebb, egy-egy utcát vagy lakótömböt érintő ügyek intézéséről. Egy babakocsifeljáró, egy játszótér, egy átepesz, vagy veszélyes kátyú ügye még mindig tegeri kígyóvá nőhet és sokszor nő is a városban. Pedig talán nem kell bizonygatni, hogy egy meglazult tégla milyen bonyodalmakat okozhat a felépítményben, ha nem erősítik meg időben. Az áteresz példájánál maradva: hiába van kölcsönös egyetértés a tanács és a lakosság között a tisztasági fürdő kérdésében, ha éveket kell várni egy betoncső kicserélésére, az adott területen csak ez a szálka szúr, s nem a régen észrevett gerenda... Az utóbbi időben a kis ügyek rugalmas, gyors intézésére i S gyakorta van már példa — még akkor is, ha ideiglenes megoldásokat kell közbeiktatni. Sajnos, ez még nem általános, mert úgymond nincs elég anyagi és emberi erő. Pedig •és itt jön a magasabb szintű kapcsolat kérdése , ma már a lakosság türelmetlensége elsősorban nem, abba az irányba hat, mint még akár 1° évvel ezelőtt is. Vásárhely lendületesen megindult az igazi városiasodás irányába, s ennek nyomán a bizalom kérdése a városvezetés iránt eldőlt, mondhatnánk úgy is: jó útra tért. A lehetőségek jó és célszerű kiaknázása lépten-nyomon megmutatkozik a város életében, s ez alapvetően minden vásárhelyiből elismerést vált .Utalhatnánk itt akár a főiskolára, az új szakmunkásképző intézetre, vagy a telefonközpontra, amelyek ugyan más tervek anyagi beruházásával jöttek létre, de vitathatatlanul az ügyes várospolitika hatására! Mia azonban viszszakanyarodunk a kis Ügyekhez, éppen ezeknek a sikereknek az árnyékában forr a bosszúság: „hamarabb lett főiskolánk, mint ahogy kijavították, a meredek balogkocsifeljárót az Oldalkosár utcai lakótelepen”. Való igaz, a tanácsapparátus erejét sokszor meghaladják a feladatok. Elérkezett azonban az idő, amikor — éppen az előbb említett kedvező jelenség nyomán — a lakosság azt is megértéssel fogadná, ha egy-egy nagy feladat megvalósítását elhalasztanák, mert az arra fordítandó energiát aprópénzre kívánják váltani, azt a városfejlesztés szempontjából egyébként kisebb jelentőségű, ám öszességében véve igenis égetően fontos problémák megoldására akarják fordítani. Az ilyen elhatározások végül nemcsak a lakáság hangulatát befolyásolnák még kedvezőbb irányba, msg a „fás ügyek” számának csökkentése reálisabb alapot is szolgáltathatna néhány év távlatában Újabb látványos fejlesztésekhez. ZEKÁNY JÁNOS A rá útra tért bizalom 5 Adatok a városháza múltjából... A XV- század közepén kapta meg Vásárhely 'd városi címét fignyasi Jánostól, a vidék földesurától 4 községháza akkor a maa alkotmány utca és a Lenín utca sarkán áll. A mainak alapját képező' első városháza ' a Hód-tó partján épült, a jelenlegi déli szárny ést a Bethlen Gábor Gimnázium helyén. A kisméretű, zsúptetős épület mindössze egyetlen szobával és néhány mellékhelyiséggel rendelkezőt. Kibővítésének gondolata először is sorban merült fel, az építéshez azonban csak 1766- ban kezdtek hozzá. Az építkezés ugyon sokáig elhúzódott, míg végül az ország engedélyezte, hogy a város a nagyobbítás céljaira 35 ezer téglát égethessen rá, s így 1802-re a munka végre befejeződött Az új ház nem lett hoszszú életű. Az 1829 tavaszán fáütő nagy tűzvész, amely 20. óra leforgása alatt89 házat pusztított el, a városházát és melléképületeit is elérte. Már ekkor felvetődött a falak lebontásának és egy új épület emelésének terve. Ennek az elképzelésnek a megvalósítása azonban túl költségesnek bizonyult, s így csupán a kijavításra születőt nptfcf&pf 4? építkezés még így is csak öt esztendő múlva ért véget■ Az épület falába emléktáblát tettek, melyen az 1 24-es évszám, a város címere és a város akkori elöljáróinak neve szerepelt. Az I’13. évi XI. törvénycikk vásárhelyt törvényhatósági joggal ruházta fel. A régi városháza „a hivatalok elhelyezésére szűknek, s a vans hatóságé tekintélyével továbbössze nem egyeztethetőnek találtatván; új városháza építése határoztatott fp’rffja Kmelykó József főjegyző abban az okiratban, amelyet a ma is álló városháza alapkövébe tettek bele 80 évvel ezelőtt, 1892-ben. Ez az Irat a város vázlatos múltját, és az új ház megépítésének körülményeit ismerteti. 4 szakkáz tervének elkészítésére pályázatot hirdettek, s erre 12 pályamű érkezett be. A 760 forintos első díját Ybl Lajos udvari építész kapta meg■ Az ő tervei alapján kezdődött el az építkezés 1893. március 15-én. A munka 1893 végén fejeződött be. 47 új épület homlokzata 49,3 méter, oldalszárnyai pedig 122,5 illetve 133,7 méter hosszúak. Az első közgyűlés ezek között a falak között 1894. január 18- án volt. Legutóbb 1970 őszén a toronyban keletkezett tűz tett kárt az épületben. Nem sokkal később a tanácsterem esett áldozatul egy újabb tűzesetnek. Javítási munkái jelenleg is folynak. A menynyezet freskóinak rekonstruálásához azonban sok adat hiányzik még. A teremre készített régi fényképfelvételek ehhez a munkához sok segítséget nyújthatnak. A torony helyreállítása ttfk befejezéséhez közeledik■ A 80 éves városháza ismét a régi fesz. HméiMfc hrmosan... KIRÁLYHEGYI OTTILIA