Csongrád Megyei Hírlap, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

Új fejezet Európában Nagy költőnket a haladó emberiség egésze is magáénak vallja Petőfi-ünnepség Budapesten és Kiskőrösön Petőfi Sándor születésének II0. évfordulója alkalmából a Petőfi Emlékbizottság szombat este díszünnepséget rendezett a Magyar Állami Operaházban. Az ünnepi est elnökségé­ben foglalt helyet Losonca Pál, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, a Pe­tőfi Emlékbizottság elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Kállai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai: Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese. A díszünnepséget Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke nyitotta meg, majd Il­­­lyés Gyula Kossuth-díjas költő emlékezett meg Petőfi Sándorról. Ezt követően Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára mondott ünnepi beszé­det. Bevezetőben áttekintette, hogyan magyarázták Petőfi Sándor eszméit, állásfoglalá­sait népellenes, nemzetrontó céljaik leplezésére kezdetben a szabadságharc hóhérai, majd az 1867-es kiegyezést követően a királyi Magyar­­ország hamis „prófétái”, to­vábbá a Horthy-korszak pri­békjei és szekértolói. Pedig Megemlékezés Szegeden Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulója alkalmából tegnap délelőtt Szegeden, a Nemzeti Emlék­­csarnokban emlékünnepséget rendeztek. A nagy költő szobránál koszorút helyezett el a városi tanács, a Haza­fias Népfront, a városi KISZ-bizottság, valamint az egyetemek, a középiskolák és a vállalatok KISZ-szerve­­zeteinek képviselője. Az ün­nepségen a MÁV Hazánk kórusa és Janka Béla szín­művész működött közre. Petőfit csak a nép ügyéért küzdők követték: a Magyar Tanácsköztársaság, azután a két világháború között a hazai és a külföldi haladó mozgalmak. Az üldözött, a föld alá szorított Kommu­nista Párt és szövetségesei Petőfi arcélével figyelmez­tettek a Történelmi Emlék­­bizottság fasizmus ellen mozgósító plakettjén, s Pető­­fi-brigád küzdött nemzeti­színű és vörös zászlók alatt a hitleristák ellen. 1945: a felszabadulás meg­hozta annak a lehetőségét, hogy beteljesítsük az 1848-as forradalom céljait, s egy­ben elvégezzük Petőfi hite­les értékelését. A felszaba­dulás után valóban sok tör­tént, ennek érdekében. De az elismerés nem gyengít-­­­heti a tárgyilagosságot: a felszabadulás után is volt olyan időszak, amelyben a politikai torzulásokkal együtt torzult a Petőfi-kép is. A szűkítő „lobogónk, Pe­tőfi!” jelszó átvetítette a kulturális életre a politikai élet akkori visszásságait, s ürügyként szolgált értékes hagyományok kirekesztésére. 1956-ban pedig a forradal­már Petőfi neve történelmi ellenségeinek, az ellenforra­dalmároknak a zászlajára kerülhetett, azoknak, akik elégették a vörös zászlót, és fedőn tötdték József Attila szárszói szobrát. Petőfi neve természetesen rajta van a mi lobogónkon, és ott marad, de nem szű­kítő, kirekesztő értelemben, hanem — igen­is Ady és József Attila nevével együtt, és természetesen Bartók ne­vével, Kodályéval, Derko­­vitséval és másokéval együtt — Petőfi szellemének egye­temességéhez híven, forra­dalmi örökségünk és haladó, értékes humánus hagyomá­nyaink, teljességének válla­lását hirdetve — mondotta egyebek között Aczél György. Ugyancsak ünnepségre ke­rült sor Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőhelyén. Kiskőröst tegnap, szomba­ton délelőtt nyilvánították várossá, és az erről szóló, díszes oklevelet­ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke adta át Kiskőrös vezetői­nek. Ezt követően az Orszá­gos Petőfi Emlékbizottság Petőfi jubileumi emlékülést tartott a kiskőrösi új műve­lődési központban, ahol dr. Ortutay Gyula akadémikus, az Országos Petőfi Emlék­­bizottság tagja mondott em­lékbeszédet Később a költő szülőházán levő emléktáblán Losonczi Pál és dr. Ortutay Gyula helyezett el koszorút. Év végén, az új év késő napján mindig érdeklődésre tarthat számot, hogyan vé­lekednek a világ vezető or­szágainak politikusai, az el­múlt esztendőről, és az is, miként látják mz előttük, az országunk előtt álló felalaku­­­lást. Az alábbiakban Leof­yid Brezsnyevnek, a Kreml kongresszusi palotájában, december 21-én elhangzott nagy fontosságú beszédéből közlünk egy összefoglaló részt, amelyből kitűnik, ho­gyan látja a Szovjetunió ve­zetősége és személyesen az SZKP KB főtitkára az el­­múlt év fontosabb esemé­nyeit, és az elkövetkező évi kilátásait. A koszorúvár egyik pillanata, a Petőfi- szobornál (Ács Sándor felvétele) 2 " Ezrelékünnepség a szegedi járásban Az MSZMP szegedi járási és Kistelek nagyközségi bi­zottsága ünnepli nagygyűlést rendezett tegnap, szombaton délelőtt a kisteleki művelő­dési otthon nagytermében a Szovjetunió megalakulásának fél évszázados jubileuma al­kalmából. A helybeli és a környező falvak lakói zsúfo­lásig megtöltötték a termet, ott voltak az ünnepségen a járás, a nagyközség párt- és tanácsi vezetői, közöttük dr. Antalffy György, a kisteleki országgyűlési választókerület, Nieszner Ferenc, a szőregi és Juratovics Aladár, a kiskun­­dopozsmai országgyűlési vá­lasztókerület képviselője. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után dr. Kovács József, az MSZMP szegedi járási bizottságának első titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Ocskó Imre, a járási pártbizottság tagja mondott ünnepi be­szédet. Beszédében vissza­emlékezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, amelynek győzelme után lét­rejött 1922-ben a Szovjet­unió, s az öt évtized folya­mán a szocializmus fel­emelte, s kivezette a sok­­nemzetiségű államot a haj­dani elmaradottságból, és a világ legerősebb államává tette. Az ünnepli beszéd után kö­szöntötte a résztvevőket a hazánkban állomásozó szov­jet hadsereg képviselője is, majd a művelődési otthon irodalmi színpadának tagjai adtak műsort. Magyar államférfiak üdvözlő távirata a kubai vezetőkhöz Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának el­nöke táviratban üdvözölte dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai KP Központi Bizottságának első titkárát, a kubai forra­dalmi kormány elnökét és dr. Osvaldo Dorticos Torradót, a Kubai Köztársaság elnökét a kubai forradalom győzel­me, Kuba nemzeti ünnepe alkalmából. „Nemzeti ünnepükön — hangsúlyozza egyebek között a magyar államférfiak távirata — szírből kívánunk Önök­nek jó egészséget és sok sikert. A testvéri kubai népnek kivívjuk, hogy újabb kimagasló eredményeket érjen el or­szága függetlenségéért, a szocialista társadalom felépíté­séért vívott küzdelmében.”* Péter János, hazánk külügyminisztere az évforduló al­kalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Boa Garciát, a Kubai Köztársaság külügyminiszterét Leány­id Brezsnyev: Kontinensünkön megvalósul a béke programja Az SZKP XXIV. kong­resszusán elfogadott béke­­program meghirdette, hogy a Szovjetunió k­ész elmélyí­teni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolato­kat minden területen mind­azokkal az államokkal, ame­lyek a maguk részéről erre törekszenek — Európával kapcsolatban még határozot­tabban fogalmazódott meg a feladat: gyökeres fordulatot kell megvalósítani ezen a földrészen az enyhülés és a béke felé. A XXIV. kongresszus óta nem sokkal több mint más­fél év telt el Már most bi­zonyossággal mondhatjuk azonban, hogy pártunk és a szovjet álla­m nem keveset tett a békeprogram legfon­tosabb megállapításainak megvalósításáért. Amilyen mértékben nö­vekszik a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ereje és befolyása, amilyen mértékben aktivizálódik bé­keszerető politikánk, és fej­lődnek más, fontos, a mai világban végbemenő haladó folyamatok, annál inkább jelentkeznek a realizmus elemei, több kapitalista ál­lam politikájában is. Ez mindenekelőtt Franciaor­szágra vonatkozik, amely­nek vezetői, De Gaulle tá­bornok, majd Pompidou el­nök, már néhány évvel ez­előtt határozottan hozzá­kezdtek a kölcsönösen elő­nyös együttműködéshez a Szovjetunióval és más szo­cialista államokkal. Vonatkozik ez a Német Szövetségi Köztársaságra is. Az a reális külpolitika, amelyet Brandt kancellár kormánya folytat, jelentős hatást gyakorolt az európai légkörre. Ez vonatkozik az Amerikai Egyesült Álla­mokra is annyiban, ameny­­nyiben, készség mutatkozik, hogy lemondjon a hideghá­ború időszakának sok dog­májáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész amerikai külpolitika irányát. Más szóval, a mi, követ­kezetes békeszerető politi­kánk és az események egész menete fokozatosan annak a szükségszerűségnek a felis­merésére késztetik a tőkés­­világot, hogy a békés egy­más mellett élés talaján in­tézzék az ügyeket a szocia­lista államokkal. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szer­ződés, amely rögzíti a fenn­álló európai határok sérthe­tetlenségét, a Nyugat-Ber­­linre vonatkozó megállapodá­sok összessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjairól szóló szerződés, az NDK diplomá­ciai blokádjának végérvényes áttörése — ezek Európa fej­lődésének hatalmas lépései a békéhez és a biztonsághoz vezető úton. És mindez nem valamiféle egyoldalú győze­lem, hanem az értelem és a realizmus nagy diadala a nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen Európában vannak még megoldásra vá­ró nemzetközi problémák. Elegendő például megnevez­ni olyanokat, mint a müncheni diktátum felszá­molásának szükségessége, va­lamint az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Ezek­nek a kérdéseknek a megol­dása lehetővé tenné, hogy Európában sikeresen meg­tisztítsuk a nemzetközi kap­csolatokat a háború után ke­letkezett terheiktől Az európai történelemben új fejezet nyitására hivatott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amelynek összehívásáért sok éven át küzdöttek a szocia­lista országok. Minden arra vall, hogy az értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyílik. A népek komoly reménye­ket fűznek az európai érte­kezlethez. Elvárják, hogy az értekezlet az európai béke megerősítésének alapvető problémáival foglalkozzék majd, véget vessen a hideg­háború keltette gyanakvás­nak, félelemnek, és a jövő­be vetett hitet adjon az európaiaknak. Úgy véljük, hogy az európai államok és az értekezlet nem európai részvevői — az Egyesült Ál­lamok és Kanada — közötti kapcsolatokat hasznos és egészséges elemekkel gazda­gítaná az értekezlet munká­jának sikere. A jövőben is arra törekszünk, hogy az ér­tekezlet meggyőző eredmé­nyeket hozzon valamennyi részvevőjének.­ ­ Mindenki előtt ismeretesek azok a politikai elvek, ame­lyeken a Szovjetuniónak , szövetségeseinek véleménye szerint az európai népek biz­tonságának nyugodnia kell. Ezek: az államhatárok sért­hetetlensége, a belügyekbe való be nem avatkozás, a függetlenség, az egyenjogú­ság, valamint a lemondás az erő alkalmazásáról és a vele való fenyegetésről. Úgy véljük, eljött az ideje annak, hogy napirendre tűz­zük az európai gazdasági és kulturális együttműködési program kidolgozását is. Ez­zel kapcsolatban felmerül a kérdés: fellelhetők-e az ala­pok a kereskedelmi kapcso­latok valamilyen formájában az Európában létrejött ál­lamközi kereskedelmi-gazda­sági szervezetek , a KGST és a Közös Piac között? Bi­zonyára igen, ha a közös piaci tagországok tartózkod­nak bármilyen d­szkriminá­­ciós próbálkozástól a másik fellel szemben, és előmozdít­ják a természetes kétoldalú kapcsolatok fejlődését és­­ európai együttműködést. Nemritkán hallhatjuk, hogy Nyugatom jelentőséget tulaj­donítanak a kulturális együttműködésnek és külö­nösen az eszmék cseréjének, az információk kibővítésének, a népiek közötti kapcsola­toknak. Engedjék meg, hogy itt félreérthetetlenül kije­lentsem: mi is emellett va­gyunk. Magától értetődően akkor,, ha az ilyen együttmű­ködés valamennyi állam szu­verenitásának, törvényeinek és szokásainak tiszteletben tartásával valósul meg, a né­pek kölcsönös szellemi gaz­dagodását, a kölcsönös biza­lom növekedését, a béke és a jószomszédság eszméinek megszilárdítását szolgálja. Síkraszállunk az idegenfor­galom bővítéséért. Mint ismeretes, előttünk­ állnak a tárgy­alásk a fegy­veres erők és fegyverzeteik, csökkentéséről Európában, el­sősorban Közép-Európa tér­ségében. A Szovjetunió ál­lást foglal ezeknek a tárgya­lásoknak a komoly előkészí­tése és hatékony letélytelká­­sa mellett. Az erőviszonyok a konti­nensen a béke és a békés együttműködés­­ javára ala­kulnak. Esim hisszük, hogy­ a háborúkat ki lehet iktatni a sz­ eta­dosz népek etetéből. Nixon leállította a VDK bombázását Kissinger és Le Duc The folytatja tárgyalásait Lapzártakor kaptuk a je­lentést arról, hogy szomba­ton délután Nixon elnök el­rendelte a bombázások be­szüntetését a 20. szélességi foktól északra „a komoly tárgyalások folytatásának időtartamára.” Gerald Warren, a Fehér Ház szóvivője ezzel egyidő­­ben közölte, hogy Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsá­gi főtanácsadója január 8- án Párizsban folytatja ta­nácskozásait Le Duc Thó­­val, a VDK küldöttségének különleges tanácsadójával. A két fél technikai szakértői­nek tárgyalásai már január 2-án újra kezdődnek a fran­cia fővárosban. • A bejelentéssel kapcsolat­ban a szóvivő nem volt haj­landó közölni, hogy a bom­bázási tilalom már életbe lé­pett-e. Lapzártakor érkezett jelen­tés szerint a bombázást leállító parancs péntek éj­féltől érvényes. Nixon elnök — mint isme­retes — a VDK területének tömeges terror bombázására december 18-án adott paran­csok Eredményekben gazdag, boldog új esztendőt kíván szerződéses termelésnek és vevőinek a VETŐMAGITERMELTETŐ ES ÉRTÉKESÍTŐ VÁLLALAT dél-magyarországi központja, Orosháza, Huba ti, utl. V 445375 Eredményekben gazdag, boldog új évet, jó egészséget kíván MINDEN KEDVES VÉRADÓJÁNAK a Szentesi Vérellátó BHot­ás 2 W 88. VASÁRNAP, 1972. DECEMBER 31

Next