Csongrád Megyei Hírlap, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

VIMC PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÉVEJID MERYEI Elei Helsinkiben m­aeltocercli­lik­ az európai biztonsági értekezlet Péter János vezetésével a magyar delegáció megérkezett a finn fővárosba Ma, kedden Helsinkiben, Finnország fő­városában, a Finlandia-palotában meg­kezdődik az európai biztonsági értekezlet első szakasza a külügyminiszteri szinten. A 35 részt vevő ország küldöttségének többsége már a finn fővárosban tartózko­dik. Tegnap érkezett meg Helsinkibe a Magyar Népköztársaság küldöttsége is, amelyet Péter János külügyminiszter ve­zet. A delegáció helyettes vezetője Pója Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, tagjai: Rónai Rudolf, hazánk finnországi nagykövete és Matusek Tivadar, a Kül­ügyminisztérium főosztályvezetője. Hétfőn érkezett Helsinkibe a Szovjetunió küldött­sége is Andrej Gromiko külügyminiszter vezetésével, valamint az Egyesült Államok delegációja, Dean Rusk külügyminiszterrel az­ élen. A külügyminiszteri szakasz nyitó- és zá­­róülésén Karjalainen finn külügyminiszter elnököt, a többi ülés elnökét sorsolással jelölik ki, rotációs alapon. Az első munka­ülésen Otto Winter, az NDK külügymi­nisztere fog elnökölni. Az ünnepélyes megnyitó ülésen meghívott vendégként részt vesz Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára is. A nyitó- és záróülés nyilvános lesz, de a külügyminiszteri szakasz többi ülése is nyilvános lehet, ha a miniszterek így határoznak. Az értekezletnek hat munkanyelve varr: orosz, angol, francia, német, olasz és spanyol. Az értekezlet első szónoka Andrej Gro­miko, a Szovjetunió külügyminisztere lesz. Július 6. és 13. között a Magyar-finn barátsági hét Bamnkból háromszázan látogatnak a baráti országba Budapest és Helsinki légi­ hídján július 6-ra vi­rradó éjszaka három különrepülő­­gépen 300 finn vendég érke­zik Magyarországra és 300 fős magyar küldöttség utazik Finnországba. Ezzel mindkét helyen egyidőben megkezdő­dik a SiL magyar—finn ba­rátsági hét eseménysorozata. A hagyományos rendez­vény jelentősége, rangja ki­fejezésre jut abban is, hogy a mindkét országban meg­alakult magas szintű véd­nökségben a két fő védnök: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és dr. Ur­­ho Kekkonen, a Finn Köz­társaság el­öke. A finnországi látogatáson Bencsik István, a Hazafias Népfront főtitkára vezeti tíz­tagú politikai delegációnkat, a több száz főnyi küldöttség pedig mindenekelőtt a fin­nekkel testvérvárosi kap­csolatokat ápoló Debrecen, Miskolc, Szeged, Székesfe­hérvár, Szolnok és Pécs la­kosságának képviselőiből te­vődik össze. A finn politikai küldöttség vezetője Ulf Lundqvist oktatásügyi mi­niszter, a népes vendégsereg pedig az északi országban levő testvérvárosainkból jön: Jyveskyle, Tampere, Turku, Kerni, Riihimaeki és Lahti. A programot Magyarorszá­gon is, Finnországban is úgy állították össze, hogy a ven­dégsereg mindegyik helyen — sokféle élményt szerezve — megismerhesse a vendég­látó ország életét, építő mun­káját, eredményeit és ter­veit, s nem utolsósorban ter­mészeti szépségeit. „Férfi" a leninvárosi olefinmű építésében — A petrolkémia fejleszté­sét célzó­­ kormányprogram összevág a népgazdaság je­lenlegi és távlati érdekeivel — állapította meg hétfői ülésén az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága, amely megvitatta a központi program végrehajtásának ta­pasztalatait. Dr. Szekér Gyula nehéz­ipari miniszter tájékoztatójá­ban elmondotta a képvise­lőknek, hogy a kormány már 1­970-ben határozatot hozott a petrolkémiai fejlesztési program kidolgozására, s még abban az esztendőben sor került a magyar—szov­jet petrolkémiai egyezmény aláírására. Az iparág fej­lesztése elsősorban az or­szág műanyagszükségletei miatt­ indokolt. A fejlesztési program első ütemében — 1975-ig — nagy kapacitású benzinpiro­­lízis-üzem épül a szovjet— magyar olefinegyezmény alapján. A második ütemben, az V. ötéves tervidőszakban egye­bek között be kell fejezni az évi 150 ezer tonna pvc gyár­tásához szükséges üzemek építését, s tekintélyes mű­anyagfeldolgozó és szinteti­kus szálasanyag-gyártó ka­pacitásokat kell létrehozni. A petrolkémiai termékek nyersanyaga a kőolaj és a földgáz, ezért az iparág fej­lesztése szorosan kapcsolódik az energiaszerkezet alakulá­sához. Ennek megfelelően történt olyan döntés, hogy Leninváros térségében — egymás szomszédságában — épüljön fel a kőolajfinomító, az olefingyár és az erőmű. Jelenleg körülbelül félide­jénél tart a leninvárosi ole­finmű építése, amelyet 1974. december 31-ig kell tető alá hozni.. A tájékoztatót követő vi­tában felszólalt Koncz Már­ton, megyénk képviselője is. Kommunista vasárnap Szentesen a Kontaktéban A Kontakta szentesi gyáregységének párt- és szakszervezete, valamint KISZ-alapszervezete az el­múlt vasárnapra kommunis­ta műszakot szervezett. Az akcióban a gyár valameny­­nyi munkása részt vett, és a termelési érték meghalad­ja a félmillió forintot. A kö­zösen termelt jövedelmet a „Rádiót minden tanyai isko-lának” mozgalom céljaira és a Tisza partján létesítendő vállalati üdülőház anyagi alapjainak megteremtésére fordítják. Az összeg egy ré­széből a kajáni iskola diák­jainak vásárolnak rádiót, a többit az MRT csekkszámlá­ra fizetik be, míg a jelentő­sebb hányadot az üdülőház­ építésére használják fel. Magyar-iráni kereskedelmi kapcsolatok Hétfőn Shamsedin Gharib­­nak, a budapesti iráni nagy­­követség ügyvivőjének jelen­létében megalakult a Magyar Kereskedelmi Kamara iráni szekciója, amelybe a magyar -iráni gazdasági kapcsola­tokban különösen érdekelt 74 magyar vállalat kérte a felvételét. Az alakuló ülésen Kallós Ödön, a Magya­r Ke­reskedelmi Kamara elnöke elnökölt. Részt vett az ülé­sen az iráni gazdasági szak­emberek 12 tagú delegációja is, amelyet dr. Taher Ziai szenátor, az Iráni Kamarák Szövetségének elnöke veze­tett. Dr. T. Ziai szenátor fel­szólalásában rámutatott, hogy a két ország közötti árucsere-forgalom az utolsó öt évben megkétszereződött. (1968-ban 11,5 millió USA- dollár, 1972-ben 25,4 millió USA-dollár volt.) Vázolta to­vábbá, hogy a következő öt évben Iránban mintegy 36 milliárd dolláros beruházást terveznek. Ebben a gazdasági programban Magyarország számára is nyitva állanak a lehetőségek a kapcsolatok in­­■tenzifikálására. Teheránban ez év januárjában alakult meg a magyar szekció. Vásárhelyi kiadás 30. ÉVFOLYAM *53. SZÁM 1*73. július 3., kedd Ara: 80 fillér A Szegedi Ünnepi Hetek nagy eseményeié­l Az alföldi Élelmiszergazdaság 73 jugoszláv kiállítók termékeit is bemutatja A Szegedi Ünnepi Hetek időszakában rendezi meg az ipari, vásár és kiállítás igaz­gatósága a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um támogatásával az Alföldi Élelmiszergazdaság ’73 táj­jellegű kiállítást. Országszer­te nagy érdeklődés nyilvá­nul meg a termékbemutató iránt, de különösen a szom­szédos megyékben támadt nagy visszhangja. Elsősorban Bács, Békés, Csongrád és Szolnok megyék növényter­mesztő gazdaságait, élelmi­­szeripari, vegyipari vállala­tait, szövetkezeteit és a me­zőgépipar vállalatait, a ku­tató intézeteket, a szakok­tatási intézményeket és ke­reskedelmi vállalatokat hív­­­ták meg. A nagy érdeklődés­ire jellemző, hogy több mint száz kiállítani szándékozó je­lentette be igényét, kért és kapott helyet az Alföldi­­Élelmiszergazdaság T3 kiál­lításra. Nemcsak Szeged és Csong­­rád megye, hanem valóban az Alföld nagy termékkira­kata lesz a Marx téren meg­rendezésre kerülő kiállítás. Most is jelen lesznek Szeged jugoszláv testvérvárosa Sza­badka vállalatai és gazdasá­gai mellett a Vajdaság, sőt Jugoszlávia más tájainak vállalatai is. összesen 14 jugoszláv vállalat és gazda­ság részvételét jelentette be a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás testvérigazgatósága, a szabadkai kisipari vásár vezetősége. A résztvevők nagy száma is bizonyítja, hogy az Alföl­di Élelmiszergazdaság ’73 ki­állítás méltóképpen kívánja reprezentálni a táj élelmi­szer-gazdaságának helyzetét, fejlődését, legjobb állami gazdaságainak, szövetkeze­teinek eredményeit. Jelen lesznek azok a gépipari vál­lalatok, amelyek bemutatott termékeikkel szemléltetik a mezőgazdaság, az élelmiszer­­ipar korszerűsítésének ered­ményeit, és tájékoztatást ad­nak az élelmiszer-gazdaságot ellátó iparágak korszerű ter­mékeiről. Igen sok vállalat nevezte be egyes termékeit, gyárt­mánycsoportjait, termékbe­mutatóját a kiállítás pályá­zatára. A zsűri bírálata alap­ján a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás Igazgatósága a következő díjakat ítéli majd oda: a Mezőgazdasági­­ és Élelmezésügyi Minisztérium, a Csongrád megyei Tanács V. B., a Szegedi Tanács V. B., és az Alföldi Élelmiszer­­gazdaság 73 kiállítás nagy­díjaiból, a zsűri különdíjából kettőt-kettőt. Ezeken kívül több kiállítási díjat is kap­hatnak a pályázók. Ezek el­nyerését oklevéllel tanúsít­ják. Az Alföldi Élelmiszer­gazdaság ’73 kiállítás alkal­mával kerül sor a Kiváló Áruk Fóruma dél-magyaror­szági pályázatának ered­ményhirdetésére is. A meg­különböztető jelzést kiér­demlő termékeket is bemu­tatják a kiállításon. A Ki­váló Áruk Fóruma pavilon­jában az Országos Piacku­tató Intézetnél működő IN­­TERKER-szolgálat informá­ciós ügyeletet tart. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium a kiállításra Bács, Békés és Csongrád megyékből vonattal utazik részére 33 százalékos menet­térti kedvezményt engedé­lyez. Ezt július 19-től au­gusztus 6-ig vehetik igénybe az érdeklődők. Arcok a munka hétköznapjaiból Ördög Imre A közvetlen termelésirányítók Elektronika szocialista brigádjának vezetője a METRIPOND Mérleggyárban Ör­dög Imre. Kevés ilyen szocialista és e címért küzdő bri­gád tevékenykedik Hódmezővásárhelyen, amelyben a mű­szakiak fogtak össze, hogy a mozgalom hármas jelszavát váltsák valóra. Ördögh Imrének is jelentős szerepe volt ab­ban, hogy brigádjuk elnyerte a megtisztelő címet. A válla­lat vezetősége elégedett a kollektíva munkájával. A felsőfokú technikumi végzettséggel rendelkező Ördög Imre legközelebbi célja, hogy megszerezze az üzemmérnöki­ képesítést. MAI TÉMÁNK I pult két oldala A minap hallott meg­jegyzés — úgy érzem — bölcs igazságot ta­kar: éppen elég türelem, megértés kell ahhoz, hogy egyes esetekben a vevő ki­bírja az eladót — az eladó meg elviselje a vevők egyné­­melyikét. De mit is várunk mi, vevők a kereskedelem­től? Gyorsaságot, kedvessé­get, udvariasságot, s renge­teg árut, néha még tanácsot is mindazoktól, akik a pult másik oldalán állnak. A kedvességet, az udvariassá­got elég szűkmarkúan mé­rik, tanácsot meg a legrit­kább esetben kaphat az em­ber vásárlásaihoz. Természe­tes hát, hogy a kényelme­sebb megoldást választjuk: egyes esetekből általánosí­tunk az eladókra. Ha nincs az, amit kere­sünk , könnyen, s nem a legmegfelelőbb hangnemben adjuk az eladó tudtára. Tény azonban, hogy a leg­több helyen a boltvezető, az eladó nem kíséri rendszere­sen figyelemmel az áruala­pok alakulását, a kereslet és a kínálat összhangját. Pedig ők igazán képesek arra, hogy felmérjék: melyik a legkeresettebb, legdivatosabb áru. A szakma iránti közöm­bösség jele, ha az el­adó nem figyeli, nem tudja, mi kell a vevőknek. Lehet, hogy a nagykereske­delem kellő mennyiséget tart valamelyik kurrensebb cikkből raktáron, csak éppen a boltok nem rendelnek. A kereskedők idegenkednek az újdonságtól. Az idegenkedés példája a színes ágynemű „esete”. A DELTEX — gon­dolván a divatra — nagy mennyiségű, tetszetős, jó mi­nőségű színes ágynemű anya­got és ugyancsak színes le­pedővásznat szerzett be. A kereskedőknek nem kellett, nem vitték be a boltokba, mondván: a vevő úgyis ide­genkedik majd tőle... A kiragadott példák alap­ján természetesen nem sza­bad egyértelműen rossznak ítélni annak a több ezer em­bernek a munkáját, akik a kereskedelemben dolgoznak. Hiszen a régi kiszólás ma is érvényes: mi, vevők sem va­gyunk angyalok. A kelleté­nél is türelmetlenebbül ké­rünk olykor valamit, s az előző boltban szerzett bosz­­szúságainkat „levezetjük” azon, aki a következő üzlet­ben elsőként elénk kerül. Nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy maguk a kereskedelmi vállalatok is munkaerő-problémákkal küzdenek. Évente elég szép számmal törölnek az állo­mányból dolgozókat. Például a Komplettől 1972-ben 82- en, a Deltától pedig 127-en váltak meg. Közöttük min­den bizonnyal sok olyan akadt, akiket maga a válla­lat tanácsolt el a szakmából, feltehetően a rátermettség hiánya miatt. Más vonatko­zásban pedig nem elegendő azoknak a fiataloknak a szá­ma, akik a kereskedelmet hivatásnak, életcélnak te­kintik. M indent egybevéve, a pult másik oldalán tevékenykedők döntő többsége becsülettel végzi munkáját, lelkiismeretesen látja el feladatát. S oly ke­vés kell a vásárló és az el­adó közötti összhang meg­teremtéséhez: udvariasság és kölcsönös megbecsülés. Ezek áthidalhatják a pult és a vá­sárlók közötti kis távolságot, melyet az indulat, a gorom­baság, esetenként „kilomé­terekké” szélesít. VARGA EDIT

Next