Csongrád Megyei Hírlap, 1974. december (19. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

KISZ-klubvezetők tanácskozása A közművelődési határo­zat végrehajtásában az if­júságra háruló feladatokról tárgyaltak a tegnap délelőtt Szentesen a járási hivatal nagytermében kezdődött kétnapos tanácskozáson a megyénk minden részéből érkezett fiatalok. A KISZ Csongrád megyei Bizottságának szervezésében létrejött találkozón a váro­sokban és a járások közsé­geiben működő ifjúsági klu­bok vezetői, valamint a KISZ-alapszervezetek kul­­túrfelelősei vesznek részt. Az ünnepélyes megnyitó után a KISZ Központi Bi­zottságának a közművelődés­sel foglalkozó állásfoglalásá­ról szóló tájékoztatót hall­gatták meg, amelyet Tóth Zsuzsa, a KISZ megyei bi­zottságának kultúrfelelőse tartott. Ezután az Állami If­júsági Bizottság feladatával és kedvezményeivel kapcso­latos beszámolóról tárgyal­tak, majd a Forradalmi If­júsági Napok megünneplésé­vel együttjáró tennivalók kerültek napirendre. Ma délelőtt négy szekció­ban folytatják tanácskozásu­kat a megyei kultúrások „Aktuálisan politizálni” és „Rendhagyóan, de méltókép­pen ünnepelni” címmel gya­korlati és módszertani isme­reteket szerezhetnek és vi­tatnak meg a résztvevők. Úttörők állami támogatása A Minisztertanács határo­zatot hozott az ifjúsági tör­vénynek a gyermekkorosz­tályra történő hatékonyabb alkalmazása, a nevelési fel­tételek javítása és az úttö­rőcsapatok rendszeres anya­gi támogatásának biztosítá­sa érdekében. A nevelőmunka anyagi feltételeinek javítása érdeké­ben a kormányhatározat egyebek között így intézke­dik: 1976. január 1-től bizto­sítani kell, hogy az általá­nos iskolák a diáksportra már jóváhagyott, tanulón­kénti évi 10 forint mellett, további évi 10 forint szemé­lyenkénti kulturális, táboro­zási támogatásban részesül­jenek. Az így képzett évi 20 forint személyenkénti moz­galmi előirányzat felhaszná­lásáról az iskola igazgatójá­val egyetértésben az úttörő­­csapat vezetősége dönt. a HraelHIV világháború. IHCdU199- ban Magyar­­országon az antifasiszta el­lenállás és a demokratikus fejlődés erői az ország sajá­tos helyzete miatt (egyszer­re volt kárvallottja, és ha­szonélvezője a német szövet­ségnek) csak későn valósít­hatták meg összefogásukat. A Békepárt néven működő kommunisták, egyes belső ellenzéki erők és az antifa­siszta és kommunista emig­ráció a háború egész idősza­kában igyekezett németelle­nes frontot alakítani, és ha­zánkat kiszakítani a náci „élettérből”. Az antifasiszta ellenállás legkövetkezetesebb erejének, a kommunista mozgalomnak egyedül volt kész programja a népfront­­politikára, s a háború utáni független, szabad, demokra­tikus Magyarország felépíté­sére. A közös fellépés, az egységfrontba tömörülés fel­tételei azonban csak az 1943 —44-es katonai vereségek, a második magyar hadsereg összeomlása, a Vörös Hadse­reg előnyomulása és az or­szág német megszállása nyo­mán értek be. 1944. május végén — nem minden vita nélkül és főként a polgári oldalról hangoztatott fenn­tartások mellett — megala­kult a Magyar Front, a kommunisták, a szociálde­mokraták, egyes kisgazdák és egyéb csoportok antifa­siszta egységszervezete, mely­hez később a Nemzeti Pa­rasztpárt képviselői is csat­lakoztak. Bár a fegyveres felkeléshez és a kiugráshoz fűződő remények nem vál­tak valóra, ez a szervezet ad­ta meg az alapot ahhoz, hogy 1944. december 2-án, az immár felszabadult Szegeden megalakuljon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A Függetlenségi Front, amely az időközben újjászer­vezett Magyar Kommunista Párt, a Magyar Szociálde­mokrata Párt, a Nemzeti Pa­rasztpárt, a Független Kis­gazdapárt, a Polgári Demok­rata Párt és a szakszerveze­tek erőit tömörítette, elfo­gadta a­ kommunisták „Ma­gyarország demokratikus új­jáépítésének és felemelkedé­sének programjá”-t. A program gyökeres kül­politikai fordulatot követelt. Harminc éve történt Szegeden Megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Azonnali bekapcsolódást az antifasiszta koalícióba, fegy­veres szembefordulást a ná­ci Németországgal és hazai nyilas csatlósaival. Leszögez­te, hogy „a legmesszebbmenő támogatást kell nyújtani a Vörös Hadseregnek, amely kiűzi a magyar földről a né­met elnyomókat”. Kinyilvá­nította az eljövendő demok­ratikus magyar külpolitika alapelveit: a szoros barátsá­got a Szovjetunióval és a környező demokratikus álla­mokkal; a volt uralkodó osz­tályok soviniszta és revíziós irányzatának végleges fel­adását; az antifasiszta világ­koalíció angolszász hatalmai­val kialakítandó jó kapcso­latokat. A Front programja a leg­fontosabb és legsürgősebb belpolitikai feladatnak az új, demokratikus államhatalom megteremtését tekintette. Sürgette, hogy a demokra­­tikus pártok megbízottaiból és antifasisztákból alakítsa­nak minden helységben nem­zeti bizottságokat, és a bi­zottságok a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front he­lyi szerveiként működjenek. Síkraszállt a nemzeti bizott­ságokra támaszkodó Alkot­­mányozó Nemzetgyűlés és a Front ideiglenes kormányá­nak megalakulása mellett. Ez a nemzeti, demokratikus és antifasiszta program alkal­mas volt a magyar társada­lom különböző rétegeinek, az alapvető osztályoknak a tö­mörítésére. A gyors nemzeti összefogás létrejötte — mert ez történt — egyértelműen a demokratikus erők sikere volt, és igazolta a kommu­nista párt megfontolt, a nem­zet közös érdekeit hangsú­lyozó politikát. Mindamellett ez a politika mélységesen el­vi jellegű volt, hiszen a Ko­mintern híres 1935-ös VII kongresszusának (ez hirdette meg a népfrontpolitikát) szellemében járt el. A Délmagyarország 1944. december 3-i száma közölte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programját. lakáskörülmények közé. Ez évben pedig Szege­den 120, Hódmezővásárhelyen 17, Szentesen 5, Makón 24, Csongrádon 11 többgyermekes család lakásgondjai oldódnak meg. Ez mindenképpen kívánatos folyamat, de messze nem teszi feles­legessé a lakásgondokkal küszködők munkahelyi támogatását. Ismereteink szerint a több gyerme­kes családok több mint fele egyszobás, komfort­­nélküli lakásban lakik. Ezért helyesen teszik a vállalatok gazdasági vezetői, párt- és szakszer­vezeti szervei, ha kamatmentes kölcsönnel, fu­vareszközzel, szocialista brigádok társadalmi munkájának szervezésével támogatják családi ház, szövetkezeti lakás építését, a személyi hite­lek törlesztéséhez kedvezményeket biztosítanak a szociális indokok alapján, esetleg átvállalják az állami bérlakás használatba vételi díjának befi­zetését is. A gyermekes szülők, főleg pedig az édesanyák évről évre visszatérő gondja, hogy vajon gyer­mekeiket felveszik-e a bölcsődébe, napközi ott­honba? A tanácsok nagy erőfeszítéseket tesznek a gyermekintézményi hálózat fejlesztésére. A szakszervezetek maguk is részt vesznek a gyer­mekintézményi férőhelyek elosztásában, s meg­elégedéssel tapasztaljuk, hogy az illetékes álla­mi, tanácsi szervek méltányosan ítélik meg a több gyermekes családok helyzetét. A gyermek­intézményi férőhelyek és a szükséglet közötti feszültség azonban helyenként eléggé kiéleződik. Ilyen helyzetben szükséges ugyan, de nem ele­gendő a szakszervezeti szervek részéről csupán a jogosultak képviselete a férőhelyek elosztásánál, örülünk, hogy a többségükben nőket foglalkoz­tató üzemeink vállalati, párt-, szakszervezeti, if­júsági szervei sikeresen fejlesztik saját gyermek­­intézményeiket. Új óvodát létesített például a Szegedi Textilművek, az üzemi bölcsődéjét bő­vítette a Szegedi Ruhagyár, hasonló korszerűsí­tést végzett a METRIPOND Mérleggyár, a HÓ­DIKÖT. Jelentős összegekkel járultak a területi intézmények fejlesztéséhez például a TAURUS Gumigyár, a Kábelgyár, a DÉLÉP, és más vál­lalatok. A gyermekintézmények fejlesztésére ki­bontakozott vállalati támogatás értéke ebben az évben megyei szinten elérte a 9 millió forintot. A SZOT ÁLTAL biztosított üdültetési lehető­ségeinket is céltudatosabban igyekszünk a családok együttes pihenésének szolgálatába állí­tani. Tavaly 766 egy-két gyermekes, családos be­utalójeggyel rendelkeztek szakszervezeti szerve­ink, az idén közel ezerrel. Sajnos, a több gyer­mekes családok üdültetésére csak egészen mini­mális lehetőségeink vannak. Ebben az esztendő­ben a szakszervezetek csupán 33 három-, vagy ennél több gyermekes családot üdültettek. A több gyermekes családok üdültetését jobban elő kell készíteni. Kívánatos, hogy a vállalati szak­­szervezeti segélyalapból kapjanak támogatást az ilyen családok üdültetési költségeikhez. Továbbra is gondosan kell végezni a szakszer­vezeti gyermeküdültetést, mely jelenleg a több gyermekes családok támogatásának egyik leg­kedveltebb formája. Ezt igazolják a számok is. Évente több mint 2 ezer gyermek üdültetését szervezik a területi, üzemi szakszervezeti szer­vek. Csak tisztelettel és megbecsüléssel tudunk gondolni a gyermekek üdültetésében nagy fele­lősséggel és szeretettel tevékenykedő aktivistá­inkra. A szakszervezeti szerveknek munkaügyi te­vékenységük során is éreztetniök kell az anya­ság, a gyermekvállalás tőlük joggal elvárható megbecsülését. Tapasztalataink e téren is ked­vezőek. A munkahelyeken a dolgozó nőket, édesanyákat védő rendelkezéseket betartják, sőt igyekeznek pártunk szociálpolitikájának szelle­mében jelentős helyi kedvezményeket is bizto­sítani. Ma már polgárjogot kapott az a gyakor­lat, hogy a családos anyát a legtöbb munkahe­lyen csak önkéntesség alapján osztják be éj­szakai műszakra, biztosítják a kisgyermekes anyák pótszabadságát, kellő türelemmel viseltet­nek a gyermekápolási táppénzen levőkkel szem­ben. Csak helyeselni lehet azt is, hogy a több gyermekes szülőknek igyekeznek jobb kereseti lehetőséget biztosítani. Itt jegyzem meg, hogy a nagycsaládos munkavállalók döntő többsége példában dolgozik, részt vesz a munkaverseny­­mozgalomban, ragaszkodik a munkahelyéhez, hálás minden figyelmességért, és nem igényel különleges bánásmódot. Ezek a dolgozók — ért­hetően — igen érzékenyek a részükre biztosí­tott támogatás és segítség módjára is. Jogosan sérelmezik, ha ezt a támogatást tapintatlanul és méltánytalanul elválasztják a becsülettel, lelkiis­merettel végzett napi munkájuktól. A több gyermekes családok munkahelyi támo­gatásának eddig kialakult sok-sok értelmes, hasznos és tapintatos formáját alkalmazva, to­vábbfejlesztve segítsék szakszervezeti szerveink pártunk meleg szívű szociálpolitikájának meg­valósítását. Ezek a törekvések valamennyi mun­kahelyen az anyaság, a gyermekszeretet, a csa­lád iránti szülői kötelesség és áldozat társadalmi elismerését jelentik. Ezek a célok néha a mun­kahelyi vezetőktől és a dolgozó társaktól több megértést is igényelnek. Kétségtelenül nehéz helyzet alakul ki akkor, ha egy-egy több gyer­mekes munkavállaló édesanya, vagy apa a csa­ládi gondok, főképp a gyermek betegsége miatt, hiányzik a munkából. Az ilyen átmeneti problé­mák a munkahelyi vezetők, a munkatársak, a szocialista brigádok türelmére és áldozatkészsé­gére számítva mindenütt megoldhatók. Igen szórványosan bár, de találkozunk még olyan panaszokkal, hogy a gyermekgondozási segély lejártával visszatérő édesanyák nem kapják meg eredeti munkahelyüket, esetleg őket kisebb-na­­­gyobb munkaügyi sérelem is éri. SZAKSZERVEZETI SZERVEINKNEK ezeket a leghatározottabban és gyorsabban kell orvo­­soltatniuk. Semmiképpen sem szabad megenged­niük, hogy a gyermek vállalása miatt a dolgozó nő munkahelyén méltánytalanul hátrányos hely­zetbe kerüljön. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa javasolja a munkahelyi szakszervezeti szerveknek, hogy a vállalati és intézményes szakszervezeti segély­alapjaikat a felosztható részesedési alapokból az eddiginél nagyobb arányban bővítsék. Hatékony munkaverseny-szervező, nevelő tevékenységük­kel is fejlesszék tovább a több gyermekes csa­ládokról való gondoskodás anyagi alapjait, a gyermek vállalását értékelő munkahelyi közszel­lemet. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták ilyen irányú tevékenységéről egyébként nem ré­gen beszámoltunk a megyei párt-végrehajtó bi­zottság előtt. A megyei párttestület állásfoglalá­sában megerősítette azokat a tennivalókat, ame­lyek a nagycsaládosok segítésében továbbra is előttünk állnak. JUHÁSZ JÓZSEF SZMT vezető titkár vasárnap, 1971. DECEMBER IS A belpolitikában a program célul tűzte ki a demokratikus szabadságjogok biztosítását, a fasiszta és a népellenes szervezetek fel­oszlatását, a közigazgatás és a fegyveres testületek meg­tisztítását a fasiszta és a nép­ellenes elemektől. Az ország demokratikus átalakításának alapvető feltételeként széles körű földreformot helyezett kilátásba és előirányozta a nagytőke állami ellenőrzését, az energiaforrások államosí­tását. Célul tűzte ki a töké­letesebb szociálpolitika meg­valósítását is. Ünnepség az évforduló alkalmából A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulá­sának 30. évfordulója alkalmából ünnepséget rendeznek december 3-án, kedden, a szegedi városi tanács díszter­mében. Az ünnepségen elnöki megnyitót mond Nagy István, a Hazafias Népfront Csongrád megyei Bizottságának elnöke. Az ünnepi beszédet dr. Antalffy György egyetemi tanár, az MSZMP Csongrád megyei végrehajtó bizottságának tagja, országgyűlési képviselő tartja. Felszólal az ünnepségen Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke, a Hazafias Népfront Országos Taná­csa elnökségének tagja. Az ünnepség résztvevőinek küldöttsége megkoszorúzza a Szegedi Nemzeti Színház falán elhelyezett emléktáblát is. II Márciusi Front a Történelmi Emlékbizott­ság, a­ Magyar Front kezde­ményezései után megalakult Magyar Nemzeti Független­ségi Front — a koalíciós idők egységfrontszervezete —ezen a néven 1949-ig működött. Keretei között egyre inkább a demokratikus átalakításért legkövetkezetesebben harcoló Magyar Kommunista Párt, illetve a Baloldali Blokk vet­te át a vezetést. A fordulat évét követően a népi demok­ratikus viszonyokat védelme­ző és a szocialista átalaku­lást igénylő Függetlenségi Népfronttá alakult át. Ez utóbbi szervezet pedig köz­vetlen elődje volt a szocia­lizmus építésére szövetkezett dolgozók 1954-ben megala­kult Hazafias Népfrontjának DERER MIKLÓS Terhelési próba az új makói Maros-hídon Tegnap, szombaton meg­tartották a makói Maros-híd terhelési próbáját. A felvo­nuló gépjárművek kétszázöt­ven tonnányi súllyal helyez­kedtek el az új létesítmé­nyen, miközben a Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet szakemberei műszeres vizsgálatokat foly­tattak. Szilágyi Géza, a Köz­lekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium területi főmér­nöke elmondotta: a leterhe­lés célja az, hogy a szerkeze­ti elemek viselkedését le­mérjék, ellenőrizzék. A megerősített mederpillé­rekre október elején ráhú­zott 113 méter hosszú acél­­szerkezet 206 tonna súlyú. Az ártéri hidak 100, illetve 58 méter hosszúságúak. A feljáró utakat teljesen újjá­építették. A három műtárgy és a feljáró utak összes költ­sége 78 millió forintot tesz ki. Szerdán adják át ünnepé­lyesen az új makói Maros­­hidat, és utána lebontásra kerül az ideiglenes, facölöpö­kön álló híd. ---------3 Szigorítás a darabáru­szállításban A Minisztertanács rende­letet hozott a vasúti, illetve a gépjármű-fuvarozási sza­bályzat kiegészítéséről, mó­dosításáról. Ezek szerint a vasút a belföldi forgalom­ban darabáru-fuvarozást nem végez, a gépjármű-fu­varozó köteles a gyorsáru- és a darabáru-küldeménye­ket elvállalni. A rendelet meghatározza, hogy mi te­kinthető gyors-, illetve da­rabárunak, mi nem szállít­ható ezeken a címeken, s mi a következmény, a teendő abban az esetben, ha ilyen küldemény elvész. A rende­let — amely január 1-én lép hatályba — módosította, megszigorította a szállítási határidőket és a kötbér mér­tékét Korábban a vasút és a közúti közlekedés egyaránt foglalkozott darabáru-fuva­rozással. A közlekedéspoliti­kai koncepció alapján a munkamegosztás, a fuvar­eszközök jobb kihasználása érdekében 3 éve a Volán vette át a MÁV-tól ezt a fel­adatkört, s vele a raktára­kat, a technikai eszközöket, az ezzel foglalkozó vasutasok egy része. A tapasztalatok szerint azóta sokat javultak a darabáru-fuvarozás felté­telei, körülményei. Azelőtt a vasút naponta 800 zárt va­gont töltött meg darabáru­val, a Volán napi 600—700 gépkocsiszerelvénnyel to­vábbított ilyen küldeménye­ket. A kettős fuvarozás ide­jén lényegében a menetrend­ben meghirdetett járatok függvénye volt a darabáru­feladás. A Volán-járatok hetenként egyszer — ritkáb­ban kétszer — jutottak el egy-egy helységbe, s nem jártak mindenhová. A kedvezőbb feltételek alapján határozták meg, csökkentették most a darab­áru-fuvarozás új határide­jét, amely a megyék köz­igazgatási határain belül 3 nap, azon túl 7 nap. (A ha­táridő egyébként a külde­mény felvételét követő mun­kanapon kezdődik; a rendel­kezés szerint a szombat nem számít munkanapnak.) A fuvarozási határidő túllépé­sekor a Volán a határidőt követő, minden megkezdett nap után a fuvardíj 15 szá­zalékának megfelelő összegű kötbért köteles fizetni, több mint háromszorosát a koráb­binak.

Next