Csongrád Megyei Hírlap, 1975. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

Apró Antal látogatása Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.)­te a pártbizottság titkárát, hogy adja át jókívánságait a húsipari vállalat párttagjai­nak. A szalámigyárból a szege­di építkezésekre vezetett Ap­ró Antalnak és kíséretének útja. Az újszegedi városne­gyedben, a hajdani ládagyár helyén épült lakásokat te­kintette meg. A 212-es jelű, tízemeletes lakóház földszint­jén, ahol a DÉLÉP rendezett be tervezőosztályának mun­kahelyeket , Sípos Mihály, az építőipari vállalat igazga­tója és Hoffmann Márton, a vállalati pártbizottság titká­ra adott rövid tájékoztatót a szegedi lakásépítkezésekről. A DÉLÉP az utóbbi eszten­dőkben dinamikusan fejlő­dött, s a szegedi házgyár — amelyet 1971 őszén­­Apró An­tal avatott fel — immár bő­ségesen ellátja a lakásépíté­si igényeket. Az újszegedi városrészt egy kis térképen illusztrálták: hol épültek la­kóházak, iskolák, óvodák, üzletek. Eddig 1900 lakás épült Újszegeden, míg a tar­­jáni és a felsővárosi részen 6550­ új otthont adtak át az építőmunkások. A tájékoztató folyamán Apró Antal megkérdezte a DELÉP Vezetőitől, hogy a házgyári elemeket felhasz­nálják-e más építményeknél. A válasz: házgyári elemekből épülnek már óvodák, iskolák és a leendő Hungária Szállo­da iS. Családi házak is ké­szültek már házgyári pane­lekből, s a tervek szerint két­szintes családi házakat, tár­sasházakat építenek a DÉLÉP dolgozói számára, munkásla­kások keretében az algyői városnegyedben. Megmutat­ták a 212-es lakóépület első emeletén levő lakásokat is Apró Antalnak, aki igen jó­nak értékelte azokat, dicsérte az építőm­unkásokat. A ..jtővetkelő építkezés szín­helye a szegedi postapalota volt. Rózsa István, a Szegedi Postaigazgatóság vezetője tá­jékoztatta a vendégeket. Egy maketten mutatta be, hogy milyen szép épületegyüttes lesz az új postai létesítmény, ahol a műszaki szárnyban új, 11 ezer állomás bekapcso­lására alkalmas központot szerelnek, fel, s ezzel nagy­ban megjavulnak a szegedi telefonviszonyok, amelyek je­lenleg szinte a legrosszabbak az országban. A postai épít­kezések után rövid látogatás következett a tarjáni és a felsővárosi lakókörzetben. A kétnapos program végén fogadást adtak a megyei és a szegedi párt- és tanácsi vezetők Apró Antal tisztele­tére. Ezen részt vett dr. Ko­mócsin Mihály, dr. Perjész László, Török József és Papp Gyula is. 2 " Magyar— dél-vietnami kulturális egyezmény Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetében ün­nepélyesen aláírták a Ma­gyar Népköztársaság és a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kor­mánya közötti kulturális egyezmény 1975.­ évi tervét. A dokumentumot magyar részről Demeter Sándor, a KKI elnökhelyettese, dél­vietnami részről Nguyen Phu Loai, a Dél-Vietnáfszi Köztár­saság budapesti nagykövete látta el kézjegyével. Árucsere-forgalmi jegyzőkönyvet írtak alá Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) gépet vásárolunk, 35 ezer sze­mélygépkocsit — ebből több mint 30 ezer Zsigulit — va­lamint mintegy 5 ezer teher­autót szerzünk be a Szov­jetuniótól. A mezőgazdaság gépigények kielégítésére 450­ darab MTZ—50-es­­típusú traktor,­­1350 db nagy teljesít­ményű gabonakombájn érke­zik. Növekszik a számítás­­technikai eszközök, valamint az univerzális és speciális szerszámgépek behozatala. Az idei évre előirányzott magyar szállításoknak meg­közelítően 50 százalékát a gépek­ és berendezések exportja teszi ki. Kiemelt programunknak meg­­felelően most is fontos he­lyen szerepel az autóbuszok eladása. Szovjet megrende­lésre az idén 5700 Ikarus ké­szül.* A járműipari együttmű­ködés keretében 24,5 ezer hátsóhidat szállítunk , cse­rében tízezer mellsőhidat ka­punk. Az idén húsz korszerű négyrészes motorvonatot szállítunk a Szovjetunióba. A­­szovjet gáz- és olajvezeté­kekhez a magyar üzemek is szállítanak különféle auto­­matikát, mérőműszereket. Tovább bővítjük a konzerv­gyártó­ gépsorok, a lakk- és festékgyártó gépek, valamint a vákuum-technikai berende­zések exportját. Lehetőségeinkhez képest hazánk is kiveszi részét a szovjet életszínvonal-prog­ram megvalósításában. Ezt a célt szolgálják könnyűipari termékeink és élelmiszer-ké­szítményeink növekvő szál­lításai. Az idén 14 millió pár cipő, 37 millió méter szövet eladását tervezzük. Mintegy 20 százalékkal emelkedik a kötöttáruk ex­portja. Élelmiszer-kivite­lünkből kiemelkedik a friss gyümölcs, melyből összesen 230 ezer tonnát adunk el. A Szovjetunióba irányuló magyar kivitel mintegy 7 százalékát gyógyszeripari termékek alkotják. Tovább folytatódnak a magyar szállítások a KGST-országok együtt­működése keretében szov­jet területen épülő objek­tumok kivitelezéséhez. Hazánk többek között részt vesz az uszty-ilimszki papír- és cellulózipari, valamint a kijembajevi azbesztdúsító kombinát létrehozásában. Meggyőződésünk — jelen­tette ki végezetül dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter­—, hogy a most alá­írt árucsere-forgalmi jegyző­könyv végrehajtását vállala­taink maradéktalanul bizto­sítják, és az előző évek gya­korlatához hasonlóan lehe­tőség nyílik a kölcsönös áru­forgalom további bővítésére év közben is. A miniszter köszönetet mondott szovjet kollégájának , Nyikolaj Patol­csevnek, valamint a szovjet szakembereknek együttműködési készségü­kért, az árucsere-forgalmi jegyzőkönyv előkészítése fo­lyamán végzett eredményes munkáért. (MTI) mi történt a nagyvilágban ? — mi történt a nagyvil Külügyminiszter­­helyettesek értekezlete Moszkva — míi Moszkvában január 29— 30-án megtartották a Varsói Szerződés tagállamai külügy­miniszter-helyetteseinek ta­nácskozását, amelyen részt vettek: a Bolgár Népköztár­saság részéről Alidon Traj­­kov, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság részéről Frantisek Krajchc, a Lengyel Népköztársaság részéről Sta­nislaw Trepczynski, a Ma­gyar Népköztársaság részéről Marjai József, a Német De­mokratikus Köztársaság ré­széről Herbert Kraskowski, a Román Szocialista, Köztár­saság részéről cornel pacos­­te, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről Nyikolaj Rogyionov. A tanácskozás munkájában részt vett Nyikolaj Firsztbin, a Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó tes­tületének főtitkára. A tanácskozáson, amely a gyümölcsöző együttműködés, a testvéri barátság és kölcsö­nös megértés légkörében zaj­lott le, véleménycserére ke­rült sor egyes, kölcsönös ér­deklődésre szán"IM­-M kér­désekről. MA: Gromiko a Közel-Keletre indul MOSZKVA — MTI Szombaton újabb közel­­keleti utazásra indul Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter. A moszkvai hivata­los közlemények szerint Gro­miko előbb Szíriában, majd Egyiptomban tesz baráti lá­togatást. A látogatással­­kapcsolat­ban a moszkvai megfigyelők főként két körülményre hív­ják fel a figyelmet. Elsősor­ban arra, hogy miként, ■ a külügyminiszter korábbi uta­zásai is igazolták, a szovjet diplomácia­ elsőrendű célja ebben a térségben a béke fenntartása, s ennek megfe­lelően a közel-keleti rendezés átfogó szovjet tervének elő­mozdítása, az összes érdekelt felek bevonásával újból ösz­­szehívandó genfi értekezlet felhasználásával. Másodsor­ban: a szovjet diplomácia vezetője a Szovjetunió és a vezető arab államok közötti baráti kapcsolatok megszi­lárdítása céljából látogat el Damaszkuszba és Kanéba. Változások a francia kormányban FARUK - AFP, DPI Valéry Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök pénteken átalakította a kor­mányt . A kabinetben történt vál­tozásokról az Elnöki Palota szóvivője tájékoztatta a saj­tót. Giscard d’Estaing és Jacques Chirac miniszterel­nök péntek reggeli másfél órás eszmecseréje után. Tá­jékoztatásából kitűnt, hogy az államfő menesztette az ország eddigi hadügyminisz­terét, valamint posta- és táv­közlésügyi államtitkárét. A hadügyminiszteri tiszt­ségben Yvon Bo­urges (UDR) lett Jacques Loufflet utóda. Bourges az előző kormányok­ban többször volt államtit­kár és miniszter. Kivált a kormányból Pierre Lelong posta- és távközlés­ügyi államtitkár is, tárcáját Aymar Achille Fould kapta meg. Norbert Segard külkeres­­kedelemügyi államtitkárt külkereskedelemügyi minisz­terré léptették elő. További változások: Mar­­cel Bigeard tábornokot had­ügyi államtitkárrá, Jean- Francois Devtaut­ pedig föld-, művelésügyi államtitkárrá nevezték ki. Giscard d’Estaing hivatal­ba lépése óta ez volt az első kormányátalakítás Francia­­országban. GENF — TASZSZ­­ . Pénteken Genfben felújí­tották a hadászati fegyver­­­­rendszerek korlátozásával kapcsolatos szovjet—ameri-­­­kai tárgyalásokat. A Szovjetunió állandó I FNS£-képz­­seléjén találko­ ■ zott Vlagyimir Szemjonov­­ szovjet külügyminiszter-he­lyettes, a szovjet küldöttség­ i felújított Sal tárgyalások vezetője és Alexis Johnson nagykövet, az amerikai de­legáció vezetője. Alexis Johnson Genfbe ér­kezésekor — mint arról már hírt adtunk — kijelen­tette: Világ­gazdasági ___ABC 16. Konjunktúra, recesszió Konjunktúrának a hazai szóhasználat, a gazdasági élet erőteljes fellendülését, a termelés és értékesítés lehe­tőségeinek kedvező alakulá­sát, a kedvező üzletmenetet nevezi. Ebben az értelemben beszélünk egyes cikkek kon­junktúrájáról. Például me­zőgazdasági exportunk szá­mára konjunktúrát jelent az, ha agrártermékeinket kere­sik és jó árat fizetnek érte. A konjunktúra általános közgazdasági értelemben a tőkés újratermelési körforgás fellendülő, megélénkülő sza­kaszát jelenti, amit rendsze­rint a különböző mértékű visszaesés, azután a pangás szakaszai követnek. A tőkés gazdaságpolitika állandó problémája, hogy hogyan tudná elkerülni a tőkés gazdasági rend kerete­in belül a súlyos gazdasági visszaeséseket, válságokat, az ezekkel járó tömeges mun­kanélküliséget, a társadalmi ellentétek kiéleződését és po­litikai krízist. A II. világháború óta számos nemzeti és nemzet­közi intézkedést tettek ennek érdekében, de a gazdasági visszaeséseket nem­ tudták elkerülni. Azt a kisebb mér­tékű gazdasági visszaesést, amely még nem jelent súlyos és éles válságot annak kísé­rőjével, a tömeges munka­nélküliséggel, recessziónak nevezzük. A recesszió általá­ban nem mélyebb válságot jelent, nem jelent fordulatot, éles változást a gazdasági élet körforgásában, de bizo­nyos esetekben „előszele” le­het a válságos szakasznak is. Ny. 1. „A Vlagyivosztokban elért megállapodás megadta mun­kánk irányelveit, amelyek olyan világosak és konkré­tak, hogy nézetem szerint nem lesz nehéz hivatalos megállapodás formájába ön­teni, amelyet azután mindkét kormány aláírhat. Az ameri­kai delegáció­t m­inden lehe­tőt elkövet e feladat teljesí­tésére.” Pintér latvén s Fejezetek a magyar antifasiszta ellenállás történetéből 11. Szovjet földről érkeztek nyaron először Rov­­nóban, majd Oba­rovban gyülekeztek azok a partizánharcban már jára­tos és a magyar hadifogoly­táborokból újonnan érkezett magyarok, akik néhány he­tes kiképzés után arra vál­lalkoztak, hogy Magyaror­szágra mennek és szülőföld­jükön is megindítják a par­­­tizánharcot. Amikor a ma­gyarok létszáma elérte a 300 főt, újra útrakeltek és a Kijev melletti szvjatasinói központi partizániskolán fe­jezték be a bevetés előtti felkészülésüket. Itt a ma­gyar részleg vezetője Nóg­rádi Sándor volt. 1944 augusztusában kez­dődött meg a magyar cso­portok bevetése. Mintegy két hónap alatt 10 csoport indult Magyarországra, il­letve a szomszédos orszá­gokba, hogy onnét kedvező feltételek esetén magyar te­rületre lépjenek. Minden csoportban jól képzett szov­jet és magyar partizánok, rádiókezelőként partizánnők és a harci területet jól is­merő, a partizánharcra vál­lalkozott és kiképzett hadi­foglyokat találunk. Indulás előtt a partizánok esküt tettek: „Én, aki sza­bad elhatározásomból, ön­ként léptem be a magyar szabadságharcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásá­ért”. Megfogadták, hogy hűek maradnak „történel­mük nagy szabadságharco­saink szent eszméjéhez”, hogy végsőkig kitartanak társaik mellett „és szigo­rúan megőrzik a szabadság­­harcos népmozgalom min­den titkát”. A partizánok legnagyobb része hű ma­­t­jlai szent fogad,­Ulpah­oz.­­Az első bevetésre 1944. augusztus 8-án került sor. Ezen az éjszakán a Kijev melletti repülőtérről két ejtőernyős partizáncsoport indult útnak. Az egyiket Szőnyi Márton volt reg V"a. százados Vezette és ózdtól viéiny­ugatta, k­­jiva aza, Jordánháza köz««4»»*» « . gében értek földet. A 13 fős csoportot nyomban félyet­­érés után felfedezték és je­lentős csendőri erőket ve­tettek be ellenük. Heves tűzharc fejlődött ki, mely­nek során többen meghal­tak, másokat elfogtak. Pa­rancsnokuk­ közel egy hóna­pig bujkált a hegyek közt. Árulás folytán Szőnyi Már­tont is elfogták és a hely­színen kivégezték. Szerencsésebb volt a má­sik csoport, Úszta Gyula ve­zette partizánok földet érése Kárpát-Ukrajnában. A csoport 23 fővel kezdte meg harci tevékenységét. Harc­cselekményeik Munkács, Huszt és Solyva térségére összpontosultak. A csoport létszáma — tevékenységé­nek megindulása után — nag­yon gyorsan gyarapodott. A környék férfilakosságának egy része csatlakozott hoz­zájuk, a másik része nedűe támogatta harcukat, így vált lehetővé, hogy októberben már 168 aktív fegyveres harcost tartsanak számon. A szabadságharcos emlékek és a szabadságért folyó harcok vezette őket arra az elhatá­rozásra, hogy az egység fel­vegye a Rákóczi nevet. Tud­ták, hogy alig másfél száz évvel előtte Rákóczi is e te­rületen bontotta ki a sza­badságharc zászlóját, így a tradíció és a név is kötelez­te őket. Az egység harc­­cselekményének mérlege is méltó volt nevéhez. Mint­egy két és fél hónapos har­cuk során számos vasúti szerelvényt siklattak ki és közel ezer etlettsá*es kato­nát tett*ni- hareksntetBené. a ? eeVsén ít­t fát- veszítöig 1944 pkMK.se ae.ap »«vaVil­tek a Vörös H'dreregg«k,­zepén újabb magyar parti­záncsoport érkezett Lencsés János vezetésével. Harci te­vékenysége azonban rövid idejű volt, mert a szovjet csapatok felszabadító harca elérte a térséget. Érdemes megemlíteni, hogy Kárpát- Ukrajnába nem 1944 nyarán érkeztek először partizáncso­portok. 1942 januárjában partizánszervezői feladattal érkezett Borkanyuk Alexa több társával, akiket azon­ban elfogtak, s mint koráb­ban említettük Borkanyukot­­a Margit körúti börtön­­ud­varán kivégezték. 1943 őszén ereszkedett le Pataki Fererv 19-es kommunista, akinek si­került is Kárpát-Ukrajnában partizáncsoportot létrehozni őt a német megszállás után fogták el és Sopronban 194 november 4-én több társává együtt kivégezték. A szlatasinói repülőtérről Mármarossziget környékére, Észak Erdélybe Nagykároly, és Nagyvárad térségébe, to­vábbá a Börzsönybe és Sal­gótarjántól északkeletre Aj­­nácskő körzetébe érkeztél; még magyar és szovjet ve­gyes állományú partizáncso­portok. Ezek nagyobbrész azonban a ledobás söré szétszóródtak, vagy az ellen­­séggel vívott tűzharc megt­zedelte őket. Nagyobb, kat­­ai jelentőségű csoportok­ szerveződni nem tudtak, így elsősorban egyéni, ha csoportos propagandatev­kenységükkel és esetek­ké puszta jelenlétükkel zava­rák a németek és csatlósaik tevékenységét. A Kijev melletti kiképző táborból még két csoport isn­dult útnak. Mindkettő Szlovák Nemzeti Felkekő központjában, Besztercebá­nya térségében ért földet az­zal az elhatározással, hogy innét­­ a szlovák felkelés nyújtotta lehetőségeit fel­használva, magyar földön kezdik meg feladataik vég­rehajtását. Az első részleget Grubics Zoltán volt hadifo­goly százados és Fábri Jó­zsef vezette. A csoport, amely később a Petőfi nevet vette fel, szlovák területeken maradt, harcai során csak „portyázásszerűen” érintette a magyar területeket. (Har­caikról később lesz szó.) A másik csoportot, amely október elején ért földet Nógrádi Sándor vezette. En­nek feladata a­ partizán har­ci cselekményeken túl még kettős volt. Magyar földre érve megteremteni a kapcso­latot az ilegális Kommunis­ta Párttal és rajtuk keresz­tül a Szovjetunióban élő ma­gyar kommunista vezetőkké . Továbbá: a Magyarországra érkezett és Itthon szervezet partizáncsoportok között a kapcsolatok létre­hozása és egy irányító parancsnokság felállítása. E két utóbbi fel­adatot Nógrádiék nem tud­­ták teljesíteni.­­A NÓGRÁDI ^pon mint-L__________ egy kéthóna­pos hosszú, kemény küzde­lem után jutott el magyar területre Salgótarján térsé­gébe. A határon való átke­léskor az egység 28 főt szám­lált. Néhány hét Matt a környék bányászai és szökött katonák tömegesen csatla­koztak, és így létszáma meg­haladta a 100 főt. Nógrádiék az agitációs és propaganda­­munkán túl igen komoly fegyveres tevékenységet is kifejtettek. Közülük is leg­jelentősebb az abroncspusz­­tai ütközet, amelynek során az egység egy nagyobb lét­számú német katonai alaku­lattal vívott elkeseredett, végül is kedvező kimenetelű küzdelmet. Az egység né­hány nappal a Vörös Hadse­reggel való egyesülése előtt táviratban üdvözölte a Deb­recenben megalakult ideig­lenes kormányt — ígérve:„a német rablók által még meg­szállt területen állva. Foly­tatjuk­ harcunkat az ellenség teljes megsemmisítéséig.” (Folytatjuk.) SZOMBAT, ISIS. FEBRUÁR 1.

Next