Csongrád Megyei Hírlap, 1975. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÍSGHORAD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALI­STA MUNKÁSPÁRT L­A­PJ­A E1 márciusi tanácsülés előkészítése Ülésesett a csongrádi tanács vb Tegnap délelőtt ülést tar­tott a csongrádi városi ta­nács végrehajtó bizottsága, amelyen megjelent Sebestyén István, a városi pártbizottság munkatársa és Várhelyi Fló­rián, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának főelőadója. Dr. Varga József tanácsel­nök­ bevezető szavai után foglalkoztak a lejárt határ­idejű vb-határozatok végre­hajtásával. A kérdésekre és észrevételekre a szakigazga­tási szervek vezetői adtak ki­elégítő válaszokat, amit a vb kiegészítésekkel elfoga­dott Ezt követően dr. Alács Sándor vb-titkár ismertette az előterjesztéseket, amelye­ket módosításokkal hagyott jóvá a testület Ezután megtárgyalták a márciusi tanácsülés anyagát, többi között a lejárt határ­idejű tanácsi határozatok végrehajtásáról szóló beszá­molót. Foglalkoztak az 1974. évi költségvetés és fejleszté­si alap zárszámadásával, va­lamint a társadalmi munka végrehajtásával, értékelésé­vel. Rental Zoltán pénzügyi, terv- és munkaügyi osztály­­vezető terjesztette a vb elé az 1975. évi költségvetési és fejlesztésialap-tervezetet, melyet a testület elfogadott E tervezet alapján dönt majd a tanács az idei városfejlesz­tési tervekről, feladatokról. Szintén márciusi ülésén fog­lalkozik majd a tanács a fogyasztói érdekvédelem ér­vényesülésének tapasztalatai­val, a kereskedelem és ven­déglátás helyzetével. Az élelmiszer-gazdasági, ipari és kereskedelmi osztály vezető­je — Rajki István — a be­számolóval kapcsolatban a kérdésekre válaszolva el­mondotta­ többek között, hogy a szavatossági idő lejártával nagyon sok probléma adódik. Várhatóan központi intézke­désekkel igyekeznek majd e nehézségen javítani. Végül a vb értékelte a vá­rosi könyvtár munkáját. Az előterjesztéssel, illetve az ab­ban foglaltakkal kapcsolat­ban felvetett problémákra, kérdésekre, javaslatokra Su­­rányi Mihályné, a könyvtár helyettes vezetője adott vá­laszt. Megállapították, hogy a munkásművelődés elősegítése érdekében szorosabb kapcso­latot kell kiépíteni az üze­mekkel, vállalatokkal, a szakmunkásképző intézetek­kel, a szocialista brigádok­kal és a tanyai lakossággal. S fokozni kell a szervezési és propagandamunkát annak érdekében, hogy a 25 éven túli korosztályba tartozók közül is minél többen válja­nak a könyvtár olvasóivá. Megvizsgálják a letéti könyv­tárak további fejlesztésének lehetőségeit is. A határozat­ban javasolták a könyvtári dolgozók szakmai és politi­kai továbbképzését. A végre­hajtó bizottság elismerte, hogy a jelenlegi nehézségek ellenére a könyvtárban jó munkát végeznek. A könyv­tári alapterület jelenti a leg­nagyobb problémát, ugyanis messze elmarad az igények­től. " A belorusz delegáció az Oktatási Minisztériumban­­ Az MSZBT vendégeként küldöttség tagjait fogadta dr. hazánkban tartózkodó belo- Polinszky Károly oktatási rusz delegáció tagjai pénte- miniszter. A baráti beszélye­­ken délelőtt Nagy Máriának, tésen jelen volt T. A. Csikó­ra MSZBT főtitkárának vagyi, a Szovjetunió magyar­­társaságában az Oktatási Mi­ országi nagykövetségének mi­­nisztériumba látogattak. A só titkára. A gyógyszerkutatás jubileuma A Gyógyszerkutató Intézet dolgozói pénteken ünnepel­ték iparági kutatóbázisuk alapításának 25. évfordulóját. A sikerekben gazdag negyed­százados munka eredményeit dr. Láng Tibor, az intézet igazgatója méltatta. Számos új gyógyszer és 500-nál több új gyártási eljárás, szabada­lom fűződik az intézet ku­tatóinak munkájához, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1950 óta megszázszo­­rozta termelését a magyar gyógyszeripar, és az egy la­kosra számított gyógyszerki­vitelben Magyarország a vi­lágranglista második helyére — Svájc után — került. A jubileumi ünnepségen dr. Simon Pál nehézipari mi­niszterhelyettes köszöntötte az intézet dolgozóit (MTI) Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács módosította a muzeá­lis emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. számú törvényerejű rendeletet. Az új ren­delkezések értelmében a földben, a vizek medrében, vagy máshol rejlő, illetőleg az onnan előkerülő muzeális, vagy műemléki értékű tárgyak, nemzeti kincsek az állam tulajdonát képezik, így az állami szocia­lista tulajdont megillető védelemben része­sülnek. Az ásatásokon kívül az építkezé­seknél, földmunkáknál stb. feltárt muzeá­lis értékeket a helyi tanácsnál be kell je­lenteni. A muzeális érték felfedezője és be­jelentője a tárgy jelentőségétől és értéké­től függően elismerésben részesül. Az Elnöki Tanács ezután bírákat­­ mentett fel és választott meg, valamint egyéb ügye­ket tárgyalt. (MTI) A tapasztalatnk hasznosításán a sor Befejeződtek a gyermek­es ifjúságvédelmi napok rendezvényei Tegnap, pénteken délelőtt Szegeden, a megyei tanács épületében rendezett záróér­tekezlettel befejeződött a Csongrád megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Napok ese­ménysorozata. Müller Józsefné, a megyei tanács vb művelődésügyi osz­tályának vezetője köszöntötte a jelenlevő pedagógusokat, nevelőszülőket és pártfo­gókat, majd Hantos Mihály, a megyei tanács elnökhelyet­tese értékelte a több mint 19 napos rendezvénysorozat je­lentőségét, tapasztalatait. Az egész megyére kiterjedő gazdag program — a gyermek­es ifjúságvédelemmel foglal­kozó szakemberek tanács­kozásai, az egyes témakörök­ben lezajlott viták — több szempontból is hasznosa­k, voltak, mivel az érdeklődés középpontjába állították a gyermekek nevelésével kap­csolatos gondokat, tennivaló­kat. Csongrád megyében a gyer­mekek védelmén túl sok a tennivaló a demográfiai helyzet további javításáért is. Az a tény, hogy megyénk­ben az utóbbi években az or­szágos átlagnál magasabb a születések arányszáma, an­nak köszönhető, hogy egyre szélesebb körben hat a gyer­mek- és ifjúságközpontú szemlélet. A nevelés komp­lex, társadalmi folyamatában alapvető a családok szerepe. Így érthetően sok szó esett a tanácskozásokon arról, hogy a szocialista társadalomban miként változnak a családi közösségek feladatai. A szakemberekre, nevelő­szülőkre, pártfogókra most már a tanácskozások tapasz­talatainak hasznosítása vár. Ők eddig is döntő részt vál­laltak­ a gyermek- és ifjúság­­védelmi munkából. Felelősséggel végzett tevé­kenységükért köszönetet mondó Hantos Mihály jutal­makat adott át a hosszú évek óta kiemelkedően dol­gozó pedagógusoknak: Bán Sándornénak (Hódmezővá­sárhely), Kiss Andrásnénak (Csanádpalota), Páki Imré­nek (Csanádpalota), Szépkúti Istvánnénak (Balástya) és Mink Olgának (Szegvár). Vastag József (Röszke), Bíró Lajosné (Ásotthalom), Lacz­­kó Istvánná és Tóth László­­né (Kistelek), Kunszabó Já­nos (Dorozsmai, Molnár And­­rásné (Szeged) és Szülő Gá­­borné (Pitvaros) társadalmi pártfogók munkáját is elis­meréssel illette. A nevelőszü­lők közül Kocsis P. István, Kiss Péter (Csongrád), Kál­mán Jánosné (Forráskút), Szabó László (Hódmezővá­sárhely), Hódi Ferencné (Hódmezővásárhely), Juhász József (Kiskundorozsma), Ör­­dögh György (Makó), özv. Barka Józsefné (Mindszent), Hegyi Márton (Sándorfalva), Rácz Gyula (Szeged), Buk­­nicz Sándor (Szeged), Gyer­­gyai Lajos (Szentes), Kovács László (Szegvár) és Gyöngyi Jánosné (Csanytelek). Vásárhelyi kiadás 32. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1975. március szombat­on: 80 fillér A sertéshústermelés fejlesztése A sertéshústermelés hely­zetéről és a fejlesztésre ho­zott új intézkedésekről tájé­koztatta pénteken a MÉM- ben az újságírókat­ Váncsa Jenő miniszterhelyettes. Elmondotta, hogy az el­múlt évben minden eddigi­nél többet, összesen egymil­lió tonnányi sertéshúst „ter­meltek” az országban. A köz­ponti felvásárlás több mint hatmillió sertést vett át, a kistermelők pedig további 3 millió sertést hizlaltak meg. Ez országos rekordot jelent, s egyúttal azt is, hogy ki­egyensúlyozott és zavartalan volt a hazai sertéshúsellátás, így lesz ez 1975-ben is, a felvásárló vállalatok 6,2 mil­lió sertésre számítanak, a kistermelők pedig valószínű­leg a tavalyihoz hasonló mennyiségű állatot nevelnek föl. A sertéshús több mint 60 százalékát 1973-ban a kisüze­mek, a háztáji és kisegítő gazdaságok és egyéb hizlalók­­ adták, tavaly 57 százalé­kos arányban részesültek az összes forgalomból, ezek szerint meghatározó szerepük van a sertéshústermelésben, és így lesz ez a következő években is. A miniszterhelyettes hang­súlyozta: a háztáji gazdálko­dók és kistenyésztők kínála­tára hosszú távon is szükség van, a nagyüzemi termelés ugyanis nem fejlődik olyan mértékben, hogy egymaga ki tudja elégíteni az egyre növekvő hazai sertéshúsigé­nyeket. A nagyüzemek — az állami gazdaságok és a tsz­­eső sertéstelepei — várhatóan 1976-ban kerülnek majd túl­súlyba az országos termelés­ben, ekkor lépik át az 50 százalékos részesedési arányt, a kistermelők azonban to­vábbra is komoly mértékben részesülnek a termelésből, a falusi lakosság úgynevezett önellátásából és a központi készletek kiegészítéséből. (MTI) Sajtérlelők és szellőzőberendezések exportra A FŰTŐBER csongrádi gyáregységében szovjet megrende­lésre sajtérlelőket gyártanak. A gyár kollektívája határidő­re elkészítette a munkát, s J. A. Gavrilov, a megrendelő fő­átvevője, aprólékos vizsgálat után sem talált hibát a ké­szülékben. A gyárból határidő előtt útnak indították a szál­­ostványt a megrendelőnek, egy óakrajnai sajtgyári Bate. A gyár termékei között jelentős helyet foglal el a szellőző­­berendezés, melyből sokat szállítanak exportra is. Csong­­rádon készül többek között a Testvériség gázvezeték hűtő- és fűtőberendezése, mely biztosítja a gáz zavartalan út­ját Orenburgtól hazánkig. A képen látható ventillátorok már útra készek, szerelvényeikkel együtt. (Fotó: Förgeteg (SgilgCMta­l MAI TÉMÁNK A várospolitika fórumai E­lőfordult már, hogy egy-egy város, község vezetői még a távlati fejlesztési tervek végleges jóváhagyása előtt bemutat­ták rajzokon, maketteken a jövőt. Kicsinyített toronyhá­zak, üzletek, széles utak mu­tatták az érdeklődőknek — ilyen lesz 15—20 év múlva az a hely, ahol most élünk. Ezeknek a távlatoknak azon­ban csupán egy céljuk volt: megismertetni a lakosságot az elképzelt jövővel. És ez ma már kevés. Látni és be­leszólni kell a tervekbe, el­képzelésekbe. Mint ahogy a kongresszusi irányelvek is fogalmaznak: „A tanácsok — amelyekben a nép által vá­lasztott képviselők az állam­polgárok nevében és érdeké­ben dolgoznak — nyújtsa­nak a lakosságnak az eddigi­nél nagyobb lehetőséget az érdemi beleszólásra és ellen­őrzésre. Szükséges, hogy a dolgozó tömegek a politikai közélet, valamint az állam­élet minden területén és szintjén nagyobb arányban, hatékonyabban kapcsolód­hassanak be az ügyek inté­zésébe.” Nyílt várospolitika. Ez a kifejezés fedi azt, amit az irányelvek szorgalmaznak. Azt, hogy az „utcáról jövő” ember is elmondhassa a vé­leményét a fejlesztés tervei­ről, javaslatot tehessen akár szakembereknek is; vélemé­nye szerint hol, mire lenne a legnagyobb szükség. N­e szégyelljük kim­onn­dani: jó néhány olyan­­ terv készült az elmúlt években,, amelyekről kide­rült, hogy nem a legjobbak. Hány kudarctól kímélhették volna meg magukat a he­lyi vezetők, ha a végleges döntés előtt a lakosság, a széles nyilvánosság segítségét kérik; gyertek, segítsetek, tervezzük együtt — több szem többet lát. Az irányelvek a nyílt vá­rospolitika formáját, kereteit is meghatározzák: „A nép­front avassa közüggyé leg­fontosabb céljainkat... Ak-'­ tivitásával, javaslataival, bí­rálatával járuljon hozzá az­ állami szervek és a lakosság kapcsolatának erősítéséhez, a­ város- és községpolitikai ter­vek kimunkálásához és megvalósításához..., a ta­nácsok feladatainak jobb ellátásához.” Az alakuló, formálódó vá­rospolitika egy érdekes pél­dáját is bemutathatjuk. A Hazafias Népfront csepel bizottsága olyan fórumokat teremtett, ahol minden ér­deklődőnek beszámoltak a következő évek fejlesztési tervéről, elmondták elképze­léseiket a tervezők, vezetők. Kérték, hogy mindenki mondja el, miként látja leg­jobban a jövő útját, mit tart a megvalósítandó feladatok közül a legfontosabbnak? Nyilvánvaló, hogy elhang­zanak a fórumokon megva­lósíthatatlan javaslatok, ma­ximalista igények is, de az oda nem illőt félre lehet ten­ni, és csak a fontosat és ész­szerűt kell felhasználni. A fórum résztvevői jó ismerős lakóhelyüknek, ők tudják legjobban, hogy mire lenne leginkább szükség. A fóru­mok összegezésként pedig a helyi tervezők, építészek, városrendezési szakemberek, a tanácsi, társadalmi vezetők dönthetnek a javaslatok sor­sából. A nyílt várospolitikai fó­rumok, tanácskozások politikai haszna is nagy. A vezetők számíthat­nak az itt élők véleményére,­ közéleti szereplésüket közös cél érdekében használhatják fel (GSIBL)

Next