Csongrád Megyei Hírlap, 1975. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-01 / 152. szám

mi történt a nagyvilágban? — mi történt a nagyvilágban? Amerikai szenátorok érkeztek a Szovjetunióba Megkezdték tárgyalásaikat a Legfelsőbb Tanács képviselőivel A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának meghívására vasárnap amerikai szenátusi küldöttség érkezett Moszkvába. A delegáció megérkezésekor Hubert Humphrey szenátor a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette: az európai biztonsági értekezlet befejező szakaszának elő­készítésében elért jelentős haladás alapján remélhető a ta­nácskozás sikeres, legfelsőbb szintű befejezése. A még meg­oldásra váró problémák ellenére az értekezlet sikeresen kö­zeledik a befejezéshez. Szovjetunióbeli látogatásukról szólva a szenátor hang­súlyozta: a szovjet parlament és a kormány tagjaival szá­mos olyan kérdést vitatnak meg, amelyek nemcsak a két ország, de az egész világ számára rendkívül fontosak. A Szovjetunió külügyminisztere hazaérkezett Rómából Hétfőn Moszkvában a Leg­felsőbb Tanács épületében megbeszélést tartottak a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának küldöttei az Egye­sült Államok szenátusa kül­döttségének tagjaival, akiket Hubert Humphrey és Hugh Scott szenátorok vezetnek. A megbeszéléseken részt vettek: szovjet részről — B. N. Ponomarjov, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottságának elnö­ke, A. P. Sityikov, a Legfel­­sőbb Tanács Szövetségi Ta­nácsának elnöke, G. A. Ar­batov, L. O. Beregovoj, G. A. Zsukov, L. M. Zamjatyin, G. O. Ziman­asz, N. N. Inozem­­cev, V. A. Karlov, N. L Maszlennyikov, V. Sz. Vapu­­tyin, P. T. Pimenov, V. I. Prohorov, L. N. Szmirnov, B. I. Sztukalin, V. D. Tyi­­makov, U. N. Tolkunov, I. I. Udalcov, J. K. Fjodorov, L. J. Florentyev, A. B. Csa­­kovszkij, L. B. Sapiro, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának küldöttei. Amerikai részről: Abra­ham Ribi­off, Ernest Hol­lings, John Culver, Robert Morman, Gary Hart, Pat­rick Deahy, Jacob Javits, James Pearson, Charles Per­cy, Charles Mathias, James McClure, Peter Dominick szenátorok és a küldöttség­­ más tagjai. Jelen volt ezen­kívül a találkozón V. Sz. Aliymov, szovjet külkeres­kedelmi miniszterhelyettes, B. A. Runov, mezőgazdasá­gi miniszterhelyettes, D. M. Gvisiani, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa mellett műkö­dő Tudományos és Műszaki Állami Bizottság elnökhe­­lyetteSe. A találkozót Vitalij Ru­ben, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsának el­nöke nyitotta meg. Ezután Hubert Humphrey szólalt fel. Köszönetet mon­dott azért a szívélyes fogad­tatásért, amelyben a kül­döttséget a Szovjetunióban részesítették. Mi — mon­dotta — amerikai szenátori minőségünkben érkeztünk a Szovjetunióba. — Az Egyesült Államok és a Szovjetunió különösen fe­lelős azért, hogy létrejöjje­nek a népek békéje és biz­tonsága szavatolásának fel­tételei. Közös feladatunk a feszültség további enyhítése, a teljesebb kölcsönös meg­értés elősegítése. — Úttörők vagyunk a bé­­­ke keresésében az atom- és űrkorszakban. Bátraknak kell lennünk a nagy tettek vég­rehajtásához, új utakat kell kipróbálnunk, át kell lép­­nünk a múlt gátjain és meg kell kísérelnünk kutatni a holnap lehetőségeit. — Országaink legfontosabb feladata, hogy létrehozzák a megállapodást az atomfegy­verek feletti ellenőrzés meg­teremtéséről és remélhető­leg, az atomfegyverkészletek csökkentéséről. Ennek együtt kell járnia a feszültség ál­talános enyhítését elősegítő lépésekkel, mint például az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet, a fegy­veres erők kölcsönös ki­­egyensúlyozott csökkentésé­ről való tárgyalások, az igazságos és tartós béke ren­dezése, kutatása a Közel-Ke­leten. Ezek a legsürgősebb, a legfontosabb feladatok. Az Egyesült Államok és a Szov­jetunió lépései feltétlenül jelentős hatást gyakorolnak az egész emberiség sorsá­nak alakulására. Ezért a ma­­gunk és az egész emberiség javára kötelesek vagyunk, türelmet és állhatatosságot tanúsítva a tárgyalásokon, keresni a megállapodásokat ezekről a létfontosságú prob­lémákról.­­ A szovjet népnek min­den alapja megvan arra, hogy büszke legyen az ipar­ban, a mezőgazdaságban, a művészetben, a tudomány és a technika területén elért eredményeire — mondotta. A tárgyalások ma folyta­tódnak. Andrej Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere, aki hivatalos látogatást tett Olaszországban, vasárnap visszatért Moszkvába. Andrej Gromiko június 26. és 29. között tartózkodott Ró­mában. Látogatása során fo­gadta őt Giovanni Leone köz­­társasági elnök, Aldo Moro miniszterelnök, és tárgyalá­sokat folytatott Mariano Ru­mor olasz külügyminiszterrel. A felek a megbeszélések so­rán megelégedésüket fejez­ték ki a szovjet—olasz kap­csolatok javulása felett és megállapították, hogy ezeket a kapcsolatokat az egyre nö­vekvő kölcsönös megértés jellemzi. Andrej Gromiko szomba­ton Rómában megbeszélést folytatott az Olasz Kommu­nista Párt vezetőségével. A találkozón részt vett Luigi Longo, az OKP elnö­ke, Enrico Berlinguer, a párt főtitkra, . . Chiaromonte, az OKP vezetőségének tagja, a KB titkára, G. Napolitano, az OKP KB titkára, vala­mint S. Serge, az OKP KB tagja, a KB nemzetközi osz­tályának vezetője. A megbe­szélésen Andrej Gromikóval együtt szovjet részről jelen volt Nyikita Rizsov, az SZKP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió római nagykövete. A meleg, elvtársi légkör­ben lefolyt találkozón a fe­lek véleményt cseréltek a két testvérpárt érdeklődésére számot tartó kérdésekről, a nemzetközi helyzetről és a nemzetközi politikáról, töb­bek között az európai biz­tonsággal összefüggő kérdé­sekről. A szovjet külügyminiszter szombaton a Vatikánban fel­kereste VI. Pál pápát. And­rej Gromiko és V. Pál pápa egyórás megbeszélés kereté­ben áttekintette a nemzetkö­zi helyzetet. Képünkön, V. Pál pápa megérkezésekor fogadja a szovjet külügyminisztert. 2 ---------------- SOROKBAN Az UNESCO, az ENSZ kulturális és tudományos szervezete szakértői bizottsá­got hozott létre, amely az UNESCO információs, doku­mentációs, könyvtári és le­véltári programja fő irá­nyait vitatja meg, és az UNESCO főigazgatójának ta­nácsadó szerveként működik. * Edson Arantes do Nascimen­­to, más néven Pelé, a futball­­király a labdarúgás technikai finomságaira próbálta beve­zetni Ford amerikai elnököt. A Fehér Ház előtti pázsiton rendezett fogadás során azonban kiderült, hogy Ford, aki egykor az amerikai fut­ball aktivistája volt, némi nehézségekkel küzd a labda­kezelésnél , többször is siker­telenül kísérelte meg ki­egyensúlyozni a lábán a lab­dát. A Mexikóvárosban a Nők Vi­lágkonferenciáján hétfőig meghosszabbították az álta­lános vitát, hogy a szónokok listájára feliratkozott vala­mennyi küldött alkalmat kapjon véleményének kifej­téséhez. Eredetileg az általá­nos vitát már pénteken le akarták zárni. Szombat estig 152-en szólaltak fel, s hétfő­re még tíz küldött kért szót.­­ Izrael vasárnap konzultá­cióra hazarendelte Szimha Dinitzet, washingtoni nagy­követét — jelentette be a külügyminisztérium egyik szóvivője. Pénteken Dinitz találkozott Ford amerikai el­nökkel, Kissinger külügymi­niszterrel és Joseph Lisco kö­zel-keleti ügyekkel megbízott külügyminiszter-helyettessel, akik tájékoztatták a közel­­keleti probléma rendezésére tett izraeli javaslatra adott egyiptomi válaszról, és az Egyesült Államok rendezési elképzeléseiről. * Hétfőn délelőtt Pekingbe érkezett Kukrit Pramodzs thaiföldi miniszterelnök, hogy hivatalos diplomáciai kap­csolatokat létesítsen a Kínai Népköztársasággal. Kukrit Pramodzs, akit hét­főn a kínai főváros repülő­terén Teng Hsziao-ping­gel az élen három miniszterel­nök-helyettest fogadott, há­rom napot tölt Pekingben, és további hármat vidéken. Az európai biztonsági szerződés aláírására Mielőbb ki kell tűzni a csúcsértekezlet időpontját Tanácskozások sorozata hétfőn és kedden Genf­ben Az európai Biztonsági és együttműködési értekezlet genfi szakaszának feltehető­en döntő hete kezdődött el hétfőn. Mivel a koordinációs bi­zottság pénteki határozata alapján gyorsítani kell a munkát, minden munkaszerv igen intenzív tevékenységet fejt ki. Emiatt szűknek bi­zonyult az ILO (Nemzetkö­zi Munkaügyi Szervezet) ré­gi székháza, amelyben ja­nuár óta tanácskozik az érte­kezlet. A diplomaták most igénybe veszik az EFTA (Eu­rópai Szabadkereskedelmi Társulás) főépületét is: itt tartotta meg ülését hétfőn délután az emberi kapcsola­­tokkal foglalkozó albizottság. A bizottságokon, albizott­ságokon kívül megbeszélést tartott az a „minicsoport” is, amely hosszabb ideje ered­ménytelenül vitázott a nem­zeti kisebbséggel kapcsolatos kérdésekről. Előrehaladás az is, hogy az információs albizottság legutóbbi tanácskozásán a svájci delegáció mint koor­dinátor előterjesztette e mun­­kaszervnek az úgynevezett „hármas kosárhoz" tartozó teljes anyagát. Hétfőn délelőtt folytatta munkáját a bizalomkeltő in­tézkedésekről tárgyaló albi­zottság is, amelyben most az angol delegáció kompromisz­­szumos javaslatát kell meg­vitatni. A brit küldöttség szombaton nyújtotta be ja­vaslatát, és ez a szocialista országok részéről is kedvező fogadtatásra talált. Noha a szocialista államok szem­pontjából a szövegtervezet­nek nem minden kifejezés­formája elfogadható, mégis az a vélemény, hogy ez az okmánytervezet jó alapot adhat a végső megoldáshoz. A koordinációs bizottság hétfőn délelőtt már harmad­szor ült össze a Helsinkiben tartandó záróértekezlet idő­pontjának kitűzése végett. E fontos kérdés eldöntése iránt nyilvánul meg Genfben most a legnagyobb érdeklődés. A szocialista országok — az eddigi üléseken — erő­teljesen szorgalmazták, hogy július második felében kez­dődjék meg az értekezlet helsinki zárószakasza, mi­után a Genfben a nagy kérdé­sekben már megegyezés tör­tént, és a még nyitva levő problémák kölcsönös jóindu­lattal napokon belül meg­oldhatók. Egyes nyugati or­szágok jogos állásfoglalására nincs megfelelő ellenérvük, és bár azok az országok, amelyek fenntartásokat han­goztatnak, hovatovább elszi­getelődnek. Mivel azonban az időpontkérdésben is a je­lenlevő államok konszenzu­sa szükséges, akár egyetlen ország akadékoskodása is útjába állhat az előrehala­dásnak. Genfben a Jópán többség mégis azt reméli, hogy eb­ben a kérdésben is hamaro­san létrejön az államok meg­egyezése és Helsinki július végén a legmagasabb szintű zárótanácskozás színhelye le­het Az események kofferéhez Mi történik Indiában ? ÚJSÁGHÍR: Rendkívüli állapotot hirdettek ki Indiá­ban. I­ndiában, a világ máso­dik legnagyobb lélek­számú országában jú­nius 12-én mesterségesen csi­holt politikai válság robbant ki, amelynek középpontjá­ban Indira Gandhi asszony, miniszterelnök személye áll. Formailag a krízist az vál­totta ki, hogy Allahabad vá­rosában a körzeti bíróság a miniszterelnököt „bűnösnek találta”, mert az 1971-es vá­lasztások során, állítólag tör­vénytelenül, állami segítsé­get használt fel választási kampányának megszervezé­séhez. A bírósági ítélete erre hivatkozva megfosztotta In­dira Gandhit képviselői man­dátumától, és ennek távolab­bi következményeként mi­niszterelnöki posztjától. A miniszterelnök asszony fel­lebbezett a Legfelsőbb Bíró­sághoz, s a fellebbezés része­ként igényt tartott arra, hogy az eljárás befejezéséig hivatalában maradjon. A fel­­lebbviteli bíróság az ügy végleges elintézéséig meg­hagyta miniszterelnöki tiszt­ségében Indira Gandhit. Lássuk­ előbb az ügy rész­leteit. Az 1971-es választá­sokon Indira Gandhi a Kongresszus Párt centrumá­ra és mérsékelt balszárnyá­ra támaszkodva elsöprő győ­zelmet aratott. A választáson Gandhi asszony egy Radzs Narain nevű jelentéktelen jobboldali „szocialista párti" demagógot ütött el a man­dátumtól, s a pert négy esz­tendővel ezelőtt a megvert rivális indította a miniszter­­elnök ellen. Allahabadban — amely egyébként Indira G­andhi szülővárosa — a bíróság négyéves munkával két sza­bálytalanságot tudott „kibá­nyászni”. Az egyik az, hogy a helyi­­kormányzat emel­vényt építtetett, és a nagy­gyűlések idejére villanyára­mot bocsátott a miniszterel­nök rendelkezésére, hogy a megaf­onokat működtetni tudják. A másik az, hogy Indira Gandhi választási kampányának vezetője le­mondott ugyan korábbi sze­mélyi titkári állásáról, és már fizetést sem kapott — a kampány kezdetekor azon­ban még nem törölték az ál­lami hivatalonokok listájá­ról. A­z igazi okokat nem a négyéves per most meghozott első fokú ítéletében, nem az allahaba­­di bíróságon kell keresni. A lényeget abban lehetne ösz­­szefoglalni, hogy Indira Gandhi annak idején a Kongresszus Párt legkonzer­vatívabb és nagy személyi hatalommal rendelkező poli­tikusainak szövetségét, az úgynevezett „Szindikátust” kiszorította a párt hatalmi pozícióiból. 1976 tavaszán Indiában parlamenti válasz­tások lesznek,­­ és Indira Gandhi politikai ellenfelei elérkezettnek látják az időt arra, hogy visszaüssenek! Az időpont valóban nem kedvezőtlen számukra, mi­után számos rendkívül bo­nyolult tényező következté­ben India sok szempontból hullámvölgyben van. Indira Gandhi számos reformot hajtott végre. Kiterjesztette az állami szektor hatáskörét, megfosztotta kiváltságaik­tól a maharadzsákat. Tőkés viszonyok között szükségsze­rűen korlátozott hatásfokú öntözés- és földreformterve­ket készített. Pozíciója kül­politikailag is rendkívül megerősödött. Az utóbbi néhány évben azonban igen gyenge termés volt, és a lakosság robbanás­­szerű növekedési ütemét alig sikerült lelassítani. Ez India több vidékén éhínséghez ve­zetett, az ország egésze szá­mára pedig rendkívül kiélez­te a gabonaproblémát. E helyzet következménye volt, hogy nem sikerült államosí­tani a gabonakereskedelmet, s az élelmiszer-ellátás a csa­lás és korrupció melegágyá­vá vált. A második csapás, ami Indiát érte, az olajárak emelkedése. India gya­korlatilag nem termel ola­jat, földrésznyi nagysága és az iparosítási folyamat előre­haladása ugyanakkor nagy­szabású importra kényszerí­ti. Ezért a korábbinál lénye­gesen magasabb árat kell fi­zetnie, ami katasztrofálisan súlyosbítja az ország pénz­ügyi helyzetét. Mindez (más gondokkal párosulva) azt eredményez­te, hogy az utóbbi években Indiában még csökkent is az átlagos életszínvonal, és a „szegénység elleni harc”, amit a miniszterelnök meg­hirdetett, mindmáig ered­ménytelen maradt. Politikai nyelvre fordítva ez azt jelentette, hogy a né­hány évvel ezelőtt még el­lenfelei által is sebezhetet­­lennek tartott miniszterelnök támadhatóvá vált. Az allahabadi ítélet csak az „első nyíllövés” volt egy elkeseredett politikai küzde­lemben. Az adott helyzetben India, sőt Dél-Ázsia és az egész harmadik világ nyu­galmát és egyensúlyát veszé­lyeztetné, ha az Indira Gan­dhi ellen indított politikai hajsza eredménnyel járna. F­akhruddin Ali Ahmed, az Indiai Köztársaság elnöke az elmúlt hét végén rendkívüli állapotot rendelt el az egész ország területére. Indira Gandhi miniszterelnök rádióbeszédé­ben hangsúlyozta, hogy ösz­­szeesküvést szerveztek a nép demokratikus vívmányai el­len. GÖMÖRI ENDRE Elutazott hazánkból a KGST titkára Vasárnap reggel elutazott Budapestről Nyikolaj Faggye­­jev, a KGST titkára, aki részt vett a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa XXIX. ülésszakának munká­jában, majd szombaton saj­tóértekezletet tartott. A Feri­hegyi repülőtéren Papp László, a Magyar Népköz­­társaság állandó KGST-kép­­viselőjének helyettese, vala­mint a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok titkársága és a Külügyminisztérium ve­zető beosztású munkatársai búcsúztatták. Elutazott Budapestről a kubai küldöttség Vasárnap délután elutazott hazánkból a KGST XXIX. ülésszakán részt vett kubai kormányküldöttség, amelyet Carlos Rafael Rodriguez mi­niszterelnök-helyettes veze­tett. A küldöttség búcsúztatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, hazánk állandó KGST-képviselője, Keserű Jánosné könnyűipari minisz­ter és dr. Szita János, a nem­zetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője. Ott volt Floreal Chomon, a Ku­bai Köztársaság budapesti nagykövete. KEDD, 1975. JÚLIUS 1.

Next