Csongrád Megyei Hírlap, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-11 / 110. szám

Úttörőavatás Vásárhelyen A Magyar Úttörők Szövet­sége vásárhelyi elnöksége a hitleri fasizmus felett aratott győzelem 31. és az úttörő­szövetség megalakulásának 30. évfordulójára emlékezve, vasárnap délelőtt a Lenin téren rendezte meg a 4. osz­tályos kisdobosok úttörővé avatását. Az ünnepség elnök­ségében foglalt helyet dr. Szalontai József, a városi pártbizottság első titkára, dr. Csatordai Antal, a városi ta­nács elnöke, Bárdos Klára megyei úttörőtitkár, vala­mint a városi KISZ-bizott­­ság, a városi népfrontbizott­ság képviselői is. Az avatandó kisdobosok összehajtott vörös nyakken­dővel a kézben, és az úttörő­­csapatok zászlós díszegységei négyes oszlopokban sorakoz­tak fel a téren. Elhozták magukkal a József Attila és a Dózsa György úttörőcsapat által kétszer elnyert, szala­gokat díszített KISZ KB Vö­rös Vándorzászlót is. Az ava­­tandók és a díszegységek in­dulók pattogó ütemére vo­nultak be a térre, ahol az elnökségen kívül a szülők, a patronáló szocialista brigád­­ok és a testvér KISZ-szer­­ve­tek képviselői is jelen voltak. A zászlófogadást követően Kalapis Károly, várósi út­törőelnök üdvözölte a felso­rakozott kisdobosokat és út­törőket. A köszöntő szavak után a pajtások egyszerre kiáltották: „Rendületlenül!” Miután a zenekar eljátszotta a Himnuszt, Szentandrási Katalin ifivezető a békéről mondott el egy verset. Szabó Gáspár, a városi KISZ-bizottság titkára üdvö­zölte az avatáson megjelen­teket, majd a fogadalomté­telre került sor. A fogadal­mat tett pajtások nyakába ezután a munkásőrök, a szo­cialista brigádok és a testvér KISZ-szervezetek képviselői kötötték fel a vörös nyak­kendőt. A győzelem napja és az úttörőszövetség megalakulása alkalmából Szabó Mihályné, a városi párt-végrehajtó bi­zottság tagja, a Zalka Máté Általános Iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. Mint hangsúlyozta, hazánk felszabadítását követően, az ország helyreállítása közben született meg az úttörőszö­vetség. Vásárhelyen a 730. számú Szendrei Júlia úttö­rőcsapat alakult meg első­ként, Vörös Jolán tanárnő szervezésében. Azóta pedig már minden általános isko­lának van úttörőcsapata. Szólt arról is az előadó, hogy a pajtások sok szép eredményt értek el a 30 év alatt. A vásárhelyiek például több alkalommal lettek elsők a megyei és az országos tan­tárgyi versenyeken, szakköri vetélkedőkön. Szabó Mihály­né ezután arra hívta fel a felavatott pajtások figyelmét, hogy a vörös nyakkendőhöz és az úttörőszövetség eddigi érdemeihez méltóan kell él­niük. Végül az előadó sike­res munkát kívánva köszön­tötte a IX. KISZ-kongresszus résztvevőit. A felavatott úttörők nevé­ben Forró Ildikó, a Kertvá­rosi Általános Iskola negye­dikes tanulója mondott kö­szönetet, majd Simon Erika, a városi úttörőtanács titkára számolt be a vásárhelyi út­törőknek a kongresszusi őr­járatban végzett munkájáról. Elmondta, hogy a pajtások a KISZ IX. kongresszusa és a Magyar Úttörők Szövetsége megalakulásának 30. évfor­dulója tiszteletére sok óra közhasznú társadalmi mun­kát végeztek és több mázsa vasat, rongyot, papírt gyűj­töttek. Az ünnepség az Interna­cionálé hangjaival ért véget. KISZ—Komszomol találkozó A győzelem napja alkalmából vasárnap délután vásár­helyi fiatalok látogattak el a Varsói Szerződés értelmében ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik alakulatához. A Szabó Gáspár, városi KISZ-bizottság titkára vezette magyar küldöttséget — melyben ott voltak a HÓDIKÖT sportolói, a városi szövetkezeti bizottság táncosai, a Bethlen Gábor Gimnázium Tücsi együttese, a Blaskó-dixiland és a zeneiskola fúvósszextettje — Vitalij Verjovkin Komszomol­­titkár fogadta. Utána KISZ—Komszomol-találkozó kereté­ben különböző sport- és kulturális rendezvényekre került sor. . Miért volt vízhiány? Vásárhelyen vasárnap dél­től kezdve akadozott a víz­szolgáltatás. Harmath Péter, a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kiren­deltségvezetőjének tájékozta­tása szerint a városi Parker­dőben levő négyes számú kútnál leégett egy villany­­motor, és a hiba két másik kutat is megbénított. A DÉ­­MÁSZ szakemberei viszony­lag gyorsan megjavították ugyan a berendezést,, de ad­digra a hálózatból annyira elhasználódott a víz, hogy a feltöltés huzamosabb időt vett igénybe. Az esti órák­ban az egész várost érintő vízhiány megszűnt. Verőfényes tavaszi dél­­előttön, május 8-án, Vásár­hely utcái is megteltek ün­neplőbe öltözött emberek sokaságával. Virágcsokrok­kal, ajándékcsomagokkal si­ettek a város középiskolái­hoz a ballagó tanulók szülei, rokonai és ismerősei, hogy részt vegyenek a ritka ün­nepségen, gratuláljanak a végzős diákoknak. A Növénytermesztő és Ál­lattenyésztő Szakközépiskola 32 végzős diákját Gulyás Sándor igazgató látta el jó­tanácsokkal. A negyedikesek nevében Égető Imre búcsú­zott el az iskolától, majd a tanintézet és a KISZ-szerve­­zet zászlajának átadására került sor; a negyedikesek­től Daru Bálint, harmadik évfolyamos tanuló vette át a zászlót. Az ünnepség vé­gén ballagó dalokat énekel­ve a negyedikesek visszasé­táltak osztálytermükbe, ahol fogadták a szülők, hozzátar­tozók, ismerősök jókívánsá­gait A város többi középisko­lájában is búcsúmenetre so­rakoztak fel a végzős diá­kok. Csengőszóra indultak el a negyedikes osztályok a Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközép­iskolában. Még egyszer vé­gigjárták az osztályokat, a tanintézet oktatótermeit, m­ajd el­haladva az iskola épülete előtt az udvari sportpályára vonultak, ahol már az ünneplő közönség várta őket. Pálinkó Katalin negyedikes tanuló mondott búcsúzó beszédet, az iskola ott maradó tanulói nevében pedig Ambrus Katalin har­madikos diák köszönt el a három végzős osztály tag­ „Ballagott a vén diák” jaitól. Az iskola és a KISZ zászlajának átadása után Nagyillés Mihály igazgató ünnepi búcsúztatója követ­kezett A Bethlen Gábor Gimná­zium négy negyedikes osz­tálya tanulói, összesen 135- en még az utolsó osztályfő­nöki órán átvették a balla­gótarisznyákat majd végig­járták az iskola osztályter­meit. Az udvaron megtartott ünnepségen Földesi Ferenc igazgató beszéde után az iskola és a KISZ-zászló át­adására került sor, majd a végzős diákok nevében Sal­­lai László búcsúzott el. Lan­tos Etelka harmadikos ta­nuló az iskolában maradó diákság nevében köszönt el a ballagóktól. Harminckét végzős diák búcsúzott a Vendéglátóipari Szakközépiskolában; dr. F. Kiss Zoltán igazgató szavai után a negyedikesek nevé­ben Harangozó István, a harmadikosok részéről pedig Laki Zoltán mondott búcsú­zó beszédet. A Kossuth Zsu­zsanna Finommechanikai­ Műszeripari és Gépipari Szakközépiskolában három végzős osztály 78 diákja — miután a harmadikosoktól átvette a hímzett tarisznyát — hosszú csöngetésre elin­dult ballagó útjára. Az ün­nepségen Dalicsek István búcsúzott el a ballagók ne­vében az iskolától, az ott­maradó diáktársak nevében pedig Kaprinai István har­madikos tanuló köszönt el. Az ünnepi beszédet dr. Var­sányi Zoltán igazgató tartot­ta. Délelőtt rendezte meg ha­gyományos sárgulási ünnep­ségét az Élelmiszeripari Fő­iskola Állattenyésztési Kara is. A kollégium ebédlőjében dr. Korell Ferenc karigaz­gató búcsúztatta a végzős hallgatókat, majd Hevesi István, a KISZ-bizottság tit­kára mondott beszédet. A vidám fogatos sárgulási fel­vonulás délután 4 órakor kezdődött: hintók­ hosszú sora gördült ki a tangazda­ság udvarából, a leendő ag­rárszakemberek éneklő, vi­dám társasága először az is­kola épülete elé hajtatott, majd tiszteletkört tettek a városban, mindenütt népes nézőközönség kísérte vonu­lásukat. A főiskolások záró ren­dezvényére este 8 órakor került sor, a Béke szálló termeiben sárgulási bálát tartottak. Az ünnepségek lezajlottak, a vén diák elballagott Most már a tanuláson a sor, a vizsgára készülés nehéz nap­jai következnek. A sikeres érettségi, a jó államvizsga lesz majd méltó befejezése e májusi délelőtt ünnepség­­sorozatának. A Növénytermesztő és Állattenyésztő Szakközépiskola diákjai zászlóátadásra sora­koznak. (Fotó: Tamási István) KEDD, HM, MÁJUS 1I. Tanácstagi beszámolók Imre István, a vásárhelyi 10., Láda Ernő, a II. és Sza­bó Jusztina, a 8. választóke­rület tanácstagja május 12- én, szerdán este 7 órakor a II. kerületi pártházban ta­nácstagi beszámolót tart. Ugyanezen a napon este 7 órakor Nagy Mária, a 20. és Kristó Imre, a 21. választó­­kerület tanácstagja az Észak utcai óvodában tartja beszá­molóját Nagy Rébek Ferenc, a 74. és­­Horváth Kálmánná, a 73. választókerület tanácstagja szerdán délután 6 órakor a Batida tanyaközponti kiren­deltségen számol be válasz­tóinak a tanácsban végzett munkájáról. Egész évben nem termelt egy háromszáz munkást foglalkoztató üzem HATAN ültük körül a tárgyalóasztalt, hogy választ keressünk egy kérdésre. Mi­ért nem termelt Csongrád megyében ta­valy egész éven át egy közel 300 munkást foglalkoztató üzem? Valójában ez egy kép­zeletbeli gyár, amelyről azonban a tanács­kozás résztvevői konkrétan beszéltek. A vita vezetője Vincze­ József, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője volt. A tanácskozás résztvevői, közvetlen mun­katársai, Ludányiné Richter Aranka, Bat­­ki Sándor, Garai János és Kovács Berta­lan. Az egyes balesetek felidézésével visz­szapörgették az 1975. évi naptárt. Sorakoz­tak a szavak a tavalyi és a közelmúlt he­tek üzemi baleseteinek szomorú tényei, amelyek a felelőtlenségek egész soráról tanúskodnak.­­ A foglalkoztatott létszám 1975-ben az előző évhez viszonyítva 2,6 százalékkal emelkedett Csongrád megyében — kezdte vitaindítóját Vincze József.­­ A növekedés ellenére a balesetek gyakorisága kedve­zőbben alakult, az ezer főre jutó balesetek száma 24,8-ról 23,4-re csökkent. A kiesett munkanapok száma azonban 3,65 százalék­kal emelkedett GYORS SZÁMADÁS a statisztikai ada­tok összesítése után, máris kész a követ­keztetés a kiesett munkanapok számából, hogy a sérülések okozta keresőképtelen­ség lényegében azt jelentette, mintha egy közel 300 munkást foglalkoztató Csongrád megyei üzem egész évben nem termelt volna. Ez az említett üzem képzeletbe!­, de az emberek szenvedése, a társadalmi kár va­lóságos, a számok mögött ott van az el­képesztő emberi gondatlanság, felelőtlen­ség, ön- és közveszélyes szabálytalanság. S ott van egy másik elrettentő szám is, hogy 1975-ben húsz emberéletet követelt az üze­mi baleset. Szembetűnő a közúti közleke­dés okozta haláleset. Kilenc ember lelte így halálát, míg munkáját végezte. S ha­tan kimutathatóan alkoholos állapotban vesztették életüket. — Keserves és goromba valóság az — mondják a munkavédelmi felügyelők —, hogy sok kárt okoznak a felelőtlenek, a fegyelmezetlenek, és az is, hogy egyes munkahelyeken csak kevesen figyelmeztet­nek: vigyázz, balesetveszély! A rendre, a fegyelemre mindenütt szük­ség van, mert nemcsak a munkaidő vesz el, hanem a fegyelmezetlenség gyakran kárt okoz, még az emberi test épségében is. S aztán odaírják a baleset jegyzőköny­vébe: nem tartotta be a munkavédelmi előírásokat. Szóval, fegyelemszegés tör­tént, s hányszor kerül az emberéletbe, mi­közben a munkabiztonsági előírásokat a vezetők is lebecsülik, sőt, azok megszegé­sét eltűrik. AZ ELMÚLT ÉVBEN hét vezető beosz­tású dolgozó ellen kezdeményezték bűn­vádi eljárás megindítását a Csongrád me­gyei munkavédelmi felügyelők. Az ügyész­ség három esetben megszüntette a nyo­mozást, egy esetben közkegyelem hatálya alá esett a felelős. Az esetek döntő több­ségére jellemző a munkafegyelem, a mun­kabiztonsági szabályok megsértése. Aki a felelőtlenség ellen küzd, önnön érdekét, egészségét és testi épségét védel­mezi. Viszont, aki közönnyel fogadja, hogy körülötte nem tartják be a munkavédel­mi szabályokat, vagy legyint embertársa biztosítókötél nélküli merészségére, az végeredményben önmagának, a közösség­nek is árt. így szenvedtek balesetet a Taurus Gumigyárban a Tájrendező Építő­ipari Szövetkezet dolgozói, Berta István és Kokovecz Mihály, amikor hat méter magasból leestek. A munkáltató nem te­remtette meg a biztonságos munka feltéte­leit, s az emberek nem figyelmeztettek. A csanádpalotai termelőszövetkezetben Gye­­nes András takarmányos lovas kocsin ülve haladt ki az istállóból, az ajtó méretei nem feleltek meg az óvórendszabályok által kívánt követelményeknek, és súlyos gerincsérülést szenvedett Nem figyelmez­tették Gavallér Józsefet a sándorfalvi la­kost amikor a kukoricaszár szecskázásá­­nak megkezdése előtt könnyelműen lépett a gépre, a tömörítőhengerek közé került a lába, és az levágta. Ez mind szomorú valóság. Ne áltassuk magunkat, életünket veszélyezteti a játé­kos felelőtlenség, a gépek melletti figyel­metlenség. Ezért szenvedett életveszélyes sérülést Gyulai Ferenc, a szegedi gumi­gyár csőszerelője is. Egymást dobálták Vass János nevű társával étkezés közben. Végül Vass kését úgy dobta, hogy annak pengéje Gyulai mellkasába vágódott. A társak, akik az asztalnál ültek, mosolyog­tak a játékon, nem szóltak. Csak később megdermedtek. Az­ 1975. évi húsz fejfa figyelmeztet Ki­ált az élőkhöz, a munkásokhoz, a vezetők­höz. Óvjuk, védjük egymás egészségét. De kiált Kondás Sándor fejfája is, aki ez év március 3-án halt meg, mert az illetékes vezetők nem tartották be az általános bal­esetelhárító és egészségvédő rendszabályt a Taurus Gumigyárban. Figyelmen kívül hagyták a kalandorgépre vonatkozó, vala­mint a munkavédelmi szabályzat előírá­sát is. A CSON­GR­ÁD MEGYEI szakszervezeti munkavédelmi felügyelők 115 társadalmi munkás segítségével egy év alatt 515 al­kalommal tartottak ellenőrzést, intézked­tek a feltárt hiányosságok megszüntetésé­re. Pörgettük a számokat, miszerint 62 esetben tiltották meg gépek működtetését, mert nem volt biztonságos a munkafelté­tel. Huszonhat alkalommal róttak ki pénz­bírságot, 32 alkalommal kezdeményeztek fegyelmi eljárást. Minderre szükség volt a fegyelmezetlenség, a felelőtlenség miatt. Azért, mert megpróbálták áthárítani a fe­lelősséget. Igen, a felelősség nyílt vagy burkolt át­hárítása gyakran előfordul. Ez is káros je­lenség, mert nincs lehetőség a tényleges okok feltárására, a balesetek megismétlő­désének megakadályozására. A vezetők­nek nemcsak a biztonságos munkafeltéte­lek megteremtésén kell munkálkodniok, hanem a rendszeres ellenőrzéssel biztosí­tani az eszközök, a felszerelések használa­tát, az előírt szabályok betartását. A MEGELŐZÉS fontos dolog A szak­­szervezetek munkavédelmi felügyelőinek azonban nemcsak az ilyen tevékenység el­lenőrzése a feladatuk, hanem a baleset ki­vizsgálása, az okok feltárása és a balesetet­ szenvedett dolgozók kártalanításának szor­galmazása, a munkás érdekvédelme. Ta­valy az üzemi balesetet szenvedett dolgo­zók 70 százaléka kapott kártalanítást, ösz­­szesen 1,6 millió forint összegben. Igen magas az arány a Szegedi Ruhagyárban, a textilművekben, a BMG makói gyárában, a DEFAG munkahelyein, a MÁV igazga­tóság területén, a Volán 10. számú Válla­latnál, de nem így a XI. számú AFIT üze­mében, az öntödei Vállalatnál. Sorakoztak a szavak, a tények. Az ese­tek felidézésével újból feltárták a mun­kavédelmi felügyelők a baleseti veszély­­forrásokat. Az újságírónak annyi szerepe volt e tanácskozáson, hogy papírra ve­tette a megállapításokat, hogy erősebb, messzehangzóbb, több munkáshoz, vezető­höz elérőbb legyen a figyelmeztető, a fel­kiáltó mondat: emberek, vigyázzunk job­ban a magunk és mások életére. NAGY PÁL ----------------------------------5

Next