Csongrád Megyei Hírlap, 1976. október (21. évfolyam, 232-252. szám)

1976-10-01 / 232. szám

Kapuzárás az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron Az őszi Budapesti Nem­zetközi Vásár zárónapján köz­ponti rendezvény már nem hívta a szakembereket, az utolsó látogatók is hagytak időt a kiállítóknak arra, hogy megvonják a vásár gyors­mérlegét, véglegesen lezár­ják a tárgyalásokat, befejez­zék üzleti megbeszéléseiket. Kétségtelen tény, hogy első ízben a mostani vásá­ron jelentkezett igazán szembetűnően a műszaki­technológiai fejlődés és az ipar szellemi hátterének kapcsolódása. Ez a tény a gyártmányfej­lesztés meggyorsulásában, a divatirányzatok követésében is kifejezésre jutott, ami egyaránt jellemző a bútor-, a lakástextil-, a kötszövő-, a méteráru-, a konfekció- és a cipőipar gyármányaira. Szántó György, a BÚ­TORÉRT vezérigazgatója el­mondotta, hogy ez volt az első olyan fogyasztási cikk kiállítás, ahol nemcsak for­málisan kötötték meg a szer­ződéseket az iparral, hanem tárgyaltak az ellátás, az ér­tékesítés nehéz gondjairól is. Jövőre kilenc milliárd fo­rint értékű bútor kerül for­galomba — ebből választék­­bővítés céljára 620 millió fo­rint értékűt importáltak —, s az összmennyiség csaknem felét, négymilliárd forint ér­, tékát a vásáron rendeltek meg a termelőktől. A kiállításon volt válasz­ték, s ezt ki is használta a BÚTORÉRT; az újdonságok egy részéből például a jövő év első felére soron kívül rendelt; az Agria Bútorgyár új ter­mékeiből, heverőgarnitú­ráiból a kapacitás 10 szá­zalékát lekötötte, a nagykanizsai üzem újfajta bútorainak 90 százalékára kötött szerződést a jövő év első felére. A vásáron kötöttek megál­lapodást a jugoszláv part­nerekkel, akiktől kétmillió dollárért vásároltak a kiállí­táson legsikeresebb termé­keket. Megvették a kiállított finn és osztrák bútorokat, amelyekhez hasonlót rendel­tek 50 000—70 000 dollárért, s vásároltak 100 000 dollár ér­tékű osztrák lakásvilágítási cikket is­ . A RAVILL Nagykereske­delmi Vállalat ugyancsak ta­lálkozott valamennyi nagy­ipari partnerével. A megál­lapodás alapján jövőre pél­dául az automata mosógép hiá­nyának megszüntetését ígérte a kereskedelmi vál­lalat. A Hajdúsági Iparműveken kívül ugyanis jugoszláv és NDK gépek nagyobb meny­­nyiségű behozataláról tár­gyaltak, s a lengyel partne­rekkel folytatott megbeszélés alapján ígérik, hogy az idén is enyhítenek a hiányon: az év végéig még nagyobb mennyiségű lengyel automa­ta mosógép kerül forgalom­ba. A RAVILL az Orion­­nal 300 millió forint értékű televíziókészülék és erősítő­berendezés jövő évi szállítá­sára kötött szerződést a vá­sáron. A Videoton pedig az idei 3900-zal szemben jövő­re 12 000 színes televízióké­szülék szállítására kötelezte­ magát. A könnyűipar vásárered­ményei sorában tartják nyil­ván, hogy a nemzetközileg elismert Enka Glanstoff cég, mint arra méltó partnert, a Habselyem Kötöttárugyárat szerződésben hatalmazta fel márkanevének használatára. Nagy hazai és külföldi ér­deklődést váltottak ki a Bu­­daprint­nél készült Isolda fa­­háncs-krepp kelme, a Fresia és a Carlos elnevezésű füg­gönyanyag és a szódatípusú kelmék. A faháncs-kreppből még az idén 100 ezer, tavaszra pe­dig félmillió négyzetmé­tert kértek jugoszláv part­nerek. Angol, holland, NSZK-beli, piacokra már meg is kezdő­dött a szállítás, ezekre a he­lyekre az idén félmillió négyzetméter zsoldát külde­nek, s jövőre ezt a tételt megkétszerezik. A belföldi vállalatok egy­más közti üzleti szerződései közül kiemelkedik a Magyar Selyemipari Vállalat több mint 500 millió forintos kö­tése, amelynek alapján egye­bek mellett a Budapesti Ha­risnyagyárnak szállít terje­­delmesített fonalat. A vásár pavilonjait este 6 órakor bezárták, 7 órakor pedig végképp bezárultak az 1976. őszi BNV kapui. A vásárrendezőség angol, né­met, orosz és magyar nyel­ven búcsúzott a látogatóktól, viszontlátásra 1977 májusá­ban, a tavaszi BNV-n, a be­ruházási javak nemzetközi bemutatóján. (MTI) Guruló áruház Nem kapott ugyan különösebb díjat, mégis na­gyon sokan megcsodálták az őszi Budapesti Nemzetkö­zi Vásáron azt az Ikarus-autóbuszt, amelyet az Észak­budai ÁFÉSZ kezdeményezésére gyártottak a mátyás­földi nagyüzem dolgozói. Kivált a vidékről érkező lá­togatók vették körül érdeklődéssel a kocsit, amely kí­vülről ugyan semmiben sem különbözik a közlekedés­ben részt vevő társaitól, ám a belseje annál sajáto­sabb. Az ülések helyén polcok sorakoznak az egyik ol­dalon, míg a másikon kereskedelmi hűtőpultok. Pon­tosan úgy, mint bármelyik élelmiszer-áruházban. Ilyenformán az utastér komplett ABC-áruházzá ala­kult, amelyben mintegy hatszázötvenféle élelmezési cikk között válogathatnak a vásárlók a önkiszolgáló rendszerben. A kasszát a vezetőülés mögött helyezték el, s ezzel egyirányú a vevőforgalom az autóbusz bel­sejében. A hátsó ajtón fellépő vásárlók a szokásos ko­sárba válogatják a nekik tetsző élelmiszereket, aztán a pénztárgépnél már csak a blokkolás és a fizetés marad hátra. A mozgóbolt személyzete a gépkocsivezetőn kí­vül csupán a pénztáros. S talán nem mellékes az sem, hogy egyszeri feltöltés alkalmával együttesen 150 —200 ezer forint értékű áru fér el a mozgóboltban. Az Észak-budai ÁFÉSZ, amely ezt az érdekes pro­totípust készíttette, Budapest XII. kerületének üzle­tekkel ritkán ellátott részében hasznosítja a mozgó­­áruházat. A kerületi tanáccsal egyeztetik az útvonalat és a menetrendet, s ez biztosítja, hogy a lakosság idő­ben értesüljön a vissza-vissza térő vásárlási lehetőségi­ről. Amikor aztán az árukészlet fogytán van, a mozgó­bolt visszatér a bázisáruházba, s ott megfelelőképpen feltöltik. Az őszi BNV szabadtéri kiállítási területén elhe­lyezett autóbusz-áruházat nem kevés irigykedéssel néztem meg magam is. S miközben csodáltam az ötle­tet, arra gondoltam: talán a megye ritkán lakott ré­szein is jó szolgálatot tehetne egy-két ilyen kocsi a lakosságnak. Sőt, úgy hiszem, az üzemeltető kereske­delmi vállalat sem fizetne rá, hiszen a beszerzési irányár — a MŰ­ART szakértői kétmillió forintnál ala­csonyabb összegről szóltak — lényegesen alacsonyabb egyetlen bolt építési költségeinél is. Nem szólva most már a kommunális előnyökről, amelyet a tanyai lakos­ság élvezhetne megyénkben. BEDŐ NÁNDOR PÉNTEK, *930. OKTÓBER 1. 13 Egy év alatt csaknem 1400 közérdekű javaslat Cselekvőbb részvétel közösségi ügyekben Ülést tartott a szegedi tanács vb Tegnap délután Szeged me­gyei város tanácsának végre­hajtó bizottsága Prágai Ti­bor tanácselnök-helyettes el­nökletével tartotta meg soron következő ülését. A testület a következő főbb kérdések­ről tájékozódott és döntött: a közérdekű bejelentések és la­kossági panaszok intézésének tapasztalatai (a téma előadó­ja: dr. Csikós Ferenc vb-tit­­kár); a telek-, lakás- és üdü­lőtulajdon-szerződés korláto­zására vonatkozó rendelkezé­sek végrehajtása (az írásos beszámoló előterjesztője: dr. Földi Gábor igazgatási osz­tályvezető) ; a képzőművészeti beruházások helyzete és programja (a beszámoló ké­szítője: Forgó Pál művelő­désügyi osztályvezető). Igen lényeges annak foly­tonos vizsgálata, hogy mit tartalmaznak a közérdekű bejelentések, s a tanácsi ap­parátus miként foglalkozik ezekkel az ügyekkel. A vá­rospolitikáról is értékes ké­pet nyerhetünk, ha e vizsgá­lódás tapasztalatait elemez­zük. Szoros összefüggés mutat­ható ki a közéleti cselekvés és a közérdekű bejelentések száma, tartalma között. A kérések és kérdések, az igé­nyek bejelentése mind gyak­rabban élőszóban hangzik el, s olyan fórumokon, mint or­szággyűlési képviselők jelölő­­gyűlése, tanácstagi beszámo­lók, a város tanácskozási köz­pontjaiban megtartott ren­dezvények. Legtöbbször a vá­lasz sem késik, ugyanis a mind több információval ren­delkező tanácstagok, illetve a jelenlevő tanácsi tisztség­­viselők nyomban reagálni tudnak. Az elmúlt esztendő folya­mán csaknem 1400 közérde­kű bejelentés érkezett a sze­gedi tanács apparátusához. Legnagyobb részben építési, közlekedési és vízügyi fel­adatokat és tennivalókat érintenek. Fölmerül ?A kérdés, jogosan: miért épp ez a te­rület az exponált? E téren a legtöbb a hiba? Netán az igények nagyobbak, mint a pillanatnyi lehetőségek? A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az igények változtak meg, vagyis: az állampolgá­rok többet várnak közvetlen környezetük nívója, prakti­kussága és esztétikuma javu­lásának ütemétől, mint ko­rábban. Jobban odafigyelnek a zökkenőkre, a késedelmek­re és a hiányokra, mivel köz­vetlenül érinti őket. ■Az igénynövekedés nem egyoldalú, mivel nemcsak várnak és kérnek a tanácsi szervektől, hanem a javulás­hoz társadalmi munkával hoz­zájárulnak. Amíg 1974-ben az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke Szegeden 201 forint volt, addig tavaly ez már 229-re módosult. Mit bi­zonyít ez, ha nem növekvő aktivitást, a közösséget szol­gáló ügyekben való cselek­­vőbb részvételt? Az is sajá­tos körülmény, hogy a lakos­ságot változatlanul az út-, a járdaépítés, csatornázás, va­lamint a közlekedéssel kap­csolatos kérdések foglalkoz­tatják. Az utóbbi időben pél­dául az útépítések miatt át­szervezett buszközlekedéssel, a nem mindig átgondolt meg­­állóhelyi kijelöléssel kapcso­latban keresték meg a taná­csot.­­ Nagyon érzékenyen reagál­nak az állampolgárok az el­látás, pontosabban a keres­kedelemmel összefüggő ked­vezőtlen változásokra, ismét­lődő hibákra is. Ismételten visszatérő kérés: bővítsék a gyermekintézményeket. Természetesen nem vala­mennyi bejelentett ügy köz­érdekű, egy sor csak később megvalósítható, sőt, akadnak végletesen eltúlzott kérések is. Miután a tényeket tisztáz­ták az illetékes szervek, a be­jelentőnek vagy javaslattevő­nek írásban válaszolnak. Ami ennél is fontosabb, adott esetben gyorsan intézkednek. Mint a vb is megállapíthatta: a közérdekű bejelentéseket követő érdemi intézkedések általában megnyugtatóak. Ál­talában — tehát nem min­dig. Olykor a szolgáltató vál­lalatokat kell sürgetni vá­laszadásra, munkájuk meg­változtatására, máskor pedig az adminisztrációt végzőket fi­gyelmeztetni nagyobb rugal­masságra és gyorsaságra. Az ismert és feltárt negatívu­mok megszüntetése szüksé­ges még ahhoz, hogy a köz­érdekű bejelentések intézése összhangban legyen a taná­csi munkával szemben tá­masztott nagyobb követelmé­nyekkel. A vb határozatában meg­jelölte az ügyintézés szerve­zettebbé, tehát eredménye­sebbé tételének legfőbb ten­nivalóit. Az országgyűlési bizottság tanácskozásának napirendjén Az egészségügyi szakdolgozók képzése és továbbképzése Az egészségügyi szakdolgo­zók képzésének és tovább­képzésének kérdéseit vitatta meg csütörtökön az ország­­gyűlés szociális és egészség­­ügyi bizottsága. Dr. Aczél György egészségügyi minisz­terhelyettes elmondta, hogy az oklevelet szerzett egész­ségügyi dolgozók legnagyobb része az egészségügyben he­lyezkedik el. Ez arra utal, hogy az induláskor kínált lehetőségek, a munkaköri és szociális körülmények a pá­lyakezdőknek elfogadhatók. Az is tény, hogy a későb­biek során az egészségügy a szakdolgozók egy részét nem tudja megtartani. A 70-es évek elején kez­dődött meg az egészségügyi szakdolgozók képzési rend­szerének reformja, és enne­k a nagyszabású — vitáktól sem mentes — munkának ma már az eredményei is érzé­kelhetőek. Megerősödött az egészségügyi szakközépisko­lák hálózata, kialakult az immár középfokú egészség­­ügyi szakiskola-hálózatnak egy olyan váza, amely alkal­mas alap a továbbfejlesztés­re. A két iskolatípus fokoza­tosan, egységes szakmai-tar­talmi célkitűzéssel általános ápolói és általános asszisz­tensi feladatok ellátására ké­szíti fel a fiatalokat. Az egészségügyi oktatási rendszer továbbfejlesztésében nagy jelentőségű volt az egészségügyi főiskolai kar létrehozása, az egyetemi rangra emelt Orvostovább­képző Intézet keretében. A kar a múlt év szeptemberé­ben kezdte meg működését, nappali és levelező tagozatú képzéssel. Dr. Aczél György is nyo­matékosan szólt arról, hogy a fiatalok megnyerése az egészségügyi pályának csak az első lépés, a legfonto­sabb feladat a végzett egész­ségügyi szakdolgozók meg­tartása. Az oktatástechnológia fejlesztéséért Nemzetközi oktatástechni­kai szemináriumot rendez Budapesten az Országos Ok­tatástechnikai Központ, az UNESCO és az Egyesült Nem­zetek Fejlesztési Alapja (UNDP) támogatásával. Ok­tóber 3-a és 9-e között 11 ország szakértői vitatják meg az oktatástechnológia fejlesz­tésével kapcsolatos kérdése­ket. Különös figyelmet for­dítanak a jövőben kialakí­tandó nemzetközi együttmű­ködés lehetőségeire. A többi között elemzik az audiovizuá­lis eszközök bevezetését hát­ráltató tényezőket, az eszkö­zök alkalmazásának különbö­ző módozatait a kötelező ok­tatásban, felhasználásukat a munkástovábbképzésben, a felsőoktatásban, valamint a pedagógusok képzésében és továbbképzésében. A szemi­nárium résztvevői ajánláso­kat fogalmaznak meg az il­letékes nemzetközi szerveze­tek számára. Javasolják egy, a nemzetközi és nemzeti könyvtárhálózatokhoz hason­ló nyilvántartási és kölcsön­zési rendszer létrehozását és a szorosabb nemzetközi együttműködést az audiovi­zuális oktatási anyagok ter­vezésében, gyártásában és forgalmazásában. Készül a gravitációs betoncső A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyára évente 140 millió forint ér­tékben gyárt beton- és vas­beton csöveket. Idén 300 ezer folyóméter gravitációs beton csövet és 16 ezer folyómé­ter feszített vasbeton nyo­mócsövet gyártanak. Képünkön: Készítik a Sen­tab típusú cső vasvázát.­­(Fotó: — Branstetter Sán­dor — MTI — RS) Befejeződött a kémikusok nemzetközi konferenciája Csütörtökön délben befe­jeződött az I. Kromatográfi­ás Duna Szimpózium Sze­geden. A Technika Házában tartott négynapos nemzetkö­zi tudományos tanácskozást a Magyar Kémikusok Egye­sülete analitikai kémiai szakosztályának kromatog­ráfiás szakcsoportja és a Magyar Tudományos Akadé­mia kromatográfiai munka­bizottsága rendezte, az oszt­rák kémikusok egyesületé­nek közreműködésével. A szimpóziumot a korábbra évente tartott hazai ván­dorgyűlések helyett azzal a céllal rendezték meg, hogy elősegítsék a magyar szak­emberek intenzívebb tapasz­talatcseréjét és kapcsolatát a nyugat-európai kutatókkal, és a többi szocialista ország szakembereivel. Dr. Szepessy László, a kromatográfiás szakcsoport elnöke elmond­ta, a szegedi első konferen­cia tapasztalatait felhasznál­va a jövőben rendszeresen szerveznek hasonló szimpó­ziumokat, elsősorban a Duna menti országok kémikusai­nak, de akárcsak most, ezekre is meghívnak majd nyugat-európai előadókat is. A szegedi tanácskozáson angol, osztrák, francia, jugo­szláv, csehszlovák, svájci, szovjet, valamint a két né­met államból érkezett ké­mikusok mellett 260 hazai szakember vett részt, össze­sen 81 előadás szerepelt a­­ programban, témáik felölel­ték a kromatográfia külön­böző területeit, az új mód­szertani fejlesztéseket és al­kalmazásokat. A kromatog­ráfia az analitikai kémia gyorsan fejlődő és nagy gya­korlati jelentőségű ága. Módszereivel sokféle anya­got lehet vizsgálni, az utób­bi időben különösen nagy a fejlődés a petrolkémia, a gyógyszer- és élelmiszeripa­ri termékek, a biológiai fontosságú anyagok és a környezetszennyezések elem­zésében. A szimpózium ple­náris ülésein meghívott kül­földi szakemberek elsősor­ban azokról a legújabb módszertani fejlesztésekről, technológiai eljárásokról, al­kalmazási eredményekről számoltak be, amelyek Ma­gyarországon csak mostaná­ban kezdenek elterjedni. A konferencia jelentőségét részben az adja, hogy a ple­náris előadások lendületet adhatnak a hazai kutatások fejlődéséhez. A témák több­ségét úgynevezett poster for­mában mutatták be, ezek az ülések hatásosabb vitára és közvetlen tapasztalatcserére adtak alkalmat. Elősegítette a kémikusok nemzetközi találkozójának sikerét az is, hogy a konfe­rencia idején kiállításon is­merkedhettek a résztvevők tíz külföldi és három ma­gyar cég kromatográfiás ké­szülékeivel és anyagaival. A legújabb műszereket felvo­nultató kiállítás áttekintést adott a műszaki technikai fejlesztés nemzetközi helyze­téről, a magyar szakembe­reknek segítséget jelentett a beszerzések tervezésében. A szimpózium tegnap ke­­rekasztal-konferenciával ért véget, amelyen neves kül­földi szakértők részvételével a „Nagy hatásosságú gáz­kromatográfiás kolóniák ké­szítése és alkalmazása” té­makör kérdéseit tárgyalták. Orvosföldrajzi tanácskozás Hat­­esztendő óta a Ma­gyar Földrajzi Társaság minden második évben Nyíregyházán, a Nyírségi ősz rendezvénysorozata kereté­ben tartja meg orvosföld­rajzi előadói konferenciáját. A sorrendben III. országos konferenciát csütörtökön nyitották meg.

Next