Csongrád Megyei Hírlap, 1977. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Erich Honecker befejezte lengyelországi tárgyalásait Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK Államtanácsának elnöke, február 26—27-én ba­ráti látogatást tett Lengyel­­országban, Edward derek­nek, a LEMP KB első titká­rának meghívására — jelen­tették be vasárnap este Var­sóban. A közlemény szerint a látogatásra a két párt és kormány vezetőinek rendsze­res konzultációi keretében került sor. Edward Gierek és Erich Honecker igen nagyra érté­kelte a két párt és állam között, a marxizmus—leni­­nizmus és a proletár inter­nacionalizmus eszméi alap­ján fejlődő kapcsolatokat. Hangsúlyozták, hogy elége­dettek a gazdasági és műsza­ki-tudományos együttműkö­dés fejlődésével. Ugyanakkor rámutattak az e téren még meglevő új, kihasználatlan lehetőségekre. A találkozó alkalmával át­tekintették a nemzetközi helyzet egyes kérdéseit is. Kiemelték a Varsói Szerző­dés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének buka­resti ülésén megfogalmazott javaslatának döntő fontossá­gát. Foglalkoztak a helsinki záróokmány aláíróinak kö­zelgő belgrádi tanácskozásá­val is, rámutatva, hogy ez a tanácskozás pozitívan szol­gálhatja az európai enyhülé­si folyamat előbbrevitelét. A felek pozitívan értékelték az antiimperialista erők erősö­désének helyzetét, az euró­pai kommunista és munkás­pártok berlini értekezletének eredményeit. Erich Honecker az NSZEP Központi Bizottsága, az Ál­lamtanács és a Miniszterta­nács nevében meghívta Ed­ward Giereket, hogy párt- és állami küldöttség élén tegyen hivatalos látogatást az NDK- ban. Leonyid Iljicsov hazautazott a kínai fővárosból Hétfőn délelőtt — más irányú szolgálati elfoglaltsá­ga miatt — Pekingből ha­zautazott Moszkvába Leo­­nyid Iljicsov külügyminisz­ter-helyettes, a kínai—szov­jet határtárgyalásokon részt vevő szovjet delegáció veze­tője. Iljicsovot, aki ezúttal há­rom hónapot töltött Peking­­ben, a főváros repülőterén a határtárgyalásokon részt vevő kínai delegáció vezető­je, Ju Csan külügyminiszter­­helyettes búcsúztatta. Jelen volt Vaszilij Tolsz­­tyikov, a Szovjetunió pekingi nagykövete és több szocia­lista ország Kínában műkö­dő diplomáciai missziójának vezetője , közöttük Ri­­bánszki Róbert magyar nagy­követ is. Külpolitikai arcképcsarnok Dr. David Owen angol külügyminiszter, Puja Frigyes vendéglátója Világszerte nagy meglepetést kel­tett, amikor az elmúlt héten, feb­ruár 22-én Cal­laghan angol kor­mányfő dr. David Owent nevezte ki a nemrégen el­hunyt Antony Crosland örökébe külügyminiszter­nek. David Owen ugyanis mindösz­­sze 38 éves, így az angol kabinet legfiatalabb tagja. Dr. David Owen 1938-ban született középosztálybeli családból. A Cambridge-i egye­temen orvosdok­tori diplomát szer­zett, majd ideg­orvosi szakképesí­tést. Egy sikerte­len próbálkozás után (1964) két évvel, 1966-ban parlamenti man­dátumot szerzett Plymouthban. Pá­lyája ettől kezdve meredeken ívelt felfelé. Előbb a hadügyminisztéri­umban kapott megbízást, majd a munkáspárti kormány válasz­tási veresége után, 1970-ben hadügyi szóvivő lett az ellenzéki árnyékkormány­ban. 1972-ben Roy Jenkinsszel együtt távozott az ár­­nyékkormányból, mert Harold Wil­son pártvezér át­menetileg elvetet­te a közös piaci csatlakozást. Ami­kor a Munkáspárt 1974-ben újra kor­mányra jutott, Owen az egész­ségügyi miniszté­riumban tűnt fel és rövidesen ál­­lamminiszter lett. Tavaly szeptem­berben a kor­­mányátalakításkor Callaghan a kül­ügyminiszter első helyettesévé tet­te államminiszteri rangban. Crosland megbetegedése után pedig bele­kóstolt a brüssze­li miniszteri ta­nács vezetésébe is. Ő irányította a halászati tárgya­lásokat a Közös Piac nevében a Szovjetunióval. Owen egyébként eddig kimondot­tan a Közös Piac szakértőjének tűnt, más külügyi té­ren még nem szer­zett tapasztalatot. Amerikai felesége van és két fiú­gyermekükkel Plymouthban él­nek. Mongóliai jegyzetek 1. A sztyeppén keresztül­ ­ sorok­ írója egy évet töltött Mongóliában, egy magyar geológiai expedícióval, mint családtag. Élmé­nyeit riportkönyvben írta meg, amely a Kozmosz Könyvek gondozásában az idén jelenik meg. ULÁNBÁTORBÓL kis he­lyi géppel repülünk a nyári táborhely felé, keletnek. In­nen, fentről is nyilvánvaló, hogy a puszta teljesen más, mint amilyennek valaha is képzeltem. Nem sík. Inkább hullámos. A dombok, ame­lyek szélfútta homokhal­mokra emlékeztetnek­, lá­gyan át- meg átmennek egy­másba. Mindennek könyör­telen sárgásszürke alapszíne van, ebbe vegyülnek a zöld foltok.­ Folyók szelik át a tájat. A folyó rengeteg szét­futó ága felszítja a puszta keménységét de a puszta györe, a folyóágak kiszárad­nak, szikló fehérük, a zöld elfogy, visszafoglalja biro­dalmát a sárgásszürke... Száraz, csomós fűre száll le a gép. Onnan lehet tudni, hogy reptéren vagyunk, hogy odébb is áll egy gép. Lapos épület húzódik távolabb, egy darab kerítést is látok, de káprázik a szemem. Egy óriási térség közepén állunk. Most már tudom, hogy amer­­ről jöttünk, ott régestesen végig ilyen a táj. Bizonyára köröskörül ilyen. Poros UAZ mellől hárman közelednek, napszítta kato­naruhában. Sietnünk kell, a tábor még „odébb” van. Beszállunk, nekieredünk a pusztának. Délután ötre jár, de vakítóan süt még a nap. A kocsinak minden része külön mozog, csörög, zörög, rázkódik, ordítva lehet csak társalogni. Mikor megál­lunk, köröskörül váratlan csönd lesz, zsályaillatot ér­zek, apró, hátu­vaszöld nö­vényből árad. Az ég hihetet­lenül magas, a felhők lapos hassal úsznak az ég alján a hosszú, lágy ívű dombok képét sehol se bontja meg kiemelkedés. Itt már nincsenek fák. A madarak is a földben fész­kelnek. NEMSOKÁRA ELÉRÜNK egy kúthoz, ahol zajlik az élet: lovasok, marhacsorda bóklászik a közelben. Lovas mongol kisfiú vágtat oda, segít vizet húzni, a köszönet mellé kap egy rágógumit is, iszonyú boldog vele. Szelíd­­bikák taszigálják egymást a vályúnál, felnyalják a víz­­cseppeket Jó hideg a víz. A kocsiban mindenre vas­tag por ült, az emberek is szürkék, csak a szemük vi­lágít. Folytatódik a zötykö­­lődés, elmaradnak, másfelé kanyarodnak a távirópóznák. Elcsöndesedik mindenki, csak a haladás marad, a folytonos haladás, valamerre, ők tudják, merre; őszintén bámulom őket, mert a föld­utak — vagy keréknyo­mok ... — folyvást elágaz­nak, kettéválnak, nincs sem­mi, amihez igazodni lehetne. Elzsibbad az ember karja a kapaszkodásban, a nyak megmerevedik az erőfeszí­téstől, a szemet csípi a por. Mintha valami megvadult óriás bölcsőjében ringanánk. Néha feltűnik egy jurta fe­hér foltja, legelő csordák gyakrabban, néha állatok között halad az autó, nagy tülköléssel. Az álmos tehe­nek ráfekszenek az útra. Csak nagysokára, az utolsó pillanatban tápászkodnak fel, s nehézkes, idétlen mozdula­tokkal elugranak a kocsi elől. Az út mentén defektes autógumi hever. Mióta mi erre járunk, itt van — mond­ják a többiek, és itt lesz még évekig, vagy talán örökre... Ki vigye el? Ho­vá? Minek? Az utakat hasz­nálhatatlanná vált tárgyak szegélyezik. Egy megürült konzervdoboz maradandó emlék lehet az utak men­tén. Tele van ilyen jelekkel a táj... A FELHŐK ÁRNYÉKAI megsötétülnek a földön, az­tán alkonyodik. A kocsit lassan teljesen elborítja a por, de halad, nyögve, him­bálózva halad ebben a vég­telenségben, kerekei mellett a nemtudomhány-billiomo­­dik sárgás fűcsomó marad el. Tessék, ott a tábor — mondja egy meghatott hang. S egy hatalmas lapos teknő­­ben páratlan látvány tárul elém. Az alkonyatban fehé­ren világítanak a jurták katonás sorai. Köröskörül az óriási puszta már félhomály­ba zuhant, de ez a rend, ez maga a győzelem. A szikár kis oázis megélénkül, embe­rek­ mozognak ott a sátrak között, egyhangú dohogás hallatszik: dolgozik az agg­regátor, kigyúlnak a lámpák is, egy tartálykocsi áll ma­gányosan kis domb oldalá­ban, fészerféle meg egy ka­tonai sátor. Itt fogunk lakni? Itt fogunk lakni. A kocsi a többi kocsi mellé kanya­rodik, a poros, szakállas emberek kiugrálnak, jövés­menés, újabb arcok, nők, gyerekek, lavórban víz, cso­magok piramisa, vaságyak, takarók, ez itt a mi jurtánk, látod, Gabika, itt nem tud apátok sarokba állítani ! Szent ég, ez tényleg kerek, belül is kerek... S ELKEZDŐDÖTT A NYÁR, a dolgos, izgalmaktól és ne­hézségektől sem mentes nyár, amely mégis olyan volt, mint egy kalandos va­káció. HALLAMA ERZSÉBET (Folytatjuk.) 2 — lilább tisztogatás Kínában A Kínai Kommunista Párt központi lapjának, a Zsen­­min Zsipaónak hétfői száma „pártélet” című rovatában — több itteni megfigyelő érté­kelése szerint — kérdésessé tette a Központi Bizottság jelenlegi összetételét, és a lé­nyeget tekintve „ideológiát” adott a vezető párt- és ál­lami szervek „megtisztításá­hoz” — ami ettől függetle­nül már javában folyik. A rovat egyik cikke — Hung Fang aláírással — ki­fejti, hogy a „négyek ban­dájának” a hatalom megra­gadását szolgáló igyekezete és „aknamunkája” nem Mao Ce-tung egészségének végső megromlása időszakából da­tálható, hanem abból a négy évvel ezelőtti időből, amikor a párt X. kongresszusának előkészületei folytak. Vang Hung-ven — egyike a „négyeknek”, egyszersmind a KB volt alelnöke — nem­egyszer arra utasította bizal­masait, hogy úgy válasszák ki a X. kongresszus delegá­tusait, hogy azok idővel be­kerüljenek a Központi Bi­zottság tagjainak és póttag­jainak sorába — írja Hung Fang, aki a továbbiakban, egy Sanghajból frissiben ér­kezett „leleplező anyag” nyo­mán eképpen idézi Vang Hung-vennek egyik bizalma­sához intézett szavait: „Én magam le nem hunyom a szemem, és nektek sem en­gedhetem meg ezt. Még éjjel is keresnetek kell számomra embereket.” Ilyen módon — folytatódik a cikk — a „négyek” bizal­masai „előhúzták” az embe­reket, és — akár küldöttei voltak a pártkongresszusnak, akár nem — fölvették a Sanghajból jelölendő KB-ta­­gok és­­póttagok listájára. A cikk ezután felidézi az 1976. januári parlamenti ülésszak előkészítésének idő­szakát, amikor a „négyek” ismét „elérkezettnek látták az időt, hogy kisajátítsák a hatalmat”. Akkor Csang Csun-csiao adott ki utasítást, és „titkos parancsokat”, hogy „válasszanak ki olyan új kádereket, akik miniszte­rek lehetnek, illetve osztály­­vezetők a központban”. A cikk fogalmazásából nem derül ki egyértelműen, vajon valóban sikerült-e a „négyeknek” bevinni hívei­ket és kiválasztottjaikat a Központi Bizottságba, illetve később kedvük szerint való embereket állítani a minisz­tériumok, országos főhatósá­gok, igazgatóságok, KB-osz­­tályok élére. De ha erre igen a válasz, akkor eléggé bi­zonytalan lehet sok olyan kádernek a sorsa, aki 1972 —73 óta került föl a hata­lom felsőbb régióiba. Egyébként a Zsenmin Zsi­­pao az elmúlt héten, úgy­szólván mindennap közölt „leleplező cikkeket a négyek bandája” tagjairól. Minden elképzelhető mulasztást és erőszakos fellépést a sze­mükre hány, s őket teszi fe­lelőssé azért is, mert a gaz­dasági élet több területén nem teljesítették az előírá­sokat. SOROKBAN A GUINEAI Köztársaság RÁDIÓJÁNAK BEJELENTÉSE A Conakry-i „forradalom hangja” rádióadó szerint újabb agressziót készítettek elő a Guineai Köztársaság ellen. Miként a rádió közöl­te, Elefántcsontpart terüle­téről zsoldosok­ csoportjait dobták át Guinea délnyugati határövezeteibe azzal a cél­lal, hogy megdöntsék a köz­­társasági rendszert. BEFEJEZŐDTEK AZ ALGÉRIAI VÁLASZTÁSOK Befejeződtek Algériában a parlamenti választások és a szavazatok értékelése után a belügyminisztérium köz­leményben ismertette az eredményeket. A választáso­kon a szavazók 79,5 szá­zaléka vett részt. A válasz­tásra jogosultak valamennyi szavazókörzetben három je­lölt közül választhattak. Az eredmények azt mutat­ják, hogy a lakosság ismét megerősítette a Nemzeti Fel­szabadítási Frontba vetett bizalmát. A parlamentnek mind a 261 helyére a front tagjai kerültek. A A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára Leningrádiak üzenete Csepelnek z egykori Putyilov-gyár, ma Kirov gyári termelési egyesülés védjegyét 16 országban ismerik. Az egye­sülés garanciaosztályán találkoztam Alekszandr Kozlov főmérnökkel. Vezetése alatt a mozgó javítószolgálat nemrégiben magyarországi körúton volt. — Magyarországon több mint 460 leningrádi, Kirov gyárból származó traktor dolgozik — mondja Alekszandr Kozlov. — Meggyőződtünk arról, hogy gyártmányainknak lelkes hívei vannak. Hallottunk olyan szakmai kívánságo­kat is, hogy feltétlenül javítsunk a konstrukción. A ma­gunk részéről pedig igyekeztünk átadni tapasztalatainkat az állami gazdaságok traktorosainak és gépjavítóinak. Mozgó szolgálatunk járt Mosonmagyaróvárott, Baján, Mező­túron. Mindenütt szívélyesen fogadtak bennünket. Külö­nösen dr. Kocsis Sándornak, a Lajta-Hansági Állami Gaz­daság főmérnökének, valamint Kiss László és Sabalin An­tal elvtársaknak, a Bajai Állami Gazdaság dolgozóinak sze­retnék köszönetet mondani a közreműködésükért. A traktor tökéletesítése szüntelenül folyik. A konstruk­tőrök figyelembe veszik az üzemi próba eredményeit, az or­szág különböző körzeteiben levő fióktelepeken összegyűjtött véleményeket. A Kirov gyáriak alaposan megtárgyalták mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel a kollektíva munkájának haté­konysága növelhető, s ellentervet készítettek: 60 traktort, több mint 2 ezer tonna hengerelt árut, nagy mennyiségű tartalékalkatrészt és más terméket gyártanak terven felül. A traktorgyártást olyan technikai szintre kívánják emelni, hogy a gyártmány megkapja a Kiváló Áruk Fóruma védje­gyét. A­z idei jubileumi év különösen közel áll kollektívánk szí­véhez — mondja Jevgenyi Tretyak, az egyesülés párt­­bizottságának titkárhelyettese. — Élénk visszhangra ta­lált valamennyiünk körében Vörös Csepel munkásainak az a javaslata, hogy indítsanak országos munkaversenyt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tisz­teletére. A mi részünkről elhatároztuk, hogy egy hónappal csökkentjük annak a 150 traktornak a gyártási idejét, ame­lyeket az idén Magyarországra exportálunk. A. TURUNDAJEVSZKIJ, az APN hírszolgálat munkatársa Nápolyból került a CIA élére A napokban egy egyenru­hás férfiú foglalta el a Köz­ponti Hírszerző Hivatal igaz­gatói szobáját, a Washington közelében levő Langley-ben, a CIA főhadiszállásán. A ki­nevezés, amellyel a volt atomtengeralattjáró-tiszt, Carter egy volt évfolyamtár­sát tette egyik legközelebbi munkatársává, méltán keltett feltűnést. Hiszen a szerve­zet, amelynek élére Stans­­field Turner tengernagy ke­rült, immár három éve a fokozott figyelem központjá­ban van. A CIA „piszkos trükkjei” természetesen ko­rábban sem voltak ismeret­lenek a világ közvéleménye számára. Az azonban, hogy a CIA-elnöki felhatalmazás­sal — bizonyíthatóan bér­gyilkosokat indított útjukra — már kicsit sok volt... Carter első jelöltje, a libe­rálisként ismert Sorensen éppen azt tűzte ki céljául, hogy rendet csinál a szerve­zetben, s visszaállítja elvesz­tett presztízsét. A rendcsi­nálásra nem kerülhetett sor, Sorensent — nyilvánvalóan a CIA segédletével — „ki­csinálták” a szenátusi vizs­gálóbizottságban, s a jelölt visszalépett. Turner tengernagynak nincs „politikai múltja”, ed­digi pályafutása a fegyveres erőkhöz köti. Különböző ha­dihajók parancsnoka volt, tudományos fokozatot szer­zett a nemzetközi kapcsola­tok tárgyköréből, s a Pen­tagonban a haditengerészeti miniszter tanácsadójaként szolgált. Kapcsolata az elnökkel ab­ból az időből ered, amikor Carter georgiai kormányzó­ként meghívást kapott Tur­­nertől, egykori tisztiiskolás társától, a Haditengerészeti Akadémia akkori parancsno­kától. Ennek öt éve. A ten­gernagy világszerte ismertté akkor vált, amikor elfoglal­ta posztját Nápolyban, mint a NATO dél-európai erőinek főparancsnoka. Turnort Ame­rikában a szovjet tengeri erők szakértőjeként is emle­getik, mivel már korábban jó néhány olyan nyilatkoza­tot tett a sajtónak, amely a szocialista nagyhatalom ha­­­diflottájára vonatkozott A tengernagy kinevezése a tisztségre szinte bizonyosra vehető. Személyében már a harmadik magas rangú ha­ditengerész foglalja el a CIA igazgatói székét. Utoljára a Johnson-korrmányzat idején Rabom tengernagy volt a Központi Hírszerző Hivatal igazgatója. A kinevezésnek természe­tesen voltak ellenzői. Több liberális törvényhozó kifogá­solta, hogy katona kerüljön a hírszerzés élére. Annyi bizonyos, hogy az új igazgatónak nem lesz könnyű dolga. A Washington Post újságíró sztárja, Wood­ward újabb CIA-botrányt szellőztetett. (Egy társával együtt ő volt a Watergate­­ügy első „nem hivatalos nyo­mozója” is.) A különböző nemzetiségű és pártállású politikusok megvesztegetésé­ről szóló szuperbizalmas, ám mégis kiszivárgó hírek hátte­rének vizsgálata nyilván még további meglepetésekkel szolgál majd. MIKLÓS GÁBOR Stansfieid Turner tengernagy KEDD, 1977. MÁRCIUS 1.

Next