Csongrád Megyei Hírlap, 1977. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-13 / 85. szám

Az idén: 4,6 millió forintos tanácsi beruházás, 500 ezer forint értékű társadalmi munka Megkezdődött a strandfürdő fejlesztése Bár a fogvacogta­tó regge­lek egyelőre nem sok jóval biztatnak, bő két hét múlva, május elsején mégis megkez­dődik a hivatalos strand­idény. Ennek előjelei a vá­sárhelyi strandfürdő terüle­tén is látszanak: folyik a kar­bantartás, festés, mázolás, parkosítás. Mint megtudtuk, az előkészületek az idén lé­nyegesen korábban kezdőd­tek a szokottnál, ugyanis az üzemeltető vízmű vállalat né­hány nagyobb költséget igénylő munkát is elvégezte­tett. Ezek közül kétségkívül kiemelkedik a 350 ezer fo­rint értékű világítás-korsze­rűsítés, de nem kevésbé fon­tos, hogy vezetékcserével megoldották a szabadtéri zu­hanyozók vízellátását is, a teniszpálya mellett pedig tol­laslabdapályát alakítottak ki és négy pingpongasztalt ál­lítottak fel. A vízmű dolgozói egy szabad szombatjukon 400 darab fát is elültettek. A parkosítás fontos része lesz a továbbiakban az autópar­koló mögötti nádas kiirtása, illetve a terület feltöltése. Ettől az évtől kezdve egyébként i s ez már a vá­rosi tanács ötéves tervében meghatározott 20 millió fo­rintos fejlesztés kezdetét je­lenti — a strandfürdőhöz csatolt népkerti rész fontos építési terület lesz. Az idén 4,6 millió forintot irányzott elő a tanács fejlesztési alap­jából, s ebből egy tanmeden­cét és egy új gyermekpan­csolót építenek a hozzájuk kapcsolódó közművekkel együtt, valamint több ezer köbméter földdel feltöltik a mély területet, s ott, ahol le­het, parkosítanak is. A tan­medence építése és a feltöl­tés már meg is kezdődött a Városgazdálkodási Vállalat kivitelezésében. Az elmúlt évben jelentős társadalmi akció is kibonta­kozott a fürdőfejlesztés tá­mogatására. A városi tanács­nál csaknem 500 ezer forint értékű konkrét társadalmi felajánlást jegyeztek fel, amit részben az építkezések földmunkálatainál, részben a tereprendezésnél tudnak hasznosítani. Erre vonatko­zóan külön terv is készült: a társadalmi munkások szak­emberek irányításával dol­goznak majd. Nyolc héttel az évzáró előtt... Két iskola összevonásának tapasztalatai (Tudósítónktól.) A számok első hallásra megdöbbentően nagyok: 881 6­ 14 éves korú gyermek és 93 felnőtt (pedagógusok és fizikai dolgozók) munkahelye 1976. szeptember 1-től az a vásárhelyi iskola, amely most már egyesí­ti magában a korábban Petőfi Sándor és Ságvári Endre nevét viselő iskolákat. Az összevonásról szóló határozat célként az oktatási feltételek javítását jelölte meg. Hogyan realizálódtak a kezdeti elképzelé­sek, mit mutat a gyakorlat az átszervezés eredményeiről a tanév vége felé? Erről beszélgetünk Vörös Géza igazgatóval és az úttörőcsapat vezetőjével, Vári Lászlónéval. MIÉRT ELŐNYÖS? . : — Munkánk személyi és tárgyi feltételei jelentős mértékben javultak — kezdi a fel­sorolást az igazgató. — A megnövekedett nevelőtestületi létszám 100 százalékosan szakos ellátottságot jelent számunkra. Hogy az átállást minél zökkenőmentesebbé te­gyük, nem bontottunk fel tanulócsoporto­kat, és az osztályfőnökök személye sem változott. Az „új” szülői munkaközösség­ben is olyan arányok alakultak ki, ame­lyek az egységes vélemény kialakításához szükségesek. Úgy érzem, a nevelőtestületi összhang is egyre jobban alakul... Ami a tárgyi feltételeket illeti, a követ­kező tények magukért beszélnek. Az alsó tagozat döntő része a Petőfi utcai épület­ben működik, a felsősök pedig valameny­­nyien a Ságvári utcában nyertek elhelye­zést, így mindkét tagozat könnyebben ki­alakít­hatja az igényeinek legjobban meg­felelő, sajátos munkakörülményeit. A jövő tanévtől kezdve lehetővé válik a szaktan­termes oktatás is, mert az összevonással tantermek szabadultak fel. Két, kifejezet­ten az ipari gyakorlati foglalkozás céljára épített helyiségünk megoldja e tárgy ok­tatását valamennyi tanulónk számára, s így az eddig szükségmegoldásként beren­dezett osztályok újabb tanulócsoportok el­helyezésére adnak módot. Elképzelhető, mit jelent ez számunkra, hiszen a város szin­te valamennyi iskolája tanteremhiánnyal küzd... A testi nevelés méltán kiemelt, megnö­­vedett szerepének megfelelően javultak a sportolási lehetőségeink is. Tornatermünk és tornaszobánk van, bitumenes kosárlab­dapályával és egy szabványméret szerint készült kézilabdapályával is büszkélkedhe­tünk. Társadalmi munkával pedig már ké­szül az újabb sportpálya, itt mellettünk, az egykori Kovács-cukrászda helyén... Az összképhez hozzátartozik viszont az, hogy a 93 testnevelési órából még így is csak 66-ot tudunk tornateremben tartani. A felsoroltakon kívül még feltétlenül szólni kell az átszervezés gazdasági elő­nyeiről. Meg tudjuk valósítani a berende­zések, szemléltetőeszközök maximális ki­használását, mert jó néhány eszközből ele­gendő egy, még 900 tanuló számára is, így a rendelkezésünkre álló összeg racionáli­sabb felhasználásával tárgyi felszereltsé­günket tovább tudjuk tökéletesíteni. A VÁROSKÖZPONT IS NYER — A városközpont építkezései ütem sze­rint haladnak. Az új lakásokba való be­költözéssel a körzet gyermeklétszáma is emelkedik... — Az összevonás a nagycsaládok szá­mára is előnyös. Jobb munkaszervezéssel, a két ebédlő teljes kihasználásával körül­belül 650 gyermek számára tudunk nap­közit, illetve étkezési lehetőséget biztosíta­ni. A létszám növekedésére is felkészül­tünk, ősztől két újabb tanterem várja az elsősöket, ezekkel összesen öt első osztályt indíthatunk. Hogy a központot ellátó fel­adatnak megfelelhessünk, a következő években a tagozatos osztályok városi be­iskolázását lassan megszüntetjük, a tagoza­tos osztályok „belső feltöltésűvé” válnak. — Mindkét intézménye jelentős, ered­ményekben gazdag múltra tekinthet visz­­sza. Az egyesítés nemcsak azt jelenti tehát, hogy az iskolavezetés szervező, irányító munkája lényegesen nehezebb most, ha­nem még az új helyzetnek megfelelő, ön­álló arculat. K­ialakítása is feladatként je­lentkezik? — Iskolánknak máris fő jellemzője, az, hogy az ide iratkozók sokféle oktatási for­mában vehetnek részt. A hagyományos osztályok mellett szakosított tantervűek, tagozatok (orosz, matematika) is indulnak, az első és második osztályosok pedig még az egész napos oktatásban is részesülhet­­ nete. Lehetőségünk nyílt a szakkörök dif­ferenciálására is, szinte valamennyi tanu­­ló megtalálja az érdeklődésének megfele­lő tevékenységi formát szabad idejének hasznos felhasználására. Az önálló arcu­latot is talán ezekben a tényekben és vár­ható továbbfejlesztésükben kell keresnünk. De a szakkör már tulajdonképpen az út­törőcsapat tevékenységi területe... — Az úttörőélet máris színesebb, és még gazdagabbá válhat — veszi át a szót Vári Lászlóné —, hiszen 21 szakkörünkben 360 —370 pajtás dolgozik. A mozgalmi mun­ka most határozottabban épül a rajközös­ségekre és az úttörőtanács szervező tevé­kenységére. Az iskola, az úttörőcsapat és az úttörőklub névadóinak, Ságvári Endré­nek, Petőfi Sándornak, Váci Mihálynak élete az ifjúság, a forradalmiság jelképe, s egységükben segítik annak az eszmény­nek a kialakítását, amelyet ők is képvisel­tek. Ezeknek a hagyományoknak az ápolá­sa mindkét iskolánál régóta folyt már,é­s most szerencsésen ötvöződött. Eszmei-politikai nevelőmunkánkhoz kül­ső kapcsolataink fejlődése is nagy segítsé­get nyújt: 38 szocialista brigáddal, 18 KISZ-szervezettel állunk összeköttetés­ben. Az ő segítségük, „együttlétük” az út­törőkkel, egy magasabb rendű nevelőmun­ka biztosítéka. ..ŐK IS MI VAGYUNK* —■ A nagy létszám korábban sohasem ta­pasztalt, hangulatos házi versenyeket, ve­télkedőket tesz lehetővé. Egyik kartársam még a tanév kezdetén fültanúja volt egy sportversenyen két „petőfis” párbeszédé­nek: — Ez nem is házi verseny, nézd, a ság­várisok is itt vannak. — Ugyan már, hát te nem tudod, hogy ők is mi vagyunk? A szeptemberben elhangzott kiigazítás­ra már régen nincs szükség. Az idén már­ciusban, amikor az „új” úttörőcsapat ün­nepélyes keretek között felvette a 2071. számú Petőfi Sándor Úttörőcsapat nevet, már valamennyi pajtás a „mi”t­ használta a Ságvári Endre Általános Iskolában. Egységesen és természetesen, ahogyan csak a gyerekek tudják... KIRÁLYHEGYI OTTILIA SííKRDA, 19TL ÁPRILIS IX Kismamák klnbia Ma, szerdán délután 4 óra­kor tartja soron következő foglalkozását a Kismamák klubja a vásárhelyi szövet­kezeti kultúrházban. Ez alka­lommal dr. Kozma János gyermekorvos a gyermekkori­­ betegségekről tájékoztatja a­­ kismamákat. ? A hírnév sem takarhatja el .Rendet kell tenni a „pesti csemegében”! Vásárhelyen 16 esztendeje nyílt meg a Csemege Keres­kedelmi Vállalat 128. számú boltja, a Lenin utcán. Az üzlet a közeljövőben, május 15-ig a Szántó Kovács János utcai, eddig 101. számú ÉLI­­KER-bolt helyére, a mainál sokkal jobb körülmények közé költözik. A parányi alapterületű üzlet nagy, má­ig tartó hírnevet vívott ki magának az átlagot megha­ladó áruválasztékkal, a ki­szolgálás színvonalával. A „pesti csemege”, fogalommá vált Vásárhelyen, és még ma is fogalom. A bolt hírneve mögött azonban kemény, nehéz munka, túlórák töme­ge, ideges légkör van. Az utóbbi időben felerősödött az elvándorlás, a régi gárda nagyrészt kicserélődött. Az okok nagyon változatosak: akad, aki a vállalat kétség­kívül szigorú — a vevők ér­dekében elismerésre méltóan szigorú — követelményeinek nem tudott megfelelni, má­sok a rossz munkakörülmé­nyek elől menekültek, ismét mások vezetői túlkapásokat emlegetnek. Mi az igazság? A túlórák ügye Az igazság ebben az eset­ben is bonyolult, sokrétű. A beszélgetésekből, amelyeket már elkerült dolgozókkal, még ottlevőkkel, a bolt ve­zetőjével, majd a vállalat budapesti központjának el­lenőreivel folytattunk, ennek az igazságnak egy-egy olda­lát ismerhettük meg. A bolt megnyitásakor a mainak töredékét forgalmaz­ta, több dolgozóval, mint amennyi ma van. A forga­lom növekedését nem követ­te sem a raktárterület nagy­sága, sem a szociális körül­mények javulása. A hasonló nagyságrendű vásárhelyi boltok közül­­h­a már ez a legrosszabb felszereltségű, a legzsúfoltabb. Annak ellené­re így van ez, hogy az üz­letvezető személyesen vég­zett raktárbővítést farostle­mezből, pár éve tusoló is ké­szült, öltözőfélét is kialakí­tottak. Az eladótér is szű­kös. Az üzlet hírnevének és forgalmának megtartásához ilyen körülmények között ma nélkülözhetetlen a túl­órázás. Az üzletvezető sze­rint is dolgozónként legalább havi 40-et tesz ki a túlóra. A plusz időt azonban nem fizetik ki, a munkalapokon fel sem tüntetik, az üzletve­zető szerint azért, mert a pluszmunka teszi lehetővé a nagyobb forgalmat, a szín­vonalas kiszolgálást, ennek következtében lehet 70—90 százalékos a jutalékkulcs. Ugyancsak a boltvezető te­szi hozzá: a dolgozók így alapbérüknek majdnem két­szeresét kereshetik, ezért — szerinte — a túlóra kifezeté­­se már „igazságtalan” len­ne. Nem egyezség dolga! A vállalat ellenőreinek más a véleménye. Ők az ilyen mérvű túlóráztatást in­dokolatlannak, azt pedig, hogy a túlmunkát ki sem fi­zetik, megengedhetetlennek tartják. A túlóra mértékét, elrendelésének indokoltságát, kifizetésének szabályait ren­delkezések szabályozzák, ez nem lehet alku tárgya. Az üzlet kollektívájában a másik feszültségforrás a macskák ügye. A boltvezető az élelmiszerraktárban — az erre vonatkozó szabá­lyokkal ellentétesen —macs­kákat tart. Indoka: a régi házban sok az egér, a pat­kány, ezek megkárosítják a raktárban levő árut, a macs­kák viszont irtják a kárte­vőket.­­Csakhogy«.,, a rágcsá­­­lók ennek ellenére sem pusz­tultak ki. Ugyanakkor a macskák is kárt okoznak, mert a dolgozók ruháit, oly­kor az árut is lepiszkolják. A keletkező kár nemcsak, sőt, elsősorban nem anyagi, hanem a kollektíva szelle­mét, egységét rombolja. A központból érkezett ellen­őrök egyértelműen úgy nyi­latkoztak: a bolt új helyén szó sem lehet macskák tar­tásáról. Ezzel tehát a má­sik allergikus pont is meg­szüntethető. Nem szabad „elnézni”! A szociális és munkakö­rülményekben nagy előrelé­pés lesz a közeljövőben: a hajsza, a túlterheltség és az általános idegesség csökken­tésének objektív alapjai megteremtődnek. Ez azonban korántsem elég. Kiderült ugyanis, hogy a bolt felügye­letét ellátó vásárhelyi taná­csi szakigazgatási szerv rég­óta tudott a bolt viszonyai­ról, de elnéző volt. Az üz­letet fenntartó vállalat pedig igen nagy kötelezettségeket vállalt magára a hálózatfej­lesztést illetően — másutt. Ez a bolt mindig kimaradt a sorból, annyira, hogy a minimális, kis befektetéssel javítható munkafeltételeken sem javítottak. És tegyük még hozzá: a KÖJÁL sem lépett közbe, hosszú idő óta eltűrte a higiénia követel­ményeinek nagyfokú meg­sértését. Ha minden érdekeltnek si­kerül levonnia a történtek­ből a tanulságokat, akkor a pesti csemege új helyre köl­tözése után is a jó kereske­delem, a magas színvonal megtestesítője marad Vásár­helyen. De ehhez — és ezt a hírnév sem takarhatja el — előbb rendet kell tenni az emberi, munkatársi kapcso­latokban is. HÓDI T. JÓZSEF Igény , minőség, folyamatos ellátás, elfogadható ár Primőrök a boltokban Az elmúlt évben Vásárhe­lyen — úgy,­­ahogyan orszá­gos szinten is — igen ked­vezőtlen volt a zöldségellá­tás, ezért fokozottabb, na­gyobb mérvű zöldségtermesz­tésre szólították fel a szocia­lista üzemeket és a kister­melőket. Ez azonban közel­ről sem azt jelentette, hogy most már „mindenből — mi­nél többet!..Elsődleges cél, amit szem előtt kell tar­tani: a minőség, valamint — a felmérések alapján megál­lapított — alapvető fontos­ságú zöldségfélék biztosítása. Lássuk, mi realizálódott eb­ből, vagyis mi található a boltokban? Négy üzletbe látogattunk el: az ÉLIKER Szántó Ko­vács János utcai 154. boltjá­ba, a Hód-ABC-be és a ZÖLDÉRT Lenin, valamint az újonnan megnyílt Bajcsy- Zsilinszky utcai boltjaiba. A készlet a tavalyi zöld­ségfélékből, valamint az idei primőrökből áll. Van: para­dicsom, retek, hegyes erős paprika, saláta, kelkáposzta, karalábé, zöldségzöld, gyö­kér, vöröshagyma, kígyó­uborka. A Hód-ABC-ben ta­láltunk zöld fokhagymát is. Az árak meglehetősen maga­sak, különösen ha a paradi­csom 57 forintos, a kígyó- uborka 40 forintos, vagy a karalábé 5 forint 10 filléres árát tekintjük. A minőség is hagy kívánnivalót maga után. Különösen a paradicsomok, valamint a kelkáposzták sá­­padoznak. A saláták, karalá­bék stb. minősége elfogad­ható. A vásárlók jelenlegi igé­nyeit kielégíti az üzletekben talált készlet, különös tekin­tettel arra, hogy a délelőtt folyamán elfogyó zöldségféle­ségeket a délutáni újabb szál­lítás pótolja. Így a csúcsidő­re — 4 óra után — újra bő­vebb választék várja a ve­vőket. Nem régi az eset: a boltból kijövet egy férfitársam minden körültekintés nélkül elhajította a vásárolt holmi burkolatát, egy jókora csomagoló­papírt. Akkoriban hirdették meg a ta­vaszi tisztasági hetet, utánaszóltam hát: „Kérem szépen! El­vesztett valamit!” Az illető hátrafordult, megnézte, miről van szó — és dicséretes éleselméjűséggel imi­gyen reflektált: „Le­gyen a magáé .. Az eset szem- és fültanúinak kaján pillantásaitól kisérve nem tehettem mást, magamévá tettem a jókora papirost és vittem a legközeleb­bi szemétgyűjtőhöz. Azóta töröm a fejem, miért akar az egyik ember tiszta várost, a másik szemetes vá­rost? Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy valamikor régen Bu­dapesten 10 forintot kért a rendőr, ha va­laki eldobott akár csak egy cigaretta­­csikket, vagy egy villamosjegyet is. De az sem oldotta meg a nagy kérdést: az akaratos szemetelők elkerülték a rendőrt és úgy ejtették a jár­dára a csikket, a je­­gyet, mint az én em­berem a csomagoló­papírt. Vagyis az eredmény: egyes em­berek féltek a rend­őrtől, sajnálták a tí­zesüket és most már tudatosan szemetel­tek. , Igen, itt lehet va­lahol a megoldás ... azt kellene elérnünk, hogy minden egyes ember tudatosan sze­resse a tisztaságot. S ehhez van is re­mény: Vásárhelyen például évről évre egyre nagyobb gon­dot fordítanak az in­­tézményes köztiszta­sági feladatok meg­­oldására, a lakosság pedig az idén 1,3 mil­lió forint értékű tár­sadalmi munkát ajánlott fel a város „takarítására”. Vagyis egyre inkább teret hódít egy nagyon fontos tudati ténye­ző: mind több ember gondolkodik azonosan a tisztaság ügyében is. Legközelebb talán én sem maradok hát egyedül... ZÉKÁNY JÁNOS Szemétügy ISSN:piss­oor Két előadás A Csongrád megyei Egész­ségnevelési Csoport rendezé­sében április 14-én, csütörtö­kön délután 8 órakor a MET­­RIPOND-ban „Védőoltások­kal gyermekeink egészségei­ért” címmel dr. Nagy László körzeti orvos tart előadást A Komócsin Zoltán Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában pedig délután 1 órakor Ocsovszky László, az egészségnevelési csoport munkatársa tart elő­adást a családi életre neve­lésről. 5

Next