Csongrád Megyei Hírlap, 1977. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

Mindenki nyertes Porcelángyári dolgozók vetélkedőié A­mikor a másnapi ren­dezvény díszleteinek egy része leszakadt, a porcelángyári vetélkedő ren­dezői azt hitték, kudarcba fullad a tervezett nagysza­bású irodalmi verseny. De hát erről szó sem lehetett. Nekiveselkedtek és késő éj­szakáig tartó munkálkodá­suk nyomán a vásárhelyi Béke Szálló emeleti nagyter­mében minden drapéria és kép, virágcserép és asztal a helyére került. A rendezvény másnap, reggel hét órakor pontosan, rendben elkezdőd­hetett. Egy igen nagy vetél­kedősorozat döntőjére került ugyanis sor, április 30-án, az Alföldi Porcelángyár szo­cialista brigádjainak Ady műveltségi versenye elérke­zett az utolsó fordulóhoz. Az elődöntőkön még 72 kollek­tíva küzdött a helyezésekért. A középdöntőre már csak 32 szocialista közösség jutott el, s most a döntőn 15 brigád 66 tagja mérkőzött a ver­­­senydíjakért Az Ady Endre születésének évfordulójára megrendezett emlékverseny az „Ifjú szívekben élek” cí­met viselte. Méreteit tekint­ve alighanem egyedülálló rendezvénynek számít a vá­ros kultúrtörténetében. A teremben legalább két­százan vannak a né­­zők-hallgatók. A kö­zönség feszült figyelemmel kíséri a verseny alakulását. A négytagú csapatok aszta­lok körül ülnek, a kapott kérdésekre írásban és szó­ban válaszolnak, a játékve­zető, Bokor János mikrofon­nal a kezében az asztalok közt járkál, osztja a felada­tokat, és gyűjti a válaszo­kat. A kérdések gyakran okoznak fejtörést. Néha rög­tön, máskor néhány perces gondolkodási idő teltével kell felelniük a versenyzők­nek. A zsűri rögtön értékel, pontokat oszt. Táblán sor­jáznak a csapatok nevei, az eddig elért pontszámokkal, van ok az izgulásra, a leg­több brigád fej-fej mellett küzd. A vetélkedőén immár a legjobb kollektívák mér­kőznek, alaposan felkészül­tek. Éppen verselemzés van „terítéken”. Szinte kivétel nélkül tökéletes válaszok ér­keznek, a zsűri nem győzi osztani a maximális 10 pon­tokat. Aztán tesztlapok ki­töltése következik, s míg a csapatok csendben „dolgoz­nak”, a játékvezető a közön­séget is vetélkedésre invitál­ja. Villámkérdéseket tesz fel, a helyes irodalomtörté­neti adatokért, dátumokért és verscímekért cserébe egy­­egy könyvet ajándékoz. Köz­ben halkan zene szól, a te­rem végében a gyár műsza­ki „stábja” hangerősítők, mikrofonok és kábelek ren­getegében állandóan ügykö­dik. Öt témakörben zajlik a verseny. Az irodalmi, törté­nelmi és művészeti kérdé­sek Ady Endre életéhez fű­ződnek. Ám a XI. kongresz­­szus anyagából és­­— többek között például még a biz­tonságtechnikai ismeretekből is számot kell adniuk a ve­télkedő brigádoknak. A nagyszabású vetélke­dőt komoly felkészülés előzte meg. A szerve­zők és rendezők munkája is igen sok fáradságot, energiát követelt, a rendezvények technikai lebonyolítása pedig nemcsak nehéz, hanem költ­séges is volt. Gulyás Ferenc, a porcelángyár gazdasági igazgatója, valamint a mű­veltségi verseny organizáto­­ra, és egyben zsűrielnöke el­mondta, hogy közel százezer forintot adott az üzem e kul­turális rendezvényre. Az igen komoly összeg nemes célt szolgált: százával vettek részt a gyár munkásai mű­veltségük gyarapítását célzó előadásokon, rendezvénye­ken. A város közművelődési intézményei is nagyban hoz­zájárultak, hogy az emlék­­verseny résztvevői felkészül­hessenek Ady korából, iro­dalomból, történelemből, képzőművészetből egyaránt. Könyvtári bibliográfiák álltak a rendelkezésükre, művelődésházi rendezvények részesei lehettek, és ismeret­­terjesztő előadásokat hall­gathattak. A felkészítésben különösen sokat tevékenyke­dett Vörös Mihály, az üzem közművelődési tanácsadója. Délelőtt 11 órakor került sor az ünnepélyes eredmény­­hirdetésre. A legtöbb pont­számot, így az első díjat a Puskás Tivadar nevét viselő szocialista brigád négy ver­senyzője — Németh Pál, Csáki Sándor, Szironicza Géza és Kádár Zsuzsa — érdemelte ki. Második helye­zést az irodaházi Parkinson brigád — Kékesi Jánosné, Patócs Istvánná, Olasz Imré­vé és Tarján Jánosné — érte el. A harmadik helye­zett a labor Röttgen brigádj­a — Kristó Irén, Hettig Erzsébet, Varsányi Zoltánná és Bonomi Zoltán lett. A­z első három helye­zést elért kollektíva jutalma 10 napos ki­rándulás a Szovjetunióba. De igen értékes díjat kapott a többi 12 szocialista brigád is: 5 napos romániai úton vehetnek részt, úgynevezett Ady-emléktúrán, Nagyvárad —Kolozsvár útvonalon. Végezetül nyugodtan el­mondhatjuk, hogy e grandió­zus műveltségi vetélkedőnek minden résztvevője nyertes. Nemcsak az elő- és közép­döntőkön „Vigaszdíjként” osztott ajándéktárgyakra és jutalmakra gondolunk, en­nél sokkal többet jelent: mű­veltségük gyarapodása is e verseny egyik jutalma. Va­lamint az a műsor, mely a vetélkedőt követte, neves színművészek előadásában hallgathatták Ady Endre legszebb verseit. TAMÁSI ISTVÁN : Pillanatkép a nagy vetélkedőről. (Fotó: Enyetti Zoltan­, Hárman a műsorban közreműködő művészek közül: Bessenyei Ferenc, Várad; Hédi, Hartányi Gábor Korrekció Vannak kertészek a brigádban Az április 24-i lapszámban meg­jelent Vallomások „földközelben" című cikkünkben a vásárhelyi Dózsa Tsz gyümölcskertészetéről is szó esik. A cikkben szereplő egyik mondat, miszerint a brigád­ban nincs gyümölcskertész szak­munkás, helyesbítésre szorul. Ez csak a kollektíva fiatal dolgozóira vonatkozik, az idősebbek közül négyen gyümölcskertész, négyen pedig szőlész és borász szakmun­kásvizsgával rendelkeznek. SZERDA, 1977. MÁJUS 1. Gázvezeték-építés miatt: Forgalomkorlátozások Ezen a héten a DÉGÁz megkezdi Vásárhelyen a Sallai Imre, a Madách és a Felszabadulás utcában erre az évre beütemezett gázvezeték-építést. A közel kétmillió forint értékű munka több hétig tart, ezért hosszabb időre megvál­tozik a forgalmi rend a környéken. A Sallai utca például a Lumumba utca felől egyirányú lesz a Madách utcáig, és a Nyizsnyai Gusztáv utca zsákutca lesz. Ezenkívül egyéb forgalmi szabályozásokra, sebességkorlátozásra is sor kerül a közeli napokban, ezért az arra haladó járművezetőknek tanácsos lesz különös figyelmet fordítani az újonnan kike­rülő jelzőtáblákra. Gondolatok és tények­­ a könyvtárban A könyvtár gyűjteménye évről évre so­kasodik. A polcok zsúfolásig megtelnek, egyre több könyv szorul ki a raktárba, pincébe, olykor már a legfrissebb kiadvá­nyok, a vadonatúj kötetek is. Ugyanakkor folyóiratok százai érkeznek havonta, ezek is kötetekké állnak össze idővel, a hely­hiány már nem csak holmi zsúfoltságot je­lent, hanem egyszerűen azt, hogy nincs hová rakni a könyvek ezreit... A vásárhelyi Németh László Városi Könyvtárról van szó. A gyűjteményt meg­irigyelhetné egy kisebbfajta megyei könyv­tár is. Több mint 170 ezer kötettel rendel­keznek, s minden esztendőben töretlen len­dülettel növekszik az állomány. Évi 350 ezer forintért vásárolnak könyveket, át­számolva kötetekre, hozzávetőlegesen 10—12 ezer új kiadvány kerül az olvasók elé. Ami természetesen örvendetes. A városnak, az olvasótábornak. A könyvtárosnak is, hi­szen láthatóan büszkék e hatalmas szelle­mi lerakatra, csakhogy ők egy másik szempontból is mérlegelnek: egyre növek­szik a munkájuk. Miközben a könyvtár állománya rohamosan szaporodik, a könyv­tárosok száma változatlan. Akárcsak a tá­rolásra szolgáló helyiségek négyzetmétere. # HÁTTÉRBEN, LÁTHATATLANUL A könyvtári látogató számára közömbös, miként kerül a könyv a polcra, az a lé­nyeg, hogy kedvére válogathasson, s a ke­resett irodalmat, a szükséges szakkönyvet föllelje, elolvasásra kölcsönözhesse. Bosz­­szankodik, ha nem talál valamit, de ter­mészetesnek veszi, ha könnyedén eligazo­dik a kiadványok rendszerezett sokaságá­ban. Az a mechanizmus, mely „tálalja” neki az olvasmányok tízezreit, számára ér­dektelen. Ugyancsak meglepődne, ha meg­kérdeznénk tőle, tudja, mit jelent itt 9 méter? A méter általában mindenütt, ugyanazt jelenti. Csakhogy itt mégis van egy sajátossága: 9 méter 45 ezer kataló­guscédulát jelent. Ennyit kell egy év alatt kiállítani, rendszerezni a feldolgozó cso­port dolgozóinak. Akiket persze az olvasó sohasem lát, de akiknek munkája nélkül a könyvtárban nagyon hamar zavar támad­na, majd káosz, s végül megbénulna az ol­vasószolgálat, s a kölcsönzés mechanizmu­sa is. A feldolgozócsoport a háttérben, szinte láthatatlanul tevékenykedik. Szürke katonái — mondják — a könyvtárszolgá­­latnak. Ám tegyük hozzá: a legfontosab­bak is. Hallatlan precizitást, aprólékossá­got és alaposságot megkövetelő munkakört látnak el, aminek egyik fontos kelléke a szaktudás. A könyvbeszerzés és annak ad­minisztrációja, a katalóguskészítés,, a rend­szerezés, a nyilvántartás, a statisztikai ki­mutatás, a selejtezés és a leltározás — mind olyan művelet, amit finoman sziszi­fuszi munkának is nevezhetnénk, ám ők másként mondják, őszintébben: rabszolga­­munka. Persze, nevetve jegyzik meg. Kardos Józsefné az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskola könyvtárszakán vég­zett, az egyik legrégibb dolgozója a könyv­tárnak. Irányította a tanyai könyvtárháló­zatot, ellátta a községi könyvtárak mód­szertani irányítását, részt vett a vásárhe­lyi fiókkönyvtár-hálózat megszervezésében, 1970 óta a feldolgozócsoportban tevékeny­kedik. — A szerzeményezés a feladatköröm — mondja —, vagyis az állománygyarapítás. Általában kéthetente rendelünk könyveket, nagyrészt a Könyvtárellátó Vállalattól; a könyvkiadás legújabb „termését” mindig megkapjuk, mondhatom, nincs olyan ki­advány, amit meg ne vennénk. A rende­lést megbeszélés előzi meg: miből, meny­nyit kérjünk? Egyazon könyvből ugyanis kell az olvasóterembe, a felnőtt-, s olykor a gyermekkönyvtárba is, nem beszélve a fiókhálózatunkról. Másod-, vagy harmad­kiadások esetén azzal is számolnunk kell, hogy gyűjteményünkben az illető könyv­ből mennyi van már meg, milyen álla­potban, illetve mekkora népszerűségnek örvend? De vásárolunk könyveket a helyi könyvesboltból, sőt antikváriumokból is. Az állománygyarapításnak ezeken kívül még sok más formája is van, például: ajándékként, vagy szerzői tiszteletpéldány­ként kapunk köteteket. Számolatlanul akad kiadvány, amit oly­kor nagy fáradsággal, utánajárással tudunk „felhajtani”, köztük nem egy régiséget, ku­riózumot és könyvritkaságot is. Természe­tesen örülnek minden köztulajdonba ke­rülő kötetnek, az már mellékesebb, hogy közben pluszmunkát is „szerzeményeztek”. • SE VEGE — SE HOSSZA Hódos Lajosné a katalógusok szakembe­re, 1958 óta itt tevékenykedik, de hatal­mas munkát végzett el a községi könyvtá­rak katalógusainak kialakításában is. — Kijártunk vidékre, vittük még az író­gépet is magunkkal, és gyártottuk ezer­számra a cédulákat; rendszereztünk, egyez­tettünk, leltároztunk megállás nélkül — említi. Hasonló munka várt rá az itteni könyv­tárban is: a raktárakban több mint tíz­ezer elfekvő, „ömlesztett”, régi mű, ami­nek rendszerezése, szakjelzetekkel, kataló­guscédulákkal történő ellátása „se vége, se hossza” munkának bizonyult, még most is tart. A katalóguscédula a könyv „személyi igazolványa”. Ha egy kötetben több mű szerepel, több cédula dukál neki. — Van olyan kiadvány, amiről har­­minc-egynéhány cédulát kell kiállítani, de majd minden könyvről legalább féltucat­nyit: a szakkatalógusba, a szolgálatiba, az olvasóiba... még felsorolni is sok. Az ol­vasó, ha keres egy könyvet, újabban meg­lelheti a könyv címe szerint is, nem kell tudnia a szerző nevét. De nemcsak „törzskönyvtár” létezik Vá­sárhelyen. Működik egy nagy kiterjedésű fiókhálózat — 36 kiskönyvtárral. Ennek felügyeletét és irányítását Hegyiné Csernus Judit látja el. Hatalmas adminisztrációt visz. — Évente kétszer mindenütt cseréljük a könyvkészletet — magyarázza —vagy­is frissítjük a fiókkönyvtárak állományát. A behozott könyveket „átírjuk” egy másik fióknak, azét megint tovább adjuk — így forgatjuk, míg végleg le nem rongyolód­­nak, tönkre nem mennek. Természetesen mindegyik folyamatosan kapja a legújabb kiadványokat is, nem nagy késéssel. Rend­szeresen ellenőrzöm őket, a külterületie-­­két is. Népművelő, könyvtár szakon végzett, két esztendeje dolgozik itt, s nem is kis feladat­tal gyürkőzik nap mint nap. Nemrég került a­­könyvtárba Kőszegfalvi Ferenc is. Magyar—történelem szakos ta­nár, jelenleg a helytörténeti gyűjtemény kezelője, gyarapítója, s feldolgozója. Az ő munkája is folyamatos. — Naponta figyelem az országos sajtót, minden vásárhelyi vonatkozású cikket, közleményt kicédulázok, s bibliográfiába gyűjtöm. Minden helyi kiadványt, illetve nyomdaterméket —■ az esküvői meghívók­tól a plakátokig — összegyűjtők. Munkakörének legfőbb rendeltetése egyébként­ az igen gazdag helytörténeti dokumentáció prezentálása — kevésbé a kíváncsi olvasók, mint inkább a kutatók számára. Ünnepség a METRIPOND-ban A vásárhelyi METRIPOND Mérleggyárban is vállalati ünnepséget tartottak május elseje tiszteletére. A Him­nusz és a Szántó Kovács Já­nos úttörőcsapat műsora után Sisák Imre, a vállalati párt­­bizottság tagja, személyzeti osztályvezető szólt a május elsejei ünnepek történetéről. Értékelte a vállalat elmúlt évi eredményeit, s vázolta az idei főbb feladatokat is. Ezt követően Kovács Ferenc gaz­dasági igazgatóhelyettes je­lentette be, hogy Fótos Jó­zsef igazgatónak a belügymi­niszter a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát adományozta a gyári vagyon­védelemben, annak megszer­vezésében nyújtott kimagasló teljesítményéért. Ezután hu­szonöten kapták meg a Vál­lalat Kiváló Dolgozója kitün­tetést. Bánfi Ferenc és Mó­­nus Imre a munkásőrségben kifejtett tevékenységéért a „Tizenöt év a haza fegyveres szolgálatában” érdemérmet vehette át, míg Lukács Ist­ván a lakóterületi KISZ- alapszervezetben végzett munkájáért aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott A szo­cialista munkaverseny, tava­lyi eredményei alap­ján a Pe­tőfi Sándor és az Engels Fri­­gyes szocialista brigádok a Vállalat Kiváló Brigádja cí­met, s rajtuk kívül összesen 37 brigád érte el a szocialista cím valamilyen fokozatát. • POLCSZERELÉS, SZÁLLÍTÁS A könyvtár „hátországában” dolgozók munk­­kája cseppet sem látványos. De nélkülöz­hetetlen. Szakmaszeretetüket mitsem befo­lyásolja a helyhiány, a soha ki nem fi­zethető túlórázás, a viszonylag alacsony fi­zetés. A szaporodó munkához azonban egyre kevesebbnek bizonyulnak. A meg­szólaltakon kívül Kovács Endréné, Vízi Albert és Szecskó Mihály is a könyvtár­szolgálat „szürke katonája”, a feldolgozó­csoport tevékeny munkása. — Valamennyien — fűzi hozzá Kapu Pál igazgató — lelkiismeretesen , és igen nagy hozzáértéssel végzik a sokszor szin­te erejüket meghaladó feladatokat. Sajnos, mindent nekik kell csinálniuk; a könyv­szállítást, a polcszerelést, a csomagolást, a rakodást és még sorolhatnám. Pedig azok a műveletek is jócskán kitöltenék munka­idejüket, amelyekre hivatottak — felső­fokú végzettségük és szaktudásuk­ sze­rint is. TAMÁSI ISTVÁN Tanácstagi beszámolók Sós Imréné, a vásári helyi 15. számú válasz­tókerület tanácstagja má­jus 5-én, csütörtökön dél­után 5 órakor a Szék utcai iskolában tartja ta­nácstagi beszámolóját. Szabó Sándorné, az 54. és Higi László, az 55. vá­lasztókerület tanácstagja ugyancsak május 5-én, csütörtökön délután fél 6-kor az Alföldi Porce­lángyár ebédlőjében szá­mol be választóinak a tanácsban végzett mun­kájáról. Az érdeklődőket autóbusz viszi a gyárhoz az újvárosi ABC-áruház elől 5 órakor. ISSN: 2133—0013,5

Next