Csongrád Megyei Hírlap, 1977. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

A Spanyol Kommunista Párt befolyása tekintélyes A Pravda főszerkesztőjének cikke Viktor Afanaszjev, a Pravda főszerkesztője a Spanyol Kommunista Párt sajtóorgánuma, a Mundo Obrero feszti­válján való részvétel kapcsán lapjának vasárnapi számá­ban beszámolt a jelenlegi spanyolországi politikai és gazda­sági helyzetről. A fesztivál bebizonyította — írja ,a főszerkesztő —, hogy a hosszú és dicső utat megtett Spanyol Kommunista Párt fellendülőben van, ereje, tekintélye és befolyása szüntele­nül növekszik. Nagyon jó lenne, ha ezt az erőt teljes egé­szében a munkásosztály, a dolgozó spanyol nép javára si­kerülne kiaknázni — tette hozzá. A szerző a továbbiakban arról ír, hogy az ország sú­lyos gazdasági válságban szenved. Rendkívül deficites a kereskedelmi mérleg. Több mint egymillióra tehető a munkanélküliek száma, ezek többsége fiatal. Még mindig egymillió spanyol kénytelen dolgozni idegenben. Az or­szágban legalább félmillió új lakásra lenne szükség. A gazdasági bajokból ki­vezető utat — hangzik a cikk —­ a kormány az euró­pai­, gazdasági közösséghez való csatlakozásban látja. Az Andalúziai­ Szocialista Párt az EGK miniszteri tanácsá­hoz intézett levelében azon­ban arra figyelmeztet,­ hogy Spanyolország­ belépése a„ki­­lencek” közé történelmi hiba lenne, mert csak tetézné az ország problémáit. Afanaszjev úgy véli, hogy ez valójában így is van: Spanyolországnak nehéz lesz majd konkurrálnia a nála jóval erősebb partnerekkel. A belső és a külső reak­ciós erők egyre jobban a NATO felé taszítják az or­szágot, s ez semmiképpen sem felel meg Spanyolország­­nemzeti érdekeinek, az euró­pai béke és az egyetemes bé­ke érdekeinek. A fentiek alapján — álla­pítja meg a Pravda főszer­kesztője — a spanyol gazda­ság­ egyoldalú nyugati orien­tációja nem hozhat és a jö­vőben sem hozhat könnyebb­séget. A szovjet—spanyol kapcsolatok bővítésének le­hetőségeiről írva, az SZKP központi sajtóorgánuma meg­állapítja, hogy azok egy ré­sze valóra vált: a gazdasági és más kapcsolatok — ha nem is gyorsan —, de bizto­san fejlődnek. A további le­hetőségeket is ki kell aknáz­ni, ehhez azonban kölcsönös erőfeszítésekre van szükség. Vietnami repülőgépet térítettek el A szingapúri hatóságok kiadják az eltérítőket Négy fegyveres személy szombaton útirányának meg­változtatására kényszerítette a Vietnami Légitársaság Ho Si Minh-város és Phu Quoc sziget között menetrendsze­rűen közlekedő, belföldi..jára­tának­ egyik DC—3-as, típusú, repülőgépét.. Tíz perccel a Sei­genből történt felszállás után négy fegyveres személy behatolt a pilótafülkébe és arra kényszerítette a sze­mélyzetet, hogy Thaiföldnek vegyen irányt. Közben a lé­gikalózok agyonlőtték a re­pülőgép műszaki tisztjét és rádiósát és életveszélyesen megsebesítették az egyik utaskísérőt A gép fedélzetén, mint a hivatalos vietnami jelentésből kitűnik, 40 sze­mély tartózkodott. A thaiföldi hatóságok ki­zárólag technikai leszállásra adtak engedélyt, aío Pao egykori amerikai légitámasz­ponton a gép üzemanyagot vett fel, majd folytatta út­ját Szingapúr felé. A város­állam hatóságai megadták az engedélyt az eltérített gép­nek a leszállásra. A négy fegyveres" merénylő" politikai menedékjogot kért. A szingapúri hatóságok — mint a vietnami kommüniké hangoztatja — udvarias, jó bánásmódban részesítették a vietnami gép utasait, azon­nal élelemmel látták el őket. A hatóságok nem sokkal ké­sőbb olyan döntést hoztak, hogy a géprablókat átadják a VSZK-nak. Az eltérített DC—3-as gép egyébként vasárnap visszaér­kezett Ho Si Minh-városba. Tisztogatások Kínában A helyi sajtóból származó értesülések szerint Kínában egyre nagyobb méreteket öl­tenek a tisztogatások. A Zsenmin Zsipao legutóbbi cikke újólag követeli: „ko­molyan hozzá kell látni az ellenőrzéshez”. (A hivatalos kínai propaganda nyelvén ez tisztogatást jelent a káderek körében.) Ezt be kell fejezni még ebben az évben, vagy legkésőbb a jövő év elején. Elutazott hazánkból az Iraki KP küldöttsége A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak meghívására az Iraki Kommunista Párt Központi Bi­zottságának küldöttsége Omar Ali Sheik, a Politikai Bi­zottság tagja vezetésével október 21—29-e között látogatást tett­­a Magyar Népköztársaságban. A küldöttséggel megbeszélést folytatott Gyepes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Jakab Sándor, a KB tagja, Berecz János és Grósz Károly, a KB osztály­­vezetői.. A delegáció látogatást tett a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsánál.­­ Az MSZMP és­­az IKP képviselői megállapították, hogy az­ erőviszonyokban a haladás javára bekövetkezett válto­zások, a Szovjetunió és a szocialista közösség erőfeszítései eredményeként kiszélesedett a politikai enyhülés folyamata. Ez kedvező feltételeket teremtett a szocializmus, a nemzet­közi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalmak, valamennyi haladó erő számára. A két küldöttség megkülönböztetett figyelmet, fordított a közel-keleti térségben kialakult helyzetre, amely továbbra is fenyegeti a térség és a világ békéjét. Elítélik az izraeli agressziót, amely a válság rendezésének legfőbb akadálya. Az imperialista és cionista körök törekvéseinek kedvez a térség reakciós és jobboldali erőinek magatartása. Az MSZMP és az IKP a válság megoldása alapvető fel­tételének tartja az izraeli csapatok kivonását valamennyi megszállt arab területről, a palesztin éi arab nép önrendel­kezési jogának biztosítását, beleértve az önálló nemzeti ál­lam alapítását. Az általános, tartós rendezés nem érhető el a térség haladó erőinek egységes fellépése és a Szovjetunió­val, a szocialista országokkal való együttműködése nélkül. A két párt képviselői hangsúlyozták az afrikai konti­nensen zajló társadalmi, politikai változások jelentőségét. Szolidaritásukról és támogatásukról biztosítják a­ gyarmati rendszer teljes felszámolásáért, a fajüldöző rezsimek ellen küzdő népeket, a társadalmi haladás útjára lépett országo­kat. Az MSZMP és az IKP képviselői megelégedéssel álla­pították meg a két párt nézeteinek azonosságát a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom fejlődésének értéke­léséről. Hangsúlyozták a mozgalom egysége további erősíté­sének fontosságát, a marxizmus-leninizmus, a proletár in­ternacionalizmus elvei alapjait. Mindkét párt feladatának tartja, hogy tevékenyen hozzájáruljon­ a közös célok eléré­séhez. A két párt méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét a forradalom 60. évfor­dulója alkalmából. Az MSZMP és az Iraki Kommunista Párt testvéri kap­csolata tovább mélyült. Mindkét párt kifejezte készségét a kapcsolatok további fejlesztésére, és ennek érdekében együttműködési megállapodást írtak alá az 1978—1979. évekre. Az Iraki Kommunista Párt küldöttsége elutazott ha­zánkból. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az­ MSZMP KB külügyi osztályának vezetője bú­csúztatta. * 2 — Budapestre érkezett Dusán Cskrebics Dusán Cskrebics, a Szerb Szocialista Köztársaság vég­rehajtó tanácsának elnöke Szekér Gyulának, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének meghívására hétfőn Buda­pestre érkezett. Dusán Cskre­bics kíséretében van Szlavol­­jub Raskovics, a Szerb Szo­cialista Köztársaság nemzet­­gyűlése társadalmi-politikai tanácsának elnöke, Rade Csolics, a Szerb Szocialista Köztársaság kormányának tagja, a külügyi bizottság el­nöke, Bozsidar Manics, a Szerb Szocialista Köztársaság kormányának tagja, Milorad Mijovics, a Szerb Szocialista Köztársaság külügyi titkársá­gának titkára, Vitomir Gas­­parovics, a Jugoszláv Szoci­alista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete a ma­gyar fővárosban csatlakozott a küldöttséghez. A vendégeket a Keleti-pá­lyaudvaron Szekér Gyula, Gácsi Miklós kohó- és gép­ipari államtitkár, Roska Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes, Kapolyi László nehéz­ipari miniszterhelyettes, Marczali László kulturális miniszterhelyettes, valamint Halász József, hazánk belgrá­di nagykövete fogadta. Hétfőn az Országházban megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A magyar tár­gyalócsoport vezetője Szekér Gyula, tagjai: Gácsi Miklós, Roska István, Kapolyi Lász­ló, Marczali László és Halász József. A szerb tárgyalócso­portot Dusán Cskrebics ve­zeti, tagjai pedig Szlavoljub Raskovics, Rade Csolics, Bo­zsidar Manics, Milorad Mi­jovics és Vitomir Gasparo­­vics. Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese (bal­ról) a repülőtéren fogadja Dusán Cskrebicset A nők űrutazásának kora egyáltalán nem zárult le Valentyina Tyereskova sajtóértekezlete Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, az SZKP KB tagja Londonban hétfőn saj­tóértekezletet tartott. A világ első női űrhajósa Nagy- Britannia Kommunista Párt­jának meghívására szomba­ton érkezett négynapos hi­vatalos látogatásra Angliába, hogy részt vegyen a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójának ün­nepségein. Tyereskova bevezetőként elmondotta, hogy miként 13 évvel ezelőtt, most is szíve­sen érkezett Angliába, öröm­mel tölti el, hogy nemcsak személy szerint őt magát fo­gadták igaz barátsággal Bir­minghamben, Telfordban, Ipswichben, hanem egyúttal mindenütt kifejezésre juttat­ták, hogy milyen nagyra ér­tékelik az SZKP-nak és a szovjet államnak a béke, a nemzetközi biztonság és megértés előmozdításában játszott szerepét. A világ első női űrhajósa azt a meggyőződését hangsú­lyozta, hogy a nők űrutazá­sának kora nem zárult le, s a jövőben a nők a férfiak­kal egyenlő alapon fognak részt venni az űrkutatásban. Az űrprogram egyéb poszt­jain, mint mérnökök, bioló­gusok, orvosok szintén meg­állják a helyüket. Személy szerint ő maga is szívesen részt venne egy újabb űr­utazásban, de a szovjet űr­program egyelőre nem irá­nyoz elő konkrét terveket újabb női űrrepülésre. Tye­reskova szerint jelenleg az űrlaboratóriumokon végzett hosszabb időtartamú munka az űrkutatás fő iránya. Tyereskova rámutatott, hogy fő munkakörének az űrhajósképzést tartja és tár­sadalmi, közéleti tevékenysé­ge ennek kiegészítése. Szaud-Arábia szerepe az amerikai játszmában ÚJSÁGHÍR: Az amerikaiak közel-keleti játszámájá­­ban eleve fontosabb szerepe van Szaud-Arábiának. S­zaud-Arábia körzeti nagyhatalmi pozíciója egyedülálló, különleges jelenség a világpolitikában, hiszen olyan országról van szó, amelynek lakossága alig nyolcmillió, s annak nagy ré­sze óriási területen, szétszór­va, nomád életmódot folytat. Az országnak említésre mél­­­­tó ipara nincs. Még fegyver­­­­kezési programjának halás-­s foka is vitatható. Igaz, Szaud-Arábia 1980-ig 25 mil­liárd dollárt szánt fegyverek­re, s ez a fegyverkészlet (va­dászgépek, harckocsik, raké­ták) teljes egészében az­­ Egyesült Államokból szárma­­­­zik. Az egész közel- és kö­­­­zép-keleti körzetben egyedül Irán fegyvervásárlási szám­lája hasonlítható ehhez. Az óriási különbség azonban az, hogy Irán — amely ugyan­csak körzeti nagyhatalommá óhajt válni — elvben ren­delkezik ennek hagyományos feltételeivel. (Gyors ipari és technológiai fejlesztés, 30 millió körüli lakosság.) Szaúd-Arábia voltaképpen még akkor sem képes a vá­sárolt fegyverek hatásos üze­meltetésére, ha maradéktala­nul végrehajtja fegyverkezé­si programját. Ilyen körülmények között a szaudi hatalmi szerep kul­csa az arab világban, csakis az olaj­jövedelem. S ,ami a legkülönösebb: ebben a vi­szonylatban egyenesen ked­vez a szaudi hatalmi törek­­­­véseknek az, hogy az ország­­ belső infrastrukturális, ipari, katonai programja nem ké­­s­pes felszívni az olajjövedel­­­­meket. Irán hatalmi törek­véseinek megvalósítását ép­pen az lassítja, hogy a belső fejlesztési, feladatok­érte,­ az i­parosítás az olajj­övedelm­ek­­ jó részét felemészti. S­zaúd-Arábia viszont sa­játos helyzete követ­keztében óriási jövede­lemfeleslegeket halmoz fel, s ezeknek igen tekintélyes ré­szét hatalmi törekvéseinek finanszírozására fordítja. A jelenlegi ötéves fejlesztési tervben 18 milliárd, dollárt szán úgynevezett ,­segélyek­re ", s ezeket az összegeket nagyrészt az arab országok politikájának közvetlen be­folyásolására használja fel. A leglátványosabb példája en­nek Egyiptom esete, ahol a rendkívül nehéz gazdasági helyzetben levő ország bel­politikai és nemzetközi kur­zusának jobbratolásában a szaúdi pénz igen nagy szere­pet játszott. Döntő jelentő­sége van ezeknek a pénzösz­­­­szegeknek a körzet másik ki­rálysága, Jordánia helyzeté­nek megszilárdításában, de érezhető volt a szaúdi befo­lyás a libanoni polgárháború rendezésének módozataiban; sőt, áttételesen és ellentmon­dásosan még Szíria politikai magatartásában is. Szaúd-Arábiának ezt a sa­játos, kifejezetten pénzügyi alapra épülő körzeti hatalmi szerepét az határozza meg, h­og­y 01 paauui b­aoun ti l­e­hető legszorosabban együtt­működik az Egyesült Álla­mokkal és az egész közel­­keleti­­ helyzet konzervatív megoldásában érdekelt Szaúd-Arábia természetesen arab ország, sőt, vallási szempontból a legszigorúbb és legbigottabb valamennyi közül. Izraellel szembeni ál­láspontja a felületes szemlé­lő számára sokszor rendkívül határozottnak, sőt merevnek tűnik. A valóságos erőviszo­nyok következtében azonban Szaud-Arábia számára elfo­gadhatatlan minden olyan megoldás , amely elfogad­hatatlan Washingtonnak. E­nnek számos, igen lé­nyeges oka van. Az el­­­ső az, hogy az olajkincs Szaud-Arábiát valójában nem tette független országgá gazdaságilag sem. Körzeti hatalmi szerepének egyetlen alapja az olajjövedelem Az­ olaj vásárlója, finomítója, szállítója és forgalmazója vi­szont az amerikai irányítás alatt álló nemzetközi olaj­kartell. Ráadásul: az óriási jövedelemfeleslegek az Egye­sült Államok bankhálózatán keresztül jutnak a világ gaz­­­dasági vérkeringésébe. Ennek az alapvető kapcso­latban voltaképpen csak megjelenési formája az, hogy­ Szaud-Arábia egész belső fejlesztési programja és fegy­verkezése az Egyesült Álla­moktól függ. Éppen ilyen megjelenési forma az, hogy Szaud-Arábiát az úgyneve­zett „amerikai maffia” kor­mányozza, így nevezik Ri­­jadban azt a hercegekből és a főnemesekből rekrutáló­­dott nagyhatalmú csoportot, amelynek tagjai­ a nagy ame-­­rikai egyetemek neveltjei, S amely ténylegesen­­ irányítja Szaud-Arábia politikáját. Az amerikai kapcsolaton túlmenően magának a rend­szernek az életérdekei is a konzervatív megoldást köve­telik. A gazdasági és techno­lógiai változásoktól eltekint­ve Szaúd-Arábia alapjában véve ma is törzsi-feudális ál­lam, amelyet az ötezer tagú királyi család, annak két­százötven legfontosabb her­cege irányít. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer ele­mi érdeke minden szocialis­ta, vagy akár haladó jellegű megoldás megakadályozása a Közel-Keleten, így például Szaúd-Arábia a nemzetközi porondon kiáll a palesztinok nemzeti jogainak érvényesí­tése mellett. Ezen belül azon­ban nyilvánvalóan nem érde­ke, hogy egy születő palesz­tin államban a haladó, prog­resszív erők kezébe kerüljön a hatalom. A­z elmondottak követ­­keztében Szaúd-Arábia hallatlanul fontos hat­­­talmi eszköz az Egyesült Ál­lamok kezében. Egyben ez­­ adja meg a szaúdi körzeti hatalmi törekvések igazi ér­telmét és veszélyességét is. GÖMÖRI ENDRE SOROKBAN ! JUGOSZLÁV CÁFOLAT | B. Mikulics, a JKSZ Köz­­­­ponti Bizottságának elnöksé­­­­g­i tagja sajtóértekezleten új ú­j­ságírók kérdésére válaszol­va határozottan cáfolta azt az állítást, hogy Tito elnök feleségét, Jovanka Brozt egy különleges vizsgáló bizottság állítólag kihallgatásnak vet­né alá. A cáfolatra az szolgálta­tott okot, hogy a közelmúlt­ban nyugati hírügynökségek olyan híreket terjesztettek, miszerint Jovanka Brozt „na­cionalista tevékenység miatt” üldözik és „gyakorlatilag házi őrizetben tartják”. Mi­kulics kijelentette, hogy ezek a hírek „légből kapottak és rosszindulatúak”. DOKUMENTUM BELGRÁDBAN Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság „Hel­sinkitől Belgrádig” címmel beszámolót terjesztett a belgrádi tanácskozáson részt vevő küldöttségek elé. A ki­advány formában terjesztett dokumentum elemzi az euró­pai biztonsági értekezlet zá­róokmányában foglalt elvek megvalósításának menetét. KEDD, 1917. NOVEMBER 1.

Next