Csongrád Megyei Hírlap, 1978. február (23. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

„Tavaszi hangok” Bár meteorológiai ér­­telemben a világ szá­mos részén még nagyon is zord szelek fújnak, politikai értelemben — és éppen az emberiség jövőjének egyik kulcs­kérdését illetően — so­kasodnak a „tavaszi hangok’­. Mind több­ jel mutat arra, hogy világ­szerte a legkülönbözőbb rétegekben terjed a fel­ismerés: fokozni kell a nemzetközi erőfeszítése­ket a fegyverkezési haj­sza megállítására, a le­szerelés megvalósításá­ért. Ha csak a legutóbbi órák ezzel kapcsolatos eseményeit kötjük cso­korba, az eredmény máris figyelemre méltó. A legfontosabb hír az, hogy a konferenciák hagyományos városá­ban, a svájci Cenfben megkezdődött a leszere­lési bizottság ülésszaka. Az új ülésszak nincs híján nehézségeknek, de reménységeknek sem. A nyugati országok álláspontja eddig aka­dályozta a komoly ered­mények elérését. A kommentár emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok a történelem legnagyobb katonai­­ költségvetését terjesz­­­­tette be a következő pénzügyi évre — az összeg nagyságrendje 126 milliárd dollár! A gigászi szám önma­gában is jól érzékelteti a leszerelés útjában álló legnagyobb akadályt: a mammutmonopóliu­­mok anyagi, profitérde­keltségét a fegyverkezé­si hajsza folytatásában. Nem utolsósorban en­nek a szándéknak a po­litikai vetülete észlel­hető a NATO számos, a leszerelési folyamatot nehezítő gesztusában. Ezek közül a legveszé­­­lyesebbnél­ , jelenleg a neutronbomba gyártá­­­­sánnak és elterjesztésé­nek szorgalmazása tű­­­­nik. Erre hívta fel a fi­gyelmet a Béke-világ­­tanács washingtoni ülé­se, az ENSZ leszerelési dokumentuma, sőt a holland Keresztényde­mokrata Párt katonai­­ szakértőinek munkaok­mánya. Ez a párt részt vesz a holland kor­mánykoalícióban, és ál­lásfoglalása könnyen azt jelentheti: Hága a NA­TO májusi Csúcsértekez­letén nemlegesen foglal állást a neutronbomba terveien szemben. A holland példa is mutatja a biztató folya­matot, amely a „tavaszi hangok” mögött van: azt a felismerést, hogy nem a fegyverfajták ijesztő felduzzasztása, hanem a pusztító esz­­közök arzenáljainak fo­kozatos leépítése a vi­lág nyugalmához vezető út. HARMAT ENDRE 60 éves hadsereg 2, így születtek az óriás rakéták k­­íSÉRLET, kísérletet kö­vetett. A fizikusok igyekez­tek mindinkább megközelí­teni a robbantási feltétele­ket. A fizikusokat sürgették, hajtsák végre a végső kísér­letet és robbantsák fel a­ bombát. A katonai egységek háza­kat és más objektumokat építettek a robbanási öve­zetben, hogy kipróbálják a robbanás hatóerejét. Dolgoztak éjjel-nappal, a kísérlet vezetői maguk el­lenőriztek mindent a kísér­leti terepen, a bomba szere­lésénél és a föld alatti vas­beton laboratóriumokban. 2-----------------------------­Természetesen tudatában voltak annak, milyen sok függ a robbantás eredmé­nyétől. Ezért előzőleg a leg­kiválóbb kísérleti fizikusok bevonásával ismételten ellen­őrizték, hogyan zajlik majd a láncreakció a nukleáris szer­kezetben. A kísérleteket a legnagyobb óvatossággal vé­gezték: vigyáztak, hogy a reakció „el ne szabaduljon”, ugyanakkor gondjuk volt ar­ra is, hogy a folyamatok és jelenségek a lehető legjob­ban megközelítsék azokat a körülményeket, amelyek kö­zepette a robbanás majd végbemegy. Az esetleg­ vé­letlenekkel számolva sürget­ték a bomba „másodpéldá­nyának” elkészítését is, mert tudták, hogy a vártnál ki­sebb robbanóerő vagy ku­darc esetén hosszabb ideig tartana egy újabb robbantás előkészítése. A bomba szerelését Kur­­csatov személyes felügyeleté­vel végezték el. A már éles­re töltött, robbantásra kész atombomba mellől Zaven,ja­­ginnal, a műveletek egyik felelősével együtt ő távozott utoljára... A kísérletek színhelyén automata filmfelvevők örö­kítették meg a pillanatot, amikor felemelkedett, majd szétoszlott a hatalmas gom­ba alakú felhő. Az Egyesült Államok atommonopóliuma — amelyre a hidegháborús dullesi külpolitikát alapoz­ták—azon a napon megtört. Ugyanabban az időszak­ban, amikor megkezdődött a szovjet nukleáris fegyver előállításának döntő felvoná­sa, új szakaszokba léptek a rakétakutatások. Világos volt a cél­baj­utó eszközök jelen­tősége, az, hogy a nukleáris rakétapajzs jelenti a szov­­jetország korszerű honvédel­mének megbízható alapját. TÜDÓSÖK százai dolgoz­tak azon, hogy a szovjet ra­kéták kiválóak, hatásossá­gukban a lehető legmegbíz­hatóbbak legyenek. E cso­portok élén az 1965 január­jában elhunyt nagy tudós, Szergej Pavlovics Koroljov állt. Koroljov már a szovjet rakéta­kísérletek hőskorsza­kában, a harmincas években is aktívan tevékenykedett, amikor megalakították a GIRD rakétatervező intézet­­ét. Ma mosolyt fakasztanak azok a nehézségek, amelyek akkoriban leküzdhetetlennek látszottak. A GIRD megala­kítását jóváhagyták, de he­lyiséget nem tudtak számá­­ra biztosítani. Végül is a kutatók a moszkvai „Nagy­körút” egy régi lakóházában, a Szadovaja-Szpasszkaja 19. alatt találtak egy lakatlan pincehelyiséget, mely — jobb híján — alkalmas volt a műszerek és kísérleti be­rendezések felállítására. A kutatóközpont működtetése egy zsúfolt bérházban nem kevés nehézséget okozott. Egy hajtóanyag kipróbálá­sánál az egész házat olyan füst öntötte el, hogy a lakók hanyatt-homlok menekültek, és a moszkvai tűzoltóság tel­jes készültséggel vonult ki... Nem álltak rendelke­zésre a legszükségesebb szer­számok és kísérleti eszközök sem. Az első években ilyen fél­tévék közt dolgoznak a haj­tóművek megkonstruálásán. Kezdetben a fáradságos munkával összeszerelt hajtó­művek sorra felrobbantak, amikor a belső hőmérsékelt elérte a 3000 fokot, nem tud­ták még megoldani a hajtó­művek hűtésének kérdését. A kísérletezőknek nem volt kitől tanulniuk, nem volt olyan publikáció, amelyben választ találhattak volna kérdéseikre, és ebben az időben a legsűrűbben tanító­­mesterük, Ciolkovszkij mon­dását idézték: „Ha az em­berek tudnák, mennyire ne­héz és bonyolult dolog a ra­ Vinika, akkor szörnyül­­ködve fordulnának el tőle...” A FÁRADSÁGOS kísérle­teket végül mégiscsak siker koronázta.A harmincas évek­ közepén Moszkva mellett ered­­­ényesen próbáltak ki három rakétípust, ameyek 07, 09 és 10 számjelzéssel vonulak be a technika tör­ténetébe. Attól kezdve 191­1- ig még 118 különböző fajta rakétát bocsátottak fel a Szov­jetunióban. VA­TDA PÉTER (Követteezi­k: Új korszak a rakétakutatásban) Magyar - vietnami gazdasági tárgyalások HANOI Közleményt adtak ki Hanoiban a ma­gyar—vietnami tárgyalásokról. A közle­mény szerint Hanoiban 1978. január 22— 31. között tárgyalások folytak Huszár Ist­ván, az MSZMP KB tagja, ,a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az Országos Tervhi­vatal elnöke és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, a kormány elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke között. A tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztat­ták egymást országaik jelenlegi ötéves népgazdasági tervei teljesítésének tapasz­talatairól, áttekintették a tervidőszakról folytatott tervegyeztetésben kijelölt együtt­működési feladatok teljesítésének helyze­tét, kijelölték a két ország közötti gazda­sági együttműködés következő ötéves idő­szakára vonatkozó fejlesztések főbb irá­nyait és jóváhagyták a két ország köz­ponti tervező szervei közötti együttműkö­dési munkaprogramot. A tárgyalásokon a felek kifejezték érde­keltségüket a gazdasági kapcsolatok hosz­­szú távú, tervszerű, szilárd alapokon tör­ténő fejlesztésében. A két ország gazda­sági kapcsolatait jelentősen befolyásoló együttműködésekre hosszú távú egyezmé­nyeket kötnek. A Huszár István vezette magyar kül­döttség vietnami tartózkodása során meg­látogatott több, a kétoldalú együttműkö­désben részt vevő üzemet. Huszár Istvánt vietnami tartózkodásá­nak ideje alatt fogadta Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, a VSZK kormá­nyának elnöke. A két küldöttség tárgyalásai a barátság, a testvéri együttműködés és a teljes egyet­értés szellemében folytak. Plenáris ülés a belgrádi találkozón BELGRÁD A belgrádi európai bizton­sági és együttműködési ta­lálkozó kedd délelőtt plená­ris ülést tartott, majd pedig szerkesztő bizottságai és al­bizottságai tanácskoztak. A plenáris ülésen többek között felszólalt a portugál, svéd, jugoszláv, román, szov­jet, máltai és amerikai dele­gáció vezetője. Az eszmecsere konstruktív légkörben, polé­miák nélkül folyt le. A szerkesztő bizottságok és albizottságok napirendjén változatlanul a találkozó zé­ródokumentumának megfo­galmazása szerepel, a plená­ris üléseken a küldöttség­vezetők politikai kérdésekről is véleményt cserélnek. A Szovjetunió és a szocia­lista országok küldöttségei a legutóbbi üléseken újból fel­hívták a figyelmet arra, hogy a záródokumentum megfogal­mazása a kívántnál lassúbb ütemben halad. Ennek oka az, hogy néhány nyugati de­legáció részben halogató tak­tikát alkalmaz, részben foly­tatja propaganda jellegű tá­madásait egyes szocialista országok ellen. II libanoni hazafias erők vezetőinek tanácskozása BEJRÚT A libanoni fővárosban ülést tartottak az ország nemzeti hazafias erőinek ve­zetői. A tanácskozáson részt vett Valid Dzsumblatt, a Li­banoni Haladó Szocialista Párt elnöke, Georges Hauti, a Libanoni Kommunista Párt főtitkárhelyettese, Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és más baloldali vezető sze­mélyiségek.­­A tanácskozás résztvevői megvizsgálták a libanoni helyzetet és a közel-keleti politikai körülményeket, va­lamint az egyiptomi—izraeli különtárgyalások ellen fel­lépő haladó arab államok al­gíri konferenciájával össze­függő kérdéseket. Libanon délkeleti részén, az izraeli határ közelében jobboldali erők kedden is tá­madták a palesztin gerillák és baloldali erők állásait. A jelentések szerint a konzer­vatív erőke­t nehéztüzérségssél lőtték a baloldaliak és a pa­lesztinok állásait. ..i .■> 'il­f SOROKBAN Szabó T. Attila, a kolozs­vári Babes—Bolyai Egye­tem nyugalmazott profesz­­szora, az újabb magyar nyelvtudomány egyik leg­jelentősebb élő személyisé­ge, a nyelvtudomány tör­téneti ágában olyan értékes anyagot gyűjtött, amely alapján a nyelvtudóst a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia tiszteletbeli tagjává vá­lasztotta. Az erről szóló hi­vatalos akadémiai okleve­let kedden a kolozsvári Bel­­vedere-szálló különtermében rendezett ünnepségen ad­ták­ át a nyelvészprofesszor­nak. Az ünnepség után dr. Biczó György bukaresti ma­gyar nagykövet fogadást adott az ünnepelt tisztele­tére.* Levegőt fújtak át a Prog­­ressz űrhajó tartályaiból a Szaljut—6 űrhajóra kedden az űrhajósok. A levegő­utánpótlásra azért van szük­ség, mert Romanyenko és Grecsko űrsétájánál — pon­tosabban ellenőrző „kiszállá­sánál” —, valamint a sze­mét eltávolításánál az űr­állomás levegőjének egy ré­szét a légzsilip kinyitása­kor elvesztették. Bár a be­rendezések állandóan gon­­­doskodnak a levegő fel­frissítéséről, szükség van ar­ra is, hogy friss utánpót­lással töltsék fel a készle­tet.* Az egyiptomi—izraeli ka­tonai bizottság kedden, kö­zép-európai idő szerint 18.00 órakor zárt ajtók mögött felújította munkáját — kö­zölte az izraeli rádió kai­rói tudósítója. Szovjet-lengyel megbeszélések MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­­jetunió Legfelsőbb Tanácsi Elnökségének elnöke és Alekszej Kosztiyin miniszter,­elnök,­­ az SZKP KB Politi­­kai Bizottságának tagja ked­­den a Kremlben fogadó Piotr Jaroszewicz lengye kormányfőt, a LEMP KB PJ tagját, aki munkalátogatáson tartózkodik a Szovjetunió­­ban. Leonyid Brezsnyev a mos­tani ötéves terv megvalósí­tása érdekében a párt álta kifejtett politikai és szervezi munkáról beszélt. Szólt ar­ról a tömegméretű szocia­lista munkaversenyről is amely nagy szerepet játszik a termelés hatékonyságánál és a termékek minőségénél javí­tásában. Piotr Jaroszewicz tájékoz­tatta a szovjet vezetőket a Lengyel Egyesült Munkás­párt második országos érte­kezletének eredményeiről és a párt VII. kongresszusán a társadalmi-gazdasági fejlő­dés k­érdjében hozott hatá­rozatok megvalósítását szol­gáló intézkedésekről Az USA-ban: ------------—----..-JB - Látogató körúton a szovjet küldöttség LOS ANGELES, DETROIT A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely Borisz Ponomarj­ov­nak, a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottsága elnökének, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága póttagjának, a Köz­ponti Bizottság titkárának vezetésével az Egyesült Ál­lamokban tartózkodik, meg­beszélést folytatott E. Brown-­nal, Kalifornia állam kor­mányzójával. Az eszmecser­­én a­ szovjet—amerikai kap­csolatok alakulásáról és nemzetközi kérdésekről volt szó.­­A szovjet vendégek Los Angelesben találkoztak a politikai, az üzleti és a kul­turális élet vezető képvisel­­őivel és ellátogattak a holly­woodi Universal filmgyárba. külpolitikai l Tánc a «SoSauiH1 BcaraiS Az új esztendő első hónap­ja bebizonyította, hogy a tő­kés világ deviza- és arany­piacának alakulását ebben az évben is bizonytalanság és nyugtalanság jellemzi majd. A fő ok a dollár gyengesége , ami azonban nem jelenti az amerikai gazdaság gyen­geségét. e ellentmondások — OKOK E látszólagos ellentmondás magyarázata a következő: Az Egyesült Államok gaz­dasága a mérsékelt fellendü­lés állapotában van. A mun­kanélküliség némileg csök­ken, és az infláció is elvisel­hető mértékű. Így a dollár hazai vásárlóereje is jóval szilárdabb, mint bármely tő­kés valutáé a maga hazájá­ban, kivéve a nyugatnémet márkát és a svájci frankot. Mindehhez hozzájárul még, hogy az Egyesült Államoknak döntő szerepe van a tőkés vi­lág pénzügyi életét meghatá­rozó nemzetközi szervezetek­ben, mint a Világbank vagy a Nemzetközi Pénzügyi Alap, sőt a nagy multinacionális monopóliumok többsége is amerikai. Ezenkívül az úgy­nevezett „olajdollár”, az olaj­­exportáló országok bevétele is, az Egyesült Államok pénz­ügyi rendszerén keresztül jut újra a tőkés világ pénzügyi vérkeringésébe. Az Egyesült Államoknak tehát óriási gaz­dasági és pénzügyi „adók” vannak birtokában, a dollár árfolyama a nagy világtőzs­déken mégis esik. 1977 júli­usában következett be a dol­lár első nagy áresése. A frankfurti tőzsdén 2,32 már­káról 2,25-re, Tokióban 267 jenről 245-re csökkent az ár­­folyama.­­ . Az Egyesült Államok leg­"­nagyobb gazdasági partnerei, és" egyben vetélytársai, min­denekelőtt Japán és az NSZK már ekkor hangsúlyozták, hogy az amerikai gazdasági és pénzügyi helyzet voltakép­pen nem indokolja ezt az ár­esést­, és hivatalos nyilatko­zatokban szellőztették azt a gyanújukat, hogy Washing­ton szándékosan „hagyja es­ni” a dollár árfolyamát. A manipulációnak természete­sen már 1977 júliusában reá­lis oka volt. Már ekkor lát­ni lehetett, hogy az esztendő 30 milliárd dolláros külkeres­kedelmi mérleghiánnyal zá­rul az Egyesült Államokban. E hiány lényeges oka az, hogy az USA 45 milliárd dol­lár értékben importál olajat, ráadásul a külkereskedelmi mérleg Japán vonatkozásá­ban 7—8 milliárd, az NSZK esetében pedig 3—4 milliárd dolláros deficittel zárul.­ ­ EXPORTPOZÍCIÓ Miután az olajimporton változtatni nem lehet (annál kevésbé, mert a kongresszus a nagy olajmonopóliumok el­lenállása miatt nem nagyon akarja elfogadni Carter el­nök energiatakarékossági tér­ é­vét), nem marad más hátra, mint javítani az amerikai áruk exportpozícióit a világ­piacon. Mindenekelőtt persze a két legnagyobb ipari ex­portőrrel, Japánnal és az NSZK-val szemben.­ Ezt az irányzatot minden erővel tá­mogatták a nagy amerikai szakszervezetek és a mono­­poltőke számottevő körei: az Egyesült Államokon belül óriási erők váltak érdekeltté a dollár áresésében! Hiszen az drágábbá teszi a behoza­talt, tehát importkorlátozó hatása van, miközben pedig olcsóbbá válik az amerikai export és javulnak az ameri­­kai áruk világpiaci pozíciói a konkurrensekkel szemben. Ilyen körülmények között érthető, hogy már a júliusi dolláráresés gazdasági és egy­ben politikai feszültséget te­remtett az USA és Japán, va­lamint az USA és Nyugat - Európa között. A nyílt mani­pulálási vádak ellenére az amerikai pénzügyminiszter kereken kijelentette: a kor­mány nem avatkozik bele a fejleményekbe, és nem haj­landó támogató vásárlá­sokkal megszilárdítani a világtőzsdéken a dollár ár­­folyamát. Ilyen körül­mények között Washington, konkurrenseinek elkeseredett tiltakozása ellenére , 1977 végén ismét esni kezdett a dollár árfolyama a frankfurti tőzsdén 2,14 márkára, Tokió­ban 240 jenre, Zürichben pe­dig 2,2 svájci frankra csök­kent. # CSUPÁN TAKTIKA? Amikor Carter a­merikai­eli­nök világ körüli úton járt, politikai-taktikai ostostból ígé­retet tett a beavatkozásra.­ Ennek hatására a dollár né­mileg megszilárdult. Jófor­mán napok alatt kiderült azonban, hogy csupán takti­kai ígéretről volt szó. Ezt a benyomást erősítette, hogy Carter leváltotta az amerikai központi bank szerepét betöl­tő Federal Reserve Board (Fed) elnökét. Arthur Burns ugyanis ellenezte a dollár mértéken túli külföldi árfo­lyamesését, mert attól tartott, hogy egy bizonyos ponton ez visszahat a dollár belső vá­sárlóerejére is, és fokozza az amerikai inflációt. Burns me­nesztésével a dollár újra es­ni kezdett. Január végefelé a frankfurti tőzsdén értéke 2,1 márka, a zürichi tőzsdén 2 svájci frank körül ingado­zott. Minden jel arra mutat, hogy a közeljövőben az Egyesült Államok nem kíván változtatni ezen a politikán. GÖMÖRI ENDRE SZERDA, 1978. FEBRUÁR 1.

Next