Csongrád Megyei Hírlap, 1978. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-25 / 96. szám

Kulturális krónika (T­udósítónktól.) Az elmúlt héten a vásárhe­lyi Petőfi Művelődési Köz­pont két, figyelemre méltó kulturális esemény színhelye volt. Pénteken kezdődött a Ka­tonafiatalok művészeti be­mutatója, amely szombaton gálaesttel fejeződött be: a győztes Teátrum színpad lé­pett fel, az EMEN dixiland játszott, polbeat számokat hallottunk, majd a vers- és prózamondó kategóriában si­keresen szereplők szavaltak. Kisdobosszemle Vasárnap rendezték meg a Csongrád megyei kisdobos­szemlét. Tizennégy csapat mutatta be igényes, sok-sok munkával megteremtett mű­sorát. Hódmezővásárhelyről a Kertvárosi Általános Iskola (Babaköszöntő) és a Ságvári Endre Általános Iskola (Für­­jecske, gyermekjátékfüzér), Szegedről a Gagarin Általá­nos Iskola (Bár a bőre barna vagy fehér), a Rózsa Ferenc sugárúti iskola (Ritmusjáték Weöres Sándor verseiből) mutatkozott be. A királyhe­­gyesiek után (Kopré, Sándor, József, Benedek), a makóia­kat láthattuk: a Bajza Jó­zsef iskola a Gyűrű, gyűrű című népi játékot dolgozta fel, míg a Bartók Béla Álta­lános Iskola szintén Weöres­­versekből válogatott. A kiste­lekiek tápéi gyerm­ekjátékot, a bordányiak Arany László Kisködmönét jelenítették meg. A szentesi Petőfi isko­lásokat kétszer is megcsodál­hattuk. A nagymágocsi kicsi­nyek az immár klasszikus orosz mesét, a hatalmasra nőtt répa kihúzását játszot­ták el. A csongrádi Széchenyi Általános Iskola és a csong­rádi Ének-Zenei Általános Iskola zárta a tartalmas dél­előtti programot. Néhány apróbb hiba becsú­szott,­­ ami legfőképpen a színpadi rutintalanságból adódott. A térformákra job­ban kellett volna vigyázni, és sok nehéz, idegen szó is ke­rült némelyik forgatókönyv­be. Úgy érezzük, azok a vál­lalkozások sikerültek a leg­jobban, amelyek nem halad­ták meg a csoport erejét; a tánc, az ének és a játék vé­gül szép harmóniában olvadt össze. A szakmai zsűri ezúttal senkit sem juttatott tovább az országos döntőre, csupán értékelte, s tanáccsal látta el a résztvevőket. Minden cso­port emléklapot kapott. FENYVESI F. LAJOS * Tanári hangverseny A Hódmezővásárhelyi Ál­lami Zeneiskola tanári testü­lete szombaton este rendezte meg hagyományos éves hang­versenyét. A színes műsor, a kiegyensúlyozottan jó előadói teljesítmény hálás fogadta­tásra talált a kis számú, de egytől egyig zenerajongókból álló közönségnél. A műsort Kiss Jánosné Borsos Annamária nyitotta meg Beethoven B-dúr szoná­tájával. Régen nem hangzott el helyi produkcióban Beethoven-szonáta az intézet falai között, még régebben ilyen nívós előadásban. Kuhlau , négy kézre írt zon­goraszonatinájával Fejes Ka­talin és Csatári Tamásné folytatta a sort. A könnyed, dallamos hangvételű és igen kedvesen megszólaltatott al­kotás Beethoven „szigora"’ után érezhetően jobban meg­nyitotta a szíveket. A vára­kozást is felülmúlva szerepelt Szalai György fafúvós szak­tanár, a Szegedi Filharmo­nikus Zenekar tagja. Kiss Jánosné kíséretében Mozart II. fagottversenyét (pontosab­ban: a fiatal Mozartnak tu­lajdonított fagottversenyt) adta elő. A műsor második felét Major György árnyalt és mélyen átélt Debussy-in­­terpretációja indította, majd a Vásárhelyen oly ritkán hallható Dvorzsák-kamara­­mű, a G-dúr szonatina, az est fénypontja következett.. Hegedűs János (hegedű) és Béres Erzsébet (zongora) maradéktalanul adta vissza a nagy hatású zeneművet. Felvillanyozó hatású dina­mizmusból és sziporkázó ak­­kordikus ötletekből merítette ihletét Rachmanyinov g-moll prelűdje, amelyet Bottkáné Égető Mária szólaltatott meg erővel és szépséggel. Befejező számként Horváth Sándor harmadéves tanárképzős hallgató, az iskola óraadó ta­nára, Hummel Esz-dúr trom­­bitaversenyek harsonaátira­tából adott elő két tételt, emlékezetes zenei élményt nyújtva a hallgatóságnak. A műsorszámokat rövid zenetörténettel és formais­­mertetéssel Szalai Györgyné igazgatónő konferálta. FELLETÁR BÉLA Játék a betűkkel Klub Vásárhelyen (Tudósítónktól.) Bizonyára sok vásárhelyi lakos figyelt fel arra, hogy a képernyőn, a Játék a be­tűkkel adásban ismerős arc tűnt fel. Az Alföldi Porcelángyár dolgozói különösen izgatottak voltak, hiszen a Zsolnay-brigád vezetője, a gyártmányfejlesztési osztály dolgozója bizonyította tudását és gyors kombinatív készségét a játékban. — Hogyan sikerült háromszor is győzni a televíziós játékban, és mióta játszol rendszeresen? — kérdezem Koncz Ernőnét, Sárikát. — Nem is tudom pontosan, hány éve, de amint elkezdődött a tv-ben a Játék a betűkkel című műsor, nyomban megtet­szett. Talán egy kicsit a foglalkozásommal is jár, hogy sz­eretem a betűket, hiszen szabványügyi előadó vagyok. Már hosszú ideje küldözgettem a megfejtéseket, amikor 2 évvel ezelőtt sikerült bekerülnöm a 400-asok klubjába. Ennek kapcsán jelent­keztem nyilvános játékra. — Milyen érzés szerepelni a láthatatlan közönség előtt? — Először nagyon izgultam! Aztán, amint megjelentek a kivilágított betűk, már csak arra tudtam gondolni, bár sike­rülne minél ötletesebb, hosszabb szót ki­raknom! — Nos, ez sikerült, hiszen mindhárom alkalommal győztél. Talán ez adta az öt­letet ahhoz, hogy a gyárban is népszerű­sítsd ezt a játékot? ! — Igen. Azt tapasztaltam, hogy a fel­nőtt emberek is szívesen játszanak, talál­gatnak újabb és újabb szavakat keresnek. Ez év januárjában hirdettük meg a Játék a betűkkel Klubot A játék alapkellékeinek elkészítésében a Zsolnay Vilmos szocialista brigád azóta is rendszeresen segít. — Szerinted miért olyan nagy az érdek­lődés? — Sok mindent lehet tanulni ebből a szórakoztató játékból. Helyesírást, újabb szavak ismeretét, a gyors gondolkodást, és végül — de nem utolsósorban — szórakoz­tat is! Akit érdekel a klub, és szeretne „ját­szani a betűkkel", azt várja az Alföldi Porcelángyár ifjúsági klubja minden hó­napban két alkalommal. A játékvezető Koncz Ernőné. A legötletesebb, legügye­sebb játékosokra apró meglepetések vár­nak! És reméljük, sok kellemes percet, de­rűs órákat szerez az új klub tagjainak e program. DURA GÉZÁNÉ • Munkában • játékosok a porcelángyári ifjúsági klubban Koncz Ernőné a képernyőn. (Fotó: Piavec) A vásárhelyi Petőfi Mű­velődési Központ, a Kossuth Zsuzsanna Szakközépiskola, a METRIPOND és az Al­földi Porcelángyár ifjúsá­gi klubjának közös rende­zésében indult dzsessz­­hangversenysorozat első elő-A KOSSUTH ZSUZSANNA SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN Kiállítás adását megelőzően hétfőn a Kossuth Zsuzsanna szak­középiskolában A dzsessz világa címmel kiállítás nyílt. A dzsessz sokrétűsé­gét, a zenei életben betöl­tött szerepét jól érzékel­tető kiállítás szombatig lesz nyitva és reggel 8 órától es­te 8 óráig tekinthető meg. KEDD, BMR- ÁPRILIS 11. Növénytermesztés a magyar mezőgazdaságban (1.) A búza­­efete és jövője A növénytermesztés hely­zete, alakulása sok tekintet­ben meghatározza az egész mezőgazdasági termelést. Nemcsak azért, mert a két ágazat, a növénytermesztés és az állattenyésztés közül a növénytermesztés képviseli a nagyobb (55 százalékos) arányt. A növénytermesztés termékei, a takarmánynövé­nyek erőteljesen befolyásol­ják az állattenyésztés alaku­lását is. 1977-ben hazánkban a növénytermesztés — vál­tozatlan áron számolva — mintegy 11,8 százalékkal na­gyobb értéket termelt, mint 1978-ban, az állattenyésztés pedig több, mint 9 százalék­kal növelte a termelést. A népgazdaság idei terve, amely tavalyhoz képest a m mezőgazdasági termelés egé­szének 2,3 százalékos nö­velésével számol, szintén a növénytermesztés számára ír elő nagyobb fejlesztési üte­met. Többek között azért is, mert az anyagi, műszaki és beruházási lehetőségeket fi­gyelembe véve a növényter­mesztés lehetőségei változat­lanul nagyobbak. Irányok is értékadatok A hazai növénytermeszté­sen belül a zöldségtermelés, a szőlőtermelés, valamint a gyümölcstermelés mellett a szántóföldi növénytermesz­tés játssza a fő szerepet. Az 1977-ben elért mintegy 72 milliárd forintos növényter­mesztési értékből a szántó­földi növénytermesztés 51,6 milliárd forinttal részese­dett. A meghatározó szere­pet tehát a szántóföldek játsz­­szák, ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem érde­melnek nagy figyelmet az ellátásban és az exportban egyaránt fontos többi, főként kertészeti ágazatok. Ha csak 1900-ig pillantunk vissza — amikor is már be­fejezés előtt állt a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se —,áz akkor is kitűnik, mennyire jelentős a haladás a növénytermesztésben. Vál­tozatlan áron számolva ak­kor a növénytermesztés nem egészen 47 milliárd forint értékű terményt adott az országnak, 25 milliárd fo­rinttal kevesebbet, mint ta­valy. Csaknem két évtized­del ezelőtt a zöldségter­mesztés 2,9, a gyümölcster­mesztés 3,3, a szőlőter­mesztés pedig több mint 4 milliárd forintos termelési értéket képviselt Tavaly a zöldségnövények mintegy 2,2, a gyümölcsök 3,1, a sző­lőültetvények pedig 2,3 mil­liárd forint értékkel adtak többet — szintén változatlan áron számítva —, mint 1960-ban. Ezek az adatok azt jelzik, hogy a növény­­termesztés minden ágazata számottevően fejlődött. A növénytermesztés belső arányai — ami a termelési értékadatokat illeti — nem módosultak különösebben. Ilyen törekvés az idén sincs, bár az természetes, hogy a termelés bizonyos részletei egy-egy évben job­ban előtérbe kerülnek. Ilyen az idén a kukorica termőte­rületének növelése, a szőlő­és gyümölcsültetvények tele­pítésének gyorsítása. A sok adat olvasmánynak nehéz ugyan, de a legegy­szerűbben az adatok igazí­tanak el az arányok között, segítségükkel érzékelhető legjobban, minek mi a sú­lya, hol a helye a nagy egészben. Egyáltalán nem jelenti persze ez azt, hogy egy-egy részlet időnként ne kerüljön előtérbe. Erre rend­szerint akkor kerül sor, ami­kor az adott területen — mint két-három évvel ez­előtt a zöldségfélék esetében — ellátási gondok vannak. S ez érthető, már csak azért is, mert a termelés egyik legfőbb célja a hazai fo­gyasztói igények kielégítése. Gyorsan nőtt a termésátlag... Még az arányoknál ma­radva: tavaly szántóink több mint hatvan százalékát a gabonafélék foglalták el. A terv szerint ezek területi aránya az idén a tavalyihoz képest tovább nő, s az össz­termést is nagyobbra, 13 millió tonnára terveztük. A gabonaféléket mindenekelőtt két növény képviseli Szántó­földjeinken: a búza és a ku­korica. Bizonyára a szakemberek közül is sokan kételkedtek volna 1960 táján, ha azt hall­ják: másfél évtized múltán a magyarországi búzatermés átlaga eléri hektáronként a negyven mázsát. Akkoriban legfőbb kenyérgabona-növé­nyünk 18 mázsa körüli ter­méssel fizetett hektáronként. Tavaly pedig az átlaghozam 40,5 mázsa lett. Olyan tér­, még ez, amely már nemzet­közi mércével mérve is el­fogadható. A mi mezőgazdaságunk 1,3 millió hektár körüli terüle­ten termel búzát. A világ azon országai között, ame­lyek egymillió hektáron fe­lüli területen foglalkoznak búzatermesztéssel, a 40 má­zsás hektáronkénti átlag az első tíz közé tartozik. A nagy búzatermelők közül a hozamokat tekintve a fran­ciák 43—46 mázsás hektár­átlaga tekinthető kiemelke­dően jónak. Negyven má­zsán felüli a termés Angliá­ban s az NSZK-ban is, de kisebb vetésterületeken. Rendkívül nagy átlaghoza­mot érnek el Hollandiában (1976-ban 54,2 mázsát hek­táronként). A búza vetéste­rülete azonban a miénkének csak tizede, 131 ezer hektár. Az USA-ban viszont, ahol ezt a növényt eléggé külter­jes viszonyok között ter­mesztik 20—25 mázsa körü­li termést takarítanak be hektáronként. Számunkra — miután ter­mőföldjeink területe nem gyarapítható, sőt csökken — rendkívül fontos a hozamok, a területegységre jutó ter­més növelése. A búzater­mesztésben elért eredmény nemcsak azért örvendetes, mert így biztonságosan elő­teremthető, import nélküli az ország kenyere, és a fe­lesleg exportbevételeinket tetézi, hanem azért is, mert kézzelfogható bizonyságul szolgál: ha valamelyik ná­lunk termeszthető növény­­nyel komolyan, tudatosan foglalkozunk, akkor szocia­lista mezőgazdaságunk ké­pes a hozam erőteljes javí­tására. Hosszú ideig tartott az, amíg mezőgazdaságunk bú­zából elérte a 211 mázsás hektáronkénti szintet. A szá­zadforduló előtti évtizedben 1891 és 1900 között 12,3 má­zsás búzatermést tart szá­mon a statisztika. 1936-ban egy-egy hektárról 16,6 má­zsát takarítottak be. Nem sokkal — hektáronként 20 kilogrammal volt nagyobb az 1960-as év országos búza­termésátlaga. A húszmázsás hektáronkénti búzatermést a hatvanas évek közepe táján, a szövetkezeti átszervezés után sikerült hazánkban elő­ször elérni. A nehezebb fel­adat, a 20-ról a 30 mázsás szintre emelkedés, már nem egészen első évtized alatt megtörtént. Gazdaságaink először 1971-ben arattak hektáronként 30 mázsa fö­lötti (30,7 mázsa) búzater­mést. Rá hét esztendőre pe­dig 40 mázsa fölé nőtt a hozam... Megszilárdítani, majd növelni az eredményt A búzatermés növelésének módját lehetetlenség néhány sorban részletezni. Tény az, hogy az új és újabb fajták, a termelés anyagi,műszaki feltételeinek javulása, a szakmai hozzáértés növeke­dése, a búzatermesztésben dolgozók fegyelmének javu­lása mind-mind részese a si­kernek. A legfontosabb azon­ban mégis az a szemlélet, amely ma már egységben vizsgálja a termelésfejlesz­tés különböző tényezőit, s nemcsak az úgynevezett mennyiségi tényezőkre, ha­nem egyre jobban az apró­nak tűnő részletekre is ügyel. Ez a fajta szemlélet a haladás legfőbb feltétele. A negyvenmázsás hektáron­kénti szintet tartani, azt túl­szárnyalni csak a búzater­mesztéshez kapcsolódó ösz­­szes tevékenység minőségé­nek javításával s még telje­sebb összhangjával lehet. Ma már nem kétséges egyetlen esztendőben sem, hogy megterem-e az ország kenyere. A kérdés csak az, hogy az adott év terméséből mennyi kerülhet exportra, a külföldre eladható búza mennyisége megközelíti-e, el­éri-e az egymillió tonnát? Ezt figyelembe véve kell formálni a hazai búzater­mesztést, kell kihasználni a fejlesztésben rejlő lehetősé­geket, amelyek a jelek sze­rint a jövőben is utat nyit­nak a hozamok növeléséhez, s a termelés gazdaságossá­gának javításához. (KS) (Folytatjuk.) U­&N: 013 S-4 M2. Sikeres az ÁFÉSZ bemutatója Szerdan tekinthető meg utoljára a Vásárhely és környéke ÁFÉSZ vásárlás­sal és szaktanácsadással egy­bekötött mezőgazdasági kis­gép-, kéziszerszám-, vető­mag-, növényvédőszer- és műtrágya-kiállítása. Sikerét igazolja, hogy­ az első na­pon közel 150 ezer, a to­vábbi napokon átlagban 80—100 ezer forintos for­galmat bonyolítottak le. A kisgépek már a kezdet kezdetén elkeltek — figyel­meztető ez az egyre nö­vekvő keresletre! — kézi­szerszámból, palántából, ve­tőmagból, műtrágyából még ma is van választék. (Fotó: Patkós József) ".

Next