Csongrád Megyei Hírlap, 1978. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

VARSÓ Véget ért Varsóban az a pártközi­ tudományos konfe­rencia, amelyen a testvérpár­­tok központi bizottságainak küldöttei a demokrácia fej­lődésének az emberi jo­gok megvalósításá­nak kérdé­seivel foglalkoztak. A kül­döttek három munkabizott­ságban tevékenykedtek, majd beszámolójukat a plénum elé terjesztették. Az első­ számú bizottság a demokrácia tökéletesítésének kérdéseivel foglalkozott, a második az emberi jogoknak a szocializmusban való érvé­nyesülésével, a harmadik pe­dig az embernek a békében éléshez való jogával. A konferencián Andrzej Werblan professzor, a LEMÉ KB titkára, a KB Marxizmus —Leninizmus Intézetének igazgatója tartott záróbeszé­det. Méltatta a szovjet párt és a szovjet állam óriási ta­pasztalatainak jelentőségét, és rámutatott arra, hogy ér­tékesen járuljanak hozzá a szocialista demokrácia fejlő­désének kibontakozásához a testvéri or­szágok nemzeti ha­gyományai és a szocialista demokráciát megvalósító tár­sadalmi-politikai rendszerei. (MTI) Ideológiai értekezlet EBEW&rvi Nrw YORK Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken megszavazta azt a Kurt Waldheim ENSZ-fő­­tit­kár által korábban kidol­gozott tervezetet, amely a namíbiai rendezést célozza. A határozat a világszervezet felügyelete mellett megtar­tandó választásokat irányoz elő Namíbiában és semmis­nek nyilvánítja mindazokat az egyoldalú intézkedéseket, amelyeket a dél-afrikai re­zsim próbál Namíbiára rá­kényszeríteni. A pénteki szavazáson dön­töttek arról is, hogy egy pol­gári és katonai személyekből álló ENSZ-kontingent külde­nek Namíbiába, amely az át­meneti időszak békés jelle­géről gondoskodik, és ellen­őrzi a választások törvényes jellegét. A Biztonsági Tanács 12 tag­állama szavazta meg a ha­tározattervezetet, a Szovjet­unió és Csehszlovákia képvi­selője tartózkodott, Kína pe­dig nem vett részt a szava­zásban. A Biztonsági Tanács szavazása Namíbiáról Costa Rica kilép az AASZ-ból? SAN JO­SÉ Costa Rica nem engedi be területére az Amerikai Álla­mok Szervezetének csapatait — jelentette ki San Joséban Juan Echeverria Brealey Costa Rica-i belügyminisz­ter. A Costa Rica-i politikus az Amerikai Államok Szerveze­te különleges bizottságának arra a javaslatára adott vá­laszt, amely szerint a szer­vezet tagállamai csapatokat küldhetnének Costa Ricába, hogy egy nicaraguai táma­dás esetén ezek a csapatok megvédjék az országot. „Ha az A­NSZ valóban ér­dekelt abban, hogy véget ves­sen az ilyesféle határsérté­seknek, akkor csapatait nem Costa Ricába kell küldenie, egy olyan országba, amely senkit sem támadott meg, hanem Nicaraguába. Ha a szervezet nem képes szava­tolni tagállamainak bizton­ságát, szuverenitását és te­rületi integritását, Costa Ri­cának fontolóra kell vennie, hogy továbbra is tagja ma­radjon-e ennek a szervezet­nek” — mondotta a Costa Ri­ca-i belügyminiszter. A Somoza-rezsimnek az el­lenzéki felszabadító mozgal­mak brutális elnyomása el­leni tiltakozásul az NSZK kormánya úgy döntött, hogy átmenetileg szünetelteti a Nicaraguának szánt fejlesz­tési segélyt. (TASZSZ, DBA, MTI) A KAUKÁZUSI TÚRÁN részt vevők em­lékezete sokáig őrzi majd azt a sok szép­séget és kedvességet, amelyet a közelmúlt­ban alkalmunk volt élvezni. A Volánturist­­csoport a hí­ves, esős Budapestet és Moszk­vát elhagyva érkezett a napfényes, forró Bakuba, Azerbajdzsán másfél millió lako­sú fővárosába. A Kaszpirtenger felől szün­telenül fújó szél csak némileg enyhítette a még szeptember közepén is tomboló ka­ukázusi nyár hevét. A hónapok óta fel­hőtlen vakító ég alatt úgy éreztük, bőséges kárpótlást kapunk a szeszélyes, hűvös ma­gyarországi nyárért. A­­ város díszítő megszámlálhatatlan park, liget, virágágy színpompája, üdesége csaknem­­ elfeledtette velünk, hogy Baku egy ma­­is­ jelentős olajlelőhely­­központja, olajkutak ezreivel, melyek nagyobb része a várost övező kopár, terméketlen síksá­gon, más része a tengeren­­épült acélszige­ten ontja a fekete aranyat. Baku és kör­nyéke, már a történelem előtti időkben is­mert, volt a fölei mélyében levő­ kincséről. Ezért is­­nevezték el egykor a tűz városá­nak,­ ahol valaha léptek-nyomon égő olaj, vagy­­gáz tört a felszínre. . A táj kőkorszakbeli lakói is­­ismerhettek, félték és­ tisztelték a föld­ mélyében rejlő Titokzatos erőt, mert megtelepedtek a kör­nyező sziklás domboldalakon, s életükről szóló, kőbe vésett, rajzos üzenetüket alkal­munk volt: megbámulni Kelisztán forró szikláin és híri harangjaiban. A forradalmi munkásmozgalom e. nagy­­múltú városában járva ,tisztelegtünk az el­­lenforradalmárok által orvul legyilkolt 26 iraki­i népbiztos Merkurov tervezte emlék­műve előtt,, amely állandó színhelye tár­sadalmi és család­­ünnepi eseményeknek is. MEGCSODÁLTUK a XII. században emelt Lányok bástyáját, a Sirván sahok palotáját. Gyönyörködtünk, hűsöltünk a kilométereken át húzódó, széles, parkosí­tott tengerparti sétányon, amely nemcsak szórakoztató- és pihenő-, de egyben gyógy­hely is. Főként magas vérnyomásban szen­vedők és asztmások gyógyításával foglal­koznak itt. Szívesen­ kerestük volna fel a sétány kertes kávéházait, játéktermeit, mo­zijait, ám programunk rövidsége miatt csak azt fogadhattuk meg kedves bakui kísérőnknek, Zenfira­ kisasszonynak, hogy okvetlen­üljövünk máskor is. Bakuról azt monják a világ egyik leg­szebb éjszakai városa, nos Jerevánról túl­zás nélkül állítható, hogy éjjel és nappal egyaránt a legszebbek közé tartozik. A Szovjetunió egyik legősibb városa termé­szeti környezetének is köszönheti szépsé­gét, hiszen ott őrködik felette az örökké hófödte Avarát, közelében van 1960 méter magasságban levő Szeván-tó, amelyet szo­kás az égbolt egy darabjának is emleget­ni. A köz- és magas épületek többségét vörös tufakő borítja, amelytől a város a tűző napfényben valami sejtelmes rózsa­szín ragyogást kap. És mit őriz meg emlékezetünk Örmény­­ország fővárosáról? Azt hiszem valameny­­n­yiünk számára felejthetetlen marad az emlékmű, ah­elyet 1915 áprilisában Tö­rökországban legyilkolt, ,másfél millió ör­mény­­emlékére emeltek. Az 1965-ben fel­avatott­­ emlékmű öröklángja előtt állva Konitasz örmény zeneszerző gyászdallamai szinte belénk égették e szörnyű népirtás miatti haragot, megrendülést. Együtt örül­tünk hát örmény barátainkkal, amikor be­számoltak népünk újjászületésének, fel­mélkedésének több mint félévszázados út­járól, eredményeiről. SZÍVESEN EMLÉKEZÜNK vissza Jere­ván ezernyi szökőkútjára, a nagyon szép, változatos színű és formájú lakótelepekre, a szőlővel befuttatott erkélyekre és persze a tüzes és zamatos, örmény konyakra. Gyönyörű élmény marad ,számunkra ki­rándulásunk Jereván közelében levő Ecs­­miadzinben, a 301 óta önálló örmény gre­gorián egyház központjában. Itt székel az egyház feje, minden örmények katolikosza. Itt található a világ első keresztény temp­lomainak egyike, amelybe mintha ör­mény­ország minden ősi szépségét egybe akarták volna gyűjteni. Évszázadok múltán is csodálatos színüket megőrző miniatűrök, márványra festett apostolok, lehelet­fi­nomsággal vésett keresztes­ kövek, gyöngy­­hásberakással dúsan díszített, trónusok, pásztorbotok. Itt látható a világ legna­gyobb oltárfüggönye, amelyet egy Indiá­ban élő örmény házaspár a XVIII. század­ban 18 évig szőtt, hímzett, festett, és itt őrzik a szent lándzsát, amellyel a legenda szerint egy római katona megérintette Krisztus testét. Ámultunk a szintén Jereván mellett le­vő Gehárd XIII. században épült, ponto­sabban sziklába vájt barlangkolostor lát­tán is, amelynek egy-egy termét egy tömbből faragták. Az egyik terem akuszti­kája olyan páratlan, hogy csoportunk néze tudott ellenállni a kísértésnek és elénekel­­­te a „Csillagok, csillagok . . kezdetű nép­dalt. Elragadóan szép volt. Ennyi szépség és élmény után Grúziába már egy kicsit fáradtan érkezett kis csa­patunk. Jerevánból jövet autóbuszunk a kristálytiszta vizű Szeván-tó partját el­hagyva végtelen szőlőtáblák mellett haladt el, ahol sok helyen már javában szüretel­tek. A gyógyforrások, gyümölcsöskertek, tü­­­zes borok és teaültetvények országának fővárosa Tbiliszi, hosszú, forró nyarának utolsó napjaiban fogadott bennünket. A program szerint városnézést megelőzően érkezésünk estéjén felkerekedtünk, hogy drótkötélpályán eljussunk a város legma­gasabb pontjára, a 727 méter magas Mtac­­mida-hegyre. Az esti fényben tündöklő milliós Tbiliszi több mint csodálatos. Szólhatnék még Mchetában, Grúzia ősi fővárosában tett látogatásunkról, a tbiliszi botanikus kertről, a városi múzeumban bemutatott Zichy Mihály által illusztrált Rusztaveli-versekről, a hagyományos tea­kóstolásról. ámdre mindez esetleg már visz­­szaélés lenne az olvasó türelmével. A LEGFONTOSABBRÓL azonban nem feledkezhetem meg­ a kaukázusi emberek-­­ ről. A legfelejthetetlenebb benyomást ők tették ránk. Kedvesség, segítőkészség, ven­dégszeretet dolgában nehéz lenne bárkinek is versenyeznie velük. Nem jelentett aka­dályt a nyelvi nehézség, az eltérő szoká­sok. Amikor alkalmunk volt találkozni ve­lük, pillanatok alatt igaz barátságok szö­vődtek. Mindenütt­­azt éreztük, ide érde­mes visszatérni, ide mielőbb vissza kell jönni. GYERTYÁNOS ZOLTÁN Kaukázusi levél - ---------------------------------------------­ Ünnepség Berlinben Az NDK munkásőrségének eddigi legnagyobb szabású díszszemléjével, a legkivá­lóbbaknak adományozott ma­gas kinntetésekkel, a Német Szocialista Egysépárt Köz­ponti Bizottsága által rende­zett ünnepi fogadással emlé­keztek meg Berlinben a né­met­­ munkás-paraszt állam munkás­őr­sége megalakulá­sának 25. évfordulójáról.­­ A jubileumi ünnepségeken részt vevő külföldi vendégek közé tartozott a magyar munkás­őrség küldöttsége is. Papp Árpád vezérőrnagynak,­­ az MSZMP KB tagjának, a munkásőrség országos pa­rancsnokának vezetésével. A Berlin központjában, a Karl-Marx ellen rendezett díszszemlén — amelyen je­len voltak az NDK párt- és állami vezetői — Erich Ho­­necker, az NSZKP KB főtit­kára, az NDK Államtanácsá­nak elnöke mondott beszé­det. . . Litt­vai István kohó- és gépipari miniszterhelyettes vezetésével magyar delegáció utazott szombaton a bagdadi nemzetközi vásárra. A kül­döttség egyidejűleg tárgyalá­sokat folytat a magyar—iraki gazdasági kapcsolatok fejlesz­tésével összefüggő kérdések­ről. (MTI) Szombaton hazaérkezett Moszkvából a magyar szak­­szervezetek küldöttsége, amely Juhász Ottónak, a SZOT titkárának vezetésével részt vett a szocialista or­szágok szakszervezeti köz­pontjai nemzetközi­ tanács­kozásán. (MTI) Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a kö­vetkező szövegű táviratot küldte Jean Villot bíboros­nak, vatikáni államtitkárnak: „Fogadja őszinte részvétemet I. János Pál elhunyta alkal­mából.” (TASZSZ — MTI) Andrej Gromiko, a Szov­jetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, pén­teken Washingtonba érkezett, ahol fogadja James Carter amerikai elnök. (TASZSZ) Bejrútban és elővárosaiban — egynapos viszonylagos nyugalom után — péntek délután óta ismét súlyos fegyveres összecsapások van­nak az arabközi békefenntar­tó erők Szíriai alakulatai és libanoni jobboldaliak között. A pénteki és szombat reg­geli katonai akciókról egy­előre csak libanoni jobboldali források jelentései állnak rendelkezésre. Ezek azt állít­ják, hogy Hadat térségében helyenként 12 másodpercen­ként csapódott be egy-egy akna, s hogy mintegy 4000 szíriai katona körülzárta az elővárost. (Az AFP, a Reuter alapján.) Kórházba szállították pén­teken este — a fáradtságra panaszkodó —­­­i-Menáhém Begin izraeli miniszterelnö­köt. Az izraeli tv szerint Be­girt „nem érezte jól magát” s a kórházban kivizsgálják. Nyugati hírügynökségek em­lékeztetnek rá, hogy az iz­raeli kormányfőnek az el­múlt 18 hónapban két szív­rohama volt. (Reuter, UPI) A ghanai legfelső katonai tanács pénteken átalakította a kormányt és hat polgári szentélyt nevezett ki minisz­terré. Korábban ezeket a tárcákat a fegyveres erők tagjai töltötték be. (Reuter) A hét­­ kérdése Nemhiába szerepel már a 23-as sorszámnév az ENSZ-közgyűlési ülésszakok jelzé­sére,d e tanácskozásoknak ki­alakult hagyományai vannak. Miután megválasztották a vezető, testületeket és végle­gesítették az , egyre terebé­lyesedő napirendet, az álta­lános vita adja meg a poli­tikai alaphangot. Rendsze­rint a külgyminiszterek, de időnként állam- és kormány­fők használják fel ilyenkor a világszervezet szószékét ar­ra, hogy­ felvázolják országuk legfontosabb külpolitikai tö­rekvéseit. • MI JELLEMZI AZ ENSZ ÁLTALÁNOS VITÁJÁT? Az általános vita jól mu­tatja a világ kellemesebb vagy kellemetlenebb közérze­tét. A nemzetközi helyzet legfontosabb vonásai ezért pontosan visszatükröződtek az ENSZ-palotában is, kitűnt, hogy valóban kritikus sza­kaszhoz érkezett az enyhülés folytatásáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért ví­vott harc és sürgős megoldást várnak a válsággócok prob­lémái. A szocialista külügy­miniszterek beszédei kifejez­hették azt a véleményt, hogy adottak a továbblépés lehe­tőségei, nem zárultak be a békés egymás mellett élés kapui, a jelenlegi nemzetközi erőviszonyok megfelelő felté­teleket biztosítanak a kibon­takozáshoz. Ugyanakkor szembe kell nézni bizonyos negatív tényekkel. Például azzal, hogy az Egyesült Ál­lamokban és egyes NATO- országokban­ megerősödtek a hidegháborús hangok, Peking politikája veszélyezteti az egyetemes békét s különös­képpen növeli a feszültséget Délkelet-Ázsiában,­ vagy a legu­többi Camp­ David-i alku következményeivel, amelyek során igyekeznek­­ gondosan megkerülni a Közel-Kelet rendezésre váró feladatait. A szocialista országok kép­viselői azonban nemcsak egy reális helyzetértékelés igé­nyével léptek fel az ENSZ- ben, hanem megerősítették korábbi, konstruktív javasla­taikat s új kezdeményezése­ket tettek. Jól kiegészíthette az eddigi leszerelési indítvá­nyokat az­ a szovjet előter­jesztés, hogy biztosítsanak mindenirányú garanciákat az atomfegyverekkel nem rendelkező s a területükön atomfegyverzettel­­ állomásozó külföldi csapatokat sem el­fogadó országoknak. 271 MIRŐL FOLYNAK A SZOVJET—AMERIKAI TÁRGYALÁSOK? A New York-i üvegpalotá­ban — az ülésterem mellett — lázas munka folyik a kü­lönböző különtermekben, ká­vézókban, folyosókon, s fon­tos megbeszélések zajlanak az ENSZ-missziók épületeiben is. Sor került két hosszabb Gromikov Vance találkozóra, majd a szovjet külügymi­niszter Washingtonba utazott, hogy párbeszédet folytasson Carter elnökkel is. A fő téma változatlanul a SALT. Amennyiben hitelt lehet adni a kiszivárgott hí­reknek, a második stratégiai fegyverkorlátozási egyezmény szövege 95 százalékban már készen áll. Igaz, a megma­radt öt százalék nem egysze­rűen­ mennyiségi, hanem mi­nőségi problémát képez: új fegyverek végleges beillesz­tése, a rakétacsaládok kor­szerűsítésének kérdése, és hasonló témák várnak meg­oldásra. Ezen dolgoznak hét­ről hétre Genfben összeülő kiváló szakértők, legutóbb az amerikai delegáció vezetője, Wamke utazott Moszkvába, s most nyilván Gromiko tol­mácsolja majd a szovjet ál­láspontot. A derülátók úgy vélik, hogy még az idén tető alá lehetne hozni a megálla­podást, mások óvatosabbak, s utalnak rá, hogy immár négy esztendő telt el ered­ménytelenül a vlagyivosztoki keretszámok elfogadása óta. Előrejelzést adni nem lehet, hiszen amikor ezeket az új­ságpéldányokat nyomják még tanácskozhatnak Washing­tonban ... 3. MIT JELENT AZ ÚJABB FORDULÓ BÉCSBEN? A SALT a kérdések kérdé­se, hiszen a legérzékenyebb területen, a nukleáris fegy­verzet vonatkozásában nyitná meg a korlátozás, szabályo­zás és csökkentés útjait. A SALT azonban korántsem az egyetlen leszerelési téma, s ezért kísérte fokozott érdek­­lődés a bécsi haderő-csök­­kentési tárgyalások tizen­ha­­todik fordulójának megkez­ dését. A jó öt éve tartó megbe*­szélések keretében a szocia*­lista országok olyan új, kompromisszumos tervet ter­­jesztettek elő júniusban, amely magába foglalta a korábbi nyugati véleménye­­ket,­ ellenvetéseket is. Így a szocialista országok elfogad­ták azt a nyugati kívánsá­got, hogy a közép-európai stratégiai térségben mindkét katonai szövetség tagállamai azonos szintű fegyveres erők­kel rendelkezzenek, konkrét indítványokat tettek a hadi­­technika (páncélosok, repülő­gépek, atomrakéták) csök­kentésére, s ésszerű elképze­léseket vázoltak fel a részle­tes menetrendre. Közzétették a szükséges létszámadatokat is, amelyekből kiderülhetett, hogy a NATO és a Varsói Szerződés csapatkontingensei nagyjából azonosak az érin­tett térségben. Jogos volt a kíváncsiság tehát, hogy az eltelt gondol­kodási idő nyomán, milyen lesz a nyugati reagálás a szocialista javaslatokra. Az érdemi állásfoglalás egyelőre késik; úgy tűnik, hogy nyu­­­gati részről sem tagadhatják a szocialista tervek jelentő­ségét, ám a gyakorlati meg­egyezés elől kitérnek. RÉTI ERVIN Hat nap eseménykrónikája HÉTFŐ: Damaszkuszban közzé­teszik a Szilárdság Front nyolcpontos akcióprogram­­ját — r­ögtöni télú bírásko­dás Rhodesiában — Töme­ges letánoztatások, fokozó­­d­ó terror Nicaraguában KEDD: Folytatódik az általános vita az ENSZ közgyűlésé­ben, Gromiko szovjet kül­ügyminiszter felszólalása — Elhúzódó kormányválság Portugáliában SZERDA: Külügyminiszterünk, Pula Frigyes beszéde az ENSZ-ben.­­ Az izraeli parlament megszavazza a sínai települések felszámol­­ását CSÜTÖRTÖK: Brezsnyev ameri­­kai üzletembereket fogad­­ Carter sajtóértekezlete­n Bécsben megnyílik a had­erő-csökkentési tárgyalások 16. fordulója - Dél-Afriká­­ban Botha hadügyminisz­tert jelölik Forster helyére PÉNTEK: Huszonhat nappal trónralépése után meghalt I. János Pál pápa - A Biz­tonsági Tanács ENSZ-erö­­ket és -ellenőröket küld Namíbiába, a választások ellenőrzésére — A Francia KP Központi Bizottsága ülése SZOMBAT: A szovjet-amerikai külügyminiszteri tanácsko­zások után, Washingtonban Carter fogadta Gromiket — Apartheid-ellenes világ­konferencia az indiai fővá­rosban VASÄRNAP., 197*. OKTOBER L

Next