Csongrád Megyei Hírlap, 1979. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

Arányok és igények Szórakoztassa a művelődést NÉHA ELVETJÜK a sulykot, és hajla­mosak vagyunk túlerőltetni a nagyobb szellemi erőfeszítést követelő művelődési alkalmakat Pedig hát létezett-e, és léte­­sült-e ember, aki mindenben csak a filo­zofikus tartalmú alkotást keresi? Kiélezve: aki meg tud élni könnyedebb, pihentető időtöltés nélkül. Természetesen nem, hisz mindannyian érezzük, hogy a játék, a szó­rakozás, más szóval, az élményszerű, aktív pihenés napjaink elengedhetetlen része. Zenét hallgatunk, a művészi tartalom ke­resése nélkül, humoreszket olvasunk, hall­gatunk, nézünk, vagy éppen kirándulni in­dulunk — netán egy útleírás segítségével. Sokat vitatott kérdés, hogy a közműve­lődésben milyen rész jusson a szórakozás­nak, és megoszlanak a vélemények, miből mennyit kínáljon a művelődési ház. Egy bizonyos, hogy a művelődés fogalomköré­ből nem lehet kitagadni a szórakoztató műfajt, s erre a legkézenfekvőbb példa maga a közművelődési törvény. Rangot kapott a szórakoztatás, és ez nem kizá­rólag a csak erre hivatott intézmények feladata , hanem a művelődési házaké is. A tevékenységre és a helyes arányok­ra általános érvényű recept nincs. A kí­nálat egyensúlyát — az igényekkel össze­függésben —­ keresni kell! A pihentető idő­töltés túlzott hangsúlyozása éppúgy hibás kiindulópont, mint az operettet, magyar nótát, krimit és egyéb, „habkönnyűnek” ítélt műfajt száműző sznobizmus. Talán annyit nem árt hozzátenni, hogy a szóra­kozási igényeket igényesen kell kielégíte­ni. KÉTSÉGTELENÜL ezt hangsúlyozzák leginkább, megyénk bármelyik művelődési intézményében tájékozódunk is. A vásár­helyi Petőfi Sándor Művelődési Központ­ban különösen előtérbe helyezik az intéz­mény munkatársai az igényességet, hozzá­téve, hogy ebben nem mindig megfelelő partnerek a színházak, ORI-szervezők és műsorösszeátlitek, zenekarok és előadó­­művészek. A művelődési központ tevé­kenysége rendezvénycentrikus, amely részben a kisebb klubhelyiségek hiányával magyarázható. A színházi előadások, hang­versenyek, előadóestek, népdalestek már hagyományszerűen kapnak helyet a kíná­latban — és a könnyebb hangvételű, vala­mint a mélyebb tartalmú, gondolatgazda­­gabb műsor is ,több éves hagyományon alapulva, tudatosabb aránykeresés nélkül kerül a művelődési központ programjába. Nem kísérik figyelemmel, mennyire szó­rakoztatnak. Hosszas számlálgatással, kö­zös erővel derítettük ki, hogy a műsorok közel fele a szórakoztatást szolgálta. A SZÓRAKOZTATÓ és nevelő hatás legtöbbször párosul, a kettőt nem lehet mindig erőszakoltan különválasztani — és a kettő összefüggése egyazon műfajban egyúttal mérce is. A lényeg, hogy a tar­talmatlan, öncélú szórakoztatás ne kapjon teret — a vásárhelyi művelődési központ munkatársai ezt tartják fontosnak, helye­sen. Sokféle igényt elégítenek ki — külön említve, hogy például a színdarabok kö­zött több igényes prózát kérne a közönség — némileg az eddig bevált, sok éves ha­gyomány alapján, nem is keresve különö­sebben semmilyen számbeli arányt komoly és könnyűzenei koncert, operett és opera, dráma és komédia között. A végered­ményt kissé a véletlenszerűség és a szín­házi, valamint ORI-műsorszervezőkkel folytatott viták ilyen, vagy olyan kime­netele hozza. A szórakozásnak egyfajta, és eléggé el­terjedt formája, hogy valaki társaságba megy. Az együttlétnek, a közösségi élet­nek a közművelődés intézményei, köze­lebbről az ott működő klubok is jó le­hetőséget biztosítanak. Vásárhelyen, a mű­velődési központtal ellentétben, a HÓDI­KÖT művelődési házában nagy szerep jut a kisközösségeknek. A munkásművelődés feladataira koncentráló Intézményben úgy tartják, hogy tevékenységükben hozzáve­tőlegesen egynegyed rész legyen a szóra­koztatás. Az oktatásra és nevelésre na­gyobb súlyt helyezve — évenként egy-két szórakoztató irodalmi estet rendeznek, népdalénekeseket hívnak — energiájuk nagyobb részét az ismeretterjesztésre, okta­tásra, munkásakadémiák szervezésére for­dítják A MŰVELŐDÉSI HÁZBAN működő if­júsági klubba jórészt szórakozni járnak a fiatalok , táncolnak, zenét hallgatnak, já­tékos vetélkedőket tartanak és spontán módon játszanak. Mindez jól megfér a „komolyabb” programokkal, filmtörténeti sorozattal, vagy képzőművészekkel való találkozókkal. A szocialista brigádok klubjában fordított a helyzet: a minden­kori kötött program, a munkásakadémia előadásai kevés lehetőséget teremtenek az oldott együttlétre, a szórakoztató, pihen­tető időtöltésre. Nem véletlenül vetették fel legutóbb a brigádklub tagjai: meg­hívhatnák vendégül egyszer a porcelán­­gyár citerazenekarát. Természetes, hogy a művelődési házban az idén már jobban odafigyelnek a szórakozási igényekre. Ér­demes másutt is átgondolni, miből mennyit nyújtson a művelődési ház — összhangot találva az igények ás arányok között. BECSEI PÉTER SZERDA, 19391. JANUÁR 11. ) Szombat - vasárnap két kiállítást nyitnak Vásárhelyen A hét végén két kiállítás is nyílik Vásárhelyen. A Lu­mumba utcai Medgyessy Te­remben Fűtz Veronika szob­rászművész alkotásait mutat­ják­ be; szombaton délután 5 órakor Tóth Sándor szobrász­művész mond megnyitó be­szédet. Vasárnap déli 12 órára a Tornyai János Múzeum eme­leti kiállítótermébe invitálja meghívó az­ érdeklődőket. A Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum Baráti Körének helyi csoportja ezúttal Vásárhelyi térképek címmel rendez ki­állítást. Módosult az időpont Vásárhelyen, a III. kerü­leti pártházban február 5-re hirdetett városkörzeti tanács­kozás időpontja módosult: a korábban lapunk által közölt este 6 óra helyett délután 5 órakor kezdődik a rendez­vény, melyen dr. Csatordai Antal tanácselnök tájékoz­tatja a kerület lakosait ak­tuális várospolitikai kérdé­sekről. Növénymagvak a világ minden tájára A Szombathely határában levő kánoni arborétumban befejezték az ősszel gyűjtött magvak tasakolását. Az ar­borétum több mit 600 bota­nikus kerttel, tudományos ku­tatóintézettel, nemzeti park­­lcat tart kapcsolatot, s min­den évben ilyenkor bonyolít­ják le a magcserét. Az idén a növénykertben gyűjt­ött és gondosan sasakolt több mint 300 fajta magból a világ min­den tájára, 635 címre küldtek egy-egy csomagot. IBMN 0133-0013 Brigád és újítás A négy-ötezer forintok története Kiáll IBS és sokan csodál­ni cs tlta­koznak rajta: hogy tudott a METRIPOND Mérleggyár olyan sok fiatal, tehetséges műszaki embert összegyűjteni? A rosszmájú­­ak, persze, másképp közelí­tenek, azt mondják, nem értik, mitől lettek azok ott Vásárhelyen olyan nagyok? Akár így, akár úgy néz­­zük a dolgot, az okát csak azok tudják megmagyaráz­ni, akik valamikor odaszer­ződtek, a azóta sem kíván­koztak másfelé. Mint példá­ul Benkő István tervező, a rendszertervezési osztály munkatársa. A Libella szo­cialista brigád vezetője, azé a brigádé, amelyik elfoga­dott és bevezetett újításairól híres. A libella egyébként egy vízszintbeállító műszerke a közértmérlegeknél. Nyilván nem véletlenül választották ezt a nevet... Ahlin? h0gy * brigád Hu­llef­­ újító tevékeny­ségéről beszéljünk — mond­ja Benkő István —, tudni kell: többfajta újításról le­het szó a mérlegek vonat­kozásában. Vannak olyanok, amelyek bevezetése után fo­rintra pontosan ki lehet szá­molni az általuk megtakarí­tott pénzösszeg nagyságát. A többinél, amik az üzembiz­tonságot, a mérlegek minő­ségét javítják, csak az derül ki, hogy kevesebb a panasz, kevesebb a garanciális sze­relőmunkát kérő hibabeje­lentés. Ezek hasznát csak hosszabb távon érzékeli a cég abból hogy újabb Part­nerek jelentkeznek, vagy több mérleget rendelnek azok, akik eddig le a MET­­RIPOND-tól vásároltak. 111 Ili típusú erőmérő­­■*£ U­ cellabeépítések, ame­lyek a mérőműszer felé a terheléssel arányos villamos­jeleket szolgáltatják, a mér­legek pontosságát, üzembiz­tonságát javítják. Az újító a Libella szocialista brigád. 1973. ^ - NilMlf Pénzben mind­­nogy ez mennyi? Nem gazdagszunk meg belőle. Az a frappáns kifejezés erre, hogy úgynevezett eszmei dí­jat adnak az újításainkért. Négy-öt, esetleg 10 ezer fo­rintot. Tíz­ezer alatt osz­tunk, mindenki megkapja a maga részét, tízezer fölött pedig egy összegben a kita­láló teheti zsebre a pénzt. De ilyen csak kétszer fordult elő az utóbbi öt év alatt. S ezzel tulajdonképpen már ki is mondtam a lényeget: csak addig mondhatja valaki a sajátjának az újítást, amíg ki nem bökte az ötletét. At­tól kezdve ugyanis közösen dolgozunk rajta, igazi csa­patmunkában. Ha már együtt vagyunk, élünk is a lehetőséggel, hogy a sok „nagyokos" összeadhatja, amije van: az eszét a nér­egek ségeinél a korábban hegesztett eljárás­sal készült alkatrészek önt­vényekkel helyettesíthetők, s így jelentős forgácsoló ka­pacitást lehet megtakarítani. Az újítás a Libella szocialis­ta brigádé, 1977-ből. A­ ­fle­­­tbar­d vagyunk, 1870-ben alakul­tunk. Általában ekörül mo­zog a létszámunk, de vol­tunk már többen is. Nem akadályozzuk az osztályon dolgozó munkatársakat a be­lépésben, huszonnyolcan szo­rongunk itt egyébként, aki letesz annyit az asztalra, amennyit a brigádtagok, azt bármikor felvesszük. A nyolc év alatt négyszer voltunk aranykoszorúsok, az utóbbi három évben pedig vala­hogy úgy jött ki a lépés, hogy csak a második helyen végeztünk. Párszor már megpályáztuk a Vállalat Ki­váló Brigádja címet, de ed­dig mindannyiszor fizikai dolgozó brigádé lett az elis­merés. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem tört le bennünket. Nagyon el voltunk keseredve. S mind­ez azért, mert sokan túlsá­gosan is mereven kezelik a brigádmozgalmat. Pedig ál­lítom, hogy felesleges ez a megkülönböztetés. Mi is tet­tünk annyi jót a vállalatnak, mint a kétkezi munkások. Nem az emberek ellen be­szélek, hiszen mindenki megmondhatja: egy osztály sincs olyan közvetlen kap­csolatban a fizikai állomány­ban dolgozókkal, mint mi. Nélkülözhetetlenek vagyunk egymás számára, mi meg­tervezzük a gyártmányokat, ők megcsinálják. Szerencsé­re, hamar túltettük magun­kat az ehhez hasonló lelki válságokon, és dolgozunk tovább. Probléma mindenütt van elég... Cople a tartálymérlegekbe Lm­­ beszerelhető maxi­mum minimummérő beker­­­esések Mak a használónak a mérési intervallum alsó és felső pontját. A Libella szo­cialista brigád „találmányát­’ 1978-ban kezdte el gyártani a METRIPOND Mérleggyár. Á­m­lla iu­l beszéljünk az újításokról, amik tényleg híressé tettek ben­nünket. Egy-egy „kitaláci­­ónk” aránylag rövid idő alatt lefut. Azért dolgozunk rajtuk többen, mert sok em­ber véleménye kell hozzá. Beadjuk a főnökségnek, mindig a saját nevem alatt, s hogy elfogadják-e vagy sem, az általában két hóna­­­­pon belül elrendeződik. Évente olyan 8—10 újítást adunk be,­ körülbelül hatot bevezetnek, a pénzen pedig, ahogy már mondtam, elosz­tozunk. A volt főosztályve­zetőnknek, Körmöczy And­rásnak fogadták el eddig a legtöbb javaslatát. A mű­szaki igazgatósággal jó vi­szonyban vagyunk, pénzt is adnak, amennyit tudnak. Persze, félreértés ne essék nem azért dolgozunk, mert ha ötezer forintot elosztunk tizennéggyel, nem sok jut egynek. Szeretjük a szak­mánkat, a vállalatot, amely hagy bennünket dolgozni. Tudja, milyen fontos ez? Hogy a valamit akaró em­bereknek nem próbálták le­törni a „szarvait"? Hát ennyi az egész, ezért vagyok már egyfolytában húsz éve a cégnél. És még valami: igyekszünk egymást szinten tartani, hogy legalább a ne­vünkhöz tartsuk magun­kat... — mondja Benkő István.A A programozó korábban importból beszerezhető al­katrészei magyar gyártmá­nyú Integrált áramkörökre cserélhetők ki. Az újítást nemrég adta be a T­ibetlt ■ociali-'n b'i«'-* FEKETE KLÁRA ,,Segítsük egymást, szomszédi" Két vásárhelyi tsz együttmű­küldése Jó négy kilométer hosz­­szan szalad közös mezsgyén a vásárhelyi Dózsa és a Má­jus I Tsz határa. A csomor­­kányi, a kútvölgyi részen találkoznak a földek, s az utóbbi időben egyre sűrűb­ben a gazdák is. Hosszabb lélegzetű termelési együtt­működésre határozták el ma­gukat. Szántástól aratásig hol az egyik, hol a másik gazdaság földjén dolgoznak. Ahol a legsürgetőbb a ten­nivaló. A csomorkányi kövesút is szinte köldökzsinórként köti össze a két szövetkezetet. Ha a Május 1 Tsz tagjai mennek a határba, a Dó­zsa Tsz központja, majorja előtt visz el utuk, ha a Dó­zsa Tsz tagjai indulnak a földekre, mindig a Május 1. Tsz felé tartanak. A nagy erőgépek, kombájnok átirá­nyításához sem kell más tsz földjeit kerülgetni; ha egy dűlőúton átmegy a gép, már­is a szomszédban folytathat­ja a szántást, az aratást Hasonló profillal könnyen megy a termelési szomszédolás a két tsz-ben, mert teljesen egyező a ter­mékszerkezet. Egyaránt a búza, a kukorica, s néhány takarmánynövény alkotja a növénytermesztés gerincét, az állattenyésztésben viszont a szarvasmarhával, a sertéssel foglalkoznak. Hasonlóak te­hát a szakmai problémák, feladatok, és egyeztethetők a tennivalók. Alkalmi segítséget már egy fél évtizeddel ezelőtt is nyújtott egymásnak a két szövetkezet. Ha nem volt pótalkatrész, a traktorhoz, a kombájnhoz, az anyagbeszer­zők szétnéztek a szomszéd raktárában is. A közgyűlé­sek idején e két szövetkezet teherautói együtt hordták a határból a tagságot a Béke Szállóhoz, vagy valamelyik mozihoz, mert egy szövet­kezetnek nem volt kellő számú járműve, a tagok be­szállításához. Amikor vi­szont két lánctalpas traktort vásárolt a Dózsa Tsz, jutott ideje a gépeknek arra, hogy a Május 1-ben fejezzék be a téli mélyszántást. Külön program szerint senki sem egyengette az együttműködés útját; ha úgy hozta a szükség, a vezetők átruccantak a szomszédba és kérték, segítsetek már rajtunk, mert másként nem boldogulunk..." Közös terményszárítók Sokszor kísérik váratlan esőzések az aratást, az őszi termények betakarítását, ilyenkor nagy szükség van a szárítókra. A múlt év őszén például a két tsz ku­koricájából nem kevesebb, mint 17 ezer 828 mázsa vi­zet kellett elpárologtatni ah­hoz, hogy biztonságosan el­raktározhassák a termést. A sok évi átlagnál jóval ma­gasabb volt a kukorica víz­tartalma, s ezt jól mutatja az a statisztika is, hogy a Dózsa Tsz-ből 50 ezer má­zsa tengeri került a szárí­tóba, és ebből 13 ezer má­zsa víz párolgott el. Nehéz lenne megsaccolni, hogy mekkora veszteség ke­letkezik a tárolásnál, ha nem hozzák az elmúlt év nyarán tető alá a két tsz közös létesítményeként a bá­bolnai típusú szárítót. A magas nedvességtartalommal elraktározott kukorica gyor­san elromlik, bepenészedik, s hiába üzemeltetik a há­rom kisteljesítményű Sirok­kó szárítót is, ha a napi ka­pacitás messze alatta marad a szükségesnek. A 12 millió forinttal felépült, óránként 15 tonnás teljesítménnyel dolgozó szárítóüzemben vi­szont csaknem a tengeri be­takarításával egyidőben be­fejeződött a szárítás. A közös beruházáshoz az mentett leanagyobb ösztön­zést, hagy külön külön az ] -'•­yjt- nek sem volt pén­­­­ze az üzem megépítésére. Együtt viszont — némi ál­lami hitellel és támogatás­sal — gyorsan tető alá hoz­ták. Ez a sikeres együttmű­ködés olyan gondolatot éb­resztett a két szövetkezet vezető testületében, hogy to­vább kell lépni — főleg a gépesítés területén — a kooperációval. S az elmúlt hónapokban együttes tervet dolgoztak ki a gépi-műszaki felszerelés fejlesztésére. Komplett gépsorokkal Az idei esztendőre vonat­kozó gépbeszerzési terv ki­dolgozásánál úgy tekintet­ték a szövetkezetek birto­kát, mintha az ténylegesen közös lenne. Felmérték, hogy a papíron összevont traktor- és munkagépparknál hol vannak a szűk keresztmet­szetek, milyen típusú és tel­jesítményű gépet kell vásá­rolni a talaj-előkészítéshez, a vetéshez, a betakarításhoz. Így igényelt a Dózsa Tsz egy Claas-dominátort, a Má­jus I Tsz nagy teljesítmé­nyű vetőgépeket, amelyek vontatásához rendelkezésre állnak a nagy teljesítményű erőgépek. Szerv­es trágyaszó­róra nincs szükség, mert már az ősszel is a Dózsa Tsz trágyaszórói dolgoztak a Május 1-ben. Silózógépei vi­szont olyat vesznek, amely nemcsak a két szövetkezet­ben, hanem a vásárhelyi Vö­rös Csillag, s a mártélyi Fürst Tsz-ben is elvégzi a silózást. Ez a berendezés ugyanis szezonjellegű és egy­két gazdaság nem tudja ki­használni kapacitását. A gépbeszerzési kooperá­ció lényege, hogy a vetés idején is az erők összevoná­sával, a gépsorok komplettí­­rozásával mindkét tsz-ben két-három hét leforgáséval földbe kerüljön a mag. ősz­szel és tavasszal mintegy 2— 2000 hektár vetésterületen. Korábban egy hónapig is dolgoztak a vetőgépek a táblákon. Az együttműködés tényle­gesen tervszerű, az elmúlt év nyarán első ízben elké­szítették a közös kampány­tervet a betakarításra, ken­deraratásra, a szervestrágyá­zásra, a silózásra, az őszi munkákra. S a termelési se­gítség díjtételei egyik szö­vetkezetben sem szolgálták a tsz meggazdagodását, min­den munkát önköltségi áron számolnak el. Normálhektá­ronként 200 forintos átlag­­költséggel. Következik a gépjavító üzem Az eddigi együttműködés kedvező tapasztalatai olyan meggondolásokra késztették a két tsz vezető testületeit, gazdatársadalmát, hogy ér­demes továbbfejleszteni, ki­terjeszteni az anyagi, szel­lemi kooperációt. Nagy ráfi­zetés például mindkét he­lyen fenntartani külön al­katrészraktárat, gépjavító, szervizműhelyt, amikor ha­sonló típusú gépeket kell javítani, üzemben tartani. A legújabb döntés szerint már az idén megkezdődik a közös gépjavító műhely ter­vezése, s már meg is kapta a megbízást az AGROBER. A korszerű szerelőműhely a Dózsa Tsz I-es üzemegysé­gében kap helyet. Jövőre kezdik meg az építkezést, a szerelő-, a karbantartó mű­hely, az egyéb kisegítő üzemrészek és a közös al­katrészraktár építését. Ké­zenfekvő, hogy az eddiginél kevesebb szerelővel s alkat­részkészlettel tartják karban a két szövetkezet egész gép­parkját. A két vásárhelyi szövet­kezet esetében kimondottan egyszerű gazdasági, termelési együttműködésről van szó, a meglevő adottságok telje­sebb hasznosítására. Gya­­korlatilag tehát szervezeti önvallóság mellett is n»gy fogos r •■»ín»V* i—. * -z^r, ontivot c­éré TÓTH ó 5

Next