Csongrád Megyei Hírlap, 1979. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

2 Nemzeti erőfeszítéseinkkel a nemzetközi haladást is szolgáljuk Vas János beszéde a rádióban és a televízióban Vas János, a SZOT titkára a Kossuth rádióban és a televízióban hétfőn este ünnepi köszöntőt mondott, melyet az alábbiakban adunk közre: — A proletár nemzetköziség ünnepe alkalmából — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében — tisztelettel és szeretettel köszöntöm hazánk dolgozóit, a szocializmus építésében nemzeti egységbe forrott népünket — kezdte beszédét, majd egyebek közt hangoztatta: — Kilencven esztendeje, hogy május elseje a munkásosztály, a dolgozók nemzetközi ünnepe. — Május elsejét, ezt a harci napot mindig az jellemezte, hogy a közös nagy eszmék és az időszerű feladatok jegyében zajlott. Ez adta meg a jelentőségét, ez magyarázza messzegyűrűző hatását, ezért érvényesül ma is mozgatóereje. A májusi seregszemle újra és újra erőt ad, bizakodást áraszt, hogy szembenézzünk a valósággal, hogy kötelezettségeink teljesítéséhez serkentést és derűlátást kapjunk. Hiszen május elseje hangulata elsősorban a dolgozók együttes erejébe vetett töretlen bizalom. — Elődeink munkát és kenyeret követeltek, a puszta megélhetésért küzdöttek. A mi jelszavunk a becsületesen, szocialista módon végzett munka. Tudjuk, hogy a tőkés országokban van munkanélküliség. Nálunk nyitva áll az érvényesülés útja az alkotó, dolgos kéz, a teremtő ész előtt. Amit a szocializmus építése során elértünk, azt a teremtő munkának köszönhetjük. Ez ad mindenkor megbízható alapot társadalmi céljaink megvalósításához. A dolgozók tenniakarásából született tömegméretű vállalások és teljesítések mutatják a szocialista módon végzett munka óriási alkotó erejét. Mind többen, a munkaköri kötelezettségen túl, önként és öntudatból cselekednek a közös célok érdekében. Nagyra becsüljük azokat, akiknek törekvése arra irányul, hogy többek legyenek tegnapi önmaguknál, akik többet akarnak tudni, hozzáértőbben akarnak dolgozni, akik szocialista emberhez méltóan akarnak élni. A munka ünnepén újra átgondoljuk tennivalóinkat, dolgainkat. Elkötelezzük magunkat, hogy töretlenül folytatjuk hazánkban a szocializmus építését, gyarapítjuk erőinket, és ugyanakkor felszámoljuk gyengeségeinket, kijavítjuk hibáinkat. Ha mindezt célunkhoz, a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez mérjük, akkor látjuk, hogy még mennyi a dolgunk. Ez konkrét feladatot ró minden dolgozóra,... a minisztériumoktól a műhelyekig. Együttes erőfeszítésre van szükség, hogy elhárítsuk a külső körülményekből és matreák fogyatékosságaiból fakadó nehézségeinket. Május elseje alkalmából is szólnunk kell erről, hiszen amájusi gondolat egyik lényeges mondanivalója az összefogás, az az együttes cselekvés. Saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy az összefogásnak mindig van értelme, ereje és eredménye. Nemzetközi méretekben ugyancsak összefogásra, együttes cselekvésre, szolidaritásra van szükség. Ezt a készségünket fejezzük, ki, amikor az ünnepi felvonulásokon magasra emeljük a munkás nemzetköziség vörös zászlaját és a hazafiság pirosfehér-zöld lobogóját. Nemzeti erőfeszítéseinkkel a nemzetközi haladást is szolgáljuk. Kifejezzük szolidaritásunkat a tőkés országokban harcoló munkástestvéreinkkel, a fejlődő országokkal, akik a valódi függetlenségért, faji egyenlőségért vívják harcukat. Azt üzenjük nekik, hogy számíthatnak szolidaritásunkra, erőnkhöz mérten teljesítjük, amit vállaltunk, ami a küldetésünk. — Köszöntjük a szocialista közösség országainak dolgozóit, akikkel a célok és eszmék azonossága köt össze bennünket. Köszöntjük a szovjet embereket, akik megannyi dicső példáját adták és adják a nemzetközi szolidaritásnak, a társadalmi haladásért vállalt áldozatos helytállásnak. Együtt küzdünk azért, hogy az enyhülés ellenségei ne fordíthassák vissza azt az irányzatot, amelynek határköve a helsinki okmány aláírása volt. Együtt munkálkodunk azon, hogy a politikai enyhülés tartós maradjon, a békés egymás mellett élés eszméje terjedjen ki más földrészekre is. Kövesse a fegyverkezési hajsza csökkenése, majd megszűnése, kövesse a leszerelés, valósuljon meg az európai biztonság és az egész világ békéje. A világ munkásaival, haladó és békeszerető erőivel mi is azért küzdünk, hogy az imperialista és a háborús erőket visszavonulásra, tárgyalásra kényszerítsük. Ahol pedig az agresszor nem vonul vissza önszántából, ott a hősi védelem és a nemzetközi összefogás készteti visszavonulásra, mint ezt Vietnam példája is bizonyítja. Május elsején a dolgozók nemzetközi összefogásának gondolata járja be a földkerekséget. Jólesik a tudat, hogy mi már a létező szocializmusról, a felszabadult alkotó munka eredményeiről és bensőkből fakadó szolidaritásunkról üzenhetünk. Mi is kapunk hasonló üzeneteket, velünk is szolidárisak a dolgozók a világ minden táján. Az összefogás, a proletár internacionalizmus gondolata kötelezzen mindenkit szocialista eszméink gyakorlati -valóraváltására," a szocializmus építésében való helytállásra. " - , . ■Kívánom, hogy a következő hétköznapok mr m mindannyian találják meg az alkotó munka semmivel sem pótolható örömét, egyéni és családi boldogulásukat. (MTI) Az újszegedi majális, az a rengetegség, az a hatalmas sürgés-forgás, ami jószerével már a délelőtti nagygyűléssel egy időben elkezdődött most is, egy kenderipari ismerős mondta, hogy azért jött egyenest ide otthonról, mert később nem könnyű helyet foglalni. A sor mellett. * Utcakarbantartó mondta, hogy az újszegedi majálisról a másnapi hajnal mesélhet legtöbbet— De hiszen akkor már nincs ott senki. — Amit otthagynak, az mesél. Tényleg bőséggel „hallani” a mesét: arról, hogy mit csinált a majálisi nép, mit fogyasztott, miféle korosztályok lehettek az újszegedi liget fái alatt? És a kedv. Hiába a hideg szél, a néha megcsepergősödő tavaszi ég, itt a ligetben igazi népünnepség zajlik ilyenkor. Itt-ott túláradóan, mint délután három körül a könyváruda közelében, ahol két ifjú egymás után vagdosta aszfalthoz az üres söröspalackokat, míg néhány józanabb járókelő oda nem ment. — Abbahagyjátok, vagy beleültök? Telve gyerekkel a liget. * Miért is ne? A vidámságé ez a nap. A játékoké. Országos vurslinak beillő a hangulat. A Vidám Park játszóeszközei kevésnek bizonyultak. Százméteres sorok álltak a pénztárak meg a forgóhinta, a hullámvasút s a többi előtt. Még jó, hogy kiülhetett ide a fák alá megannyi másféle, magánhintás, lövöldés, játékárus. Csalja őket a ... népesedési politika meganynyi eredménye. A gyereksereg, Szuleiman Resanné keleti édesség-készítő boltjában négyen-öten serénykednek, még sem győzik. Bálint Antalné aprócikksátra előtt sem ritkul a vendég még este sem. Török Károly vásárhelyi kiskereskedő cserépkorsói kevésbé kelnek, amikor éppen ott vagyok. — Minek a korsó? — mondja egy férfi, és a célszerűségre figyelmeztet: — Söröskupa nincs? * A söré a szó. Persze, komoly témát is elvisel az. Kéziszerszámgyáriak csoportját lelem egy tisztáson. Már jó Újszegem majális hangulatban. Ifj. Farkas Bélát, Nyíri István villanyszerelőt mutatja be a legidősebbik, Farkas Béla nyugdíjas gépkocsivezető. És Molnár Istvánt szólítják elő. Kórusban dicsérik: igazi szerszámkészítő az öreg. Nyugdíjas mór, de amikor hívják, mindig kéznél van. És a májusi ünneplés az mindig együtt. — Mindig együtt és mindig itt — mosolyog rám a nyugdíjas szerszámlakatos. , — Miért? — kérdezek rá, és először nevetve a sörösüveget mutatja, majd meggondolja magát. Valami más is eszébe jut. Valami fontosat mondana, mert felemelt kezével csendet int. — A termelés rendben ám Arról is nyugodtan beszélhetünk itten. Mintha ünnepi értekezletre cseppentünk volna egy pillanatra, kórusban sorolják a Vidám melóscimborák, mi a gyár képe: az exportterv teljesítve, a többi is megy. Nemzetközi az ünnep. A jelszavakban is, a majálisi forgatagban is az. Külországiakkal találkozunk léptennyomon. Egy paraszt szomszéd kortyolja a sört közel a szerszámgyáriakhoz. — Husvár Miklós — mutatkozik be — ,feleségemmel jöttünk át innét, Horgosról. Majd minden május elsején átjövünk. Megyünk is vissza mindjárt, mert ugyan nálunk még másodika is ünnep, de... nem nekünk, magánföldműveseknek, mert nálunk sok a dolog. Csak fülel mellettem Rozsnyai Antal, majd széles jókedvvel mutat körül — szép, kedves ez a május elseje. Én a csengelei Aranyhomok Tsz tagja vagyok, nyugdíjas fogatos, bejöttem most is a városba feleségemmel, három unokámmal, lányommal, vejemmel. Nemzetközi vita színhelye a majális. Ki, mint él, úgy beszél. Megszólal a messzi Mongólia két küldötte is. Ajuszava Cendszüren és Szanzsa Zorig diákok Szegeden. Azt mondják, itt készülnek az életre. Élelmiszeripari üzemben dolgoznak majd, hogy olyan ielyen minden, mint itt. Legyen, olyan! Erre üríti söröspalackját három afrikai fiatal is. Nem a nevüket mondják, hanem azt, mivel foglalkoznak. Sorban: Villamosmérnök, geológus, építész. Ghánából. — Ott milyenek a májusok? — Meri már ünnep a május elseje otthon is. Ünnep. Béke. Feltűnit a józan tétlenség a forgatagban. Islopott, farmeres lányok, ifjak állnak a sörös büfé előtt, szemükben kőbányai fény, s közben mosolyogva néz rájuk egy öreg, Búza István, jegyezem a nevét, amint bemutatkozunk s kérdem, miért áll olyan szerényen a hangos ünneplés közepén, hiszen lakodalom ez. — Kislányomat jöttem meglátogatni Baksról — válaszol, és a sörpult mögött izzadó fiatal párra mutat. — Lányom, vejem. Kubikos vagyok. — Elhallgat a kubikos, és sajnálkozóan csóválja a fejét. Szomorúan. — Reggel óta itt állok, csak épp hogy köszönni tudtak, annyi a dolguk. Még enni sem volt idejük. Kértek, hogy álljak ide a sátor elé, a pult végibe figyelni, hidba valaki leírta. Elköszönőben látom, hogy a kubikos ünneplő kabátjának hajtókáján a kiválóak ősilagát viseli. Talán gyengül a szemem? Az egész májusi, majálisi emberrengetegben nem láttam több kitüntetést a melleken. Remek hangulatban telt a majális, de... szülj már a liget. Nem is egyértelműen tetszik a régies hagyomány. De helyben kell hagynom utolsó nyilatkozóm véleményét: — Semmi baj: fél kiló sült kolbász benn van, smeg sör vagy öt üveggel. Kár, hogy csak egy nap május elseje. KACZOR ISTVÁN * rációt a sportolók menete követte: a HVSE és HMSE, valamint a többi egyesület képviselői haladtak el. A munkahelyek kollektíváinak hatalmas felvonulása közben kiderült az idő és sütött már a nap is; a mintegy 70 vállalatot, szövetkezetet és intézményt képviselő felvonuló egységek közt számos most kitüntetett kollektíva menetelt, így a Főiskolai Tangazdaság, az Alföldi Porcelángyár dolgozói, valamint az építőipari szövetkezet és az Elektrofém Isz tagsága. A tribün előtt elvonulókat a hangszórón át sorra köszöntötték, kiemelve kollektívánként az elmúlt esztendő munkasikereit. a munkában élenjáró dolgozók A közel 20 ezernyi felvonult és adó színpompás áradat fél 12 tájban ért véget: a hatalmas tömegű nézőközönség között — bezárva a demonstrációt — hagyományosan ismét a lótenyésztő szakcsoport fogatai gördültek el. Hamarosan zsúfolásig megtelt a piactér és a stadion környéke — a délutáni majális két színhelye. Makó Makón, a Szegedi és a Gőzmalom utcák találkozásánál felépített dísztribünön a seregszemle díszelnökségében foglalt helyet Gyárfás Mihály, a megyei pártbizottság titkára, dr. Varga Dezső, a makói városi pártbizottság első titkára, Szabó Jánosné, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Forgó István, a városi tanács elnöke, valamint a város társadalmi, s közéleti vezető testületeinek képviselői. vészi jó ízléssel megalkotott díszletei szépen szimbolizálták azt, hogy 1979 nemzetközi gyermekév. A makóiak összességében mintegy 18 ezres menete nagyszerűen demonstrálta a város dolgozóinak jó hangulatát, tettrekészségét. Ugyanakkor látványos számadás volt arról, hogy melyik gyár, melyik mezőgazdasági nagyüzem, intézmény miként teljesítette az 1978-as népgazdasági tervekből a rája eső részt, és mit vállaltak a népgazdaság idei fejlesztési terveinek maradéktalan teljesítéséből Negyed 12 körül az utolsó köszöntés is elhangzott a tribünről. S közben az idő is mind kellemesebbre fordult. Immár ragyogó napsütésben érkeztek ki az emberek a Maros-parti ligetbe, illetve az üdülőtelepre, ahol a vidám, önfeledt majális minden kelléke együtt volt Hasonlóan harcos, szocialista öntudatot sugárzó és vidám majálisok zajlottak le a Makóhoz tartozó város környéki községekben is. Mindenütt ott voltak a felvonuló menetben a városi pártbizottság képviselői. S még számos megnyilvánulásban jutott kifejezésre, hogy az utóbb lezajlott területi átszervezéssel ismét sokat erősödött a város és a falvak kapcsolata. Szentes Szentesen, a Kossuth tér sarkán kialakított és zászlókba burkolt emelvényen foglalt helyet a május elsejei ünnepség elnöksége. dr. Koncz János, a megyei párt(Folytatás a 3. oldalon.) - Május elsejei ünnepségek megyénkben Megyénkben, a hagyományokhoz híven, színpompás politikai demonstráció volt ezúttal is a májusi menet: kiállás a béke és a haladás ügye mellett, s a proletár nemzetköziség, a szolidaritás erőteljes kinyilvánítása. Vásárhely impozáns felvonulással és vidám majálissal köszöntötte az idén is Hódmezővásárhely lakossága a munkásosztály nemzetközi ünnepét. A májusi menet pontosan 3 órakor indul el, élen a díszegyenruhás honvédzenekarral. Az ünnepi elnökségben ott volt Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Szalontai József, a városi pártbizottság első titkára, dr. Petrik István, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Csatordai Antal, a városi tanács elnöke, Papp Gy. Lászlóné országgyűlési képviselő, valamint párt- és állami szervek más tisztségviselői, társadalmi és tömegszervezetek vezetői, a munkásmozgalom veteránjai, továbbá a termelőmunkában kimagasló eredményekért nemrég kitüntetett dolgozók, illetve kitüntetett szocialista kollektívák képviselői. A hangszórók elsőként Vásárhely tanulóifjúságának felvonuló seregét köszöntötték, akiknek sorait az Ifjú Gárda díszegységei előzték meg. Az általános iskolások zászlókat, transzparenseket magasba emelő csapatait az 5 középiskola és a szakmunkásképző diákserege követte léggömb-, zászló- és májusfarengeteg alatt. Utánuk a főiskola állattenyésztő karának hallgatói meneteltek, miközben a hangszórók megállás nélkül sorolták azoknak a diákoknak a nevét, akik sportban, tanulmányi versenyekben, kulturális rendezvényeken iskolájuk hírnevét öregbítették. A vidám és színes diákdemonst Az idén is — mint tavaly — az ünnepi menetet a munkásmozgalom régi harcosai nyitották meg. Igaz István, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulajdonosa volt az első zászlóvivő, őt követően immár valóságot zászlóerdők alatt érkeztek a tanulófiatalok, majd pedig az üzemek, közintézményeik munkásmenetet. Az ifjúság mintegy 4 ezres menetének sok-sok mű A vásárhelyi felvonulók egy csoportja Makón a Szegedi és a Gőzmalom utcák találkozásánál díszelnökség fogadta a májusi menetet CSÜTÖRTÖK, 1979. MÁJUS 3.