Csongrád Megyei Hírlap, 1979. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-03 / 101. szám

2 Nemzeti erőfeszítéseinkkel a nemzetközi haladást is szolgáljuk Vas János beszéde a rádióban és a televízióban Vas János, a SZOT titkára a Kossuth rádióban és a televízióban hétfőn este ünnepi köszöntőt mondott, melyet az alábbiakban adunk közre: — A proletár nemzetköziség ünnepe al­kalmából — a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa nevében — tisztelettel és szeretettel köszöntöm hazánk dolgozóit, a szocializmus építésében nem­zeti egységbe forrott népünket — kezdte beszédét, majd egyebek közt hangoztatta: — Kilencven esztendeje, hogy május el­seje a munkásosztály, a dolgozók nemzet­közi ünnepe. — Május elsejét, ezt a harci napot mindig az jellemezte, hogy a közös nagy eszmék és az időszerű feladatok jegyében zajlott. Ez adta meg a jelentőségét, ez magyarázza messzegyűrűző hatását, ezért érvényesül ma is mozgatóereje. A májusi seregszemle újra és újra erőt ad, bizakodást áraszt, hogy szembenézzünk a valósággal, hogy kötelezettségeink teljesítéséhez serken­tést és derűlátást kapjunk. Hiszen május elseje hangulata elsősorban a dolgozók együttes erejébe vetett töretlen bizalom. — Elődeink munkát és kenyeret köve­teltek, a puszta megélhetésért küzdöttek. A mi jelszavunk a becsületesen, szocia­lista módon végzett munka. Tudjuk, hogy a tőkés országokban van munkanélküliség. Nálunk nyitva áll az érvényesülés útja az alkotó, dolgos kéz, a teremtő ész előtt.­­ Amit a szocializmus építése során el­értünk, azt a teremtő munkának köszön­hetjük. Ez ad mindenkor megbízható ala­pot társadalmi céljaink megvalósításához. A dolgozók tenniakarásából született tö­megméretű vállalások és teljesítések mu­tatják a szocialista módon végzett munka óriási­ alkotó erejét. Mind többen, a mun­kaköri kötelezettségen túl, önként és ön­tudatból cselekednek a közös célok érde­kében. Nagyra becsüljük azokat, akiknek törekvése arra irányul, hogy többek le­gyenek tegnapi önmaguknál, akik többet akarnak tudni, hozzáértőbben akarnak dol­gozni, akik szocialista emberhez méltóan akarnak élni.­­ A munka ünnepén újra átgondoljuk tennivalóinkat, dolgainkat. Elkötelezzük magunkat, hogy töretlenül folytatjuk ha­zánkban a szocializmus építését, gyarapít­juk erőinket, és ugyanakkor felszámoljuk gyengeségeinket, kijavítjuk hibáinkat. Ha mindezt célunkhoz, a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez mérjük, akkor látjuk, hogy még mennyi a dolgunk. Ez konkrét feladatot ró minden dolgozóra,... a minisztériumoktól a műhelyekig. Egy­üttes erőfeszítésre van szükség, hogy elhárítsuk a külső körülményekből és mat­reá­k fo­gyatékosságaiból fakadó nehézségeinket. Május elseje alkalmából is szólnunk kell erről, hiszen a­­májusi gondolat egyik lé­nyeges mondanivalója az összefogás, az az együttes cselekvés. Saját tapasztala­tainkból tudjuk, hogy az összefogásnak mindig van értelme, ereje és eredménye.­­ Nemzetközi méretekben ugyancsak összefogásra, együttes cselekvésre, szolida­ritásra van szükség. Ezt a készségünket fe­jezzük, ki, amikor az ünnepi felvonuláso­kon magasra emeljük a munkás nemzetkö­ziség vörös zászlaját és a hazafiság piros­­fehér-zöld lobogóját. Nemzeti erőfeszítése­inkkel a nemzetközi haladást is szolgáljuk. Kifejezzük szolidaritásunkat a tőkés or­szágokban harcoló munkástestvéreinkkel, a fejlődő országokkal, akik a valódi füg­getlenségért, faji egyenlőségért vívják har­cukat. Azt üzenjük nekik, hogy számíthat­nak szolidaritásunkra, erőnkhöz mérten teljesítjük, amit vállaltunk, ami a külde­tésünk. — Köszöntjük a szocialista közösség or­szágainak dolgozóit, akikkel a célok és eszmék azonossága köt össze bennünket. Köszöntjük a szovjet embereket, akik meg­annyi dicső példáját adták és adják a nem­zetközi szolidaritásnak, a társadalmi hala­dásért vállalt áldozatos helytállásnak.­­ Együtt küzdünk azért, hogy az eny­hülés ellenségei ne fordíthassák vissza azt az irányzatot, amelynek határköve a hel­sinki okmány aláírása volt. Együtt mun­kálkodunk azon, hogy a politikai enyhülés tartós maradjon, a békés egymás mellett élés eszméje terjedjen ki más földrészek­re is. Kövesse a fegyverkezési hajsza csök­kenése, majd megszűnése, kövesse a lesze­relés, valósuljon meg az európai biztonság és az egész világ békéje.­­ A világ munkásaival, haladó és bé­keszerető erőivel mi is azért küzdünk, hogy az imperialista és a háborús erőket visszavonulásra, tárgyalásra kényszerítsük. Ahol pedig az agresszor nem vonul vissza önszántából, ott a hősi védelem és a nem­zetközi összefogás készteti visszavonulásra, mint ezt Vietnam példája is bizonyítja.­­ Május elsején a dolgozók nemzetközi összefogásának gondolata járja be a föld­kerekséget. Jólesik a tudat, hogy mi már a létező szocializmusról, a felszabadult al­kotó munka eredményeiről és bensőkből fakadó szolidaritásunkról üzenhetünk. Mi is kapunk hasonló üzeneteket, velünk is szolidárisak a dolgozók a világ minden tá­ján.­­ Az összefogás, a proletár internacio­nalizmus gondolata kötelezzen mindenkit szocialista eszméink gyakorlati -valóra­­­váltására," a szocializmus építésében való helytállásra. " - , . ■Kívánom, hogy a következő hétköznapo­­k­ m­r m mindannyian találják meg az alkotó munka semmivel sem pótolható örömét, egyéni és családi boldogulásukat. (MTI) Az újszegedi majális, az a rengeteg­­ség, az a hatalmas sürgés-forgás, ami jószerével már a délelőtti nagygyűlés­sel egy időben elkezdődött most is, egy kenderipari ismerős mondta, hogy azért jött egyenest ide otthonról, mert később nem könnyű helyet foglalni. A sor mellett. * Utcakarbantartó mondta, hogy az újszegedi majálisról a másnapi haj­nal mesélhet legtöbbet­— De hiszen akkor már nincs ott senki. — Amit otthagynak, az mesél. Tényleg bőséggel „hallani” a me­sét: arról, hogy mit csinált a majá­­lisi nép, mit fogyasztott, miféle kor­osztályok lehettek az újszegedi liget fái alatt? És a kedv. Hiába a hideg szél, a néha megcsepergősödő tavaszi ég, itt a ligetben igazi népünnepség zajlik ilyenkor. Itt-ott túláradóan, mint délután három körül a könyv­áruda közelében, ahol két ifjú egymás után vagdosta aszfalthoz az üres sö­röspalackokat, míg néhány józanabb járókelő oda nem ment. — Abbahagyjátok, vagy beleültök? Telve gyerekkel a liget. * Miért is ne? A vidámságé ez a nap. A játékoké. Országos vurslinak beillő a hangulat. A Vidám Park játszóesz­közei kevésnek bizonyultak. Százméte­res sorok álltak a pénztárak meg a forgóhinta, a hullámvasút s a többi előtt. Még jó, hogy kiülhetett ide a fák alá megannyi másféle, magán­­hintás, lövöldés, játékárus. Csalja őket a ... népesedési politika megany­­nyi eredménye. A gyereksereg, Szu­­leiman Resanné keleti édesség-készítő boltjában négyen-öten serénykednek, még sem győzik. Bálint Antalné ap­­rócikksátra előtt sem ritkul a vendég még este sem. Török Károly vásárhe­lyi kiskereskedő cserépkorsói kevésbé kelnek, amikor éppen ott vagyok. — Minek a korsó? — mondja egy férfi, és a célszerűségre figyelmeztet: — Söröskupa nincs? * A söré a szó. Persze, komoly témát is elvisel az. Kéziszerszámgyáriak cso­portját lelem egy tisztáson. Már jó Újszegem­ majális hangulatban. Ifj. Farkas­ Bélát, Nyíri István villanyszerelőt mutatja be a legidősebbik, Farkas Béla nyugdíjas gépkocsivezető. És Molnár Istvánt szólítják elő. Kórusban dicsérik: igazi szerszámkészítő az öreg. Nyugdíjas mór, de amikor hívják, mindig kéznél van. És a májusi ünneplés az mindig együtt. — Mindig együtt és mindig itt — mosolyog rám a nyugdíjas szerszám­lakatos. , — Miért? — kérdezek rá, és először nevetve a sörösüveget mutatja, majd meggondolja magát. Valami más is eszébe jut. Valami fontosat mondana, mert felemelt kezével csendet int. — A termelés rendben ám Arról is nyugodtan beszélhetünk itten. Mintha ünnepi értekezletre csep­pentünk volna egy pillanatra, kórus­ban sorolják a Vidám melóscimborák, mi a gyár képe: az exportterv telje­sítve, a többi is megy. Nemzetközi az ünnep. A jelszavak­ban is, a majálisi forgatagban is az. Külországiakkal találkozunk lépten­­nyomon. Egy paraszt szomszéd kor­tyolja a sört közel a szerszámgyáriak­hoz. — Husvár Miklós — mutatkozik be — ,feleségemmel jöttünk át innét, Hor­gosról. Majd minden május elsején átjövünk. Megyünk is vissza mind­járt, mert ugyan nálunk még máso­­dika is ünnep, de... nem nekünk, magánföldműveseknek, mert nálunk sok a dolog. Csak fülel mellettem Rozsnyai An­tal, majd széles jókedvvel mutat kö­rül — szép, kedves ez a május else­je. Én a csengelei Aranyhomok Tsz tagja vagyok, nyugdíjas fogatos, be­jöttem most is a városba feleségem­mel, három unokámmal, lányommal, vejemmel. Nemzetközi vita színhelye a majá­lis. Ki, mint él, úgy beszél. Megszólal a messz­i Mongólia két küldötte is. Ajuszava Cendszüren és Szanzsa Zorig diákok Szegeden. Azt mondják, itt készülnek az életre. Élelmiszer­­ipari üzemben dolgoznak majd, hogy olyan ielyen minden, mint itt. Legyen, olyan! Erre üríti sörös­­palackját három afrikai fiatal is. Nem a nevüket mondják, hanem azt, mi­vel foglalkoznak. Sorban: Villamos­mérnök, geológus, építész. Ghánából. — Ott milyenek a májusok? — Meri már ünnep a május elseje otthon is. Ünnep. Béke. Feltűnit a józan tétlenség a forga­tagban. Islopott, farmeres lányok, ifjak állnak a sörös büfé előtt, szemükben kőbányai­­ fény, s közben mosolyogva néz rájuk egy öreg, Búza István, jegy­ezem a nevét, amint bemutatkozunk s kérdem, miért áll olyan szerényen a hangos ünneplés közepén, hiszen la­kodalom ez. — Kislányomat jöttem meglátogat­ni Baksról — válaszol, és a sörpult mögött izzadó fiatal párra mutat. — Lányom, vejem. Kubikos vagyok. — Elhallgat a kubikos, és sajnálkozóan csóválja a­ fejét. Szomorúan. — Reg­gel óta itt állok, csak épp hogy kö­szönni tudtak, annyi a dolguk. Még enni sem volt idejük. Kértek, hogy álljak ide a sátor elé, a pult végibe figyelni, hidb­a valaki leírta. Elköszönőben látom, hogy a kubikos ünneplő kabátjának hajtókáján a ki­válóak ősi­lagát viseli. Talán gyengül a szemem? Az egész májusi, majálisi emberreng­etegben nem láttam több kitüntetést a melleken. Remek hangulatban telt a majális, de... szülj már a liget. Nem is egy­értelműen tetszik a régies hagyomány. De helyben kell hagynom utolsó nyi­latkozóm véleményét: — Semmi baj: fél kiló sült kolbász benn van, sm­eg sör vagy öt üveggel. Kár, hogy csak egy nap május el­seje. KACZOR ISTVÁN * rációt a sportolók menete követte: a HVSE és HMSE, valamint a többi egyesület képviselői haladtak el. A munkahelyek kollektí­váinak hatalmas felvonulá­sa közben kiderült az idő és sütött már a nap is; a mint­egy 70 vállalatot, szövetke­zetet és intézményt képvise­lő felvonuló egységek közt számos most kitüntetett kol­lektíva menetelt, így a Fő­iskolai Tangazdaság, az Al­földi Porcelángyár dolgozói, valamint az építőipari szö­vetkezet és az Elektrofém Isz tagsága. A tribün előtt elvonulókat a hangszórón át sorra köszöntötték, kiemelve kollektívánként az elmúlt esztendő munkasikereit. a munkában élenjáró dolgozók A közel 20 ezernyi felvo­nult és adó színpompás áradat fél 12 tájban ért vé­get: a hatalmas tömegű né­zőközönség között — bezár­va a demonstrációt — ha­gyományosan ismét a lóte­nyésztő szakcsoport fogatai gördültek el. Hamarosan zsúfolásig megtelt a piactér és a stadion környéke — a délutáni majális két színhe­lye. Makó Makón, a Szegedi és a Gőzmalom utcák találkozá­sánál felépített dísztribünön a seregszemle díszelnökségé­ben foglalt helyet Gyárfás Mihály, a megyei pártbizott­ság titkára, dr. Varga De­zső, a makói városi pártbi­zottság első titkára, Szabó Jánosné, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Forgó István, a városi tanács elnö­ke, valamint a város társa­dalmi, s közéleti vezető tes­tületeinek képviselői. vészi jó ízléssel megalkotott díszletei szépen szimbolizál­ták azt, hogy 1979 nemzet­közi gyermekév. A makóiak összességében mintegy 18 ezres menete nagyszerűen demonstrálta a város dolgo­zóinak jó hangulatát, tettre­­készségét. Ugyanakkor lát­ványos számadás volt arról, hogy melyik gyár, melyik mezőgazdasági nagyüzem, intézmény miként teljesítet­te az 1978-as népgazdasági tervekből a rája eső részt, és mit vállaltak a népgaz­daság idei fejlesztési tervei­nek maradéktalan teljesíté­­séből Negyed 12 körül az utolsó köszöntés is elhangzott a tribünről. S közben az idő is mind kellemesebbre for­­dult. Immár ragyogó napsü­tésben érkeztek ki az em­berek a Maros-parti liget­be, illetve az üdülőtelepre, ahol a vidám, önfeledt ma­jális minden kelléke együtt volt Hasonlóan harcos, szocia­lista öntudatot sugárzó és vidám majálisok zajlottak le a Makóhoz tartozó város környéki községekben is. Mindenütt ott voltak a fel­vonuló menetben a városi pártbizottság képviselői. S még számos megnyilvánu­lásban jutott kifejezésre, hogy az utóbb lezajlott te­rületi átszervezéssel ismét sokat erősödött a város és a falvak kapcsolata. Szentes Szentesen, a Kossuth tér sarkán kialakított és zász­lókba burkolt emelvényen foglalt helyet a május else­jei ünnepség elnöksége. dr. Koncz János, a megyei párt­(Folytatás a 3. oldalon.) - Május elsejei ünnepségek megyénkben Megyénkben, a hagyo­mányokhoz híven, szín­pompás politikai demonst­ráció volt ezúttal is a má­jusi menet: kiállás a béke és a haladás ügye mellett, s a proletár nemzetközi­ség, a szolidaritás erőtel­jes kinyilvánítása. Vásárhely impozáns felvonulással és vidám majálissal köszöntötte az idén is Hódmezővásár­hely lakossága a munkásosz­tály nemzetközi ünnepét. A májusi menet pontosan 3 órakor indul el, élen a díszegyenruhás honvédzene­karral. Az ünnepi elnökség­ben ott volt Szabó Sándor, a megyei pártbizottság tit­­kára, dr. Szalontai József, a városi pártbizottság első tit­kára, dr. Petrik István, a megyei tanács elnökhelyet­tese, dr. Csatordai Antal, a városi tanács elnöke, Papp Gy. Lászlóné országgyűlési képviselő, valamint párt- és állami szervek más tisztség­­viselői, társadalmi és tömeg­szervezetek vezetői, a mun­kásmozgalom veteránjai, to­vábbá a termelőmunkában kimagasló eredményekért nemrég kitüntetett dolgozók, illetve kitüntetett szocialista kollektívák képviselői. A hangszórók elsőként Vásárhely tanulóifjúságának felvonuló seregét köszöntöt­ték, akiknek sorait az Ifjú Gárda díszegységei előzték meg. Az általános iskolások zászlókat, transzparenseket magasba emelő csapatait az 5 középiskola és a szakmun­kásképző diákserege követte léggömb-, zászló- és május­­farengeteg alatt. Utánuk a főiskola állattenyésztő kará­nak hallgatói meneteltek, miközben a hangszórók megállás nélkül sorolták azoknak a diákoknak a ne­vét, akik sportban, tanulmá­nyi versenyekben, kulturális rendezvényeken iskolájuk hírnevét öregbítették. A vi­dám és színes diákdemonst­ Az idén is — mint tavaly — az ünnepi menetet a munkásmozgalom régi har­cosai nyitották meg. Igaz István, a Szocialista Hazá­ért Érdemrend tulajdonosa volt az első zászlóvivő, őt követően immár valóságot zászlóerdők alatt érkeztek a tanulófiatalok, majd pedig az üzemek, közintézményeik munkásmenetet. Az ifjúság mintegy 4 ez­res menetének sok-sok mű­ A vásárhelyi felvonulók egy csoportja Makón a Szegedi és a Gőzmalom utcák találkozásánál díszelnökség fogadta a májusi menetet CSÜTÖRTÖK, 1979. MÁJUS 3.

Next