Csongrád Megyei Hírlap, 1979. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
Agrárreform Nicaraguában MANAGUA Fort Péter, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Az agrárreformról, a sandinista politikáról, a hatalom kérdéséről, valamint, a lakosság különböző rétegeit érintő, esetenként nyugtalanító híresztelésekről adott a rádió és a tv által közvetített tájékoztatást hétfőn este a Sandinista Front egyesített vezetőségének három tagja. A szűzföldeket nem osztják föl, és az állam veszi tulajdonba a Somoza-féle és a rendszerét kiszolgálók birtokait. A földosztásnál elsődlegesen az ország gazdasági érdekeit tartják szem előtt, mivel ésszerűtlen lenne a jól termelő nagybirtokok felosztása. Egyidejűleg fokozatosan földhöz juttatják a földnélkülieket, és a miniparcellán gazdálkodókat. Az élelmiszer-ellátás komoly nehézségeiről és az elsietett földfoglalás veszélyeiről is szó esett. A hatalom kérdésével kapcsolatban főként a nyugati sajtó által terjesztett „nyugtalanságra” válaszoltál. A sandinista front a nép támogatására épülő forradalmi, fegyveres és politikai erő, amely a felszabadító harc idején politikai és adminisztratív feladatokat is ellátott. . . A sandinista front vezetősége a lakosság türelmét kérte a bank- és takarékpénztár-forgalom beindításában mutatkozó nehézségek megoldásához .Az államosított bankok nyomasztó nehézségekkel küzdenek. Venezuela vasárnap ajánlott fel 20 millió dollárt a legsürgősebb, rövid lejáratú bankhitelek kiegyenlítésére. Az adósságállomány törlesztésére azonban legkevesebb 150 millió kellene. Az ideiglenes kormány várhatóan újabb pénzügyi hiteltárgyalásokat kezd a közeljövőben. Baktiar nyilatkozott ISHERA^i , - *>;.=, v • ■ Iránban általános visszatetszést keltett a februári eltűnése óta először felbukkant Sapur Baktiarnak, a megdöntött sah utolsó miniszterelnökének, Párizsban kedden elhangzott nyilatkozata. A Khomeini híveit tömörítő Iráni Iszlám Köztársaság pártjának szóvivője szerint Baktiar „politikai visszatérésének” egyáltalánnincs jelentősége”. A polgári nemzeti front — ennek soraiban küzdött Baktiar két évtizeden át a sah uralma ellen — nyilatkozatban emlékeztetett arra, hogy a volt kormányfőt kizárták a mozgalomból, és ezen a tényen Baktiar újbóli felbukkanása sem változtathat. A mindenható Fehér Ház Camp Davidben, az amerikai elnökök „hegyi rejtekhelyén” a meglehetősen titokzatos körülmények között tartott „belpolitikai csúcsértekezlet” drámai hangú elnöki beszéddel és vihart kavaró új energiajavaslattal fejeződött be. Az amerikaiak többségét mindebből elsősorban az akut üzemanyaghiány és a további, ködös kilátások foglalkoztatták. Ez a Fehér Ház és az egész kormányzat számára elsőrendű politikai problémát is jelent. Hiszen az egész amerikai" életforma — mondhatni, az ország belső szerkezete és gazdasági infrastruktúrája — az olcsó és bőséges üzemanyag-ellátásra épült. Feltehetően, a mély gazdasági válság váltotta ki azt a politikai fordulatot, amely ma még csak kezdeti szakaszban van, s amelynek jelentőségét éppen ezért a társadalom szélesebb rétegei fel sem mérik. A BIRODALMI ELNÖKSÉG " Arról van szó, hogy " Camp David után, az amerikai energiaválság körülményei között és az 1980-as választási év felé közeledve Carter megkezdte annak a kormányzati stáusnak a felszámolását, amelynek jegyében hatalomra került! Az ügy előtörténetéhez tartozik, hogy voltaképpen már Rooosevelt elnök hivatalba lépése óta általános irányzat volt az Egyesült Államokban a kormányzat végrehajtó ágazatának (Fehér Ház) fokozódó hatalmi túlsúlya a másik két alkotmányjogilag független ágazathoz (a törvényhozáshoz és bírósági rendszerhez) képest. A tényleges döntések egyre inkább a Fehér Ház, és ezen belül is az elnök személye körül kristályosodtak ki. Az amerikai társadalom előbb a vietnami háború, majd később a Watergate-botrány idején súlyos krízist élt át. Mire a válság bekövetkezett, a döntéshozatal mechanizmusa olyannyira a Fehér Házban összpontosult, hogy az amerikai szakértők a „birodalmi elnökség” Nixon elnöknek a modern amerikai történelemben páratlan bukása és a vietnami háború elvesztése politikai visszacsapást eredményezett a „birodalmi elnökséggel”, a Fehér Házban összpontosuló döntéshozatali mechanizmussal szemben. Carter 1976-ban jóformán a teljes ismeretlenségből ennek a visszacsapásnak a hullámain emelkedett magasra, és három kormányzati alapelvet hirdetett meg: 1. szoros együttműködés a kongresszussal és lemondás arról, hogy az elnök a törvényhozás feje felett cselekedjék; 2. a kormány tényleges bekapcsolása a közvetlen döntéshozatalba, és 3. ezzel összefügésben lemondás arról, hogy a Fehér Ház tanácsadói gárdája mintegy a kormány helyett hozza meg a lényeges döntéseket. Ezek a kormányzati alapelvek közvetlenül a Nixonféle „birodalmi elnökség” bukásával voltak kapcsolatban. Azt ugyanis éppen az elnök körül tömörülő tanácsadók teljhatalma jellemezte. Ezek maguk is az elnökkel együttbuktak, s köztük a leghatalmasabbak a Watergate-ügy miatt még börtönbüntetést is kaptak. • CARTER SAKKHÚZASAI Carter új politikai kezdeményezésének lényege az, hogy megkezdte ennek a folyamatnak a visszafordítását. Miután hivatalba lépésekor eltörölte a „Fehér Ház vezérkari főnöke” címet és hivatalt — most váratlanul visszaállította azt. Annak idején Nixon „vezérkari főnöke” a Fehér Házban a rossz emlékű Haldeman volt. Funkciójának lényegét az jelentette, hogy napi ügyekben az elnök helyett is hozhatott döntéseket, szervezetileg az elnöki tanácsadók egész csapatát fennhatósága alá rendelték, s így a végrehajtó hatalomban egyedülálló pozíciót szerzett Carter elnök most pontosan ugyanilyen hatalommal ruházta fel legközvetlenebb tanácsadóinak egyikét Hamilton Jordant -Jordan fiatal georgiai (tehát az elnök szűkebb pátriájából származó) politikus, akinek korábban semmiféle komoly kormányzati tapasztalata nem volt. Most egy csapásra az Egyesült Államok „második leghatalmasabb emberévé” vált. (Carter még azzal is hangsúlyozni kívánta Jordan és a Fehér Ház apparátusának hatalomnövekedését hogy az új „vezérkari főnököt” bízta meg azzal, közölte: az elnök elvárja, hogy a kormány tagjai benyújtsák lemondásukat és beleegyezzenek egyes miniszterek lecserélésébe.) A kabinet tagjai közül öt minisztert váltottak le, köztük az energiaügyi, közlekedésügyi, valamint a pénzügyminisztert. A Fehér Ház törzsgárdájából viszont senkit nem bocsátottak el. Ott a szervezeti változást Hamilton Jordan kiemelése jelentette. E válság lebonyolításával párhuzamosan az úgynevezett ,,biztonsági háromszög” mindhárom tagját (Brown hadügy-, Vance külügyminisztert és Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót) megerősítették hivatalában. A hatalomkoncentraciö A kormány meggyengítése és szerepének visszaszorítása, valamint Jordan kiemelése és a Fehér Ház apparátusának hatalomnövekedése azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy Carter oldalán a konkrét belpolitikai döntésekben Jordan, nemzetbiztonsági és külpolitikai ügyekben Brzezinski lesz az irányadó. Ezt a tendenciát még csak fokozta, hogy a Time hírmagazin volt főszerkesztőjét, Donovant különleges tanácsadóvá nevezték ki. Ő nem tartozik Jordan „csapatához”, és közvetlenül az elnöknek felelős világosan még meg nem határozott hatáskörrel. Ez rendkívül jelentős új fordulat az amerikai belpolitikában, amelynek következményeit ma még nem lehet felmérni. Az nyilvánvaló, hogy a Fehér Ház és a kongresszus közötti kapcsolatot rendkívül erősen megterheli, ami hatással lehet nemcsak az USA politikai életére, hanem a nemzetközi viszonyokra is. GÖMÖRI ENDRE Z" Az enyhülés megszilárdításáért Nyilatkozat a helsinki záróokmány aláírásának évfordulója alkalmából A politikai enyhülés jelentős állomásának, a történelmi jelentőségű helsinki záróokmány 1975. augusztus 1-i aláírásának negyedik évfordulóján az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége nyilatkozatot tett közzé. Nagyra értékeljük a helsinki záróokmány aláírása óta megtett utat, amely igazolja a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának történelmi helyességét — hangsúlyozza a nyilatkozat. A Szovjetunió és a szocialista országok következetes elvi politikájának köszönhető, hogy — a hidegháborús reakciós erők aktivizálódása ellenére — Európában ma egészségesebb a politikai légkör, mint korábban bármikor, s a kontinensünkön lezárult a feszültségekkel terhes korszak. A további előrehaladáshoz azonban szükséges, hogy az aláíró országok még következetesebben, és teljesebben valósítsák meg a Helsinkiben elfogadott záróokmány valamennyi elvét és ajánlását, s már az előkészítő munka során — az együttműködés lehetőségeinek újabb területeit munkálják ki az összeurópai értekezleteken részt vevő országok képviselőinek jövő évi madridi találkozójára. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága és az Országos Béketanács fontos feladatának tekinti, hogy a közvélemény tájékoztatásával és mozgósításával tevékeny részt vállaljon az enyhülés megszilárdításáért, a katonai enyhülés kibontakoztatásáért, a leszerelésért folyó küzdelemből. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete tavaly novemberben, Moszkvában, s a külügyminiszteri bizottság ez év májusában Budapesten közzétett javaslatai konstruktív módon járulnak hozzá e célok megvalósításához. A katonai szembenállás, a leszerelés, valamint földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdítása útján kiemelkedő fontosságú lépés lehetne a záróokmány-aláíró államok politikai tanácskozásának mielőbbi összehívása. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége úgy véli, hogy a fegyverkezési verseny megállítása napjainkban az enyhülés folyamata megszilárdításának és továbbfejlesztésének egyik kulcskérdése. Ezen az úton nagy jelentőségű állomás a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti SALT—II. megállapodás, amelyet — a világ békeszerető erőivel együtt — hazánk népe is örömmel üdvözöl. A világközvélemény előtt most az a feladat áll, hogy megakadályozza a szerződés módosítására irányuló kísérleteket, s elhárítsa az új, fegyverrendszerek kidolgozására és rendszerbe állítására irányuló törekvéseket. Meggyőződésünk, hogy az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottsága által ez év őszére a leszerelésért, a biztonságért összehívott európai fórum újabb lendületet ad az enyhülésért, a leszerelésért, a népek biztonságáért világszerte folyó küzdelemnek” — fejeződik be az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökségének és az Országos Béketanács elnökségének nyilatkozata. Ügyvezető miniszterelnök és kormánya Lisszabonban LISSZABON Maria de Lurdes Pintassilgo, Portugália kinevezett ügyvezető miniszterelnöke hétfőn este nyilvánosságra hozta kormánya összetételét. A tizenhat főnyi kabinetben három katona található, a kulcspozíciókat Eanes államfő hívei töltik be. A miniszterelnök-helyettes és egyúttal belügyminiszter Manuel de Costa Rras ezredes, a hadügyminiszter ismét Jose Loureiro dos Santos ezredes. Megerősítették tisztségében a korábbi külügyminisztert, Joao Freitas Cruzt is. Soares rendkívül elégedetten nyilatkozott az átmeneti kormány összetételéről, mint mondotta, az teljes mértékben megfelel annak a követelménynek, hogy „semleges és független” választások megtartását biztosítsa. Az egymással választási szövetségbe lépett két jobboldali párt vezetője viszont élesen támadta a kormány összetételét, s hangot adott „aggodalmának”, hogy az átmeneti kormány a baloldal javára befolyásolhatja az őszi választások kimenetelét. Képeinkön: a kormányfő mellett Freitas Cruz külügyminiszter. (Telefotó: AP—MTI—RS) ft BVT üdvözlete HELSINKI Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya Helsinkiben történt aláírásának 4. évfordulója alkalmából a Békevilágtanács üdvözli a dokumentum alapján a nemzetközi együttműködés és az enyhülés terén elért haladást — hangoztatja a BVT Helsinkiben közzétett nyilatkozata. Az állásfoglalás rámutat: noha a katonai-ipari komplexumra támaszkodó harcias NATO-körök megpróbálták hátráltatni az enyhülés folyamatát, sok fontos lépés történt a helyes irányba. A Béke-világtanács a jövőben is erősíteni fogja együttműködését minden békeszerető szervezettel és csoporttal, annak érdekében, hogy megvalósuljanak a helsinki záróokmány ajánlásai, és további olyan kormányközi megállapodások szülessenek, amelyek konkrét intézkedésekkel segítik elő Európában az együttműködést és a valódi biztonságot. (TASZSZ) figy Helsinki — Belgrád — Madrid Harmincfitils találkozók MINDEN nemzetközi értekezlet azt a politikai helyzetet tükrözi, amely az adott pillanatban a világban vagy a földrészen uralkodik. A jövő év végére tervezik a madridi Európa-találkozót — rá is vonatkozik a fenti szabály. Több, mint egy évvel ezelőtt, Belgrádiján tűzték ki az időpontot s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban vagyunk. Mire jutnak majd a spanyol fővárosban a harminchárom európai és két észak-amerikai állam küldöttei? Egyelőre nem tudni. Az eredményekre hatással lesznek az akkori körülmények, de azért az sem közömbös, hogy mi történik addig. Készülünk tehát, de egyben emlékezünk: négy esztendővel ezelőtt írták alá a harmincötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki záróokmányt. Ez a dokumentum volt a belgrádi találkozó alapja, s ez lesz a madridié is. A százoldalas helsinki záróokmány Európa történetének talán legnagyobb szabású, mindenképpen legátfogóbb együttműködési megállapodása, amely kitér a politikai, a gazdasági, a kulturális, az emberi kapcsolatok fő vonatkozásáig és évtizedekre meghatározza a kelet-nyugati viszony békés alaphangját Még hosszú ideig kell a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításáról és megvalósításáért beszélni, így értendő tehát, hogy mint Belgrád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. ANNál is inkább hangsúlyozni kell ezt, mert vannak Nyugaton, akik máris elparentálták Helsinki szellemét, mondván: megváltozott a világ, ma már nem beszélhetünk enyhülésről, nem váltak valóra az akkori remények. Valóban más a helyzet mint négy esztendővel ezelőtt hűvösebb a nemzetközi légkör, új problémák is előbukkantak, de az enyhülés folyamata napjainkban is meghatározó tényezője életünknek. Igaz, kevesebb történt mint amennyit vártunk, s amennyi kívánatos lett volna. További harmincötös találkozóra van szükség, hogy Európa új lendületbe hozza a megtorpant enyhülési folyamatot. Ma MÁR világos, hogy a katonai enyhülés nélkül nagyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcskérdéssé vált tehát a fegyverkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymásnak ellentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nemzetközi kapcsolatokkal semmiképpen nem hozható összhangba a fegyverkezési hajsza fokozása. A politikai, a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása kölcsönös bizalmat igényel. A kölcsönös bizalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja. Azok az államok, amelyek (a másik fél biztonságának tiszteletben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadseregeket, szívesebben és könnyebben mélyítik a szálakat. EZÉRT léptek a Varsói Szerződés tagállamai nemrég Budapesten tartott tanácskozásuk után katonai enyhülést szolgáló javaslattal a nemzetközi közvélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában foglal bizonyos bizalomerősítő intézkedéseket: az aláírók előre értesítik egymást bizonyos szintű hadgyakorlataikról, meghívnak külföldi megfigyelőket. Ezt a kezdetet kívánják jelentősen szélesíteni a szocialista országok: még Madrid előtt üljenek össze a helsinki záróokmányt aláírt harmincöt állam küldöttei és állapodjanak meg hasonló jellegű, további bizalomerősítő intézkedésekben. Ez hozzájárulna a katonai szembenállás csökkentéséhez, javítaná az európai légkört, jó alapot adna a madridi tanácskozásnak. Madridban nem leszerelési tárgyalásokat tartanak majd, a helsinki záróokmány olyan pontjait vitatják meg, amelyek az adott időpontban a legidőszerűbbek lesznek. Sok múlik azonban azon, hogy 1980 végéig mennyit tesz a világ a leszerelésért. TATÁR IMRE I Szovjet-kanadai megbeszélések Borisz Ponomarjov, az I SZKP KB Politikai Bizott- Iságának póttagja, az SZKP I KB titkára és Anatolij Csernyajev, az SZKP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja hétfőn fogadta a Moszkvában tartózkodó William Kashtant, a Kanadai Kommunista Párt főtitkárát. A baráti légkörben lezajlott megbeszélésen a felek véleményt cseréltek az aktuális nemzetközi kérdésekről és tájékoztatták egymást pártjaik belső tevékenységéről. A két fél megerősítette, hogy pártjaik erősíteni kívánják elvtársi együttműködésüket. szerda, 1979. AUGUSZTUS L