Csongrád Megyei Hírlap, 1979. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

Agrárreform Nicaraguában MANAGUA Fort Péter, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Az agrárreformról, a san­dinista politikáról, a hata­lom kérdéséről, valamint, a lakosság különböző rétegeit érintő, esetenként nyugtala­nító híresztelésekről adott a rádió és a tv által közvetí­tett tájékoztatást hétfőn es­te­ a Sandinista Front egye­sített vezetőségének három tagja. A szűzföldeket nem oszt­ják föl, és az állam veszi tu­lajdonba a Somoza-féle és a rendszerét kiszolgálók birto­kait. A földosztásnál elsőd­legesen az ország gazdasági érdekeit tartják szem előtt, mivel ésszerűtlen lenne a jól termelő nagybirtokok felosztása. Egyidejűleg foko­zatosan földhöz juttatják a földnélkülieket, és a mini­­parcellán gazdálkodókat. Az élelmiszer-ellátás komoly nehézségeiről és az elsietett földfoglalás veszélyeiről is szó esett. A hatalom kérdésével kapcsolatban főként a nyu­gati sajtó által terjesztett „nyugtalanságra” válaszol­tál­. A sandinista front a nép támogatására épülő for­radalmi, fegyveres és politi­kai erő, amely a felszabadí­tó­ harc idején politikai és adminisztratív feladatokat is ellátott. . . A sandinista front vezető­sége a lakosság türelmét kérte a bank- és takarék­pénztár-forgalom beindítá­sában mutatkozó nehézségek megoldásához .Az államosított bankok nyomasztó nehézségekkel küzdenek. Venezuela vasár­nap ajánlott fel 20 millió dollárt a legsürgősebb, rövid lejáratú bankhitelek ki­egyenlítésére. Az adósságál­lomány törlesztésére azon­ban legkevesebb 150 millió kellene. Az ideiglenes kor­­­­mány várhatóan újabb pénz­ügyi hiteltárgyalásokat kezd a közeljövőben. Baktiar nyilatkozott ISHERA^i , - *>;.=, v • ■ Iránban általános vissza­tetszést keltett a februári el­tűnése óta először felbuk­kant Sapur Baktiarnak, a megdöntött sah utolsó mi­niszterelnökének, Párizsban kedden elhangzott nyilatko­zata. A Khomeini híveit tö­mörítő Iráni Iszlám Köztár­saság pártjának szóvivője szerint Baktiar „politikai visszatérésének” egyáltalán­­nincs jelentősége”. A polgá­ri nemzeti front — ennek soraiban küzdött Baktiar két évtizeden át a sah uralma ellen — nyilatkozatban em­lékeztetett arra, hogy a volt kormányfőt kizárták a moz­galomból, és ezen a tényen Baktiar újbóli felbukkanása sem változtathat. A mindenható Fehér Ház Camp Davidben, az amerikai elnökök „hegyi rejtek­helyén” a meglehetősen titokzatos körülmények között tar­tott „belpolitikai csúcsértekezlet” drámai hangú elnöki be­széddel és vihart kavaró új energiajavaslattal fejeződött be. Az­ amerikaiak többségét mindebből elsősorban az akut üzemanyaghiány és a további, ködös kilátások foglalkoztat­ták. Ez a Fehér Ház és az egész kormányzat számára első­­rendű politikai problémát is jelent. Hiszen az egész ameri­kai" életforma — mondhatni, az ország belső szerkezete és gazd­asági infrastruktúrája — az olcsó és bőséges üzem­anyag-ellátásra épült. Feltehetően, a mély gazdasági válság váltotta ki azt a politikai fordulatot, amely ma még csak kezdeti szakaszban van, s amelynek jelentőségét éppen ezért a társadalom szélesebb rétegei fel sem mérik. A BIRODALMI ELNÖKSÉG " Arról van szó, hogy " Camp David után, az amerikai energiaválság körülményei között és az 1980-as választási év felé közeledve Carter megkezdte annak a kormányzati stáusnak a felszámolását, amelynek jegyében hatalomra került! Az ügy előtörténetéhez tartozik, hogy voltaképpen már Rooosevelt elnök hivatalba lépése óta általános irányzat volt az Egyesült Államokban a kormányzat végrehajtó ágazatá­nak (Fehér Ház) fokozódó hatalmi túlsúlya a másik két al­kotmányjogilag független ágazathoz (a törvényhozáshoz és bírósági rendszerhez) képest. A tényleges döntések egyre inkább a Fehér Ház, és ezen belül is az elnök személye kö­rül­­ kristályosodtak ki. Az amerikai társadalom előbb a vietnami háború, majd később a Watergate-botrány idején súlyos krízist élt át. Mire a válság bekövetkezett, a döntés­­hozatal mechanizmusa olyannyira a Fehér Házban összpon­tosult, hogy az amerikai szakértők a „birodalmi elnökség” Nixon elnöknek a­ modern amerikai történelemben pá­ratlan bukása és a vietnami háború elvesztése politikai visszacsapást eredményezett a „birodalmi elnökséggel”, a Fehér Házban összpontosuló döntéshozatali mechanizmus­sal szemben. Carter 1976-ban jóformán a teljes ismeretlen­ségből ennek a visszacsapásnak a hullámain emelkedett magasra, és három kormányzati alapelvet hirdetett meg: 1. szoros együttműködés a kongresszussal és lemondás arról, hogy az elnök a törvényhozás feje felett cselekedjék; 2. a kormány tényleges bekapcsolása a közvetlen dön­téshozatalba, és 3. ezzel összefügésben lemondás arról, hogy a Fehér Ház tanácsadói gárdája mintegy a kormány helyett hozza meg a lényeges döntéseket. Ezek a kormányzati alapelvek közvetlenül a Nixon­­féle „birodalmi elnökség” bukásával voltak kapcsolatban. Azt ugyanis éppen az elnök körül tömörülő tanácsadók teljhatalma jellemezte. Ezek maguk is az elnökkel együtt­­buktak, s köztük a leghatalmasabbak a Watergate-ügy mi­att még börtönbüntetést is kaptak. • CARTER SAKKHÚZASAI Carter új politikai kezdeményezésének lényege az, hogy megkezdte ennek a folyamatnak a visszafordítását. Miután hivatalba lépésekor eltörölte a „Fehér Ház vezérkari fő­nöke” címet és hivatalt — most váratlanul visszaállította azt. Annak idején Nixon „vezérkari főnöke” a Fehér Ház­ban a rossz emlékű Haldeman volt. Funkciójának lényegét az jelentette, hogy napi ügyekben az elnök helyett is hoz­hatott döntéseket, szervezetileg az elnöki tanácsadók egész csapatát fennhatósága alá rendelték, s így a végrehajtó ha­talomban egyedülálló pozíciót szerzett Carter elnök most pontosan ugyanilyen hatalommal ruházta fel legközvetle­nebb tanácsadóinak egyikét Hamilton Jordant -Jordan fiatal georgiai (tehát az elnök szűkebb pátriájá­ból származó) politikus, akinek korábban semmiféle ko­moly kormányzati tapasztalata nem volt. Most egy csapás­ra az Egyesült Államok „második leghatalmasabb emberé­vé” vált. (Carter még azzal is hangsúlyozni kívánta Jordan és a Fehér Ház apparátusának hatalomnövekedését hogy az új „vezérkari főnököt” bízta meg azzal, közölte: az elnök­ elvárja, hogy a kormány tagjai benyújtsák lemondásukat és beleegyezzenek egyes miniszterek lecserélésébe.) A kabinet tagjai közül öt minisztert váltottak le, köztük az energiaügyi, közlekedésügyi, valamint a pénzügyminisz­tert. A Fehér Ház törzs­gárdájából viszont senkit nem bo­csátottak el. Ott a szervezeti változást Hamilton Jordan ki­emelése jelentette. E válság lebonyolításával párhuzamosan az úgynevezett ,,biztonsági háromszög” mindhárom tagját (Brown hadügy-, Vance külügyminisztert és Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót) megerősítették hivatalában. A hatalomkoncentraciö A kormány meggyengítése és szerepének visszaszorítá­sa, valamint Jordan kiemelése és a Fehér Ház apparátusá­nak hatalomnövekedése azonban a gyakorlatban azt jelenti, hogy Carter oldalán a konkrét belpolitikai döntésekben Jor­dan, nemzetbiztonsági és külpolitikai ügyekben Brzezinski lesz az irányadó. Ezt a tendenciát még csak fokozta, hogy a Time hírmagazin volt főszerkesztőjét, Donovant­ különle­ges tanácsadóvá nevezték ki. Ő nem tartozik Jordan „csa­patához”, és közvetlenül az elnöknek felelős világosan még meg nem határozott hatáskörrel. Ez rendkívül jelentős új fordulat az amerikai belpoli­tikában, amelynek következményeit ma még nem lehet fel­mérni. Az nyilvánvaló, hogy a Fehér Ház és a kongresszus közötti kapcsolatot rendkívül erősen megterheli, ami hatás­sal lehet nemcsak az USA politikai életére, hanem a nem­zetközi viszonyokra is. GÖMÖRI ENDRE Z" Az enyhülés megszilárdításáért Nyilatkozat a helsinki záróokmány aláírásának évfordulója alkalmából A politikai enyhülés jelen­tős állomásának, a történel­mi jelentőségű helsinki záró­okmány 1975. augusztus 1-i aláírásának negyedik évfor­dulóján az Európai Bizton­ság és Együttműködés Ma­gyar Nemzeti Bizottságának elnöksége és az Országos Bé­ketanács elnöksége nyilatko­zatot tett közzé. Nagyra értékeljük a helsin­ki záróokmány aláírása óta megtett utat, amely igazolja a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájának történelmi helyességét — hangsúlyozza a nyilatkozat. A Szovjetunió és a szocialis­ta országok következetes elvi politikájának köszönhető, hogy — a hidegháborús reak­ciós erők aktivizálódása elle­nére — Európában ma egész­ségesebb a politikai légkör, mint korábban bármikor, s a kontinensünkön lezárult a feszültségekkel terhes kor­szak. A további előrehala­dáshoz azonban szükséges, hogy az aláíró országok még következetesebben, és telje­sebben valósítsák meg a Hel­sinkiben elfogadott záróok­mány valamennyi elvét és ajánlását, s már az előkészí­tő munka során — az együtt­működés lehetőségeinek újabb területeit munkálják ki az összeurópai értekezleteken részt vevő országok képvise­­­lőinek jövő évi madridi ta­lálkozójára. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága és az Or­szágos Béketanács fontos fel­adatának tekinti, hogy a köz­vélemény tájékoztatásával és mozgósításával tevékeny részt vállaljon az enyhülés meg­szilárdításáért, a katonai eny­hülés kibontakoztatásáért, a leszerelésért folyó küzdelem­ből. A Varsói Szerződés politi­kai tanácskozó testülete ta­valy novemberben, Moszkvá­ban, s a külügyminiszteri bizottság ez év májusában Budapesten közzétett javas­latai konstruktív módon já­rulnak hozzá e célok meg­valósításához. A katonai szembenállás, a leszerelés, valamint földrészünk békéjé­nek és biztonságának meg­szilárdítása útján kiemelkedő fontosságú lépés lehetne a záróokmány-aláíró államok politikai tanácskozásának mi­előbbi összehívása. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nem­zeti Bizottságának elnöksége és az Országos Béketanács elnöksége úgy véli, hogy a fegyverkezési verseny meg­állítása napjainkban az eny­hülés folyamata megszilárdí­tásának és továbbfejlesztésé­nek egyik kulcskérdése. Ezen az úton nagy jelentőségű ál­lomás a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közötti SALT—II. megállapo­dás, amelyet — a világ béke­szerető erőivel együtt — ha­zánk népe is örömmel üdvö­zöl. A világközvélemény előtt most az a feladat áll, hogy megakadályozza a szer­ződés módosítására irányuló kísérleteket, s elhárítsa az új, fegyverrendszerek kidol­gozására és rendszerbe állí­tására irányuló törekvéseket. Meggyőződésünk, hogy az Európai Biztonság és Együtt­működés Nemzetközi Bizott­sága által ez év őszére a le­szerelésért, a biztonságért összehívott európai fórum újabb lendületet ad az eny­hülésért, a leszerelésért, a népek biztonságáért világ­szerte folyó küzdelemnek” — fejeződik be az Európai Biz­tonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökségének és az Országos Béketanács elnökségének nyi­latkozata. Ügyvezető miniszterelnök és kormánya Lisszabonban LISSZABON Maria de Lurdes Pintassil­­go, Portugália kinevezett ügyvezető miniszterelnöke hétfőn este nyilvánosságra hozta kormánya összetételét. A tizenhat főnyi kabinetben három katona található, a kulcspozíciókat Eanes állam­fő hívei töltik be. A minisz­terelnök-helyettes és egyúttal belügyminiszter Manuel de Costa Rras ezredes, a had­ügyminiszter ismét Jose Lou­­reiro dos Santos ezredes. Megerősítették tisztségében a korábbi külügyminisztert, Joao Freitas Cruzt is. Soares rendkívül elégedet­ten nyilatkozott az átmeneti kormány összetételéről, mint mondotta, az teljes mérték­ben megfelel annak a köve­telménynek, hogy „semleges és független” választások megtartását biztosítsa. Az egymással választási szövetségbe lépett két jobb­oldali párt vezetője viszont élesen támadta a kormány összetételét, s hangot adott „aggodalmának”, hogy az át­meneti kormány a baloldal javára befolyásolhatja az őszi választások kimenetelét. Képeinkön: a kormányfő mellett Freitas Cruz külügymi­niszter. (Telefotó: AP—MTI—RS) ft BVT üdvözlete HELSINKI Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya Helsinkiben történt aláírásának 4. évfor­dulója alkalmából a Béke­világtanács üdvözli a doku­mentum alapján a nemzet­közi együttműködés és az enyhülés terén elért haladást — hangoztatja a BVT Hel­sinkiben közzétett nyilatko­zata. Az állásfoglalás rámu­tat: noha a katonai-ipari komplexumra támaszkodó harcias NATO-körök meg­próbálták hátráltatni az eny­hülés folyamatát, sok fontos lépés történt a helyes irány­­ba. A Béke-világtanács a jövő­ben is erősíteni fogja együtt­működését minden békesze­rető szervezettel és csoport­tal, annak érdekében, hogy megvalósuljanak a helsinki záróokmány ajánlásai, és to­vábbi olyan kormányközi megállapodások szülessenek, amelyek konkrét intézkedé­sekkel segítik elő Európában az együttműködést és a va­lódi biztonságot. (TASZSZ) figy Helsinki — Bel­grád — Madrid Harmincfitils találkozók MINDEN nemzetközi érte­kezlet azt a politikai hely­zetet tükrözi, amely az adott pillanatban a világban vagy a földrészen uralkodik. A jövő év végére tervezik a madridi Európa-találko­zót — rá is vonatkozik a fenti szabály. Több, mint egy évvel ezelőtt, Belgrád­iján tűzték ki az időpontot s még jó egy esztendő lévén hátra, csak az előkészítő szakaszban vagyunk. Mire jutnak majd a spanyol fő­városban a harminchárom európai és két észak-ameri­kai állam küldöttei? Egyelő­re nem tudni. Az eredmé­nyekre hatással lesznek az akkori körülmények, de azért az sem közömbös, hogy mi történik addig. Készülünk tehát, de egy­ben emlékezünk: négy esz­tendővel ezelőtt írták alá a harmincötök legmagasabb rangú vezetői a helsinki zá­róokmányt. Ez a dokumen­tum volt a belgrádi találkozó alapja, s ez lesz a madridié is. A százoldalas helsinki záróokmány Európa történe­tének talán legnagyobb sza­bású, mindenképpen legátfo­góbb együttműködési megál­lapodása, amely kitér a po­litikai, a gazdasági, a kul­turális, az emberi kapcso­latok fő vonatkozásáig és évtizedekre meghatározza a kelet-nyugati viszony békés alaphangját Még hosszú ide­ig kell a helsinki záróok­mányban foglaltak megvaló­sításáról és megvalósításáért beszélni, így értendő tehát, hogy mint Belgrád, Madrid is állomás lesz ezen az úton. ANNál is inkább hang­súlyozni kell ezt, mert van­nak Nyugaton, akik máris elparentálták Helsinki szelle­mét, mondván: megváltozott a világ, ma már nem beszél­hetünk enyhülésről, nem vál­tak valóra az akkori remé­nyek. Valóban más a hely­zet mint négy esztendővel ezelőtt hűvösebb a nemzet­közi légkör, új problémák is előbukkantak, de az enyhü­lés folyamata napjainkban is meghatározó tényezője életünknek. Igaz, kevesebb történt mint amennyit vár­tunk, s amennyi kívánatos lett volna. További harminc­ötös találkozóra van szükség, hogy Európa új lendületbe hozza a megtorpant enyhü­lési folyamatot. Ma MÁR világos, hogy a katonai enyhülés nélkül na­gyon nehéz ösztönözni azt a politikai enyhülést, amely Helsinkivel megindult. Kulcs­kérdéssé­­ vált tehát a fegy­verkezés korlátozása. Nem jó túl sokáig egymásnak el­lentmondó irányzatoknak helyt adni: a kétségtelenül fejlődő nemzetközi kapcsola­tokkal semmiképpen nem hozható összhangba a fegy­verkezési hajsza fokozása. A politikai, a gazdasági és a humanitárius kapcsolatok gazdagítása kölcsönös bizal­mat igényel. A kölcsönös bizalom pedig a fegyverzet csökkentését kívánja. Azok az államok, amelyek (a má­sik fél biztonságának tiszte­letben tartásával) csökkentik az egymással farkasszemet néző hadseregeket, szíveseb­ben és könnyebben mélyítik a szálakat. EZÉRT léptek a Varsói Szerződés tagállamai nemrég Budapesten tartott tanácsko­zásuk után katonai enyhülést szolgáló javaslattal a nem­zetközi közvélemény elé. Már a helsinki záróokmány is magában foglal bizonyos bizalomerősítő intézkedé­seket: az aláírók előre ér­tesítik egymást bizonyos szintű hadgyakorlataikról, meghívnak külföldi megfi­gyelőket. Ezt a kezdetet kí­vánják jelentősen szélesíteni a szocialista országok: még Madrid előtt üljenek össze a helsinki záróokmányt alá­írt harmincöt állam küldöt­tei és állapodjanak meg ha­sonló jellegű, további biza­lomerősítő intézkedésekben. Ez hozzájárulna a katonai szembenállás csökkentéséhez, javítaná az európai légkört, jó alapot adna a madridi tanácskozásnak. Madridban nem leszerelési tárgyalásokat tartanak majd, a helsinki záróokmány olyan pontjait vitatják meg, amelyek az adott időpontban a legidő­szerűbbek lesznek. Sok mú­lik azonban azon, hogy 1980 végéig mennyit tesz a világ a leszerelésért. TATÁR IMRE I Szovjet-kanadai megbeszélések Borisz Ponomarjov, az I SZKP KB Politikai Bizott- I­ságának póttagja, az SZKP I KB titkára és Anatolij Cser­­nyajev, az SZKP Központi Ellenőrző Bizottságának tag­ja hétfőn fogadta a Moszk­vában tartózkodó William Kashtant, a Kanadai Kom­munista Párt főtitkárát. A baráti légkörben lezajlott megbeszélésen a felek véle­ményt cseréltek az aktuális nemzetközi kérdésekről és tájékoztatták egymást párt­jaik belső tevékenységéről. A két fél megerősítette, hogy pártjaik erősíteni kí­vánják elvtársi együttmű­ködésüket. szerda, 1979. AUGUSZTUS L

Next