Csongrád Megyei Hírlap, 1980. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

A kender­ipari növény... Tízen-Valahány évvel ez­előtt a kenderiparnak az egyik legnagyobb gondja az alapanyaghiány volt. Később rendezték a rostnövény fel­­vásárlási árát, termelési rendszerbe tömörül­tek a gaz­daságok, kialakítottják az egy­séges technológiát közös szerelőműhelyük van, ahol a betakarításhoz­­ szükséges gépeket javítják. Vásárhely környékén ha­gyománya van a kenderter­­mesztésnek. A mennyiségi szemléletet itt is felváltja a minőségi. Nemcsak a mázsá­kat mérik már a gazdák, ha­nem figyelik a rost minősé­gét , mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az átadott tételek zöme első osztályú legyen. Ezekről beszélgettünk Zsi­linszky Emillel, a vásár­helyi Marx Termelőszövetke­zet termelésirányító főmérnö­kével. — Tavalyi szezonban re­kordot értünk volna el ■mennyiségben és minőségben egyaránt, ha 40 hektárun­kat nem veri el a jég és ké­sőbb nem szenved szélkárt. Jóllehet a biztosító kártala­nított bennünket. .'i ■/ i oa /i mégis az lett volna, na az a negyven hektár is ad ter­mést. Valamivel több, mint 100 hektár átlagában 91 má­zsa rostalapanyagot gyűjtöt­tünk be. A teljes tétel több, mint 80 százaléka első osz­tályú volt, a többi második. Harmadosztályú kendert nem termeltünk tavaly... . — Bebizonyosodott, hogy a növény csak nagyon jó mi­nőségű talajon termeszthe­tő... — Való igaz, gazdaságunk­ban minden esetben répa után vetjük. A kender nem „talajrabló” növény. Gyö­kerei néhány centire nyúl­nak csak a földbe és reme­kül hasznosítja a műtrágyát is. Előnye még, hogy ken­der után a búza négy-öt mázsával többet ad hektá­ronként — Vizsgálták bizonyára, hogy a termelésnél hol ta­lálható a gazdaságossági kü­szöb? — Pontosan tudjuk, hogy amennyiben hatvan mázsát ad hektáronként, akkor már nem veszteséges a termesz­tés. Efölött minden mázsa — némi korrekcióval — már tiszta eredmény ... — Valamikor a kendert meglehetősen munkaigényes kultúrának tartották. — Ma is az. Az más kér­dés, hogy amit lehetett, gé­pesítettünk. Nagy teljesítmé­­­nyű vetőgépeknél tettük a magot a földbe, az időjárás­tól függően április közepén, vagy második felében. A nö­vényvédelem, a rovarok elle­ni védekezés repülőgépekkel történik. Hasonlóképpen a defóliálás, a lombtalanítás is. Ma már nyugodtan állíthat­juk, hogy megfelelő kötöző­­zsineg esetén a ZSSZK ara­tógépek kifogástalanul mű­ködnek. Kézi munka végső­soron csak a kúpolásnál van. Igaz, azt, amilyen gyorsan csak lehet, el kell végezni, mert ellenkező esetben meg­sínyli a rost minősége... A bálázott kendert ,már ismét nagy teljesítményű rakodógé­pek továbbítják. A kender tenyészideje 135 nap... — Augusztus elején szok­tunk hozzáfogni a vágáshoz. A búzaaratásnak ekkor­a már vége van. A kukorica- és a cukorrépa-betakarítás pedig valamikor szeptember dere­kán kezdődik. Az augusztus tehát egyéb munkák mellett holtszezonnak számít. Tagja­ink is jobban ráérnek, a ku­polást tavaly is befejeztük augusztus 20-ra. Mire kez­dődik a nagy őszi betakarí­­­­tás, mi rendszerint a kendert már el is felejtjük. Ami szintén a termesztése mellett szól, hogy idejében lekerül a földről, tehát az őszi búzát megfelelően előkészített, pi­hent talaj várja. — Tőlünk északra eső országokban nem ritka a 140 —150 mázsás kendertermés hektáronként. De így van ez Jugoszláviában is... — Hiába a nagy szártö­meg, ha a külföldi fajták rost­tartalma lényegesen kisebb a miénkénél és emellett gyengébb, tehát durvább a rost minősége is. A magyar Uniko és Kompolti fajta jó. Ha a kukoricához hasonlóan­ itt is válogathatnánk a ko­rai és a késői fajták között, igazán nyugodtak akkor len­nénk. — Úgy tartják tehát, hogy van jövője a kendernek a Marx Tsz-ben.... — Pénzes ipari növény, a hatodik ötéves tervünkben már 300 hektáron kívánjuk termeszteni... SZABÓ PÁL MIKLÓS Beszélgetés a vásárhelyi Marx Tsz­őmérnökével Szeretettel az „Idegennek" A Cserei utca végén, ahol a város is véget ér, a töltés mögül apró, hótakaróval bo­rított háztetők kukucskálnak ki. A dombtető magaslatá­ból nézve őket, még inkább csöppnyiknek, megbúvób­­baknak tűnnek. Kik lakhat­ják ezeket a házakat? Mi­­lyen emberek?... Én Fésü­­séket keresem, a nagy csa­ládot. A Tanya 2809-ben találja őket — igazit útba az első szomszédasszony, Kelemen Kálmánné. — Jóravaló, ked­ves, vidám, emberek. Imád­ják a gyerekeket, most is van náluk egy kislány... A tiszta, szépen berende­zett konyhában — ahol Fé­sűs Sándorné, mint régi is­merőst, oly szeretettel üd­vözli az idegent — valóban ott ül egy 14 év körüli lányka, de távolabb tőle kuporog egy négyévesnek kinéző szöszi is. A kályha mellett idős nagy­mama melegszik, a modern szobában Éva, a nagylány fogad. — A férjem kinn ügykö­dik valahol az udvarban — mondja Fésüsné —, a fiaim, a menyeim dolgoznak, az unokák az oviban, a mi ki­csi lányunk, Irénke iskolá­ban van. — Ő tehát az, akit maguk­hoz fogadtak. Igen. Négyéves korá­ban hoztuk ide. Se anyja, se apja szegénynek. Mi meg úgy gondoltuk, elfér itt mellet­tünk, miért ne éljen ő is sze­retetteljes családban? — De emlékszel, anyu? Őt már „csak" megnézni akar­tad — szól közbe Éva. — Valóban így volt, öreg­nek, fáradtnak éreztem ak­koriban magamat egy újabb kicsihez ... Meg kettő mási­kat — az én saját három gyerekemen kívül — már felneveltem, szárnyaira bo­csátottam, úgy gondoltam, pihenek egy kicsit De mi­kor meglátott ez a kis fekete poronty, és tárt karokkal ro­hant felém, azt kiabálva: Mami! Mamikám! csak any­­nyit tudtam a nevelőnek mondani: tessék csomagol­ni. — Másik kettőt is felne­velt már... — Még az enyémek kicsik voltak, amikor egyszer na­gyon beteg lettem. Nem volt biztos az sem, hogy életben maradok. Akkor gondoltam először arra: mi lesz, ha a gyerekeimnek nem lesz édesanyja? Mi lesz, ha nem marad együtt , a család? ... Akkor határoztam el, ha még egyszer mégis egészsé­ges leszek, otthont adok né­hány kis árvának. És szerencsére valóban meggyógyult s meleg csalá­di fészkükbe hozhatta az ak­kor első osztályos Stribl Ma­rikát, később pedig a két­éves Papp Ilonát­­ id­n­y­i bei tv, jó gyerekek voltak, nem volt velük különösebben semmi baj — emlékezik. — Nekem Ica volt a „favorit", a fér­jemnek meg Mari. Nagyon szerettük őket s ők is min­ket. Ma már mindketten férjnél vannak, egyikük­nek nemrégiben született kicsije. Most is visszajárnak, mikor idejük engedi, s kezdődik a mesélés: „Képzelje, anyu­kám!...” Csak ez a kicsi, ez a kis Tücsök mondja nekem: Mama. — A kis I­rénkével viszont sok izgalmunk volt! — így Éva. — Emlékszem, játszot­tunk, amikor észrevettem, hogy nem nézi a leejtett já­tékokat, hanem csak tapo­gat utánuk. Irénke, miért nem nézel lefelé? — kérdez­tem. Mert nem látok — vá­laszolta. Fekete Irénke azóta négy szemműtéten esett át, látá­sa egyre javul. Most 15—16 dioptriás szemüveggel ugyan, de tanulhat az iskola harma­dik osztályában. — Hát ezért van az, hogy olyan vagyok én, mint Hon­­thy Hanna! Csak nem olyan szép. De örökös tagja — mint ő a színháznak — az iskolának hiszen sohasem „köpök ki” a padokból — mondja nevetve. — Mindig van egy „éppen kicsi”, ak­i miatt évnyitókra, évzárókra, szülői értekezletekre kell mennem. Még szülői munka­­közösségi tag is vagyok! És rögtön szabadkozni kezd, hogy ezt már csak a tréfa kedvéért mondta, s nem kell ám leírni... — Anyut nagyon szeretik a környéken! Ha kimegy az ut­cára, órákig sem szabad... és mindig jelentkezik valaki, aki azt szeretné, ha őt is gondozná. — Kérdezték már tőle: mekkora szíve van magá­nak? Én meg mutattam (széttárja karjait, ahogy csak tudja), ekkora! És ebbe be­lefér mindenki, aki csak sze­­retetre vágyik. Aztán egy kicsit elkomoro­­dik: — De el is vállalnám őket, csak hát az én erőm is véges Meg itt van most ez a be­tegségem ... És leveszi fejéről a sárga kendőt, alóla két-három cen­timéter hosszúságú ősz haj tűnik elő. — Agyérm­űtétem volt ta­valy júliusban. Azért vagyok ilyen „süni”, ahogy az uno­kám mondja. És már megint mosolyog, s boldogan meséli, hogy míg több hónapon át a kórházi ágyakat nyomta, itthon min­den úgy ment, mint a kari­kacsapás! A „lányok” me­szeltek, takarítottak, ellátták a kicsiket, a nagyokat, az egész családot. Csak Irénke nem tudta „tartani” magát, sokszor sírt, hiányolta, féltette a Mamát. Az áldozatkész, minden tisz­teletet, szeretetet megérdem­lő édesanyát. JOÓ ERZSÉBET Növekvő tejtermelés anyagi ösztönzéssel Tíz esztendeje, a szakosított tehe­nészeti telepek létrehozásakor 109 kilogramm tej és tejtermék volt az egy főre eső fogyasztás megyénkben. Tavaly ez a mennyiség már megkö­zelítette a 160 kilót. Az 50 százalékos növekedés némileg a feldolgozókapa­­citás és kereskedelmi forgalmazás bő­vítéséhez kötődött, de a fogyasztás emelkedésének az alapja a többter­melés volt. A megye hat állami gazdaságából 4 és a 69 tsz közül pedig 52 foglalkozik szarvasmarha-tenyésztéssel, tejterme­léssel. Bizony nem túl távoli az az időszak, amikor az istállókban keve­sebb volt a tehén, mint a férőhely. Ez a tejtermelés rovására ment, így indokolt volt az állami támogatás bevezetése a tenyészállomány és a tejtermelés növelésének ösztönzésére. A megye gazdaságai jól éltek az adott lehetőséggel és gyors ütemben meg­növelték az állományt, ezzel párhu­zamban az egy tehénre jutó hoza­mot. Nyilvánvaló, hogy mindezt ki­egészítette a megfelelő szintű takar­mányozás é­s tenyésztő munka. A Csongrád megyei Takarmányo­zási és Állattenyésztési Felügyelőség már január első harmadában meg­vonta az állami gazdaságok és a tsz-ek tavalyi tej­termelési mérlegét Az eredmények alapján a megye négy tehéntartó állami gazdasága közül — 1531-es állománnyal — a Vásárhelyi Egyetemi Tangazdaság szerezte meg az elsőséget 5322 lite­res tehenenkénti átlaggal. A nagy­üzemben egy esztendő alatt közel 200 literrel növekedett a hozam. A Derekegyházi Állami Gazdaság 5039 literrel a második, s a­ Gorzsai 5033 literrel a harmadik a ranglis­tán. A Szegedi Állami Gazdaságban ta­valy 4,6 ezer liter tejet adtak a te­henek, ami szintén­ figyelemre méltó eredmény A termelőszövetkezetek közül im­már második esztendőben tartja első­ helyét a vásárhelyi Rákóczi Tsz. A gazdaság már 1977-ben is a tabella harmadik helyére rukkolt föl, ám akkor 4295 liter volt az éves tehe­nenkénti produktum. Tavalyelőtt 5009, és az elmúlt évben egy literrel több, 5010 literes átlaggal zártak. A tsz-ranglista második­­helyén 4693 literrel a szegvári Puskin és a harmadik helyén 4287 literrel a sze­gedi Felszabadulás Tsz tehenészete áll. A­ felgyői Alföldi Róna Tsz is a „négyezren felüliek” kategóriájába küzdötte föl magát, az 1978. évi 3400 literes teljesítményéről. . A statisztika szerint a megye min­den városának és járásának agrár­­üzemében növekedett a tehenésze­tek hozama, 4,4 százalékról 21,4 szá­zalékig, amit Csongrád város gazda­ságai produkáltak. Ott 675, Makó vi­dékén 450, a szentesi járásban 386 és a vásárhelyi határban 335 literrel adtak többet a tehenek, mint egy évvel korábban. A megye össz. me­zőgazdasági nagyüzemét tekintve kö­zel 400 literes a hozamemelkedés. Sajnos — mint sok más téren — a tehenészeti ágazatban is vannak in­­­­dokolatlanul nagy különbségek az eredmények között. A vásárhelyi Le­ninben 2340, a szegedi Új Életben 2162, a magyarcsanádi Úttörőben 2048, vagy a sándorfalvi Magyar- Lengyel Barátság Tsz-ben 1952 liter tejet tudtak csak egy tehén után el­könyvelni. A ráfordítási, tartási költ­ségek viszont évről évre nőnek, s kérdés, meddie érdemes ráfizetéssel termelni? Mivel a gazdaságok több mint 80 százalékában megfelelő a hozameredmény feltétlenül belső üzemi, szakmai magyarázata van az alacsony átlagoknak. Ezen pedig minden bizonnyal lehet változtatni. SZOMBAT, 1980. JANUAR 19. icflM np Ül termékek — kereseti A FIM Alföldi Porcelángyárának edényüzemében az el­­múlt esztendőben kezdték meg a vendéglátóipar részére a 41 darabból álló Uniszeti szervizkészlet gyártását. Ezek mindenben megfelelnek a mai követelményeknek: géppel moshatók, s egymásba rakva kis helyen tárolhatók. Gon­­doltak arra is, hogy az egyforma méret mellett választék is legyen, így a megrendelők­­, helyi hagyományoknak megfelelő tájjellegű díszítéseket kérhetnek a szervizkészle­­tekre. Képeink az edénygyártóban készültek s a legfőbb moz­zanat­­át mutatják be. Az idén az edénygyár az Uniszett­­i termékekből igen sokat készít, az össztermék közel egy­­harmada a keresett modern szervizkészletből áll Az edénygyárban az új terméket már korszerű félautomata korongozón készítik. Két dolgozó műszakonként 6800—7200 darab tálat korongoz A kancsókat még hagyományos módon öntik. A nagy telje­­sítményű géppel ma már egy műszak alatt egy ember 600 vizes kancsót készít. Korábban kézi öntéssel csupán 160-at tudtak elkészíteni egy műszak alatt A festés kézzel történik Vannak azonban ny­on fiai­ bög­rék, melyekre matricákkal viszik fel a népi motívumokat. (Fotó: Enyedi Zoltán) 5

Next