Csongrád Megyei Hírlap, 1980. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
A kenderipari növény... Tízen-Valahány évvel ezelőtt a kenderiparnak az egyik legnagyobb gondja az alapanyaghiány volt. Később rendezték a rostnövény felvásárlási árát, termelési rendszerbe tömörültek a gazdaságok, kialakítottják az egységes technológiát közös szerelőműhelyük van, ahol a betakarításhoz szükséges gépeket javítják. Vásárhely környékén hagyománya van a kendertermesztésnek. A mennyiségi szemléletet itt is felváltja a minőségi. Nemcsak a mázsákat mérik már a gazdák, hanem figyelik a rost minőségét , mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az átadott tételek zöme első osztályú legyen. Ezekről beszélgettünk Zsilinszky Emillel, a vásárhelyi Marx Termelőszövetkezet termelésirányító főmérnökével. — Tavalyi szezonban rekordot értünk volna el ■mennyiségben és minőségben egyaránt, ha 40 hektárunkat nem veri el a jég és később nem szenved szélkárt. Jóllehet a biztosító kártalanított bennünket. .'i ■/ i oa /i mégis az lett volna, na az a negyven hektár is ad termést. Valamivel több, mint 100 hektár átlagában 91 mázsa rostalapanyagot gyűjtöttünk be. A teljes tétel több, mint 80 százaléka első osztályú volt, a többi második. Harmadosztályú kendert nem termeltünk tavaly... . — Bebizonyosodott, hogy a növény csak nagyon jó minőségű talajon termeszthető... — Való igaz, gazdaságunkban minden esetben répa után vetjük. A kender nem „talajrabló” növény. Gyökerei néhány centire nyúlnak csak a földbe és remekül hasznosítja a műtrágyát is. Előnye még, hogy kender után a búza négy-öt mázsával többet ad hektáronként — Vizsgálták bizonyára, hogy a termelésnél hol található a gazdaságossági küszöb? — Pontosan tudjuk, hogy amennyiben hatvan mázsát ad hektáronként, akkor már nem veszteséges a termesztés. Efölött minden mázsa — némi korrekcióval — már tiszta eredmény ... — Valamikor a kendert meglehetősen munkaigényes kultúrának tartották. — Ma is az. Az más kérdés, hogy amit lehetett, gépesítettünk. Nagy teljesítményű vetőgépeknél tettük a magot a földbe, az időjárástól függően április közepén, vagy második felében. A növényvédelem, a rovarok elleni védekezés repülőgépekkel történik. Hasonlóképpen a defóliálás, a lombtalanítás is. Ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy megfelelő kötözőzsineg esetén a ZSSZK aratógépek kifogástalanul működnek. Kézi munka végsősoron csak a kúpolásnál van. Igaz, azt, amilyen gyorsan csak lehet, el kell végezni, mert ellenkező esetben megsínyli a rost minősége... A bálázott kendert ,már ismét nagy teljesítményű rakodógépek továbbítják. A kender tenyészideje 135 nap... — Augusztus elején szoktunk hozzáfogni a vágáshoz. A búzaaratásnak ekkora már vége van. A kukorica- és a cukorrépa-betakarítás pedig valamikor szeptember derekán kezdődik. Az augusztus tehát egyéb munkák mellett holtszezonnak számít. Tagjaink is jobban ráérnek, a kupolást tavaly is befejeztük augusztus 20-ra. Mire kezdődik a nagy őszi betakarítás, mi rendszerint a kendert már el is felejtjük. Ami szintén a termesztése mellett szól, hogy idejében lekerül a földről, tehát az őszi búzát megfelelően előkészített, pihent talaj várja. — Tőlünk északra eső országokban nem ritka a 140 —150 mázsás kendertermés hektáronként. De így van ez Jugoszláviában is... — Hiába a nagy szártömeg, ha a külföldi fajták rosttartalma lényegesen kisebb a miénkénél és emellett gyengébb, tehát durvább a rost minősége is. A magyar Uniko és Kompolti fajta jó. Ha a kukoricához hasonlóan itt is válogathatnánk a korai és a késői fajták között, igazán nyugodtak akkor lennénk. — Úgy tartják tehát, hogy van jövője a kendernek a Marx Tsz-ben.... — Pénzes ipari növény, a hatodik ötéves tervünkben már 300 hektáron kívánjuk termeszteni... SZABÓ PÁL MIKLÓS Beszélgetés a vásárhelyi Marx Tszőmérnökével Szeretettel az „Idegennek" A Cserei utca végén, ahol a város is véget ér, a töltés mögül apró, hótakaróval borított háztetők kukucskálnak ki. A dombtető magaslatából nézve őket, még inkább csöppnyiknek, megbúvóbbaknak tűnnek. Kik lakhatják ezeket a házakat? Milyen emberek?... Én Fésüséket keresem, a nagy családot. A Tanya 2809-ben találja őket — igazit útba az első szomszédasszony, Kelemen Kálmánné. — Jóravaló, kedves, vidám, emberek. Imádják a gyerekeket, most is van náluk egy kislány... A tiszta, szépen berendezett konyhában — ahol Fésűs Sándorné, mint régi ismerőst, oly szeretettel üdvözli az idegent — valóban ott ül egy 14 év körüli lányka, de távolabb tőle kuporog egy négyévesnek kinéző szöszi is. A kályha mellett idős nagymama melegszik, a modern szobában Éva, a nagylány fogad. — A férjem kinn ügyködik valahol az udvarban — mondja Fésüsné —, a fiaim, a menyeim dolgoznak, az unokák az oviban, a mi kicsi lányunk, Irénke iskolában van. — Ő tehát az, akit magukhoz fogadtak. Igen. Négyéves korában hoztuk ide. Se anyja, se apja szegénynek. Mi meg úgy gondoltuk, elfér itt mellettünk, miért ne éljen ő is szeretetteljes családban? — De emlékszel, anyu? Őt már „csak" megnézni akartad — szól közbe Éva. — Valóban így volt, öregnek, fáradtnak éreztem akkoriban magamat egy újabb kicsihez ... Meg kettő másikat — az én saját három gyerekemen kívül — már felneveltem, szárnyaira bocsátottam, úgy gondoltam, pihenek egy kicsit De mikor meglátott ez a kis fekete poronty, és tárt karokkal rohant felém, azt kiabálva: Mami! Mamikám! csak anynyit tudtam a nevelőnek mondani: tessék csomagolni. — Másik kettőt is felnevelt már... — Még az enyémek kicsik voltak, amikor egyszer nagyon beteg lettem. Nem volt biztos az sem, hogy életben maradok. Akkor gondoltam először arra: mi lesz, ha a gyerekeimnek nem lesz édesanyja? Mi lesz, ha nem marad együtt , a család? ... Akkor határoztam el, ha még egyszer mégis egészséges leszek, otthont adok néhány kis árvának. És szerencsére valóban meggyógyult s meleg családi fészkükbe hozhatta az akkor első osztályos Stribl Marikát, később pedig a kétéves Papp Ilonát idnyi bei tv, jó gyerekek voltak, nem volt velük különösebben semmi baj — emlékezik. — Nekem Ica volt a „favorit", a férjemnek meg Mari. Nagyon szerettük őket s ők is minket. Ma már mindketten férjnél vannak, egyiküknek nemrégiben született kicsije. Most is visszajárnak, mikor idejük engedi, s kezdődik a mesélés: „Képzelje, anyukám!...” Csak ez a kicsi, ez a kis Tücsök mondja nekem: Mama. — A kis Irénkével viszont sok izgalmunk volt! — így Éva. — Emlékszem, játszottunk, amikor észrevettem, hogy nem nézi a leejtett játékokat, hanem csak tapogat utánuk. Irénke, miért nem nézel lefelé? — kérdeztem. Mert nem látok — válaszolta. Fekete Irénke azóta négy szemműtéten esett át, látása egyre javul. Most 15—16 dioptriás szemüveggel ugyan, de tanulhat az iskola harmadik osztályában. — Hát ezért van az, hogy olyan vagyok én, mint Honthy Hanna! Csak nem olyan szép. De örökös tagja — mint ő a színháznak — az iskolának hiszen sohasem „köpök ki” a padokból — mondja nevetve. — Mindig van egy „éppen kicsi”, aki miatt évnyitókra, évzárókra, szülői értekezletekre kell mennem. Még szülői munkaközösségi tag is vagyok! És rögtön szabadkozni kezd, hogy ezt már csak a tréfa kedvéért mondta, s nem kell ám leírni... — Anyut nagyon szeretik a környéken! Ha kimegy az utcára, órákig sem szabad... és mindig jelentkezik valaki, aki azt szeretné, ha őt is gondozná. — Kérdezték már tőle: mekkora szíve van magának? Én meg mutattam (széttárja karjait, ahogy csak tudja), ekkora! És ebbe belefér mindenki, aki csak szeretetre vágyik. Aztán egy kicsit elkomorodik: — De el is vállalnám őket, csak hát az én erőm is véges Meg itt van most ez a betegségem ... És leveszi fejéről a sárga kendőt, alóla két-három centiméter hosszúságú ősz haj tűnik elő. — Agyérműtétem volt tavaly júliusban. Azért vagyok ilyen „süni”, ahogy az unokám mondja. És már megint mosolyog, s boldogan meséli, hogy míg több hónapon át a kórházi ágyakat nyomta, itthon minden úgy ment, mint a karikacsapás! A „lányok” meszeltek, takarítottak, ellátták a kicsiket, a nagyokat, az egész családot. Csak Irénke nem tudta „tartani” magát, sokszor sírt, hiányolta, féltette a Mamát. Az áldozatkész, minden tiszteletet, szeretetet megérdemlő édesanyát. JOÓ ERZSÉBET Növekvő tejtermelés anyagi ösztönzéssel Tíz esztendeje, a szakosított tehenészeti telepek létrehozásakor 109 kilogramm tej és tejtermék volt az egy főre eső fogyasztás megyénkben. Tavaly ez a mennyiség már megközelítette a 160 kilót. Az 50 százalékos növekedés némileg a feldolgozókapacitás és kereskedelmi forgalmazás bővítéséhez kötődött, de a fogyasztás emelkedésének az alapja a többtermelés volt. A megye hat állami gazdaságából 4 és a 69 tsz közül pedig 52 foglalkozik szarvasmarha-tenyésztéssel, tejtermeléssel. Bizony nem túl távoli az az időszak, amikor az istállókban kevesebb volt a tehén, mint a férőhely. Ez a tejtermelés rovására ment, így indokolt volt az állami támogatás bevezetése a tenyészállomány és a tejtermelés növelésének ösztönzésére. A megye gazdaságai jól éltek az adott lehetőséggel és gyors ütemben megnövelték az állományt, ezzel párhuzamban az egy tehénre jutó hozamot. Nyilvánvaló, hogy mindezt kiegészítette a megfelelő szintű takarmányozás és tenyésztő munka. A Csongrád megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség már január első harmadában megvonta az állami gazdaságok és a tsz-ek tavalyi tejtermelési mérlegét Az eredmények alapján a megye négy tehéntartó állami gazdasága közül — 1531-es állománnyal — a Vásárhelyi Egyetemi Tangazdaság szerezte meg az elsőséget 5322 literes tehenenkénti átlaggal. A nagyüzemben egy esztendő alatt közel 200 literrel növekedett a hozam. A Derekegyházi Állami Gazdaság 5039 literrel a második, s a Gorzsai 5033 literrel a harmadik a ranglistán. A Szegedi Állami Gazdaságban tavaly 4,6 ezer liter tejet adtak a tehenek, ami szintén figyelemre méltó eredmény A termelőszövetkezetek közül immár második esztendőben tartja első helyét a vásárhelyi Rákóczi Tsz. A gazdaság már 1977-ben is a tabella harmadik helyére rukkolt föl, ám akkor 4295 liter volt az éves tehenenkénti produktum. Tavalyelőtt 5009, és az elmúlt évben egy literrel több, 5010 literes átlaggal zártak. A tsz-ranglista másodikhelyén 4693 literrel a szegvári Puskin és a harmadik helyén 4287 literrel a szegedi Felszabadulás Tsz tehenészete áll. A felgyői Alföldi Róna Tsz is a „négyezren felüliek” kategóriájába küzdötte föl magát, az 1978. évi 3400 literes teljesítményéről. . A statisztika szerint a megye minden városának és járásának agrárüzemében növekedett a tehenészetek hozama, 4,4 százalékról 21,4 százalékig, amit Csongrád város gazdaságai produkáltak. Ott 675, Makó vidékén 450, a szentesi járásban 386 és a vásárhelyi határban 335 literrel adtak többet a tehenek, mint egy évvel korábban. A megye össz. mezőgazdasági nagyüzemét tekintve közel 400 literes a hozamemelkedés. Sajnos — mint sok más téren — a tehenészeti ágazatban is vannak indokolatlanul nagy különbségek az eredmények között. A vásárhelyi Leninben 2340, a szegedi Új Életben 2162, a magyarcsanádi Úttörőben 2048, vagy a sándorfalvi Magyar- Lengyel Barátság Tsz-ben 1952 liter tejet tudtak csak egy tehén után elkönyvelni. A ráfordítási, tartási költségek viszont évről évre nőnek, s kérdés, meddie érdemes ráfizetéssel termelni? Mivel a gazdaságok több mint 80 százalékában megfelelő a hozameredmény feltétlenül belső üzemi, szakmai magyarázata van az alacsony átlagoknak. Ezen pedig minden bizonnyal lehet változtatni. SZOMBAT, 1980. JANUAR 19. icflM np Ül termékek — kereseti A FIM Alföldi Porcelángyárának edényüzemében az elmúlt esztendőben kezdték meg a vendéglátóipar részére a 41 darabból álló Uniszeti szervizkészlet gyártását. Ezek mindenben megfelelnek a mai követelményeknek: géppel moshatók, s egymásba rakva kis helyen tárolhatók. Gondoltak arra is, hogy az egyforma méret mellett választék is legyen, így a megrendelők, helyi hagyományoknak megfelelő tájjellegű díszítéseket kérhetnek a szervizkészletekre. Képeink az edénygyártóban készültek s a legfőbb mozzanatát mutatják be. Az idén az edénygyár az Uniszetti termékekből igen sokat készít, az össztermék közel egyharmada a keresett modern szervizkészletből áll Az edénygyárban az új terméket már korszerű félautomata korongozón készítik. Két dolgozó műszakonként 6800—7200 darab tálat korongoz A kancsókat még hagyományos módon öntik. A nagy teljesítményű géppel ma már egy műszak alatt egy ember 600 vizes kancsót készít. Korábban kézi öntéssel csupán 160-at tudtak elkészíteni egy műszak alatt A festés kézzel történik Vannak azonban nyon fiai bögrék, melyekre matricákkal viszik fel a népi motívumokat. (Fotó: Enyedi Zoltán) 5