Csongrád Megyei Hírlap, 1980. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

Az új évvel együtt születtek Szegeden hármas ikrek Az új év első órájában 29 gyermek — 17 lány és 12 fiú — született hazánkban; a fővárosban hatan, vidéken 23-an jöttek a világra. Közülük sorsolták ki hajnali 2 órakor az Állami Biztosító „bébiügyeletén” azokat, akik szokás szerint megkapják a 20 ezer forintos, 18 éves korban pénzre váltható életbiztosítási kötvényt. A sorsolás szerint a főváros idei első újszülöttje Teseh Katalin, aki az István Kórház kispesti, II-es számú szülészetén 0 óra 2 perckor jött a világra. A boldog mamának kedden Komoróczi Iván, az Állami Biztosító képviselője virágcsokor és csemegekosár kíséretében átadta az ajándékkötvényt. Ritka esemény, a vidéki „első” ezúttal trió lett: a hármas leányikrek, Deák Emese, Hilda és Dóra 0 óra 30 másodperctől 2 perc alatt születtek meg Szegeden, a Szülészeti Klinikán, őket, a pestihez hasonló ajándékkal, s ugyancsak 20—20 ezer forintos kötvénnyel Benák László, az Állami Biztosító Csongrád megyei Igazgatóságának képviselője köszöntötte. Deák Mihályné, a hármas ikrek édesanyja a szarvasi Vajda Péter Gimnázium és Szakközépiskola tanára, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola levelező tagozatán, magyar szakon a negyedik évet végzi. Otthon ötéves fia várja mamáját, és a testvérkéket. A szülést dr. Thurzó László vezette, a műtétnél hét orvos segédkezett. Az idén második alkalommal lett Csongrád megyében született csecsemő vidéki „első”, hármas ikreket pedig először köszönthetett ajándékával az Állami Biztosító. Az év első makói újszülöttje 1980. 0 óra 1 perckor jött a világra 3 kiló 20 dekával, és Szokolai Kittinek hívják, ő is és édesanyja Szokolai Andrásné is jól vannak Tegnap ajándékkal köszöntötte a kislányt és anyukáját a városi tanács társadalmi ünnepségeket és szertartásokat szervező irodájának vezetője, Juhász Tiborné, és a KISZ városi bizottságának titkára, Binecz Sándor. Képünkön: a boldog édesanya és a három kisleány. * (Fotó: Pintér József) VÁSÁRHELYEN, A MEDGYESSYTEREMBEN Szabó Dávid kiállítása Szabó Dávid festőművész tárlatát tekintheti meg január 4-én, pénteken délután 5 órától a művészetkedvelő közönség Vásárhelyen a Medgyessy-teremben. A nyitóeseményen Bosnyákovich Bea (fuvola), Hajósy Ida (oboa) és Staniszewska Júlia (fagott) működik közre, a kiállítás anyagát pedig Keczely Gabriella mutatja be a megnyitó közönségének. ----------------------------7*----------Tanárjelöltek Több mint 4100 nevelő végez 1980-ban a pedagógusképző felsőoktatási intézmények nappali tagozatán. Ez a szám — a társadalmi ösztöndíjasok és a külföldi hallgatók nélkül — az 1979. évivel nagyjából azonos, az 1978-ast azonban mintegy 300-zal haladja meg. Musstaj Karim: Kettő jobb, mint egy* ! Az én idősebb édes* anyámat mindenki bábaasszonynak hívja, engem meg bábaembernek. Én még kicsi vagyok, alig-alig érek föl fehér ujjasának zsebéig. Pedig ez bűvös zseb, mert hol egy kis darab cukor, hol egy marék mazsola, hol apró szemű meggy, hol meg pörkölt borsó bukkant fel benne. Finomabbnál finomabb dolog ez mindegyik! Máskor meg rézpénz is megcsörren ebben a zsebben (a pénz erejét pedig már mindnyájan ismerjük!). Szóval, ez a zseb kifogyhatatlan, bűvös zseb. Lám csak, most is: alighogy bedugtam ujjaim végét ebbe a zsebbe, két nagy aszaltba• Musztaf Karim baskír író gyermekkorát idéző elbeszélése számunkra egzotikusnak tűnő világba vezeti az olvasót, ahol él még a nemzetségi hagyományok szigorú rendje, és ebben még a népi hiedelemvilág, Jack gurult a markomba. Egyiket rögtön bekaptam. De nem vagyunk ám mi olyan mohóak: nem szoktuk ám a finom dolgokat bekapni és rögtön elnyelni. Most jó a számban tartom, és estig fogom szopogatni A másikat pedig az új, ma először felvett nadrágom zsebébe rejtem. Amikor hazamegyünk, majd elosztom a húgocskáim és az öcsikém között. Lehet, hogy mától kezdve nekik bűvös zseb lesz az enyém is. „Adakozó kézbe visszatérnek a javak!” — szokta volt mondani idősebb édesanyám. Odaértünk Kara Jomagolék kapujához. A gazda, aki valamilyen kötelet font a fészer előtt, félbehagyta a munkáját és futva nyitott ajtót. Idősebb édesanyám rögtön besietett a házba. Nekem most már magamnak kell magamról gondoskodnom. A házba nekem nincs bejárásom, ezzel már régtől tisztában vagyott A keménykötésű, köpcös kis Kara tomagol szemgolyói vibrálnak a puffadt szemhéja alatti szűk résben, úgy kérlel idősebb édesanyámat: — Legyen fiú, nagyon kérlek, édesanyám, hiszen elsőszülött! Sose fogom neked elfelejteni. Idősebb édesanyám, futó keze alig érintette vállát, amint biztató szóval eltűnt az ajtórésben. — Jól vanna! Ha választani kell, a fiút választom. De eredj a dolgodra! — De nagyon kérlek, édesanyám! — Kara Jamagolnak valamitől reszket a keze. Visszamegy a fészerhez, és újra munkához lát Én meg tőle nem messze fölkuporodom a tuskóra, és — amenynyire lehet — kényelmesen elhelyezkedem. Méltóságteljesen viselkedem, hisz tudom, hogy ki vagyok: a bábaaszszony fia. Apróságokkal nem bíbelődöm, a felnőtteknek nem csetledezem a lába alatt. Kedvemre való helyet keresek, és türelmes vagyok. Ezért aztán a szobában a kis jövevény érkezését várók sem vetik oda nekem, hogy ,,Hé, te gyerek!”, hanem nevemen szólítanak. Kara Jamagolt csak akkor méltatom szóra, amikor úgy érzem, hogy már eleget ültem. — Mit fonsz? — vetem oda neki. — Ponyvát. Ha az ember fon, gyorsan múlik az idő. Se vége, se hossza, csak fon, csak fon. Fekete Jamagolt zárkózott embernek tartják: „Úgy kell kilapátolni belőle a szót!”, de ma megoldódott a nyelve. Hallgatott egy kicsit, aztán hozzátette:• Ezen a világon, édes öcsém, mindent kötél tart össze. Ha nem lenne kötél, az egész világ széthullanék. Hogy mennyire igaz, amit mond! Próbáljon csak meg az ember kötél nélkül meglenni! Szavain meghökkenve hallgatok, nem szól Kara Jomagol sem. Fon egy kicsit óvatosan hallgatózik, hogy mi történik a házban, megint fon, megint hallgatózik v Én már nem bírom tovább a csendet. — Mikor fejezed be a ponyvát? — könnyítek magamon a kérdéssel. — Majd befejezem, ha megszületett a fiú. — Az ám! De ha a fiú sokára születik meg? — Megszületik! Háncsom meg van egy egész szekérrel, akár öt napig is fonhatok. Idősebb édesanyám néhányszor előjött. Valamilyen fiatalasszony három valljárom vizet hozott. A nap már nyugovóra hajlik. Az az aszalt barack már régen elolvadt a számban. A mag meg egyszer csak csússz, lecsusszant a gyomromba, ahol semmi más nincs, csak ez a magocska csúszkál ide-oda. Még mielőtt hazahajtották volna a csordát, ugyanaz az asszony, aki vízért ment, ennivalót hozott nekünk. Bár szárazkoszton vagyok, de elütvén éhemet, vidámabban érzem magam. Megint feltelepszem arra a tuskóra. Kara tomagol meg újra hozzálát a háncsfonáshoz. A ponyva, ha kihúzzák, már biztos felérne a mecsetünk félholdjáig. Sokat font! :— És aztán miért kell neked olyan hosszú? — Itt, ebben a fészerben fogom tartani. És ha Hebibulla tizenhét éves lesz, neki adom. — És neki minek kell majd a pányva, ha tizenhét éves lesz? — Azt kérded, minek? Hát ide figyelj! Szűk szemrései egyszerre szétfeszülnek, fény árad belőlük. Ez a fény először széles arcán árad szét, aztán a pányván suhan végig. Úgy tűnik, mintha nem a sárga, karikás háncspányva nyújtóznék a füvön, hanem ennek az amúgy nem szép embernek a szeméből áradó aranysárga fény kígyózna ott Szeretném kinyújtott kézzel megérinteni, de nem merem. Félek, hogy érintésemre ellobban a misztikus fény. — Hát ide figyelj! — ismétli Kara Jomagot. A hangja most nem olyan sipító, mint még az előbb, hanem öblösen ömlik elő melle mélyéből: azt hinné az ember, hogy énekel. Várom, hogy szem nem látta, fül nem hallotta titok táruljon föl előttem. Ő még fülel. A házból csöndön kívül más nem hallik. (Befejező rész a pénteki számban.) --------- Elhunyt dr. Sipka Sándor Mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy életének 68. évében, hosszú, türelemmel viselt szenvedés után Hódmezővásárhelyen elhunyt dr. Sipka Sándor, a József Attila Tudományegyetem docense, a neveléstudományok kandidátusa. Hódmezővásárhelyen született 1912-ben, a debrefeni egyetemen 1936-ban szerzett magyar—latin, majd az egykori budapesti Lenin Intézetben 1954-ben orosz szakos tanári oklevelet 1936-tól 1962-ig szülővárosának Bethlen Gábor nevét viselő középiskolájában volt tanár — 1952 és 1954 között a JATE — akkor még Szegedi Tudományegyetem — Bölcsészettudományi Karán adjunktusként tartott előadásokat, és 1962-ben végérvényesen ennek az intézménynek munkatársa lett, itteni munkálkodásához kapcsolódva készítette el és védte meg kandidátusi diszszertációját, majd kapta meg — 1977-ben — a docensi kinevezést. Sipka Sándor a nagy tudású pedagógusok közé tartozott, akik számára a tudományos munkálkodás sohasem volt elválasztható a neveléstől, a tudás továbbadásának elkötelezettségétől. Középiskolában, ■ egyetemen egyaránt baráti kontaktust tudott kialakítani diákjaival, s ugyanez az emberközelség határozta meg a TIT- ben végzett széles körű ismeretterjesztő tevékenységének lényegét. Több könyv és mintegy száz tanulmány nyugtázza publikációs tevékenységét S hadd tegyük ehhez hozzá: nemcsak ő írt, róla is írtak. Németh László szerteágazó életművében több helyen is elismeréssel adózik emberi egyéniségének, tudásának, nevelői tevékenységének. Munkáját könyvek és folyóiratok, személyes lényét a tanítványok emlékezete őrzi. Szilveszter a képernyőn A klasszikus reklám — cipőt a cipőboltból — jutott az eszembe, amikor a műsorújságból szerettem volna előre tájékozódni a televízió szilveszteri programjáról. Merthogy megszoktuk, műsort a műsorújságból. Ezúttal azonban hiába kerestük, csupán annyit sikerült még időben megtudnunk, hogy a programot Szilveszter napján néhány napilap közli, így aztán az év utolsó napjáig zsákbamacska volt a televízió szilveszteri műsora, és aki megszokta, hogy a Rádió és Televízió Újságból tájékozódik, az nehezebben igazodik el a napilap ismertetésében. Az óévet búcsúztató műsor készítői eddig szinte minden évben előre a nézők figyelmébe ajánlották, megmagyarázták, milyen elvek szerint gondoskodnak a közönség szórakozásáról. Ezúttal elmaradtak a beharangozások. És elmaradt — szerencsére — a valamiféle keret, a mindenáron való kapcsolatteremtés az egyes műsorszámok között. Nem kellett este hét órától éjfélig a készülék előtt ülni, hogy mindent megértsünk, válogathattunk is a sokféle kínálati műfajok közül. A műsorszerkesztők legfontosabb feladatnak a szórakoztatást tekintették, s ha egyik-másik műsor ennél többet is adott, annak csak örülhettünk. Persze azért nem fenékig tejfel ez az összeállítás. Még akkor sem, ha jól tudjuk, a sok százezres közönség sokféle igénynyel ült le a képernyő elé, és az illetékesek igyekeztek ezeket az igényeket sokféleképpen kielégíteni. Legjobban a Lufi ma ... című műsor hatott hangulat- és illúziórombolónak. A két Rátonyi előre jól begyakorolt kedveskedő civakodása már semmi újat nem tud nyújtani, sőt a régi élményeket is közömbösíti. Eltelt sok év a régen készült közös bemutatkozásuk óta, s a kislányból lett színésznő és a megőszült hajú apa kettőse már semmi szenzációt nem rejt magában. Ezt már tudomásul kellene venni a műsorok készítőinek. Még egy programot kell a sikertelen jelzővel illetni a szilveszteri összeállításból, ez pedig Komlós János Hónapját. Vontatott, érdektelen, unalmas volt a szilveszteri szám, így hosszabb is a kelleténél, egy tanulsággal azért szolgált. Ha megkérdezünk egy riportalanyt, meghívott beszélgető partnert, hagyjuk is válaszolni, ne mi akarjuk — szavába vágva — elmondani az ő gondolatait. Az új krimisorozat első filmje nem volt rosszabb a megszokottnál, a csinos hölgyek megjelenése a nyomozásban új színt hozott a bűnügyi filmbe. A Tv Zenészínháza remek paródia, Gálvölgyi János és Mikó István elemében volt, ez a műsor , Alfonzo világszínháza is joggal kapott helyet a szilveszteri összeállításban. Alfonzó remekeit, Györkössy Zsolt rendező érdeme pedig, hogy hagyta játszani a színészeket. A Parabola különszáma, a Szuperbola valóban különszám, bátor és látványos. Árkus József ügyesen ötvözte a humort a komoly valósággal, a kabarét a politikával. " Öt dudás egy csárdában." Meglehetősen vegyes összeállítás, ha logikája nem jó következő mindig, az öt színész, Bodrogi Gyula, Agárdy Gábor, Körmendi János, Sztankay István és Bencze Ferenc játéka élvezetes volt. A Diszkó... Diszkó.. . című show magyar változata szintén paródia, nem is akármilyen. Egy-két kivétellel jól találtak rá az alkotók a világsztárok magyar „megfelelőjére” — Harsányi Gáborra, Tahi-Tóth Lászlóra, Keveházi Gáborra, Csala Zsuzsára, Mányai Zsuzsára, Paudics Bélára, Pogány Juditra és a két tvbemondónőre, Kudlik Júliára és Takács Marira —, látványos,jól szerkesztett diszkó és tökéletes paródia volt. Végül egy kis kijózanítás, éjfél előtt pár perccel, egy „sakkparti”, Antal Imre és Vitray Tamás jelenete, reális, politikus, értő párbeszéd. Ez volt tehát az elmúlt év búcsúztatása, a televízió eszközeivel, lehetőségeivel. A korábbi évek legjobb tszóveszteri műsora, könynyed, szellemes, szórakoztató, többnyire színvonalas betétekkel. HONTI KATALIN Az első magyar nyelvű újság Magyar Hírmondó 1780-ban A sajtótörténet kiemelkedő jelentőségű dátuma 1780. január 1. Ekkor indult meg az első magyar nyelvű újság, a Rát Mátyás által szerkesztett Magyar Hírmondó. Kétszáz esztendeje igen nagy áttörést jelentett, hogy a korábbi latin és főleg német nyelvű lapok után, Paczkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomdájában első ízben magyar nyelvű újságot nyomtattak. Kilenc évig állt fenn a Magyar Hírmondó, s az évtized végéig egyeduralkodóan, mert a nyomdász-kiadó Magyarországon kizárólagos jogot kapott erre az időre magyar nyelvű lap megjelentetésére. Az előfizetési felhívást 1779. november 17-én adták ki, két nappal később adta meg Mária Terézia a kiváltságlevelet a lapra. Az előfizetési árat évi hat forintban szabták meg, az újság hetenként kétszer, szerdán és szombaton jelent meg, egyhasábos oldalon, újságlevél formájában. Az első évfolyamra 320 előfizető jelentkezett, de Rát Mátyás szerkesztése alatt a példányszám folyamatosan nőtt, hamarosan már 500-an járatták. Az olvasók között megtalálhatjuk a kapitalizálódó főnemeseket, az erdélyi felvilágosodás képviselőit, birtokos nemeseket, megyei tisztviselőket, ügyvédeket, tanítókat, hivatalnokokat, városi polgárokat Rát Mátyás kiváló publicistának és szerkesztőnek bizonyult, irányítása alatt a Magyar Hírmondó létével és nyelvezetével is kiválóan politizált A lap hazai vonatkozású hírei, közleményei sokrétűen mutatták be a korabeli magyar életet, az abszolutizmus újságjaitól eltérően a hírmondóban nem kerültek túlsúlyba a külföld hírei és eseményei. Kiterjedt levelezői hálózat biztosította az anyagot, és hát lapjába a politikai és gazdasági jellegű hírek mellett bevonultatta az irodalmi és tudományos témákat is. A szegedi Somogyi-könyvtár folyosóján elhelyezett tárlókban holnaptól, péntektől szerény kiállítás ad ízelítőt az első magyar nyelvű újság jelentőségéről, bemutatva a Magyar Hírmondó eredeti példányait, a nyelvújításban is nagy szerepet játszó lap helyét és útját megvilágító cikkeket, sajtótörténeti köteteket és képeskönyveket. CSÜTÖRTÖK, 1980. JANUÁR 1.