Csongrád Megyei Hírlap, 1980. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

KGST jogi értekezlet Budapesten hétfőn meg­kezdődött a KGST jogi ér­tekezletének XIX. ülése. A tanácskozáson részt vesznek a KGST-tagországok és Ju­goszlávia küldöttségei. Egyebek között olyan sza­bályozás kidolgozásával fog­lalkoznak, amely rendezi a vállalatok közötti műszaki - tudományos együttműködés egyes jogi kérdéseit, példá­ul azt, hogy mi a teendő ab­ban az esetben, ha valame­lyik fél nem teljesíti vállalt kötelezettségeit Ezzel telje­sebbé válik a KGST-integ­­ráció jogrendszere. Az ülésen a tagállamok képviselői aláírják azt a megállapodást, amely kor­szerűsíti a különböző KGST- országokban működő közös vállalatok — mint például az Agromas, az Intermetall — jogállását. A tanácskozást dr. Szil­­bercky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a KGST jogi értekezlete magyar tagozatá­nak elnöke nyitotta meg. (MTI) Mondja az ember, hogy miből él, mennyit keres ha­vonta, meg hogy abból mire futja, miért nem többre Hallgatja a másik, a kíván­csi, aki megkérdezte, hogy mennyit is keres az ember. Végighallgatja nyugodtan, aztán hitetlenkedik. — Ötezret mondtál? — Négyezerny­olcát — Durván öt — Négynyolc. — Ne aprólékoskodjunk, számolni is könnyebb így. — De költeni nem. Csak négynyolcat. — Egyszóval — makacs­­kodik tovább a hitetlenkedő — kapsz havi ötöt. — Lát­va, hogy újra szólnék, en­ged valamicskét — mond­juk, durván ötöt, majdnem ötöt, közel annyit. — Közel. Engedek neki, hiszen azt se tudom, mit akar monda­ni. Hadd legyen akkor dur­ván öt, közel öt majdnem öt az a négyezer-nyol­cszáz. Egyen meg vele a fészkes. — Ez a havi — Ez. — A havi alap. — Alap? Miféle alap. Ennyit keresek. Havi négy­ezernyolcat. — Na de — nyögi a hi­tetlen, és elhúzza a nát — nadeee — mire én közbe­vágok — semmi nadeee! — Nadeee, erre az alapra még jön valami — Hogyne jönne! Eső vagy jó idő. Vagy eső lesz vagy­­hó, vagy rossz idő vagy jó. Semmi se jön erre a négyezernyolcra. — Nadeee túlóra csak van néha. Nálunk rendszeresen túlórázik a nép. It 0 ti 0 R ■ ■ — Tényleg túlóráztatnak néha. De arról az asszony nem tud. — Akkor is pénz. Egy ez­res összejön? Ránézek, belebámulok a képébe, honnét tudja ez ilyen pontosan, mennyi jön nekem össze túlórában? Nem is a cégnél van. Moso­lyogva ismételgeti az ezrest. Az én ezresemet. Jól van. Ráhagyom. — Igen, évente háromszor-négyszer túlórá­zom, és ilyenkor egy ezres összejön. Több semmi. — Na de — kezdi újra — nálunk van prémium is — Nálatok? — Éppenség­gel van nálunk is. Az­­ én cégem nem rosszabb, mint a fiad. Igenis van prémium. — Én átlagosan kapok egy ötöst Az alapra. — Annyit én is kapok. •­ Így akkor már hat a havi. A túlórával meg a prémiummal hat. — Egy fillérrel se több öregem. Egy garassal sem. — Nadeee nálunk van évi nyereség is. Tavaly egy tel­jer havit kaptunk. — Mi is. —­­Így már közel hat és fél a havi. — Na és aztán. Mi az a hat és fél? — Summa. Szép kis sum­ma öregem. Ennyiből már sok mindenre futja. — Futja, amire futja. Adósságból élek. — Nadee ..., ha még vál­lalsz valamit, az külön pénz. Én — tudod, társadal­mi munkában, tudod, igaz­gatói hozzájárulással hiva­talosan társadalmi munká­ban beszerelem a villanyt Kovácséknak. Mondom: tár­sadalmi alapon az új házat villamosítom. Te asztalos vagy. — Asztalos. — Idén huszonöt házat csináltam meg így. — Volt néhány nekem is. Már piroslapos vagyok az asszonynál a fusizás miatt. Kénytelen leszek átengedni neki a fusipénzből vala­mennyit, különben kiállít. Pedig új gumi kéne a Tra­bantra. Miből, ha nem fu­sizik az ember? — Na de... én hizlalok is. Bérhizlalás, a gazdaság adja a süldőt, küldi a takar­mányt, én adom a helyet, meg etetem. Kilónként hat forintot hoz, idén már át­adtam tízet. Mázsásakat. — Ezt is tudod? Nálunk evvel az asszony foglalko­zik. Nekem nincsen időm. — Nadee ez akkor is pénz. Egy tonna hús kilón­ként hat forintjával nem megvetendő. — Csinálnánk többet is, ha nem betegeskednék any­­nyit. — Az szerencsére nem kerül sokba. Csak a teme­tés drága. Persze, van ol­csóbb módja is. — Mit? Te még a halálo­don is nyerni akarsz? — Tán nem lehet? Szá­molj okosan! Vagytok öten... az hagyományo­san .. . Agyonvágtam, még mi­előtt­­ kiszámította volna a tiszta nyereséget. KACZOR ISTVÁN Matyó nép­­fülvészeti cikkek Mezőkövesden, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben a hagyomá­nyos matyó minták felhasz­nálásával készítenek terítő­ket, blúzokat, babákat és dobozokat, asztali futókat, valamint tányérokat. A ba­bakészítő üzemben száz­­húszezer darab népművésze­ti matyó babát készítenek. (MTI-fotó : KS.) OLYAN, mint egy folytatá­sos regény, aminek időnként nem találják a következő részét Ez a hasonlat illik a derekegyházi — tervezett — kisáruház történetére, amely évek óta napirenden van, és évek óta mozgásban tartja a helyi közvéleményt. A sokszor „ledarált” előzmé­nyeket hagyjuk a feledés ho­mályában. A „jéghegy csú­csából” most az látszik, hogy az érdektelenségtől kiszen­vedett és kisáruháznak ki­szemelt egykori moziépület az ÁFÉSZ raktáraként ár­válkodik a község közepén. A helyi tanács ezzel is se­gíti a régóta húzódó keres­kedelmi elképzelések meg­valósítását. Tucatnyi tárgyalás és meg­beszélés után az elmúlt he­tekben bekövetkezett a dön­tő fordulat: a Szentes és Vidéke ÁFÉSZ küldöttgyű­lésén felszólaló MESZÖV- elnök bejelentette, hogy lesz kisáruház Derekegyhá­zán. Egyetlen feltétellel: 1981. július 1-ig az ÁFÉSZ derek­egyházi tagságának — cél-részjegyek formájában — 500 ezer forintot kell „leten­nie az asztalra”. A mai be­ruházási és anyagi körül­mények között még egy kis­áruház létrehozása sem vá­lasztható el az érdekeltek hozzájárulása, támogatása nélkül. A beruházási költ­ségek egyébként — az elő­zetes számítások szerint — elérik, illetve meghaladják a hárommillió forintot, te­hát a nagyobbik részt nem a­ derekegyháziaknak „kell állniuk”. Továbbá a szóban­­forgó 500 ezer forintot köl­csönözni kell, és nem „oda­ajándékozni”. Az ÁFÉSZ pontosan annyi kamatot fi­zet a célrészjegyben befize­tett forintokért, mint az OTP és meghatározott időn belül az egész összeget visz­­szafizeti az illetőknek. A hét kitűzött napján, szerdán, az ÁFÉSZ különmegbízott­jánál — a helyi tanács épü­letében — jelentkezhetnek a szövetkezet derekegyházi tagjai, hogy vállalnak ilyen és olyan­­ összegű célrészje­gyet. Már sokan megcsele­­kedték ezt, de még nagyon messze vannak a félmillió forinttól. A tanács vezetői négy dol­got említenek. Az első: túl­ságosan „keményen hang­zott” a küldöttgyűlésen az, hogy ha lesz forint, akkor lesz kisáruház! A második: nem hisznek már a derek­­egyháziak az ÁFÉSZ-nek, annyi volt eddig a beváltat­lan ígéret. Most sincs sem­miféle „mozgolódás”, a volt moziépület körül. A harma­dik: a szövetkezet helyi in­­tézőbizottsági tagjai megle­hetősen passzívak. A negye­dik: egyelőre a tanács sem akar nagyon agitálni, mert „ÁFÉSZ-ügyben már több­ször „megégették a kezü­ket”. NOS, hogy esetleg zordan vagy kellemes szavakban fejeznek ki valamit, az a lé­nyegen nem változtat. Nem a formai jegyeken kellene lovagolni, hanem tartalmi­lag tudomásul venni a té­nyeket, vagyis azt, hogy a kisáruház megépítése reális terv, összekötve a célrészje­gyek befizetésével. A szen­tesi ÁFÉSZ-központban a „hitetlenkedésre” jó ellenér­vet szolgáltatnak. Azt, hogy közel 200 ezer forintot már kifizettek a kisáruház kivi­telezési terveiért, tehát ko­molyan veszik az egész ügy­menetet. Véleményük szerint, talán sohasem volt olyan belátható közelségben a ke­reskedelem fejlesztése De­­rekegyházán, mint most. Kis­sé szokatlan, hogy éppen eb­ben az időszakban tűnik legnagyobbnak a derekegy­háziak tépelődése. Így ez intézőbizottság és a tanács inkább tehetne többet, egy­részt a passzivitás megszün­tetéséért, másrészt a derek­­egyháziak bizalmának visz­­szaszerzéséért. Hozzá kell tennünk a­­ De­rekegyházi Állam­i Gazdaság egyik vezetőjének állásfog­lalását, miszerint ők sem nézik tétlenül a fejleménye­ket. KÉTSÉGTELEN dolog, hogy nagy pénz az 500 ezer forint. De az is igaz, hogy nagy lehetőséget hagynának ki a derekegyháziak, ha nem kapcsolódnak a MÉSZÖV közismert feltételéhez. Ezt nem ultimátumnak kell fel­fogni, hanem annak a meg­nyilvánulásaként, hogy a mai helyzetben — minden­fajta beruházás esetében — egyesíteni kell az anyagi erőket és az energiát! Volta­képpen ez az indoka a fél­millió forintnak, a sok száz főből álló szövetkezeti tag­ság hozzájárulásának. Ez a tétje a kisáruháznak ... SZABÓ RÓBERT ! Félmillió forint a tét Deresegyh­ázán KEDD. 1M DECEMBER X Kormonista aktíva Kommunista aktívát tar­tottak hétfőn a Magyar Szo­cialista Munkáspárt buda­pesti bizottságának oktatási igazgatóságán. Több száz fő­nyi hallgatóság előtt Aczél György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese tartott előadást ideoló­giai, kulturális életünk idő­szerű kérdéseiről. Vélemények a szakszervezeti munkáról Pedagógusok, tanulók, követelmélyek A­z oktatáspolitikai célok megvalósítá­sának személyi és tárgyi feltételei­ről, az új tantervek bevezetéséről, az ezzel kapcsolatos gondokról, feladatok­ról tanácskoztak a közelmúltban a Pedagó­gusok Szakszervezete kongresszusának résztvevői. A beszámolót követő vitában, amelyben magam is részt vettem, foglal­koztunk az oktatási rendszerrel, az érdek­védelemmel kapcsolatos kérdésekkel. Ki­fejtettem a többi között, hogy Csongrád megyei tapasztalatok is igazolják a kong­resszus egyik legfontosabb megállapítását, miszerint évről évre növekszik a pedagó­giai tevékenységgel szemben támasztott társadalmi igény. Egész oktatási rendszerünk megújhodás előtt áll. Minden iskolatípusban új fel­adatrendszeres oktatási módszert alkalmaz­nak. Ez az irányítást, a vezetést komoly feladat elé állítja, de különösen a gy­akor­lat munkásait, a pedagógusokat teszi pró­bára A szakszervezet is sokat segíthet ab­ban — amit a kongresszuson is hangsú­lyoztak —, hogy a gyors egymásutánban bekövetkező változások között ne sikkad­jon el a lényeg. Az iskoláink szocialista nevelés iskolái legyenek, amelyekben gaz­dagon bontakozhat ki a közösség szemé­lyiségformáló ereje. A szakszervezet továbbra is részt kíván venni az oktatás továbbfejlesztésére vo­natkozó tervek kidolgozásában, a korszerű elképzelések megvalósításában. Az új gimnáziumi és szakközépiskolai nevelési és oktatási tervek új pedagógiai szemléletet tükröznek. Ezt figyelembe véve, több alka­lommal teremtettünk fórumot az ezzel kapcsolatos dokumentumok megismerésé­re, egységes értelmezése érdekében. Ebben is sok segítséget nyújtott és nyújthat a jö­vőben is az iskolai szakszervezeti bizott­ság Mindezen túl, sokat tehet a jó mun­kahelyi légkör kialakításáért a pedagógu­sokkal való személyes törődés, munkájuk figyelemmel kísérésével és elismerésével. Az állami­ vezetéssel együtt teremtett jó légkörben nyílik lehetőség az eredményes munkához szükséges szemléletformálásra, az alkotó kedv kibontakoztatására, a be­vált­ás korszerű módszerek fejlesztésére, a jó tapasztalatok köreadására. Csak így­­ valósulhat meg az értékes tanári magatar­tásformák kibontakoztatása, a példamutató tanári munka. Az ilyen légkörben kiala­kult munkaerkölcs létével is alakítja, for­málja ifjúságunkat. Oktató-nevelő munkánk kiemelkedő fel­adata tanulóifjúságunk nevelése. E tevé­kenység sikere csak az egész tanuló­ifjúságunk önkéntes, aktív együtt­működésével érhető el Ehhez formálni kell a tanulóifjúság szemléletét is. Az isko­la ma nemcsak a tanulás és a művelődés helye, hanem a szocialista emberré válás műhelye is. Olyan ifjúságra van szüksé­günk, amely nemcsak szívesen tanul, ha­nem rendelkezik is példás munkaerkölcs­­csel. El kell érnünk, hogy már az iskolá­ban tanulja meg a pontos és fegyelmezett munkát, hogy az életbe kikerülve se dol­gozzék másként. Tudatosítani kell tanulóinkban, hogy minden tantárgy tanulása szükséges, min­den ismeret megszerzése hasznos. Vannak tanulók, akik néhány iskolai tanulnivalót felesleges tehernek tartanak. Olyannak, aminek gyakorlati haszna sincs. Ezt a té­ves felfogást kell megszüntetni és erősíteni a felismerést, hogy nincs kárbaveszett ta­nulás. Különösen napjainkban, amikor az új tantervek bevezetésével az a törekvés: a legszükségesebbet, az általános műveltség­hez nélkülözhetetlen ismereteket tanítsa az iskola. Új mozgalom bontakozik ki az iskolai munkában. Olyan diákeszme elfogadásával, amit a jó tanuló testesít meg, akinek mun­kaerkölcse kifogástalan. Kapja meg a jó tanuló­ a maga helyét, pedagógiai érték­­rendszerünkben. Nemcsak azok a kiváló tanulók, akik egyes szaktantárgyakban ki­magasló eredményeket mutatnak fel, ha­nem azok is, akik képességeik szerint be­csületesen, kitartóan és szorgalmasan ta­nulnak minden tantárgyat. Mint társadal­munkban­ úgy az iskolában is csak a jól végzett munka számíthat megbecsülésre, elismerésre. Ezt a szemléletet kell az isko­lában is kialakítani. Így kaphatja vissza rangját a tanulás, a tudás és a megbecsü­lés. Olyan értékelési rendet kell kialakíta­­nun­k, amelyben a kitűnő tanuló kap jutal­mat, viszont az, aki az alapvető követelmé­nyeket nem teljesíti, már az iskolában, érezze, hogy munka nélkül nem boldogul­hat a mi társadalmunk a munka társa­dalma. Tanulja meg a fiatal azokat az ér­tékeket becsülni, amelyeket a szocialista társadalom teremtett meg számunkra. Ma még sok a felszínes ítélet a tanulók köré­ben. A szülői házzal való szorosabb együtt­működés is segíthet ennek megszüntetésé­ben. Iskoláinknak a jövőben még jobban a művelődés színhelyévé kell válniuk, hogy olyan igények alakuljanak ki az if­júságban, amelyek végigkísérik majd az életben. Jelentős feladatunk az ifjúság ér­telmi, érzelmi nevelése, a művelődés, test­edzés, szórakozás egységének, az egészsé­ges környezeti kultúrának és szabadidő­szokásoknak kialakítása. Érezzen az if­júság felelősséget önmagáért. Ehhez a kiemelke­dően fontos nevelő munkához nélkülözhe­tetlen oktatási intézményeinkben a szak­­szervezet segítsége. Az 1977-ben megkezdett tantervi reform bevezetése, mint országosan, Csongrád me­gyében is megfelelően halad, és az eddigi tapasztalatok igen kedvezőek. Középisko­láinkban — a tantervi célkitűzésnek meg­felelően — a középtávú pedagógiai terve­zés a nevelés és oktatás programjának be­vezetése összekapcsolódott a felzárkóztatás szélesebb értelmezésű pedagógiai és okta­táspolitikai feladatai­val M­egyénkben az általános iskolát befe­jezett tanulók 96,6 százaléka tanul tovább középfokú oktatási intézmé­nyekben. A pályairányító munka javulá­sát­­szemlélteti, hogy az egyes iskolatípu­sokban első helyen továbbtanulásra jelent­kezők és felvettek aránya, között nincs lé­nyeges különbség Pedagógusaink nagy fe­lelősséggel foglalkoznak a fizikai dolgozók gyermekeivel. A segítségnyújtás két irá­nyú: egyrészt a meglevő hiányosságok pót­lása, másrészt a tehetséges tanulók képes­ségeinek kibontakoztatása. Eredményesek az általános iskolákban szervezett, középis­kolára előkészítő tanfolyamok, valamint sec, egyetemi és főiskolai előkészítők. Sok te­hetséges tanyai gyermek kerülhet be szó­­szegedi iskolákba azzal, hogy felépült a Csongrád megyei diákotthon. Mindez arról tanúskodik, hogy nemcsak a tanár és diák kapcsolat újul meg, hanem mind jobb feltételek között is tanulhatnak a diákok. Így vezet eredményre a párt XII. kongresszusa határozata szellemében végzett munka, így lesz mind eredménye­sebb, színvonalasabb az oktató-nevelő te­vékenység. Megyénk pedagógusai mindent elkövetnek a rájuk háruló feladatok ma­radéktalan végrehajtásáért, a szocialista nevelőiskola megvalósításáért DR. DIÓS JÓZSEF Megújul az Árpád-Ind December az előkészüle­tek utolsó hónapja a buda­ppesti Árpád-híd átépítésé­nek startja előtt. A követ­kező hetekben aszfaltburko­latot­­ kap az új óbudai alsó rakpart, amelyet a Lágymá­nyostól Újlakig ívelő parti utat meghosszabbítva épí­tettek ki a Filatori-gátig. Sávját a Dunától foglalták, a mederszegélyt töltötték föl, hogy a Szentendrei út felé­­felől haladó gépkocsik for­galmát eltereljék a Flórián térről. Terelőút lesz a Kór­ház utca, amelynek újjáépí­tését szintén befejezik az év végéig, amikorra a Bécsi út még­ hátralevő — Vörös­vári út előtti — szakaszát is fel­újítják. Az építkezés: állami nagy­­beruházás, költsége 2,9 mil­liárd forint. 3

Next