Csongrád Megyei Hírlap, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-28 / 98. szám

Zalka-ü­nnepsés Vásárhelyen Vásárhelyen, a Petőfi Mű­velődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében, a Zalka Máté Általános Isko­la nevelőtestülete és szülői munkaközössége névadójuk születésének 85. évfordulója tiszteletére ünnepséget tar­tott. Szabó Mihályné, az isko­la igazgatója üdvözlő szavai után dr. Szalontai József, a városi pártbizottság első tit­kára ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy az ifjúság hazafiságra és hon­védelemre nevelése a társa­dalomnál­, a nevelőtestüle­teknek és a szülőknek együt­tes kötelessége. Ezt segíti az is, amikor a fiatalok pél­daképnek olyan embereket választanak, akik forradalmi tetteikkel élen jártak. Zalka Máté neve összeforrt a nemzetközi munkásmozga­lommal Életútja és irodal­mi munkássága jelzi, hogy­ha kellett, tollal és fegyver­rel egyaránt is kiemelkedőt mutatott. Mit tanulhatnak ebből az életeiből a fiatalok? Első­sorban igaz hazafiságot, tettrekészséget és segítséget, a humánus magatartás mel­lett — hangsúlyozta beszé­dében az elnöő titkár. — Bá­torságot és proletár nemzet­köziséget, ugyanakkor mély­séges hazaszeretetek mert miként Zalka Máté vallotta: „A világnak bármely sar­kán harcolsz a szabadságért, a magyar népért is küz­­desz.” Az ünnepi beszéd után az iskola tanulóinak nagyobb része (több mint 250-en) szí­nes, vidám és komoly ösz­­szeállítású műsort adott, amelyet a városi vegyes kar közreműködése színesített. Kellemes meglepetés volt Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, kiváló mű­vész, a Magyar Rádió által erre az alkalomra felvett műsora. O. L. Dr. Szalontai József ünnepi beszédét mondja, mellette Szabó Mihályné A műsor legsikeresebb jelenete: „A gimnasztika őskora". (Fotó: Antalóczy) Küldöttgyűlés­ ­ a Vörös Csillag Tsz-ben Tegnap, hétfőn délelőtt küldöttgyűlést tartott a vá­sárhelyi Vörös Csillag Tér­­rmelőszövetkezet Napirenden két fontos téma szerepelt: Vajnai Ernő, a tsz elnöke vitára bocsátotta a vezetőség VI. ötéves tervre készített koncepcióit és az alapsza­bály módosításáról szóló ja­vaslatát. Az előterjesztett jelenté­sek élénk vitát váltottak ki. A felszólalók — Szécsényi Mihály és Csatlós János ágazatvezetők, Tatár Sándor műhelyfőnök, Búzás Sándor éjjeliőr, Török Lajos Kovács és Nagy Lajos, a városi pártbizottság osztályvezető­helyettese­i egyöntetűen kifejezték azt a véleményü­ket, hogy a feltételrendszer­től függő, lényegében alter­­natív (felső és alsó határo­kat szabó) tervjavaslat rend­kí­vül rugalmas, mindemel­lett teljesen megfelel a mai helyzet követelményeinek. Bartók-est (Tudósítónktól.) A Bartók Béla előtt tisz­telgő műsor szervezői Vá­sárhelyen az Alföldi Porce­lángyár, a Helyőrségi Mű­velődési Otthon és a Né­meth László városi könyvtár voltak. A Radnóti Miklós Szín­pad Concerto (Variációk fér­fihangra és zongorára) cím­mel, Tószegi Zsuzsa összeál­lításában, vers és zene öt­vözetében vallott a zeneköl­tőről, köszöntve az egyete­mes zenetörténet kiemelke­dő alakját. A műsor szakér­tője ifj. Bartók Béla volt, a rendező Gáspár János. A magyar versmondó mű­vészet egyik legtehetsége­sebb előadója Keres Emil Kossuth-díjas kiváló művész szólaltatta meg Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc, Csoóri Sán­dor, Szemlér Ferenc, Ká­nyáds Sándor és mások mű­veit. A verseik témájához jól illeszkedtek az elhang­zott Bartók-számok: Szonáta I—III. tétel. Szabadban, 15 magyar parasztdal­ból, Ro­­mán népitáncok­ból Három rondó, s a drámai erejű Al­legro barbaro. Szinte meg­nyugvásként hatott Páko­­litz István Bartók verse. Az Állami Zeneiskola színpadát művészi kompozí­­ciójú ikebanok díszítették. Ezüsthajú, hatalmas Bartók­­portré nézett szembe az ér­deklődő hallgatósággal. Tóth Aladár, korának egyik legkiválóbb kritikusa, Bartók Béla művészetét így jellemezte: „Bartók lírizmu­­sánál megindítóbb, megha­­tóbb poézist soha sem hal­lottunk. Az érzelmek itt nincsenek feldagasztva, nem burkolóznak a szentimenta­­lizmus ködébe. Bartók fáj­­dalma-öröme nem »kelleti« magát. Zongoráján a hatal­mas, férfias érzelmek világa sokszor a legcsodálatosab­ban tiszta gyermekhangon szól hozzánk ...” Ennek a zenei életműnek igazi érté­keit és a zeneszerző lenyű­göző egyéniségét érző lélek­kel szólaltatta meg a zseniá­lis fiatal zongoraművész, Oláh Ferenc. Az esten költők vallottak Bartókról oly módon, hogy a termékenyítő erejű zene­művek és az általuk inspi­rált versek összefonódva ta­lálkoztak a színpadon. KAPU PÁL KEDD, 1981. ÁPRILIS 28. Kiegészítő névjegyzéktervezet A vásárhelyi Lakásügyi Társadalmi Bizottság elké­­szítette a tanácsi értékesíté­­sű lakásokra a kiegészítő névjegyzéktervezetet, ame­­lyet április 25-én a tanács­ háza hirdetőtáblájára kifüg­gesztettek. Az érdeklődők a listát 30 napon keresztül megtekinthetik. Klubprogra Az ifjúsági rendezvényso­rozat keretében, „Második csatorna” címmel rendkívüli diszkóműsort tartanak 30- án, csütörtökön este fél 8-tól a vásárhelyi HÖDGÉP- klubban. A zenés programot követően, este 10 órától A gengszterek sofőrje című filmet mutatják be. Megtartották Hódmezővá­sárhelyen az idei összetett honvédelmi verseny városi döntőit. Az évente megren­dezésre kerülő esemény nagy népszerűségnek örvend a honvédelmi klubokban. Az idén 10 csapat vehetett részt a döntőben, ahol a győzelmet az I—IV. kerületi honvédelmi klub szerezte meg. Második lett a HÓ­DIKÖT, harmadik a MET­­RIPOND csapata. Az egyéni győzelmeket korcsoportonként a követke­zők nyerték: 1. korcsoport: Czuczi Imre (I—IV. kerü­let), 2. korcsoport: Rácz Györgyi (I—IV. kerület), 3. korcsoport: Szénási Zsolt (Marx Tsz), 4. korcsoport: Deák Julianna (I—IV. ke­rület), 5. korcsoport: Orosz István (HÓDIKÖT), 6. kor- Vetélkedők csoport: Szabó János (I—IV. kerület), 7. korcsoport: Taj­­ti Ibolya (Állategészségügyi Főiskola), 8. korcsoport: Schmidt Antal (Állategész­ségügyi Főiskola). A nyertesek képviselik Vásárhelyt május 16-án a megyei döntőn. * Kellemetlen, esős időben került sor Vásárhelyen a városi úttörőelnökség és a tűzoltóparancsnokság közös rendezésében az úttörő-tűz­oltók versenyére. A beneve­zett 8 rajból hét raj (3 le­ány­ és 4 fiúraj) vetélkedett a tűzoltással kapcsolatos alapvető elméleti és gyakor­lati tudnivalókból. A versenyfeladatok végre­hajtását az állami tűzoltó­ság tagjaiból alakított ver­senybizottságok szigorúan a szabályzat szerint követelték meg. Igen alapos felkészü­lést kívánt a gyermekektől a különböző feladatok sikeres végrehajtása, mégis, kivétel nélkül dicséretesen teljesí­tették. A versenyen a leányrajok közül első helyezést ért el a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola, a fiúk kö­zül pedig a dr. Münnich Fe­renc Általános Iskola raja. Az első helyezettek részt vesznek a májusban Szege­den megrendezésre kerülő megyei versenyen. A versenyzők értékes könyvjutalmat és oklevelet kaptak. Műszakiak és műszakiak 1. Sikeres átszervezés után Az emberben az évek so­rán kialakul egy olyan el­képzelés, hogy akik konyí­­tanak valamit a műszaki tu­dományokhoz, bizonyára bol­dogok lehetnek. Hiszen a tudományos-technikai for­radalom újabb korszakában úgy tűnik, csak azok számá­ra terem babér, akik bo­nyolult és egyre inkább au­tomatizált világunkban pél­dául a számítógépek mel­lett állnak, vagy a közvet­len termelőmunkában újabb és újabb gyártmányokat fej­lesztenek ki. Továbbá még az is megfordul az ember fejében, hogy a nagyfokú specializálódás következté­ben egy bizonyos szakterü­lethez értő műszaki nyil­ván ott helyezkedik el, ahol őrá szükség van. Aztán —a beszélgetéseink során — rádöbbentem arra, hogy a műszakiak vágyai sem mindig találkoznak az adott lehetőségekkel. Őket is köti a szülőhely, a fele­ség állása, s nem utolsósor­ban — a lakás. A mai kö­rülmények között ugyanis­­ kimondottan (sőt érthetetle­nül) aszkétának kell lennie annak, aki mindezeket a té­nyezőket sutba dobva, csak az alkotó munkának kíván élni. Márpedig ritkán jön­nek össze az ideális körül­mények, amikor a magas fo­kú szellemi tevékenységre ösztönző munkahelyi lég­kör, a társadalmi megbe­csülés és ennek anyagi fel­tételei valahol együtt van­nak. Mint például a METRI­­POND Mérleggyárban. Pe­dig a vásárhelyi üzemben sem voltak mindig ideáli­sak a körülmények. Még pár évvel ezelőtt másról sem lehetett hallani, mint a túl­terheltségről, a fiatal, fő­leg egyedül álló mérnökök szabad idejének teljes igény­­bevételéről. Mindez páro­sult egy viszonylag ala­csony, 3200—3500 forintos fi­zetéssel. A közel 100 dip­lomáson valahol segíteni kel­lett. A reális helyzetfelisme­rés éppen egybeesett a gaz­dasági szabályozók meg­változásával. Azzal az idő­szakkal, amikor — semmifé­le zsenialitás nem kellett hozzá -- felismerték, hogy a magasabb „szellemi há­nyadú" termékek előállítá­sához magasabb szellemi ka­pacitás is kell. S, ahogy a gondolkodásra ösztönözzék a műszakiakat, a mérleggyár a kívülállónak is vonzó mun­­k­ahely legyen, az alkotó munkának megfelelő körül­ményeket kellett létrehoz­ni. A „nagy átszervezésről” Beznóczky Antal, a METRI­­POND fejlesztési főmérnöke beszél: — Az országos rendeletek adta lehetőségeken belül igyekeztünk mindent elkö­vetni. Először, 1979. őszén felmérést készítettünk, mint­egy 70 embert kérdeztünk meg, minden részletre ki­terjedően. Hogy érzi ma­gát, mit szeretne csinálni, milyen témákat akar kap­ni, sőt még arra is kíván­csiak voltunk, hogy kikkel dolgozna együtt szívesen. Majd a meglevőknél kisebb helyiségeket alakítottunk ki. Akik például az innováción ügyködnek, egy szobába ke­rültek. Ugye, érzi, meny­nyire apró dolgok ezek, de néha mindent meghatároz­nak. A műszaki igazgató irá­nyítása alá tartozó, külön fejlesztési főosztályt hoztunk létre. Vele párhuzamosan működik az információs osz­tály, amely szabadalmakkal, licencvásárlásokkal, szako­sodással, a tudományos együttműködésekkel, konfe­renciák szervezésével fog­lalkozik. A kereskedelmi igazgatóságon belül új a vállalkozási főosztály. Né­hány műszaki kereskedővé, üzletkötővé vedlett, járják Európát, egyedi tervezésű anyagokon dolgoznak.­­ Nem sorolom föl az összes osztályt és azok fel­adatkörét. Itt az a lényeg, hogy az eddigi merev szer­vezeti felépítés megváltozott. Nem találtunk ki új dol­gokat, mindössze más meg­levő tapasztalatokat vettünk át. Eddig is megvolt az ösz­­szes itt megemlített fel­adat, csak éppen mindenki­hez és senkihez se tartoz­tak. Az új rendszerrel min­denki tudja, mit kell csi­nálnia, hol a helye, és az információk útja lerövidült. A fejlesztést, a tervezést és a gyártásba vételt ugyanis gyorsan kell csinálni, a je­lenlegi gazdasági körülmé­nyek között létkérdés, hogy ne évekig rágódjunk egy témán.­­ A műszaki állomány ebben az évben preferált béremelést kapott. A vál­lalati átlag 4,7 százalék volt, ezen belül a mérnököket mintegy 9 százalék illette meg. Egy régi, elavult szem­léletet törtünk meg vele. Elértük, hogy a mérnökök is annyit keressenek, mint amennyit egy jól dolgozó szakmunkás visz haza. A teljes béralap 10 százalékát mozgóbérként használhatjuk fel. Aki hajt, azt megfizet­hetjük — az értékelés alap­ja egy úgynevezett tevé­­kenységminőségi rendszer. Hónapról hónapra megnéz­zük, ki mennyire pontos, be­tartja-e a határidőket, mi­lyen a munkája minősé­ge, van-e benne kezdemé­nyezőkészség —, azaz kicsit számszerűsíteni próbáljuk a lehetetlent De erre igenis szükség van, mert nincs az az ember, aki ne igényelné, hogy értékeljék a munká­ját. Sajnos, nem vagyunk elegen — még legalább tíz embert foglalkoztatni tud­nánk a fejlesztésben... ” Az új fejlesztési főosztály helyettes vezetője Bertényi Andor. „Még” a fiatalok kö­zé számítják. Munkatársa Markos János. Bertényi Andor: A Buda­pesti Műszaki Egyetem vil­lamosmérnöki karán végez­tem 1969-ben. Szegedi lakos voltam, s mivel megnősül­tem közben, olyan munka­helyet kellett keresnem, ami könnyen megközelíthető. A szó szoros értelmében ide­csöppentem a mérleggyárba. Az akkori üzemet nem lehet a maihoz hasonlítani, s rá­adásul a fiatal mindig elé­gedetlen... Hogy régi lel­kesedésemet valamivel il­lusztráljam, elmondom, hogy akkor még a szabad szom­bat is terhes volt, hazavit­tem munkát, és alig vár­tam, hogy hétfő legyen. De szakmai „kielégülést” soká­ig nem éreztem. Markos János: Budapesten végeztem, 1976-ban Békés­csaba a szülővárosom, de ott nem találtam magamnak megfelelő állást. A mérleg­gyár az első munkahelyem. Rögtön az elején elég nagy feladatokkal bíztak meg, az­óta is új konstrukciók kiala­kításán dolgozom. Szeretem a munkámat, sok témát még haza is viszek. Hiszem, hogy a jó hozzáállás feltétele az eredményességnek. B. A.: Mivel Szegedhez közelebb akartam kerülni, nagy lépésre szántam el ma­gam, otthagytam a METRI­­FOND-ot, és Algyőre men­tem, az olajosokhoz. Az OLAJTERV műszerezettség­gel kapcsolatos kivitelezési ellenőre lettem. Pár hónap alatt rájöttem azonban, hogy mégiscsak más ellenőrizni, mint konstruálni, és visz­­szakértem magam a mérleg­gyárba. Ott aztán több át­szervezésen esett át a fej­lesztési osztály, a munkakö­rülmények, a légkör egyre jobb lett. Tavaly főosztály­vezető-helyettesnek nevez­tek ki. Bár van saját té­mám, most mégis inkább irányítással foglalkozom. Az a véleményem, járja vé­gig mindenki az összes te­rületet, így jobban látja a vezetők helyzetét is. A mun­katársaimat alkotásra ins­pirálom. Magamról tudom, hogy az igazi fejlesztő so­hasem csalódott, mert min­dig talál magának munkát Csak nem kell folyton a főnöki utasításra várni. Saj­nos, egy ember egyszerre több témán is dolgozik, ami feszíti az embereket. A je­lenlegi körülmények persze még így is jobbak a régiek­nél, akkor volt úgy, hogy egy mérnök 12 feladatot ka­pott egyszerre. Az új mód­szerrel — kevesebb téma — rövidebb idő alatt — csök­kent a feszültség. El kell ismerni, vannak hálás té­mák, vannak hálátlanok. De a szalácsot is enni kell, nem­csak a mazsolát. Ez a jel­szavam, ezt a szemléletet igyekszem elhinteni az osz­tályon. M. J.: A mikroprocesszo­ros rendszerekkel foglalko­zom már két éve. A gyár­ban ez az egy új techni­kának számít, most tartunk ott, hogy a nagyobb szé­riákat is vállalni tudjuk. Viszonylag kevesen dolgo­zunk ezen a területen, nagy a felelősség is, de jó a han­gulat. Szerencsére korán fel­ismerték a gyárban, hogy a témának világviszonylat­ban is nagy a jövője, s így fél lépés előnyre tettünk szert. Az alkotás szenvedé­lyemmé vált, mint az olva­sás. A munkámhoz szüksé­ges segítséget megkapom. Lakásom van, jól keresek, mi kell még más? FEKETE KLÁRA Következik: 2. A periférián. 5

Next