Csongrád Megyei Hírlap, 1981. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-28 / 98. szám
Zalka-ünnepsés Vásárhelyen Vásárhelyen, a Petőfi Művelődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében, a Zalka Máté Általános Iskola nevelőtestülete és szülői munkaközössége névadójuk születésének 85. évfordulója tiszteletére ünnepséget tartott. Szabó Mihályné, az iskola igazgatója üdvözlő szavai után dr. Szalontai József, a városi pártbizottság első titkára ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy az ifjúság hazafiságra és honvédelemre nevelése a társadalomnál, a nevelőtestületeknek és a szülőknek együttes kötelessége. Ezt segíti az is, amikor a fiatalok példaképnek olyan embereket választanak, akik forradalmi tetteikkel élen jártak. Zalka Máté neve összeforrt a nemzetközi munkásmozgalommal Életútja és irodalmi munkássága jelzi, hogyha kellett, tollal és fegyverrel egyaránt is kiemelkedőt mutatott. Mit tanulhatnak ebből az életeiből a fiatalok? Elsősorban igaz hazafiságot, tettrekészséget és segítséget, a humánus magatartás mellett — hangsúlyozta beszédében az elnöő titkár. — Bátorságot és proletár nemzetköziséget, ugyanakkor mélységes hazaszeretetek mert miként Zalka Máté vallotta: „A világnak bármely sarkán harcolsz a szabadságért, a magyar népért is küzdesz.” Az ünnepi beszéd után az iskola tanulóinak nagyobb része (több mint 250-en) színes, vidám és komoly öszszeállítású műsort adott, amelyet a városi vegyes kar közreműködése színesített. Kellemes meglepetés volt Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, a Magyar Rádió által erre az alkalomra felvett műsora. O. L. Dr. Szalontai József ünnepi beszédét mondja, mellette Szabó Mihályné A műsor legsikeresebb jelenete: „A gimnasztika őskora". (Fotó: Antalóczy) Küldöttgyűlés a Vörös Csillag Tsz-ben Tegnap, hétfőn délelőtt küldöttgyűlést tartott a vásárhelyi Vörös Csillag Térrmelőszövetkezet Napirenden két fontos téma szerepelt: Vajnai Ernő, a tsz elnöke vitára bocsátotta a vezetőség VI. ötéves tervre készített koncepcióit és az alapszabály módosításáról szóló javaslatát. Az előterjesztett jelentések élénk vitát váltottak ki. A felszólalók — Szécsényi Mihály és Csatlós János ágazatvezetők, Tatár Sándor műhelyfőnök, Búzás Sándor éjjeliőr, Török Lajos Kovács és Nagy Lajos, a városi pártbizottság osztályvezetőhelyettesei egyöntetűen kifejezték azt a véleményüket, hogy a feltételrendszertől függő, lényegében alternatív (felső és alsó határokat szabó) tervjavaslat rendkívül rugalmas, mindemellett teljesen megfelel a mai helyzet követelményeinek. Bartók-est (Tudósítónktól.) A Bartók Béla előtt tisztelgő műsor szervezői Vásárhelyen az Alföldi Porcelángyár, a Helyőrségi Művelődési Otthon és a Németh László városi könyvtár voltak. A Radnóti Miklós Színpad Concerto (Variációk férfihangra és zongorára) címmel, Tószegi Zsuzsa összeállításában, vers és zene ötvözetében vallott a zeneköltőről, köszöntve az egyetemes zenetörténet kiemelkedő alakját. A műsor szakértője ifj. Bartók Béla volt, a rendező Gáspár János. A magyar versmondó művészet egyik legtehetségesebb előadója Keres Emil Kossuth-díjas kiváló művész szólaltatta meg Illyés Gyula, Weöres Sándor, Nagy László, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, Szemlér Ferenc, Kányáds Sándor és mások műveit. A verseik témájához jól illeszkedtek az elhangzott Bartók-számok: Szonáta I—III. tétel. Szabadban, 15 magyar parasztdalból, Román népitáncokból Három rondó, s a drámai erejű Allegro barbaro. Szinte megnyugvásként hatott Pákolitz István Bartók verse. Az Állami Zeneiskola színpadát művészi kompozíciójú ikebanok díszítették. Ezüsthajú, hatalmas Bartókportré nézett szembe az érdeklődő hallgatósággal. Tóth Aladár, korának egyik legkiválóbb kritikusa, Bartók Béla művészetét így jellemezte: „Bartók lírizmusánál megindítóbb, meghatóbb poézist soha sem hallottunk. Az érzelmek itt nincsenek feldagasztva, nem burkolóznak a szentimentalizmus ködébe. Bartók fájdalma-öröme nem »kelleti« magát. Zongoráján a hatalmas, férfias érzelmek világa sokszor a legcsodálatosabban tiszta gyermekhangon szól hozzánk ...” Ennek a zenei életműnek igazi értékeit és a zeneszerző lenyűgöző egyéniségét érző lélekkel szólaltatta meg a zseniális fiatal zongoraművész, Oláh Ferenc. Az esten költők vallottak Bartókról oly módon, hogy a termékenyítő erejű zeneművek és az általuk inspirált versek összefonódva találkoztak a színpadon. KAPU PÁL KEDD, 1981. ÁPRILIS 28. Kiegészítő névjegyzéktervezet A vásárhelyi Lakásügyi Társadalmi Bizottság elkészítette a tanácsi értékesítésű lakásokra a kiegészítő névjegyzéktervezetet, amelyet április 25-én a tanács háza hirdetőtáblájára kifüggesztettek. Az érdeklődők a listát 30 napon keresztül megtekinthetik. Klubprogra Az ifjúsági rendezvénysorozat keretében, „Második csatorna” címmel rendkívüli diszkóműsort tartanak 30- án, csütörtökön este fél 8-tól a vásárhelyi HÖDGÉP- klubban. A zenés programot követően, este 10 órától A gengszterek sofőrje című filmet mutatják be. Megtartották Hódmezővásárhelyen az idei összetett honvédelmi verseny városi döntőit. Az évente megrendezésre kerülő esemény nagy népszerűségnek örvend a honvédelmi klubokban. Az idén 10 csapat vehetett részt a döntőben, ahol a győzelmet az I—IV. kerületi honvédelmi klub szerezte meg. Második lett a HÓDIKÖT, harmadik a METRIPOND csapata. Az egyéni győzelmeket korcsoportonként a következők nyerték: 1. korcsoport: Czuczi Imre (I—IV. kerület), 2. korcsoport: Rácz Györgyi (I—IV. kerület), 3. korcsoport: Szénási Zsolt (Marx Tsz), 4. korcsoport: Deák Julianna (I—IV. kerület), 5. korcsoport: Orosz István (HÓDIKÖT), 6. kor- Vetélkedők csoport: Szabó János (I—IV. kerület), 7. korcsoport: Tajti Ibolya (Állategészségügyi Főiskola), 8. korcsoport: Schmidt Antal (Állategészségügyi Főiskola). A nyertesek képviselik Vásárhelyt május 16-án a megyei döntőn. * Kellemetlen, esős időben került sor Vásárhelyen a városi úttörőelnökség és a tűzoltóparancsnokság közös rendezésében az úttörő-tűzoltók versenyére. A benevezett 8 rajból hét raj (3 leány és 4 fiúraj) vetélkedett a tűzoltással kapcsolatos alapvető elméleti és gyakorlati tudnivalókból. A versenyfeladatok végrehajtását az állami tűzoltóság tagjaiból alakított versenybizottságok szigorúan a szabályzat szerint követelték meg. Igen alapos felkészülést kívánt a gyermekektől a különböző feladatok sikeres végrehajtása, mégis, kivétel nélkül dicséretesen teljesítették. A versenyen a leányrajok közül első helyezést ért el a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola, a fiúk közül pedig a dr. Münnich Ferenc Általános Iskola raja. Az első helyezettek részt vesznek a májusban Szegeden megrendezésre kerülő megyei versenyen. A versenyzők értékes könyvjutalmat és oklevelet kaptak. Műszakiak és műszakiak 1. Sikeres átszervezés után Az emberben az évek során kialakul egy olyan elképzelés, hogy akik konyítanak valamit a műszaki tudományokhoz, bizonyára boldogok lehetnek. Hiszen a tudományos-technikai forradalom újabb korszakában úgy tűnik, csak azok számára terem babér, akik bonyolult és egyre inkább automatizált világunkban például a számítógépek mellett állnak, vagy a közvetlen termelőmunkában újabb és újabb gyártmányokat fejlesztenek ki. Továbbá még az is megfordul az ember fejében, hogy a nagyfokú specializálódás következtében egy bizonyos szakterülethez értő műszaki nyilván ott helyezkedik el, ahol őrá szükség van. Aztán —a beszélgetéseink során — rádöbbentem arra, hogy a műszakiak vágyai sem mindig találkoznak az adott lehetőségekkel. Őket is köti a szülőhely, a feleség állása, s nem utolsósorban — a lakás. A mai körülmények között ugyanis kimondottan (sőt érthetetlenül) aszkétának kell lennie annak, aki mindezeket a tényezőket sutba dobva, csak az alkotó munkának kíván élni. Márpedig ritkán jönnek össze az ideális körülmények, amikor a magas fokú szellemi tevékenységre ösztönző munkahelyi légkör, a társadalmi megbecsülés és ennek anyagi feltételei valahol együtt vannak. Mint például a METRIPOND Mérleggyárban. Pedig a vásárhelyi üzemben sem voltak mindig ideálisak a körülmények. Még pár évvel ezelőtt másról sem lehetett hallani, mint a túlterheltségről, a fiatal, főleg egyedül álló mérnökök szabad idejének teljes igénybevételéről. Mindez párosult egy viszonylag alacsony, 3200—3500 forintos fizetéssel. A közel 100 diplomáson valahol segíteni kellett. A reális helyzetfelismerés éppen egybeesett a gazdasági szabályozók megváltozásával. Azzal az időszakkal, amikor — semmiféle zsenialitás nem kellett hozzá -- felismerték, hogy a magasabb „szellemi hányadú" termékek előállításához magasabb szellemi kapacitás is kell. S, ahogy a gondolkodásra ösztönözzék a műszakiakat, a mérleggyár a kívülállónak is vonzó munkahely legyen, az alkotó munkának megfelelő körülményeket kellett létrehozni. A „nagy átszervezésről” Beznóczky Antal, a METRIPOND fejlesztési főmérnöke beszél: — Az országos rendeletek adta lehetőségeken belül igyekeztünk mindent elkövetni. Először, 1979. őszén felmérést készítettünk, mintegy 70 embert kérdeztünk meg, minden részletre kiterjedően. Hogy érzi magát, mit szeretne csinálni, milyen témákat akar kapni, sőt még arra is kíváncsiak voltunk, hogy kikkel dolgozna együtt szívesen. Majd a meglevőknél kisebb helyiségeket alakítottunk ki. Akik például az innováción ügyködnek, egy szobába kerültek. Ugye, érzi, menynyire apró dolgok ezek, de néha mindent meghatároznak. A műszaki igazgató irányítása alá tartozó, külön fejlesztési főosztályt hoztunk létre. Vele párhuzamosan működik az információs osztály, amely szabadalmakkal, licencvásárlásokkal, szakosodással, a tudományos együttműködésekkel, konferenciák szervezésével foglalkozik. A kereskedelmi igazgatóságon belül új a vállalkozási főosztály. Néhány műszaki kereskedővé, üzletkötővé vedlett, járják Európát, egyedi tervezésű anyagokon dolgoznak. Nem sorolom föl az összes osztályt és azok feladatkörét. Itt az a lényeg, hogy az eddigi merev szervezeti felépítés megváltozott. Nem találtunk ki új dolgokat, mindössze más meglevő tapasztalatokat vettünk át. Eddig is megvolt az öszszes itt megemlített feladat, csak éppen mindenkihez és senkihez se tartoztak. Az új rendszerrel mindenki tudja, mit kell csinálnia, hol a helye, és az információk útja lerövidült. A fejlesztést, a tervezést és a gyártásba vételt ugyanis gyorsan kell csinálni, a jelenlegi gazdasági körülmények között létkérdés, hogy ne évekig rágódjunk egy témán. A műszaki állomány ebben az évben preferált béremelést kapott. A vállalati átlag 4,7 százalék volt, ezen belül a mérnököket mintegy 9 százalék illette meg. Egy régi, elavult szemléletet törtünk meg vele. Elértük, hogy a mérnökök is annyit keressenek, mint amennyit egy jól dolgozó szakmunkás visz haza. A teljes béralap 10 százalékát mozgóbérként használhatjuk fel. Aki hajt, azt megfizethetjük — az értékelés alapja egy úgynevezett tevékenységminőségi rendszer. Hónapról hónapra megnézzük, ki mennyire pontos, betartja-e a határidőket, milyen a munkája minősége, van-e benne kezdeményezőkészség —, azaz kicsit számszerűsíteni próbáljuk a lehetetlent De erre igenis szükség van, mert nincs az az ember, aki ne igényelné, hogy értékeljék a munkáját. Sajnos, nem vagyunk elegen — még legalább tíz embert foglalkoztatni tudnánk a fejlesztésben... ” Az új fejlesztési főosztály helyettes vezetője Bertényi Andor. „Még” a fiatalok közé számítják. Munkatársa Markos János. Bertényi Andor: A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végeztem 1969-ben. Szegedi lakos voltam, s mivel megnősültem közben, olyan munkahelyet kellett keresnem, ami könnyen megközelíthető. A szó szoros értelmében idecsöppentem a mérleggyárba. Az akkori üzemet nem lehet a maihoz hasonlítani, s ráadásul a fiatal mindig elégedetlen... Hogy régi lelkesedésemet valamivel illusztráljam, elmondom, hogy akkor még a szabad szombat is terhes volt, hazavittem munkát, és alig vártam, hogy hétfő legyen. De szakmai „kielégülést” sokáig nem éreztem. Markos János: Budapesten végeztem, 1976-ban Békéscsaba a szülővárosom, de ott nem találtam magamnak megfelelő állást. A mérleggyár az első munkahelyem. Rögtön az elején elég nagy feladatokkal bíztak meg, azóta is új konstrukciók kialakításán dolgozom. Szeretem a munkámat, sok témát még haza is viszek. Hiszem, hogy a jó hozzáállás feltétele az eredményességnek. B. A.: Mivel Szegedhez közelebb akartam kerülni, nagy lépésre szántam el magam, otthagytam a METRIFOND-ot, és Algyőre mentem, az olajosokhoz. Az OLAJTERV műszerezettséggel kapcsolatos kivitelezési ellenőre lettem. Pár hónap alatt rájöttem azonban, hogy mégiscsak más ellenőrizni, mint konstruálni, és viszszakértem magam a mérleggyárba. Ott aztán több átszervezésen esett át a fejlesztési osztály, a munkakörülmények, a légkör egyre jobb lett. Tavaly főosztályvezető-helyettesnek neveztek ki. Bár van saját témám, most mégis inkább irányítással foglalkozom. Az a véleményem, járja végig mindenki az összes területet, így jobban látja a vezetők helyzetét is. A munkatársaimat alkotásra inspirálom. Magamról tudom, hogy az igazi fejlesztő sohasem csalódott, mert mindig talál magának munkát Csak nem kell folyton a főnöki utasításra várni. Sajnos, egy ember egyszerre több témán is dolgozik, ami feszíti az embereket. A jelenlegi körülmények persze még így is jobbak a régieknél, akkor volt úgy, hogy egy mérnök 12 feladatot kapott egyszerre. Az új módszerrel — kevesebb téma — rövidebb idő alatt — csökkent a feszültség. El kell ismerni, vannak hálás témák, vannak hálátlanok. De a szalácsot is enni kell, nemcsak a mazsolát. Ez a jelszavam, ezt a szemléletet igyekszem elhinteni az osztályon. M. J.: A mikroprocesszoros rendszerekkel foglalkozom már két éve. A gyárban ez az egy új technikának számít, most tartunk ott, hogy a nagyobb szériákat is vállalni tudjuk. Viszonylag kevesen dolgozunk ezen a területen, nagy a felelősség is, de jó a hangulat. Szerencsére korán felismerték a gyárban, hogy a témának világviszonylatban is nagy a jövője, s így fél lépés előnyre tettünk szert. Az alkotás szenvedélyemmé vált, mint az olvasás. A munkámhoz szükséges segítséget megkapom. Lakásom van, jól keresek, mi kell még más? FEKETE KLÁRA Következik: 2. A periférián. 5