Csongrád Megyei Hírlap, 1981. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-23 / 196. szám
BRUKNERNE WEIN Alice- VETQ István: Szénhidrogénkeletkezés és migráció a Duna— Tisza köze DK-i részén. Földtani Közlöny, 1. sz. [Szeged- Kiskundorozsma, Ülés és Forráskút területeken. Ábrákkal.) DÉR Endre: Beszélgetés Cs. Fataj Mihállyal „ikonos" kiállításán. trj Auróra, 2. sz. FEKETE JÁNOSNÉ: Tóth Ernő kiállítása elé. ÚJ Auróra, 2. sz. (A hódmezővásárhelyi kiállítás megnyitó beszédéből — részletek. Képpel.) DÖMÖTÖR János: :„. .A nehezebb utat választotta...” ÚJ Auróra, 2. sz. (Tóth Ernő kiállítása Hódmezővásárhelyen, Martin Gábor felvételeivel.) Környezetvédelem Csongrád megyében. Népfront, augusztus. L. A.: Iván szuszanyin.Glinka operája a szegedi Dóm téren. Somogyi Néplap, júl. 29. (Kritika. Képpel.) MOLDVAY Győző: A fesztiválvárosban jártunk... - Szegedi kóstoló. Népújság (Heves), júl. 30. [Egy júliusi hétvégén.) [SZÁNTÓ Miklós] SZ. M.: Két gondolkodó. Bibó István és Erdei Ferenc. Magyar Hírek, aug. 8. [A Valóság c. folyóiratban közölt, Bibó Istvánnal készült Interjú részleteivel. Képekkel.] SZABÓ Sándor: Csongrád csodák nélkül. Magyar Hírek, aug. 8. [Csongrád megye. Novotta Ferenc felvételeivel.) POKORNY István: A szentesi Termál Tsz. Magyar Hírek, aug. g. [Novotta Ferenc felvételeivel ] BALÁZS István: D’Averio ajándéka. Magyar Hírek, aug. 8 (A szegedi paprika. Gábor Viktor, Kozák Albert és Tóth Béla felvételeivel.) SZABÓ Endre: Németh László emlékszoba Hódmezővásárhelyen. Magyar Hírek, aug. 8. [Novotta Ferenc felvételeivel.) Szeged az irodalomban. Magyar Hirek, aug. 8. (Gábor Viktorlvételeivel. [POKORNY István) (pokorny): Porcelán az Alföldről. Magyar Hirek, aug. 8. [A hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár. Novotta Ferenc felvételeivel.) [SÓS Péter János] L. P. J.: 1800 olajbányász. Magyar Hírek, aug. 8. [Szeged városa és az olajbányász vállalat. Gábor Viktor felvételeivel.) Megyénk a hazai lapokban 1981/34. [LANCZ Sándor) L- S.: A levegő színe. Magyar Hírek, aug. ?. [A vásárhelyi művésztelep. Novotta Ferenc felvételeivel.) GELLÉRT József: A szegedi oktatási főnökségen nyáron sem szünetel a tanítás. Magyar Vasutas, aug. 10. CSERCSER Péter: Termelőszövetkezeti tanácskozás. Cirtók Lapja, aug. 10. [Újítási tapasztalatcsere az apátfalvi Aranykalász Tsz-ben. Képekkel.) Ami az OMÉK-díjak mögött van. Magyar Mezőgazdaság, aug. 12. [A szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet tevékenysége. Képekkel.) NIKOLÉNYI István: Beszélgetés Ruszt Józseffel Szegeden. Pesti Műsor, aug. 12—19. [A Tell Vilmos rendezője Szegeden.) SZOMORY György: Bemutatjuk a szegedi Móra Ferenc Múzeumot. Pesti Műsor, aug. 12-19. [Képpel.] Világszerte keresett. - Hagymaolaj. Esti Hírlap, aug. 13. [A Csongrád megyei ZÖLDÉRT Vállalat feldolgozó részlege készíti Szatymazon.) FÁBIAN István-THEKES István: Területi labdarúgó-bajnokság (II). - öten - Csongrád megyéből. Békés megyei Népújság, aug. 14. [A csapatok bemutatása. | Zöldségfajta-bemutató Szentesen Békés megyei Népújság, Petőfi Népe, aug. 14. [Vetőmagtermeltető és -értékesítő Vállalat kutatóállomásán.) GEDÉNYI Éva: Kihasználatlanul: luxus. - A közönség kívánsága a döntő. Magyar Hírlap, aug. 14- [Beszélgetés Horváth Mihály igazgatóval a szegedi ünnepi hetek eseményeiről, jelenéről és jövőjéről. Képpel.) THÉKES István: A Tisza partján.. . A Szegedi EOLAK készen áll majd arra . . . Népsport, aug. 14. [... hogy megvívja csatáját a bentmaradásra az NB I-ben) BULLA Károly: Színházi levél. A Dóm tér oldalnézetből. Film, Színház, Muzsika, aug. II. [Teli Vilmos dráma és a prózai művek előadásának problémája a szegedi szabadtéri n. Képpel.) " Több szolgáltatás. — Növekvő pénzforgalom a csongrádi falusi bankokban. Magyar Hírlap, aug. 15. KACSÓ Lajos: Látogatás Pusztaszeren. - A honfoglalás emlékhelye. Néphadsereg, aug. 15. [Az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark. Márkus András felvételeivel.) [BROSS Ágota] -erőss: Boszorkánypéntek. Nők Lapja, aug. 15. [Boszorkánybál Szegeden. Fekete Zsuzsanna felvételeivel.) Tábor Mártélyon. Új Tükör, aug. 16. [A tizenhatodik Ifjúsági képzőművész tábor. Képpel.) LÖKÖS Zoltán: Emlékek a szeri pusztán. Magyar Nemzet, aug. 16. [Ópusztaszer.] BARTA András: Teli Vilmos: Schüler drámája Szegeden. Magyar Nemzet, aug. 16. [Kritika.] NIKOLÉNYI István: Szeged fesztiválnyara. Szolnok megyei Néplap, aug. 16. [Képekkel.] I. B.: Wilhelm Teil an der Theiss. Daily News, Neueste Nachrichten, aug. 18. [Teli Vilmos a szegedi szabadtérin, Ilovszky Béla felvételével.) Stúdió ’81 in Szeged. Daily News, Neueste Nachrichten, aug. 18. [Fiatal művészek kiállítása. Tóth Béla felvételeivel.) Makó határában — Felújítják az ősgyepet. Magyar Hírlap, aug. 19. [Szálas tömegtakarmányt nyújt a jószágállomány ellátására.) Lakótelep a Hódtónál. Magyar Hírlap, aug. 19. [Vásárhelyen.] A jövő esztendőtől — Telefon a kapu alatt. Magyar Hírlap, aug. 19. [40 új nyilvános telefonállomás Csongrád megyében, ebből húsz a bérházak kapualjában.) A szegedi ünnepi hetek mérlege. Népszabadság, aug. 19. RAJK András: Seregi László táncdrámája Szegeden. Spartacus. Népszava, aug. 19. [Az előadás kritikája. Enyedi Zoltán felvételével] Permi Balett. — Elkészült az 1982-es szegedi nyári műsor. Népszava, aug. 19. VADAS Zsuzsa: Szatymaz már bizonyított. .. Szövetkezet, aug. 19. [A Szatymazi ÁFÉSZ.) Válságban a csongrádi művésztelep? A kérdést feltették néhányan ez év augusztusában. Nos, maguk az alkotók aligha futottak vakvágányra, legalábbis nem mindannyian egyszerre. Ám, igaz az is, a válság a művészi lét szükségszerű állapota, melynek bölcsője az örök kétely a bevettben, az elfogadottban. Kellenek az alkotói krízisek, hiszen legyőzésük viadalában születnek az értékteremtő, nagy művek. Feltételezhető, hogy a csongrádi művésztelep pillanatnyi megingása nem azonos az alkotók válságával. Mégis szegényebb, súlytalanabb ez a mostani kiállításuk, mint a megelőző kollektív tárlatok bármelyike. Magyarázatot találni rá — lehet. Aki pedig eleve magyarázkodni akar — amint tárlatmegnyitójában az alkotókat személyesen is jól ismerő művészettörténész tette — az felhozhatja mentségül akár a külkereskedelmi cserearányromlást vagy a nagymama rossz álmait. A tény tény marad: mindössze 12-en képviseltetik magukat ezen a kiállításon. A telep tagjainak fele sem jött el , ha ugyan valaki pontosan meg tudja mondani, hányan is tartoznak ebbe a körbe. Kár lenne most azokat bírálni, akik jelen vannak, s a távol maradókat se bántsuk. Nézzünk inkább szembe azzal a kérdéssel: érdemes-e ezeknek a fiatal, máris elismert művészeknek Csongrádon kiállítaniuk? Valljuk be, nem igazi fórum ez olyan alkotóknak, akiknek munkái jószerivel az összes európai nagyvárosban megfordultak és tisztelőket, sőt vásárlókat nyertek meg. Mert, mit kapnak Csongrádon? A megye nem figyel rájuk, elég gondja van nyaranta a szegedi fesztivállal. A város, ha nem is érti, megadóan tudomásul veszi: az idei tárlat megvolt, ki lehet pipálni. Semmi hivatalos visszhang, elismerés, oklevél, díj, hasonló. S a kiállítók reakciója: kötelességszerűen letudják az eseményt, nagynehezen küldenek egykét képet — már aki. Egyféle lezserség az álarc, ha Csongrádról van szó, és joggal. Halmozódnak a megoldatlan kérdések is. Nyaraljanak úttörők az alkotóházban vagy ne? Beengedjék őket vagy ne, ha igen, mihez nyúlhatnak? Kitartóan várat magára a műteremépítés is. Nem csoda, ha némely művész villanásszerűen ráébred: tulajdonképpen nem illik ő a csongrádi koncepcióba. A jelen kiállításról: Babos László Prófétája a művészsorsról, a művészlétről, a messze tekintő, korát megelőző ember elmagányosodásáról vall eszköztelenül, mégis feszültséget indukálva. Hasonló kiindulópont sejthető Fábián Pál: Alkimista című képe mögött, melyen homályos-hűvös, rideg műhelyében, a külvilág számára irigyelt-óhajtott fényeket csillogtat meg a vegyész. Szikora Tamásnál a teljesen elvont ábrázolásmód mellett megjelenik az azonosíthatatlan, de már körülhatárolható alakzat. Dienes Gábor azt nyújtja, amit szokott: tovább boncolgatja, fejti, rakosgatja, építgeti reneszánsz ihletésű, korokhoz mégsem kötődő torzóit, melyekkel immár fél Európában ismertté tette a nevét. A művész, akinél az emlékező tárlatlátogató egyenesen várja a válságot — szebb szóval a megújhodást — alighanem Kiss Zoltán László. A közönségdíjat— ha lenne ilyen Csongrádon — bizonnyal Aranyi Sándor vinné el (Ősz című képével). Nemcsak azért, mert témái közel állnak a Tisza-menti emberhez, mert műve viszonylag könnyen befogadható, de mert mesterien bánik a színekkel (a tárlat 2 színű, fényre-árnyékra épített képeivel szemben). Aki a csongrádi művésztelep gondolatát a legkövetkezetesebben : felelősséggel és példaadóan hordozza, az Nagy Gábor. Jól ismertek már a grafikáin megjelenő különleges figurák, melyek új és újabb helyzetekben tűnnek fel. Az elemző és mélyen a felszín alá ásó művész ezúttal is 4 munkájával jelentkezett: A halász, Helyzet, Szélben és Útirajz. A telep új tagja, Tőig Molnár Zoltán elvont, mégis félreérthetetlen alkotásokkal mutatkozik be, melyek nagy mesterségbeli tudásról tanúskodnak. Kiállítottak még: Jánosházi Ágnes, Máté István, Vojnich Erzsébet, Buhály József. J. SZÓRÁTH GYULA Aranyi Sándor: Esemény. (Fotó: Mándli Zsigmond) 4- Befejeződtek a szabadtéri játékok Augusztus 20-án, csütörtökön este Hacsaturján—Seregi : Spartacus balettjének bemutatásával befejeződtek az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. Az előadásokat mintegy 70 ezer ember tekintette meg. Legnagyobb sikere Glinka Ivan Szuszanyin című Operabemutatójának volt, de közönségsikert aratott Strauss: A cigánybáró daljátéka is, hiszen mindenkor zsúfolt ház előtt került színre. A Spartacus csütörtök esti bemutatóját megtekintette Fejti György, a KISZ KB első titkára is. A jövő évi műsortervben Háry János: A cigánybáró, Koldusopera, a Permi Balett és a Magyar Állami Néni Együttes előadása szerepel. Fejti György és felesége Papp Gyulának, a városi tanács elnökének, valamint Horváth Mihálynak, a Játékok igazgatójának társaságában. (Fotó: Somogyi Károlyné) Hegyet küldjél! Miért érdemes a makóiaknak és az egész ország emlékezetébe idézni 1981. augusztus 20-án, ami 1970. májusában, 17-e után egy hét leforgása alatt történt? Nyilván ezt a kérdést a „Hegyet küldjél” című dokumentumjáték készítői önmaguknak is feltették. Ugyanis egy alaposan megkésett krónikának semmi értelme, kiváltképp, ha azt 55 percben kellene sűríteni. (Önmagában ez az időmennyiség a Rádió műsorainak átlagos műsoridejéhez mérve, nem kevés!) • A sztori, vagyis egy város gyors kiürítésének ténye kínálja a drámai anyagot, mely azok számára is átélhetővé teheti a történteket, akik akkor és most is az ország más részén éltek, élnek és sosem volt otthonuk vagy életük nagy veszélyben. A dokumentumjáték hatásosságát az alkotóstáb az idén, július 16-án lemérte ugyan, amikor is baráti találkozón közösen meghallgatták azok, akiket megszólaltattak. Ezt a közösséget viszont nem lehet olyan mintának tekinteni, mely magában hordozza a nagyközönség összetételének és egyéb sajátosságainak jellemzőit. ,Az élet azon, immáron megmásíthatatlan szeletkéje, amit Makó nehéz napjairól reprodukáltak, egyrészt protokoll szemléletű, másrészt erősen didaktikus, egy ki nem mondott tétel (szándék) illusztrálása. Mary György, a játék készítője a rádióújságban előzetesként vallott szándékáról, s e szerint: „A leltárkészítés, az adatok tömkelege helyett inkább annak bemutatása volt a cél: mi történt az emberekkel, menynyi időt voltak talpon, aludtak-e, ettek-e, érte-e őket bánat...” A jó sztori, a természet szülte veszélyhelyzet mindezt kibírta és megengedte. Belefér ebbe az anekdotikus hangvétel is, noha a dokumentumvázat, a száraz tényközlést megtartották, emellett humorizáltak is! Talán ebből kellett volna több, hadd derüljön, aki hallja? — vélheti az, aki csak a sztorit dédelgeti, babusgatja. Nem kifogásolom a könnyedebb hangvételt, mert tudom: súlyos gondolatokat is lehet — sőt, kellene! — könnyen emészthető formában közvetíteni. Engem inkább a gondolatok lazasága szokott zavarni, ha nem tudom, miért mond valaki valamit!• Makón dolgozva 1972—74 között akarva-akaratlanul „fölszedtem” temérdek visszaemlékezést, „azok a nehéz napok" még elevenen éltek. S ezek máig nem hullottak ki emlékezetemből, mert drámai szituációk szinte végtelen sora zajlott le akkor. Nemcsak küzdő ember volt, hanem gyáva is. Közvetett élményeimet a dokumentumjátékkal összevetve hiányérzetem keletkezett. Nem az 55 percet, nem a mennyiséget keveslem. Sokkal inkább annak az atmoszférának az erősebb érzékeltetését, amely akkor átjárta a Makón élőket és dolgozókat, azaz a védekezőket. Nyilván szempontjai voltak annak is, hogy kiket szólaltassanak meg. Kiket és hányszor. S annak is szempontjai voltak: mit hagyjon figyelmen kívül a játék. E lap annak idején naponta írta Makó nehéz napjainak krónikáját. E sorok írója csongrádi állomáshelyről, ugyancsak az ár ellen védekező közösségből kísérte figyelemmel a város drámai helyzetének „felvonásait és jeleneteit”. A szerző a rádióújságban megvallja: a Csongrád megyei Hírlap helyi szerkesztőségében dolgozott évekkel később. Mégis, testvérlapunk jeles munkatársai (tisztelem, becsülöm őket) szólhattak a szemtanú hitelességével. Nyilván a szempontok ... Értem is meg nem is. Nem von le ez persze semmit a játék értékeiből. Csupán az motoszkál a fejemben, hogy a „dokumentum” és a valóság tisztelete édestestvérek. . . Nagy munkára, egy város szívét megdobogtató bemutatkozásra vállalkozott Mary György a „Hegyet küldjél!” elkészítésével. A város régmúltját ügyesen egybedolgozták az 1970-es eseménynyel. Az 1821-es árvíznek, mely elpusztította a várost, emléket állító Gilitze István népköltő verses krónikájából vett idézetek azt sugallhatták: lám most nem kellett újból leírni, hogy „Édes hazám, Makó, de gyászba borultál! Számtalan károkat víz miatt vallottál...” A dokumentumjáték egyik fő erénye, hogy erre emlékeztette azokat, akikben már halványul 1970 májusának emléke. (A dokumentumjátékot Török Tamás rendezte. Dramaturg: Lóránd Lajos. Szakértő: Vágás István, az ATIVIZIG mérnöke, a műszaki tudományok doktora.) BÁLINT GYULA Könyvszemle A fotók varázsa AZ EGYIK KÖTET 261 ol----------------------------val, a másik 110. A Fű tótéivá sou-Auiului megjelent úti kínét — Joáai mór lkonografiája az lven. József Alulae tavaly látott napvilágot — fontos koválomtörténeti, vagy ha úgy tetszik, Kulturtörténeti Küldetést teljesít. Az olvasszámoivat úgyis megtekintvetjuk, mint az illető anvoto esetében megnyavanuló népszerűséget. Van benne valami, hszen a szegénykörülmények között felnőtt József Attiláról meglehetősen kevés fotóanyag maradt fent, míg Jogai Mórt éppenséggel 128 fotográfia „őrzi”. A Népművelési Propaganda Iroda kiadásában megjelenő sorozat — sorozatszerkesztő: Lang József —, Kétségtelenül érdeklepesre tarthat számot, hiszen egy kötetben adja közre a Költőkre, írokra vonatkozó valamenynyi fellelhető fotográfiát. A Négyszemközt az utókorral című József Attilát dokumentáló kötetet Macht Ilona állította össze és ő látta el bevezetővel is. József Attilának 72 fotója került a kötet révén a közönség elé. Meglehetősen kevés! Közöttük nem egy azonban éppen szegedi, makói, illetve vásárhelyi illetőségű. A képek leírásából azt is megtudhatjuk, hogy a kép jelenleg kinek a tulajdonában van, illetve, hogy milyen a kép mérete és milyen technikával készült. A József Attila-i fotók érdekessége még, hogy mellette számos jelentős író portréja is felfedezhető, például Illyés Gyula, Thomas Mann és mások. A „Baráti emlékül — Jókai Mór” fotókötet egy más típusú írót mutat, mint a József Attila-i. Az írófejedelemről a fotók nagy sorozata készült, végigkísérve egész életét, írói munkásságát. FÉNYKÉPÉSZEIT jóérzék--------------------------------kel választotta ki — írja róla E. Csorba Csilla. „Az 1860-as — 1870-es években a hazai fényképezés úttörő egyéniségének, Simonyi Antalnak egyszerű, póztalan portréi, a Borsos és Koller cégnek az írói attribútumával, tollával megörökítő, profilból, félprofilból ábrázolt felvételei, Schreiker Ignác, Ellinger Ede és a kolozsvári Veress Ferenc keresetlenül fesztelen, nyugodt, kiegyensúlyozott kompozíciójú, vizitkártya nagyságú kópiái azt bizonyítják, hogy Jókai otthonosan mozgott az ízlésesen, kevés kellékkel berendezett műtermekben.” Különösen megsokasodtak a Jókai-fotók az 1880— 1890-es években, második házassága után. Több beállított fotón, kissé erőszakolt, hol a költőfejedelmet, a nagy mesélőt, hol pedig az „öreg ember nem vén ember” elvét bizonyító illusztráló felvétel. A fotók egyben kortörténeti dokumentumként is jelentősek, hiszen számos érdekességre világítanak rá: az öltözködéstől a bútorok, otthonok világáig. MINDKÉT KÖTET, a Jó----------------------------------- zsef Attilát és a Jókai Mórt bemutató ikonográfia nagyban hozzájárul, hogy megismerjük költőink, íróink életét és azok baráti körét. Ezért is jelentős ennek a sorozatnak a közreadása, a jelzett költők, írók fotóinak további gyűjtése. Valójában a magyar irodalom szolgálatát jelentik ezek a könyvek, amolyan figyelemfelkeltő célzatossággal irányítják rá az emberek tekintetét költőink, íróink arcára, és ennek kapcsán azok munkásságára. POLNER ZOLTÁN VASÁRNAP, 1981. AUGUSZTUS 23.