Csongrád Megyei Hírlap, 1981. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
Katona Judit Végig a Rákóczi utcán minthogyha szabad lennék, végig szívem cipelve, mintha még gyerek lennék, anyám sírján a rózsa, mintha belémfogódzna. Végig a Kálvin utcán a falon krétát húzva, az utca végi érné idővel, nyárral úszva, zord esték kék havából libegve, mint madártoll. Dérben és virágban Kerten végig, szobikor, mintha még velem volna, hallgatva suhanását, mert mintha tündér volna, végtelen útra kelve s iszonyú súlyt cipelve. Álmok rácsán fogódzva és mint a fal fehéren, mélységtől iszonyodva s kiáltva, hogy beérjem, és ma is talpig gyászban talpig dérben s virágban. Szín: Otthonosan berendezett szoba. Férj: (Lopakodva megkerüli a szobát, papírt keres, amibe pizsamáját és papucsét belerakhatja. Amikor mindent becsomagol, lassú léptekkel el akar menni, de megcsörren a telefon. Utánakap, majd úgy határoz, inkább elmegy.) Nem, nem lesz jó... Éppen egy szabadnak ígérkező napomon ... Még behívathat a főnök, vagy esetleg a feleségem ellenőriz! (Pillanatnyi szünet után csengetés hallatszik kívülről. Ajtót nyit. Az érkező nem más, mint fiának anyósa.) Jó napot kívánok, azaz, isten hozta, asszonyom... Éppen el akartam menni. Itthon felejtettem egy érdekes cikkemet, ami a mágneses rezonancia témakörébe tartozó összes számításaimat tartalmazza, és a kollégáim nagyon kíváncsiak rá. „Öreg” Zsuzsa: Na, ha eddig vártak a kollégák, most már szívesen fognak várni, ünnep az, ha késik a főnök, ünnep az! Férj: Bölcs asszony, maga, öreg Zsuzsa ... ö. Zsuzsa: Mit mondott, fiatalember? Nem nálam kezdődik az öregség, hajja-e? A felesége éppen az ellenkezőjét állította: „Ha egyszer meghalt a férjed, akkor meghalt, vedd tudomásul!” Ezt mondta a kedves felesége, uram! Nagyon finom asszony az, meg kell mondani, ami igaz, az igaz... Azt tanácsolta, kacérkodjak, kezdjek ki a férfiakkal, igen, azt mondta... Pontosabban, így mondta: „Flörtölj, élvezd az életet! a férjed mellett úgyis temető volt az osztályrészed.” Még ellenkeztem vele, hogy mondom, ki vesz el engem 42 évesen, két gyerekkel, mire a felesége azt mondta: „Miért kell neked ahhoz férjhez menned?! Fiatal vagy te még ahhoz öreg Zsuzsa, hogy férjhez menj. Agyra menj vele, ha tetszik!” És ha nős? — kérdeztem én. Azt mondta a kedves felesége, hogy annál jobb! (Fölhúzza a szoknyáját, ki akar kezdeni a férfival.) Legalább a családban marad, nem igaz?... Férj: És mit szólna hozzá a lánya? O. Zsuzsa: Ő is rámszól, amikor sírva fakadok. Szerinte akkor sírtam volna, amikor ütött az apja, és ne most, amikor már a föld alatt van. Szerinte csak kétszínűségből sírok. Szerinte én mindent túljátszok. (Cigarettára gyújt, de köhög tőle.) Kicsit erős ez a cigaré... (Elterpeszkedik, flörtölni akar, ezért szétterpeszti a lábait.) Férj: Egészen jól csinálja... (Igazít ). Zsuzsa lábain, kezein, nagyvonalú nőt akar csinálni, de csak otrombább lesz tőle ö. Zsuzsa.) Tudja, nem kell mindjárt a lényegre törni. A flört játék. Szabályai vannak.* Előszörre csak egy kacsintás, egy félmosoly, mondjuk így... Vagy mintha véletlenül érne a kezem a kezéhez, mondjuk így, és csodálkozzon hozzá, és mosolyogjon, úgy, kicsit izgatóbban! Igen, valahogy így... ö. Zsuzsa: (Kölnizi magát.) A lányomtól kaptam. Ezt a krémet is. (Krémezi magát.) Ő tudja, mire kellenek ezek. Zsuzsa a rumot is megissza... Megissza, ha mondom! Azt mondja, nem vonhatja ki magát minden alól az ember. Magának van Itthon rumja? Férj: Ginnel tudok szolgálni... (Keresgél a szekrényben.) Puncs is van. Egészen kiváló! Parancsol inkább puncsot?! C. Zsuzsa: Mondjuk, jöhet a puncs. Szerintem rum vagy puncs. Férj: Az rumpuncs. Akkor hát igyunk egy kis rumpuncsot! Egészségére. C. Zsuzsa: (Koccint vele, a szemébe néz.) És a puszi elmarad?! Férj: A puszi, hát persze! Kiválóan csinálja! Tökéletesen csinálja. Halali! Ahogy a mai fiatalok mondanék. Ez a csúcs, azt hiszem. A puszinál. (Kis idő múlva.) Jók a lábai... Igen, egészen jók a lábai. Hibátlanok ... Érdekes ... O, Zsuzsa: És tiszták! Semmi bőrkeményedés, tyúkszem, semmi, érti? Esetleg itt a körmöm. (Teljesen fölhúzza a lábát, úgy mutatja.) Látja? Egy kicsit, egy icipicit elsötétedett... Férj: Érdekes! Ez a lábtartás?! Oltári! Szenzációs ! Ö. Zsuzsa: Mert nem látszik az elsötétedés? Mért látszanál? Festék alatt semmi nem látszik. Vagy nézze ezt a másik lábfejemet! (A levegőben produkálja magát.) Na, ufege, éppen olyan, mint a primadonnáké! Figyeljen csak! (A lábaival a levegőben játszik, miközben „véletlenül” a férj lábait karolja át a lábaival.) Na, látja! Nálunk ezt már régen tudják. Ajjaj! Még különbet is! Férj: A lányának, Zsuzsának is jók a lábai. .. Zsuzsa: És az alakja, mint a szobor! 56 kiló. Én is úgy... mondhatni annyi... majdnem annyi vagyok. Semmit nem változtam lány korom óta! A hajam is koromfekete maradt, és fogja meg a bőröm, na, fogja meg, ne féljen tőle! Ruganyos a testem, a karom, két ruganyos párna ... ruganyos, ha mondom... Férj: Igen ... így már egészen más ... (Beletúr az ingébe, a szoknyája alá.) Fehér csipkés alsó! Bolondító! G. Zsuzsa: (Amikor látja, hogy a férfinek tetszik az öltözéke, felső testét „dobja” be.) Dér Endre Komámasszony — VIDÁM JELENET — Férj: Észveszejtő!... Egy igazi, csipkés, hófehér ingpendely! . ö. Zsuzsa: (Mutogatja magát.) Férj: Ne tegye vissza a vállkendőjét, így... Most már egészen látható. Csipkés, hófehér, hímzett női ing... Ö. Zsuzsa: Hófehér, bizony... És hab a testem, csupa hab! (Táncmozdulatokat próbál mutatni.) A lányom állandóan ezt gyakoroltaotthon. Azt hittem akkor, hogy elment az esze, pedig nagyon is ki volt annak mind a négy kereke. Az apja mondta is, elkel ez a lány, nem akárki fog erre rácsapni, és igaza is lett. Finom falatokat, szép ruhákat hozott neki mindig, jobban kedvelte, mint a fiunkat, és ez fájt nekem ... Megmondhatom mnagának, sokszor nagyon fájt ez nekem Pedig a fiú csupa apja, kérem, féleszű a drágám, tudja, így sikerült. Inkább hiányzik az egyik kereke, mint megvolna szegénykémnek. De az olyan ragaszkodó egy gyerek, kérem, és dolgos, ha mondom ... Eljön nekem az óvoda konyhájára elmosogatni nekem. Egy normális gyerek ilyent nem csinál, kérem! Annak bizony nem jut eszébe megnézni, milyen anyagból készült az ingem... Na, maga tudja-e? Férj: Úgy érti, hogy az ing?... milyen anyagból készült, kérem? (Nézegeti, fogdossa, időnként öreg Zsuzsa fölfölsikít.) Ez, kérem, valódi, házi készítésű, mellévarrott ujjú ing, hímzett, palócmintás nyakkal és kézelővel, csodálatos. .. Zsuzsa: Jobban húzok a fiamhoz, mint a lányomhoz, elismerem. Mondom is neki, neked ott van a férjed, finom ember, jó családból való... Férj: Hosszú ing, igazi hosszú ing, derékban toldott, szabályos toldással, de milyen szabályos ! Egészen szabályos ... igazi pendelyes ing ... Első említést 1458-ból ismertetnek róla, kérem... ö, Zsuzsa: (Sikoltozik.) Ott... ott semmi nincs... Bugyit nem viselek. (Készségesen meg akarja mutatni pucérságát, de a férj ijedten visszatartja.) Nálunk ez a szokás, kérem. De a férjemnek mindig hímzett női bugyit készítettem ki. És hiába vert miatta, hiába! Hadd süljön le a bőr a képből — gondoltam —, ha félre akar lépni. Férj: Ne mondja. (Csaknem eltűnik a zakójában.) Rajtam nem, nem, ha mondom, nem hímzett ... rajtam trikó, alsónemű van, illetve a kombiné, azaz, az ing, jobban mondva, a ... de a feleségem ragaszkodik hozzá. „Bukjál le vele, ha nőhöz mész”... Így ő. Tudja, széles pontú ez, fent a vállnál, na, ne, ne furakodjunk, maga aztán nem kíméli magát, mondom, hogy trikót hordok... ö. Zsuzsa: (Addig tülekedett a férjjel, amíg kirángatja annak ingét.) De csipkés! Férj: Honnan tudja? ö. Zsuzsa: Gondoltam már én is arra... De jobbnak láttam a hímzett női bugyit... Férj: Ne mondja! Ö. Zsuzsa: Magán is az van, látom magán, na, ne titkolja előlem ! Családban marad az egész. Ne féljen már tőlem, na! Csak a derekán akarom kihúzni a gumit, ne ellenkezzen már annyit, ha mondom! Mért szégyenlősködik előttem?... Ehune! Mondom, hogy női bugyi, igazi női bugyi! Férj: De, kérem! O. Zsuzsa: Mér nem cipzáras nadrágot hord? A sliccnél legjobb a cipzár, ha mondom! De az anyagra! Ez aztán a parádés! Itt van, megvan! Ilyen babarózsaszínű bugyit még nem is láttam, pedig mennyit kerestem! Férj: Ne mondja! De, kérem! Leszakítja a gombomat, és mit szól majd a feleségem... O. Zsuzsa, örülni fog neki. Na hallja! Különben hülyének nézne bennünket. Nekem a szemembe mondta, hogy elment az eszem, igen is, elment az eszem, keseregni a férjem halála miatt... „Flörtölj!” — azt mondta: — „Ami belefér!” Férj: Ne mondja! ö. Zsuzsa: Na, ugye! Megmondtam, hogy női bugyogó ez! Férj: a bugyogó, kérem, hosszú szárú, zárt, törökös viselet, én, kérem, magyar férfi vagyok, és ne haragudjon, de nekem sietnem kell a... mit csinál maga ?! Ö. Zsuzsa: Ez bizony elszakadt. Na, vesse le, megvarrom... Tű, cérna?! Na, vegye már le, pár perc az egész. Férj: Nem, nem, azt nem lehet, hagyja, jó aszszony, majd én... igen, majd én megvarrom ... addig is átöltözöm egy másik nadrágba ... (Nagyon szorongatja magán a nadrágot és el akar menni, de ö. Zsuzsa nem engedi.) ö. Zsuzsa: Na, ha nem engedi, van énnálam biztosítótű. Egyet fölül,, egyet,alul, így ni! Férj: (Kínosan nevet, de eltűri ö. Zsuzsa ölelgetését, de amikor lép egyet, hátul reped ki a nadrág.) Ezt a szerencsétlenséget! Hozza ki, kérem, s szekrényemből azt a barna nadrágot, ami külön akasztón lóg! 6. Zsuzsa: (Elengedi a férj nadrágját mire az a földre esik.) Feleség: (Betoppan.) István! (Elsikítja magát.) Férj: Nyugodj meg, édesem, itt van a nász asszonyunk, és mindenben kisegít bennünket ... Na, hozza már öreg Zsuzsa a barna nadrágomat! Nyugodj meg, édesem! Hozzon már egy kis vizet a feleségemnek, nem látja hogy rosszul van?! Ö. Zsuzsa: Micsoda szín és micsoda hímzés egy vagyon lehetett az a csipkés, babarózsaszín férfibugyi. Mondtam is a vén kecskének, nagyon finom felesége van, meg kell azt hagyni... Férj: De, anyukám, ne értsd félre a helyzetet, mindig mondtam neked, hogy legjobb a cipzáras nadrág, erről leszakadnak a gombok, láthatod ! Feleség: (Zokogva.) De hiszen ma ünnep van, mert nem a piros alsódat vetted föl? Sárga tulipánnal hímzett, sárga pendely van hozzá! (Elájul.) (Függöny.) VASÁRNAP, 1981. NOVEMBER 1. ******* **##***#*.** ************** hódítói, művészet, közművelődés ******************.** * *********** SZALAY FERENC: AMIKOR A BÚZA ÉRIK — Nem dohányzom ' Az utcára lépek, s egy szemközt jövő tüzet kér. Mondom neki, hogy nem dohányzom. — Micsoda alak! — csóválja a fejét, és továbbmegy. Kezdem magam kellemetlenül érezni. * — Megkínálna egy cigivel? — szólít meg két csaj a körúton. — Nem dohányzom. — ... nem is iszom, s lányokkal se járok — utánom csúfolódva az egyik. De hát mi a csudát akarnak? Hiszen, ugye, van többek között egy hároméves fiam. A feleségemről nem is beszélve. A buszon vágni lehet a füstöt. Pedig itt aztán tilos dohányozni. — Nem hagyná abba a pöfékelést? — Én? De hiszen én nem is... — Micsoda? Hiszen egy kilométerre érezni — torkol le egy dzsekis, kopasz középkorú. Az asszonyság pedig, aki rám szólt, folytatja: — Nekem,példának okáért, asztmám van, ugye, ökelme viszont, hogy mást ne mondjak, csak a maga dolga érdekli. Pedig még alig bújt ki a tojásból. Hát ilyen egy átlag autóbuszutas. Ilyenekkel álljak le vitatkozni? Nem érdemes. Több bennem az önérzet. Leszállok a buszról. Egy kis vasgyúró rám mutat a,homokozólapátjával: — Bácsi! Visszamosolygok rá. Ebben a pillanatban melléhajol a nagymamája: — Látod, Misenyka, ilyen sovány és sápadt leszel, ha majd te is dohányozni fogsz — magyarázza neki. — Nem dohányzom — mondja mi a» Azért vagyok sovány az ér' v agyok sápad', mert hallgattam a nagymamára. Alig hogy beérek, hivat a főnök. Alaposan megtárgyaljuk a negyedévi tervet. Befejezzük, s váratlanul így szól: — Szemionov adjon már egy cigar'4á' Dgp 'ágy--tank L. DVINSEKIJ— V.KOVAL