Csongrád Megyei Hírlap, 1982. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-30 / 100. szám
Éljen ez Magyar Szocialista Munkáspárt! (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) Az agrárértelmiség felelőssége a falvak népességmegtartásában Vásárhely-Szikáncson ülésezett a MAE Országos Elnöksége Elképzelni sem lehetett volna jobb színteret választani a Magyar Agrártudományi Egyesület Országos elnökségének a magyar falu és az agrárértelmiség kapcsolatának megvitatására, mint a vásárhely-szikáncsi Vörös Csillag Tsz. A nagyüzem közvetlen szomszédságában ugyanis egy életképes, szellemileg és anyagilag erőteljesen gyarapodó település van. Szikáncs nagyszerű példa a tanyaközpontok népességmegtartására, sőt a mezőgazdasági nagyüzem anyagi erejének településfejlesztő hatására. Az országos elnökség tegnapi ülésén Vajnai Ernő, a tsz elnöke is hangsúlyozta köszöntőjében, hogy a szövetkezet mindig szívügyének tekintette a három település — Erzsébet, Szikáncs és Batida — sorsát. A helyi agrárértelmiség a fejlődés legfőbb mozgatórugója. Dr. Soós Gábor államtitkár, a MAE elnöke arra utal megnyitójában,hogy az egyesület három éve hirdette meg a falufejlesztési programját, és máris kézzelfogható eredmények születtek az anyagi és a szellemi jólét összhangjának megteremtésében. A testületi ülés elnökségében foglalt helyet többek között dr. Szeberényi Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa, Földesi Gyula, a városi pártbizottság titkára, Treton Ferenc nyugdíjas miniszter (a METESZ társelnöke), Klenszner András, az Állami Gazdaságok Központjának vezérigazgatója, Csáki Csaba, a MAE főtitkára, és az egyesület több társadalmi vezetője. A napirend szerint dr. Enyedi György, a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti igazgatóhelyettese, dr. Szániel Imre, a MAE megyei szervzetének elnöke és dr. Tóbiás Ernőné, az országos elnökség tagja, a szikáncsi Vörös Csillag Tsz elnökhelyettese tartott előadást a falufejlesztés országos, megyei és helyi tapasztalatairól. Az előterjesztések vitájában dr. Tömöri László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora, dr. Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára, Gubacsi Béla, a szegedi Felszabadulás Tsz elnökhelyettese, Lehóczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese, dr. Szeberényi Sándor, dr. Kovács Imre, a MÉM növényvédelmi központjának igazgatója, Treton Ferenc, dr. Szűcs Kálmán, a MÉM intézeti igazgatója nyilvánított véleményt. Az országos elnökség lényegében azt összegezte, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek, az agrárszakemberek közreműködése révén, megnőtt a települések, falvak népességmegtartó ereje. A szikáncsi tsz is helyileg 74, Erzsébeten 25, Batidán 43 családi otthon felépítéséhez nyújtott anyagi segítséget. A háztáji termelés sokrétű támogatásával viszont a családok magas kiegészítő jövedelmét garantálja. A tsz-ek anyagi, falufejlesztési közreműködésére azért van annyira szükség, mert a külterületi településekre nagyon kevés pénz jut központi forrásokból. Ennek a nagyarányú városi, lakótelepi beruházások az okai. A mezőgazdasági nagyüzemek is csak most érkeztek el addig, hogy jelentékenyebb összegeket irányíthassanak megerősödésük révén helyi fejlesztésekre, építési hitelek folyósítására. A legfrissebb tapasztalatok szerint rendkívül nagy az összefüggés a nagyüzemi gazdálkodás eredménye, szintje és az elvándorlás megszűnése között. Olyan megállapítást is tett az elnökség, hogy pillanatnyilag jóval meghaladja a termelés műszaki-technikai szintje a falusi életszínvonalakat. Az agrárszakemberek fontos feladata, hogy éleszszék, erősítsék a tudás, a műveltség iránti igényt. Továbbá szervezett módon alakítsák ki a modern technika visszahatását magára az emberré. A falufejlesztési akció szélesítése azért is indokolt, mert országos viszonylatban a lakosság 47 százaléka él kisebb településeken, ugyanakkor a kommunális beruházásokból csak 12 százalékos arányban részesedik, így minden fellelhető erőt a népességmegtartási program végrehajtására kell összpontosítani. Amint dr. Soós Gábor államtitkár összefoglalójában hangsúlyozta, a fejlesztés agrárgazdasági és össztársadalmi érdek. Az urbanizációnál nem a kisebb települések felszámolása a lakók városi beköltöztetése a cél, hanem a falusi életkörülményeket kell városi szintre emelni. A tanácskozás után az elnökség tagjai látogatást tettek a szikáncsi tanyaközpontban és a tsz határában. Dr. Soós Gábor államtitkár megnyitóját tartja. (Fotó: Enyedi Zoltán) PÉNTEK, 1982. ÁPRILIS 30. ) Ünnepség : Budapesten Átadták az 1982. évi SZOT-díat A Szakszervezetek Országos Tanácsának székházában csütörtökön ünnepélyesen kiosztották az 1982. évi SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Pozsgay Imre művelődési miniszter is. Üdvözlő beszédében Vinizlay Gyula, a SZOT titkára elmondta, hogy a díjak odaítélésekor 530 javaslatot értékeltek, mérlegelve, hogy az alkotók, a művészek közül kik tették a legtöbbet a valósághű tolmácsolásáért, ösztönöztek nemes cselekedetekre tömegeket. A díjakat Gáspár Sándor adta át. Az 1982. évi SZOT-díjat kapták: Béres Ilona színművésznő; Bursits Tiborné, a Csepel Autógyár művelődési központjának igazgatója; dr. Csányi László és Botka Valéria karmesterek; Dalanits György, a KSZDSZ Volán Szabolcs Táncegyüttes művészeti vezetője; Dobók Lajos színművész; Hincz Gyula festőművész; Holakovszky István, a Magyar Rádió belpolitikai rovatvezetője; Horváth Tibor tv-rendező; Kirchmayer Károly szobrászművész; Ladányi Mihály költő; Major Sándor, a Magyar Televízió osztályvezetője; Neuwirt Gábor és dr. Szendrő Péter egyetemi oktatók; Perényi István, a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bizottságának politikai munkatársa; Prohászka Margit és Fekete Ferenc, a szombathelyi Latex Vállalat iparművészei; Raics István zeneszerző, zenekritikus; Rózsa János filmrendező; Szabó Magda írónő és Turpinszky Béla, a Magyar Állami Operaház magánénekese. szabályi Urak eltiltáséért Ütést tartott a megyei MZISZ-bizottság Az egyre gyakrabban elhangzó követelmény — hatékonyabb, jobb munkát — mellett mindennapi gondunk a szabad idő hasznos, kulturált eltöltése is. Ismerjük-e jól a fiatalok kulturális igényeit, rendezünk-e megfelelő anyagi, intézményi háttérrel, tudunk-e segíteni a programok helyes megválasztásában? E fő kérdésköröket tárgyalta tegnapi ülésen a megyei KISZ-bizottság. A tanácskozást — amelyen részt vett Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Lehoczky Pál, a KISZ KB tagja is — Bódi György megyei első titkár nyitotta meg. Ezt követően Turcsikné Süli Mária, a megyei KISZ-bizottság titkára terjesztette elő a Nevelési Tanács által összeállított, a fiatalok szabad idejének eltöltését elemző jelentést. A fiatalok igényeiről mindenkiben kialakul valamilyen kép. Tudjuk, hogy melyik korosztály milyen igényeket támaszt, nem egyszer bíráljuk is a fiatalokat unalomra ítélt, feleslegesen eltöltött óráik miatt. De tény az is, hogy sokan szeretnék tartalmasan eltölteni szabad idejüket, választják az önművelődést, a művelődési házak, ifjúsági klubok programjait. Az igények alapfokú ellátásához adottak az anyagi lehetőségek, kiépült az ifjúsági házak hálózata (bár ezek közül nem egy távolról sem tölti be feladatát), s tartalmas programokat ajánló ifjúsági klubok is várják ma már a megye fiataljait. Keveset tesznek viszont a mozik, a színház gazdái a fiatalok megnyeréséért, s meglepő, hogy a magas színvonalú anyaggal rendelkező megyei múzeumok látogatottsága is nagyon alacsony. Joggal merül fel a kérdés, mit is tehet a KISZ, hiszen megfelelő intézményi háttérrel nem rendelkezik. A sikeres akciók azt mutatják, hogy nem egy kezdeményezést elfogadtak a fiatalok, de kevés a kifejezetten, szórakoztató rendezvény, az egyes rétegek speciális érdeklődési körének megfelelő programok. Ezt jellemzi egy, a jelentésben megfogalmazott megállapítás: az alapszervezetek akcióprogramjában a legszegényesebb kínálattal épp a szabadidős, kulturális tevékenység „rovatában” találkozunk. A legtöbb sikerről a sport területén számolhatunk be, hiszen a KISZ tömegsport-akciói ma már egyre nagyobb táborra számíthatnak. Van tehát miben tovább lépni. A több órás vita után — amelyen felszólalt Szabó G. László, Bódi György, dr. Lehoczky Pál, Szögi Etelka, Bálint László, Pesti Zsuzsanna, dr. Kiss Barnabás, Horváth Zoltán és Juhász Gábor — a megyei KISZ-bizottság úgy döntött, hogy a jelentést az elhangzott kiegészítések feldolgozása után júniusban újra megtárgyalja, s akkor határozzák meg a feladatokat. Ezt követően Bódi György terjesztette elő a Csongrád megyei Tanács V. B. és a KISZ Csongrád megyei Bizottsága közötti együttműködési megállapodás javaslatát, majd a munkahelyi-intézményi és a középszintű ifjúsági parlamentek Csongrád megyei tapasztalatairól terjesztett elő jelentést Szilágyi János, a megyei KISZ- bizottság titkára, végül Zeleiné Horváth Sára megyei úttörőelnök tett javaslatot a KISZ- és úttörőszervezetek feladataira, a KISZ-tag felvételek előkészítésében. B. Z. E ! Csak rassias a*... zzel a közkeletű szólással kezdődött szerdán este a televízióban a Havasi Ferenccel folytatott beszélgetés gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, mert hiszen nagyon sokak véleményét fejezi ki a megjegyzés: „csak rosszabb ne legyen”, s amint a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára félig komolyan, félig tréfásan, de találóan utalt rá: ebben az immár szólásmondásban éppúgy rejlik elismerés, mint aggódás, hogy tartani tudjuk-e, amit elértünk, de a vezetés számára egyben felelősséget is jelent, s mindenki számára a cselekvés feladatát. Ahhoz ugyanis, hogy ne legyen rosszabb a helyzetünk, mindenekelőtt tennünk kell, mégpedig az eddiginél többet. Azért volt hasznos és elgondolkodtató ez a tévéinterjú, mert részletesen elénk tárta, miért kell többet tennünk, s hogyan. Az tulajdonképpen ma már a gazdasággal kicsit is a foglalkozók számára köztudott, hogy 1976-ban az ötödik ötéves tervünk jó gazdaságpolitikai célokat tűzött ki, de időközben a körülmények — főként a külső tényezők hatására — erősen változtak. Így azután a dinamikus gazdasági növekedéshez olyan nagyarányú importra szorultunk ,amelynek ellentételeként nem állt rendelkezésünkre elegendő exportképes árualap. A hiányt hitelekből kellett fedeznünk, viszont ez az út hosszú ideig nem járható. Ezért volt szükség arra a „pályamódosításra”, amelyre 1978-ban tértünk rá, s amelyet a XII. pártkongresszus is jóváhagyott. Az útkeresés talán kissé sokáig tartott, s tulajdonképpen gyakorlatilag még most sem fejeződött be, de az eredmények érzékelhetően mutatkoznak. A legörvendetesebb, hogy felszámoltuk a tőkés fizetési mérlegben levő hiányt, már a második évben lényegében egyenleggel zárult a külkereskedelmi mérleg. Sikeresaz energiatakarékossági mozgalom, a munkaerő-gazdálkodásban is előreléptünk, a korábbinál lényegesen kevesebb munkaórával, tehát termelékenyebb munkával érjük el ugyanazt a nemzeti jövedelmet A konkrét adatokon túlmenően a tanulságra is érdemes figyelni: a magyar gazdaságban, iparban rengeteg a tartalék, csak élni kell tudni vele. Hogyan érinti ez a családokat, vagyis hogyan felel arra az óhajra: csak rosszabb ne?... Világosan és tényszerűen kiderült ez a beszélgetésből, különösen az életszínvonal-politika fejtegetésekor. Megnyugtatóan jelentette ki Havasi Ferenc, hogy az elért színvonalat társadalmi méretekben megvédjük. Az egy főre eső reálbérben és az egy főre jutó fogyasztásban mérve ez bizonyosság máris. Továbbra is követjük azt a bevált elvet, hogy a pénzhez jutás feltételeit kell igazságosan megszabni, egyes esetekben szigorítani, de a tisztességgel megdolgozott pénzéért mindenki megvehesse, amit szeretne, vagyis legyen megfelelő áruválaszték, kínálat. Túlságosan rózsás képet festett volna a párt Politikai Bizottságának tagja? Korántsem, de mindenesetre reálisat és optimistát, amit az eredményekre alapozott és az utóbbi években határozottan körvonalazódott gazdaságpolitikai koncepcióra. Mondhatnánk úgy is, hogy a körülményekhez alkalmazkodó gazdaságpolitikára, amelyben azonban — igen hangsúlyozottan — nemcsak a vezetésnek, hanem minden dolgozónak is megvan a feladata, az eddiginél tudatosabb részvállalása. A népgazdaság egyensúlyának megóvása és az életszínvonal megőrzése ugyanis állandó megújulást kíván, s állandó alkalmazkodást a változó viszonyokhoz. Ez egyébként vissza-visszatérő fontos motívumként szerepelt a beszélgetésben, kiemelve, hogy az új körülményekhez új megoldásokat kell keresni „fent” is, „lenn” is. Ez minden területre érvényes, a vállalati termékváltásra éppúgy, mint a szabályozó rendszerünkre. Nem mellékesen a bér- és jövedelemszabályozásra, amiben egyébként jövőre megint egy kicsit előbbre szeretnénk lépni. Ám nagyon nehéz volna csupán központilag javítani ezen. Helyi vezetői, vállalati öntevékenység, bátorság is nagymértékben szükséges hozzá. Mint ahogyan napjaink gazdasági életében mindenütt megnőtt a helyi felelősségvállalás, kezdeményezőkészség jelentősége. A megújulás, az újhoz való alkalmazkodás, a külgazdasági tényezők rugalmas figyelembevételének időszakában vagyunk, amihez előbb-utóbb sok mindenfélének kell idomulnia a legfőbb cél, a lakosság jobb ellátása érdekében. Az interjúban is hangot kapott kisvállalkozások, a szolgáltatási igények szervezett kielégítése éppúgy beletartozik ebbe, mint a takarékos, de differenciált beruházáspolitika, vagy az intézményrendszerünk továbbfejlesztése. Továbblépésünknek ma már kimutathatók a konkrét garanciái, s ez volt a legbiztatóbb pontja a csaknem egyórás áttekintésnek. Néhány olyan ágazatunk fejlődött ki az elmúlt években, amely ma nemzetközi összehasonlításban is tiszteletreméltót produkál, s komoly stabilizáló tényezői a magyar iparnak. Biztos támaszunk szocialista mezőgazdaságunk is. Garanciális tényező az irányítási rendszerünk, amely miközben jogosan apellál az emberek kezdeményezésére, tehetségére, egyben kifejezi az anyagi érdekeltséget is. Erőt jelent a KGST-hez tartozás, s mellette a fejlett tőkés, vagy a harmadik világhoz tartozó országokkal is kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk. Mindent egybevetve: a magyar szocialista gazdaságnak olyan stabil, biztató pontjai vannak, amelyekre támaszkodva, felszámolhatjuk a viszonylagos elmaradásokat. A szerda esti tévébeszélgetés erről győzött meg cselek■ résre ösztönzően, hogy a „csak rosszabb ne legyen” gondolata puszta óhajból mindinkább akarattá váljék. LÖKÖS ZOLTÁN Magyar-lainttedzsai gazdasági tárgyalások A magyar-kambodzsai tárgyalások során áttekintetgazdasági és műszaki-tudaték a két ország gazdasági mányos együttműködési bi- kapcsolatai bővítésének, az zottság II. ülésszaka büféjé- árucsere-forgalom növelésérödött. Doró György, az Or- nek lehetőségeit,szágos Tervhivatal elnöke- Borbándi János, a Miniszt vettese és Tarig Sárim, a tertanács elnökhelyettese, a Kambodzsai Népköztársaság bizottság magyar tagozatának kereskedelmi minisztere, a elnöke hivatalában fogadta a bizottság elnökhelyetteseire- kambodzsai delegáció vezetőtették a delegációkat. A tét. 3