Csongrád Megyei Hírlap, 1982. április (39. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-30 / 100. szám

Éljen ez Magyar Szocialista Munkáspárt! (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) Az agrárértelmiség felelőssége a falvak népességmegtartásában Vásárhely-Szikáncson ülésezett a MAE Országos Elnöksége Elképzelni sem lehetett volna jobb színteret válasz­tani a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület Országos elnökségének a magyar fa­lu és az agrárértelmiség kapcsolatának megvitatásá­ra, mint a vásárhely-szi­­káncsi Vörös Csillag Tsz. A nagyüzem közvetlen szom­szédságában ugyanis egy életképes, szellemileg és anyagilag erőteljesen gyara­podó település van. Szikáncs nagyszerű példa a tanyaközpontok népesség­­megtartására, sőt a mező­­gazdasági nagyüzem anyagi erejének településfejlesztő hatására. Az országos elnök­ség tegnapi ülésén Vajnai Ernő, a tsz elnöke is hang­súlyozta köszöntőjében, hogy a szövetkezet mindig szívügyének tekintette a há­rom település — Erzsébet, Szikáncs és Batida — sor­sát. A helyi agrárértelmiség a fejlődés legfőbb mozgató­rugója. Dr. Soós Gábor államtit­kár, a MAE elnöke arra utal megnyitójában,­­hogy az egyesület három éve hir­dette meg a falufejlesztési programját, és máris kézzel­fogható eredmények szület­tek az anyagi és a szellemi jólét összhangjának megte­remtésében. A testületi ülés elnökségé­ben foglalt helyet többek között dr. Szeberényi Sán­dor, a megyei pártbizottság munkatársa, Földesi Gyula, a városi pártbizottság titká­ra, Treton Ferenc nyugdíjas miniszter (a METESZ társ­elnöke), Klenszner András, az Állami Gazdaságok Köz­pontjának vezérigazgatója, Csáki Csaba, a MAE főtit­kára, és az egyesület több társadalmi vezetője. A napirend szerint dr. Enyedi György, a Magyar Tudományos Akadémia ku­tatóintézeti igazgatóhelyette­se, dr. Szániel Imre, a MAE megyei szervzetének elnöke és dr. Tóbiás Ernőné, az országos elnökség tagja, a szikáncsi Vörös Csillag Tsz elnökhelyettese tartott elő­adást a falufejlesztés orszá­gos, megyei és helyi tapasz­talatairól. Az előterjesztések vitájá­ban dr. Tömöri László, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora, dr. Román­y Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első tit­kára, Gubacsi Béla, a szege­di Felszabadulás Tsz elnök­­helyettese, Lehóczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese, dr. Szeberényi Sándor, dr. Kovács Imre, a MÉM nö­vényvédelmi központjának igazgatója, Treton Ferenc, dr. Szűcs Kálmán, a MÉM intézeti igazgatója nyilvání­tott véleményt. Az országos elnökség lé­nyegében azt összegezte, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek, az agrárszakembe­rek közreműködése révén, megnőtt a települések, fal­vak népességmegtartó ereje. A szikáncsi tsz is helyileg 74, Erzsébeten 25, Batidán 43 családi otthon felépítésé­hez nyújtott anyagi segítsé­get. A háztáji termelés sok­rétű támogatásával viszont a családok magas kiegészítő jövedelmét garantálja. A tsz-ek anyagi, falufej­­lesztési közreműködésére azért van annyira szükség, mert a külterületi települé­sekre nagyon kevés pénz jut központi forrásokból. Ennek a nagyarányú városi, lakó­telepi beruházások az okai. A mezőgazdasági nagyüze­mek is csak most érkeztek el addig, hogy jelentéke­nyebb összegeket irányíthas­sanak megerősödésük révén helyi fejlesztésekre, építési hitelek folyósítására. A leg­frissebb tapasztalatok szerint rendkívül nagy az összefüg­gés a nagyüzemi gazdálko­dás eredménye, szintje és az elvándorlás megszűnése kö­zött. Olyan megállapítást is tett az elnökség, hogy pilla­natnyilag jóval meghaladja a termelés műszaki-technikai szintje a falusi életszínvona­lakat. Az agrárszakemberek fontos feladata, hogy élesz­­szék, erősítsék a tudás, a műveltség iránti igényt. To­vábbá szervezett módon ala­kítsák ki a modern technika visszahatását magára az em­berré. A falufejlesztési akció szélesítése azért is indokolt, mert országos viszonylatban a lakosság 47 százaléka él kisebb településeken, ugyan­­ak­kor a kommunális beru­házásokból csak 12 százalé­kos arányban részesedik, így minden fellelhető erőt a né­pességmegtartási program végrehajtására kell összpon­tosítani. Amint dr. Soós Gábor ál­lamtitkár összefoglalójában hangsúlyozta, a fejlesztés agrárgazdasági és össztársa­dalmi érdek. Az urbanizá­ciónál nem a kisebb telepü­lések felszámolása a l­ak­ók városi beköltöztetése a cél, hanem a falusi életkörülmé­nyeket kell városi szintre emelni. A tanácskozás után az el­nökség tagjai látogatást tet­tek a szikáncsi tanyaköz­pontban és a tsz határában. Dr. Soós Gábor államtitkár megnyitóját tartja. (Fotó: Enyedi Zoltán) PÉNTEK, 1982. ÁPRILIS 30. ) ­ Ünnepség : Budapesten Átadták az 1982. évi SZOT-díat A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának székházában csütörtökön ünnepélyesen kiosztották az 1982. évi SZOT-díjakat. Az ünnepsé­gen részt vett Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára, Óvá­ri Miklós, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Pozsgay Imre mű­velődési miniszter is. Üdvözlő beszédében Vi­­nizlay Gyula, a SZOT titká­ra elmondta, hogy a díjak odaítélésekor 530 javaslatot értékeltek, mérlegelve, hogy az alkotók, a művészek kö­zül kik tették a legtöbbet a valóság­hű tolmácsolásáért, ösztönöztek nemes cseleke­detekre tömegeket. A díjakat Gáspár Sándor adta át. Az 1982. évi SZOT-díjat kapták: Béres Ilona szín­­művésznő; Bursits Tiborné, a Csepel Autógyár művelő­dési központjának igazgató­ja; dr. Csányi László és Botka Valéria karmesterek; Dalanits György, a KSZDSZ Volán­ Szabolcs Táncegyüt­tes művészeti vezetője; Do­bók Lajos színművész; Hincz Gyula festőművész; Hola­­kovszky István, a Magyar Rádió belpolitikai rovatveze­tője; Horváth Tibor tv-ren­­dező; Kirchmayer Károly szobrászművész; Ladányi Mihály költő; Major Sán­dor, a Magyar Televízió osz­tályvezetője; Neuwirt Gábor és dr. Szendrő Péter egye­temi oktatók; Perényi Ist­ván, a Borsodi Szénbányák Vállalat szakszervezeti bi­zottságának politikai munka­társa; Prohászka Margit és Fekete Ferenc, a szombat­­helyi Latex Vállalat ipar­művészei; Raics István ze­neszerző, zenekritikus; Ró­zsa János filmrendező; Sza­bó Magda írónő és Tur­­pinszky Béla, a Magyar Ál­lami Operaház magánénekese. szabál­yi Urak­ eltiltáséért Ütést tartott a megyei MZISZ-bizottság Az egyre gyakrabban el­hangzó követelmény — ha­tékonyabb, jobb munkát — mellett mindennapi gon­dunk a szabad idő hasznos, kulturált eltöltése is. Ismer­jük-e jól a fiatalok kulturális igényeit, rendezünk-e meg­felelő anyagi, intézményi háttérrel, tudunk-e segíteni a programok helyes megvá­lasztásában? E fő kérdéskö­röket tárgyalta tegnapi ülé­sen a megyei KISZ-bizott­­ság. A tanácskozást — ame­lyen részt vett Szabó G. László, a megyei tanács el­nökhelyettese és dr. Le­­hoczky Pál, a KISZ KB tagja is — Bódi György me­gyei első titkár nyitotta meg. Ezt követően Turcsikné Süli Mária, a megyei KISZ-bi­­zottság titkára terjesztette elő a Nevelési Tanács által összeállított, a fiatalok sza­bad idejének eltöltését elem­ző jelentést. A fiatalok igényeiről mindenkiben kialakul vala­milyen kép. Tudjuk, hogy melyik korosztály milyen igényeket támaszt, nem egy­szer bíráljuk is a fiatalokat unalomra ítélt, feleslegesen eltöltött óráik miatt. De tény az is, hogy sokan sze­retnék tartalmasan eltölteni szabad idejüket, választják az önművelődést, a művelő­dési házak, ifjúsági klubok programjait. Az igények alapfokú ellátásához adottak az anyagi lehetőségek, ki­épült az ifjúsági házak há­lózata (bár ezek közül nem egy távolról sem tölti be feladatát), s tartalmas prog­ramokat ajánló ifjúsági klu­bok is várják ma már a me­gye fiataljait. Keveset tesz­nek viszont a mozik, a szín­ház gazdái a fiatalok meg­nyeréséért, s meglepő, hogy a magas színvonalú anyag­gal rendelkező megyei mú­zeumok látogatottsága is­ na­gyon alacsony. Joggal merül fel a kérdés, mit is tehet a KISZ, hiszen megfelelő intézményi hát­térrel nem rendelkezik. A sikeres akciók azt mutatják, hogy nem egy kezdeménye­zést elfogadtak a fiatalok, de kevés a kifejezetten, szóra­koztató rendezvény, az egyes rétegek speciális érdeklődé­si körének megfelelő prog­ramok. Ezt jellemzi egy, a jelentésben megfogalmazott megállapítás: az alapszerve­zetek akcióprogramjában a legszegényesebb kínálattal épp a szabad­idős, kulturá­lis tevékenység „rovatában” találkozunk. A legtöbb si­kerről a sport területén szá­molhatunk be, hiszen a KISZ tömegsport-akciói ma már egyre nagyobb táborra számíthatnak. Van tehát mi­ben tovább lépni. A több órás vita után — amelyen felszólalt Szabó G. László, Bódi György, dr. Lehoczky Pál, Szögi Etelka, Bálint László, Pesti Zsuzsanna, dr. Kiss Barnabás, Horváth Zol­­tán és Juhász Gábor — a megyei KISZ-bizottság úgy döntött, hogy a jelentést az elhangzott kiegészítések fel­dolgozása után júniusban újra megtárgyalja, s akkor határozzák meg a feladato­kat. Ezt követően Bódi György terjesztette elő a Csongrád megyei Tanács V. B. és a KISZ Csongrád megyei Bi­zottsága közötti együttműkö­dési megállapodás javaslatát, majd a munkahelyi-intéz­ményi és a középszintű if­júsági parlamentek Csong­rád megyei tapasztalatairól terjesztett elő jelentést Szi­lágyi János, a megyei KISZ- bizottság titkára, végül Ze­­leiné Horváth Sára megyei úttörőelnök tett javaslatot a KISZ- és úttörőszervezetek feladataira, a KISZ-tag fel­vételek előkészítésében. B. Z. E ! Csak rassias a*... zzel a közkeletű szólással kezdődött szerdán este a televízióban a Havasi Ferenccel folytatott beszélge­tés gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, mert hi­szen nagyon sokak véleményét fejezi ki a megjegyzés: „csak rosszabb ne legyen”, s amint a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára félig komolyan, félig tréfásan, de találóan utalt rá: ebben az immár szólásmondásban éppúgy rejlik elismerés, mint aggódás, hogy tartani tud­juk-e, amit elértünk, de a vezetés számára egyben felelős­séget is jelent, s mindenki számára a cselekvés feladatát. Ahhoz ugyanis, hogy ne legyen rosszabb a helyzetünk, min­denekelőtt tennünk kell, mégpedig az eddiginél többet. Azért volt hasznos és elgondolkodtató ez a tévéinterjú, mert részletesen elénk tárta, miért kell többet tennünk, s­­ hogyan. Az tulajdonképpen ma már a gazdasággal kicsit is a foglalkozók számára köztudott, hogy 1976-ban az ötödik­­ ötéves tervünk jó gazdaságpolitikai célokat tűzött ki, de időközben a körülmények — főként a külső tényezők hatá­sára — erősen változtak. Így azután a dinamikus gazdasági növekedéshez olyan nagyarányú importra szorultunk ,amely­nek ellentételeként nem állt rendelkezésünkre elegendő ex­portképes árualap. A hiányt hitelekből kellett fedeznünk, viszont ez az út hosszú ideig nem járható. Ezért volt szük­ség arra a „pályamódosításra”, amelyre 1978-ban tértünk rá, s amelyet a XII. pártkongresszus is jóváhagyott. Az út­keresés talán kissé sokáig tartott, s tulajdonképpen gyakor­latilag még most sem fejeződött be, de az eredmények ér­­­zékelhetően mutatkoznak. A legörvendetesebb, hogy felszá­moltuk a tőkés fizetési mérlegben levő hiányt, már a má­sodik évben lényegében egyenleggel zárult a külkereske­delmi mérleg. Sikeres­­az energiatakarékossági mozgalom, a munkaerő-gazdálkodásban is előreléptünk, a korábbinál lényegesen kevesebb munkaórával, tehát termelékenyebb munkával érjük el ugyanazt a nemzeti jövedelmet A konkrét adatokon túlmenően a tanulságra is érdemes fi­­­­gyelni: a magyar gazdaságban, iparban rengeteg a tartalék, csak élni kell tudni vele. Hogyan érinti ez a családokat, vagyis hogyan felel ar­ra az óhajra: csak rosszabb ne?... Világosan és ténysze­rűen kiderült ez a beszélgetésből, különösen az életszínvo­nal-politika fejtegetésekor. Megnyugtatóan jelentette ki Ha­vasi Ferenc, hogy az elért színvonalat társadalmi méretek­ben megvédj­ük. Az egy főre eső reálbérben és az egy főre jutó fogyasztásban mérve ez bizonyosság máris. Továbbra is követjük azt a bevált elvet, hogy a pénzhez jutás felté­teleit kell igazságosan megszabni, egyes esetekben szigo­rítani, de a tisztességgel megdolgozott pénzéért mindenki megvehesse, amit szeretne, vagyis legyen megfelelő áru­­választék, kínálat. Túlságosan rózsás képet festett volna a párt Politikai Bizottságának tagja? Korántsem, de mindenesetre reálisat és optimistát, amit az eredményekre alapozott és az utób­bi években határozottan körvonalazódott gazdaságpolitikai koncepcióra. Mondhatnánk úgy is, hogy a körülményekhez alkalmazkodó gazdaságpolitikára, amelyben azonban — igen hangsúlyozottan — nemcsak a vezetésnek, hanem minden dolgozónak is megvan a feladata, az eddiginél tudatosabb részvállalása. A népgazdaság egyensúlyának megóvása és az életszínvonal megőrzése ugyanis állandó megújulást kíván, s állandó alkalmazkodást a változó viszonyokhoz. Ez egyéb­ként vissza-visszatérő fontos motívumként szerepelt a beszélgetésben, kiemelve, hogy az új körülményekhez új megoldásokat kell keresni „fent” is, „lenn” is. Ez minden területr­e érvényes, a vállalati termékváltásra éppúgy, mint a szabályozó rendszerünkre. Nem mellékesen a bér- és jö­vedelemszabályozásra, amiben egyébként jövőre megint egy kicsit előbbre szeretnénk lépni. Ám nagyon nehéz volna csupán központilag javítani ezen. Helyi vezetői, vállalati öntevékenység, bátorság is nagymértékben szükséges hoz­zá. Mint ahogyan napjaink gazdasági életében mindenütt megnőtt a helyi felelősségvállalás, kezdeményezőkészség je­lentősége. A megújulás, az újhoz való alkalmazkodás, a külgaz­dasági tényezők rugalmas figyelembevételének időszakában vagyunk, amihez előbb-utóbb sok mindenfélének kell ido­mulnia a legfőbb cél, a lakosság jobb ellátása érdekében. Az interjúban is hangot kapott kisvállalkozások, a szolgál­tatási igények szervezett kielégítése­ éppúgy beletartozik ebbe, mint a takarékos, de differenciált beruházáspolitika, vagy az intézményrendszerünk továbbfejlesztése. Tovább­lépésünknek ma már kimutathatók a konkrét garanciái, s ez volt a legbiztatóbb pontja a csaknem egyórás áttekintés­nek. Néhány olyan ágazatunk fejlődött ki az elmúlt évek­ben, amely ma nemzetközi összehasonlításban is tiszteletre­méltót produkál, s komoly stabilizáló tényezői a magyar iparnak. B­iztos támaszunk szocialista mezőgazdaságunk is. Ga­ranciális tényező az irányítási rendszerünk, amely miközben jogosan apellál az emberek kezdeménye­zésére, tehetségére, egyben kifejezi az anyagi érdekeltséget is. Erőt jelent a KGST-hez tartozás, s mellette a fejlett tőkés, vagy a harmadik világhoz tartozó országokkal is kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszünk. Mindent egy­bevetve: a magyar szocialista gazdaságnak olyan stabil, biztató pontjai vannak, amelyekre támaszkodva, felszámol­hatjuk a viszonylagos elmaradásokat. A szerda esti tévébeszélgetés erről győzött meg cselek■ résre ösztönzően, hogy a „csak rosszabb ne legyen” gon­dolata puszta óhajból mindinkább akarattá váljék. LÖKÖS ZOLTÁN Magyar-lainttedzsai gazdasági tárgyalások A magyar-kambodzsai tárgyalások során áttekintet­­gazdasági és műszaki-tuda­­ték a két ország gazdasági mányos együttműködési bi- kapcsolatai bővítésének, az zottság II. ülésszaka büféjé- árucsere-forgalom növelésé­­rödött. Doró György, az Or- nek lehetőségeit,­szágos Tervhivatal elnök­e- Borbándi János, a Minisz­­t vettese és Tarig Sárim, a tertanács elnökhelyettese, a Kambodzsai Népköztársaság bizottság magyar tagozatának kereskedelmi minisztere, a elnöke hivatalában fogadta a bizottság elnökhelyettesei­re- kambodzsai delegáció vezető­­tették a delegációkat. A tét. 3

Next