Csongrád Megyei Hírlap, 1982. május (39. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-12 / 109. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSOHGHÁD •fc HEGYEI |________ A MAGYAR SZÍNPÁRT LAKJA ^7_ 39. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT Vásárhelyi kiadás 1982. MÁJUS 12., SZERDA m, változás. A gondolkodó ember legemberibb tulajdonság, a kreativitás, az új megoldásokon való töprengés és kísérletezés, ha úgy tetszik akkor az „újítás”, őszintén szólva soha nem értettem hogy miért „mozgalom” az újítómozgalom. S hogy lehet ebben az okoskodásban némi logikai, azt — legalábbis számomra — az újítók és a feltalálók közelgő országos kongresszusára készített néhány dokumentum bizonyítja. Sehol a „mozgalom” szó, ehelyett úgy fogalmaznak, hogy „újítási tevékenység”. Mi tagadás : nem éppen stilisztikai bravúr, de azért jelez valami nagyon is lényegesnek tűnő szemléletbeli változást. És fontos változásokat jeleznek egyéb tények is. Hosszú évek reménytelennek tűnő vitája után, január elsejétől rendezték az újítások megvalósításában közreműködő anyagi ösztönzését. (Egy 1976-ban kelt rendelet értelmében „közreműködői díj" nem fizethető, mert ez visszaélésekre ad lehetőséget, s egyáltalán: maga a „közreműködők” kategóriája is eltörlendő az újítómozgalom szóhasználatából. A törvényhozó okkal gyanakodott a visszaélési lehetőségre, ettől függetlenül képtelenség feltételezni, hogy egy valamennyire is jelentősnek ígérkező újítás műszaki kidolgozása, alkalmazástechnikailag is kifogástalan előkészítése elképzelhető különböző közreműködők nélkül. Márpedig, ha elképzelhetetlen, akkor a közreműködőket valami módon meg kell fizetni. Januártól már nincs ennek akadálya. Változott az újítási díjak pénzügyi elszámolásának rendje is, s talán ez a legfontosabb intézkedés. A változás lényege, hogy az újítási díjakat ma már nem a mindenki között szétosztható részesedési alapból, hanem az úgynevezett adózatlan nyereségből fizetik. Úgy is mondhatjuk, hogy az újítók már nem mások elől viszik el — a kifizetett újítási díjaikkal — a pénzt, ugyanakkor újításaik remélhető gazdasági hasznával azt a pénzalapot is növelik, amely — például nyereségrészesedés formájában — mindenkinek kifizethető. Az újítások „remélhető” gazdasági hasznát említettem az imént, s csak azért az idézőjelek közé tett jelző, mert az újítások gazdasági haszna valójában egyre kevesebbeket , érdekelt a vállalatoknál. Olyannyira, hogy az elfogadott újítások jó háromnegyedrészénél egyáltalán nem vizsgálták a várható gazdasági hasznot. Következésképpen az újítóknak is csak úgynevezett eszmei díjat — magyarul: néhány ezer forintot — fizettek újítási díjként. A korábbi pénzügyi előírásokhoz igazodva ugyanis ez volt a legegyszerűbb, és legkisebb kockázattal együttjáró megoldás. Mert, ha egyszer az újítási díjak, a mindenkit megillető részesedési alapból fizetendők, akkor melyik vállalatnál kockáztatnák, hogy az újítási díjak jelentős mértékben megcsapolják ezt a részesedési alapot? S mert jószerével sehol nem kockáztatták, • így fordulhatott elő — sokak szerint —, hogy az újítások kalkulált hasznából , mindössze — és átlagosan , — 3 százalékot fizettek ki az újítóknak. És így fordulhatott elő, hogy míg 1975 és 1980 között az elfogadott és bevezetett újítások gazdasági haszna 2,5 milliárd forintról jóval négymilliárd fölé emelkedett, ugyanebben az időszakban a kifizetett újítási díjak összege 174 millió forintról csak 244 millióra növekedett. A szakemberek egy része sokáig vitatta — de végül is belátta —, hogy ilyen elszámolási rend mellett az újítás sem a vállalat, sem az újító számára nem üzlet. Más kérdés, hogy miért kellett ezen több mint egy évtizedig vitázni, s hogy miért kellett minden ésszerűsítési javaslatot — még a legutóbbi időkben is — mereven viszszautasítani. Mindeddig a vállalatok legtöbbjénél jelentős gond volt az újítási díjakat fedező pénzalapok előteremtése, és most — egyszerű rendeletmódosítással — meg lehetett teremteni a haszonnal arányos díjak fizetésének pénzügyi feltételeit. Hogy a pénzügyi szabályozás szempontjából hirtelenjében milyen fontossá vált az újítótevékenység, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy megváltoztatták — nagyon kedvező módon — az újítási díjatérhelő jövedelemadózást is. A korábbi 50 ezer forintról 70ezer forintra emelkedett a jövedelemadó-mentesség összeghatára. Mindez csupán kedvező, régóta sürgetett, s végre megvalósult változás, rendeletmódosítás. De azért nem lennénk hűek önmagunkhoz, ha nem kezdtünk volna újabb vitákba. Az újítótevékenységgel — mondjam így: újítómozgalommal ? — kapcsolatban most újabb két, s egymással homlokegyenest ellenkező nézet foglalkoztatja a szakembereket Van, aki úgy tartja — többnyire a vállalatvezetők körében —, hogy ahol csaknem hibátlan a vállalatvezetői munka, ott aligha van keresnivalójuk az újítóknak. Minden rendszer komplett és komplex, ha egy-egy részletébe „beleújítanak”, akkor annak nem biztos, hogy kedvező következményei lesznek a rendszer egészére vonatkozóan. Mások meg úgy tartják, hogy gazdasági életünk irányításai, szervezeti és szervezési feltételei korántsem elégségesek ahhoz, hogy komplett, hibátlanul működő komplex rendszerekben gondolkodjunk. Vagyis: van mit újítani, ésszerűsíteni, racionalizálni; mi több: kifejezetten ösztönöznünk kell az újításra, a racionalizálásra. D a vita pillanatnyilag csak elméleti jellegű. De máris figyelmeztet: még mindig vannak, akik megkérdőjelezik az újítótevékenység célját, értelmét és hasznát. Várjuk, hogy az újabb keletű vitában milyen álláspontra jut a május 15-ére összehívott országos kongresszus. VÉRTES CSABA Losonczi Pál látogatása Pest megyében Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden kétnapos látogatásra Pest megyébe érkezett. A megyei pártbizottság székházában Cservenka Ferencné első titkár tájékoztatta a vendéget a VI. ötéves terv és a XII. pártkongresszus határozatainak eddigi megvalósításáról a megye politikai, gazdasági és kulturális életéről, szociális helyzetéről. A tájékoztató után Losonczi Pál — a megye vezetőinek kíséretében Budaörsre látogatott és megtekintette az új lakótelepet, majd felkereste a Sasad Termelőszövetkezetet, ahol Czinczok György, a közös gazdaság elnöke fogadta, s számolt be a szövetkezet munkájáról. Az Elnöki Tanács elnöke ezután megtekintette a szövetkezet különböző létesítményeit. Javult a ruházati attakullynnép A bútor és néhány műszaki cikk vezet a panaszlistán Kevesebb a panasz a ruházati termékekre, ami egyben a javuló minőségre utal, ugyanakkor a reklamált cikkek listáján változatlanul a bútorok és a műszaki áruk foglalják el az első helyet — állapította meg az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség a közérdekű bejelentések és panaszok irodájához érkezett bejelentések alapján. Az év első negyedében az irodához érkezett 214 panasz és bejelentés mintegy háromnegyede jogos volt. A panaszosoknak csaknem fele az iparcikkek garanciális javításának, cseréjének körülményeit kifogásolta, a vásárlók jogosan észrevételezték például, hogy egyes termékek garanciális javítása („Evrika” félautomata és automata mosógép, Alba lux mosógép, Mira kazettás magnetofon) az alkatrész-utánpótlás gondjai miatt elhúzódott. A panaszbejelentések alapján megállapították azt is, hogy a KERAVILL a KERMI-közlemény félreértése miatt nem hajtotta megfelelően végre az élet- és vagyonbiztonsági követelményeknek nem megfelelő EVJ—3 típusú főzőlap árusításának megszüntetését, és a vásárlók kártalanítását. Több vásárló jelezte az áruellátásban jelentkező hiányokat. Különösen a különböző alkatrészeket, a betonkeverőt, hőtárolós kályhát, olcsóbb lemezjátszókat, 80 literes hidrofort, hőpárnát, gombelemet és a kriptonégőket keresték gyakran hiába az üzletekben. A vásárlók több esetben azért fordultak az irodához, mert több hónapos várakozás után sem javították meg a kifogásolt bútort, illetve nem intézkedtek a vállalatok a cseréről vagy a pénzbeni kártalanításról. Néhányan szóvá tették azt is, hogy a megvásárolt bútorokat hiányos tartozékokkal, szállították a vevő lakására. « Kevesebb a panasz a ruházati cikkekre, s ezek közül is előfordult, hogy a vevők a szavatossági idő lejárta után kívánták érvényesíteni jogaikat. Voltak jogos kifogások is. Az élelmiszer-kereskedelemben és a vendéglátásban a panaszosok főként a kiszolgálás kulturáltságát nem tartották megfelelőnek. Változatlanul érkezett panasz az üvegvisszaváltásra is, és arra, hogy néhány helyen megtagadják a vásárlók könyvének kiadását. Több esetben kifogásolták a panaszosok a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok reklámjait, mert a vállalatok nem mindig tettek eleget a hirdetésekben megfogalmazott ígéreteiknek. (MTI) Nagymágocsi összefogás: Utat épített a lakosság A társadalmi összefogásnak, az áldozatos községfejlesztésnek nagyon szép példája született Nagymágocson. Az elmúlt hetekben a Petőfi és a Sallai utcákban a lakosság apraja-nagyja példás lelkesedéssel dolgozott a keveset alapjainak elkészítésében. A saját fizikai erőn kívül nagy jelentősége van annak, hogy az utcákban házanként négyezer forinttal járultak hozzá az útépítés költségeihez! A pénzt a tanácstagok segítségével gyűjtötték össze, és az ilyen formában összejött 500 ezer forintból vásároltak 1500 köbméter homokot és 2000 mázsa cementet. Ezt az anyagot dolgozták be a kövesút alapjaként, és a felületnek az aszfaltozása éppen ezen a héten kezdődött a megyei tanács anyagi támogatásával. A szállításnál segítséget nyújtott a helybeli termelőszövetkezet és az állami gazdaság, valamint megrendelésre szintén alkalmas járművet bocsátott rendelkezésre a szegvári Puskin, a fábiánsebestyéni Kinizsi és a székkutasi Új Élet Tsz. A Sallai és a Petőfi utca — mind a kettő az úgynevezett Árpád-telepi részen található — együttes távolsága 1300 méter, vagyis ilyen hosszúságban építettek szilárd burkolatú utat. Az elmúlt esztendőben már volt egy hasonló akció Nagymágocson, amikor az Árpád utcát hozták rendbe. Az idén ez a kezdeményezés folytatódott, s még ebben az esztendőben a Hunyadi utcában készítenek az ottani lakosok hasonló formában útalapot. Speciális berendezés A KGST gyártmányszakosítása keretében fölvállalt profilja a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnak a legnagyobb tömegű konzervipari alapanyagnak, a zöldborsó betakarításának gépesítése. Erre a célra ma már többféle gépet is készítenek a vállalat vásárhelyi, illetve makói gyárában. A telepített, stabil borsócséplő állomások fontos kiegészítő eszköze a szárastól levágott zöldborsó felhordására szolgáló speciális berendezés. A képünkön bemutatott, igen terjedelmes eszközökből az idei borsószezonra mintegy negyven darabot készítenek el a vásárhelyi gyárban. Ezek többségét KGST-tagországokba exportálják, de hazai megrendeléseket is kielégítenek. (otó: Enyedi Zoltán) Szakszervezeti tárgyalások Gáspár Sándornak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárának és Cornel Onescunak, a Román Szakszervezetek Általános Szövetsége Központi Tanácsa elnökének vezetésével kedden Budapesten megkezdődtek a magyar—román szakszervezeti tárgyalások. A küldöttségek tájékoztatták egymást hazájuk szakszervezeteinek tevékenységéről, a szakszervezetek előtt álló feladatokról. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, és véleményt cseréltek a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről.