Csongrád Megyei Hírlap, 1982. június (39. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-08 / 132. szám
keiről álmodhat a lakatos? - Modern műhelyről, gépekről? Él a többiek között, tud valamit, amivel őket szolgálja a megélhetésért. És álmodozik. — No igen — nevet fura gondolataimon —, tollforgatónak csak lehetnek ilyen gondolatai. A lakatos nem él meg, ha álmodozik. Neki más a dolga ebben a világban. Hogy írta József Attila? Hol... „lendkerék szíja esetten és nyalint, hol fémkeblű dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok ..Itt él a lakatos. * Volt egyszer Vásárhely városában egy mester. Kotormán Ernő név olvasható a sírkövén. Igazi, jó mester volt. Jó néhány belevaló mestert nevelt, megtanította őket a szakmára. Köztük volt Jochim, Sándor !. Tőle tudom, hogy volt és mint. Miről álmodozott, ha volt rá módja, ideje — a lakatos? A gép! — Már gyermekként a gép vonzott — megértést váró mosollyal tartja elém kezét, hiányos bizony — kisujjamat a szecskavágó vágta le. Hm... — nevet a történethez halkan, mert olyan halk ember a lakatos, nem lármázó, a tettei beszéljenek inkább az emberről. A tettei. — Hm ... úgy lehet, az életemet mentette meg az a kisujj, frontszolgálatra nem kellettem. De a végén mégiscsak szükség volt rá. A háború vége felé elszólították a páncélosokhoz. Szerelőnek. Magával cipelte az inaló horda nyugatra. — Hannover mellől indultunk haza hárman, biciklivel, 1945. május 14-én. Megjegyezte a dátumot. Jól az emlékezetébe véste, hiszen a vásárhelyi lakatosoknak általában nem azt a sorsot szánta az élet, hogy végigbiciklizzék Európát. — Huszonnégy napig kerekeztünk hárman, magyarok. Volt írás, lepecsételte az amerikai, az orosz. Ég hazaértünk. * Hozzáfoghatott végre " megvalósítani az álmot A gépről beszélt minden gondolata. — Apámnak volt egy cséplő garnitúrája. Az öreg Jochim lakatos ugyanazzal foglalkozott, mint amit belepalántált a fia szívébe, lelkébe is, de... megtanulni a mesterséget odaadta a fiút más mesternek. — Más keze alatt fegyelmezettebb a gyerek! — ezt mondta. — Kilencszáznegyven hétig apámmal dolgoztunk együtt, akkor egy járóképtelenné szétszerelt amerikai traktort megvettem, hogy majd rendbe hozom, ha lehet. Saját gépem legyen! A gép. Traktor, cséplő, aratómasina, műhely, eszterga, hegesztőapparát, satu, pad, fúró és maró. Mind megtestesült abban a kimustrált traktorban, amelyet megvásárolt ócskán és olcsón is, meg amelyik csak a munkát kínálta. Vele persze a kilátásokat is. A megálmodottakat. Erről üzent még a traktor neve is hívógatólag. Felirata szinte ékeskedett, amint közeledett a lakatosokhoz: „John Deere”. — Bivalyokkal húzattuk haza.Aky már rég csak emlék az a gép. Egészen más út sikerült, mint amire akkoriban gondolt Jochim Sándor. Persze akkor kezdődött. Azzal a géppel. Egész télen csinálta, javította az amerikai traktort, s mikorra eljött a tavasz, az indulás, megmozdult a Dzsoni. Szántott-vetett, csépelt az új gazdáknak. Sok apró birtok, kis osztagok, úfféle banda, de ... volt munka. Keresgetett a lakatos. 1948-ban még egy használt cséplőgépre is futotta. Most már saját garnitúrával kereshette a kenyeret. A megálmodottal? Háát... talán avval, talán nem. — Nagyon boldog voltam. Emlékszem, nagyon boldog voltam. Az a gép volt az én első értékem. Tényleg volt. Csak — volt. — 1952-ben — erre is emlékszem — egy reggel emberek jöttek. Államosításról beszéltek. A gépet elvitték. Beálltam a sámsoni vegyes ktsz-be lakatosnak. * ^Gyorsult az idő. Vásárhely és Székkutas határán, a messzi ég alatt megalakult a Schönherz Tsz. Műhelyt szervezni odainvitálták a lakatost. — Volt istállóban kapott helyet a műhely, amelynek vezetőjévé tettek. Parasztkocsi oldalából csináltunk satupadot, javítottuk a traktort, aratógépet, a tyúkok meg tojtak a jászolban. Alakult a műhely, a géppark Alakult, változott az egész. Egyesüléssel nagy gazdaságot hoztak létre, amelynek egyik tagja, a lakatos itt látta megvalósulni minden álmát. Itt aztán vannak gépek. Hatalmas park ezt Mindenféle géppel találkozhat az ember, munkáját könnyítő, sorsát szebbítő technikával, ami szinte mindent tud. Csak hát... közben eliramlottaz idő. Nem is az évek Azokkal valahogy megbékélne a lakatos. Hanem a tsz-ből szóltak: a nyugdíjhatár eljött, Sándor bácsi. A nyugdíj következik? Erről még csak nem is álmodott véget a lakatos. — Ez a mai éppen a legutolsó nap — mondta, és megmutatta a legutolsó munkadarabot, amin dolgozott. Kékesfeketén csillogó acéldarab, számomra nem mond sokat, de neki... az élet. — Ezt még átadom, utána elmegyek egy hónapra szabadságra. Pihenni. Talán Hajdúszoboszlóra is eljutok, voltam már ott, meg Lengyelországban is jártam egyszer kiránduláson. Szép volt. Jó. — Utána? — Háát... nem állok le. A főmérnök elvtárs azt mondta: akkor jövök ide a műhelybe dolgozni, amikor akarok. Még nem döntöttem, de . . tétlen nem maradok. Gondolom, kijárok majd. Karomra teszi a kezét, közelebb lép hozzám a tágas műhelycsarnokban, ahol mindenütt gépzúgást hallani, olajillatú a levegő, és nagyon egyformák az emberek. — Tudja ... tudja én nagyon... nagyon megszerettem ezt a kollektívát. Olyan jó munkásközösséget találtam itt, amelyiket nem tudok elfelejteni, ünnepi zsoltárként zengtek fülemben a lakatos szavai. Hogy megbecsülik, tisztelik, öröm az élet így. — Nem, ezt a gárdát én nem felejtem el soha. Találkoztam egy emberrel megint, akiről mondhatom: megvalósult, amiről álmodott. Olyan világra talált, amelyikben megbecsülik az embert. Ezért mondta el köszönőben: — Annak, hogy megyek, nem örülök. A nyugdíjnak igen. KACZOR ISTVÁN A lakatos álma Innováció - készség az újra 2. Az is firmst, aki alkot „De abban a mértékben, ahogy a nagyipar kifejlődik, a valóságos gazdagság megteremtése kevésbé függ a munkaidőtől és az alkalmazott munka mennyiségétől, mint azoknak a hatóerőknek a hatalmától, amelyeket a munkaidő alatt mozgásba hozunk ..., a tudomány általános állásától és a technológia haladásától... függ.” Az idézet több mint egy évszázados (Marx: A politikai gazdaságtan bírálatainak alapvonalaiból), mégis szinte egy az egyben a jelenlegi körülményekre alkalmazható. Dr. Mészáros Lajos, a METRIPOND Mérleggyár műszaki igazgatója még Széchenyi Hiteljéből is citál sorokat, s mind-mind azt a folyamatot írja körül, amit manapság innovációnak nevezünk. — Nemrégiben, a huszonkettedik műszaki hónap Csongrád megyei rendezvényeinek keretében Vásárhelyen kerekasztal-beszélgetést tartottak a műszaki fejlesztésről, az innovációról a helyi tapasztalatok alapján. A vitát Ön vezette. Mire jutottak? — Nagyképűség lenne vitáról beszélni. Mindössze néhány érdeklődő jött el ... Szabályozók, amik nem ösztönöznek őszintén szólva, a dolog egy cseppet sem lepett meg. Csongrád megyében, ahol a vállalatok nagy része nem rendelkezik helyi központtal, az innováció csak néhány (izgága) ember magánügye. A téma keveseket érdekel, s többnyire azokat, akik a kutatást-fejlesztést belső kényszerből csinálják, és a többiek? Az a jellemző rájuk, hogy a kérdéssel általánosságban foglalkoznak, és megmaradnak azon a szinten, amennyi az életbenmaradáshoz szükséges. Hiszen, hogy is lehetne 2 ezer embert megnyerni ahhoz, hogy rugalmas, a piac napi igényeihez alkalmazkodó, az állandó gyártás- és gyártmányfejlesztésen alapuló politikát folytasson a vállalat, amikor lassúbb mozgással is halad valamicskét előre? — A szabályozók nerre ösztönzik kellő mértékben az innovációt — mondja dr. Mészáros Lajos —, nem mutatják meg világosan, hogy a kollektívának milyen előnyei származhatnak egy kockázatos vállalkozásból. A jelenlegi szabályozók elfedik az érdekeltséget, túlszabályozottá teszik a gazdasági életet, a dotációk eltakarják a veszteségeket. Nem véletlen például, hogy a szövetkezetek nyereségesebben dolgoznak: ők rendelkeznek a legnagyobb önállósággal, világosabb a közvetlen érdekeltség, ha egy termék „bejön”, érzik a sikert, ha nem, gondolkodhatnak, hogy másznak ki újra a kátyúból. A vállalatoknál mindez millió áttételen keresztül valósul meg. Az innováció valahol a kutatómunkánál kezdődik. A műszaki értelmiség viszont a vállalatoknál — ez az ügy most nagyon is bekerült a köztudatba — mindent csinál, csak éppen fejlesztéssel nem foglalkozik. — Erről a dologról kár is többet beszélni, felesleges szószaporításnak tűnhet. A szemlélet a műszaki munkáját nem ítéli „hasznosnak”, s a mérnök akármit csinál, nem származik belőle előnye, de a hátránya sem. Lajos, a jelenlegi normák szerint csak az termel, akit a munkaügyi osztály a munkás kategóriába sorol. Gördülő tervezés a METRIPOND-ban A MERIPOND önálló vállalat, hazánk egyetlen mérleggyára. Hogy képes helytállnia a jelenlegi gazdasági körülmények között, mit tesz az innovációért? — ezt kérdeztük Beznóczky Antaltól, a gyár főmérnökétől. — A körülmények olyanok, hogy be kell biztosítanunk magunkat több termék gyártására. A mérleg ugyanis „beruházásérzékeny” termék, tehát amikor egy cégnek nincs pénze, az első között az elektronikus, mikroprocesszoros mérlegek vásárlásától áll el. A vállalatnál szerencsére győzött az az elképzelés, hogy mást is kell gyártanunk, nemcsak mérlegeket. A kérdés ezután már csak az volt: mi legyen a „más” termék. — Amit nemcsak Csongrád megyében, de az egész országban tudnak az emberek: a METRIPOND vállalta a kézsebészeti műtőasztal gyártását. Mi tartozik még az úgynevezett kiegészítő profilhoz? — Ha azt vesszük, kiegészítő profilnak lehet tekinteni a mikroprocesszorok gyártását is, hiszen a mérleghez annyi közük van, hogy vele együtt alkalmazzák őket, rendszert alkotva. Ilyen cikk aztán a gabonakeménység- és gépjárműlassulás mérő, amit a közeljövőben kezdünk el gyártani. Ezeket a termékeket a nálunk kidolgozott témaminősítési módszerrel választottuk ki. Ennek lényege az, hogy a különböző, gyártást meghatározó kritériumokat tudatosan próbáljuk mérni és az ötletszerűséget kiküszöbölni. Plusz 2 és mínusz 2 közötti értékkel pontozva a szempontokat, egyik sem képes kiemelkedni a többi közül szubjektív okok miatt. — Évek múlva derül majd ki, hogy a termékek beválnak-e, avagy sem. Az innováció kockázatrészét vállalták. Az egész kollektíva így gondolkodik? — Nem. Nagyon sok elmarasztalás ér bennünket, hogy miért nem inkább a napi gondokkal vergődünk? Fejlesztő vállalat? — Vállalaton belül a műszaki fejlesztés színvonaláról sokat elárul az öt évnél nem régebbi termékek aránya. — Termelési értékünk 60 százalékát teszik ki a modern gyártmányok. Sajnos, amíg van megrendelés, csinálnunk kell a hagyományos körszámlapos mérleget is. Dr. Mészáros Lajos, mint az MTESZ hódmezővásárhelyi intéző bizottságának titkára, érzékeli a többi gyár problémáit is.. Eddigi beszélgetésünk során már kiderült a véleménye: erőteljesebb érdekeltségi rendszer mellé teszi le a voksát. A kutatóintézetek egy része fejlesztő vállalattá alakult. Ott a kutatónak lehetősége van követni az ötletét, a megvalósulástól az értékesítésig. A nem progreszszív adó alá eső nyereségből pedig részesedik. Valami hasonló szisztémát kellene megvalósítani a termelő vállalatoknál is. FEKETE KLÁRA (Következik: 3. SZÉTFŰRÉSZELT GÉPEK) KEDD. 1982 JfJNlUS 8. Példamutatás, helytállás A jövőre nézve is hasznos visszatekintésnek bizonyult az a tanácskozás, amelyet az elmúlt napokban tartott Székkutas községpártbizottsága. Azt vitatták meg, milyen tapasztalatokat hoztak az új Élet Tsz gazdálkodásában a termelékenység és a hatékonyság növelésére hozott intézkedések az ötödik ötéves terv időszakában, és milyen szerepe volt az eredményekben a helyi pártszervezeteknek. A községi pártbizottság éves gazdaságpolitikai állásfoglalása szinkronban volt mindig a tíz éves tervével — állapították meg a pártbizottság ülésén. A gazdaságvezetők rendszeres beszámoltatása mellett a pártvezetők helyszíni területi ellenőrzéssel, határszemlékkel igyekeztek jól megismerni a szövetkezet termelési helyzetét. A párttagság nemcsak a politikai, de a napi termelőmunkában is példát mutatott. Lendületesen fejlődött a szocialista brigádmozgalom: 113-ról 165-re növekedett a brigádtagok száma. Fejlődőben van kulturális tevékenységük, és csökkent a 8 általános iskolai osztályt el nem végzettek száma. Több olyan újításuk, ésszerűsítésük volt, amely anyag- és energiamegtakarítást, önköltségcsökkentést eredményezett. A pártszervezetek segítettek a gazdaságvezetésnek abban, hogy megfelelő szakkáderek álljanak a tsz rendelkezésére. A mind modernebb termelőeszközök munkába állításával nőtt a szövetkezet szakemberigénye. Jó képességű közép- és felsővezetők utánpótlására van szükség. A gazdaságban rendszeressé vált a helyi szakmunkásképzés. A községi pártbizottság úgy szervezi az 1982—83-as pártoktatási évre való felkészülést, hogy annak programja jól szolgálja a tsz gazdasági törekvéseit és a község fejlesztését. A nagyobb felkészültség igénye mellett színesebbé, aktívabbá kívánják tenni a politikai foglalkozásokat. Gondolnak itt többek között a filmvetítésekre, a napi aktuális problémákat megtárgyaló vitakörökre, s az ifjúságot érintő témák életkorhoz alkalmazkodó vitáira. Egy fiatal muzsikus portréja Az eltelt mintegy emberöltőnyi idő alatt három olyan zongoratanára akadt a vásárhelyi zeneiskolának, aki itt önálló koncertet adott. Időrendben, egyszersmind jelentőségben az első Szabó András volt. 1939 és 1952 közötti hangversenyei külön tanulmányt érdemelnének. A második, Paku István már az Állami Zeneiskola egykori tanítványa, ő egy szóló szonátaestet adott k a VG-ben. A harmadik hasonló teljesítmény, Fekete Márta hangversenye (Drazsay Ákos közreműködésével), 10 évvel később, 1980-ban zajlott le. Ez óta a nagy bemutatkozás óta előadói skálája tovább szélesedett, és újabb fellépései voltak a városon belül, még inkább azon kívül. Megérdemli, hogy ne csak a szakmabeliek, hanem a szélesebb érdeklődő közönség is tudomást szerezzen róla. Fekete Márta Békéscsabán született, de valamennyi közismereti és zenei iskoláját Szegeden végezte már. Utolsóéves tanárképző főiskolás hallgató volt, amikor szerződéssel tanítani kezdett Vásárhelyen. A diploma megszerzése után, 1977-ben megkapta a kinevezést is. Nagy lelkesedéssel vetette magát a munkába, s noha, mint minden lelkes ifjú pályakezdőt, őt is érték csalódások, szívvel-lélekkel tanít, dolgozik ma is. Tevékenyen részt vesz a város közművelődési életében. Fellépései voltak a zeneiskola pódiumán kívül is, például a főiskolán, a Németh László könyvtárban. Mindenüvé szívesen megy muzsikálni, ahova csak hívják. Másodállásban tanít a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegeditanárképző tagozatán. Korrepetitor Szecsődi Ferenc hegedűtanár tanszakán. Míg az alsófokú tanítás több pedagógiai elmélyülést, addig a főiskolán való munka a magas fokú előadási daraboknak gyakorláson, órákon és hangversenyeken való kísérése művészi felkészülést kíván tőle. Ennél is többet jelent számára az, hogy időnként Szecsődi Ferenc hegedűművészt is kísérheti koncertjein Vásárhelyen is hallottuk őket nemrég, és a DélAlföld számos városában is felléptek már. A vélemények a kritikák mindenütt megállapították Fekete Márta kitűnő kísérő alkat, és mint ilyen részese Szecsődi Ferenc sikereinek. Repertoárjuk magában foglalja a hegedűirodalom jó néhány bravúrdarabját. A legutóbb már szonátát is megszólaltattak. Rendszeres látogatója, közreműködője Fekete Márta a nyári zenei táboroknak, az ottani koncerteknek (Csongrád, Nyírbátor, Békéstarhos). Felejthetetlen emlékként őrzi az 1981-es nyári élményt; azt hogy Nyírbátorban, az európai hírű kolozsvári hegedűművésznek, Ruha Istvánnak lehetett a munkatér,sa, az ő legjobb növendékét kísérhette. Mellesleg a zsebében van a meghívás az idén nyáron rendezendő békéstarhosi jubileumi hangversenyre való közreműködésre. Hogy az egyes stílusok, szerzők közül melyiket szereti leginkább? Mindet. De azért a legközelebb a romantika áll hozzá. Azon belül pedig a filozofikus alkatú, de a Lisztnél tömörebben és higgadtabban fogalmazó Brahms. Igen, mert olvasni is roppant szeret Fekete Márta, csak sajnos, arra legfeljebb a Vásárhely és Szeged közti buszozás alatt jut ideje a sokféle műszak közepette ... Életében az alsófokú, a felsőfokú pedagógiai munka, az előadóművészet szerves egységgé olvad össze. Már egyikről se tudna lemondani, így érzi teljesnek az életét. Szabó András nem innen ment nyugdíjba. Paku István még rövidebb ideig maradt a városban, önként adódik a kérdés: Vajon Fekete Márta gyökeret tud-e ereszteni Vásárhelyen? Szeretettel fogadta a tantestület közössége, elismerés övezi munkáját. Maga is szeret itt tanítani. Mégis a válasz a fenti kérdésre rajta kívül álló tényezőkben van: a munkakörülményekben, a tantestület további alakulásában, a helyi zenei viszonyokban. És hát — természetesen ... — a sors kezében. F. B. 5