Csongrád Megyei Hírlap, 1982. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
Befejezte munkáját a III. országos oekoolorenciá (folytatás az 1. oldalról.) val, amely szerint egyes életszakaszokban sokasodnak a kettős szerepből adódó feladatok, ám megjegyezték, hogy ennek az életszakasznak a feszültségeit azonban az apa is átéli. A megoldás módja kihat a családok életére és a nők pályájára is. Nélkülözhetetlen tehát a társadalom sokoldalú segítsége, a család támogatása és természetesen a fiatal nők helytállása, tenniakarása is ahhoz, hogy ezeken az akadályokon könnyebben átjussanak. Szóltak arról, hogy a lányok pályaválasztásában, a szülők terveiben gyakran még ma is meghatározó az a nézet, hogy egyes szakmák csak férfiaknak vagy csak nőknek valók. Ezért fokozni kell a szülők és a tanulók felvilágosítását, tájékoztatását, a pályaválasztási tanácsadók tevékenységét, hogy növekedjen a női szakmunkások száma. A szociális ellátásról szólva a felszólalók szükségesnek vélték, hogy az egészségügyi alapellátást egészítsék ki főfoglalkozású gondozónőkkel, akik az egészségügyi szolgálattal összhangban gondozhatják az egyedül élő beteg embereket. Emellett továbbra is szélesíteni kell a társadalmi gondozói hálózatot. Sokan ugyanis azért kérik a szociális otthoni elhelyezést, mert a házi gondozás jelenleg csak részben megoldott Nagy súllyal szerepeltek a hozzászólásokban a családdal összefüggő kérdések. A küldöttek kifejtették a véleményüket arról, miként alakult át az elmúlt évtizedekben a családmodell. A változások irányait nem egyformán ítélték meg, de abban mindenki egyetértett, hogy a kapcsolatokat semmiféle társadalmi mozgalom nem pótolhatja. Többen kifogásolták a szülő-gyermek kapcsolat hibás felfogását. Mintha „szeretetversengés” alakulna ki egyes családokban — hangzott el a vita során —, a szülők a gyermekek kegyeit keresik, s a követelmények csökkenése sokszor okozza a kapcsolatok lazulását. De ugyanide vezet a másik véglet is: a gyermekek elhanyagolása, a türelmetlenség vagy a nemtörődömség, nem ritkán a hátrányos helyzetűek, a veszélyeztetettek, sőt az állami gondozottak számát növeli. A különböző társadalmi szervezetek — az MNOT is — sokat tettek a fiatalok családi életre neveléséért, s a tanácskozáson is többen hangsúlyozták: igazságtalan lenne elhallgatni e törekvések eredményeit. Gyakran megfigyelhető ma már, hogy — különösen a fiatal házasoknál — átalakul a családi munkamegosztás, a férfiak a korábbiakhoz képest többet vállalnak az otthoni feladatokból. Ezekben a kis családokban valóban demokratikus a légkör, s a házastársak kapcsolata egymás érdekeinek figyelembe vételére épül. A nőmozgalomnak is azért kell munkálkodnia, hogy az ilyen példaadó, az egyenjogúságon alapuló kapcsolatok általánossá váljanak. A konferencia munkáját Duschek Lajosné, az MNOT elnöke összegezte. Elmondta, hogy a tanácskozás betöltötte hivatását, áttekintette a nőpolitikai munka eredményeit, a nők gondjait, problémáit. Harminchét hozzászóló véleményével, értékes javaslataival elősegítette a nőpolitikai feladatok teljesítését, a nők gondjainak megoldását, eszmei, politikai útmutatást adott a nőszervezeteknek. A konferencia ezután megválasztotta a Magyar Nők Országos Tanácsának 235 tagját és a Tanács 35 tagú elnökségét, valamint a tisztségviselőit. Az MNOT elnöke újra Duschek Lajosné lett. Alelnökök: Derván Mártonné dr., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Jókai Anna író, Kakucsi Gabriella, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet elnöke, Kis Imréné, a KISZ Komárom megyei bizottságának első titkára, Makoldi Mihályné nyugdíjas pedagógus és Nádasi Lászlóné, a Csepel Művek vezérigazgató-helyettese. A Magyar Nők Országos Tanácsa Elnökségének tagjává választották megyénkből Madarászná Bori Ilonát, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát szakmunkását. A tanácskozás végeztével a III. országos nőkonferencia szolidaritási nyilatkozatot fogadott el, amelyet eljuttatnak az Országos Béketanácshoz. A nyilatkozatban a magyar asszonyok, lányok kifejezik szolidaritásukat a békéért, a szabadságukért, nemzeti függetlenségükért, és népük felemelkedéséért küzdő milliókkal, követelik a fegyverkezési hajsza megállítását, a katonai kiadások csökkenté- sét, és ezeknek az összegeknek békés célokra való felhasználását. --------------JEGYZET ------------Emberi felelősségről - nőként "A nem számoltam, de tudom, hatszáz é0 nő és férfi vett részt, a 111. országos nőkonferencián. Fiatalok és fiatalabbak egyaránt. Ugyanis egri nő nem lehet idős vagy öreg ha annyi vitalitással, éleslátással, racionalitással szól hozzá országos, sőt országon kívüli dolgainkhoz, mint ahogyan ezt a konferencián az aszszonyok, lányok és, valljuk be, a férfiak is tették. Országos dolgainkhoz említettem. Ugyanis sorsunk, közös dolgaink hasonlóak e kis hazában. A Csongrád megyei gondok és örömök, ha némiképpen mások is, de hasonlóak, olyanok, mint a Szabolcs. Győr- Sopron vagy a Békés megyei emberek gondjai, örömei. Nagy örömömre szolgált, hogy nem vált el élesen — a hozzászólások sokasága is ezt bizonyítja — a nőkérdés és a férfikérdés. Emberi dolgokról esett szó, amelyek közös ügyeink. Nőké és férfiaké egyaránt, és amelyeket együtt kell megoldanunk is. Talán annyiban volt sajátos, megkülönböztetett, azaz nőies nőkonferencia ez a harmadik, ami a nőkre, asszonyokra egyébként is jellemző. Elsősorban a családféltés, a gyereknevelés, a munka, a szolgáltatások lehetőségei, amelyek legfőképpen a nőkre, hárulnak és azokat érintik. És az a kimondott és kimondhatatlanul naiv vágy a békesség, a béke iránt, amely a felszólalók szavaiból érződött. Hogy nyugalomban, veszélyek, rémítő árnyak és emlékek nélkül nevelhessék gyerekeiket, unokáikat — a nagymamáknak volt részük egy vagy két háborúban,átölelték, túlélték —, hogy kiegyensúlyozottak, boldogok, alkotó, munkájukat szerető emberek legyenek a mai kicsinyek. Szólt a konferencián szövőnő, avárigazgató, tanító, orvos, jogász, tanácsi dolgozó, óvónő, bedolgozó, növénytermesztő. Megyénkből Tóth László, a KSZV vezérigazgatója is felszólalt. Olyan kérdésekről beszélt, amelyek kifejezetten a nők érdekeit védik és érintik. A gyermekélelmezés megoldásáról szólt: az általános iskolások étkeztetéséről. Az üzemi, vállalati konyhák — ahol erre kapacitás van — főzhetnének a gyerekeknek is. Azok a vállalatok pedig, amelyek főként férfiakat foglalkoztatnak, úgy vállalhatnának részt a közös gondokból — hiszen a gyermek is férfi és nő szülötte —, hogy ebédszálítással, az ebédlők bővítésével segítenék a napközisek teljes körű ellátását, étkeztetését. És azok a vállalatok, amelyek nem tartanak fenn bölcsödét, óvodát, állami gyermekintézmények működését segíthetnék. Garai Lászlóné, az eperjesi Ifjú Gárda , Tsz igen rátermett, elnökasszonya vedig azt szerette volna elmondani — idő hiányában erre nem került sor —, hogy a megyében sok olyan vezető beosztást töltenek be nők, amelyekre eddig nem volt példa. És a vezető beosztású nők száma tovább növekszik. Bebizonyították: alkalmasak, rátermettek a vezetésre. Természetesen el kell ismerni azt is, hogy sok segítséget kaptak, felkészítették őket. És ebben része volt a mindenkori medvei nőreferensnek is. Munkájukat féltő, körülményeik, béreik jobbátevésén fáradozó küldöttek, nőpolitikusok szóltak felelősségteljesen. Hiszen politizálnak valamennyien, amikor elmondják örömeiket, gondjaikat. Szavukat a seígítő, jobbító szándék vezérli. És azt is el- mondták — igazat adunk nekik —, hogy a nagyobb terhek még ma is a nőkre hárulnak: összetartani a családot, nevelni a gyereket, pénzt keresni, helytállni a férfiak mellett, közéleti munkát végezni, közben nőnek, csinosnak, ápoltnak, képzett- nek lenni nem kávés feladat. Főként akkor, ha a nő még vállalkozni mer vezetői funkció ellátására is. Nem egyszer kerül lelkiismerete, esze választás elé. A család, vagy a munka?! Mindkettő egész embert kíván és ma még egyiket a másik elhanyagolása nélkül csak hatalmas energiával megáldottaknak lehet maradéktalanul kielégíteni. Egy családból vagy a férfi, vagy a nő. Az egyiknek feltétlenül le kell mondania bizonyos dolgokról. Akár a karrierjéről is. És ilyen, jó értelemben vett bizonyítási, előrelépési vágy a nőkben is van. Csak kevesebb a lehetőségük, duplán kell bizonyítaniuk, mint általában a férfiaknak. Ugyanis a nő adottságainál fogva hajlamos arra, hogy a gyerekért, a gyerekekért minden egyéni, önösnek látszó ambícióiról lemondjon. A hozzászólásokból is kiderült, a nők nem félnek a vezetéstől, a munkától, és nem akarják az utódnevelést sem a férfiakra hárítani. Nem segítséget kérnek, hanem a munkák a gendek, a közös dolgok, a felelősségek arányos megosztását. Mert világunk nem férfiakból és különállóan nőkből, hanem emberekből áll, akik egymás nélkül nem létezhetnek. Egyformám fontos a jelenlétük, munkájuk, tehát egyenrangúak. A családfenntartásban, a munkában és a béke megőrzésében. Emancipáció?! Nem. Eavernanavsáa. Amely a konferencián is bebizonyosodott. ’ K. P. KEDD 1982. NOVEMBER 2. A könyvtárak művelődési központok is Kulturális témával kezdte tanácskozását tegnap, hétfőn délután a szegedi pártbizottság. A városi tanács nagytermében tartott kibővített ülésen Török Józsefnek, a pártbizottság első titkárának elnöki megnyitója után dr. Székely Sándor pb-titkár terjesztette elő az írásos jelentést, amelynek címe: A tanácsi és a szakszervezeti közművelődési könyvtárak közművelődési és közoktatási munkájának helyzete és feladatai. Az előadó szóbeli kiegészítője után véleményt mondott az anyaggal kapcsolatban: Bányainé dr. Birkás Mária, a városi tanács elnökhelyettese; Tóth Béla író, a Somogyi-könyvtár igazgatója; dr. Dobóczky Károlyné, az SZMT titkára; dr. Fodor Pálné, a Somogyi-könyvtár párttitkára. Az elhangzottakra dr. Székely Sándor válaszolt, majd a pártbizottság határozatba foglalta a tennivalókat. Ezután Török József adott tájékoztatót a városi pártbizottság legutóbbi ülése óta végzett munkáról. A harmadik napirendi pont előadója, dr. Berta István DK-titkár ismertette a lakásépítés és -fenntartás, a -gazdálkodás fejlesztésére vonatkozó központi jogszabályokat. Végül személyi kérdésekben döntött a testület. Dr. Barna Sándort, a városi és járási rendőrkapitányság eddigi vezetőjét érdemei elismerésével saját kérésére fölmentette a városi pártbizottsági tagsága alól, mivel a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság helyettes vezetőjévé nevezték ki. A megüresedett helyre pb-taggá választották dr. Kántor Gézát, a városi és járási rendőrkapitányság jelenlegi vezetőjét. Pártbizottsági taggá és egyben anit-prop. munkabizottsági taggá választotta meg a testület továbbá Réti Csabát, a Szegedi Nemzeti Színház operaénekesét. Az ülés Török József zárszavával fejeződött be. A könyvtárak munkájáról szóló jelentés abból indult ki, hogy a városi pártbizottság az igen nehéz gazdasági feladatok végrehajtása közben is fontosnak tartja a kulturális kérdésekkel való rendszeres foglalkozást. A közművelődési könyvtárak munkájának megvitatása része annak a sorozatnak, amely az utóbbi években a városi pártbizottság üléseinek napirendjén szerepelt. A közművelődés állandó fejlesztése a termelésfejlesztés, a gazdálkodás javítása végett is nélkülözhetetlen. A könyv a tudás hordozója és közvetítője. Nyilvánvaló tehát, hogy a könyvtárak munkájának támogatásáról egy pillanatra sem mondhatunk le. A könyvtárosok áldozatos és nagyon szép munkát végeznek, tudásgyarapító, ismeretdúsító, ízlésnevelő, emberformáló missziójuk megérdemli az elismerést és a fokozott figyelmet. Szeged állami könyvtárhálózatának működési, szakmai és fejlesztési tennivalóit a tanács által 1974-ben jóváhagyott Irányelvek rögzítik. Ezek —, akétségtelen eredmények ellenére — csak részben valósultak meg. Anyagi nehézségek miatt a tervezett, de föl nem épült fiókkönyvtárak feladatait szerényebb körülmények közt az új városrészek lakóházainak földszintjén kialakított könyvtárak látják el. Kilenc évvel ezelőtt huszonkét könyvtár működött, jelenleg huszonnégy. Az újak átadásával megoldódott az egyik legsúlyosabb gond: az Odessza városrész, a Csillag tér és az Északi városrész könyvtári ellátása. A fiókkönyvtáraknak csaknem a fele zsúfolt, felszereltségük elavult. Szeged és a megye ellátottságának új távlatai nyílnak majd meg az új központi könyvtár és levéltár átadásával. A szakszervezeti könyvtárak fejlődése a város ipari struktúrájának megfelelően alakult 1973 óta. Jelenleg 15 önálló és 44 letéti könyvtár működik Szegeden, a szolgálati helyek száma pedig 99 (harminccal több mint 1973-ban). Az üzemi, intézményi könyvtári, ellátottság számszerűen tehát elég jó, jelentős eltérések tapasztalhatók azonban a működési körülményekben és a munka színvonalában. Korszerű, szabadpolcos könyvtár működik például a Volánnál, a KSZV újszegedi gyárában, a textilművekben. Helyiséggondok mutatkoznak a ruhagyárban, a vasöntödében, az Ikarusnál és a paprikafeldolgozóban. Jelentős változás várható az SZMT központi könyvtárépületének 1984-re tervezett felújításától. A Somogyi-könyvtár költségkerete az elmúlt öt év alatt 72 százalékkal nőtt, de ez az összeg sem elegendő a hálózat feladatainak teljesítéséhez. A növekvő támogatás nagy részét ugyanis az új szolgáltatások, illetve a működési költségek, valamint a könyvek árának növekedése emészti fel. Ezért minden évben jelentős póthitelre szorul az intézmény. Komoly gondot okoz a fiókok maradéktalan ellátása, jóllehet ezek folyamatos fejlesztését indokolja, hogy a beiratkozott olvasóknak közel 60 százalékát látják el könyvekkel. Az SZMT központi könyvtárának éves költségvetése — a SZOT és a vállalatok hozzájárulásával — megfelelőnek mondható. A szakszervezeti hálózat kis hányadát rész- vagy főfoglalkozású könyvtárosok vezetik, zömét viszont társadalmi munkások. Gond, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével munkaidő-kedvezményüket általában megvonták, s így a könyvtárak nyilvántartása legtöbb ütemben nem igazodik a dolgozók szabad idejéhez és a műszakváltáshoz. Megállapította a városi pártbizottság, hogy a Somogyi-könyvtár olvasóinak száma növekszik, az állandó népességhez viszonyítva azonban stagnál, a fiókkönyvtáraiban tavaly óta csökken. A munkásolvasók aránya 18 százalékos, s ez eléri az országos színvonalat. Ennél jóval kevesebb azonban a gyermekolvasó. A látogatók és a kölcsönzött kötetek száma mind a központi részlegekben, mind a fiókokban visszaesett. Ez tükrözi leghívebben a közművelődési könyvtárak helyzetét. Jelentős probléma a gyes igénybevételéből és a könyvtárosok fluktuációjából adódó munkaidő- és munkaerőkiesés. A könyvtárak jelentős szerepet vállalnak a kulturális mozgalmak, pályázatok, akciók és könyvárusítások előkészítésében és lebonyolításában. Ezek nagy tömegeket vonzanak, kiemelkedően fontosak tehát. Szépséghibájuk, hogy néha a tartalmi követelmények helyett a mennyiségi, lexikális elemekre helyezik a hangsúlyt. A könyvtárosok mindkét hálózatból ajánló bibliográfiák készítésével, könyvbeszerzésekkel, nem ritkán foglalkozások szervezésével segítik a tanulóifjúságot és a szocialista brigádok tagjait kulturális vállalásaik teljesítésében. A közoktatást elsősorban irodalmi estek, vetélkedők, pályázatok, olvasótáborok szervezésével lehet segíteni. Ezen a téren az iskolai könyvtárak tehetnek legtöbbet, jóllehet működésük feltételei nem a legjobbak. A Somogyi-könyvtár kezdeményezései itt is jelentősek, az iskolákkal való kapcsolata azonban nem mondható rendszeresnek. Szeged kulturális életének kiemelkedő értékei az intézmény kiadványai. Az elmúlt öt évben harminckettő jelent meg, s jelenleg is tíznél több mű vár kiadásra. A könyvtárak — állapította meg a pártbizottság — a vizsgált időszakban is tudatosan, tervszerűen végezték munkájukat. Törekedtek az olvasói igények kielégítésére, közművelődési feladataik igényes ellátására. Társadalmi fejlődésünk, a gazdasági körülmények azonban a felszínre hoztak néhány — a közművelődés egészére is jellemző — ellentmondást. Ezeknek egy része a dolgozók életmódjában bekövetkezett változásokra, másik része az intézményfejlesztés lehetőségeire és az áremelkedésekre vezethető vissza. Az olvasási szokások differenciáltabbakká váltak, nőtt az igény a közvetlenül hasznosítható, speciálisabb ismeretek elsajátítása iránt. Ezeknek az igényeknek a kielégítése gazdaságpolitikai szempontból is nélkülözhetetlen. A pártbizottság a feladatok között hangsúlyozta: a tanács illetékes szervei segítsék a hálózat fejlesztését. Fordítsanak különös gondot a megyei könyvtár és levéltár építésére, s a lehetőségekhez mérten támogassák a hálózat korszerűsítését, fölszereltségének javítását. Szervezzék meg az iskolai és a közművelődési könyvtárosok közös tanácskozását. A könyvtárak javítsák a tájékoztatást, szolgáltatásaik színvonalát, fordítsanak különös figyelmet az ifjúság művelődésére. Továbbra is tekintsék fontos feladatnak a kulturális mozgalmakban részt vevő diákok, szocialista brigádok segítését. Az üzemi pártszervek rendszeresen értékeljék a hatáskörükbe tartozó könyvtárak munkáját, ellenőrizzék a kulturális alapok felhasználását, a gazdasági vezetőket,i kérjék az üzemi könyvtárak támogatására. A vállalati , művelődési bizottságok szervezzék egységes programmá a különböző oktatási, képzési és közművelődési terveket. A szakszervezeti bizottsággal és a gazdasági vezetéssel együttműködve alakítsák ki az optimális kölcsönzési rendszert, a könyvtárak nyilvántartási rendjét. Megyei népfrontküldöttség utazott Jugoszláviába A Vajdasági Dolgozó Nép Szocialista Szövetség Tartományi Választmányának meghívására ma reggel megyei népfrontküldöttség utazott Jugoszláviába, hogy az ottani politikai tömegmozgalom életével munkáiéval ismerkedjék három napon át. A delegáció vezetője dr. Márton Sándor tsz-főkönvelő a megvei népfrontbizottság alelnöke. A küldöttség tagjai: dr. Ternyi Mária egyetemi tanár, a megvei népfrontbizottság alelnöke és ősz Károly, a megyei népfrontbizottság titkárhelyettese. 3