Csongrád Megyei Hírlap, 1983. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám

Az elterevezett­­képzés tapasztalatai­ t a megyei elnökség előtt Aligha kell külön hang­súlyozni, milyen fontos, hogy az általános iskolás gyerekek felkészítését, veze­tését a mozgalmi munka te­rületén is járatos, szakkép­zett pedagógusok irányítsák. Ezt segíti a tanárképző főis­kolákon, így a szegedi in­tézményben is folyó úttörő­vezető képzés. 1973 óta a tanrend szerint komplex módon készítik fel a leen­dő tanárokat a mozgalmi munkára. Minden hallgató a hatodik félévben heti két órában foglalkozik a moz­galmi nevelés kérdéseivel, s ehhez 20 óra csapat-, vala­mint kéthetes nyári nevelé­si gyakorlat is kapcsolódik. A megyei úttörőelnökség tegnapi ülésén azt vizsgál­ta, hogy a főiskolán folyó úttörőmozgalmi képzést mennyiben segíti a gyakor­latok során a szövetség. A tanácskozáson — ame­lyet Zeleiné Horváth Sára, megyei úttörőelnök vezetett . Bakacsiné dr. Gulyás Mária számolt be a képzés gyakorlatáról, tapasztalatai­ról. Mint a tájékoztatóból is kiderült, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola megfelelő elméleti alapot ad a gyerekek mozgalmi mun­kájának irányításához. A hallgatók elsajátítják az úttörővezetői alapismerete­ket, vezetői jártasságot is szereznek. A képzés gyakor­lati részét azonban tovább kell tökéletesíteni. Ugyanis az a tapasztalat, hogy a fő­iskola elvégzése után nincs idejük a fiatal tanároknak a gyakorlatban is tanulni, hi­szen azonnal rajvezetői, nemegyszer csapatvezetői beosztást kapnak. A to­vábblépést pedig az jelent­heti, ha a megyei''úttörőel­nökség és a főiskola neve­léstudományi tanszéke kö­zösen dolgozná ki a gyakor­lati felkészítés rendszerét. Ezután a kulturális, vala­mint a képzési, továbbá az ifiszakbizottság vezetői tá­jékoztatták a testületet az egyes bizottságok elmúlt évi munkájáról. az energia- és energiahordozó-importunk, valamint alapanyag-behozatalunk fő for­rása. Villamosenergia- és energiahordozó­szükségletünk közel 50 százalékát szovjet importból fedezzük. A vaskohászat és a könnyűipar alapanyag-ellátása döntő mértékben a szovjet szállításokra épül. A Szovjetunió egyben a magyar termé­kek nagy vásárlója is. Gépiparunk éves termelésének mintegy 25—30 százalékát szállítjuk a Szovjetuniónak. A magyar kivitelben évek óta fontos helyet foglal­nak el olyan termékek, mint a híradás­­technikai berendezések, a számítógépek, az élelmiszeripari és vegyipari berende­zések, az autóbuszok, a portál- és úszó­daruk és más gépipari termékek. Köny­­nyűipari és gyógyszeripari termékeink szintén népszerűek a Szovjetunióban. A Szovjetunió nagy mennyiségű élelmiszer­gazdasági árucikket is vásárol hazánktól Évente 350—400 ezer tonna gyümölcsöt importál tőlünk, és konzerviparunk ter­melésének mintegy 40 százalékát vásárolja meg. A magyar—szovjet gazdasági együtt­működésben fontos szerepet játszik, hogy — mintegy 110 jelentős, hosszabb időre szóló egyezmény alapján — kiterjedt és bővülő a szakosítás és a kooperáció or­szágaink között Három és fél évtizedes gazdasági együttműködésünk eredményeit olyan maradandó létesítmények szemlél­tetik, mint a Szövetség gázvezeték, az uszty­ilimszki cellulózkombinát, a 750 kilovoltos villamos távvezeték, a paksi atomerőmű, a fővárosi metró, a Budapest sportcsarnok, a dunaújvárosi vasmű re­konstrukciója, új bányák kiépítése a Du­nántúlon. A magyar szovjet kapcsolatok dinami­kusan fejlődő részét képezi országaink kulturális, tudományos együttműködése is. A Szovjetunióban nagy érdeklődéssel fogadják a magyar kultúra értékeit. Nagy a közönségsikere a magyar kultúra nap­jainak a Szovjetunióban és a szovjet kul­túra napjainak Magyarországon. Büszkék lehetünk rá, hogy a szovjet emberek is­merik és becsülik Ady Endre, József At­tila, Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán, Bartók Béla és kultúránk más nagyjainak műveit. A magyar—szovjet barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 35. évfordulóján örömmel álla­píthatjuk meg, hogy kapcsolatainkat a barátság, a kölcsönös megértés és tiszte­let jellemzi. Napjainkban a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió vállalatait, intézményeit, városait, megyéit és köztár­saságait sokrétűen átszövik a barátság szálai. Fejlődnek országaink lakosságának közvetlen kapcsolatai is a növekvő turiz­mus eredményeként. A magyar—szovjet barátság a népek boldogulásáért, a szo­cializmus és a kommunizmus ügyének győzelméért, a békéért és a haladásért küzdő harcostársak barátsága, amely egy­aránt megfelel mindkét ország népei ér­dekeinek. Az 1948. február 18-án aláírt szerző­dés húsz esz­tendőre szólt, és kiállta az idők próbáját. 1967-ben új, korszerűbb szerződést írtunk alá, és most ez képezi kapcsolataink, együttműködésünk alapokmányát. Mi ed­dig is azt vallottuk, hogy a magyar— szovjet barátság nagyra becsült, közös értékünk. Most, a 35. évfordulón újból hangsúlyozzuk: nagyra becsüljük, hogy egy úton, együtt haladunk a Szovjetunió­val, hogy egyre bővül politikai, gazdasá­gi és kulturális együttműködésünk, hogy erősödik népeink barátsága. Ez biztos tá­masz volt és marad szocialista építő­munkánk sikeres folytatása, hazánk fel­virágoztatása számára. ROSKA ISTVÁN külügyminiszter-helyettes PÉNTEK, 1983. FEBRUÁR 18. A Minisztertanács tárgyalta (Folytatás az 1. oldalról.) megindítják az új típusú műtrágyaszóró berendezések gyártását. E gépek a jelen­legi elavult berendezésekkel szemben 20—30 százalékkal csökkenthetik a kiszórásnál a veszteségeket. Ugyancsak az ipar feladata a többi kö­zött az energiatakarékos talajművelési módok széle­sebb körű bevezetéséhez a különféle ekék, kultiváto­rok, mélylazítók sorozat­­gyártása. Az akcióprogram szerint a gazdasági szabályozók évenkénti felülvizsgálatánál — lehetőség szerint — fi­gyelembe veszik, hogy azok a fejlesztéseknél, a rekonst­rukcióknál az anyag- és energiatakarékos megoldá­sok alkalmazására ösztönöz­zenek. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium, va­­lamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság eddig is évente több száz millió forint műszaki­ fejlesztési támogatást nyújtott az ágazat számára a takarékos új módszerek kipróbálásá­hoz, illetve a külföldi mód­szerek adaptálásához, s az akcióprogramban az új megoldások kezdeményezői továbbra­­ is élvezik a köz­ponti támogatást. Területmegtakarítás a vezeték­es úthálózatok építésének összehangolásával Az értékes mezőgazdasági termőterület és a táj védel­mében halaszthatatlan fel­adat az úgynevezett nyom­vonalas létesítmények — az energetikai, a vízellátási, a távközlési és a közlekedési hálózatok — építésében ér­dekelt ágazatok hatékony összefogása. Ezt hangsúlyoz­za az Állami Tervbizottság a nyomvonalas építmények területi összehangolásának irányelveiről hozott határo­zatában, amelyet csütörtöki ülésén a Minisztertanács is megerősített. Az ÁTB ko­rábbi döntése alapján az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium dolgozta ki a most elfogadott irányelve­ket és komplex intézkedése­ket az érintettekkel — MÉM, KPM, az Ipari Minisztéri­um és az OVH — együtt­működve. A földterületek fokozot­tabb védelmét sürgeti, hogy az elmúlt három évtizedben az ipari, mezőgazdasági, la­kossági és egyéb építkezések több mint egymillió hektár­ral csökkentették a mező­­gazdaság termőterületét. Kü­lönösen meggyorsult e föl­dek igénybevétele az utóbbi húsz esztendőben. Egyébként hasonló a helyzet a világ fejlett és közepesen fejlett országainak többségében is, s így ezekben ugyancsak elő­térbe került a termőterüle­tek csökkenésének vissza­szorítása. Különösen sok he­lyet foglalnak a sok száz , kilométeren át húzódó inf­rastrukturális hálózatok. Ná­lunk az ilyen vezeték- és úthálózatokkal elfoglalt föld­terület nagysága eléri az or­szág összes lakóterületének mintegy háromnegyed részét. Az irányelvek kidolgozását megelőző vizsgálatokból ki­tűnt, hogy a részben hiányos műszaki előírások miatt — és gyakran túlzott óvatos­ságból — a vezetékek mel­letti kötelező védősávokat az indokoltnál jóval nagyobbra tervezték, esetenként a szük­ségesnek többszörösére is. Így például Szeged és Kis­­kundorozsma térségében a közút, négy elektromos, két földgázvezeték, egy jelzőká­bel és két termékvezeték vé­dőtávolsága együttesen a szükséges 345,5 méter helyett 574 méter széles. Ám a je­lenlegi műszaki előírások szerint és a biztonság csök­kentése nélkül is takaréko­sabban lehet kialakítani a vezetékek­ védőtávolságát, ha az érintett ágazatok beruhá­zó, tervező, építőintézményei, vállalatai összehangolnák te­vékenységüket. Ennek fel­adatait foglalják össze­ az irányelvek. Ezek övezetek szerint jelölik meg a lehet­séges takarékos megoldáso­kat. A mezőgazdasági öve­zetekben például a termő­föld és a táj védelme érde­kében indokolt, hogy ne kü­­lön-külön és más-más irány­ban hanem hosszabb szaka­szon egy nyomvonalon épít­sék ki az infrastrukturális hálózat vezetékeit. A természeti övezetekben­­ vezetékeknek lehetőleg el kell kerülniük az oltalom alatt álló természeti értéke­ket. A városok külterületén pedig a helytakarékosságot és a gazdaságosságot mérle­gelve, a település sűrűn be­épített részeit elkerülő nyomvonalak kialakítását kell megfontolni. Az irányelvek szerint te­hát az érintett ágazatok szo­rosan együttműködve, közö­sen keresik meg az infra­strukturális hálózatok terü­lettel takarékoskodó, a mű­szakilag legelőnyösebb épí­tési megoldásait. Az ÉVM koordinálásával ezekről a lé­tesítményekről országos nyil­vántartási rendszert alakíta­nak ki, azonban nemcsak adatokat, hanem javaslato­kat, megoldási változásokat nyújtanak majd az új nyom­vonalas létesítmények terve­zéséhez, a munkák összehan­golásához. Szükség van arra is, hogy felmérjék a vezeté­kekkel és egyéb nyomvona­las létesítményekkel okozott mező- és erdőgazdasági ká­rokat és kidolgozzák a kár­talanítás egységes szabá­lyait. (MTI) Információs iroda A fővárosban tegnap, csü­törtökön rendezett sajtótá­jékoztatón bejelentették a Tourinform iroda — Buda­pest megalakulását. Gál Jó­zsef, a Fővárosi Tanács ke­reskedelmi főosztályának vezetője elmondta, hogy az új szogáltatási központ a város szívében, a Petőfi Sándor utca 17—19. számú házban, a belvárosi posta­épület I. emeletén található, tíz munkatársa hétfőtől szombatig 8—20 óráig, va­sárnap pedig 8—13 óráig, 5 nyelven válaszol az érdek­lődők kérdéseire. Az iroda segítséget nyújt majd a belföldi turisták országjárásához is, és fel­adatai közé tartozik Buda­pest idegenforgalmi propa­gandájának javítása. Ülést tartott a KISZ megyei ru­zonsága Az 1975—76-os mozgalmi évben indult az Edzett ifjú­ságért akció, amely azóta talán a legtöbbet vitatott­­ , tömegsport-mozgalommá nőtte ki magát. Helyes cél­jait — az ifjúság sportra, mozgásra nevelését — sen­ki nem vitatta, ugyanakkor a megvalósítás formáit már korrántsem fogadta egyön­tetű helyeslés. A KISZ Csongrád megyei bizottsága tegnapi, csütörtöki ülésén azt vizsgálta, hogy e moz­galom a kezdeti sikerek után milyen gondokkal küzd ma megyénkben, s milyen változtatásokkal lehetne új­ra elérni az első évek nép­szerűségét.­­A tanácskozást — ame­lyen részt vett dr. Spiegel József, a KISZ KB osztály­­vezetője, Czifra Pál, a me­gyei pártbizottság munka­társa és Fazekas Erzsébet, az MTSH munkatársa is — Bódi György, a KISZ KB tagja, az ifjúsági szövetség megyei bizottságának első titkára vezette. Az Edzett ifjúságért tömegsport-moz­galom helyzetét elemző je­lentést Zalai Antal, a me­gyei KISZ-bizottság munka­társa terjesztette a testü­let elé. Az Edzett ifjúságért tö­megsport-mozgalomnak nagy szerepe volt a KISZ-alap­­szervezetek ilyen jellegű munkájának fellendítésében Nemcsak a fiatalok figyel­mét irányította a sportra. (Bizonyítja ezt: széles tár­sadalmi összefogással több mint 100 kispálya épült megyénkben, s a vállala­tok 30 százalékánál bizto­sítani tudják, hogy saját sportpályán mozoghassanak dolgozóik.) Az eltelt évek alatt azonban — sokszor a sikerekről is megfeledkez­ve — mindinkább a gon­dokat vetették fel a fiata­lok. Sok esetben joggal. Így például a jövő felada­tainak meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a próbálkozások ma már népszerűtlenek, s a túlzott adminisztráció sem nép­szerűsíti az Edzett ifjú­ságért mozgalmat. Ezért javasolta a megyei testület,­­hogy a követelményrend­szerek helyett színesebb, a sportoló tömegek igényei­hez igazodó programokat kell ajánlani. A jutalmazás jelenlegi formája sem ösz­tönző. Az emléklapokat, s­zelvényeket sportszer aján­dékokkal kellene felválta­ni. A vitában felszólalók — dr. Juhász Gábor, dr. Kiss Barnabás, Szentgyörgyi Pál, Fazekas Erzsébet, Czifra Pál, dr. Spiegel József és Bódi György — hangsú­lyozták, hogy az Edzett if­júságért valamennyi társa­dalmi szerv közös összefo­gására, programjaik jobb egyeztetésére van szükség. Csak így lehet elérni, hogy végre ne egy mozgalom „elfáradásáról” vitatkoz­zunk, hanem gazdasági le­hetőségeinkhez mérten megtaláljuk az új formát, s természetesen az új tar­talmat is. A tömegsport-mozgalom helyzetét tárgyaló napirendi pont után Szilágyi János megyei titkár tett javaslatot a megyei KISZ-bizottság 1983. első félévi tervére. Majd tájékoztatót tartott a KISZ-tagság életkori össze­tételének alakulásáról, s ja­vaslatot tett az ebből adódó mozgalmi feladatokra. Ezt követően a politikai képzési központ ez évi költségveté­sét fogadta el a megyei tes­tület, és kitüntetések oda­ítéléséről döntött. B. Z. Emlékezés Szabó Józsefre Ma lenne 70 éves Szabó József, Makó munkásmoz­galmának kiemelkedő alak­ja. Rövid élete egy mun­káskarrier története, teli harccal, áldozatvállalással lángoló küzdelemmel. Ma­kón született 1913. február 18-án, 8 gyermekes mun­kásszülők fia. Osztályhelyze­téből következően nagyon hamar megtalálta az utat a baloldali mozgalmakhoz. Már cipőipari tanuló korában rendszeresen járt a munkás­­otthonba. 1932-ben belépett a Bőrmunkások Szakszerve­zetébe, és egyidejűleg a Szociáldemokrata Pártba is. Különféle illegális tanfolya­mokon vett részt, ahol talál­kozott a kommunista moz­galom eszméivel. Rövid idő múlva — Kotroczó József árulása folytán — lebuk­tak, letartóztatása és a rendőri vizsgálat befejezése után mennie kellett Makó­ról. Budapestre ment 1933 ta­vaszán, ahol folytatta a szakszervezeti munkát. Kis­pesten telepedett le, több sztrájk szervezésében vett részt, és 1934 októberében újból letartóztatták. A fog­házban a kegyetlen bánás­mód következtében súlyos tüdővérzést kapott, amit 2 évi kórházi kezelés követett. Ezután ismét Makóra veze­tett útja — ott folytatta mozgalmi harcát, ahol abba­hagyta. A Bérmunkások Szakszer­vezetének vezetőségi tagja lesz, majd 1942-től egészen a német megszállásig, an­nak elnöke. Ezekben az években már szoros kapcso­latban volt az illegális kom­munista párttal és az ellen­állási mozgalommal. Sze­mélyesen Szűcs Ferenccel, Oláh Pállal és Gyenes An­tallal, továbbá Győrffy-kol­­légistákkal, akik révén ille­gális röplapokat, kiadvá­nyokat terjeszt. Igazolvá­nyokat és anyagi támoga­tást juttat az ellenállási mozgalom harcosainak. Eközben többször is behív­ják katonai munkaszolgálat­ra. Orvosi bizonyítvánnyal mindannyiszor sikeresen megmenekül. Ezeket az or­vosi igazolványokat dr. Diósszilágyi Sámuel főor­vos állította ki számára, aki a mozgalommal és tagjaival köztudottan szimpatizált. A város felszabadulása után, 1944 szeptemberétől tevékenyen részt vett a de­mokratikus átalakulásban, az MKP-szervezet megalakí­tásában. Rövid idő múltán titkári megbízatást kapott Makón, majd 1945. április 1-től az MKP Csanád me­gyei bizottságának Titkára lett. Ezután, 1946 augusztu­sától 1950. áprilisig az MKP, illetve az MDP Abaúj- Zemplén megyei bizottságá­nak titkára volt. Majd kato­nai akadémiát végzett, ez­redessé léptették elő. Ettől kezdve fontos beosztásban dolgozott a néphadseregben. Egyidejűleg a Magyar ön­kéntes Honvédelmi Szövet­ség főtitkári tisztét is betöl­tötte. Részt vett az 1956-os el­lenforradalom leverésében is. Szilárd kommunista ma­gatartása miatt az ellenfor­radalmi elemek posztjáról — akkor már a szigetvári cipőgyár igazgatója volt — eltávolították. Sok viszon­tagság közepette gyalog ment fel Budapestre, ahol október 29-én a Budapesti Forradalmi Ezredben jelent­kezett katonai szolgálatra. Megrendült egészségi álla­pota miatt 1957 júniusában leszerelt, és ezután is még több nagyvállalatnál vezető beosztásokban dolgozott. Élete utolsó éveiben is je­lentős munkát végzett. Va­lamennyi megbízatását ere­jéhez és tehetségéhez mér­ten maradéktalanul teljesí­tette. Az 1932-től tartó megfeszített munkatempó, harc kikezdte szervezetét. Súlyos tüdősérülése megtör­te pályáját, emiatt 1962-ben, viszonylag fiatalon nyugdí­jazták. Munkásságát számos ma­gas kitüntetéssel ismerte el a szocialista Magyarország. Budapesten hunyt el 1967. július 7-én. Születésének 70. évfordu­lóján tisztelettel emlékezünk Szabó Józsefre, akinek küz­delmes élete már a múlté, de áldozatkész munkájának emléke a jelené, s az is ma­rad. FODOR LÁSZLÓ -3

Next