Csongrád Megyei Hírlap, 1983. március (40. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-27 / 73. szám

A közművelődés munkája Az iskola: kultúrcentrum Legalább jottak Szikáncson, akkor jár­tam a tanyaközpont „műve­lődési házában”, az iskolá­ban. Amikor a művészekkel a kapun belül kerültünk, Hajdú Lajosné igazgatóhe­lyettes és Orovecz Jánosné pedagógus fogadott bennün­ket, betessékeltek a könyv­tárhelyiségbe. Vendéglátás és vendéglátás között óriási a különbség, gondolom, ezt mindenki tapasztalta már. Nem kell pezsgő, sem kavi­ár, ha a megfelelő hangot sikerül megtalálni, a légkör azonnal oldotta, otthonossá válik. Miként, miben látja hasznát a tanyaközpont az elmondottaknak? Ezt ékesen példázta a nemsokára elkez­dődő, felfűtött hangulatú, 60 perces műsor. Orovecz Jánosnéra már korábban felhívták a figyel­memet, ő az, aki a tantestü­let segítő közreműködésével pezsgő, tartalmas közműve­lődési életet szervezett meg Szikáncson. Az iskola kul­­túrcentrummá, a szó legszé­lesebb értelmében központtá vált. Ipsoth­on napközivezetői JGIGHIGy munkát végez, 28 gyerek van a keze alatt, harmadikostól nyolcadik osz­tályosig. Ebben a 8. osztály­ban egyébként magyart is tanít Az élelmezésvezetői címmel járó adminisztrációs munka is az övé (ez az egyetlen feladata, amit nem szívesen csinál), iskolai és közművelődési könyvtáros. Pályaválasztási felelős, a Ha­zafias Népfront körzeti bi­zottságának elnöke. A társa­dalmi munkát valamikor 1960-ban a nőbizottságban kezdte.. A felsoroltak mellett — s a felsorolás nem is tel­jes —, olyan lelkesedéssel és eredményességgel csinálja a közművelődési munkát is, hogy az igazán figyelemre méltó. A vendégkönyvben beírások és aláírások köve­tik egymást : dr. Anghy Csa­ba, dr. Jakucs László, Dévai Nagy Karnilla, Sellei Zoltán, Horváth Teri, Bencze Ilona, Vitai Ildikó, a Kaláka együt­tes, Hernádi Judit, Szomba­­thy Gyula... Bizonysága ez annak, hogy nem véletlen sikerekről, hanem folyama­tos és következetesen vég­zett munka eredményéről van itt szó. Az eredmény hátterében különféle dolgok állhatnak. Orovecz Jánosné esetében ez a háttér nem ke­vesebb, mint egy állandóan jobbra törekvő emberi élet... — Szüleimtől, nagyszüle­­imtől sok szép példát lát­tam, ami a becsületes mun­kavégzésre, az emberek sze­­retetére, a művelődés iránti, fogékonyságra nevelt — em­lékezik vissza. — A legkü­lönösebb ajándék azonban az volt a számomra, hogy kiváló nevelők készítettek fel az életre. Első tanítóm Zol­tán Béla volt, majd a közép­iskolában dr. Sipka Sándor­­né, Rózsi néni, dr.­­ Gaál Györgyi — és Németh Laci bácsi ... ..Antigonét, persze, a leg­jobb tanulónak, a kedves T. M.-nak kellett játszania,­ aki főleg abban tért el Antigo­nétól, hogy karcsúságának nyoma sem volt benne, azonkívül beszédhibája is volt.” Idézet Németh László Homályból homályba­ című, életrajzi írásainak második kötetéből. Az emlegetett T. M.: Tunyogi Margit, azaz Orovecz. .Jánosné. — Tudása, emberi maga­tartása örök példaként áll előttem — mondja. — Szé­gyelltem volna nem tudni nála. Csodálatosképpen mi nem voltunk túlterhelve, pe­dig a klasszikusokból, renge­teget megtanultunk csak úgy, az ő kedvéért. Francia nyelvű Cyrano-előadást csi­náltunk, a születésnapjára pedig előadtuk az Antigonét. Utoljára 1973-ban talál­koztam Vele, a Petőfi Műve­lődési Központ előcsarnoká­ban állt, a város vezetőivel. Amikor meglátott, kinyújtott kezekkel jött elém .. . Cso­dálatosan szép gimnazista­éveim emléke segített és se­gít ma is a napi küzdelmek­ben. Il­­ovvára a küzdelmek­et ur­él­m­hez bizony szüksége is volt. Nem éppen a szokványos, s főként nem a legsimább úton jutott el a pedagóguspályára... — Érettségi után közvet­lenül (1949-et írtunk) nem tették lehetővé a körülmé­nyek, hogy tovább tanuljak. Két évvel később pedig ket­ten maradtunk édesanyám­mal a tanyán, rámszakadt a rengeteg dolog. Mindig pe­dagógus szerettem volna lenni, ez a vágy nem csilla­podott bennem. Az ismerő­sök már mind elkönyvelték: az osztály legjobb tanulója nem szerzett diplomát. S akkor én, 13 évvel az érett­ségi után főiskolai hallgató lettem. Rózsi néni írta meg a felvételi kérelmemet. Ne­kem mindenért duplán meg kellett dolgozni. Kétszer fel­vételiztem, mert először nem vettek fel, ugyanis nem volt munkahelyem. Őszre kaptam állást Csókáson, így a má­sodik felvételi sikerült. Bé­késcsabán indult egy kihe­lyezett tagozat, ott kezdtem a magyar—történelem szakot hallgatni. Közben nem kel­lett a csókási helyet elfoglal­ni, mert Szikáncson ürese­dett állás. A férjemmel és két kicsi gyerekkel tanyán laktunk, amikor elkezdtem tanítani. Harmadik osztályt , kaptam. A lakásunk és a munkahelyem között 6 kilo­méter volt a távolság, föld­úton. Gyalog vagy kerék­párral tettük meg naponta a fiammal és a lányommal együtt, akik akkor voltak első osztályosok. Minden hétfőn a főiskolára­­jártam Békéscsabára, minden szom­baton pedig egy vásárhelyi kolléganőhöz, hogy a követ­kező heti vázlatokat megír­juk. Emellett tanya, vízhor­dás, főzés, mosás, jószág, gyerekek és a könyv volt az életem, méghozzá a petróleum­­lámpa mellett. . . Igazgatóm, Halmi Imre minden vizsgám után a kapuban várt, sike­­rült-e? Valahogyan sikerült, bár nem volt­ könnyű. Hu­szonkét indulóból a végén mindössze 4-en kaptunk dip­lomát a főiskolán. Menet­közben sokan feladták, így azután pontosan 20 éve dolgozom, és már jó ideje élek Szikáncson. A szaktár­gyaim tanítása mellett 5 évig úttörőcsapat-vezető is voltam. Ismerem és szere­tem az itt élő embereket. Ezen a Vásárhelytől 13 kilo­méterre levő kis településen körülbelül 160 lakott ház áll, s mintegy 700 a lélekszám. A lakosok többsége kiter­jedt háztáji gazdálkodást folytat a munkahelyi elfog­laltsága mellett. Szén fürdő­szobás házakat építenek, minden harmadik emberre jut egy autó (az országos átlag 10 ...). Szorgalmas, dolgozó nép lakik erre, akik­nek a művelődésbeli igé­nyessége is napról napra nő, hiszen a rendezvényeinket nagy érdeklődés kíséri. Nagy segítségünkre van a szerve­zésben és lebonyolításban a Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet, és természetesen a Németh László könyvtár, de hálával tartozunk a kultúra valamennyi lelkes támoga­tójának is. Munkájában, tur­tásról vagy bármiről, maxi­malista. Tökéletességre, tel­jességre törekszik, s talán kissé vakon, azaz naivan, de ezt várja mindenkitől, akit csak szóval ér. Elismerést kapott már töb­bet is: úttörővezetői munká­ért eredményes könyvter­­jesztésért, társadalmi mun­káért. Mint szaktanárt, töb­bek között a szakfelügyelet jegyzőkönyvei értékelik di­­csérően. A legkitüntetőbbnek azonban az emberek, a gye­rekek és felnőttek bizalmát tartja. Azt hogy hívó sza­vára jön a falu népe, mert tudja, hogy az iskolában mindig kap valamit. Vala­mit, amivel több, gazdagabb lesz... KIRÁLYHEGYI OTTILIA VASÁRNAP. »03. MÁRCIUS 27. Látogatóban—Rúzsán Az ésszerűség diktál A Népszabadság Tsz iro­dája is itt van; a vendége­ket, dr. Csatlós Pál főisko­lai tanárt, az Állatorvostu­dományi Egyetem Állat­egészségügyi Főiskolai Kará­nak üzemszervezési tanszék­­vezetőjét és dr. Mikó József főiskolai tanárt, az állatte­nyésztési tanszék vezetőjét — Farkas Zsigmond főál­lattenyésztő, a vásárhelyi főiskola valamikori diákja fogadja. Együtt járjuk vé­gig a szövetkezet telephe­lyeit, több mint 40 kilomé­tert megtéve annak érdeké­ben, hogy eljussunk minden állattenyésztési telepre. A nádtetős istállókban és fészerekben békésen pihen­nek, esznek a jószágok. Nyugalmuk, a tiszta álom és a szállás körüli rend fegye­lemről és a g­ondozók lelki­ismeretességéről tanúsko­dik. — Jelenleg 77 tehenünk van, de a tervünk szerint az év végén már 300 lesz — mondja Farkas Zsigmond. — Korábban meglehetősen em­uk­ in L­­o­­rra Hiro- Verőfényes délelőttön in­dulunk el Vásárhelyről a Duna—Tisza közi homokhát­ság szívében meghúzódó kis­községbe, Rúzsára. Szeged forgatagán túljutva, apró faluig házak futnak elénk többnyire kopottas falaik közé rejtve az­­ embereket Friss szénaillat kísér ben­nünket a felújítás­­előtt álló telep felé haladva. — Az új épület elhelye­zésének módja nagyon fon­tos — mondja dr. Mikó Jó­zsef. — Ne fújjon bele a szél, és mutasson is. Lénye­ges dolog továbbá, hogy a takarítások alkalmával min­dig kiengedjük az állatokat. A szarvasmarha nem szere­ti a zsúfoltságot Amellett, hogy ilyen helyzetekben 4—5 kilót is lefogy, a stressz hatására az­­ ivarzásban is zavarok adódhatnak. Mind­ezt meg lehet előzni, és mert gyönyörű a „portéka”, őrizni kell. A szérűskertben is kato­nás a rend, a lucernakazlak óriás veknikként sorolnak. A közelben van a hízóbika­­szállás, 382 fújtató-dobogó, élő hústömeggel. A látoga­tók nem fukarkodnak a di­cséretekkel és a jótanácsok­zőtlen férőhely-kialakítás és takarmányozás miatt. Most minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy létre­hozzunk egy jó állatállo­mányt. Ennek érdekében ha­marosan megépítjük a szük­séges hagyományos szerfás, nádtetős istállókat, amelyek­ben viszont megteremtjük az elletés jó feltételeit. Fej­lesztünk, egyszerű paraszti ésszel... Papp Jenő egy éve ál­latgondozó. Korábban kő­műves volt, de hogy együtt lehessen , növénytermesztő feleségével és irodista kis­lányával, szakmát változta­tott. Nem bánta meg a cse­rét, mondja, hiszen így együtt a család, és a tanyá­hoz is közel a munkahely. Munkatársa, Árokszállási Mátyás 6 éves kora óta él jószágközelben. Ismeri az állatok körüli teendők min­den csínját-bínját. Nem vé­letlen tehát, hogy reá van bízva az elletés, a szopta­tás is, a legtöbb figyelmet, szakismereteket feltételező feladatok.­­ Percenként változik a táj a s majd megkapó szépségű - hófehér tanyákkal tetszeleg - a rúzsai határ.­­ — Az már a központ! — – állapítjuk meg a többnyire kétszintes, gázzal fűtött há­­­­zakból álló településhez ér­­ve. lám, ez is Rúzsa ... kai: a központi téma: ho­gyan olcsóbbak, a nagyobb nyereségért. Az istállón túl traktorok zúgnak, markolók dolgoz­nak, szállítóeszközök hord­­ják-viszik a trágyát a ter­mőföldekre. Már elvégezték a legelők műtrágyázását, a fogasolást, a simítózást is. A laposjárási istállóban Horkai Béla ügyel 80 üsző­re, és a szépségében is félel­metes Read Lincoln bikára. ..Matyi” gyönyörű húsfor­mákat mutat — állapítják meg a szakemberek, gazdá­ja szerint szelíd állat. A kocsi homokúton fut tovább. A központi tehené­szeti telepen szintén egy át­alakítás előtt álló állományt találunk. Az eddig alacsony színvonalon termelő tehene­ket ezen túl „húsirányban” hasznosítják. A sok figyel­met követelő munkából ki­veszi a részét Cabmi Jó­zsef inszeminátor is. Szerin­te az eredményes terméke­nyítés egyik alapfeltétele a jó takarmányozás. A Sizvárvány-majorban, a hízómarha-istállónak készült állatszálláson 83 bikát, 76 üszőt és néhány tehenet, borjút találunk. Rutai Mi­hály állatgondozó fogad bennünket, öt éve dolgozik a telepen, ennél az istálló­nál. — Örülök, hogy a vezető­ség foglalkozik az istálló bővítésének és az állatállo­mány különválasztásának gondolatával. Jobb lesz a jó­szágoknak, és jobb lesz ne­künk, gondozóknak is. Mindent a helyére tenni Az árutojás termelésére berendezett baromfitelep fe­lé haladva is a szakosítás nélkülözhetetlenségéről fo­lyik a beszélgetés, amelyet a főállattenyésztő jövőbe mutató mondatai zárnak: — Ennek érdekében végezzük az átrendezéseket, mindent a helyére akarunk tenni. Ugyanígy ,.helyére tet­ték” — úgy tűnik — az egy éve működő melléküzem­­ágat is, amely jelenleg — az átalakított iskolában — 35 asszony állandó munka­helye. Exportminőségű munkaruhákat gyártanak. Bérmunka, a Sándorfalvi Ruházati Szakipari Szövet­kezetnek. Kószó Imréné, a kis üzem vezetője így .. mu­tatja be a közösséget: — Az asszonyok többsége rúzsai. Az otthonaikhoz kö­zeli munkahely, rendezett, és megtalálják számításu­kat. A folyamatban levő üzembővítés és -fejlesztés keretében zuhanyozót is ka­punk majd. — Véleményét a névrokon Kószó Józsefné raktáros is megerősíti. Németh Ilona, a Sándor­falvi Ruházati Szakipari Szövetkezet központi kon­fekcióüzemének vezetője így vélekedik: — Kooperációnk az itteni részleggel sikeres, és mind­két fél megelégedésére szolgál. Az asszonyok a munkaruhák felsőrészét ké­szítik el, mindkét szalagunk működése esetén havonta 12—13 ezres tételben. Kap­csolatunk maradéktalanul jó és szilárd alapja a további együttműködésnek. A „portékát" őrizni kell Családi események Vásárhelyen Szüleit:Kovács Istváné; Nagy Anna Évának (Mind­szent, Mikszáth Kálmán u 52.) Róbert; Mihály József és Tóth Erzsébetnek (Oldal­kosár u. 5.) Erzsébet; Ku­h­ár János és Volkovics An­na Erzsébetnek (Petőfi u 15. ) Zoltán; Kis­ René; László és Imolya Julianná­nak (Szoboszlai u. 15.) Beá­ta; Takács János Antal és Bálint Róza Margitnak (Szo­boszlai u. 19.) Anita; Már­kus János és Héj­ia Kata­linnak (Tanya 2187.) Kata­lin; Gila István és Szent­ Erzsébetnek (Munkásőr u 16. ) Anita Ágnes nevű gyer­meke. Házasságot kötött: Csatár Ferenc (Váczi Mihály u 1.) é­s Bacsa Lídia Julianus (Malom u. 7.); Dr. Nagy Endre (Csengettyű köz 12.) és Dr. Hódi Klára (Szeged Szilléri sgt. 49/B); Csuki Sándor (Pálma u­. 57.) & Nagy Eszter (Pálma u. 59.) Molnár József (Kistópart u 42.) és Kincses Mária (Ol­­dalkosár u. 7.); Gyenge Vin­ce (Földeák, Szabadság tér 12. ) és Deák Katalin Erzsé-­­­bet (Kohán György u. 45.). Meghalt: Magony Mihály-­­­né Bakos Erzsébet (Rövid u. 3); Bajnóczi Elemér­­(Szél I. u. 32.); Bánfi Pálné Hős-Nagy Terézia (Damjanich u. s. 97.); Hódi Jánosné Baranyi Rozália (Kölcsey u. 60.); n-Korsós Mihályné Szilvási s. Mária­ (Móricz Zsigmond u.­­ 69.); Nánai Mihály (Csömör- zi­kányi u. 40.); Rostás Pálné vs Dóda Terézia (Ádám u. 38.); g. Hajnal Ernő (Búvár u. 48.); n Tóth Imre (Kiskunfélegyhá­­s­­za, Döbrentei u. 18 .); Bú­­á­­zá­s Sándor (Tanya 1133.); Béni Ferenc (Görbe u. 61.); ai Nagy Béla Istvánná Rácz­­e Julianna (Áchim­ András u. s. 21.); Balog Sándor (Tükör ár u. 6 ); Kovács Julianna (Bú- Si­za u. 42.); Baranyi Jánosné Tóth Mária Anna (Kasza u.­­ 13. ); Olasz Bálint (Kalap u. V. 13.); Halmi Imre (Zrínyi u. 49.); Szenti Ernőné Rózsa Juszticia (Felszabadulás u. 37.); Kriván Aranka (Pe­­m­­őfi u. 26.); Muzsik József­­* (Agyag u. 2.); Balog József­ai­ne Boros Mária (Borz u. (e 21.). db * k Olcsón, jól! Az irodában Peták Sán­dor főagronómussal, Juhász Vince főkönyvelővel és Za­horán János közgazdaság elnökhelyettessel van talál­kozónk. A látogatók, dr. Mi­kó József és dr. Csatlós Pá­l aki elsősorban az állat­tenyésztés gazdasági, jöve­delmezőségi szempontjainál titkait tárja fel a szakembe­rek előtt — miután beszá­molnak tapasztalataikról, s főagronómus veszi át e szót. — Döntenünk kellett, hogy mi mellett tesszük le a vok­sot, amikor — az 1983. ja­nuár 1-i egyesülést megelő­ző — új feltételek és ter­vek szerint hozzáláttunk a gazdálkodáshoz. Az állatte­nyésztésben például meg­szüntettük a veszteséges ágazatokat, és maradtunk a szarvasmarhatartásnál, amelyet most már folyama­tosan hústermelésre haszno­sítunk. Célunk: olcsón elő­állítani a jó hízóalapanya­got. Olcsón, jól! Jelszavak. Érvényesíteni akarják a nö­vénytermesztésben is, ahol a 5,7 aranykoronás földeken különös gondossággal kell gazdálkodni. A legtöbb ne­hézséget a szélerózió, vala­mint a csapadékszegénység okozza. Ez alapvetően meg­határozza a szövetkezet gaz­dálkodási eredményeit. Mit tesznek, illetve tettek a gaz­daságosabb termelés érdeké­ben? Módosították a szövet­kezet termelési szerkezetét, dominál az ültetvények nagyságrendje, kedvező a szőlő- és az őszibarack-ter-­ melés. Emellett beiktatták­­ az úgynevezett pénzes szán­tóföldi növénykultúrákat is, a nagyobb jövedelmezőség érdekében. — Minden lehetőséget, a most elhangzott szaktaná­csokat is felhasználjuk arra, hogy munkánk eredményes legyen — mondja Peták Sándor. Bizakodással szól a kibővített melléküzemági tevékenységről, a tsz-nek is jövedelmező háztáji gazdál­kodásról. * Jó volt hallgatni az ösz­­szegyűlt szakemberek, a tu­domány és a gyakorlat ki­váló ismerőinek eszmecseré­jét. A volt diák — a min­dennapi tennivalók tengeré­ben kicsit magára maradt diák — invitálta tanárait ba­ráti találkozóra, amely a munkahelyen széles körű szakmai segítségben csúcso­sodott ki. Jó volt tanúnak lenni ennél a kezdeti lépés­nél, amely alapvetően régi igényt elégít ki a vásárhe­lyi és más gazdaságok, va­lamint a körzetben levő fel­sőfokú intézmények között. Szerencsés dolog lenne, ha ezt az első lépést sok másik is követné. •TOÓ ERZSÉBET -----------5

Next