Csongrád Megyei Hírlap, 1983. május (40. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI MAG Y A R S Z O Cl ALIST. ÁRA: 1.80 FORINT . . mw Ünnepi köszöntő Virizlay Gyula beszéde a rádióban és a televízióban Május elseje előestéjén, tegnap Virizlay Gyula, a SZOT titkára a rádióban és a televízióban ünnepi köszöntőt mondott. Kedves nézők, rádióhallgatók, barátaim! A munkásosztály legnagyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén köszöntöm Önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevében. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi méltóság szülte, s így az esztendő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első budapesti nagygyűlés óta az ünnep jellege formálódott, alakult, de tartalma változatlan : ma is a békéért, a tisztességes emberi életért, és a munkáért harcoló dolgozók seregszemléje. Aligha lehet megállapítani, hányan ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei május elsején borultabb a világ égboltja, a dolgozó tömegek szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségében ünnepelnek. Hiszen bármilyen is legyen a helyzet, a munka, az alkotás tartja fönn és nemesíti az emberiséget. E meggyőződéssel köszöntjük mindazokat, akik töretlenül küzdenek, dolgoznak és hisznek a köznapok munkás erejében. Hívunk mi is mindenkit május elsején ünnepelni. Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyugdíjasokat, a veteránokat, hiszen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a mához. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alkotásokban él tovább munkálkodásuk. Mi sem és a mai ifjúság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és akarattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlékezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink céljaink és eszméink erejének tudatában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem először ünnepüik nehéz körülmények között a munka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyezben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az elszántság és akarat, amellyel fölülemelkedhetünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilliók fegyelmezett, örök tüntetéssel fölérő munkálkodása visz előre. Kétségtelen, hogy a gazdasági helyzet kihívásai egyre keményebbek, s nap mint nap munkára, a figyelem és a fegyelem összpontosítására késztetnek bennünket. Felszabadulásunk óta talán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az öntudatos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy megőrizzük mindazokat az eredményeket, amelyeket a magunkénak mondhatunk. Tudnunk kell, hogy fejlődésünk feltételeit megteremteni, megóvni, gondjainkat megszüntetni nekünk, magunknak kell. Óriási feladat ez, tiszteletre méltó, nagy és különleges vállalkozás. A gondolkodás és a gyakorlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy évtizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásában haladt előre, most minden vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra. Éppen, mert fölismertük, hogy csak az eddiginél is jobb munkával, nagyobb áldozatokkal, fokozottabb erőfeszítésekkel juthatunk előbbre. A legfontosabb, hogy a dolgozók a gyakorlatban érezzék azt, hogy ami országunkban történik, az ő értük, az érdekükben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi haladásunk elősegítésére, csak az, amit most ünneplünk: a munka. E közös tevékenységében egyetlen lelkiismeretes dolozó ember sem pótolható! Terveink is csak úgy valósíthatók meg, ha a maga helyén mindenki maradéktalanul eleget tesz vállalt feladatának. Ha ez így van, abból az is következik, hogy a jó, a hatékony és tisztességes munkát övezze elismerés. A becsülettel helytálló dolgozók — és ők vannak többségben! — ezt teljes joggal el is várják. Ahogyan azt is, hogy az ő lelkiismeretes tevékenységük, odaadásuk legyen a példaadó. A fegyelmezetlenség, felelőtlenség eltűrése közérdeket sért. Mindennek a mindennapos összhangja biztosítja, hogy népünk minden rétege megértse, magáénak érezze politikánkat. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatatlan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meghatározták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magáról a munkáról beszélünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő felelősséggel érezzük-e át: a ránkbízott feladatok mit jelentenek a gazdaságnak, tudjuk-e valamennyien tennivalóinkat? A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásának egyetlen útja van: a fejlődés. Nem tesz jó szolgálatot, aki bármilyen vonatkozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad előre. Mi életünk során tartósan először kerültünk a társadalmi haladás élenjárói sorába. Ránk nem vár, hozzánk nem igazodik a világ, s nekünk kell lépést tartani gyorsuló hala-dásával. A felmért erők azt mutatják: erre is vannak még tartalékaink! Mindezekből az következik, hogy tudnunk kell: a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbséget kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszkodás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az életszínvonal, úgy az alkotómunka és a béke is feltételezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Alkotni, gyarapodni, fejlődni csak békében lehetséges. Az embert hiába fűti a teremtés vágya, hiába hevítik a legnemesebb célok, ha nincs béke. Az emberiségnek sok közös ügye van, de a leglényegesebb közös ügy és óhaj: a béke. Nincs is olyan ország a világon, ahol mind erőteljesebben ne hallatnák szavukat a békemozgalom aktivistái. Hangjuk egyre messzebb hangzó, mert nem fenyegette meg az emberiséget tragikusabb és pusztítóbb veszély, mint a nukleáris háború! Minden értelmes, az értelmet és az eddig létrehozott közös értékeket féltő ember döbbenten hallgatja a „korlátozott” és az „elhúzódó”, valamint a más háborús „elméletekről” érkező híreket. Mindezek ellen tiltakozik az emberi értelem! Nem lehet így játszadozni százezrek és milliók — valójában az emberiség — életével. Szerencsére van erő a háború és a hódító törekvések megfékezésére. Nagyvonalú és felelősségteljes készség formájában is. A Szovjetunió egyoldalúan kötelezettséget vállalt, hogy nem alkalmaz elsőnek atomfegyvert. A megfékezésre van elég visszarettentő erő is. Ez a béke biztosítéka, s annak feltétele, hogy az ember méltón kiteljesíthesse önmagát és megvalósíthassa,céljait. Európa érzékeny. A világ csakúgy. De ma mindennél jobban kell tudnunk, hogy a béke azonos az élettel, a hivatással, a mindennapi kenyérrel. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcsolódást kívánok minden dolgozónak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és lendületet közös munkánk további folytatásához. Vásárhelyi kiadás 1983. MÁJUS 1., VASÁRNAP A jó munka elismerése Megemlékezések, kitüntetések, jutalmak átadása megyénkben Folytatódtak megyénkben a május elseje ünnepéhez kapcsolódó megemlékezések, rendezvények. Az eseményeken megvonták a végzett munka mérlegét, a munkaverseny eredményeit értékelték, és megjutalmazták a legjobbakat. Alábbiakban a Gorzsai ÁllamiGazdaságban, a Szegedi Cyufogyárban és a Szegedi Fontász Vállalatnál tartott ünnepségekről számolunk be tudósítóink jelentései alapján. KIVÁLÓ VÁLLALAT A GORZSAI Állami gazdaság A szorgos, olykor küzdelmes munkával elért szép eredményekhez és a Kiváló Vállalat megtisztelő cím elnyeréséhez méltó ünnepséget tartott tegnap szombaton Vásárhelyen a Gorzsai Állami Gazdaság kollektívája. A Tisza étteremben megrendezett eseményen Szél Elemér, a gazdaság szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük dr. Dobi Ferencet, a MEDOSZ főtitkárát, országgyűlési képviselőt, Szögi Bélát, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, Vajnai Ernőt, a vásárhelyi városi párt-végrehajtóbizottság tagját, Borbély Sándornét, a makói pártbizottság osztályvezetőjét, dr. Dittrich Gábort, a Csongrád megyei Tanács csoportvezetőjét, Holler Lászlónét, a városi tanács elnökhelyettesét, Forontai Istvánt, az Állami Gazdaságok Országos Központjának osztályvezetőjét és Kovács Sándort, az SZMT titkárát. Megnyitója után dr. Horváth Sándor, a gorzsa gazdaság igazgatója tartott rövid értékelést az elmúlt évek munkájáról, majd átadta a 29 legeredményesebben tevékenykedő szocialista brigádnak a kitüntetést, hat dolgozónak a 30 éves törzsgardatagságért járó jutalmat. A gazdaságban 15-en részesültek Vállalat Kiváló Dolgozója elismerésben, és hárman miniszteri kitüntetésben. A magas fokú elismerést dokumentáló oklevelet és érmet dr. Dobi Ferenc nyújtota át Berta Gyula növénytermesztési főágazatvezetőnek, Gárdián István gépkocsivezetőnek és Dolga Flórián tejházvezetőnek. A Kiváló Vállalat elismerésért következetes, szívós munkával dolgozott a Gorzsai Állami Gazdaság kollektívája. A lendületes fejlődés 1972-ben kezdődött el, amikor a gazdaság a CPS- rendszeren belül megfelelő gépállományhoz, termelési esköyökhöz jutott. Gazdálkodása zártabb, koordináltabb lett, javult, majd megvalósult a technológiai fegyelem 1979-ben az előállított termetési érték meg(Folytatás a 3. oldalon.) Éljen május elseje! (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL)