Csongrád Megyei Hírlap, 1983. május (40. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Gilicze Sándor '­r­mincnégy esztendő tapasz­talata teszi magabiztossá, amikor a gyári életről be­szél az őt kérdezőnek. És forduljon bár a társalgás a szűken vett napi munkára, vagy éppen a szocialista brigádmozgalomra, nem té­továzik véleménye kimon­dásával. Keményen, hatá­rozottan beszél. Úgy, aho­gyan az acél formálásához szokott ember az anyaggal bánik. Igaz viszont az is, hogy a HÖDGÉP makói gyárában a különböző zöld­ségbetakarító gépek alkat­részeinek gyártása közben Gilicze Sándor mindennapi eszközként használja a mikrométert, amely ponto­san méri a milliméter szá­zadrészét is. Így aztán meg­határozó tulajdonságává vált a pontosság, s ezt ak­kor sem tagadja meg, ami­kor az élet különböző dol­gairól kialakult vélemé­nyét mondja ki. Hogy az esetek nagy többségében mértékadó is az ő vélemé­nye? Beszélgetésünkkor ugyan nem hangzott el ez a kérdés, de valahogy úgy sejtem, nagyot nem téved­het. Egyszerűen azért, mert harmincnégy év alatt bizo­nyosan megismerte a mű­helyben vele dolgozók gon­dolkodásmódját, állásfog­lalását megannyi, témáról. Hiszen a brigádgyűléseken, és az ölezői beszélgetése­ken miről folyna a szó, ha nem a munkával összefüg­gő kérdésekről? Normák­ról, teljesítményekről, ke­resetekről. És hát . .. Igen, a kisvállalkozásokról Ért­hetően, hiszen a gyárban több mint százan érdekel­tek a gazdasági munkakö­zösségekben. Jó negyedré­sze a foglalkoztatott lét­számnak. — Elég nehezen indult a dolog nálunk is — idézi föl Gilicze Sándor­­a tava­lyi kezdeteket — aztán csak benne voltunk a sű­rűjében. Egy bizonyos mun­kának nagyon szoros ha­táridőre kellett elkészülnie, s akkor mi, a Béke szocia­lista brigád tagjai fölvál­laltuk annak elkészítését. Augusztusra aztán átver­gődtünk a bejegyzési­­ pro­cedúrán, s azóta folyama­tosan működik a gazdasági munkaközösségünk. Két brigádon kívüli kollégánkat is magunk közé hívtuk, hi­szen tudjuk róluk, tisztá­ban vannak a szakmával is, meg az erejüket sem sajnálják, ha hajtani kell. Szép sorban aztán alakul­tak a követők. Ma már több mint tíz munkaközös­ségben nagyon jelentős mennyiségű munkát elvég­zünk. Nem is győznénk másképpen. Ennyi túlórát egyetlen egy vállalat sem fizethet ki, amennyire szük­ség lenne. Így viszont nincs bérszínvonalgondja sem a vezetésnek. A munkával tisztességgel elszámolunk minden alkalommal. — És a gmk-műszakok­­ban? Milyenek a normák, és milyenek a teljesítmé­nyek? — csavargatnám a szót, de Gilicze Sándort nem lehet zavarba hozni. Magabiztos nyugalommal mondja erre is: — Tulajdonképpen azo­nos a teljesítmény, hiszen a normák is azonosak a különböző alkatrészek gyár­tásánál. Óriási különbség viszont a kiszolgálás hiá­nya. Tudja, a gmk-ban nincs anyaghordó, és nincs kooperátor. Mindannyiunk­nak meg kell fogni a mun­kát, különben hiába az ötvenforintos órabér, nem keresnénk többet, mint rendes munkaidőben. Óriá­si hajtóerőt jelent az is, hogy a délelőtti munkaidő­ben hozzánk jönnek a sze­reldéből, ha alkatrészhi­ány miatt akadozik a mun­ka. Akkor aztán nincs par­don! Akárkitől egykönnyen megkapnánk, mi a fenét csinálunk a gmk-ban, ha egyszer nincs alkatrész. Hát ezt már nem viselné el se a büszkeségünk, se a becsületünk. Mert hajtóerő sokféle van, sokféle lehet a munkásember háta mö­­gött, de a legnagyobb biz­tosan az a tudat, hogy miatta kényszerül tétlen­ségre a másik, aki ponto­san úgy keresni akar, mint én magam. Azért jön be, s nem azért, hogy lődörög­jön a műszak végéig. Leg­alábbis a munkásember, akit mi itt annak hívunk. — Nem mindenkit hív­nak annak? — Bizony nem! Mert aki­nek elég a kevés is, akit nem hajt a többet akarása, az nem is tudná megmon­dani, mit keres a gyárban. Csak ötöl-hatol, ha meg­kérdezi ... A szerényebbre! De olyan is akad, aki szem­­től-pofába megmondja: mi­nek kell kapkodni, nem ló­verseny a munka. Nem akarom én megítélni álta­lában a fiatalokat, de a helyzet mégiscsak az, hogy többnyire a huszonéves gyerekek veszik könnyen ezt az egészet. Úgy, hig­gadtabb beszélgetésekben nem is csinálnak titkot belőle, valahogy majd el­boldogulnak. Segítik őket a szülők, és amit megkeres­nek saját munkájuk révén, az igazán elég szórakozás­ra, ruházkodásra. Valami nem jó itt. .. Nagyon nem jó! Becsülni a munkát, a megélhetést adó munkahe­lyet? Csak nevetnek eze­ken a dolgokon a fiata­lok ... Kínlódni, törődni valamiért? Nem, az nem az ő világuk! Talán azt mond­hatná az ember: hála isten, hogy így van, de akkor meg eszembe jut, lehet-e győzni azt a sok-sok igényt, ami viszont olyan termé­szetes számukra. Legyen la­kás, legyen autó, legyen minden! De azonnal ám, mert hát miféle szocializ­mus az, amelyikben várni kell, amelyikben esetleg sok éven át dolgozni keell az ilyen „semmiségekért”, ítélni hamar ..ítélnek . . . Hogy hol a hiba velük, azt én nem tudom megmon­dani. Hiszen, ha tudnám, akkor a sajátjaimnál leg­alább nem látnám ezt a munkára mindig ráérünk s később is alapállást. — Közösség és gmk.? Nincs ellentrmondás a kettő között? — Miért lenne? — cso-­­­dálkozik el a kérdésen Gi­licze Sándor. S mint aki ezerszer végiggondolta már mind a két kategóriát, olyan higgadtan fejti ki: — A munkánál jobb kö­zösségteremtő nem volt és nem is lesz. Nem egyetlen példa a mi brigádunk, hi­szen itt a gyárban majd­csak minden gmk-nak egy­­egy szocialista brigád a magja. Nem is lehet ez másként, hiszen a brigádo­kat sem azok alakították annak idején, akik farral álltak a munkához. Most is így van ez. Tudja, vala­mit csak jelent, hogy a ta­valyi teljesítmények érté­kelésekor az egész HÓD­­GÉP-nél nekünk is meg­szavazták a vállalat kiváló brigádja címet. Ezt nem a naplóért, és nem is dumá­ért adják. Az elsődleges mindenkor a munkában elért eredmény volt, és re­mélem, az is marad. Pon­tosan ezért gondolom úgy, hogy a gmk meg a szocia­lista brigád nem két külön dolog, szervezeti forma, hanem nagyon is egy tőről fakadnak. Többet, ha kell, és mindenképpen jobbat a munkában — ez volt és ez is maradjon a meghatáro­zó, különben baj van, hi­szen az embernek dolgoz­nia kell, ha élni akar. BEDŐ NÁNDOR ififii és gmk eny­ifiről lakai... (Folytatás az 1. oldalról.) haladta a 246 milliót, a nye­reség pedig a 17 milliót. 1982 a termelési eredmé­nyek további javulását hoz­ta. A termelési érték túlha­ladta a 396 milliót, a nyere­ség pedig a 45 millió forin­tot. Különösen szép muta­tókkal dicsekedhet a nö­vénytermesztési és az állat­­tenyésztési ágazat. A gaz­daságban az egy tehénre eső tejtermelés tavaly 5 ezer 1 811 liter volt — 1235 tehén átlagában. Kétségtelenül jól dolgozott minden ágazat, amely végül is, a gazdaság fennállása óta elért legma­gasabb szintű eredményhez vezetett. SZEGEDI GYUFAGYÁR A gyár karbantartó mű­helyében feltalálók dolgoz­nak. Készítettek például há­rom olyan gyufagyártó gé­pet, hogy külhonból is cso­dájukra járnak. Egy-egy be­rendezés mellett nyolc em­ber dolgozik, és nyolc óra alatt 220 ezer doboz gyufát állít elő. Tíz éve még két­szer annyian dolgoztak a gyárban, mint most. A je­lenlegi termelés mégis több mint másfélszerese az ak­korinak. Ez a néhány felsorolt adat " természetesen nem mond el mindent a gyufa­gyár"­ kollektíváról, ame­lyik idén immár hetedszer­re ismét kiérdemelte a Ki­váló Vállalat címet. A teg­napi ünnepségen, amelyen a megyei pártbizottságot Kapás Sándorné, a városit Berta István titkár, a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsát pedig dr. Ágoston József vezető titkár képviselte, Domonkos László, a szegedi gyár párttitkára üdvözölte az egybegyűlteket. Ünnepi beszédet Fenyvesi Tibor, a vállalat igazgatója mondott. Méltatta május elseje je­­lentőségét, s elismeréssel szólt a két — budafoki és szegedi — gyufagyár kollek­tívájának elmúlt évi telje­sítményéről. A gyufaipar egyébként idén ünnepli a jé iBEa elismerése Megemlékezések, kitüntetések, jutalmak átadása megyénkben fennállásának 125. évfordu­lóját. A párt- és állami szervek nevében Berta István érté­kelte a gyáriak tavalyi munkáját. Elismeréssel szólt az elődökről. Hangsú­lyozta, hogy az elmúlt évek jelentették a fellendülés korszakát, s mindezt a szi­gorodó külgazdasági feltéte­lek között érte el az üzem. A szegedi gyár dolgozói közül hatan részesültek Ki­váló Munkáért miniszteri kitüntetésben: Domonkos I­ászló, Tóth Imre, Árvai Gizella, Sovány Mihályné, Bódi László, Papp Gyuláné és Ábrahám József. Szak­­szervezeti Munkáért okleve­let kapott Bakó József és Hugyecz József. Tizenöten lettek a vállalat kiváló dol­gozói. Tizenhárom brigád kapott elismerést jó telje­sítményéért. Kovács József, a szegedi üzem vezetője ezek után törzsgárdajutalmakat adott át, majd az Alkotó ifjúság pályázat díjait kapták meg a fiatal újítók. Érdekesség, hogy a gyu­fagyáriak üzemtörténeti ki­állítását keddtől az érdek­lődők számára is megnyit­ják. Bárki felkeresheti Sze­geden, a Bakay Nándor ut­cában. SZEGEDI FODRÁSZ VÁLLALAT A Szegedi Fodrász Vál­lalat tegnap, szombaton dél­után tartott ünnepségén Bánfi József, a HVDSZ KB tagja, megyei bizottságának titkára adta át a vállalatot kitüntető miniszteri elisme­rő oklevelet Sebestyén Fe­­rencné igazgatónak. A több mint 200 dolgozó egyúttal tegnap ünnepelte a vállalat megalakulásának 30. évfor­dulóját is. Három évtized­del ezelőtt négy üzletük volt, ma pedig tizenegy sza­lonban képesek igen magas színvonalú szolgáltatást nyújtani. A fodrászok ta­valy több mint 17 millió fo­rintos árbevételt értek el. A miniszteri elismerést azért is kapták, mert szin­te minden évben újfajta szolgáltatásokkal lepik meg a vendégeket. Figyelemre méltó korszerűsítéseket haj­tottak végre, új berendezé­sekkel szerelték fel a koz­metikai részlegeket, s en­nek köszönhető: a forgalom növekszik, a vendégkör ál­landóan bővül. A fodrászok nemcsak szabad idejükből, hanem saját pénztárcájuk­ból is sokat áldoznak a leg­modernebb szolgáltatások megismerésére. Tapasztalat­cseréken vesznek részt kül­földön, és sikeresen szere­pelnek a versenyeken. Min­dig értékes helyezéseket ér­nek el a magyar bajnoksá­gon. A vállalatnál sikerült megőrizni a szakma hagyo­mányait, a mesterség apáról fiúra, illetve leányra száll, és munkásdinasztiák garan­tálják a fodrászat szakmai értékeinek ápolását. Részt vett az ünnepségen Tóth Mihály, a Szeged me­gyei városi tanács vb ipari osztályának vezetője, és ki­tüntetéseket adott át. Kivá­ló Munkáért kitüntetésben részesült Martinek Csabáné födi­­ÍXS­Z, Tot Istvánná fod­rász, Berta Miklósné fő­könyvelő. A SZOT Elnöksé­gének oklevelét kapta Tóth Istvánná kozmetikus. Tízen részesültek a Kiváló Dolgo­zó elismerésben, egy dolgo­zó pedig a Szakma Ifjú Mestere kitüntetést vehette át. Részt vett az ünnepségen, és a párt-, állami szervek elismerését tolmácsolta Ju­hász Péterné, a megyei pártbizottság tagja. Éljen a marxizmus-leninizmus! ** (AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MÁJUS ELSEJEI JELSZAVAIBÓL) VASÁRNAP, 1983. MÁJUS 1. Ipari, mezőgazdasági vállalatok, intézmények újabb pályázata h­áttp polcsáps felhasználásáért Legfontosabb gazdaságpolitikai törekvé­seink a hatékonyságnak és külgazdasági egyensúlyi helyzetünknek a javítása, de a világméretű műszaki haladás követelmé­nyei is egyaránt megkívánják, hogy ész­szerűbben gazdálkodjunk a termelés min­den területén és minden tényezőjével. Hosszú évekre tervszerű munkát adó program birtokában gazdálkodunk az energiával. Csongrád megyében az ipari, építőipari felhasználók nagyobb részben beruházást igénylő műszaki, szervezési intézkedésekkel , veszteségek feltárásá­val, hulladékok energetikai hasznosításá­val, fűtési rendszerek szabályozásával, csőszigetelések kijavításával, korszerű technológiai megoldásokkal érnek el tar­tós eredményeket. Figyelemre méltó az energiahordo­zókkal való takarékosságra törekvés a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgázter­melő Vállalatnál, az Alföldi Porcelán­­gyárban, a Taurus Gumigyárban és a Szegedi Konzervgyárban. A közlekedésben Csongrád megyében is jelentős megtakarítást eredményez a vil­­lamosvontatás részarányának további nö­velése, a benzinüzemű járművek fokoza­tos csökkentése. A mezőgazdasági nagyüzemek folytat­ják az olaj földgázzal, illetve geotermikus energiával történő kiváltását. Bővítik a szárítás nélküli szemestermény-tárolás al­kalmazását. Az intézkedések eredménye­ként a folyékony energiahordozókból mér­sékelten csökken, míg a helyi energiafé­­leségekből, például a földgázból és ter­málvízből nő a felhasználás. Az energia gazdaságos felhasználását szolgáló fejlesztések eddigi eredményeiről, az első negyedév tapasztalatairól d­r. K­u­­tiván Rezső, az Állami Fejlesztési Bank Területi Igazgatóságának vezetője a többi között elmondotta, hogy folyamato­san vizsgálják felül a benyújtott pályáza­tokat. Ez év elején öt újabb pályázat ér­kezett a bankhoz. Ezekkel együtt ma már 64 ilyen pályázatot tartanak nyilván az ÁFB Területi Igazgatóságán. Jelenleg 19 beruházás megvalósításán dolgoznak. En­gedélyeztek további hetet, amelyeket csak 1984-ben kezdenek megvalósítani. Eluta­sítottak, illetve visszavontak különböző okok miatt 16 pályázatot. Már befejeztek 13 beruházást. A többiről a közeljövőben döntenek. A megvalósítás alatt álló beruházások közül mezőgazdasági termelőszövetke­zetek 10-et, az állami gazdaságok egyet, a többit ipari, építőipari, illetve konzervipari és intézmények valósít­ják meg. Az ilyen jellegű beruházásokra, melyek közül az ÁFB Területi Igazgatósága 12-t finanszíroz, az első negyedévben nagyon kevés összeget, csupán 2,6 millió forintot fizettek ki. Az elmúlt év végén lejárt be­ruházási határidők utáni pénzügyi elszá­molás csak a műszaki megvalósításnak megfelelően törént. Ilyen beruházások voltak Hódmezővásárhelyen a Rákóczi és a Marx Termelőszövetkezetnél, valamint a csongrád-bokrosi Kossuth Termelőszövet­kezetnél. Ez év első három hónapjában engedé­lyezték Derekegyház—Nagyszénás térsé­gében földgázvezeték építését 9 beruházó részvételével. Márciusban kötötték meg az állami kölcsönszerződést a sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Termelőszö­­vetkezettel. E beruházás befejezési határ­ideje 1983 december. •­­* Az igazgatóság jelenleg kettő darab 20 millió forint feletti előirányzatú energia­racionalizálási beruházást finanszíroz a mindszenti Lenin és a szegvári Puskin Termelőszövetkezetnél. Ez a közös fejlesztés az eredetileg tervezett határidőhöz mérten várha­tóan négy hónappal később fejeződik be és a második negyedévben kerül sor a műszaki átadásra. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat nagylaki telepén hulladéktüzelésre történő átállással kapcsolatos beruházás határide­jének június 30-ig történő meghosszabbí­tását kérték. A DEFAG szegedi lemezüze­mében fatüzelésű kazánt létesítenek. A vállalat saját kivitelezői munkával újí­totta fel az épületet. A Szegedi Kazánja­­vító Ipari Szövetkezet szakemberei feb­ruár első napjaiban megkezdték a kazán technológiai szerelését. Ugyancsak a szö­vetkezet végzi a kazánházban a fűtés és vízellátás szerelését. Előreláthatóan a be­ruházást ez év novemberére, a tervezeti határidőre befejezik 3

Next