Csongrád Megyei Hírlap, 1983. június (40. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

Címűit a kánikula, és megjött az eső. So­kan úgy mondják, hogy az utolsó pillanatban érr­­ezett. A gabona is ko­rábban beérett. Majd há­rom héttel korábban megkezdődött az aratás. A termelőket mégsem érte meglepetés. Időben felkészültek a nagy mun­kákra. A kertészkedők örömé­re — szeszélyes elosztás­ban —, de hullott annyi csapadék, hogy a növé­nyek fejlődése zavarta­lan legyen. Remélhető, hogy a piacokon is ész­revesszük majd mind­ezt, s a már-már igen magas árak csökkennek. A szerkesztőséghez érke­zett levelekből ugyanis arra lehet következtetni, hogy a földieper, a cse­resznye és a meggy árát sokallják a vevők. Néhá­nyan még azt is hozzá­teszik: a minőség sem a legjobb. A zöldségfélék közül a paprika, a para­dicsom, de még az ubor­ka is tartja az árát. Az utóbbi azért, mert a szabadföldi nagyon las­san fejlődött. Az időjárás kedvezőre fordulta talán csak azok­nak okoz gondot, akik július közepére tervez­ték a nyaralást, a kirán­dulást. A borongás, esős napok csupán kirándulá­sokra, gyalogtúrákra kedvezőek. Persze a­­ strandolók sem panasz­­­­kodhatnak, mert tavain­kon a vizek hőmérsékle­te jóval meghaladta már a 20 fokot. Befejeződött a tanév is. Pénteken az iskola­táblákon már teljes lett a szöveg: VAKÁCIÓ. Néhány hét múlva min­den tanuló bizonyítványt kap egész évben vég­zett munkájáról. A szü­lők pedig készülhetnek az új tanévre. Megtud­hatják miben kell segí­teni gyermekeiknek, hogy egy év múltával még jobb legyen a bizo­nyítvány. Nyitnak a nyári tábo­rok. A kisiskolások kö­zül az úttörők a leg­szebb helyeken töltenek majd el néhány hetet. A makóiak a Maros-par­ton, a hódmezővásárhe­lyiek Mártélyon, a csong­rádiak a Körös-torokban, és igen sokan a Balaton mellett a zánkai úttörő­városban. Persze oda csak a legjobbak kerül­nek, akik egész évben példamutatóan dolgoztak. A nagyobb diákokat az építőtáborok várják. Mindenütt jól felkészül­tek fogadásukra. Az idén már ki-ki munká­ja után részesül a díja­zásban, s lehetőség nyí­lik arra is, hogy egy nap két műszakot telje­sítsenek, utána pedig pihenjenek. Lesznek olyanok is — nem is ke­vesen —, akik a baráti országokba utaznak épí­tőtáborokba. Ők ott bi­zonyíthatják munkasze­retetüket, felkészültsé­güket. Reméljük hoz­zánk is eljuttatnak majd egy-két levelet, s akkor mi is közreadjuk mi tör­tént velük. Drága doboz Sok szőlő -és kiskerttu­lajdonosnak régóta kedvelt hatásos permetező szere a rézgálic. A permetezést fő­idényben szinte naponta súrolják a vegyiáru-boltok­­ban. Eddig a műanyagba csomagolt kilós kiszerelésű rézgálicot 17 forintért áru­sították. A Bács megyei AGROKER és AGROK kecskeméti kiszerelő üze­me most „újított”. A 17 forintos kilós rézgálicát beletette egy ajándék dísz­doboznak is megfelelő kar­tonba, amelynek három oldalán színes gyümölcsfo­tók díszelegnek. És most jön a meglepetés a kedves vásárló számára: a színes csomagolásban már 25:40- be ker­ül a rézgálic! Ma­gyarul: a permetezőszer árának a felét hozzáadták 8 I AZ OLVASÓ a korábbihoz, csomagolás címén. Hívei vagyunk a szép csomagolásnak. Valóban szebb az áru, bármi legyen az, ha színes köntösbe öl­töztetik. De az, ami a réz­­gáliccal történt, már nagy luxus. Szén kivitelezés ide vagy oda, a rézgálic hatá­sossága nem változott. Ugyanannyit ér a permete­zőknek és a növényeknek, mint amikor még mű­anyagban árulták 17 fo­rintért. A hatóanyag sok­kal fontosabb, mint a díszdoboz. Az utóbbit min­denki eldobja, a rézgálicot viszont felhasználja gom­babetegségek ellen. Sokak szerint maradhatott volna úgy, ahogy volt, díszdoboz nélkül, műanyag csomago­lásban. VÁRKONYI ISTVÁN Csongrád Gyárlátogatás — vetélkedő A TBV KISZ-bizottsága évek óta együttműködik a csongrádi Kossuth Lajos általános iskola Petőfi Sándor úttörőcsapatával. Minden évben gyárlátoga­tást szerveznek a 7—8. osz­tályos tanulóknak. Részt vesznek az őrsi és rajfog­lalkozásokon is. Legutóbb a legjobb munkát végző úttörőket meghívták a TBV szolnoki gyáregységében megrendezésre került válla­lati ifjúsági napra. Kiállítást is rendeztek „20 éves a TBV” címmel. Az általános iskolások raj­zait is bemutatták, a csong­rádi gyár klubhelyiségé­ben. A zsűri a legjobb munkákat díjazta, azokat a tanévzáró ünnepségen adják át. Hagyományos már, hogy a gyárlátogatások után vi­dám játékos vetélkedőt is rendeznek az általános is­kola felső tagozatos diák­jainak részvételével. A TBV-klubban közelmúlt­ban megtartott vetélkedő igen jó hangulatban zaj­lott le- Minden csapat juta­lomban részesült . BUSA TAMASNÍ Cispi­ginád Városi diáknapok A közelmúltban megren­dezett városi diáknapokon kevesen vettek részt Sze­rintem a diákpolgármester választásán azért­ voltak kevesen, mert az iskolák­ban a propaganda kíván­nivalót hagyott maga után. A kifüggesztett plakátok olvasatlanok maradtak, nem láttam, hogy diákok lettek volna előtte. A já­tékos Ádám­ Éva sportve­télkedőn már többen vol­tak. A tanár—diák meccsen viszont majdhogynem telt háznak örülhettek. A kultúrházban megren­dezett programok közül a Blaskó-dixi­eland műsora volt a leglátogatottabb. Ér­dekesség: a citerazenekar műsorát csak az öregebbek hallgatták. Szombat este a diák-disz­kóra 20, az új hullámos­­rockzenekarok koncertj­ére pedig 40 forint volt a ,,be­ugró”. Nagyon sok diák­nak nem tetszett ez, so­kallták a belépőt. Akinek azonban volt pénze és be­ment, valamelyik rendez­vényre, néha csalódottan jött ki. Meg is mondták­, legalább a diszkót kellett volna ingyenessé tenni, mert azt maguk a diákok csinálták. A parkerdőben vasárnap rendezett programok jól si­kerültek. Főleg azoknak volt, érdemes elmenni, akik szeretik a játékot, no meg a palacsintát.. A Putyi­­diszkón már jó hangútt volt. Táncolhatott ki-ki a kedvére. Remélhető, hogy a következő diáknapokon már többen részt vesznek, hisz ezt is maguk a diá­kok rendezik. VISNYEI FERENC Hódmezővásárhely Népünk hagyományából Vályogvetés A falusi házak falait va­lamikor földből verték. Ké­sőbb nagyobb méretű vá­lyogból rakták. Azt az úgy­nevezett vállalkozók „vetet­ték”. Ehhez három emberre volt szükség. A gödörből ke­vés agyagos földet ástak ki Ezt csonka kúpba rakták majd eláztatták. Fél nap, állás után töreket szórtak rá és átkapálták. Ha neri volt elég vizes, locsolták Utána lábbal, vagy­­lovakkal megtaposták, megtiporták Az így összekevert törekes sarat vasvillával átrakták egy rakásra, majd meglo­csolták. Másnap készülhetet a vályog. A vetéshez téglára formál ládákat készítettek. Ezeke bevizezték. Egy ember kéz­hez rakta a sarat, a másit beszórta a formát polyvá­­val, majd belegyúrta a sa­rat és elsimította a tetejét A harmadik ember kampó, dróttal elhúzta sima terepre a formaládát és ott kiborí­totta azt. Amire visszaért,a másik keret már meg vol rakva. A vályogot nyáron, száraz időben vetették. Ha elő jött kukoricaszárral letakarták hogy ne ázzon meg. Jó idő esetén, a teregetés utáni na­pon már átforgatták, a har­madik napon pedig úgyne­vezett „kecskékbe”, kúpok­ba rakták, hogy a levegő is átjárja. Egy-egy kúpba 40- 50 vályog került. Százada után az építendő épüle mellé szállították és ott kaz­lazták. A tetejét deszkákkal vagy kukoricaszárral takar­ták, hogy védve legyen az esőtől. A gyakorlott vályogvetői naponta 1000—1200 darabo vetettek. Többféle méreti vályog volt. Változott a hosszúság és a magasság. A legnagyobb méretűeket fal­rakásra, a kisebbeket pedig a „majorpánt” alá, geren­dák közé és kémények épí­téseihez használ­ják. A vályogvetők teljesít­ményben dolgoztak. Ezer da­rab után 60 kilogramm bú­zát, 1 liter pálinkát, 1 kiló szalonnát és 6 krajcár kész­pénzt kaptak. Általában­­ vályogvetők díjazása búzá­ban és szalonnában vol megállapítva, pénzt csak rit­kán kaptak. KOMOLY PÁL , Szeged A dicsőség aratója Az egyszeri király össze­hívta a közelben levő tudó­sait és bejelentette, hogy a legutóbbi szél olyan híreke hozott a fülébe, miszerin a szomszéd Guncsi király szép dicsőséget aratott. Ezek után hát kiadta a parancsot hogy mihamarabb szerezze­nek neki egy jó kaszát, mer ő is dicsőséget akar aratni A tudósok összenéztek hogy mitévők legyenek, d­­e­ az összenézés nem sokáig tartott, mert meglátták, hogy az udvari bolond fejre áll. Ezt látva, a király a tudó­sokra szólt: — Mit bámultok? ... Nem láttatok még kútágast? — Láttunk mi. urunk, ki .­rályunk, még gémes kutat is, csak most azt akarjuk­­ megtárgyalni, hogy melyik a kovácshoz, mikor állítsunk be, mert az olyan kaszát, amelyikkel dicsőséget lehet­­ aratni, nem akármilyen acélból, és nem akármilyen kovács tudja elkészíteni, na meg olyan marokszedő lány­ra is szükség volna, ame­lyik ... — Ácsi !!!... — kiáltott ' az udvari bolond — Marok-­­ - szedő lányról majd én gon­­­doskodok! Ugyanis, ha az a * lány nagyon szép lesz, ak­■ kor a mi urunk, királyunk s a kasza hegyét gyakran a­­ földbe vágja, de még a ka­s­sza nyelét is eltörheti. Ha pedig olyan marokszedőt­­ hozunk, amelyik csúnya­­■ lesz, attól meg a mi felsé- 3 ges urunk, királyunk meg­­:• tjed és világgá szalad. Mi-­­ vel mi ezt se, meg azt se -■ akarjuk, hát elsősorban a s tudósok üljenek össze, aztán s tárgyalják meg a tárgyalan­­­dókat, aminek ha a végére t­érnek ismét üljenek össze és széles körben, hosszú tá­­j von­­na meg mélyrehatóan it értékeljék azt a tervet amelyet a dicsőség aratásá­ig hoz széles körben és mes­­­­szemenően maguk elé tűz­­­tek. t. Az udvari bolond beszéde­i után a király a következő­e­ket­ mondta: —■. Hallottátok, mit mon­­a­dott a bolond?... Ha igen. Ii akkor vegyétek tudomásul, hogy ez nem olyan bolond,­­ mint ahogy ti mondjátok­­, nékem. Ezért megadom az e. időt az udvari bolondnak,­­ hogy a trónusomhoz nem­­- messze válasszon ki egy te­­­­­rületet, ahová elveti a di­­­­­csőség magvát. Ti pedig a­­- bolond helyett vessetek be­­l­­e cigánykereket, aztán­­ bukfencet, a szélit pedig is szegélyezzétek tótágassal. .­ Telt, múlt az idő, egyszer ,­ csak a király megkérdi a 1. bolondot: — Hol vannak a tudósa­­­ im hogy hónapok óta nem látom őket?­­ — Azok, uram, királyom­at — mondta a bolond — , megint összeültek tanács­­a­kozni, mert elfelejtették , hogy a dicsőség aratásához­­ mire is volna szükség . • •­a ASZTALOS P. K.ILMÁN : Csanád palota Pintér István KISZ-titkár a csongrádi vetélkedőt győztes csapatnak gratulál. ­ Válaszolnak az illetékesek : Nem köszöntek­ ­ vissza ~ Zöldi József szentesi la­kos levele május 14-én je­­lent meg az újságban. A cikkben foglaltakat meg­vizsgáltuk, a leírtakat helytállóként elfogadjuk. A hasonló esetek megelőzése érdekében a közvetlen te­lepvezető és a töltőállomás kezelőinél a figyelmét fel­­hívtuk az udvarias, körül­­tekintőbb kiszolgálásra. Sze­­mélyre szóló felelősségre­­,­ vonást alkalmazni nem tud­tunk, mivel nem ismerjük a­­ megtörtént esemény ide­­je pontját. Amennyiben az ol­­­­vasó, a levélíró közölte vol­­na a pontos időt és a na­­pot, úgy vállalatunk tüzete­■­i­sebb vizsgálatot folytatott volna a hathatós intézkedés­e’ megtételére. Úgy gondoljuk­­ azonban, hogy a megjelent írás hasznos volt, mert fel­­­­hívta minden töltőállomás ki kezelőinek a figyelmét az udvarias, körültekintő ki­­­­szolgálásra. VARGA JÁNOS ÁFOR Tiszántúli Központ­­­­vezetője Szomszédolás Megyei napilapokban olvastuk Százmillió forinttal több alkatrész. A nyári idényre jól felkészült a kecskeméti AGROKER. Jelenleg 100 mil­lióval több alkatrész van raktáron, mint az 1982-es aratási idény kezdetén. Még ez sem nyújt azonban tel­jes garanciát arra, hogy minden gazdaság megkapja idejében a keresett pótalkat­részt. Ékszíj, terményfelhor­dó lánc, variátortárcsa nincs elegendő, bár a gabonakom­bájnokat gyártó gyár ígére­tet tett a gyors szállításra. A szövetkezeteknél a pénzügyi helyzet úgy alakult, hogy a betakarító gépek közül nem tudtak átvenni 26 gabona­­kombájnt, és 19 szálastakar­­mány-gyűjtőt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a gépek ára majd egyharmaddal töb­be kerül, mint pár eszten­dővel korábban. A Duna— Tisza közén már megkezdő­dött az aratás, s a legtöbb szövetkezet előre biztosította az alkatrészeket és a t­er­­ménybetakarító gépeket. En­nek ellenére várható, hogy néha zavar mutatkozik majd az üzemeltetésben. Kutatók és termelők kap­csolata. A Duna—Tisza közi szőlőtermesztő táj sajátságai miatt különleges elbírálást és megítélést kíván. Az al­földi szőlőskertek létreho­zását alapvetően meghatá­rozta a futóhomok. A múlt század utolsó évtizedeiben mintegy 55 ezer hektár sző­lőt telepítettek. Felszabadu­lásunk után 1960-ban kez­dődött jelentős­­ előrelépés. A megváltozott művelési mód következtében kialakult a nagyüzemi szőlőtermesztés és a korszerű borászat. A ku­tatók igyekeztek olyan sző­lőfajtákat előállítani, ame­lyek megfelelnek az inten­zív termesztés igényeinek és tűrik a fagyot is. Igen fon­tossá lett a termőhely ki­jelölése. A kecskeméti köz­pontú Szőlészet és Borászati Intézet szakemberei mintegy 100 ezer hektár területet vizsgáltak meg. Ebből csu­pán a felét találták alkal­masnak szőlőtelepítésre. Je­lenleg 30 mezőgazdasági nagyüzemnek adnak ter­melésfejlesztési tanácsokat. Pásztor-lovasnapok. A Döm­­söd melletti Apajpusztán jú­lius 29. és 31-e között ren­dezik meg a XVI. kiskun­sági pásztor- és lovasnapo­­kat. Az eseménysorozat há­rom napján tartják meg a Budapesti Honvéd nemzet­közi lovasversenyét, és a fogathajtók országos bajnok­ságának maratoni hajtóver­senyét. A versenyen­­ cseh, lengyel, jugoszláv, NDK- és NSZK-beli, valamint oszt­rák, román és szovjet csa­patok is részt vesznek. Fel­elevenítik a pusztai hagyo­mányokat, a csikósbemutató­kat és a méneshajtást. Fel­lépnek népi együttesek és­­táncosok is, ez rovásírásos szövegnek te­kinthető, amelynek megfej­tése egy sor tudományos kérdésre adhat választ. Pél­dául arra, hogy azonos-e avagy rokonságban van-e az avar rovásírás a magyar „székely” rovásírással. Új múzeum: A Körös-vi­dék nagy kiterjedésű sík­ságának jelentős részét egy­kor víz borította. A folyó­szabályozások során gátak közé szorították a Körösök vizét. A hullámtérben újjá­éledt a hajdani vízi világ. A környezet táj- és termé­szeti értékeinek, valamint a vízépítészeti emlékek meg­őrzésére Békés és Szolnok megye Tanácsa létrehozta a Körös-völgyi természetvé­delmi területet. A­­ közel­múltban Mezőtúr határában a peresi gátőrháznál felavat­ták azt a bem­utat­óházat, amely jól szemlélteti e táj faunáját és flóráját, vala­mint az egykori volt szi­vattyútelep berendezéseit. Kongresszusra készülnek. Novemberben tartja VI. kongresszusát a Magyaror­szági Románok Demokrati­kus Szövetsége. A szövetség munkabizottságai legutóbb tartott ülésükön megállapí­tották, hogy a magyarorszá­gi román nemzetiség alkot­mányban biztosított állam­­polgári egyenjogúsága teljes mértékben érvényesül. A ro­mánok túlnyomó többsége vállalja a nemzetiséghez va­ló tartozást, s kész részt venni a sorsukat is érintő nemzetiségi politika gyakor­lati végrehajtásában. A no­vemberi kongresszuson a ro­mánság képviselői hangsú­lyozottan kívánnak szólni ar­ról a szerepről, amelyet nemzetiségük betölt és a jö­vőben tölthet be a magyar és a román nép közötti ba­rátság és együttműködés fej­lesztésében. BÉKÉS MEGYEI Wimm Régészeti szenzáció. Szarva­son, a két hónapja folyó ása­tás során 173 sírt tártak fel az avar-kori temetőben. Az időszámítás utáni 600—800 között itt élt avar köznép — ősi szokás szerint — fül­kesírokba helyezte halotta­­it. A Magyarországon első­ként az egyik sírból rovás­írásos szöveg került elő. A 8 centiméter hosszú, tégla­lap alakúra csiszolt csont tű­tartó négy oldalán összesen 158 rovás­jel található. A szakemberek szerint mind­ A természet önkéntes vé­dői. Van Szolnokon egy ki­lenctagú önkéntes rendőri csoport, amely a környezet­és természetvédelem­­ érde­­­kében alakult. A vízi rend­őrséghez tartozik. Hogy mi­ért éppen oda? Magyarázata kézenfekvő: legféltettebb munkaterületük, a Közép-ti­­szai Tájvédelmi Körzet, a folyók árterületét felölelve Kiskörétől Tiszaugig húzó­dik. A csoport tagjai között, a geológustól a taxisofőrig sokféle foglalkozású ember megtalálható. A természet­­szeretet fűzi őket egybe. Munkájuk során a szigorú­an védett területektől távol tartják a kíváncsiskodókat. Több példa is bizonyítja, hogy az ember kíváncsisága megzavarja a madárvilágot, a fészkelésben, ,a költésben. Vigyáznak a madarakon kí­vül a halakra és a folyó­parti állatokra. Fő céljuk a megelőzés. Nevelő- és felvi­lágosító munkával igyekez­nek megértetni a tájvédelmi körzet fontosságát. Legtöbb gondot ma is a szemetelők okozzák. Sokan személygép­kocsival viszik ki a határba a zsákokba csomagolt sze­metet, s eldobják azt. A tet­tesek felkutatása igen ne­héz. Kutat fúrnak a sivatag­ban. India, Irak, Görögor­szág és Franciaország után újabb állammal, Tunéziával kötött szerződést a szolnoki székhellyel működő Kőolaj­kutató Vállalat. Gabes ki­kötővárosban telepednek majd le, és az onnan 4 ezer 45 kilométer távolságra le­vő szaharai sivatag szélén kutatnak víz után. Jelenleg, ez a terület víz hiányában terméktelen. Az 50 főnyi munkásgárda szeptember elején kezdi meg a kutak fúrását. Az oldalt összeállította: FÖRGETEG SZILVESZTER­ ­—SZOLNOK MEGYEI — plap SZOMBAT, 1983. JÚNIUS 18.

Next