Csongrád Megyei Hírlap, 1983. július (40. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-27 / 176. szám
A szalagháznak az a különleges érdekessége, hogy csupán egy (!) lépcsőháza van. Magyarázzák, mennyi helyet spóroltak meg így, hiszen a többi lépcsőház helyén most lakások vannak. Irdatlan hosszú folyosók. Innen nyílnak jobbról-balról a lakások. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: a folyosó vajon nem válik gyermekjátszótérré, afféle túl zajos „belső főutcává”, ami zavarná a nyugalmat? A válasz — megvallom, ezúttal kissé kételkedtem benne — egyértelmű „nem”. A másfél szobás — öröklakás — otthon tágas, ízléssel berendezett, bár az enteriőr magán viseli a „mikor mit lehetett éppen kapni, azt vettük” esetlegességeit. Ablaka van viszont az előszobának, s ettől minden olyan világossá, derűssé válik. A menü: húsleves, hoszszú szálú tésztával, tejfeles csirkepaprikás — konzervcsirkéből —, uborkasaláta, cékla. Sütemény, kétféle is. Fagylalt, földieperákról már nyugdíjban. Korábban pedagógia—történelem szakos tanárként tevékenykedett. Magvas disszertációt írt a lengyel—magyar kapcsolatokról. A pihenés éveiben a barátsági munka lett a hobbija. Czestochowa. Hétfő, öt nappal az itt esedékes pápai látogatás előtt. A kolostor előtti autóparkolót éppen újrasalakozzák. A vallási épületkomplexum előterében — ahonnan remek kilátás nyílik a környező tájra — már ácsolják a dísztribünt a baldachintetővel. Innen fog majd a pápa szózatot intézni a néphez. (Ma már múlt ez is. Mint tudjuk, több százezren jöttek el ide az ország minden részéből. Zuhogott az eső, de az emberek nem tágítottak. Az áhitatos perceket kisebb rendzavarás követte. Azért jöttünk hétfőn, mert legutóbb — 1971-ben — vasárnap jártam itt. Akkor valósággal magával sodort az emberfolyam. Szívem mélyén abbats reménykedem: a hétfői nap tán majd eseménytelenebbnek ígérkezik. Errare humánum este tévedni emberi dolog. Tán még hatalmasabb a tömeg ezen a napon, mint tizenkét évvel ezelőtt. A Fekete Mária-képhez — az útikönyvek tanúsága szerint egyik másolatát a szeged-alsóvárosi Mátyás-templomban őrzik — lehetetlenség közel férkőzni. Óriási tömeg zsúfolódik be a kápolnába. Semmit sem látunk. Ami nem sikerült 1971- ben — a Fekete Mária-kép megtekintése —, az most is elmarad, sajnos. Talán majd legközelebb (?). Egy este a lódzi nagyszínházban. Eredetileg Bellini Normájának bemutatóját tervezték erre a napra, külföldi vendégművészek felléptével — a váratlan megbetegedések azonban keresztülhúzták a műsortervet. A Norma helyett — operakoncert. A műsoron Csajkovszkij, Puccini- és Moniuszkoművek — közepes előadásban. A szünetben elég sokan távoznak is. Sajnálhatják. Mert a második rész hozza a nagy meglepetést. A világhírű Karol Szymanowski — akit nálunk is jól ismernek és tisztelnek a zenerajongók — Stabat Mater című művét adják elő, szenzációsan. Hogy a zene élményszerűen nagyszerű, azt azok számára, akik csak egy kicsit ismerik Szymanowski művészetét, aligha kell bizonygatni. Kitűnőek az énekesek, emlékezetesen szép a színpadkép és a történész a muzsikához, a mű mondandójához tökéletesen illeszkedő koreográfiájú balettbetétek teszik még plasztikusabbá, teljesebbé. Avantgarde-kiállítás a lodzi Képzőművészeti Múzeumban. A múzeum maga egy századfordulón élt textilmágnás egyik palotájában kapott otthont. A kiállítás épp rendezés alatt, másnapra tervezik megnyitását. De, mert elhangzik a varázsszó — amire, tapasztaltam, Lódzban minden kapu azonnal megnyílt előttünk régebben is, most is —, rögtön beengednek bennünket. (Varázsszó? Igen. „Egy magyar újságíró is van itt, Szegedről”.) A kiállított anyag rendkívül merész. (Kíváncsi lennék rá, mit szólnának hozzá azok, akik a tizenkilencedik század kezét makacsul markoló hagyományt tekintik a művészet ..utolsó kiáltásának”?) Képek, szobrok, kisplasztikák, Zaklatott korunk embere elevenedik meg előttünk, hol geometrikus rendbe zártan, hol nyomasztó élményektől szorongatottan. Ez a képi világ már nem külső önmagunkat és környezetünk felszíni képét ragadja meg, hanem leereszkedik a tudatmélyre, hogy onnét hozzon fel dolgokat, eseményeket, történéseket. A végeredmény sokszor kaotikus. (Nem a művészet, hanem az általa ábrázolt-tükrözött lényeg mibenléte.) Kissé egyszerűsített formalizmusnak tűnik a geometrikus formák rendjéhez való vonzódás. Ugyanannyira azonban fájdalmas is. A talaját vesztett, világháborúk lehetőségeinek rémétől fenyegetett ember kétségbe-esetten kapkod, valamiféle kapaszkodót, rendet, áttekinthetőséget keres a világban. Úgy tűnik — sugallják ezek az ábrázolások —, hogy egyelőre ezt nem a humanizált környezetben, hanem a geometria „teoretikus” világában véli fellelni. A színvonal változó. Úgy is mondhatnám: egyenetlen. Meghökkentő látomások képi ábrázolatait giccsbe hajló próbálkozások követik. Az összkép azonban még ebben az egyensúlyzavaros formájában is kísérletező kedvről, merészségről, az új iránti fogékonyságról árulkodik. Egyben arról tesz tanúbizonyságot, hogy ezek a művészek konok következetességgel járják a maguk választotta utat és a kor nagy kérdéseire nem az elődök kimunkálta válaszokat szajkózzák, hanem saját, egyénileg kiküzdött feleletek után kutatnak. PAPP ZOLTÁN (Vége következik.) Lengyel táj — magyar ecsettel 2 Korea — harminc év után Három évtizede hallgattak el a fegyverek Korea földjén. A kettéosztott ország demilitarizált övezetének északi felén, Panmindzsonban, kis múzeum őrzi az emlékét 1953. július 27-ének, annak a napnak, amelyen aláírták a háromévi véres háborúnak véget vető fegyverszüneti egyezményt. E háborúnak jelképes és valóságos tartalma is volt. A második világháború utáni korszak első nagyobb háborúja a formálódó szocialista világrend és a pozícióit őrző nyugati tömb történelmi összecsapását is jelentette. A hidegháborút fegyveres háborúvá feszítő akkori USA-politika első ízben Korea földjén kísérelte meg a szocialista építés, a kommunizmus erőszakos feltartóztatását. A különösen kegyetlen agresszió emberfeletti szenvedést és elképzelhetetlen pusztulást jelentett, melyet az ideiglenesnek tekintett két részre tagolódás mai napig tartó állandósulása követett. Korea szocialista útra lépett északi fele, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság — nem utolsósorban a Szovjetunió és Kína hathatós támogatásának köszönhetően — megvédte függetlenségét, s vele együtt társadalmi rendszerét. S habár az elmúlt harminc év a béke évtizede volt, Korea — a megosztottság miatt— továbbra is a világ krónikus válságövezeteinek egyike. Az északamerikai jelenlétre támaszkodó szöuli rezsim rövidlátó makacssággal utasítja vissza a KNDK meg-megújuló erőfeszítéseit a két országrész békés újraegyesítésére. Válasz nélkül hagyták a Koreai Munkapárt legutóbbi kongresszusán felvázolt kezdeményezést is egy konföderatív, vagyis a társadalmi rendszereket érintetlenül hagyó köztársaság létrehozására. Mindezt nehéz lenne elválasztani attól a ténytől, hogy a megosztott országrész déli része szervesen illeszkedik az Egyesült Államok kelet-ázsiai stratégiai terveibe. A jelenlegi Dél-Korea negyvenezer amerikai katonájával, nukleáris fegyverekkel teletűzdelt támaszpontjaival az egyik legfontosabb láncszeme annak a hadászati ívnek, amelyet az Egyesült Államok hozott létre a Japánhoz tartozó Okinawa szigetétől az Indiaióceán térségéig. A koreaiak történelmi vágya az újraegyesülésről így ütközik Washington nemzetközi politikájának előretolt bástyáiba. A haladó világ, köztük hazánk hagyományosan megemlékezik Korea hónapjáról. Kezdőpontja június 25-e, a keletázsiai nép ellen indított amerikai támadás évfordulója, záróakkordja pedig július 27-e, a fegyverszünet dátuma. Korea földjén közben új nemzedék nőtt fel, amely a háborút már csak könyvekből ismeri, de következményeit, a nemzet kettészakítottságának keserűségét lépten-nyomon érzékeli. A mai napon különösen is emlékezik a világ Koreára, bízva abban, hogy e sokat szenvedett nép eléri nagy vágyát, hazája békés, demokratikus újraegyesüését. GYŐRI SÁNDOR Moncada példája Amikor először láttam a Moncadalaktanyát, csalódásféle érzés fogott el: ez a jelentéktelen, laktanyarideg stílusú, sárgára festett épület lenne a fiatalságot, örömet, lendületet és soha nem nyugvó, vifbráló lüktetést idéző kubai forradalom jelképe? A csalódásért magamat okolhatom. A kíváncsi türelmetlenség elfeledtette velem, hogy a jelképek felfoghatatlanul nagyra nőhetnek a képzeletben, mint ahogy a bátor becsületesség diktálta tett is mesebeli hőstetté magasztosulhat. Harminc évvel ezelőtt, 1953. július 26- án a Santiago de Gubában levő Moncada-laktanyát és a bajamói Cespedeslaktanyát megrohamozó 160 fiatal közül aligha tudta valaki is, hogy akciójuk nemcsak a Magyarország-méretű Kuba, hanem egész Latin-Amerika számára történelmi sorsforduló kezdetét jelenti. Az eseményeket csak a történelmi távlatok tehetik a maguk helyére. Miért is figyelt volna fel a világ arra, hogy 1952 márciusában az altisztből egyszerre tábornokká avanzsált Fulgencio Iggusta államcsínyt hajtott végre Kubában? Ami akkoriban az Antillák legnagyobb szigetén történt, az az Egyesült Államok belügyének számított, hiszen a szigetország egész gazdaságát az amerikai tőke ellenőrizte, s végső soron mindig Washingtonban döntöttek arról, hogy ki legyen a havannai elnöki palota lakója. Az sem keltett feltűnést, hogy egy Fidel Castro nevű fiatal ügyvéd nem sokkal a márciusi puccs után bírósági keresetet indított a diktátor ellen az alkotmány megsértése miatt. A diktátorok maguk szabják törvényeiket, s a diktatúrák ellen lehetetlen a bírói pulpitus előtt harcolni. A fegyveres akció helyszínének és időpontjának kiválasztásában két döntő elem volt: egyrészt Santiago de Cuba mintegy ezer kilométerre fekszik Havannától, így elég sok időbe tellett volna, hogy a diktatúra fő erőit bevethessék a lázadók ellen. Másrészt július vége a karneválok ideje Kubában, s a híres santiagói karnevál forgatagában senkinek nem tűnik fel, hogy egy-egy nagyobb csoport, idegen érkezik a városba. Arra is számítottak, hogy amikor mindenki az utcán táncol, a laktanya őrsége sem lesz olyan éber, mint máskor. Az utolsó pillanatig minden a terv szerint haladt. Utólag már nehéz eldönteni, hogy a tapasztalatlanság vagy a véletlen balszerencse — az egyik támadócsoport eltévedése — okozta az akció kudarcát. Tény, hogy az őrség váratlan lerohanása nem sikerült, s néhány órányi küzdelem után felülkerekedett a túlerő. Hasonló balsikerrel végződött a bajamai támadás is. . .... ...A A Moncada-laktanyánál elszenvedett vereség mégis sorsforduló lett: ebben a támadásban született a „Július 26 mozgalom”, az a szervezet, amely öt és fél évvel később Fidel Castro vezetésével győzelemre vitte a kubai forradalmat. Még a Sierra Maestra hegyeiben harcoltak a felkelők, amikor a „Július 26. mozgalom” megfogadta, hogy iskolákká változtatja a diktatúra laktanyáit. A forradalom győzelme után az első új iskola Santiago de Cubában „épült”: ma az egykori kaszárnya ridegségét ezernyi kisdiák vidámsága, zsivaja űzi el, s a tanítás végén a főkapun kiözönlő gyermekek látványa teszi Moncada jelképét teljessé. GÓZON ISTVÁN ! A Lengyel Minisztertanács arról tárgyalt, milyen feladatok várnak rá a szükségállapot megszüntetésével beállt új politikai és jogi körülmények között. A kormány a szükségállapot feloldását, az alkotmány módosítását, az amnesztia kihirdetését és a szejm legutóbbi ülésén elfogadott egyéb intézkedéseket olyan lépéseknek minősítette, amelyek hozzájárulnak az élet további normalizálásához, a nemzeti egyetértés fokozásához, a rend és a nyugalom erősítéséhez. Akárcsak a LEMP, a kormány is a közmegegyezés és a harc együttes irányvonalának folytatását vallja magáénak. Ez, mint az ülésen hangsúlyozták, egyrészt azt jelenti, hogy teljes következetességgel törekedni kell a válságból kijutni akaró emberek bizalmának és támogatásának a megnyerésére, másrészt ugyanilyen következetesen, kérlelhetetlenül fel kell lépni minden negatív társadalmi jelenséggel, és a szocializmus ellenfeleivel szemben egyaránt. Különös gondot kell fordítani arra, amit az alkotmány módosításakor külön is hangsúlyozottan rögzítettek : a parasztsággal szövetséges munkásosztály jelenti az államhatalom fő társadalm Jelentések Varsóból mi bázisát. A kormány ennek megfelelően a munkásosztály valós érdekeinek szolgálatát tekinti továbbra is politikája alapvető irányvonalának. A minisztertanács tagjai fenntartják és bővíteni fogják kapcsolatukat a munkahelyi kollektívákkal; a kormány folytatni kívánja a különféle döntések tervezeteiről való társadalmi konzultáció gyakorlatát. A gazdasági célok közül ez idő szerint a piacnak az iparcikkekkel, mindenekelőtt könnyűipari termékekkel való ellátását, annak javítását emelték ki. Ami az élelmiszereket illeti, az év második felében a korábbi hanyatlás nyomán nehézségek mutatkozhatnak a húsellátásban. A gondok jó része azonban a kormány szerint kiküszöbölhető, ha az ipar és a kereskedelem jobban, lelkiismeretesebben gazdálkodik a meglévő, lehetőségekkel. A kormány rendeletet hozott arról, hogy már az idén és a következő években is pénzügyi kedvezményeket biztosítanak az olyan vállalatoknak, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a piaci ellátás bővítéséhez. A lengyel bíróságok és ügyészi szervek megkerdték azoknak az ügyeknek a felülvizsgálatát, amelyekre a szejm által elfogadott armonesztiatörvény hatálya kiterjed. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint teljesen megszüntették a büntetését 28, politikai jellegű bűncselekmény miatt elítélt személynek. Közülük 26 személy volt megfosztva szabadságától, két személynek a büntetése a szabadság korlátozására terjedt ki. A szabadon bocsátottak e csoportjának tagjai közül 14-et a szükségállapot előírásaiba ütköző bűncselekmények miatt,ítéltek el. Hétfőn 28 olyan személynek — közöttük egy asszonynak és három fiatalkorúnak — is megszüntették a büntetését, akik nem előre megfontolt szándékkal követtek el bűncselekményt. A bíróságok további 5 elítélt büntetését felére csökkentették. Közülük négyet politikai jellegű bűncselekményekért ítéltek el. A bíróságok döntése értelmében megszüntették a bírósági eljárást 53 személy ügyében, akik közül 25-öt politikai jellegű bűncselekmények elkövetésével vádoltak. Az ügyészi szervek határozatokat hoztak az előzetes letartóztatások megszüntetéséről, ez a döntés 73 személyt érint. Merénylet Hebronban Álarcos fegyveresek kedden az izraeli megszállás alatt levő Hebron városában tüzet nyitottak arab egyetemistákra. Hármukat megölték, többet megsebesítettek. A palesztin lakosság képviselői szerint a támadók izraeli telepesek voltak, akik a terrorakció után elmenekültek. Szemtanúk közlése szerint a négy terrorista egyparkírozó gépkocsiból géppisztolyokkal lőtt az iszlám egyetem épületéből ebédidőben távozó diákokra, majd kézigránátokat hajított közéjük. Az izraeli hadsereg szóvivője szerint három arab diák meghalt, 28-an megsebesültek. Más források a sebesült diákok számát 40-re becsülik. A sérültek többségét kórházba szállították. A merénylőknek nyoma veszett Megfigyelők szerint évek óta ez volt a legsúlyosabb incidens a Jordán folyó izraeliek megszállta nyugati partján. Jugoszláviában: Megszüntették az árstopot A jugoszláv kormány döntése értelmében keddtől megszűnt Jugoszláviában az árak befagyasztása. Korábban 1982. július 31-étől minden termék és szolgáltatás árát szigorú ellenőrzés alá helyezték, illetve maximálták. Mint Belgrádban hivatalosan bejelentették, az árak felszabadítása nem jelenti azt, hogy a jövőben megszűnik azok ellenőrzése , ugyanakkor nagyszámú termék és szolgáltatás árának szabályozásán enyhítenek. Az ipari termékek 47 százalékának az ára közvetlenül azután emelkedhet, hogy az illetékes árhatóságok hozzájárulnak az új árak bevezetéséhez. Az ipar termékeinek további 45 százaléka esetében elegendő lesz benyújtani az új árak jegyzékét a Szövetségi Árügyi Közösséghez (árhivatalhoz). Az ipari termékek 8 százalékának árait továbbra is a legszigorúbban ellenőrizni fogják. Ebbe a 8 százalékba tartozik a kőolaj, valamenynyi kőolajszármazék, a földgáz, a gyógyszerek, gyógyászati eszközök, valamint a dohányáruk. Az ipari termékek 47 százalékát magába foglaló első termékcsoport esetében előírás, hogy a Szövetségi Árügyi Közösségnek egyhangú döntéssel kell jóváhagynia az új árakat. Elképzelhető, hogy néhány, ebbe a csoportba tartozó termék árát a jövőben újra maximálni fogják. Bizonyos fokú ellenőrzés a Szabadáras termékek csoportjánál is érvényesül. Ilyen a termelő és a fogyasztó megállapodása arról az előírásról, hogy az új ár nem lehet magasabb az importvagy exportáraknál. Ezzel is a belső áraknak a világpiaci árakhoz való hozzáigazítását kívánják elősegíteni. Jugoszláviában úgy vélik, hogy egy sor gazdasági intézkedés és a kereslet-kínálat kiegyenlítődése révén az árak felszabadítása nem fog ugrásszerű és nagymérvű áremelkedésekhez vezetni. A maroslelei Rákóczi Tsz marosi homok eladásai 68 Ft m1 egységáron megkezdte Érdeklődni a tsz központjában, a 16-os telefonszámon, vagy a 82-629-es telexszámon. A maroslelei Rákóczi Tsz bányahomok eladását megkezdte Érdeklődni a tsz központjában a 16-os telefonon, vagy a 32-629-es telexszámon. SZERDA, 1991 JÚLIUS 27.