Csongrád Megyei Hírlap, 1983. augusztus (40. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
Számítógéppel készül az adóív Kevesebb munkával, jobb nyilvántartás Jól szervezett a tájékoztatás a helyi tanácsoknál Mivel a korszerű államigazgatás nem nélkülözheti a kor színvonalának megfelelő technikát, ezért az ügyek intézése, pontosabban a nyilvántartás könnyebb és gyorsabb kezelhetősége érdekében polgárjogot nyert a számítógép a tanácsi munkában is. A lakossági adókat immár két éve számítógép tartja nyilván megyénkben. Ettől a korszerű módszertől kezdetben még azok is idegenkedtek, akiknek a munkáját megkönnyítette. Katona Istvántól, a Csongrád megyei Tanács vb pénzügyi osztályának vezetőjétől megkérdeztük: — Mi a helyzet most? Ugyanis korábban az adófizetők sem örültek az új szisztémának, mert nem kaptak egykönnyen választ arra, miként is állnak a befizetésekkel, illetőleg reklamációjuk jogos-e? — A személyi adatgyűjtőlapok bevezetésével — mondotta az osztályvezető — pontosabbá, egyben könynyebbé vált a nyilvántartások kezelése a helyi tanácsoknál és természetesen ezzel együtt az ügyfelek tájékoztatására is. A kezdeti idegenkedés az újtól már rég a múlté. A hagyományos feldolgozási rendszerben, amennyiben az előző évhez képest az állampolgárok adóköteles vagyontárgyaiban — a használt földterület nagyságában stb. — változás nem volt, akkor a fizetendő adóról az adóívből értesültek. Változás esetén, illetőleg új adókötelezettség keletkezésekor a fizetendő adókról az érdekeltek határozatot kaptak, s vele együtt adóívet is. Ez a korábbiakhoz képest nem változott, jelenleg is ez a gyakorlat — Miért előnyös a számítógépek alkalmazása? — Az új feldolgozási rendszernek lényeges előnye az, hogy az adóívek számítógépes feldolgozással készülnek. Korábban mindez kézírással történt. A jelenlegi nemcsak gyorsabb, hanem jelentős munkamegtakarítást is eredményezett, ugyanis megyénkben évente mintegy 160 ezer adóívet adnak ki a helyi tanácsok. .A számítógépes feldolgozással készült adóívek a korábbiaktól annyira térnek el, hogy nem tartalmazzák az előző évi egyenleget és a teljesített adóbefizetéseket, csupán a fizetendő adókat sorolja fel és azokat összegzi. — Tulajdonképpen hogyan lehet tájékozódni, hogy a befizetéseket jól számolták-e el? Az adóívek a fizetnivalókat adónemenként felsorolva tartalmmazzák. A pontos tájékoztatás érdekében az adóívvel együtt — ugyancsak gépi feldolgozással — egy elszámolóív is készül, s az tartalmazza az előző évi túlfizetést vagy hátralékot, valamint az adóíveken felsorolt tételeket egy összegben, az adóívben szereplő adók öszszegének módosítását, a pótlékot, a befizetések időpontját és összegét, valamint a hátralékot. — Ez eléggé áttekinthető? Nem okoz-e nehézséget az eligazodásban, mi erről a véleménye? — A lehetséges, hogy kezdetben ez az új tájékoztatási forma kisebb-nagyobb nehézséget okozott az eligazodásban, de a felsoroltak szükségesek a pontos tájékoztatáshoz és az ismétlődések következtében tapasztalataink szerint az emberek könnyebben eligazodnak. Hozzátenném még azt, hogy bár az elszámolóív pontos képet ad a kivetett adó ös-szegéről', az esetleges' 'változásokról és a befizetések elszámolásáról, mégsem lehet eltekinteni az adóív kiküldésétől. — Mi ennek a magyarázata? — Arról van szó, hogy az adóív tulajdonképpen határozat, mely ellen — ha külön határozat kiadására nem kerül sor! — az állampolgárok fellebbezhetnek, jogorvoslattal élhetnek. — Például milyen esetekben? — Gyakorta előfordul, hogy az adóztatás feltételeiben bekövetkezett változásokat nem jelentik be, illetve erre is csak az adóívben feltüntetett, adónemenkénti részletezés megismerése után kerül sor. Amennyiben egy összegben közölnék az adót, akkor kevesebben tudnának élni a jogorvoslattal, ugyanis az állampolgárok nagyobb része több címen is adózik. — Mikor küldik ki a tanácsok az adóíveket és az elszámolóíveket? — Ezek postázása már megkezdődött. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy az elszámolóív az adóívben szereplő, tételek módosítását, valamint a befizetéseket csak abban az esetben tartalmazza, ha a módosítás keresztülvezetése, illetőleg a befizetés gépi feldolgozása az idén június 30-ig megtörtént. Vagyis abban az időpontban fennálló állapotot tükrözi. Természetesen az illetékes adóhatóságok minden szükséges felvilágosítást megadnak, ha bárkinek problémája merül fel. Befejezésül szeretném hangsúlyozni — mondotta a megyei tanács vb pénzügyi osztályának vezetője —, minden törekvésünk arra irányul, hogy az adófizetőket mind jogaikról, mind kötelezettségeikről megfelelően, vagyis közérthetően, lehetőleg tévedések nélkül tájékoztassuk. Reméljük, hogy a számítógépes adófeldolgozási rendszer előnyeit nemcsak a hivatalokban dolgozók, hanem ügyfeleink is érzékelik B. GY. GY. Jegyzet Pénul Svájcban? Bizonyos történések egv° másmellettisége új következtetésekre készteti a gondolkodó embert. A Hétben egy „klinikai halál” állapotában levő budapesti tavacska felélesztésének erőfeszítéseit tárták ország—világ elé. Majd „átugrottunk” Svájcba, ahol— mint a nyilatkozótól megtudtuk — komolyan veszik a környezetvédelmet, a gyárakban olyan tisztítóberendezéseket építenek, hogy sem a vizet, sem a levegőt nemkárosítja az ipari termelés. S a poén sem maradt el, mert a riporternő megkérdezte: nem lenne olcsóbb, ha ehelyett a bírságot fizetnék? A válasz pedig az volt: ez fel sem merülhet! A környezetet védeni kell, mégha milliókba kerül is! Nyáridőben sokfelé jár az ember, hazai és külföldi tájakon, s maga győződhet meg arról, hogy a hatásos rábeszélések ellenére milyen hévvel szemetel és szennyezi környezetét az ember. Erre bőséges példa van a megyénk élővizeinél is. A jó példa nem eléggé ragadós. A bírságolás ritka, mint a fehér holló. A szegedi Sárga üdülőterületen sem szabad a járdán motorozni, a rádiót-magnót maximális hangerőre fölerősíteni, a kutyát füröszteni ott, ahol gyerekek pancsolnak a vízben . . . Nem szabad, de meg lehet tenni. A riasztó hírek sem rázzák föl eléggé, az embereket. Mintha nem a szomszéd megyében égett volna le a minap 200 hektárnyi ősborókás. Nem tehetünk róla? Az izzó homoktól fogott lángot? Igen, igen. Ez a pusztulás tényén mit sem változtat. A környezet fogalmába nem mindig érezzük beletartozónak azt, amit az ember a természet rovására mesterségesen létrehoz. Például az épületeket, az egykor pompázó, maguk körül fényességet teremtő kastélyokat, pedig azok is részei múltunk tárgyi emlékeinek. A Hét ezek védelme, újjáépítése, megfelelő használatuk mellett foglalt állást riportjában. Óhatatlanul megyénkbeli feladatok jutottak eszembe. Például a nagymágocsi kastélyból üdülőt lehetne csinálni, s ha a közelében termálfürdő épülne, amelyet a környékbeliek is felkereshetnének, bizony többen láthatnák ezt a műemléket, a mint eddig. Tudom a választ: erre egyelőre nincs pénz. Bízhatom-e abban, hogy előbb-utóbb csak lesz? S nem is hozakodom elő azzal, hogy Lengyelországban — nem Svájcban! — miképpen védelmezik a régi kastélyokat, a műemléki jelentőségű épületeket. Olykor nem is a pénz hiányzik, hanem a helyénvaló szemlélet, a múlt értékeinek értő becsülése. Egyre azon töröm a fejem, miközben a környezetvédők által diktált cikkeket olvasom, hogy fól oe■szélünk-e mi feladatainkról? Engem, aki ebben a megyében él és dolgozik, nem tudott magával ragadni a pestiek t6.nemesi igyekezete, noha becsülöm szándékaikat. Jobban érdekel az, hogy Szecet-Tarjánban a társadalmi munkával létrehozott záportóval mi lesz, a Holt-Maros, a csongrádi Holt-Tisza-ág életben marad-e? S a Tiszában meddig nem , lesz ajánlatos fürödni, mert túlontúl sok szennyező anyag kerül bele, de a tisztítóművekre nincs elegendő pénze a városnak, az országnak. A föld, mely nemzeti kinovülok, egyre értéktelenedik ott, ahol anélkül épülhetnek a magánházak fürdőszobával, hogy megoldanák a csatornázást. Lehet jó példát említeni — mondjuk Svájcból —, de ettől még nem lesz több pénzünk, s legfeljebb okoskodunk egy kicsit. A talán a turizmusból is olyan hasznunk is szár-mazik, hogy a nálunknál jóval gazdagabb országban az emberek nem szemetelnek az utcán olyan gátlástalanul, mint idehaza. S terjesszük azt is, hogy Szocsiban, vagy Odesszában — a Szovjetunió más városaiban — rászólnak arra, aki eldobja a papírzacskót, a csikkeket az utcán. Igen, mert ez a több-ség szemlélete: a tisztaság! (bálint) " KEDD, 1983. AUGUSZTUS 2. Szervezeti megújulásra készül a KSZV 2. Négy gyáregység önállóságát növelik A termelőtevékenység eredményesebbé tételéhez sokféle, tartalmában meglehetősen különböző, utakon juthat el minden gazdálkodó egység. E módszerek közül távolról sem lebecsülendő az, amely az optimális vállalati szervezet, vagy így is mondhatjuk, nagyságrend kialakításán keresztül vezet. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál jó egy hónap óta éppen ebbe az irányba indultak el. Mint azt korábban említettük, közgazdászokból és műszaki szakemberekből négy munkacsoport — divatos szóval élve: team — alakult meg, s ezek most tanulmányozzák egy-egy neuralgikus pontnak minősíthető gyáregység tevékenységét, vállalaton belül kialakult helyzetét. Nem utolsósorban olyan szempontból, vajon azok miként befolyásolják a vállalati eredményt. Az ott folyó munka színvonala, költségigénye, végül pedig pénzben kifejezett eredményessége milyen előjellel jelenik meg a mérlegben. A négy üzem, amelynek holnapjáról most gondolkodnak a KSZV vezetői, egymástól meglehetősen nagymértékben különbözik, róluk tehát nem lehetséges összevontan beszélni. Ezért kell áttekintenünk ma elképzelt jövőjüket egyenként. Szegedi Kendertermelési Rendszer Tulajdonképpen azt lehetne mondani, hogy kényszerű megalakításától mind mostanáig a legtöbb vállalati gond forrása az alapanyag biztosítására létrehozott termelési rendszer volt. Nem, véletlenül és nem is varamlastal. Jól adták a vállalatnál már a kezdet kezdetét, is....fiogy, a szükségszerűen ipari tőkebefektetéseket igénylő kendertermelés haszna csak nagyon áttételesen jelentkezik majd náluk. Mindenekelőtt az alapanyag gond megszűnése képében. S ebben nem is kellett csalódniuk, a rendszer képes volt megfelelően érdekeltté tenni a tsz-eket a kórótermelésben. Igen ám, de ezzel számottevően növekedett a vállalati eszközállomány, s amikor 1981-től a szabályzók változásával az egyik első számú értékelési szemponttá emelkedett az eszközarányos vállalati nyereség, a helyzet kritikussá vált. A mintegy kétszázmillió forintos értéket képviselő géppark természetes hozadékát főleg a kender termelői élvezik, az iparvállalatcsupán a terhét viseli. S miután egyáltalán nem mindegy, hogy az évente előállított összes termelési mértéket milyen eszközértékre vetítik, amikor a vállalati alapok képzésére kerül a sor, a korábbi nagylelkűségből immár le kell adnia a KSZV-nek. Annál is inkább, mert a mai gazdasági valóság egyre kevésbé hajlandó tudomásul venni szándékokat és tradíciókat; helyettük a megszámolható és fölosztható nyereség válik dominánssá. Mi legyen hát a Szegedi Kendertermelési Rendszer sorsa? Az eddigi tapasztalatok azt diktálják, hogy a rendszert fenn kell tartani, mert csakis funkcionálásával képzelhető el az adott feldolgozó kapacitások kihasználásához szükséges kenderkóró mennyiségének megtermelése. Ám, hogy az iparvállalat se viseljen tűrhetetlen terhet, a termelési rendszert leányvállalatként kívánják a továbbiakban funkcionáltatni. E változás lényege abban van, hogy nem finanszírozná egyedül a kenderfonó, hanem részt vállalnának abból a mezőgazdasági üzemek is. Természetes, hogy a létrejövő nyereségéből ugyancsak részesednének a kendert megtermelő gazdaságok. Miért a feltételes mód? A magyarázat egyszerű. Miután itt egy gazdálkodó egység szabályzó rendszerének megváltoztatásáról is szó van, ehhez a pénzügyi kormányzatnak hozzá kell járulnia. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál azt remélik, a megfelelően kidolgozott elképzelésüket a Pénzügyminisztérium kellő megértéssel fogadja majd, s úgy nem lesz akadálya annak, hogy akár már a jövő esztendő elejétől leányvállalatként funkcionáljon tovább az SZKR. Ez esetben önálló nyereségérdekeltségű gazdasági egységgé válna, az iparvállalat pedig csupán egy sajátos felügyeleti szerve lenne, amely elszámoltatja, s a mérleg alapján részt vállal esetleges veszteségének fedezéséből. Természetesen az esetleges nyereségből semmaradva ki. Ez mindenképpen reális elképzelésnek látszik. Annál is inkább, mert hozzájárulhat a gazdasági tisztánlátáshoz. Végre valahára egyértelműen eldönthetővé válna például, hogy e nagy múltú ipari növény termelése és késztermékké történő feldolgozása olyan ágazata-e könnyűiparunknak, amely a szelektív fejlesztési politika jegyében besorolható a fejlesztendők, a stagnáltatandók, netán a fokozatosan visszafejlesztendők közé. Nem lebecsülendő eredménynek kínálkozik ez, ha egyszer hozzá akarunk fogni a „szent tehén” kategória értelmezéséhez, átgondolásához. Fundamentális jelentőségű kérdés kerül itt napirendre. De láttuk az eddigiekben, hogy nem művi úton, hanem nagyon is természetes módon, maga az élet kényszerítette felvetését. A termelők érdekeltsége Eltökélt szándék most a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál, hogy az esetleg önállósodó termelési rendszernek minden eddigi segítséget megadnak. Rendelkezésre bocsátják továbbra is a sok év alatt fölgyűjtött szakmai tapasztalatokat, a fajta- és termesztéskutatási eredményeket. S ezek együttesen egyfajta garanciának is tekinthetők akár a majdani leányvállalat kellően megalapozott indulásához. Semmit sem kell tehát elölről kezdeni, csupán folytatni minden eddigi tevékenységet. Nem vitás, hogy a javításnak, a módszerek finomításának azonban tág tere nyílik ilyen módon, hiszen a kender termelésével foglalkozó mezőgazdasági üzemek majd maguk is hozzáadják elképzelésüket, tapasztalatukat a termelési rendszerhez, ha anyagilag nagyobb mértékben lesznek érdekeltek a hozamok növelésében, a kenderkóró minőségi mutatóinak alakulásában. Mint azt mai cikkünk címe is jelzi, a Szegedi Kendertermelési Rendszer leányvállalattá történő átminősítése nem az egyetlen, fontosnak mondható változtatási terv a KSZV-nél. További három egységük sorsáról is most van kialakulóban az új elképzelés. S miután ezek mindegyike közérdeklődésre tarthat számot a megyében, holnapi számunkban róluk ejtünk szót. Annál indokoltabban, mert miként az eddigi szervezeti keretek, a most kialakítandóak is befolyásolják majd a szegedi, a nagylaki, a vajháti és az eperjesi kendergyárak dolgozóinak sorsát-jövőjét egyaránt. Következik: 3. Vajháti, eperjesi és szegedi változások BEDŐ NÁNDOR Elsprpasztőröző a Szegedi Konzervgyárban A termelés korszerűsítését segíti elő a Szegedi Konzervgyárban a folyamatos üzemű, alagúthasztőröző, amelynek szereléseit májusban befejezték. A beruházás határidőre elkészült, s az előirányzott 3,5 milliós beruházási összegből 727 ezer forintot megtakarítottak. (Fotó: Pintér József) Kitüvitetésátadás, rektori tanácsülés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany forzatát adományozta dr. Dirner Zoltánnak, az orvostudományok kandidátusának, a Szegedi Orvostudományi Egyetem nyugalmazott tanszékvezető tanárának 80. születésnapja alkalmából, eredményes munkássága felismeréseként. A kitüntetést Szegeden tegnap, hétfőn nyújtotta át dr. Hatás Imre egészségügyi miniszterhelyettes. Ezt követően dr. Hatás Imre részt vett a SZOTE kibővített rektori tanácsülésén, melyen dr. Petri Gábor akadémikus, rektor elnökölt. A miniszterhelyettes itt nyújtotta át dr. Heiner Lajos egyetemi tanárnak, az ideg- és elmekórtani klinika professzorának a Kiváló Orvos kitüntetést, amelyet a legutóbbi Semmelweis-évfordulón kapott. 3