Csongrád Megyei Hírlap, 1983. december (40. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
Város és községei Amikor Erdei Ferenc Város és vidéke (1971) című munkájában városa sorsát kémlelte, önmagától ezt kérdezte: „__Makó városi ■pályája merre tarthat a jövőben? ” — válaszként pedig ezt rögzítette: perspektívában nagy valószínűséggel fel lehet tételezni, hogy város és járása között az igazgatási, gazdasági és kulturális kapcsolatok intenzívebbé válnak ... Ugyanis a gazdasági-társadalmi élet gyakorlatában Makó városát és vidékét képező járása egy területi egységet képez, és közös vérkeringés érrendszere fogja össze a kettőt... Mi van ma a falvakkal, amelyek Makó vonzásában élik mindennapjaikat? Erről dr Karsai András, a makói városi tanács vb-titkára csaknem ötévnyi idő alatt gyűjtött tapasztalatok ismeretében tud beszélni. A kezdeti lépésekről, pontosabban a községi irányítást átvevő igazgatásban dolgozók lépésváltásáról mit érdemes most közreadni? — Kezdjük a tényekkel! A makói járás községei. Apátfalva. Csanádijai óta. Földeák. Kiszombor. Magyarcsanád. Maroslele. Nagylak és Pitvaros, valamint társközségeik 1979. január 1-től város környékivé lettek nyilvánítva. Mindezt igen gondos és célratörő előkészítő munka előzte meg Az új feladat, mellyel akkor szembe kellett nézni, mégsem volt teljesen új, mert városunknak néhány évvel korábban, pontosan 1976. április 1-től volt már egy községe. Királyheeves .. . Hadd jelnezzem meg, hogy 1977-ben Szeged kivételével minden megyénkben városnak volt város környéki községe... — Mi utólag, vagyis 79- ben jöttünk rá arra hogy nagyon okos gondolat volt annak az egy kis községnek városi irányítás alá rendelése. ..mert jó iskolába kerültünk, általa megismertük a községi élet sajátosságait, közelebb kerültünk a falusi hétköznapokhoz, segített a 79-től gyakorolt munkamódszer továbbfejlesztésében is. Kezdetben voltak olyan elgondolások, hogy a városi apparátuson belül elkülönüljenek azok, akik a községek ügyeivel foglalkoznak. Mi ezt nem fogadtuk el, s utólag sem bántuk meg. Az első naptól kezdve mindenki városi és községi ügyek intézője, még ott is, ahol két ügyintéző van egy szakágon belül. Semmilyen szinten nem választjuk külön a városi és községi problémákat. Nem mondom, hogy az erre való átállás könnyen ment, egyik napról a másikra, de az kétségtelen immár öt esztendőnyi tapasztalat bizonyítja: ez volt a helyes út, ezt a gyakorlatot akarjuk tovább folytatni. Ennek a „mindent csinálásnak” — így is lehet nevezni — nagy előnye, hogy nincs megosztottság, mindenki gyorsan tud segíteni a községi ügyintézőknek, amikor ezt igénylik . Úgy vélem, érdemes arról is szólni, hogy milyen keretek között történik az irányítás, a kapcsolattartás, a tájékozódás, a községi és városi testületek és apparátusok között, mivel azok valamennyien önállóan tevékenykednek... — A városi tanács minden ülésére meghívjuk a községek tanácselnökeit, a városi vezetők (tanácselnök, helyettesei, vb-titkár, osztályvezetők, azok helyettesei) pedig ott vannak a községek testületi ülésein, ahol aktívan részt vesznek a tanácskozásban. A városi tanács végrehajtó bizottságának ülésére akkor hívjuk a községek tanácsi vezetőit, ha őket érintő téma van éppen napirenden. Jó hatással van a közéletiségre, hogy mi az irányító-ellenőrző-segítő szerepet ellátó városi tanács képviseletében a testületi ülésen fejtjük ki véleményünket a községi ügyekről, a tanács vl határozat-tervezetekről. Feladatunk az is, hogy a községi testületi ülések anyagait, jegyzőkönyveit törvényességi szempontból előzetesen tanulmányozzuk. Ez nem csorbítja önállóságukat, mert a hangsúly a törvényességen van! A tájékoztatásban ugyancsak érvényesül a területi egység: rendszeresen megtartjuk a városi vb osztályvezetői és a községi tanácselnökök együttes értekezletét, amelyeken időszerű témákkal, tennivalókkal foglalkozunk... — A területben való gondolkodás, a városok községei közös érdekeinek, gondjainak, feladatainak egybehangolása érdekében létrejött a megyei tanácstagok összevont területi csoportja és egy koordinációs bizottság. Ezek miként töltik be faladataikat? — A város környéki koordinációs bizottság központi irányelvek alapján alakult. Ennek tagja minden községi tanácselnök, s a városi tanácselnök vezetésével éves munkaterv arápján — legalább negyedévenként — üléseznek. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy összehangolja a tennivalókat, szervezze a kölcsönös segítségnyújtást, keresse az együttműködés lehetőségét, természetesen az egyenrangú partneri viszony alapján. Foglalkoznak a beruházások helyzetével, az építés, a felújítás, a szolgáltatás témaköreivel. A városi és a város környéki községek megyei tanácstagjai csoportülésükön a terület egészének problémáival foglalkoznak. A megyei tanácsban egységes álláspont szerint képviselik nem csak városuk és községük, hanem az egész területérdekeit is. — Úgy tudom, hogy a községek életében nagy a jelentősége a falugyűléseknek. — Ezeket mi is nagyon fontos eseménynek tartjuk, olyan demokratikus fórumoknak, amelyeken minden szóba kerülhet, ami foglalkoztatja a községben élőket. A beszámolók, a kérdések az észrevételek és kérések tárgyilagosak, nem rugaszkodnak el a valóságtól. Mi szorgalmazzuk, hogy az ellátásért felelős szervek vezetői legyenek ott a falugyűléseken, hallják a véleményeket, a panaszokat és válaszoljanak. Természetesen városi tanács vezetői is ott vannak. Ezzel is ki akarjuk fejezni, hogy mi nagyon lényegesnek tartjuk a kisebb lélekszámú településeken élők közérzetét. — Mi jellemzi a falugyűléseket? — A nyíltság, az őszinteség, a közvetlenség és élénk érdeklődés a közügyek iránt, melyet az ember városi rendezvényeken nem tapasztal. Például Klárafalván a hűtővitrin nem volt jó, emiatt panaszkodtak a helybeliek. Az áfész gyorsan intézkedett, s ennek jó visszhangja volt. De nemcsak vitrinügykről esik szó egy-egy falugyűlésen, amelyen a lakosság 8—10 százaléka jelen van, hanem a település minden gondjáról. Nem ritka azt hallani, hogy ,,köszönjük szépen”, mert — például — az egy éve kért járdaszakasz megépült, vagy valami elintéződött. Bennünket még jobb munkára sarkall ez a politizáló közeg, s valamenynyien azon munkálkodunk a községi vezetőkkel együtt, hogy minden jogos panaszt orvosoljunk, minden reális kérést teljesítsünk. — Javult-e az ellátás a községekben azóta, hogy város környékivé lettek? — Igen, több mint öt évvel ezelőtt. Nem egyszerűen csak azért, mert városi irányítás alá kerültek, hanem az ellátásért felelős gazdasági egységek, intézmények is közelebb kerültek — a járási apparátus megszűnésével — a községekhez. Azt nem mondhatjuk, hogy minden rendben van, nincsenek „fehér foltok”. Sajnos, vannak. Például Csanádalberti és Pitvaros térségében sűrűn előfordulnak áramkimaradások. Nem is oly rég Pitvarossal úgy tudtunk telefonon beszélni, hogy Orosháza és Mezőhegyes is „közbeiktatódott” ... Ma is csak távoli tervnek látszik az, hogy községeinkbe közvetlen tárcsázással lehessen telefonálni. Az egészségügyi ellátás az integrációval jól szervezetté vált, az iskolák többsége tárgyi és személyi feltételeit tekintve városi színvonalú. A pedagógusok egy része városban él, és falun tanít és fordítva, ennek oka főként a lakásprobléma. Ez gond. A városi művelődési központ és a könyvtár már régebb óta, vagyis 1979 előtt is segítette a községi intézmények munkáját. Művelődési osztályunk nagyon sokat és odafigyelően foglalkozik a községek oktatási ügyével. Bizonyos tekintetben a községek vannak jobb helyzetben, mert kevesebb a feszítő gond, mint a városban Például valamennyi óvodás korú gyereket fel tudnak venni, míg a városban nem. Jobb a napközis étkeztetés, jobb az étel minősége ... — Befejezésül arra kérek választ, hogy önállóbbakká váltak-e a községek az elmúlt öt évben? — Feltétlenül, mert a mi apparátusunk dolgozói is erre ösztönzik őket. A falvakban dolgozó tanácsi emberek és a testületek tagjai mind önállóbban és jobban intézik a reájuk háruló feladatokat. A társközségekben levő tanácsi kirendeltségek dolgozóiról ez ugyancsak elmondható. A városnak szerencséje, hogy a járáshoz tartozó községeket egységes egészként vette át. Ezek a községek immár 60 éve a város vonzásában élnek. Nemcsak a tanácsok és szerveik, hanem az egyéb szervezetek is erősítik kapcsolataikat. Azáltal a város és községeinek együttélése, egymásra utaltsága, ugyanakkor önállósága, az ügyeknek helyiben történő intézése úgy alakul, hogy azzal a lakosság mind elégedettebb — fejezte be válaszát dr. Karsai András. BÁLINT GYULA GYÖRGY Beszélgetés dr. Karsai Andrással, a makói városi tanács vb-titkárával Mi lesz a falvakkal? E kérdés sok helyen, eltérő hangsúllyal és kíváncsisággal megfogalmazódik az utóbbi időben, mert köztudott: megszűnnek jövő év elejétől a járások, azaz korszerűsödik, a változó élethez igazodik az igazgatás rendszere. Mindezt akkor szemléljük helyesen, ha nem a közelgő változás — 1983. január 1-e — időpontjára szegezzük csupán figyelmünket, hanem arra a folyamatra is kíváncsiak vagyunk, amely elvezetett ide, amely megérlelte a változtatást. A hangsúly most is, jelenleg is a folyamaton van. Ennek első jele volt az, amikor 1975. január 1-ével az Elnöki Tanács megszüntette a dombóvári és a tatai járást, melynek községeit egyidejűleg a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke város környékivé nyilvánította. Ez volt az első lépés, korábban nem fordult elő, hogy városi szerv vette volna át a vonzáskörzetében levő járásbeli községek középszintű területi igazgatását. VASÁRNAP, '83. DECEMBER 18. Családi események Született: Mata Ferenc és Győri Irén Magdolnának (Tanya 3276.) Irén Mária; Galambos Attila József és Rózsa Ilonának (Károlyi Mihály u. 33.) Péter Attila; Nagy Lajos és Szabó Ágnes Anikónak (Dobi István u. 1.) Lajos Zoltán; Molnár Péter és Tóth-Kovács Katalin Klárának (Tanácsköztársaság tér 20.) Katalin; Dani Péter Mihály és Hegedűs Zsuzsannának (Oldalkosár u. 3.) Péter Zsolt; Tóth Zoltán János és Szirbik Ilonának (Száraz u. 10.) Tamás; dr. Floszberger Péter István és dr. Czimmer Juliannának (Oldalkosár u. 5.) Kata; Vidéki Gyula és Almás Zsuzsannának (Malinovszkij u. 15.) Gyula Milán nevű gyermeke. Házasságot kötött: Becsei Sándor (Szerencse u. 14.) és Nagy Erika (Tisztaberek. Fő ui 10P.1 v T.+ I (Jókai u. 26.) és Boldizsi | Piroska Edit (Juhász Gyula u 4.), Tóth Károly (Bajza u 24.) és Kristó Ágnes (Ne- felejcs u. 17.), Asztalos Lajos (Szoboszlai u 25 .) és, Varga Judit (Székkutas, V körzet 57.), Pál Lajos (Sáranyta u. 21.) és Bodrogi Anna Ilona (Budai-Nagy Antal u. 20.). Meghalt: Sándor Júlia (Ady Endre u. 4.), Baricsa Istvánné Kónya Rozália (Tanya 761.), Szőke Sándorné Gulyás Julianna (Diófa u. 11); Gombai Pál János (Budapest, XV., Eötvös u. 109.); Kovács János (Tompa u. 8.); Láda Zsuzsanna (Csengettyű köz 2.); Dovalovszki Mihály (Pitvaros, Széchenyi u. 40.); Tóth Kovács János (Posztós Sándor u. 36.); Végh Imre Péterné Gojdár Anna Judit (Agyag u. 35.), Oláh István (Bajza u. 11.), Varga Imre (Tanya 2197 ). Ítért a bíróság • Botrány egy fáért Ötvádlottas bűnügyet tárgyalt nemrégiben a megyei bíróság, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy jóval többen üljenek a vádlottak padján. Pedig az események nem úgy indultak ez év augusztus 15-én, hogy ebből nagyobb baj is származik majd. Egészen hétköznapi dolog történt ugyanis ekkor. Az E5-ös út mellett levő Postakocsi csárda lovasiskolájából elkóborolt egy hátasló, amelyet aztán késő délután Szeged-Kiskundorozsmán, a Búza utcában fogtak be. Mégpedig Kolompár János volt ilyen szemfüles, s még arra is ügyelt, hogy zsákmánya ne szabadulhasson el. Kolompár Sándor udvarában egy szekérhez kötötte az állatot, s azon nyomban úgy döntött: a lovat csak pénzért adja vissza gazdájának. Nos, a gazdára nem is kellett sokáig várni. Egy-két órán belül megérkezett az elkóborolt lovat kereső lovász egy vendéglovas társaságában. Ők még azt hitték, egyszerű dolguk lesz — csupán haza kell vezetni az állatot. Ekkor azonban jött az árajánlat: ezer forintot fizessenek, mivel a ló közben evett is! A lovász abba még belement volna, hogy valami méltányos összeget átadjon a megtalálóknak, de hogy ezer forintot... Ha nincs ezer forint, nem lesz ló, ha pedig nem lesz ló, hát szóljunk a rendőrségnek. Ez a nagyon is logikus láncolat vezetett ahhoz, hogy rövid időn belül megjelenjen egy járőrkocsi két rendőrre. Most már hivatalos személyek szólították fel az állat ideiglenes gazdáit a ló átadására, de Kolompárék bizony nem sokat adtak a hivatalos hangra. Igaz ugyan, hogy egy kicsit engedékenyebbnek bizonyultak — már csak ötszáz forint volt a követelés. A vitára természetesen sokan fölfigyeltek, s úgy ötvenfőnyi tömeg gyűlt össze a Búza utcában. Ahogy ilyenkor mondani szokták, nem éppen barátságos arcot vágva a dologhoz, de mindenképp kiállva a két Kolompár mellett „Pénz nélkül száz rendőrnek se adjuk ki a lovat!” — hangzott az egyértelmű „eligazítás”. Nos ha száz rendőrt nem is hívtak a járőrözők, de azért szóltak a központi ügyeletnek, hogy további segítséget küldjenek. A második URH-s autó sem késett sokat, de mire odaértek, már azt látták, hogy szabadon szalad a ló, s a lovasok épp azon ügyeskednek, hogy sikerüljön végre igazán befogni. A fejleményeket természetesen a rendőrök jelentetek az ügyeletnek, s onnan azt az utasítást kapták, hogy az állatot jogtalanul fogvartókat, valamint a hangadókat állítsák elő. Így kimondva természetesen nagyon egyszerűnek tűnik az intézkedés, de jóval nehezebb volt ezt végrehajtani a helyszínen. Ekkor ugyanis már több mint százfős tömeg gyűlt össze a Búza utcában. Mégis úgy tűnt, hogy a hangadók közöl egyet. Kolompár Józsefet sikerül előállítani. Amikor azonban az intézkedő rendőrök a kocsihoz kísérték, a tömeg kiabálni kezdett: „Ne engedjétek!" Ebben a hangulatban Kolompár Józsefnek nem volt nehéz szabadulnia, s máris eltűnt a tömegben. Pár pillanat múlva azonban egy tőrt markolva fordult szembe az üldöző rendőrrel. „Na gyertek, ha mertek!” A rendőrök nem mentek. S megtorpanásuk nem bátorságukon múlott. Ugyanis ekkor már újabb Kolompár jelent meg a helyszínen — Kolompár Zoltán — aki egy kaszával felfegyverkezve érkezett társa védelmére. Harmadikként Kerényi Tibor fadoronggal kezében állt be a sorba, s eközben az egyre nagyobb tömeg is fenyegetően indult az intézkedni akaró rendőrök felé. Volt, aki fazekat, más égő fahusángot szorongatott kezében, s már csak három—négy méter választotta el őket a rendőröktől. Ekkor dördültek el az első riasztó lövések. Több se kellett Kolompár Józsefnek, Kolompár Zoltánnak és Kerényi Tibornak — „fegyvereiket” eldobva igyekeztek elvegyülni a tömegben. De akadtak náluk bátrabbak is. Kolompár János a kést kapta fel, Kolompár Sándor pedig a kaszával indult újabb támadásra. Szerencsére a második riasztólövés-sorozat őket is meghátrálásra késztette. A megriadt tömeg eldobálva szerszámait, elfutott, így utólag rekonstruálva az eseményeket, nem nehéz megállapítani, csak az intézkedő rendőrök hidegvérének köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj az eseményekből. Így értékelte ezt a Szegedi Járásbíróság is, amely az öt vádlottat társtettességben, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében találta bűnösnek. Az első rendű vádlottat, Kolompár Jánost 1 év 2 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A másodrendű vádlott Kolompár Sándor büntetése 1 év 4 hónap börtön, s őt is eltiltották a közügyek gyakorlásától, mégpedig három évre. A harmadrendű vádlott, Kolompár József 1 év 3 hónapi böttönbüntetést kapott és 3 évre tiltották el a közügyek gyakorlásától. A negyedrendű vádlott, Kerényi Tibor büntetése 1 év börtön, s szintén 1 évig eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ötödrendű vádlottat, Kolompár Zoltánt 1 év 2 hónapig’•♦önbüntetéssel sújtották tettéért. 1 évig őt is eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ítélet ellen a vádlottak és a védők enyhítésért, illetve felmentésért nyújtottak be fellebbezést, de ezt a megyei bíróság alaptalannak ítélte, s helybenhagyta az első fokon hozott döntést BÁTYI ZOLTÁN itt tennék: Phytowax Meghosszabbítja a karácsonyfa élettartamát, gázoló tűlevelek hullását. a . ,Baj. és Föld. no.éneti lézetben kifejlesztett paraffin—viasz tartalmú anyag. A karácsonyi vásárra 75 ezer flakont töltöttek meg vele kísérleti üzemükben. A Phytowax nevű párolgáscsökkentő anyag egy másik változata a mezőgazdaságban hasznosítható. Az érzékeny palántákat, facsemetéket lehet vele megvédeni az időjárás viszont.""." vár az er'és naj . a szélszárító hatásától. A nagyüzemi kísérletekben az idén már sikeresen vizsgázott az új termék. Szembetűnően megnövelte a paprika, paradicsom, dohánypalánták megeredését és hatására nőtt a facsemeték életképessége is. Klubrendezvény A Petőfi Művelődési Központ december 20-án, kedden fél 6-kor programot szervez Vásárhelyen, a városi tanács klubjában. Az érdeklődők Csapó Gábor világbajnok vízilabdázóval és Zalatnay Sarolta táncdalénekessel találkozhatnak. 5