Csongrád Megyei Hírlap, 1983. december (40. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-18 / 298. szám

Város és községei Amikor Erdei Ferenc Vá­ros és vidéke (1971) című munkájában városa sorsát kémlelte, önmagától ezt kérdezte: „__Makó városi ■pályája merre tarthat a jö­vőben? ” — válaszként­ pe­dig ezt rögzítette: perspektí­vában nagy valószínűséggel fel lehet tételezni, hogy vá­ros és járása között az igaz­gatási, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatok intenzíveb­bé válnak ... Ugyanis­ a gazdasági-társadalmi élet gyakorlatában Makó városát és vidékét képező járása egy területi egységet képez, és közös vérkeringés érrend­szere fogja össze a kettőt... Mi van ma a falvakkal, amelyek Makó vonzásában élik mindennapjaikat? Erről dr Karsai András, a makói városi tanács vb-titkára csaknem ötévnyi idő alatt gyűjtött tapasztalatok isme­retében tud beszélni.­­ A kezdeti lépésekről, pontosabban a községi irá­nyítást átvevő igazgatásban dolgozók lépésváltásáról mit érdemes most közreadni? — Kezdjük a tényekkel! A makói járás községei. Apát­falva. Csanádijai óta. Földeák. Kiszombor. Magyarcsanád. Maroslele. Nagylak és Pit­varos, valamint társközsé­geik 1979. január 1-től vá­ros környékivé lettek nyil­vánítva. Mindezt igen gondos és célratörő előkészítő mun­ka előzte meg Az új feladat, mellyel akkor szembe kel­lett nézni, mégsem volt tel­jesen új, mert városunknak néhány évvel korábban, pontosan 1976. április 1-től volt már egy községe. Ki­­rályheeves .. . Hadd jelnezzem meg, hogy 1977-ben Szeged kivé­telével­ minden megyénkben városnak volt város környé­ki községe... — Mi utólag, vagyis 79- ben jöttünk rá arra hogy nagyon okos gondolat volt annak az egy kis községnek városi irányítás alá rendelé­se. ..mert jó iskolába­ kerül­tünk, általa megismertük a községi élet sajátosságait, közelebb kerültünk a falusi hétköznapokhoz, segített a 79-től gyakorolt munkamód­szer továbbfejlesztésében is. Kezdetben voltak olyan el­gondolások, hogy a városi apparátuson belül elkülönül­jenek azok, akik a községek ügyeivel foglalkoznak. Mi ezt nem fogadtuk el, s utó­lag sem bántuk meg. Az első naptól kezdve mindenki vá­rosi és községi ügyek inté­zője, még ott is, ahol két ü­gyintéző van egy szakágon belül. Semmilyen szinten nem választjuk külön a vá­rosi­­ és községi problémákat. Nem mondom, hogy az erre való átállás könnyen ment, egyik napról a másikra, de az kétségtelen immár öt esz­­tendőnyi tapasztalat bizo­nyítja: ez volt a helyes út, ezt a gyakorlatot akarjuk tovább folytatni. Ennek a „mindent csinálásnak” — így is lehet nevezni — nagy elő­nye, hogy nincs megosztott­ság, mindenki gyorsan tud segíteni a községi ügyinté­zőknek, amikor ezt igénylik . Úgy vélem, érdemes ar­ról is szólni, hogy milyen keretek között történik az irányítás, a kapcsolattartás, a tájékozódás, a községi és vá­rosi testületek és apparátu­sok között, mivel az­ok vala­mennyien önállóan tevé­kenykednek... — A városi tanács minden ülésére meghívjuk a közsé­gek tanácselnökeit, a városi vezetők (tanácselnök, he­lyettesei, vb-titkár, osztály­­vezetők, azok helyettesei) pe­dig ott vannak a községek testületi ülésein, ahol aktí­van részt vesznek a tanács­kozásban. A városi tanács végrehajtó bizottságának ülé­sére akkor hívjuk a közsé­gek tanácsi vezetőit, ha őket érintő téma van éppen napi­renden. Jó hatással van a közéletiségre, hogy mi az irányító-ellenőrző-segítő sze­repet ellátó városi tanács képviseletében a testületi ülésen fejtjük ki vélemé­nyünket a községi ügyekről, a tanács vl határozat-terve­zetekről. Feladatunk az is, hogy a községi testületi ülések anya­gait, jegyzőkönyveit törvé­nyességi szempontból előze­tesen tanulmányozzuk. Ez nem csorbítja önállóságukat, mert a hangsúly a törvényes­ségen van! A tájékoztatás­ban ugyancsak érvényesül a területi egység: rendszeresen megtartjuk a városi vb osz­tályvezetői és a községi ta­nácselnökök együttes érte­kezletét, amelyeken időszerű témákkal, tennivalókkal foglalkozunk... — A területben való gon­dolkodás, a városok községei közös érdekeinek, gondjai­nak, feladatainak egybehan­golása érdekében létrejött a megyei tanácstagok összevont területi csoportja és egy ko­ordinációs bizottság. Ezek miként töltik be faladatai­kat? — A város környéki koor­dinációs bizottság központi irányelvek alapján alakult. Ennek tagja minden községi tanácselnök, s a városi ta­nácselnök vezetésével éves munkaterv arápján — leg­alább negyedévenként — üléseznek. Ennek a bizott­ságnak az­ a feladata, hogy összehangolja a tennivalókat, szervezze a kölcsönös segít­ségnyújtást, keresse az együttműködés lehetőségét, természetesen az egyenrangú partneri viszony alapján. Foglalkoznak a beruházások helyzetével, az építés, a fel­újítás, a szolgáltatás téma­köreivel. A városi és a város környéki községek megyei tanácstagjai csoportülésükön a terület egészének problé­máival foglalkoznak. A me­gyei tanácsban egységes ál­láspont szerint képviselik nem csak városuk és közsé­gük, hanem az egész terület­­érdekeit is. — Úgy tudom, hogy a köz­ségek életében nagy a jelen­tősége a falugyűléseknek. — Ezeket mi is nagyon fontos eseménynek tartjuk, olyan demokratikus fóru­moknak, amelyeken minden szóba kerülhet, ami foglal­koztatja a községben élőket. A beszámolók, a kérdések az észrevételek és kérések tárgyilagosak, nem rugasz­kodnak el a valóságtól. Mi szorgalmazzuk, hogy az ellá­tásért felelős szervek vezetői legyenek ott a falugyűlése­ken, hallják a véleménye­ket, a panaszokat és vála­szoljanak. Természetesen városi tanács vezetői is ott vannak. Ezzel is ki akarjuk fejezni, hogy mi nagyon lé­nyegesnek tartjuk a kisebb lélekszámú településeken élők közérzetét. — Mi jellemzi a falugyűlé­seket? — A nyíltság, az őszinte­ség, a közvetlenség és élénk érdeklődés a közügyek iránt, melyet az ember városi ren­dezvényeken nem tapasztal. Például Klárafalván a hűtő­vitrin nem volt jó, emiatt panaszkodtak a helybeliek. Az áfész gyorsan intézke­dett, s ennek jó visszhangja volt. De nemcsak vitrin­­ügykről esik szó egy-egy fa­lugyűlésen, amelyen a la­kosság 8—10 százaléka jelen van, hanem a település min­den gondjáról. Nem ritka azt hallani, hogy ,,köszönjük szépen”, mert — például — az egy éve kért járdaszakasz megépült, vagy valami elin­téződött. Bennünket még jobb munkára sarkall ez a politizáló közeg, s valameny­­nyien azon munkálkodunk a községi vezetőkkel együtt, hogy minden jogos panaszt orvosoljunk, minden reális kérést teljesítsünk. — Javult-e az ellátás a községekben azóta, hogy vá­ros környékivé lettek? — Igen, több mint öt év­vel ezelőtt. Nem egyszerűen csak azért, mert városi irá­nyítás alá kerültek, hanem az ellátásért felelős gazda­sági egységek, intézmények is közelebb kerültek — a járási apparátus megszűné­sével — a községekhez. Azt nem mondhatjuk, hogy min­den rendben van, nincsenek „fehér foltok”. Sajnos, van­nak. Például Csanádalberti és Pitvaros térségében sű­rűn előfordulnak áramkima­radások. Nem is oly rég Pitvarossal úgy tudtunk te­lefonon beszélni, hogy Orosháza és Mezőhegyes is „közbeiktatódott” ... Ma is csak távoli tervnek látszik az, hogy községeinkbe köz­vetlen tárcsázással lehessen telefonálni. Az egészségügyi ellátás az integrációval jól szervezetté vált, az iskolák többsége tárgyi és személyi feltételeit tekintve városi színvonalú. A pedagógusok egy része városban él, és falun tanít és fordítva, en­nek oka főként a lakás­­probléma. Ez gond. A váro­si művelődési központ és a könyvtár már régebb óta, vagyis 1979 előtt is segítet­te a községi intézmények munkáját. Művelődési osz­tályunk nagyon sokat és odafigyelően foglalkozik a községek oktatási ügyével. Bizonyos tekintetben a köz­ségek vannak jobb helyzet­ben, mert kevesebb a fe­szítő gond, mint a város­ban Például valamennyi óvodás korú gyereket fel tudnak venni, míg a város­ban nem. Jobb a napközis étkeztetés, jobb az étel mi­nősége ... — Befejezés­ül arra ké­rek választ, hogy önállób­bakká váltak-e a községek az elmúlt öt évben? — Feltétlenül, mert a mi apparátusunk dolgozói is erre ösztönzik őket. A fal­vakban dolgozó tanácsi em­berek és a testületek tag­jai mind önállóbban és job­ban intézik a reájuk háruló feladatokat. A társközségek­ben levő tanácsi kirendelt­ségek dolgozóiról ez ugyan­csak elmondható. A város­nak szerencséje, hogy a já­ráshoz tartozó községeket egységes egészként vette át. Ezek a községek immár 60 éve a város vonzásában él­nek. Nemcsak a tanácsok és szerveik, hanem az egyéb szervezetek is erősítik kap­csolataikat. Azáltal a város és községeinek együttélése, egymásra utaltsága, ugyan­akkor önállósága, az ügyek­nek helyiben történő intézé­se úgy alakul, hogy azzal a lakosság mind elégedet­­­­tebb — fejezte be válaszát dr. Karsai András. BÁLINT GYULA GYÖRGY Beszélgetés dr. Karsai Andrással, a makói városi tanács vb-titkárával Mi lesz a falvakkal? E kérdés sok helyen, eltérő hang­súllyal és kíváncsisággal megfogalmazódik az utóbbi idő­ben, mert köztudott: megszűnnek jövő év elejétől a járá­sok, azaz korszerűsödik, a változó élethez igazodik az igazgatás rendszere. Mindezt akkor szemléljük helyesen, ha nem a közelgő változás — 1983. január 1-e — időpont­jára szegezzük csupán figyelmünket, hanem arra a folya­matra is kíváncsiak vagyunk, amely elvezetett ide, amely megérlelte a változtatást. A hangsúly most is, jelenleg is a folyamaton van. Ennek első jele volt az, amikor 1975. január 1-ével az Elnöki Tanács megszüntette a dombóvári és a tatai járást, melynek községeit egyidejűleg a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalának elnöke város környékivé nyilvánította. Ez volt az első lépés, korábban nem fordult elő, hogy városi szerv vette volna át a vonzáskörzetében levő járásbeli községek középszintű területi igazgatását. VASÁRNAP, '83. DECEMBER 18. Családi események Született: Mata Ferenc és Győri Irén Magdolnának (Tanya 3276.) Irén Má­ria; Galambos Attila József és Rózsa Ilonának (Károlyi Mihály u. 33.) Péter Atti­la; Nagy Lajos és Szabó Ág­nes Anikónak (Dobi István u. 1.) Lajos Zoltán; Molnár Péter és Tóth-Kovács Ka­talin Klárának (Tanácsköz­társaság tér 20.) Katalin; Da­ni Péter Mihály és Hegedűs Zsuzsannának (Oldalkosár u. 3.) Péter Zsolt; Tóth Zol­tán János és Szirbik Iloná­nak (Száraz u. 10.) Tamás; dr. Floszberger Péter Ist­ván és dr. Czimmer Julian­nának (Oldalkosár u. 5.) Ka­ta; Vidéki Gyula és Almá­­­s­ Zsuzsannának (Malinovsz­­kij u. 15.) Gyula Milán ne­vű gyermeke. Házasságot kötött: Becsei Sándor (Szerencse u. 14.) és Nagy Erika (Tisztaberek. Fő ui 10P.1 v T.+ I (Jókai u. 26.) és Boldizs­­i | Piroska Edit (Juhász Gyula­­ u 4.), Tóth Károly (Bajza­­ u 24.) és Kristó Ágnes (Ne-­­ felejcs u. 17.), Asztalos La­­j­­os (Sz­oboszlai u 25 .) és, Varga Judit (Székkutas, V­­ körzet 57.), Pál Lajos (Sár­­­­anyta u. 21.) és Bodrogi­­ Anna Ilona (Budai-Nagy An­tal u. 20.). Meghalt: Sándor Júlia (Ady Endre u. 4.), Baricsa István­­né Kónya Rozália (Tanya 761.), Szőke Sándorné Gu­lyás Julianna (Diófa u. 11); Gombai Pál János (Buda­pest, XV., Eötvös u. 109.); Kovács János (Tompa u. 8.); Láda Zsuzsanna (Csengettyű köz 2.); Dovalovszki Mihály (Pitvaros, Széchenyi u. 40.); Tóth Kovács János (Posztós Sándor u. 36.); Végh Imre Péterné Gojdár Anna Ju­dit (Agyag u. 35.), Oláh Ist­ván (Bajza u. 11.), Varga Imre (Tanya 2197 ). Ítért a bíróság • Botrány egy fáért Ötvádlottas bűnügyet tárgyalt nemrégiben a megyei bíróság, de nem sok hiányzott ahhoz, hogy jóval többen üljenek a vádlottak padján. Pedig az események nem úgy indultak ez év augusztus 15-én, hogy ebből nagyobb baj is szár­mazik majd. Egészen hétköz­napi dolog történt ugyanis ekkor. Az E5-ös út mellett levő Postakocsi csárda lovas­iskolájából elkóborolt egy hátasló, amelyet aztán késő délután Szeged-Ki­skundo­rozsmán, a Búza utcában fog­tak be. Mégpedig Kolompár János volt ilyen szemfüles, s még arra is ügyelt, hogy zsákmánya ne szabadulhas­son el. Kolompár Sándor ud­varában egy szekérhez kötöt­te az állatot, s azon nyom­ban úgy döntött: a lovat csak pénzért adja vissza gaz­dájának. Nos, a gazdára nem is kel­lett sokáig várni. Egy-két órán belül megérkezett az elkóborolt lovat kereső lo­vász egy vendéglovas társa­ságában. Ők még azt hitték, egyszerű dolguk lesz — csu­pán haza kell vezetni az ál­latot. Ekkor azonban jött az árajánlat: ezer forintot fizes­senek, mivel a ló közben evett is! A lovász abba még belement volna, hogy valami méltányos összeget átadjon a megtalálóknak, de hogy ezer forintot... Ha nincs ezer forint, nem lesz ló, ha pedig nem lesz ló, hát szóljunk a rendőrség­nek. Ez a nagyon is logikus láncolat vezetett ahhoz, hogy rövid időn belül megjelenjen egy járőrkocsi két rendőrre. Most már hivatalos szemé­lyek szólították fel az állat ideiglenes gazdáit a ló átadá­sára, de Kolompárék bizony nem sokat adtak a hivatalos hangra. Igaz ugyan, hogy egy kicsit engedékenyebbnek bi­zonyultak — már csak öt­száz forint volt a követelés. A vitára természetesen so­kan fölfigyeltek, s úgy ötven­­főnyi tömeg gyűlt össze a Búza utcában. Ahogy ilyen­kor mondani szokták, nem éppen barátságos arcot vág­va a dologhoz, de minden­képp kiállva a két Kolom­pár mellett „Pénz nélkül száz rendőr­nek se adjuk ki a lovat!” — hangzott az egyértelmű „el­igazítás”. Nos ha száz rendőrt nem is hívtak a járőrözők, de azért szóltak a központi ügyeletnek, hogy további se­gítséget küldjenek. A máso­dik URH-s autó sem késett sokat, de mire odaértek, már azt látták, hogy szabadon szalad a ló, s a lovasok épp azon ügyeskednek, hogy si­kerüljön végre igazán befog­ni. A fejleményeket termé­szetesen a rendőrök jelentet­ek az ügyeletnek, s onnan azt az utasítást kapták, hogy az állatot jogtalanul fogva­­rtókat, valamint a hang­adókat állítsák elő. Így kimondva természete­sen nagyon egyszerűnek tű­nik az intézkedés, de jóval nehezebb volt ezt végrehaj­tani a helyszínen. Ekkor ugyanis már több mint száz­fős tömeg gyűlt össze a Bú­za utcában. Mégis úgy tűnt, hogy a hangadók közöl egyet. Kolompár Józsefet si­kerül előállítani. Amikor azonban az intézkedő rend­őrök a kocsihoz kísérték, a tömeg kiabálni kezdett: „Ne engedjétek!" Ebben a hangu­latban Kolompár Józsefnek nem volt nehéz szabadulnia, s máris eltűnt a tömegben. Pár pillanat múlva azonban egy tőrt markolva fordult szembe az üldöző rendőrrel. „Na gyertek, ha mertek!” A rendőrök nem mentek. S megtorpanásuk nem bátor­ságukon múlott. Ugyanis ek­kor már újabb Kolompár je­lent meg a helyszínen — Ko­lompár Zoltán — aki egy ka­szával felfegyverkezve érke­zett társa védelmére. Harma­dikként Kerényi Tibor fado­ronggal kezében állt be a sorba, s eközben az egyre nagyobb tömeg is fenyegető­en indult az intézkedni aka­ró rendőrök felé. Volt, aki fazekat, más égő fahusángot szorongatott kezében, s már csak három—négy méter vá­lasztotta el őket a rendőrök­től. Ekkor dördültek el az első riasztó lövések. Több se kel­lett Kolompár Józsefnek, Kolompár Zoltánnak és Ke­rényi Tibornak — „fegyve­reiket” eldobva igyekeztek elvegyülni a tömegben. De akadtak náluk bátrabbak is. Kolompár János a kést kap­ta fel, Kolompár Sándor pe­dig a kaszával indult újabb támadásra. Szerencsére a második riasztólövés-sorozat őket is meghátrálásra kész­tette. A megriadt tömeg el­dobálva szerszámait, elfu­tott, így utólag rekonstruálva az eseményeket, nem nehéz megállapítani, csak az in­tézkedő rendőrök hidegvéré­nek köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj az esemé­nyekből. Így értékelte ezt a Szegedi Járásbíróság is, amely az öt vádlottat társ­tettességben, csoportosan és felfegyverkezve elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében találta bűnösnek. Az első rendű vádlottat, Kolompár Jánost 1 év 2 hónapi börtönben végrehajtandó szabadság­­vesztésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. A másodrendű vádlott Kolompár Sándor büntetése 1 év 4 hónap bör­tön, s őt is eltiltották a köz­ügyek gyakorlásától, mégpe­dig három évre. A harmad­rendű vádlott, Kolompár József 1 év 3 hónapi böt­­tönbüntetést kapott és 3 év­re tiltották el a közügyek gyakorlásától. A negyedren­dű vádlott, Kerényi Tibor büntetése 1 év börtön, s szintén 1 évig eltiltották a közügyek gyakorlásától. Az ötödrendű vádlottat, Kolom­pár Zoltánt 1 év 2 hónapi­g’•♦önbüntetéssel sújtották tettéért. 1 évig őt is eltiltot­­t­ák a közügyek gyakorlásá­tól. Az ítélet ellen a vádlot­tak és a védők enyhítésért, illetve felmentésért nyújtot­tak be fellebbezést, de ezt a megyei bíróság alaptalan­nak ítélte, s helybenhagyta a­z első fokon hozott döntést BÁTYI ZOLTÁN itt tennék: Phytowax Meghosszabbítja a kará­csonyfa élettartamát, gázol­­ó tűlevelek hullását. a . ,Baj. és Föld­­. no.­éne­ti­­ lézetben kifej­lesztett paraffin—viasz tar­talmú anyag. A karácsonyi vásárra 75 ezer­ flakont töl­töttek meg vele kísérleti üzemükben.­ A Phytowax nevű párol­­gáscsökkentő anyag egy má­sik változata a mezőgazda­ságban hasznosítható. Az ér­zékeny palántákat, facseme­téket lehet vele megvédeni az időjárás viszont.""." vár az er'és naj . a szél­szá­rító hatásától. A nagyüzemi kísérletekben az idén már sikeresen vizsgázott az új termék. Szembetűnően meg­növelte a paprika, paradi­csom, dohánypalánták meg­­eredését és hatására nőtt a facsemeték életképessége is. Klub­rendezvény A Petőfi Művelődési Köz­pont december 20-án, ked­den fél 6-kor programot szervez Vásárhelyen, a vá­rosi tanács klubjában. Az érdeklődők Csapó Gá­bor vi­lágbajnok vízilabdázóval és Zalatnay Sarolta táncdaléne­kessel találkozhatnak. 5

Next