Csongrád Megyei Hírlap, 1984. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

Enyhülés, feszültség, erőviszonyok Megemlékezés Vásárhelyen A békehónap további rendezvényei A békehónap rendezvény­­sorozatának keretében ked­den délután Vásárhelyen, a városi tanácsháza nagyter­mében békegyűlést tartot­tak. A városi pártbizottság, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a KISZ városi bizottsága vendégeként dr. Kende Ist­ván nyugalmaz»« egyetemi tanár, a Béke-világtanács tagja Enyhülés, feszültség, erőviszonyok címmel tartott előadást. A rendezvényen részt vett dr. Szalontai Jó­zsef, a városi pártbizottság első titkára és Csizmadia Sándorné dr., a városi ta­nács elnöke is. Ott voltak a vásárhelyi pártszervek és a szervezetek titkárai, a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottságának tagjai, a Haza­fias Népfront körzeti bizott­ságainak titkárai és a vá­rosi KISZ-bizottság tagjai is. A győzelem napjához kap­csolódva, dr. Kende István megemlékezett a II. világ­háborút követő tartós, ám feszültségterhes világbéke jelentőségéről, a világ hala­dó erőinek a békéért, a bé­kés egymás mellett élésért vívott küzdelmes, de mind­máig eredményes harcáról, és elemezte a jelenlegi nem­zetközi feszültség okait. Az erőviszonyokról szólva, meg­győző érvekkel bizonyította, hogy a világ békéjének fel­bontása, egy harmadik és minden eddiginél pusztítóbb világégés nemcsak a haladó erők, nemcsak a béketábor országai számára veszélyes, hanem az imperializmus számára is beláthatatlan pusztító következményekkel járna.­­ A békehónap rendezvé­nyei a hétfői magyar—len­gyel barátsági nap és a teg­nap délutáni békegyűlés után is folytatódnak Vásár-,­helyen. Ma, május 9-én dél­után 6 órai kezdettel két vá­sárhelyi körzetben is tarta­nak békegyűlést. A III. kör- , zeti (Szerencse utcai) párt- és tömegszervezeti székház­ban a békegyűlés előadója Keresztes Istvánné, a Haza­fias Népfront városi titkára, a VIII. körzeti (Visszhang utcai) párt- és tömegszerve­zeti székházban Vári Ernő, a József Attila általános is­kola igazgatója, a Hazafias Népfront városi elnökségé­nek tagja tart előadást Má­jus 10-én a vásárhelyi nép­fronttitkárok értekezletén — amelynek témája a város felszabadulása 40. évfordu­lójára történő előkészületek — ugyancsak megemlékez­nek a győzelem napjáról, a békehónap céljairól és je­lentőségéről. A Hazafias Népfront városi bizottsága és a szakmaközi bizottság felkérte a város­üzemi és intézményi szb-titkárokat hogy­ a munkahelyeken is szervezzék meg a megem­lékező rendezvényeket. Vásárhelyen kiemelkedő események napja lesz má­jus 13., vasárnap. Hagyomá­nyosan a győzelem napjá­hoz kapcsolt ünnepélyes út­törőavatás a Lenin téren, délelőtt 9 órakor a felszaba­dulási emlékmű koszorúzá­sával kezdődik; a városi pártbizottság, a városi ta­nács, a fegyveres testületek, a tömegszervezetek, a peda­gógus I. pártalapszervezet, a tangazdaság, valamint a Metripond Mérleggyár párt- és tömegszervezeti képvise­lői helyezik el az emlékezés virágait. A békehónap zárórendez­vénye lesz Vásárhelyen má­jus 29-én a délelőtt 10 óra­kor kezdődő magyar—cseh­szlovák egész napos barát­sági nap. A tapasztalatcse­rével egybekötött találkozó témája a háztáji gazdaságok szerepe nálunk és Csehszlo­vákiában. A csehszlovák vendégek ellátogatnak majd kistermelőkhöz, megtekinte­nek egyéni és nagyüzemi kisállattenyészeteket is. * A IX. kerületi pártszerve­zet, népfront körzeti bizott­sága hangulatos ünnepség­gel emlékezett meg a béke napjáról. A Rudnay Gyula utca 6. szám alatti tömeg­szervezeti székházban tar­tott rendezvényen dr. Bozó Franciska, a Komócsin Zol­tán szakközépiskola és szak­munkásképző intézet igazga­tója mondott ünnepi beszé­det, majd a Radnóti Miklós Úttörőház irodalmi szakköre mutatta be emlékműsorát, Vörös Jolán tanárnő vezeté­sével. Elsüllyedt világ Részletek Kárász József „Egy régi nyár"című regényéből­ ­ Kaszás Ference a vaká­­lá­ció javarészét a Gulyás tanyán töltötte el. Az esetlen meleg május után­­ korán megjött a forró nyár. Ná­luk ősidők óta Péter-Pál napján kezdték az aratást, de most már június közepén őszi árpa kereszttel volt teli a határ, s pár nap múlva a búza is úgy megért, hogy a bölcsebb parasztok, akik túl­tették magukat a szokásu­kon, annak is nekieresztet­ték a kaszát. Rácz Pál, a bandagazda, amikor vasárnap náluk járt, ugyancsak arra biztatta Gu­lyás nagyapát, ne bajlódja­nak a lucernával, vágják le előbb az őszi árpát, hisz már töredezik a feje. — Az árpa feje töredezik, a lucerna meg öregedik — érvelt a nagyapa. — Már kivirágzott! — Épp azért! Hogy járják még pár napig a méhek! — Rácz Pál száján éles, gör­csös nevetés szaladt ki, s teli lett vele az előszoba, ahol beszélgettek. — Az is ha­szon, a sok méz! — Kivették már azok ab­ból, ami nekik köllött. A lucerna nem nyő tovább a szárazságban, lepörzsöli a nap a levelit. A kórója nem köll se a lónak, se a tehén­nek. Az elhullott árpát pe­dig föleszi a liba meg a disznó. — De abból mi nem ré­szelünk! Csak abból, ami a zsákba kerül. Ez már annyira józan érv volt az árpa mellett, hogy Gulyás Mihály hirtelen nem tudott felelni rá. Megfogta hát a pálinkás üveget s telitöltötte a poharakat. — Megtaláljátok a számí­­tástokat, ne félj — mondta aztán. — Ilyen kövér árpánk nem termett még, m­ióta az eszem tudom. Pedig már be­­töröttem a hatvanat... — Az őszi csakugyan jó, de a tavaszi fele termést se ad. A zab még alig tudta kidugni a fejét. — Egyik pótolja a mási­kat. Ott a búza, az fizet majd a zab helyett is. Ilyen búzánk sohse volt még. Ki se látszol belőle. — Hisz ha a fele halász volna! — nevette el magát Rácz­ Pál. — De csak a baj lesz több a tenger sok szal­mával! Erre is gondolni kell ám, Mihály gazda! — Beszéltünk róla Imré­vel, a fiammal... Ferkó a szomszéd szobá­ban hallotta minden szavu­kat. Öltözködött, sétálni ké­szült, ez az utolsó vasár­napja itthon. Úgy érezte, Rácz Pálnak van igaza. Ki­felé menet jutott eszébe: — Vágjuk le 5 lucernát géppel! Ott a fűkaszáló a színben. Minek van, ha soha sem használjuk? — A számból vetted ki a szót! — nézett föl rá a szék­ről Rácz Pál a ravaszkás, apró, nevető szemeivel. — Fogadatlan prókátor­nak ... tüdőd, mi a fizetsé­ge? Na! — mordult rá félig tréfásan a nagyapa. A fűkaszálót Ferkó még nem látta működni, és az aratógépet sem. De mindig kíváncsi volt rá. Nagyapá­nak nem tetszett, mert nem ő jött rá? — „Diákész — gyerekész” — mondogatja gúnyosan. Pedig tizenhét éves elmúlt, nem fecseg butaságokat! Bosszantotta a lekicsinylő visszautasítás, de fájt neki a Rácz Pál nevetése is. — Nagyapának hízeleg, pedig én rajtuk akartam segíteni, az aratókon. Az a hír jár­ta róla, hogy szocialista, 19-ben tagja volt a tanács­nak, éles eszű, de gyönge jellemű, elfelejti, hogy mire kötelezi a múltja... — Te csak eliggy a kor­zóra, koslatni a lányok után. Majd eligazítjuk mi­­az ügyet nélküled — adta ki az útját a nagyapa. De Ferkó most már ki­váncsi volt a vita végére s értésére akarta adni a nagy­apának, hogy őt nem lehet ide-oda küldözni, mint egy nyálas szájú gyereket. Visszatért hát a nagyszo­bába s az utcai ablaknál beleült a piros bársony­székbe. Kint összekoccan­tak a poharak, ittak, krá­­kogtak, a nagyapa pipára gyújtott, s közben így el­mélkedett: — Ferkó sok mindent ta­nul a gimnáziumban, de a gazdálkodáshoz hatókör ... — Avval a fűkaszával nem mondott rosszat... — Te is azt pártolod? Hisz épp azért nem használ­juk ebben az ínséges világ­ban, hogy ne vegye el a sze­­gényember kenyerit! — Az aratógép ... — Gép-gép ... Ki kérte a gazdákat? A munkások kül­döttsége! Te is benne vol­tál... — Hát ami azt illeti ,­ akkor nem egészen erről volt szó. — Hogy tiltják be a gépe­ket. Arcúl! A polglármester meghallgatott, aztán üzen­ nekünk az egyletbe. Hogy­­a gépet nem tilthatják be, de arra kérik a gazdákat, ne csak az eszükre, a szívükre is hallgassanak. Fogadjanak föl minél több munkást, hogy mennél többnek legyen kenyere a télre. Nem így volt? — De! Csakhogy mi nem a gépek ellen voltunk, azok­kal nincs nekünk bajunk Inkább a gazdákkal... (Folytatjuk.) SZERDA, Úti MÁjljfi­a. ételes finn író születésé­­nek 150. évfordulóját köszöntötte a vásárhelyi Pe­tőfi Művelődési Központban a Finn Rádió és a Magyar Rádió közös irodalmi estje. Május a béke és barátság hónapja hazánkban. Bár hi­vatalosan nem szerepelt a nyilvános rádiófelvétel a politikai rendezvények so­rában, mégis jelképnek te­kinthetjük. Kifejezője volt két nép őszinte tiszteletének és barátságának. Az elmúlt években A táj változásai című, finn költő­ket bemutató gyűjteményes kötet premierjén találkoz­hattak a vásárhelyiek a leg­jelentősebb huszadik száza­di finn költők verseivel. Je­len voltak a műfordítók s a mai finn költészet két kivá­lósága is. Aleksis­ Kivi em­lékestje folytatása, és re­méljük, további lehetőségek adódnak arra, hogy a finn irodalom és művészet a jö­vőben is bemutatkozhasson Vásárhelyen. Napjainkban szerte Finn­országban tisztelettel em­lékeznek meg Aleksis Kivi­ről, akinek A hét testvér című regényeposza a világ­­irodalomnak is kiemelkedő értékű művévé vált. Az író életútja sokban hasonlít Mó­ricz Zsigmond vagy Móra Ferenc küzdelmes életéhez, ő is végigjárta a szegénység vándorútjait, rövidre sza­bott pályáján (1834—1872). Mégis, talán Arany János munkásságához áll legköze­lebb. Aranyhoz hasonlóan a népnyelv kifejező erejének, gazdagságát, szépségét, for­dulatait, a szavak jelentés­­tartalmának gazdag tárhá­zát először emelte rangra a finn irodalomban. Pályája Nurmijarvból indult, tele nélkülözésekkel, fiatal évei­nek állandó kísérő jelensége volt az éhezés, a nyomor, a kiszolgáltatottság. De a leg­válságosabb években is mindig voltak segítői, támo­gatói. Többek között Snell­­man, akit hazájkban a nem­zet filozófusaként emleget­nek, kiváló gazdasági szak­ember és államférfi volt, el­évülhetetlen irodalomszer­vező munkája révén erősö­dött meg a finn nyelvű iro­­­dalom. Aleksis Kivi első irodalmi sikerét a Finn Irodalmi Társaság által meghirdetett drámapályázaton érte el, 1860-ban. Ekkor még egye­temi hallgató volt, és Alek­sis Stenvall néven ismerték. A pályadíjat nyert Kullervo című drámáját később át­dolgozta, 1864-ben jelent meg. A darab témáját a Kalevalából (31—36. ének) vette. Színpadtechnikájára Shakespeare volt nagy ha­tással. Kivi gazdagon jel­lemzett főhőst teremt, aki­nek élete, sorsa a finn nép felemelkedését is jelképezte. Pusztai vargák című színda­rabja az életmű jelentős ál­lomása, ma is gyakran játsz­­szák hazájában. A komi­kum, a humor, a darab nyelvi szépsége emeli klasz­­szikus rangra, számtalan mondata szólássá vált, idé­zik, anélkül, hogy ismernék eredetét A színészeknek ki­váló lehetőséget jelent te­hetségük csillogtatására. Is­mert drámái között tartják számon a Faúsztatókat, El­jegyzést, az Éjszaka és nap­palt. , A bibliai tárgyú Leát 1869. május 10-én mutatták be. A bemutató érdekessége, hogy a címszerepet svéd színész­nő, a finnül egyeben szót sem értő Hedvig Charlotte Raa alakította, aki szerepét kívülről megtanulta finnül. Ez a nap azóta a finn szín­házi élet megszületésének napjává vált. Az életmű máig is legje­lentősebb, legismertebb mű­ve A hét testvér, amelyet először Hét férfi címmel ajánl olvasói figyelmébe a szerző. Magyarra Kodolányi János is lefordította. A re­gény főhőse hét árván ma­radt­ testvér, akik magukra maradva összetűznek a falu közösségével, bérbe adják földjüket és visszavonulnak a természetbe, az erdőbe, ahol új otthont építenek, fel­törik a földet. A szerző szo­katlan művet írt, sok pár­beszédet alkalmaz, lírai,­ mi­tikus történetek váltják egy­mást. Leginkább a rene­szánsz regényt juttatja eszünkbe. Emberábrázolása A hét testvér című regény­ben a leggazdagabb. A finn táj szépsége, a nép iránti tisztelete és szeretete hatja át. Nem véletlen, hogy Finn­országban ma is a legked­veltebb könyvnek számít. Az emlékestre Helsinki­ből neves művészek látogat­tak Hódmezővásárhelyre: Eeva Litmanen, Pekka Lai­­tinen, Ossi Ahlapuro. Közre­működött még: a Kaláka együttes. Császár Angéla, Havas Judit, Berek Kati, Szersén Gyula, Szabó Sán­dor, Szabó Gyula, Nagy Attila, Szokolay Ottó. Jelen volt a Finn Rádió igazgató­ja. Keijo Savolais és Ula­­ Hauhia, a Finn Köztársaság­ nagykövetségének attaséja. A Magyar Rádiót dr. Kiss Kálmán elnökhelyettes és dr. Molnár Jánosné, a Ma­­­­gyar Rádió külügyi osztályá-­­ nak vezetője képviselte. Az­­ est közreműködőit Csizma­dia Sándorné dr., a városi tanács elnöke köszöntötte; jelen volt Oláh János, a vá­rosi pártbizottság osztályve­zetője is. KAPU PÁL Elek... Aleksis Kivi-emlékest rádiófelvétele Diploma­hangverseny Hamarosan ismét gyara­podik eggyel azoknak a te­hetséges fiatal diplomás zon­goristáknak a száma, akik lakóhelyük szerint Vásár­helyhez kötődnek. Május 15- én, kedden este fél 7-kor kezdődik a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola kis­termében (Budapest, VI. ke­rület, Liszt Ferenc tér 8.) Zsigmond Zoltán diploma­hangversenye. A koncert műsorán Bach F-dúr Angol szvit. Beetho­ven Asz-dír szonáta, Op. 110.. Liszt két transzcendens etűdje, valamint a Weinen Klager,-változatok szerepel­nek. Zsigmond Zoltán taná­ra Zempléni Kornél. Hétvégi vidámság A hagyományokhoz híven, szombaton ismét megren­dezték és lejátszották az ügyvédek,orvosok futball­mérkőzést Vásárhelyen. Óriási küzdelemben 5-4 arányban az ügyvédek csa­pata nyert az orvosok meg­erősített együttese ellen. Napi háromszori fejés a tan­gazda­sáliban Jó munkaszervezéssel • Kimérve az állatokat is Naponta 27 ezer liter tej A vásárhelyi Állatorvostu­dományi Egyetemi Tangaz­daság vasházi szakosított szarvasmarhatelepén másfél hete megkezdték a nagy tejhozamú tehenek napi há­romszori fejését. Ezt, a Magyarországon ma még viszonylag ritka fe­jés­i technológiát, a legma­gasabb szintű igényeket is kielégítő Alfa-Laval califor­­niai rendszerű fejőház meg­építése, valamint a régi fe­jőház felújítása tette lehe­tővé. A munkálatok befe­jeztével, körülbelül 10 nap­pal ezelőtt álltak át a 400 magas tejhozamú tehén na­pi háromszori, és a további, közepes termelésű 700 tehén kétszeri fejésére. A precíz munkaszervezés mellett a gazdaság vezetői igyekeztek olyan fejési tech­nológiát kidolgozni, amely a többletfejés ellenére nem terheli túl az állatok szer­vezetét. Mint ahogyan piros Istv­an telepvezető-helyettes elmond­ta: az új fejési technológiá­tól — a 400 tehénnél — napi 2,5—3 literes tejnövekedést várnak tehenenként az el­­következő időben. Ezt reális elképzelésnek tartják, még akkor is, ha az eltelt idő­szak meglehetősen rövid messzemenő következtetések levonásához. A mostani termelési ered­mény azonban bíztató, a napi tejmennyiség máris bizonyos növekedést mutat. Jelenleg 27 ezer liter tejet fejnek naponta a vasháti szakosí­tott tehenészeti telepen. Rajzverseny -köszöntővel Az Állatorvostudományi Egyetemi Tangazdaság vas­­házi telepének szocialista brigádjai és a szakszervezet az idén márciusban rajzpá­lyázatot hirdettek, előre gondolva arra, hogy május első vasárnapját — hagyo­mányaikhoz híven — méltó­képpen megünnepelhessék. A pályázat, amelyen a gaz­daság dolgozóinak gyerme­kei vehettek részt, természe­tesen egyetlen témához, az édesanyák alakjának meg­örökítéséhez kötődött. A felhívásra összesen 41 rajz érkezett be, amelyek­nek értékelését, zsűrizését Holle­r László festőművész vállalta. A különböző kor­osztályok legjobb ábrázolá­sait díjazták. Az alsótagoza­tosok közül Szekeres Ju. Hanna (Vasházi iskola), Kun Mónika (Kiss Lajos iskola) és Biczó Csaba (Algyő), a felsősök közül pedig Szűcs Judit (Liszt Ferenc iskola), Hajdú Rózsa (Kun Béla is­kola), és Szűcs András (Vaj­­hát) munkája volt legsike­resebb. A brigádok különdí­­ját Szirbik Istvánnak (Zalka Máté iskola) ítélték oda. A díjátadás a vajháti te­henészeti telepen megrende­zett anyák napi ünnepségen történt, amelyre a gazdaság nődolgozói közül 55 anyu­kát hívtak meg. A rendezők, a Szántó Kovács János, az Erdei Ferenc, a Kossuth La­jos és a Petőfi Sándor szo­cialista brigád ezúttal is ki­­tettek magukért. Az ünne­pelteket Szilágyi Gábor szakszervezeti főbizalmi kö­szöntötte, majd a vasházi is­kolások rövid műsora után a férfiak virágot és a szak­­szervezet ajándékát nyúj­­tották át a meghívottaknak. A hangulatos összejövetel közös ebéddel fejeződött be. 5

Next