Csongrád Megyei Hírlap, 1984. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
Halványuló és rikító színek, málló vakolatú házak keltette hangulatok, kusza emlékek kavarognak bennem. Móravárosban járok, a múltban és a jelenben egyszerre. Az ötvenes években gyakran vendégeskedtem a Szél utcában egyik diáktársamnál. A Kolozsvári téren olykor megálltam az alkonyat előtti eget kémlelve, melyre rárajzolódtak a házak kontúrjai, s kerestem valamit, ami hiányzik ma is, a városi nyüzsgést. A Kolozsvári teret a 60- as években épült, Gagarinról elnevezett általános iskola épülete uralja, melyet nagyra nőtt bokrok és fák védenek a zajtól és a fénytől. A Faragó és a Kormányos utca sarkán kettős telefonfülke, ez itt a legkorszerűbb tárgy. Távhívásra alkalmas az egyik készülék. Néhány lépésre tőle rendőrségi segélyhívó telefon. Az iskola előtti út kockaköves. A gyér forgalom miatt egyhamar nem kap aszfaltborítást Az iskola Veresács utca felőli sarkánál állva veszem észre a tér gyepén éktelenkedő szemétkupacot, pedig nem is oly rég volt városi nagytakarítás. Iskolaszünetben, amikor elözönlik a diákok, átmenetileg megszépül a tér. Most a közlekedési gyakorlópálya is néptelen. A tér közepéről pásztázom végig a házakat, akad köztük emeletes is. A szükség vagy a lehetőség hiánya perlekedik itt az általam képviselt igényességgel. Az églak deszkakerítés koromfekete, a másik olajzöld. Amott pedig sufni vagy garázs néz ki a térre, ahová nincs kiírva, hogy kutyát sétáltatni vagy kerékpározni tilos. Nem lenne ideillő. Az egyik zsúfolt udvarból kihullik a kakaskukorékolás. Tíz perc múlva tíz óra. Először a múlt mélyebb rétegeibe invitálom Önöket, melyhez szellemi sétaút visz. Bálint Sándor A szegedi nép című könyvében ezáll: „A XIX. század első felében a város alacsony, vízjárta délnyugati részén települt főleg rókusiakból és alsóvárosiakból a Móraváros, másként Újváros. Agrárszegény lakossága napszámból, kubikosságból, téglavetésből élt. Később a modern gyáripar szegedi bontakozásával gyári munkássá lesz. A szocialista szervezkedésnek, a munkásmozgalomnak eza városrész a szegedi szülőhelye.” Hol van, mettől meddig terjed Móra város? Péter László (Szeged utcanevei, 1974.) szerint: „A Városnak a Tolbuhin sugárút, Petőfi Sándor sugárút és a körtöltés közötti része. Az 1939. és 1941. évi térképek észak felé a mai Bakay Nándor utcáig Móravárosnak jelzik. Korábban a régi Palánk (nagyjából a mai belváros) és kisebb részben Alsóváros része volt. Csak a 19. század derekán kezdett benépesedni. A mai Úttörő (régebben: Kálvária) tér, valamint a Nagykörút táján elterülő, az 1831. évi kolera után megszűnt régi palánki temető között levő szántóföldeket, részben vízállásos parlagokat, amelyeket Nagy Ferenc főkapitány, majd tanácsnok és a Móra család (1660-tól 1661-ig Móra Ferenci 1669-től 1670-ig és 1676-ban Móra Balázs, a város főbírája. Az utóbbinak nemesi kúriája a mai Móra utca tájékán állott valahol. Az író Móra Ferenc — 1879—1934 — nem ennek a családnak a leszármazottja, sem a Móra utcához, sem Móravároshoz nincs köze. birtokában voltak. 1827-ben zselléreknek házhelyül osztották .. . sokáig Nagy Ferenc földjének hívták, és a Vörös ács, Remény és Katona utca épül rá ...” Aki arra kíváncsi, milyen volt Szeged jó 130 éve, az Josef Bainville 1850-ben készült város térképére rátekintve azonnal belátja: a régmúltat ne keressük a mai városszerkezetben és utcaképben. Az 1879-es nagy árvíz lerombolta az ősi Szegedet. Kevés a régmúltat őrző, háborítatlan utcanév. Mint Péter László írja (Szeged utcanevei): „Az új utcanévrendezés (1880-ban) ... úgy söpörte el a régi Szeged utcanévrendszerét, ahogy a Várost a Víz.” Móraváros lenne a kivétel? Hiszen az 1850 előtti nevek ma is élők: Nemes takács, Veres ács, Móra, Hajnal, Répás, Farkas, Szél, Csillag, Katona, Korda, Szekeres, Remény, Kormányos. A szegények lakhelye máig őrzi mostoha sorsának jeleit az utcaképben, az idősebb emberek emlékezete pedig kiegészíti ezt. Katona Gyula, a SZEVAFÉM hőkezelő csoportvezetője, a móravárosi körzeti népfrontbizottság titkára, a városi tanács végrehajtó bizottságának tagja szívesebben beszél a jelenről. Szerinte a városrészt az emberek a Bakay Nándor utcáig érzik magukénak. A közéleti, politikai feladat még ennél is nagyobb területre terjed ki, egészen a Kossuth Lajos sugárútig. Ezt megerősíti Vass Illés, a nyugdíjas honvédtiszt, a móravárosi lakóterületi pártszervezet titkára. S ami még különösebb: a pártház Rókus területén, az Eszperantó utcában van. Ugyanott kapott helyet a népfrontbizottság is. A városrész politikai életének centrumává vált — ha nem is hivatalosan — a 600-as szakmunkásképző intézet, melynek igazgatója, Hofgesang Péter, korábban hosszú éveken át a város népfrontbizottságának titkáraként vett részt Szeged politikai életében. Jól ismeri Móravárost, noha a belvárosban él, e városrész közéletében is otthonosan mozog. — Gyakran mondogatják: ez a városrész, a többihez viszonyítva, elmaradott. Jól emlékszem azokra a fejlesztési tervekre, amelyeket a városi tanács az 1960-as évek elején Móravárosra dolgozott ki. Ezeknek gátat vetett aztán a 60-as évek közepén meginduló szénhidrogén-kutatás, melyhez nagyreményeket fűztek. Megtiltották hamarjában az építkezést, így lett ez a terület a város legelmaradottabb területe. Még Alsóvároson is bátrabban kezdték az építkezéseket, sőt a közművesítést is, mint itt... — Az utcákat járva azt láttam, hogy megkezdődött ez már itt is. Katona Gyula: Igen ahogy felszabadult a területünk a tilalom alól. A Korda utca, a Tolbuhin sugárút, az Ybl Miklós utca által határolt területet, egészen a Szél utcáig „kis Domaszéknek” kezdik nevezni a móravárosiak... — Van ennek alapja... — Hogyne. Az öreg házakat a községbeliek viszonylag olcsón megvették, és aztán építkezni kezdtek. — Ezek szerint nem a régebben itt élők, hanem a bevándoroltak kezdtek hozzá a lakóépületek korszerűsítéséhez ... — Ezen nem kell csodálkozni — tájékoztat Szabados István lakóbizottsági elnök, nyugdíjazás előtt álló kereskedő, aki nemcsak örökös lakhelyét, a Hajnal utcát, hanem a városrészt is úgy ismeri, akár a tenyerét. — A felszabadulás előtt itt sokkal több fiatal élt, mint most. Az öregek maradtak itt, gyerekeik a város új részeibe — Tarjánba, Északi városrészbe, Újszegedre — költöztek, ahol tömegesen épültek a lakások. Sok olyan idős család él itt, akikkel fiatalok — a lakás megszerzésének reményében —eltartási szerződést kötöttek. Én magam az utóbbi hónapban tizennyolc ilyen családot látogattam meg. Úgy tudom, több mint 150 ilyen szerződés van ... Ehhhez hozzáteszi Vass Illés: Nehéz ügy nálunk a szociálpolitika. Pártszervezetünk is vizsgálta. A családok fiatalabb tagjai lekötöttségeik miatt nem nagyon tudnak visszajönni gondozni az öregeket, akik viszont konokul ragaszkodnak ehhez a helyhez. Nem akarnak liftes házba költözni. Legalább tíz olyan családot tudnék említeni, akiket magukhoz vennének a gyerekek, de ők nem mennek. Szabados István kiegészíti: csak a Hajnal utcában 20—22 özvegy ember és aszszony él... Hát még a többiben ... A kertes házak megújulásának ütemét lassúnak ítéli Hampel Ferenc nyugdíjas iskolaigazgató, a városrész pártszervezete vezetőségi tagja, a várospolitikai munkabizottság vezetője: — Itt kevés az IKV-lakás, mintegy kilencvenöt százalék a családi házak aránya, amelyek régen épültek. Állapotuk tovább romlik, mert az idős tulajdonosok nem tudnak velük mit kezdeni ... Katona Gyula jóval bizakodóbb , nagyon remélem, hogy a társasházak építése, amely az Alkony, a Nemes takács, a Remény utcákban megkezdődött, majd nagyobb lendületet kap. A Korda utca és a Hajnal utca sarkán áll egy szép ház, amelyet Hunyadi László tervezett. A Cserepes sor 12. számú ház is kiválik környezetéből. Ezek jól érzékeltetik: az itt élőkben is van igény a szebbre, a jobbra, a nagyobb össz.komfortra. Sorolja azon utcák nevét Katona Gyula, ahol társadalmi munkában lerakták a járólapokat. Más példát is említ, melyre felettébb büszkék: — A Fraknói utcában önerőből aszfaltos út készült. Olyan szép az az utca, hogy érdemes megnézni! — Nehéz vagy könnyű itt társadalmi munkát szervezni? — Érdemes — folytatja a választ a népfrontbizottság titkára. — Sok utcában már élvezik a földgáz áldásait, a szervezésnek még nincs vége, rájöttek az emberek ennek hasznára ... Pontosítsunk valamit. Sok idős ember él ezekben az utcákban nem is nagy nyugdíjból, és mégis sikerül? — Erre is van magyarázat — mondja Hofgesang Péter. — A család segít. Nem cipelik ma már szívesen a 15—20 kilós szeneskannákat az öregek helyett ... mert azok már nem bírják ... Ebben a városrészben a kontrasztok nemcsak az utcaképben szembetűnőek, hanem a közéletben is. A lakossági fórumokon, amelyeket Hampel Ferenc nagyon értékeseknek minősít, nemcsak a panaszokról folyik a szó, hanem arról is, mit kellene tenni a lakóhelyért. Nincs ugyan látványos fejlődés az építkezésekben, de minden, ami a város életével kapcsolatos, itt érdekes a hallgatóság számára. Jó a lakóhelyi közérzet, a politikai hangulat — mondja ki a pártszervezet titkára. — Essék szó azért a gondokról is! — javasolja Katona Gyula. — A kereskedelmi ellátottsággal nem dicsekedhetünk. Mindössze egy faház-élelmiszerbolt települt ide (a 600-as szakmunkásképzővel szemben), mely a Zöldérté. A többi üzlet szűk, régi, elavult. Reméljük, hogy a Kolozsvári téren megépül mielőbb a tervbe vett élelmiszerüzlet. Nagyon várjuk! Kellene egy rövidáru-szaküzlet is. A gondolatsort a következőkkel egészíti' ki Hámpel Ferenc: Sok olyan apró dolog bosszantja az embereket, amiket meg lehetne oldani, nem sokba kerülnek. Csak a tanácstagok kéréseire, javaslataira kellene jobban odafigyelni... — ... és meggyorsítani ■ az ügyintézést — folytatja Vass Illés, mert előfordul, hogy az ősszel felvetett lakossági panaszt tavasszal újból meg kell ismételni a tanácsülésen, mert nem történt időközben semmi. Valójában mettől meddig is terjed Móraváros? A kereskedelmi ellátás, főleg a Petőfi Sándor és a Tolbuhin sugárút közötti területen okoz feszültséget. Ha a közéletet vizsgálom, akkor be kell látnom, hogy a Kossuth , Lajos sugárúttól a ,,Petőfi”-ig terjednek a gondok és feladatok. Szembe kell nézni a ténnyel: egy sor olyan intézménnyel, vállalattal alakult szorosabb kapcsolata a lakóterületi népfrontbizottságnak, pártszervezetnek. Vöröskeresztnek, arceljint a rókusiak is magukénak éreznek, tudnak. A Tolbuhin és a Kossuth Lajos sugárút közötti területen ipari üzemek, intézmények egész sora működik békés egymás mellett élésben lakóházakkal. (A kéziszerszámgyár kazánkovács részlegét, mely zavarta korábban a lakók nyugalmát, áttelepítették.) Valójában ,ez sem Rókus, se nem Móraváros, hanem iparövezet, mely természetszerűen összeolvad a szomszédos városrészekkel. Móraváros főutcája tulajdonképpen a Tolbuhin sugárút. Hat iskola van ezen a sugárúton, továbbá: a városi kórház, mely újjáépül, kibővül: a vasöntöde, a textilművek, innen költözött Újszegedre a Köjál. Figyelmünket nem kerülheti el az Úttörő tér és környéke -mely, remélem, városibb külsőt ölt előbbutóbb. Az egykori úttörő, házból átalakított körzeti televízióstúdió jelentős köz-Intézmény. A tér Nagykörút felőli sarkán épült fel a város emelt sárhetű szociális otthona. A benzinkút —a tér kórház felőli részén "m inkább a forgalmat növeli, mint a városkép színvonalát. A tér közelében jött létre a szakmunkásképzés „fellegvára” is. A városrész fejlődése ezekben testesül meg. Elismerik mindezt, és értékelik is az itt élők, noha sokszor közvetlen hasznuk nem származik belőle. Mondják, az értékek zűrzavarában élünk manapság. Mégis azt tapasztalom:nincs minden területen nagy zavar. Például itt, Móravárosban. A munkásmozgalom szegedi „bölcsőjéből” sok jeles politikus, neves ember került ki, akik közül többen ma is a megye, az ország sorsának formálói. Akik nem kerültek el, azok is jól politizálnak — helyben. Szabados István így fogalmazta meg: tekintélyük van! Emberközelségükből következik. Katona Gyula egyike azoknak akik ezt a közösséget nap, mint nap újra szervezik, éltetik. Sok segítője van. — Olyan lez, mint egy nagy család , — mondja szerényen, amikor Korda utcai lakásán erről beszélgetünk. — Ismerjük egyórást, segítjük, becsüljük, ezért vitatkozunk is. A ~ címűrt szombaton a népfront aktívák vacsorát szerveztek társadalmi munkában. A bevételből téglajegyet tesznek, ezzel segítik a műjégpálya építését. — Mi így tudunk hozzájárulni — mondta a fő szervező. Katona Gyula, aki erősen bízik abban, hogy ez a városrész fejlődni kezd. Egyszer majd szabadidő-központ lesz a Lancer-tavak környéke, az erdő. Ma még lehangoló a látvány, ami az embert a Cserepes soron fogadja. Kedvezőbb a benyomás ha a városrész szebbik kapuján „nyitunk be”, Rókus felől közeledve. Ilyenkor nagyon szép Móraváros: virágoznak a kertekben a lila és fehér orgonák. BÁLINT GYULA GYÖRGY SZEGED Az Úttörő téri emelt szintű szociális otthon társalgójában ... A Magyar Televízió szegedi stúdiója (Fotók: Enyedi Z.) Vass Illés Hampel Ferenc Katona Gyula Szabados István Hofgesang Péter 4 SZOMBAT, ]Mi Hi A me ifi.