Csongrád Megyei Hírlap, 1984. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

4 Tudományos konferencia Magyarország 1944-ben „­Magyarország 1944-ben” címmel tudományos üléssza­kot rendezett csütörtökön az Akadémia székházában az MTA Történettudományi In­tézete, az MSZMP KB Párt­történeti Intézete és a Had­történeti Intézet. Megnyitójában Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke hangsúlyozta: a tudományos konferencia szerves része annak a politikai és tudo­mányos jellegű rendezvény­­sorozatnak, amelyet Magyar­­ország német megszállása és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából tartanak az állami, a társa­dalmi és a tudományos in­tézmények. Újabbkori tör­ténettudományunk alapos kutatómunkával igyekezett feltárni és megvilágítani e korszak csaknem minden sorsdöntő eseményét. 1944. március 19. kétségtelenül Magyarország ezeréves tör­ténelmének egyik gyásznap­ja, amely újabb, a mohácsi vészhez hasonló katasztrófá­val fenyegetett. A német megszállás teljes és végle­ges csődjét jelentette azok­nak az utópisztikus kiugrási kísérleteknek, amelyekkel Horthy és hintapolitikát folytató miniszterelnöke kez­dettől fogva próbálkoztak: egy koalíciós háborúból csak az egyik fél, az angolszászok számára akartak „kilépni” s azt is a nép nélkül, sőt an­nak ellenére akarták meg­tenni. Világossá vált az is, hogy a magyar uralkodó osztályok és szövetségeseik a nemzeti érdekeket semmibe véve készek voltak saját osztályérdekeik, s az azo­kat foggal és körömmel védő fasiszta rendszerük vé­delmében az országot, akár a végpusztulás poklába ta­szítani. A magyar nép a német megszállás alatt ezernyi jelét adta annak, hogy tiltakozik a fasiszta barbárság ellen — mondotta a továbbiakban a HNF Országos Tanácsának elnöke. — Különböző poli­tikai meggyőződésű és vi­lágnézetű emberek találtak egymásra, s ártottak a né­meteknek ott, ahol és aho­gyan csak tudtak. A nem­zeti önismerethez hozzátar­tozik az is, hogy a magyar­­országi antifasiszta mozgal­mak nagyrészt a munkás­­osztály és a Kommunista Párt eszmei sugallatára jöt­tek létre, gyakorta élvezve a párt és a munkásosztály eszmei, politikai és mozgal­mi segítségét is. Báraki György akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének ügyvezető igaz­gatója idézettel kezdte elő­adását: „A múlt sohasem halott’ — hangzik el Faulk­ner Requiem egy apácáért című színdarabjában. Mint az előadó elmondta, ez a gondolat felmerül abban, aki történelmünk olyan tra­gikus eseményére emlékezik, amilyen az 1944-es esztendő volt Negyven év távlatának már elegendőnek kell lennie arra, hogy ne csak az ese­ményeket tudjuk a történé­szek kutatómunkája ered­ményeként hitelesen felidéz­ni, de az események logiká­ját, az elkerülhetőt és az el­kerülhetetlent is mérlegre tegyük, és felkutassuk azo­kat a hosszú távú belső és kül­­folyamatokat, amelyek a történeti események min­dennapjait az európai hatal­mi rendszer, és a magyar társadalom belső politikai struktúrájának folyamatá­ban értelmezhetővé teszik — állapította meg többek között A német megszállás­hoz vezető út című előadá­sában Ránki György. Juhász Goula, a történet­tudomány doktora, az MTA Történettudományi In­tézetének tudományos ta­nácsadója Az uralkodó esz­mék zsákutcája címmel re­ferált. Kifejtette: Magyaror­szág történetében egyedül­álló, de Európa történetében is, hogy egy államnak szinte a teljes felső vezető rétege, a felső állami bürokrácia, a honvédség, a csendőrség, a rendőrség főtisztjeinek zö­me testületileg elhagyta az országot. Ez is azt jelezte, hogy a régi Magyarország hatalmi rendszere összeom­lott, államszervezete meg­semmisült a felszabadulással egyidejűleg. Senki sem gon­dolhatott arra még 1944 őszén sem, hogy a teljes széthullás esetlegességeiből kell az új Magyarország fel­építését elkezdeni. Hogy ez mégis sikerült, s a magyar társadalom oly gyorsan talp­ra állt, nem utolsósorban a háborús évek demokratikus, baloldali ellenzéki erőinek, már a háború idején kidol­gozott programoknak is, s az azok megvalósítására létrehozott, majd a német megszállás után az ellenál­lás érdekében megvalósított szervezeti kereteknek volt köszönhető. Für Lajos, a történettudo­mány doktora, a Mezőgaz­dasági Múzeum főmunka­­társa Magyarország ember­veszteségéről szóló előadásá­ban elmondotta: a különbö­ző számítások nagyon is egybehangzó eredménye sze­rint mintegy 900 ezer, egy­millió lehet a háborúval kapcsolatosan a magyar ha­lottak, elesettek száma. Az irtózatos veszteség nagyob­bik hányada a férfilakosság­ból, a halottaknak több mint negyede, mintegy 257 ezer lélek az elpusztított zsidóságból került ki. Az ál­dozatok csaknem egyhatoda a Don-kanyarban vesztette életét. Mintegy félmillió pe­dig a Kárpát-medence és Európa különböző más terü­letein szétszórva nyugszik. A veszteség méreteit érzé­kelteti, hogy az első hábo­rúban ezer lélekre 36, a má­sodikban viszont mintegy 100 halott jutott. Száraz György író A ma­gyar zsidóság tragédiája cí­mű előadásában emlékezte­tett arra: 1943-ban egy trau­­matizált, az antiszemitiz­mustól már előbb mód­szeresen megfertőzött tár­sadalomban a tömeg nem látott a kulisszák mö­gé, csak azt érzékelte — például a sajtóból —, hogy az egymást követő mérsékelt kormányok zsidótörvényeket szántak a szociális elégedet­lenség csillapítására, így akarták kifogni a szelet a jobboldali ellenzék vitorlái­ból, megszerezni Hitler jó­­indulatát a területi revízió­hoz. Amikor 1944 februárjá­ban a szovjet csapatok át­keltek a Dnyesperen, és kö­zeledtek a magyar határhoz, a Kállay-kormány ismét tár­gyalt a zsidó vezetőkkel, se­gítségüket kérte a szövetsé­gesekkel való kapcsolatfel­vételhez. De már ekkor gyü­lekezett Linz környékén az Eichmann-féle Sonderkom­­mando, amelynek feladata volt a „végleges megoldás” Magyarországon. Amikor el­következett a megszállás, és magyar csendőrhatalommal folyt a magyar zsidóság get­tókban gyűjtése, a tömeg azt hitte, mi mást hihetett volna, hogy amit lát, az egyenes folytatása az első, a második és a harmadik zsi­dótörvénynek. A cigányok sorsa 1944-ben című referátumában Laka­tos Menyhért író hangsú­lyozta: a Cigányok Világ­­szövetsége 1973-as statiszti­kai adatai szerint mintegy 700 ezer cigány pusztult el a haláltáborokban. Ebből 5­1 ezer magyar cigány volt Nagyon sokan megkérdezik, végül is hány cigányt érin­tettek a nácik kegyetlensé­gei? Miként az előadó rá­mutatott, az egészet. Azokat akik áldozatul estek, azokat akik túlélték, és azokat is akik később születtek. Mi soha nem kívántunk erről beszélni, később sem kívá­nunk. Nem akarjuk, hogy felszakadjanak a hegedő se­bek, mert a fasizmus bor­zalmait itt hordjuk a sejt­jeinkben, és generációkon keresztül öröklik a jövőben is. Ma már azonban más­ként látjuk a negyven esz­­­tendővel ezelőtti eseménye­ket, bár azt is tudjuk, hogy az embertelen eszmék em­­­­bertelen cselekményekre­­ kényszerí­tették az emberei sokaságát — mondotta az író A tudományos ülésszak délelőtti részében a to­vábbiakban felszólalt Ke­resztúri Dezső akadémi­kus, Szennay András, pan­nonhalmi főapát, Scheiber Sándor főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet igazga­tója és Újhelyi Szilárd nyu­galmazott nagykövet. A tudományos ülésszak délután Tóth Sándor alezre­desnek, az Országos Hadtör­téneti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettesének fel­szólalásával folytatódott. A referátum 1944 sorsdöntő eseményeit, az akkori ma­gyar katonai vezetés szem­szögéből elemezte. Megálla­pította, hogy a tisztikar magatartását alapvetően meghatározta az ellenforra­dalmi rendszerhez való tar­tozás, a reakciós beállított­ság, amelynek számos tör­ténelmi oka volt. 1944-ben a tisztikar képtelen volt vál­toztatni ezen, holott meg lett volna a lehetőség az ellenállásra az ország német megszállásának idején. Ha­sonlóan negatív szerepet ját­szott a hadsereg az elvetélt fegyverszüneti próbálkozás, október 15-e idején. A Magyar Front és az an­tifasiszta ellenállás történeti­ kérdéseit elemezte Pintér István, az MSZMP KB Párt­­történeti Intézetének tudo­mányos munkatársa. Hozzá­szólásában részletesen szólt a magyarországi antifasisz­ta mozgalmak háború alatti szerepéről. Kiemelte a kom­munista párt tevékenységét, amely 1941-től kezdve arra irányult, hogy ideológiai és politikai hovatartozásra va­ló tekintet nélkül egyesítse az összes békeszerető, né­metellenes erőt. Korom Mihály, a történe­lemtudomány doktora, egye­temi tanár a tudományos ülésszak­­befejező előadásá­ban az új magyar államiság kialakulásának témakörével foglalkozott. A referátumok után hoz­zászólások következtek. Bartha Tibor püspök, a re­formátus egyház zsina­tának elnöke és Káldy Zoltán püspök, az evan­gélikus egyház püspök­elnöke egyházának abban a korszakban kifejtett tevé­kenységével, társadalmi sze­repével foglalkozott. Gyenes Antal, a Szövetkezeti Kuta­tó Intézet igazgatója, az egyetemi ifjúság szerepéről adott áttekintést. A tudományos ülésszakon Pach Zsigmond Pál akadé­mikus, a Történettudományi Intézet igazgatója mondott zárszót. Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban állandó kiállí­tások várják az érdeklődő­ket: Ember és környezete; Csongrád megyei paraszt, bútorok és­­viseletek; Kő­olaj és földgáz; Lucs-kép­­gyűjtemény; Hunok, ava­rok, magyarok; Buday György életéről és művésze­téről ; Csongrád megye gyógyszerészetének múltjá­ról (1867—1918). A szegedi Várban A város múltja, je­lene és jövője címmel lát­ható kiállítás. Ifj. Lele Jó­zsef néprajzi gyűjteményét Tápén, a Vártó u. 4. sz. alatt tekinthetik meg az ér­deklődők. A Horváth Mi­hály utcai Képtárban finn üvegművészek alkotásait mutatják be. Látható a csongrádi művésztelep kiál­lítása és Somogy megye néprajzával is megismerked­hetnek az érdeklődők. A Kupola Galériában Szilágyi Ildikó ötvösművész munká­it szemlélhetik meg. A mú­zeum dísztermében a szegedi éremgyűjtők rendeztek be­mutatót. A Bartók Béla Művelődési Központban Agárdi Gábor kiváló mű­vész munkáit tették szem­lére. A Szegedi Ifjúsági Házban vasárnap délelőtt 10 órakor mesematinén a Keménykalap és krumpli­­orr című magyar filmet játsszák. A Vidám Park szombaton déltől, vasárnap pedig délelőtt 10 órától es­te 8-ig tart nyitva. Makón ma, pénteken es­te 9 órakor kezdődik a parkmozi előadása. Ez alka­lommal a Gábor diák című színes magyar filmet vetí­tik. Szombaton este 7 órá­tól 11 óráig tart a művelő­dési központ nagytermében a Cheops-bál. Vasárnap fél 10-kor találkoznak a műve­lődési központ földszinti klubjában az érem- és bé­lyeggyűjtők. A nagyterem­ben este 7-től 11 óráig tart az Ambrus-diszkó. A hét végén még megtekinthető a kiállítóteremben a művelő­dési központ szakköreinek bemutatója. Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeum földszinti termeiben a XVI. Dél-alföldi Tárlat látható. Az emeleten — ahol Az új­kőkor és rézkor művészete című állandó kiállítás is megtekinthető — Vigovszky István fotóművész Fejfák című tárlatát rendezték meg. A Petőfi művelődési központ második emeleti kiállítótermében a Tornyai —Medgyessy állandó kiállí­tás tart nyitva. A művelő­dési központ Lumumba ut­cai Medgyessy-termében ma, pénteken délután 5 órakor nyílik meg az intézmény képzőművészeti szakkörei­nek bemutatója. A rendez­vényen Szoboszlai Zsolt köz­­művelődési felügyelő mond megnyitó beszédet, és a Bodza Banda működik köz­re, Molnár Erzsébet vezeté­sével. A Helyőrségi Műve­lődési Otthon Cukor utca 2. szám alatti bemutatótermé­ben az amatőr művészek tárlata szombaton és vasár­nap délután 2 óráig láto­gatható. A Németh László­­emlékszoba a Tanácsköztár­saság tér 2. szám alatt déli 12 órától délután 4 óráig tart nyitva. A kopáncsi ta­nyamúzeum és a csúcsi fa­zekasház délután 1-től 5 óráig fogadja a látogatókat. Ma, pénteken délután 3 óra 25 perctől 3 óra 35 percig egyenes adásban köz­vetíti a Petőfi rádió a vá­sárhelyi Petőfi Sándor könyvesboltból a Könyvről könyvért vetélkedőt. A Né­meth László városi könyv­tárban pénteken és szom­baton még megtekinthető az intézmény népművészeti kö­rének kézimunka-kiállítása. Szombaton délelőtt 11 órai kezdettel videodiszkót ren­deznek gyermekek számára a Petőfi művelődési köz­pont előcsarnokában. A programot Mucsi József ve­zeti. Szentesen, a Koszta Jó­zsef Múzeumban a Koszta­­gyűjtemény, valamint Irá­niak és germánok a Dél- Alföldön című állandó kiál­lítás tekinthető meg. A Kis­­galériában ma nyílik meg , Galga mente népművésze­tét bemutató kiállítás. Ugyancsak a Kisgalériában kaptak helyet Reitmayer József népi fafaragó mun­kái és Kresz Albert fotói Az Ifjúsági és Művelődési Házban A politikai és kul­turális plakátok (1939—1944) címmel válogatás látható Szentesi Levéltár gyűjtemé­nyéből. Ma este 20 órakor Filmtéka műsora: Sugarlan­­di hajtóvadászat című szí­nes amerikai film. Csongrádon a hét végén a művelődési központ kiál­­lítótermében Sorok Antal térkonstrukcióinak kiállítá­sát tekinthetik meg az ér­deklődők. A múzeumban­­ Kubikosok című állandó és a Kalocsa népművészete cí­mű időszakos kiállítás láto­gatható. Hét végi programajánlat Tanácskozás ACZÉL GYÖRGY AZ ÍRÓSZÖVETSÉG KIBŐVÍTETT ELNÖKSÉGI ÜLÉSÉN Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a Ma­gyar Írók Szövetsége elnök­ségének meghívására részt vett és felszólalt az elnök­ség kibővített ülésén. A ta­nácskozáson élénk, sokrétű vita folyt ,társadalmi, gaz­dasági és kulturális éle­tünk, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Tudományos ülés A Magyar Tudományos Akadémia Kriminológiai Társasága Szegeden tartotta tanácskozását. Az ülésen többek között megjelent dr. Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság osztályvezető­je, dr. Király Tibor, a kri­minológiai társaság elnöke. A tanácskozáson dr. Ke­­reszty Béla megyei fő­ügyész, a kriminológiai tár­saság igazgató tanácsának tagja tájékoztatta a részt­vevőket a Csongrád megyei tapasztalatokról, majd Nagy Tibor, az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-vég­rehajtási Intézet országos parancsnoka tartott referá­tumot „A büntetés-végrehaj­tás új nevelési koncepciója” címmel. Munkaértekezlet OROSZ ADÉL AZ OPERAHÁZ BALETT­EGYÜTTESÉNEK ÚJ VEZETŐJE A Magyar Állami Opera­ház balettegyüttesének csü­törtökön megtartott munka­­értekezletén Mihály András igazgató bejelentette, hogy Dózsa Imre Kossuth-díjas, kiváló művész a következő évadtól kezdve ismét az Ál­lami Balettintézet igazgató­jaként, illetve az Operaház magántáncosaként dolgozik. A balettegyüttes igazgatásá­ra Orosz Adél Kossuth-dí­jas, kiváló művész, magán­táncosnő kapott megbíza­tást. Mihály András köszönetet mondott Dózsa Imrének egy­éves, sikeres balettigazgatói tevékenységéért. Az újjáépí emlékére Nemcsak magamnak, de másoknak is megjegyeztem, hogy az 1879. évi nagy árvíz centenáriumára felavatott Segesdy György alkotta, krómacélból készült emlék­mű körüli gránittömbök in­kább amolyan posztamens­­félék közül jó pár üres, nincs felirata. Az első ötön látható és olvasható szöveg: vésve Szeged címere, és azé a hat városé: Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma, amelyek a város fel­építésének költségeihez ado­mányaikkal, gyűjtéseikkel nagymértékben hozzájárul­tak. Az ötödik tömbön ez olvasható: „1970 májusában és júniusában a város szint­je felett méterekkel tetőző árhullámok 49 napon át fe­nyegették Szegedet.” Hat gránittömb szövegte­­lenül árválkodik. A város arculatát gazdagíthatnánk, itt, a Tiszához simulva, ha felsorolnánk mindazoknak a műszaki-tudományos kiváló­ságoknak, alkotóknak neveit, akik a folyószabályozás so­rán, majd a város újjáépí­tésével beírták nevüket Sze­ged tudomány- és technika­­történeti aranykönyvébe. Helyet kaphatna itt Luigi Ferdinando Marsigli (1658— 1730) hidrokartográfus, bota­nikus, régész és hadvezér, aki elsőként írta le a Tisza­­virágzást, és felvetette a Duna—Tisza-csatorna meg­valósításának gondolatát, sőt, vizsgálta a tiszai isza­pot. Huszár Mátyás , (1778— 1843) mérnök, aki elsőnek térképezte fel a Tiszát, és helyezte el a szegedi vár vízibástyáján az első hiva­talos tiszai vizimércét. A Tisza-szabályozás alsó sza­kaszának kiváló irányító mérnöke, Bertalan Lajos (1838—1901) neve is helyet kaphatna itt, némileg kár­pótolva a második híd útjá­ban állt Bertalan-obeliszket. Mindezek mellett és eze­ken túl is lehetne megemlí­teni azoknak a nevét, akik­nek ma is hálásan köszön­jük, hogy három és fél év alatt, 100 évvel korábban, a Tisza partjára ezt a modern városszerkezetet eklektikus palotáival kialakították. Az élre Lechner Lajos (1833—1897), a királyi biz­tosság műszaki osztályának vezetője, a város újjáálmo­­­­dója kívánkozik. Aztán sor­ra mindazok, akik az újjá­­é­pítésben részt vettek. Gre­­gersen Guilbrand (1824— 1910) vállalkozó, aki a város feltöltését, a híd alapozását végezte. A szülővárosába visszatért Süvegh Mihály (1859—1931) kertész, akinek a fásítást és a parkokat kö­szönhetjük. Feketeházy Já­nos (1842—1927), aki a köz­úti hidat tervezte; Pu­hala Adolf és Wein Aurél főmér­nök, akiknek tervei szerint, sok nehézség árán építették fel a korábbi tiszai rakpar­tot. A műszaki osztály ma már kevéssé neves mérnö­kei, akik az újjáépítési mun­kálatokat irányították, ellen­őrizték: Halácsy Sándor, Kuklay Béla, Juraskó Ja­kab, Feigelstock Gyula, Gru­ber Antal, Müller Béla, Bartsch Róbert, Bayer Bé­la. A külföldi mérnökök: Baliari, Gros, Jacquet, Wal­dorf és Kozlowsky. A palo­tás Szeged építész tervezői: Lechner Ödön, Pártos Gyu­la, Petsch Elek, Bachó Vik­tor, Meixner Károly, Wag­ner Gyula, Ney Béla, Tóth Mihály, Porzsolt Ernő, Hal­­may Andor, Schweighardt Géza, Hoffer Károly, Schu­­lek Frigyes, Juraszek Nán­dor, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer. Az újjáépítés hatalmas és nagyarányú munkálatai so­rán, 1883 végéig 3227 épü­letet emeltek, és ezek közül 26 két-, 211 egyemeletes, 836 magasföldszintes, 1314 föld­szintes és 246 udvari lakó­ház volt, több mint tízezer lakással. A királyi biztosság 1883 decemberére megszűnt, és most már grófi címet viselő Tisza Lajos 1884. január 1- én búcsúzott a várostól. A továbbiakban miniszteri ki­­rendeltség vezette a rekonst­rukcióval még kapcsolatos ügyek rendezését, Lechner Lajossal az élen. A száz évvel korábbi vá­roslakók emlékének az adott környezetben történő meg­örökítésével nemcsak nem­zedéki kötelességet teljesít­hetünk, hanem hozzájárul­hatunk a városesztétikus építész rólunk alkotta véle­ményéhez is, mely szerint ..... Szegedhez fogható, ily egységes, formás város e korszakból Európában­­"nin­csen, s noha a maga, kora nemzetközi módján épült újjá, lényegében mégis sa­játságos alföldi magyar vá­ros maradt... Belvárosa pe­dig egészében műemlékfélé­vé válik.” (Granasztói Pál.) * Holnap, szombaton, emléké ünnepség keretében Greger­­sen Guilbrand, Kovács Ist­ván és Süvegh Mihály neve kerül fel fekete gránittömb­re. BÁTYAI JENŐ PÉNTEK,­­ JÚNILse 15.

Next