Csongrád Megyei Hírlap, 1984. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
4 Tudományos konferencia Magyarország 1944-ben „Magyarország 1944-ben” címmel tudományos ülésszakot rendezett csütörtökön az Akadémia székházában az MTA Történettudományi Intézete, az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a Hadtörténeti Intézet. Megnyitójában Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke hangsúlyozta: a tudományos konferencia szerves része annak a politikai és tudományos jellegű rendezvénysorozatnak, amelyet Magyarország német megszállása és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából tartanak az állami, a társadalmi és a tudományos intézmények. Újabbkori történettudományunk alapos kutatómunkával igyekezett feltárni és megvilágítani e korszak csaknem minden sorsdöntő eseményét. 1944. március 19. kétségtelenül Magyarország ezeréves történelmének egyik gyásznapja, amely újabb, a mohácsi vészhez hasonló katasztrófával fenyegetett. A német megszállás teljes és végleges csődjét jelentette azoknak az utópisztikus kiugrási kísérleteknek, amelyekkel Horthy és hintapolitikát folytató miniszterelnöke kezdettől fogva próbálkoztak: egy koalíciós háborúból csak az egyik fél, az angolszászok számára akartak „kilépni” s azt is a nép nélkül, sőt annak ellenére akarták megtenni. Világossá vált az is, hogy a magyar uralkodó osztályok és szövetségeseik a nemzeti érdekeket semmibe véve készek voltak saját osztályérdekeik, s az azokat foggal és körömmel védő fasiszta rendszerük védelmében az országot, akár a végpusztulás poklába taszítani. A magyar nép a német megszállás alatt ezernyi jelét adta annak, hogy tiltakozik a fasiszta barbárság ellen — mondotta a továbbiakban a HNF Országos Tanácsának elnöke. — Különböző politikai meggyőződésű és világnézetű emberek találtak egymásra, s ártottak a németeknek ott, ahol és ahogyan csak tudtak. A nemzeti önismerethez hozzátartozik az is, hogy a magyarországi antifasiszta mozgalmak nagyrészt a munkásosztály és a Kommunista Párt eszmei sugallatára jöttek létre, gyakorta élvezve a párt és a munkásosztály eszmei, politikai és mozgalmi segítségét is. Báraki György akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének ügyvezető igazgatója idézettel kezdte előadását: „A múlt sohasem halott’ — hangzik el Faulkner Requiem egy apácáért című színdarabjában. Mint az előadó elmondta, ez a gondolat felmerül abban, aki történelmünk olyan tragikus eseményére emlékezik, amilyen az 1944-es esztendő volt Negyven év távlatának már elegendőnek kell lennie arra, hogy ne csak az eseményeket tudjuk a történészek kutatómunkája eredményeként hitelesen felidézni, de az események logikáját, az elkerülhetőt és az elkerülhetetlent is mérlegre tegyük, és felkutassuk azokat a hosszú távú belső és külfolyamatokat, amelyek a történeti események mindennapjait az európai hatalmi rendszer, és a magyar társadalom belső politikai struktúrájának folyamatában értelmezhetővé teszik — állapította meg többek között A német megszálláshoz vezető út című előadásában Ránki György. Juhász Goula, a történettudomány doktora, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója Az uralkodó eszmék zsákutcája címmel referált. Kifejtette: Magyarország történetében egyedülálló, de Európa történetében is, hogy egy államnak szinte a teljes felső vezető rétege, a felső állami bürokrácia, a honvédség, a csendőrség, a rendőrség főtisztjeinek zöme testületileg elhagyta az országot. Ez is azt jelezte, hogy a régi Magyarország hatalmi rendszere összeomlott, államszervezete megsemmisült a felszabadulással egyidejűleg. Senki sem gondolhatott arra még 1944 őszén sem, hogy a teljes széthullás esetlegességeiből kell az új Magyarország felépítését elkezdeni. Hogy ez mégis sikerült, s a magyar társadalom oly gyorsan talpra állt, nem utolsósorban a háborús évek demokratikus, baloldali ellenzéki erőinek, már a háború idején kidolgozott programoknak is, s az azok megvalósítására létrehozott, majd a német megszállás után az ellenállás érdekében megvalósított szervezeti kereteknek volt köszönhető. Für Lajos, a történettudomány doktora, a Mezőgazdasági Múzeum főmunkatársa Magyarország emberveszteségéről szóló előadásában elmondotta: a különböző számítások nagyon is egybehangzó eredménye szerint mintegy 900 ezer, egymillió lehet a háborúval kapcsolatosan a magyar halottak, elesettek száma. Az irtózatos veszteség nagyobbik hányada a férfilakosságból, a halottaknak több mint negyede, mintegy 257 ezer lélek az elpusztított zsidóságból került ki. Az áldozatok csaknem egyhatoda a Don-kanyarban vesztette életét. Mintegy félmillió pedig a Kárpát-medence és Európa különböző más területein szétszórva nyugszik. A veszteség méreteit érzékelteti, hogy az első háborúban ezer lélekre 36, a másodikban viszont mintegy 100 halott jutott. Száraz György író A magyar zsidóság tragédiája című előadásában emlékeztetett arra: 1943-ban egy traumatizált, az antiszemitizmustól már előbb módszeresen megfertőzött társadalomban a tömeg nem látott a kulisszák mögé, csak azt érzékelte — például a sajtóból —, hogy az egymást követő mérsékelt kormányok zsidótörvényeket szántak a szociális elégedetlenség csillapítására, így akarták kifogni a szelet a jobboldali ellenzék vitorláiból, megszerezni Hitler jóindulatát a területi revízióhoz. Amikor 1944 februárjában a szovjet csapatok átkeltek a Dnyesperen, és közeledtek a magyar határhoz, a Kállay-kormány ismét tárgyalt a zsidó vezetőkkel, segítségüket kérte a szövetségesekkel való kapcsolatfelvételhez. De már ekkor gyülekezett Linz környékén az Eichmann-féle Sonderkommando, amelynek feladata volt a „végleges megoldás” Magyarországon. Amikor elkövetkezett a megszállás, és magyar csendőrhatalommal folyt a magyar zsidóság gettókban gyűjtése, a tömeg azt hitte, mi mást hihetett volna, hogy amit lát, az egyenes folytatása az első, a második és a harmadik zsidótörvénynek. A cigányok sorsa 1944-ben című referátumában Lakatos Menyhért író hangsúlyozta: a Cigányok Világszövetsége 1973-as statisztikai adatai szerint mintegy 700 ezer cigány pusztult el a haláltáborokban. Ebből 51 ezer magyar cigány volt Nagyon sokan megkérdezik, végül is hány cigányt érintettek a nácik kegyetlenségei? Miként az előadó rámutatott, az egészet. Azokat akik áldozatul estek, azokat akik túlélték, és azokat is akik később születtek. Mi soha nem kívántunk erről beszélni, később sem kívánunk. Nem akarjuk, hogy felszakadjanak a hegedő sebek, mert a fasizmus borzalmait itt hordjuk a sejtjeinkben, és generációkon keresztül öröklik a jövőben is. Ma már azonban másként látjuk a negyven esztendővel ezelőtti eseményeket, bár azt is tudjuk, hogy az embertelen eszmék embertelen cselekményekre kényszerítették az emberei sokaságát — mondotta az író A tudományos ülésszak délelőtti részében a továbbiakban felszólalt Keresztúri Dezső akadémikus, Szennay András, pannonhalmi főapát, Scheiber Sándor főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója és Újhelyi Szilárd nyugalmazott nagykövet. A tudományos ülésszak délután Tóth Sándor alezredesnek, az Országos Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatóhelyettesének felszólalásával folytatódott. A referátum 1944 sorsdöntő eseményeit, az akkori magyar katonai vezetés szemszögéből elemezte. Megállapította, hogy a tisztikar magatartását alapvetően meghatározta az ellenforradalmi rendszerhez való tartozás, a reakciós beállítottság, amelynek számos történelmi oka volt. 1944-ben a tisztikar képtelen volt változtatni ezen, holott meg lett volna a lehetőség az ellenállásra az ország német megszállásának idején. Hasonlóan negatív szerepet játszott a hadsereg az elvetélt fegyverszüneti próbálkozás, október 15-e idején. A Magyar Front és az antifasiszta ellenállás történeti kérdéseit elemezte Pintér István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Hozzászólásában részletesen szólt a magyarországi antifasiszta mozgalmak háború alatti szerepéről. Kiemelte a kommunista párt tevékenységét, amely 1941-től kezdve arra irányult, hogy ideológiai és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül egyesítse az összes békeszerető, németellenes erőt. Korom Mihály, a történelemtudomány doktora, egyetemi tanár a tudományos ülésszakbefejező előadásában az új magyar államiság kialakulásának témakörével foglalkozott. A referátumok után hozzászólások következtek. Bartha Tibor püspök, a református egyház zsinatának elnöke és Káldy Zoltán püspök, az evangélikus egyház püspökelnöke egyházának abban a korszakban kifejtett tevékenységével, társadalmi szerepével foglalkozott. Gyenes Antal, a Szövetkezeti Kutató Intézet igazgatója, az egyetemi ifjúság szerepéről adott áttekintést. A tudományos ülésszakon Pach Zsigmond Pál akadémikus, a Történettudományi Intézet igazgatója mondott zárszót. Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban állandó kiállítások várják az érdeklődőket: Ember és környezete; Csongrád megyei paraszt, bútorok ésviseletek; Kőolaj és földgáz; Lucs-képgyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György életéről és művészetéről ; Csongrád megye gyógyszerészetének múltjáról (1867—1918). A szegedi Várban A város múltja, jelene és jövője címmel látható kiállítás. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteményét Tápén, a Vártó u. 4. sz. alatt tekinthetik meg az érdeklődők. A Horváth Mihály utcai Képtárban finn üvegművészek alkotásait mutatják be. Látható a csongrádi művésztelep kiállítása és Somogy megye néprajzával is megismerkedhetnek az érdeklődők. A Kupola Galériában Szilágyi Ildikó ötvösművész munkáit szemlélhetik meg. A múzeum dísztermében a szegedi éremgyűjtők rendeztek bemutatót. A Bartók Béla Művelődési Központban Agárdi Gábor kiváló művész munkáit tették szemlére. A Szegedi Ifjúsági Házban vasárnap délelőtt 10 órakor mesematinén a Keménykalap és krumpliorr című magyar filmet játsszák. A Vidám Park szombaton déltől, vasárnap pedig délelőtt 10 órától este 8-ig tart nyitva. Makón ma, pénteken este 9 órakor kezdődik a parkmozi előadása. Ez alkalommal a Gábor diák című színes magyar filmet vetítik. Szombaton este 7 órától 11 óráig tart a művelődési központ nagytermében a Cheops-bál. Vasárnap fél 10-kor találkoznak a művelődési központ földszinti klubjában az érem- és bélyeggyűjtők. A nagyteremben este 7-től 11 óráig tart az Ambrus-diszkó. A hét végén még megtekinthető a kiállítóteremben a művelődési központ szakköreinek bemutatója. Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeum földszinti termeiben a XVI. Dél-alföldi Tárlat látható. Az emeleten — ahol Az újkőkor és rézkor művészete című állandó kiállítás is megtekinthető — Vigovszky István fotóművész Fejfák című tárlatát rendezték meg. A Petőfi művelődési központ második emeleti kiállítótermében a Tornyai —Medgyessy állandó kiállítás tart nyitva. A művelődési központ Lumumba utcai Medgyessy-termében ma, pénteken délután 5 órakor nyílik meg az intézmény képzőművészeti szakköreinek bemutatója. A rendezvényen Szoboszlai Zsolt közművelődési felügyelő mond megnyitó beszédet, és a Bodza Banda működik közre, Molnár Erzsébet vezetésével. A Helyőrségi Művelődési Otthon Cukor utca 2. szám alatti bemutatótermében az amatőr művészek tárlata szombaton és vasárnap délután 2 óráig látogatható. A Németh Lászlóemlékszoba a Tanácsköztársaság tér 2. szám alatt déli 12 órától délután 4 óráig tart nyitva. A kopáncsi tanyamúzeum és a csúcsi fazekasház délután 1-től 5 óráig fogadja a látogatókat. Ma, pénteken délután 3 óra 25 perctől 3 óra 35 percig egyenes adásban közvetíti a Petőfi rádió a vásárhelyi Petőfi Sándor könyvesboltból a Könyvről könyvért vetélkedőt. A Németh László városi könyvtárban pénteken és szombaton még megtekinthető az intézmény népművészeti körének kézimunka-kiállítása. Szombaton délelőtt 11 órai kezdettel videodiszkót rendeznek gyermekek számára a Petőfi művelődési központ előcsarnokában. A programot Mucsi József vezeti. Szentesen, a Koszta József Múzeumban a Kosztagyűjtemény, valamint Irániak és germánok a Dél- Alföldön című állandó kiállítás tekinthető meg. A Kisgalériában ma nyílik meg , Galga mente népművészetét bemutató kiállítás. Ugyancsak a Kisgalériában kaptak helyet Reitmayer József népi fafaragó munkái és Kresz Albert fotói Az Ifjúsági és Művelődési Házban A politikai és kulturális plakátok (1939—1944) címmel válogatás látható Szentesi Levéltár gyűjteményéből. Ma este 20 órakor Filmtéka műsora: Sugarlandi hajtóvadászat című színes amerikai film. Csongrádon a hét végén a művelődési központ kiállítótermében Sorok Antal térkonstrukcióinak kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők. A múzeumban Kubikosok című állandó és a Kalocsa népművészete című időszakos kiállítás látogatható. Hét végi programajánlat Tanácskozás ACZÉL GYÖRGY AZ ÍRÓSZÖVETSÉG KIBŐVÍTETT ELNÖKSÉGI ÜLÉSÉN Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a Magyar Írók Szövetsége elnökségének meghívására részt vett és felszólalt az elnökség kibővített ülésén. A tanácskozáson élénk, sokrétű vita folyt ,társadalmi, gazdasági és kulturális életünk, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Tudományos ülés A Magyar Tudományos Akadémia Kriminológiai Társasága Szegeden tartotta tanácskozását. Az ülésen többek között megjelent dr. Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Király Tibor, a kriminológiai társaság elnöke. A tanácskozáson dr. Kereszty Béla megyei főügyész, a kriminológiai társaság igazgató tanácsának tagja tájékoztatta a résztvevőket a Csongrád megyei tapasztalatokról, majd Nagy Tibor, az Igazságügyi Minisztérium Büntetés-végrehajtási Intézet országos parancsnoka tartott referátumot „A büntetés-végrehajtás új nevelési koncepciója” címmel. Munkaértekezlet OROSZ ADÉL AZ OPERAHÁZ BALETTEGYÜTTESÉNEK ÚJ VEZETŐJE A Magyar Állami Operaház balettegyüttesének csütörtökön megtartott munkaértekezletén Mihály András igazgató bejelentette, hogy Dózsa Imre Kossuth-díjas, kiváló művész a következő évadtól kezdve ismét az Állami Balettintézet igazgatójaként, illetve az Operaház magántáncosaként dolgozik. A balettegyüttes igazgatására Orosz Adél Kossuth-díjas, kiváló művész, magántáncosnő kapott megbízatást. Mihály András köszönetet mondott Dózsa Imrének egyéves, sikeres balettigazgatói tevékenységéért. Az újjáépí emlékére Nemcsak magamnak, de másoknak is megjegyeztem, hogy az 1879. évi nagy árvíz centenáriumára felavatott Segesdy György alkotta, krómacélból készült emlékmű körüli gránittömbök inkább amolyan posztamensfélék közül jó pár üres, nincs felirata. Az első ötön látható és olvasható szöveg: vésve Szeged címere, és azé a hat városé: Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma, amelyek a város felépítésének költségeihez adományaikkal, gyűjtéseikkel nagymértékben hozzájárultak. Az ötödik tömbön ez olvasható: „1970 májusában és júniusában a város szintje felett méterekkel tetőző árhullámok 49 napon át fenyegették Szegedet.” Hat gránittömb szövegtelenül árválkodik. A város arculatát gazdagíthatnánk, itt, a Tiszához simulva, ha felsorolnánk mindazoknak a műszaki-tudományos kiválóságoknak, alkotóknak neveit, akik a folyószabályozás során, majd a város újjáépítésével beírták nevüket Szeged tudomány- és technikatörténeti aranykönyvébe. Helyet kaphatna itt Luigi Ferdinando Marsigli (1658— 1730) hidrokartográfus, botanikus, régész és hadvezér, aki elsőként írta le a Tiszavirágzást, és felvetette a Duna—Tisza-csatorna megvalósításának gondolatát, sőt, vizsgálta a tiszai iszapot. Huszár Mátyás , (1778— 1843) mérnök, aki elsőnek térképezte fel a Tiszát, és helyezte el a szegedi vár vízibástyáján az első hivatalos tiszai vizimércét. A Tisza-szabályozás alsó szakaszának kiváló irányító mérnöke, Bertalan Lajos (1838—1901) neve is helyet kaphatna itt, némileg kárpótolva a második híd útjában állt Bertalan-obeliszket. Mindezek mellett és ezeken túl is lehetne megemlíteni azoknak a nevét, akiknek ma is hálásan köszönjük, hogy három és fél év alatt, 100 évvel korábban, a Tisza partjára ezt a modern városszerkezetet eklektikus palotáival kialakították. Az élre Lechner Lajos (1833—1897), a királyi biztosság műszaki osztályának vezetője, a város újjáálmodója kívánkozik. Aztán sorra mindazok, akik az újjáépítésben részt vettek. Gregersen Guilbrand (1824— 1910) vállalkozó, aki a város feltöltését, a híd alapozását végezte. A szülővárosába visszatért Süvegh Mihály (1859—1931) kertész, akinek a fásítást és a parkokat köszönhetjük. Feketeházy János (1842—1927), aki a közúti hidat tervezte; Puhala Adolf és Wein Aurél főmérnök, akiknek tervei szerint, sok nehézség árán építették fel a korábbi tiszai rakpartot. A műszaki osztály ma már kevéssé neves mérnökei, akik az újjáépítési munkálatokat irányították, ellenőrizték: Halácsy Sándor, Kuklay Béla, Juraskó Jakab, Feigelstock Gyula, Gruber Antal, Müller Béla, Bartsch Róbert, Bayer Béla. A külföldi mérnökök: Baliari, Gros, Jacquet, Waldorf és Kozlowsky. A palotás Szeged építész tervezői: Lechner Ödön, Pártos Gyula, Petsch Elek, Bachó Viktor, Meixner Károly, Wagner Gyula, Ney Béla, Tóth Mihály, Porzsolt Ernő, Halmay Andor, Schweighardt Géza, Hoffer Károly, Schulek Frigyes, Juraszek Nándor, Ferdinand Fellner és Hermann Helmer. Az újjáépítés hatalmas és nagyarányú munkálatai során, 1883 végéig 3227 épületet emeltek, és ezek közül 26 két-, 211 egyemeletes, 836 magasföldszintes, 1314 földszintes és 246 udvari lakóház volt, több mint tízezer lakással. A királyi biztosság 1883 decemberére megszűnt, és most már grófi címet viselő Tisza Lajos 1884. január 1- én búcsúzott a várostól. A továbbiakban miniszteri kirendeltség vezette a rekonstrukcióval még kapcsolatos ügyek rendezését, Lechner Lajossal az élen. A száz évvel korábbi városlakók emlékének az adott környezetben történő megörökítésével nemcsak nemzedéki kötelességet teljesíthetünk, hanem hozzájárulhatunk a városesztétikus építész rólunk alkotta véleményéhez is, mely szerint ..... Szegedhez fogható, ily egységes, formás város e korszakból Európában"nincsen, s noha a maga, kora nemzetközi módján épült újjá, lényegében mégis sajátságos alföldi magyar város maradt... Belvárosa pedig egészében műemlékfélévé válik.” (Granasztói Pál.) * Holnap, szombaton, emléké ünnepség keretében Gregersen Guilbrand, Kovács István és Süvegh Mihály neve kerül fel fekete gránittömbre. BÁTYAI JENŐ PÉNTEK, JÚNILse 15.