Csongrád Megyei Hírlap, 1984. július (41. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-07 / 158. szám

Szegedi sikerek az ODOT-on Csaknem kétezer középis­kolás özönlötte el Nógrád megye székhelyét az or­szágjáró diákok XVII. or­szágos találkozóján. A sal­gótarjáni strandon és a kem­pingben építették fel sá­torvárosukat 18 megye és Budapest csapatai. A hat­napos találkozó eredmény­­hirdetésén méltán örülhe­tett a 90 Csongrád megyei fiatal, és a csapat veze­tői : Zalai Antal, a KISZ megyei bizottságának sport­felelőse, valamint Rimóczy Károly, a megyei ODK szakfelügyelő tanára. Ered­mények : Városismereti verseny: 1. szegedi Radnóti gimn. I. sz. csapata (Rosztóczy And­rás, Juhász Attila, Kovács Károly, Naupert Attila, Ne­vés Zoltán). Lányok: ... 2. szegedi Radnóti II. (Sarányi Emőke, Schmidt Judit, Papp Ágnes, Bíró Erika, Vass Andrea). Természetjáró akadály­­verseny: __2. szegedi Szé­chenyi gimn. (Fehér Gá­bor, Lévai András, Rácz Sándor, Szabó Endre, Szencz Attila). Tájékozódási futóverseny (a legjobb megyei ered­mények), fiúk, B kát., 17 évesek: 5. Szabó Endre (Széchenyi gimn.). 15 éve­sek: 15. Kapitány András (Radnóti gimn.). D kát. 15 évesek: 12. Szabó Zoltán (Betlehen gimn. Vásárhely). Leányok, B. kát., 17 éve­sek: 2. Berta Gyöngyi (Frankel szakk., Vásárhely). 15 évesek: 7. Lieb Mónika (Juhász Gy. szakk. Makó). B kát. 17 évesek: Sebők Zsuzsa (Közg. szakközép., Szentes). 10 Megteremtődött a gazdasági és a személyi feltétel Az MSVSE februári kibő­vített elnökségi értekezletén a résztvevők egyértelműen megfogalmazták, hogy a ma­kói sportolók közül a leg­nehezebb feladat előtt a lab­darúgók állnak, hiszen már több esztendeje a bajnoki címet várják tőlük. Ezzel ed­dig adósak voltak. De azt is hozzátették, hogy az el­múlt évben teremtődött meg az az anyagi háttér, amely a nyugodt, és minden igényt kielégítő szakmai munká­hoz elengedhetetlen. S ezt a gazdasági bázist a helyi termelőszövetkezetek anya­gi részvállalása teremtette meg. De nem szabad meg­feledkezni arról az össze­fogásról, a támogatók hosz­­szú soráról, akik hozzájá­rultak a megyei I. osztály első helyének megszerzésé­hez. Hosszú szünet után, a Maros-parti városban, a ma­gyar labdarúgás harmadik vonalába került a csapat. Teljesített feladatok A napokban ismét elnök­ségi ülést tartottak a Ma­kói SVSE-nél. Fekete Kál­mán elnök vezetésével ér­tékelték a labdarúgó-szak­osztály munkáját. Török Imre, a szakosztály elnöke Puskás János, a szakosz­tály vezetője és Himer Ist­ván szakedző nyugodt lel­kiismerettel adott számot arról, hogyan sikerül meg­valósítani a csapat elé tű­zött feladatokat, milyen kö­rülmények között sikerült kivívniuk a bajnoki cí­met. S ezzel együtt a te­rületi bajnokságba való fel­jutást. Az elnökség által meghatározott feladatokat , nyerjenek bajnokságot, az ehhez szükséges erősítést, s új edző beállítását vé­gezzék el, vegyék figye­lembe a magasabb osztály­ba való felkészülést, foko­zódjon a saját nevelésű já­tékosok beépítése, az után­pótláscsapatok az előző évhez hasonlóan szerepelje­nek — szinte százszázaléko­san sikerült megvalósítani­uk. Hiszen az utánpótlás­csapatok közül serdülő I. együttes 89 százalékos tel­jesítménnyel elsők lettek, a gólkülönbség is figyelemre­méltó: 151-9! A serdülő má­sodik csapat 50 százalékos teljesítménye az ötödik helyhez volt elegendő. Az ifjúsági gárda a SZEOL mögött 80 százalékot nyújt­va ezüstérmes lett. A saját nevelésű játékosok közül Ratkó Antal és Dégi László több alkalommal is szóhoz jutott bajnoki mérkőzésen. Dékány Antal Sariczki Jó­zsef, Méhes Tibor és Kro­­bák László ifjúsági játé­kosok előkészületi mérkő­zéseken ízlelgették az első csapat légkörét. A szakveze­tés a bajnokság megnyeré­séhez a posztokra játéko­sokat igazolt. Így került Ma­kóra dr. Bálint László, Hoj­­szák Zoltán, Holler Ferenc, Krizbai György és Olei Dezső. Valamennyien ma­gasabb osztályú csapatból igazoltak az MSVSE-hez. A szakosztály irányítása is magasabb szintre került, hi­szen olyanok vállaltak sze­repet ebben a tevékenység­ben, akik nagy gazdasági ta­pasztalatokkal is rendel­keztek. Ezt átplántálva, a makói labdarúgásba, új színnel gazdagították azt. * Az elnökségi ülés után megkértük a három vezetőt, mutassák be a mai makói labdarúgást. Elsőként Tö­rök Imre szakosztályi el­nök fejtette ki véleményét.­­ A makói labdarúgó­szurkolók már hosszú évek óta bajnokcsapatot szeret­nének köszönteni. Ennek ed­dig nem volt meg sem a gazdasági, sem a személyi feltétele. Az előbbi tavaly teremtődött meg, amikor ki­rajzolódott a stabil bázis, ugyanis a makói termelő­­szövetkezetek vállalták, hogy biztosítják a pénzt. Ezzel a lehetőséggel éltünk is, NB-s labdarúgókat tudtunk iga­zolni, s most pedig meg­tartani. Tulajdonképpen a tárgyi feltételek adottak vol­tak, s szerencsésen megol­dódott az edzőkérdés is, úgy értékelünk, hogy Himer Ist­ván szakedző jó erősítés volt. Himer István edző érté­kelte személyre lebontva az elmúlt bajnoki szezonban nyújtott teljesítményeket. Íme a véleménye: — Rövid idő állt a ren­delkezésünkre, hogy egy ütőképes csapatot alakít­sunk ki. A rajt rosszul si­került, Mindszenten vere­séggel kezdtük a szezont, aztán egyre jobban kidom­borodott a csapat tudása, összeszoktak a játékosok, megismerték egymás pá­lyán való gondolkodását. Ki­alakult a gárda ütőképes tengely volna, amelybe Hoj­­szák, Bálint dr., és Kovács József személyében megha­tározó emberek kerültek. Véleményem szerint a balol­dali csapatrész lényegesen erősebb volt. Holler mel­lett - főleg a tavasszal -r Anda nyújtott kiemelkedő teljesítményt, Dégi László pedig ősszel volt jobb. A jobb oldalon Nádasdinak a tavasz volt a sikerültebb, Pipicz és Rácz gyengébben játszott. Kolozsvárt a csapat Jolly Jokere volt. Sokat fej­lődött Adók, kibontakozását a sérülése akadályozta meg. Krizbai ősszel kitűnőt nyúj­tott, de­­ezt nem tudta foly­tatni, hiszen a sérülése de­rékba törte játékát. A baj­nokság első részében ka­pusgondokkal küzdöttünk, sem Gábor, sem Vass nem nyújtott elfogadható telje­sítményt. Nagy erősítés volt, hogy a SZEOL-ból el tud­tuk hozni öleit, s ezzel Vasst is jobb teljesítményre ösz­tönöztük. Kovács Zoltán ké­pessége sokkal jobb, mint amit eddig produkált. Változatlan összeállításban Az elképzelésekről, a na­gyobb feladatokról Puskás János szakosztályvezető be­szélt. . . Emelkednek a költsé­gek, bízunk abban, hogy mi ezt elő is tudjuk teremte­ni. Szeretnénk ezt az ösz­­szeget saját magunk előte­remteni. Bízunk abban, hogy a magasabb osztályban az érdeklődés is nőni fog, így, ezúton is kérjük szurko­lóinkat, hogy még nagyobb számban jöjjenek ki a pá­lyára, továbbra is sport­szerűen biztassák csapatun­kat, a jobb teljesítmény el­érésére. Egyben megköszö­nöm az eddigi támogatást. Úgy véljük, hogy a csapat­nál az a legnagyobb erő­sítés, hogy a sikeres gár­da együtt marad, így, el­sősorban most az átigazolás megkezdésekor azt a célt tűztük magunk elé, hogy minél kevesebb helyen vál­toztassunk. A makói labdarúgók jú­lius 9-én hozzálátnak egy még magasabb szintű mun­kához, hogy ne csak egy esztendőt töltsenek a ma­gyar labdarúgás harmadik vonalában. Ehhez azonban szükséges az eddig tapasz­talt, széles körű városi ösz­­szefogás. Iüti JÓZSEF Hogyan lett bajnok az MSVSE labdarúgó-csapata ? Sikeresen szerepeltek az MHSZ könnyűbúvárai A hónap végén két fon­tos versenyen vettek részt az MHSZ Csongrád me­gyei szervezetének Muré­­na könnyűbúvár verseny­zői. A Lengyel Népköztár­saság felszabadulásának és a LOK megalakulásának 40. évfordulójára hirdetett ver­senyen a lengyelországi Inowroszlawban, a Vesze­­linov Annamária, Kerekes Friderika, Gyémánt Ad­rienne, Csiszár László, Ma­­róti György, Ördögh Fe­renc és Szarka Zsolt ösz­szeállítású csapat az első helyet szerezte meg. A nők közül a legjobbnak járó dí­jat Veszelinov Annamária kapta, a férfiak versenyé­ben Csiszár László volt a legeredményesebb. Dunaújvárosban, a Ma­gyarország és NSZK-váloga­­tott uszonyos és búvárúszó­versenyén Csongrád me­gyeiek is szerepeltek. Kö­zülük Ginczinger Edit a 400 méteres uszonyos úszásban első, 800 méteren és 1500 méteren második, 200 mé­teren pedig harmadik he­lyezést ért el. A 400 mé­teren (3:39.7) új országos csúcsot úszott. Hermanovsz­­ki Erzsébet 100 méteren és 800 méteren lett harmadik. Tóth Katalin az 50­0 méte­res és a 800 méteres bú­várúszásban harmadik he­lyezést szerzett. Ginczinger Edit és Hermanovszki Er­zsébet a 4x100-as és a 4x200-as váltó tagjaként első helyezést nyertek. Megyénk válogatottja a győztes Tegnap befejeződött Csongrádon a labdarúgó-tehetsé­gek megyei válogatottjainak vetélkedője. A Csongrád me­gyei együttes, amelyet Csernus András és Lévai József edzők, valamint Schiller Ervin technikai vezető készített fel, egy pontot veszítve, legjobbnak bizonyult. Megyénk vá­logatottja csütörtökön, 5-0-ás félidő után. Vándor (3), Kun és Kovács góljával 5-1-re bizonyult jobbnak Bács-Kiskun megye hasonló korú gárdájánál. A másik mérkőzésen a Békés-Szolnok összecsapás 2-1-re végződött. Tegnap megyénk válogatottjába Déller. Komlósi. Ge­­rendi. Pullai. Kolonyi. Pásztor. Kovács. Rácz. Juhos. Ván­dor. Kirí. Kucsora. Juhász. Lóczi. Kerekes. Somogyi és Korom kapott helyet, és szintén 5-1-re bizonyult jobbnak Békés megye együttesénél. A gólokat Vándor (3), Rácz és Juhász szerezték. A Bács—Szolnok összecsapáson az előb­bi 1-0-ra győzött. A háromnapos torna Csongrád megye győzelmével zá­rult. 2. Bács-Kiskun. 3. Békés. 4. Szolnok megye lett. A különdíjakat (gólkirály 7 találattal Vándor Zsolt [Csong­rád megye]) Gyulai János, a CSLSZ főtitkára adta át. Me­gyénk a területi válogatottak budapesti összecsapására hét játékost delegált, s ezek: Komlósi Péter (DÉLÉP), Geren­­di Zsolt (Szentesi Vízmű), Kolonyi József (Csongrád), Rácz József (Nagymágocs), Kirí Alex (Csongrád), Pásztor Vil­mos (Makó), Vándor Zsolt (Kistelek). Szerdán utazik a labdarúgó­­válogatott A magyar labdarúgó­válogatott megkezdi elő­készületeit az őszi vi­lágbajnoki selejtezőso­rozatra. A nyári fel­készülés első része szerdán kezdődik az NSZK-ban, Stuttgart környékén.­­ A számításba vett játékosok pénteken or­vosi vizsgálaton vettek részt, és ezután szom­baton jelöli ki Mezey György szövetségi ka­pitány az NSZK-ba uta­zó 19 játékost —mond­ta Tajti József, a vá­logatott edzője. — A keret tagjai hétfőn dél­előtt találkoznak az MLSZ-ben, hétfőn és kedden itthon tartunk edzést, szerdán pedig elindulunk az NSZK- ba. A magyar labdarú­gók két hetet töltenek a Stuttgart melletti Felbachban. Az itteni „főhadiszállásról” több­ször elutaznak majd, mert a rendszeres ed­zések mellett 5 mér­kőzést is játszanak má­sodosztályú csapatok el­len. Nem váltak valóra a vágyak Ismét az OB II A osztályban a vásárhelyi vízilabda 1981 után ismét OB I-ben szerepelt a HVSE vízilabda­együttese. Török Sándor vezető­edző csak kevés pozitív előjelről tudott beszámolni, amikor az idei bajnokság előt­ti helyzetjelentés ügyében felkerestük. Április elején a következőket nyilatkozta: ..A jelenlegi csapat nem képvi­sel olyan játékerőt, mint a korábbi I. osztályú. A felké­szülést akadályozta egyrészt az igen hosszú tél (az OB I- ben egyedül a HVSE készül nyitott uszodában), de sérülé­sek is tizedelték a rendelkezésre álló játékosállományt. A rajtra a szűkös keret tovább fogyott, mert Gacsal Csaba előkészületi mérkőzésen kezét törte, így heteken keresztül nem jöhet számításba az összeállításnál. Esélyeinket, lehe­tőségeinket úgy ítélem meg, hogy azok kisebbek, mint a másik két Csongrád megyei együttesé. Ennek ellenére él a remény, hogy az elvégzett munka, a játékosok lelkesedése és bizakodása párosul a szakértő vásárhelyi közönség biz­tatásával, s sikerül tisztesen helytállni a HVSE-nek.” Sajnos, a vágyak nem váltak valóra, hiszen a HVSE csoportjában az utolsó helyen végzett, majd a bennmara­dásért vívott összecsapásokon is ..elvérzett”, s kiesett Hogy az élvonalbeli szereplés miért sikerült ilyen ..nyúlfarknyi­ra”, arról a napokban kérdeztük meg Török Sándort: — Tudtuk az idei küzdelmek előtt, hogy nehéz dol­gunk lesz. Tulajdonképpen számoltunk a kiesés lehetősé­gével. Tizenhárom „A” kategóriás egyesülettel „néztünk farkasszemet”, és reméltük, hogy a munkánk eredményes lesz a sok kedvezőtlen tényező ellenére. Mintha az időjá­rás is ellenünk lett volna, hiszen az ez évi télnek is csak nehezen akart végeszakadni. Ez azért lényeges, mert köztu­dott, hogy nem rendelkezünk fedett uszodával, s a hideg miatt csak megkésve szánhattunk vízbe. Hogy a gondjain­kat enyhítsük, Szentesre és Szegedre jártunk vendégségbe, hogy ott (egy) fedél alatt edzhessünk vendéglátóinkkal, akik szívesen fogadtak bennünket. A heti két alkalom kevésnek bizonyult a különböző technikai elemek gyakor­lására és a megfelelő formábahozásra. Az elért eredmény is tükrözte ezt. A továbbiakban elhangzott, hogy a cél lehetőleg a bennmaradás volt, amennyiben erre nem volna mód, leg­alább annyival szolgáljon a csapat, hogy látványos és jó mérkőzéseket vív ellenfeleivel. Csak az utóbbi valósult meg, eltekintve a BVSC és a SZEOL AK elleni találko­zóktól (ezek kétszámjegyű vereséggel végződtek). Ami a játékosállományt illeti, Török Sándor szerint csupán ha­­tan-heten ütötték meg az első osztály színvonalát. — Nem baj, ha egy szerényebb tudású együttes ma­gasabb osztályban szerepel. Ezért is vállalkoztunk erre. Közönségünk megismerkedhetett az élvonallal, és persze, mi magunk sokat tanultunk, profitáltunk az OB I-ből, amit a későbbiekben, remélem, hogy hasznosítani tudunk majd. Értékelésül annyit, hogy sajnos csupán erőnlétben vettük fel a harcot ellenfeleinkkel. Technika és­ taktika dolgában már nem. Ha ezt a hiányosságot boncolgatni kez­denénk, ismét a tárgyi körülményekhez vezetnének a szá­lak. Itt szeretném megemlíteni, hogy ez nem elégedetlenke­dés részünkről, mert tudjuk, hogy két éve, amikor felújí­tották az öltözőket, majd a lelátót, komoly terheket vál­lalt magára a város és az egyesület vezetése.­­A játékosok teljesítményét külön-külön értékelve, az edző kiemelte Komáromi Józsefet, a csapatkapitányt, Ko­máromi Pétert, aki a házi gólkirály lett 37 góljával. Ez az eredmény az országos ranglistán a kilencedik helyet jelen­tette számára. Pánczél Tamás 29, ifj. Török Sándor 21 gól­jával szintén szerepel a bajnokság legjobb dobói között. Elmondta, hogy sokkal többet várt Kasza Attilától, aki munkahelyi elfoglaltságok miatt nem szerepelt tehetségé­hez méltóan. Gacsal Csabát, Bea Lászlót, Öveges Lá­szlót és Jaczkó Györgyöt is elmarasztalta. Nem így Sélley Ta­mást, aki az elmúlt két év alatt szépen fejlődött, és min­dent megtett a csapat sikeréért. A jövőben változásokra kerül sor. A két Komáromi testvér, Szanda István és Kovács István — az utóbbi ko­moly sérülése miatt — abbahagyja a játékot. Komáromi József 1972 óta küzd a HVSE színeiben. 75-től a csapat kapitánya is lett. Komáromi Péter 73-ben került az első csapathoz, azóta 281 mérkőzésen 600-nál is több gólt lőtt. Török Sándor vezető­edző szerződése is lejárt. Mikor meg­kérdeztük, hogy a továbbiakban is kívánja-e folytatni te­vékenységét, még nem tudott pontos választ adni a szak­ember, aki 1954 óta irányítja a HVSE munkáját. Kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e újra talpra állni a vásárhelyi vízilabdásoknak? BOROS TIBOR Győzött a SZEOL AK csapata Immár hetedik alkalom­mal találkozott egymással a SZEOL AK utánpótláscsa­pata az NDK-beli Frank­furt Oder megye — 34 hely­ről válogatott — súlyemelő együttesével. A kék-feketék — két szolnoki fiúval ki­egészített — Széll T., Bulik A., Berényi Z., Lukács Zs, Gajda Z., Horváth A., Ko­­csispéter Z„ Zombori B., Korom L. és Oláh I. — ös­­­szeállítású csapata mindvé­gig szoros, magas színvona­lú versenyen 5987:5862 pont­arányban legyőzte a német fiúkat. A viadalon mindkét csapatban néhány kiemel­kedő eredmény is született. A Frankfurt Oder csapatának legjobbjai voltak: 52 kg: S. Pawellek 170 kg (75, 95). 60 kg: J. Beyer 200 kg (87,5; 112,5). 75 kg: F. Georgi 242,5 kg (107,5; 135). 82,5 kg: F. Schaack 270 kg (120; 150). A SZEOL AK csapatában ki­emelkedő eredményt ért el: 52 kg: Berényi Z. 190 kg (85; 105), Lukács ZS. 190 kg (85; 105), Gajda Z. 160 kg (70; 90). 73 kg: Zombori B. 237,5 kg (105; 133*5). A hét végi műsor Vízilabda: OB II B: Csongrádi Bokros Tsz SK—Siketek SC, Csongrád, 12 óra. VASÁRNAP Salakmotor: Béke és Barátság Kupa futa­ma, egyéni viadal, Szeged, Vo­lán-pálya, 17 óra. Vízilabda: Országos ifjúsági bajnokság, Szentesi Vízmű—Újpesti Dózsa, Szentes, 14.30. Országos serdülőbajnokság: SZEOL AK—Tungsram SC, Sze­ged, 16., Szentesi Vízmű—II. Dó­zsa, Szentes, 15.45. SZOMBAT, 1984. JÚLIUS 7.

Next