Csongrád Megyei Hírlap, 1984. december (41. évfolyam, 282-305. szám)
1984-12-04 / 284. szám
4“ Rádiófigyelő. Mire jók az utópiák ? Manapság, amikor a valóságtól, a reáliáktól való elrugaszkodás már-már életveszélyes, vagy legalábbis funkciózavarokkal járhat, nem túl időszerű azon meditálni, mire jók az utópiák— mondják, gondolják a józanabbak, a bölcsebbek. De olyanok is akadnak, akik jövőnkről meditálva elrugaszkodnak a földközelből. Közéjük tartozik Kamarás István és Varga Csaba, akiknek a közelmúltban jelent meg a Reformvár című kötetük. Ha a Nyájas Olvasónak csak annyit idézünk a könyvből, hogy ebben a „városban” nincsenek címek, rangok, hogy itt időről időre megrendezik a „Hülyeségeink" című kiállítást; hogy létezik a „városi vezetésnek” egy tanácsadó szerve, a „Homálybogozó Bizottság” és ahol időnként ki-ki bevonul az „Énházba”, ahol önismeretet, önkorrekciót és természetesen lelki higiéniát is tanulhat az ember. Persze azt nem tudni, mennyire vonzóak a fenti gondolatok, mindenesetre Mihancsik Zsófia, a Rádió riportere, szerkesztője szimpátiát, érdeklődést mutatott a kedd esti műsorban a Reformvár iránt Némiképp a hallgatóság figyelmét is felkeltette, hiszen az egyik szerzővel, Kamarás Istvánnal többek között arról beszélgetett hogyan lehet helyrehozni egy elrontott várost Kicsit tankönyvízűnek tűnt az, hogy nemegyszer a gazdasági, politikai megújulásról esett szó. No meg az is, hogy kívülbelül reformokra van szükség. Tudjuk, még ha nem is mindig gyakoroljuk. Természetesen az is igaz, hogy nem vagyunk elég toleránsak egymás iránt, és így az együttműködésünk sem mondható mindig jónak. Idézetek egy közhelygyűjteményből — fogalmazhatta meg fáikat joggal magában a rádióhallgató. Mint ahogy manapság már Verne, Huxley utópiái is majdnem azok. Mire jók mégis a Reformvár-féle könyvek? Kihívásnak talán! Arra, hogy az agyunk kereke megmozduljon más gondolkodási mintákra, más normákra, egyszóval létrejöjjön a gondolati felszabadultság. Ami talán elvezet a reflexek változásához is. Olyan országban, mint a mienk, annyi előítélet halmozódott fel, hogy időnként talán még az utópiák is megteszik terápiának. Azon túl, ott tág a világ — ezt a címet adta Varga Csaba egy korábbi könyvének. Egy kisváros anatómiája — fogalmazhattuk meg magunknak a fiktív szociológia némineműségét. Persze azért imitt-amott ráismerhettünk saját vonásainkra. Mi a helyzet a Reformvárral? Talán nem egészen az, ahogyan azt Kamarás István a beszélgetés során elmondta. Ugyanis a szerzők abban reménykednek, hogy a könyvbeli Utópia Konkrétjában van. Azaz: megvalósítható lenne! Talán a rádióhallgatóknak nem kellett túl messzire menniük ahhoz, hogy rájöjjenek: csupán a mézesmadzagot húzták el az orruk előtt. Ne menjünk messzire és túl mélyre! Vegyünk csak egy periférikus területet! A könyvtár, mint „művelődési szertár”, „tudástár’’? Attól tarthatunk, hogy ez aligha létezik még csírájában sem Konkrétiában. De példákat még szép számmal lehetne említeni ! Végül is itt derült ki a kedd esti beszélgetésből? Valami olyasmi, hogy Reformvár megálmodói ízig-vérig szociológusok, nem pedig ködevő utópista gondolkodók. Ez önmagában persze nem baj, legfeljebb csak akkor, ha valaki valóban időgépen vagy anélkül szeretne szárnyalni,jövőbe nézni. Annak feltétlenül csalódást okozhatott a beszélgetés, akik pedig szeretik a mának szóló fricskákat, mosolyoghattak az elhangzottakon, az érintettek pedig dühönghettek, hogy mennyi „marhaságot” találtak ki a „pihentagyúak”... BODZSÁR ERZSÉBET Germantól, Falladától Tőlük, Alekszandr Germántól és Hans Faladától kaptuk, az elmúlt hét televíziós estéinek legmélyebben ható élményeit, a műveikből készült filmek révén. Profánul hatna az öszszevetés, miszerint A pad című színmű hazugságokba burkolózó szerencsétlen sorsú szereplőinek belső vergődése és a Halálodra magad maradsz című regény fasizmus ellen forduló kisemberének erkölcsrajza egyként a cselekvés motívumaival hangsúlyozott drámai tortáiét. Merőben más a két történet hőseinek cselekvésiránya, s különböző a jellemfejlődés szintje a motívumként szolgáló társadalmi-egyéni okokból indulva. Míg A pad két szereplője a sorsából önigazolást akar nyerni, s a becsület békéje elérhetetlenül távolinak látszik számukra, addig a Fallada-regény főhőse megnyugodva járt az erkölcsi tisztasághoz, még az akasztófa árnyékában sem félve, mad a becsület útját követte. Két külön művet láttunk, csupán abban igazán egyezőt, hogy szuggesztív színészalakítások hitelesítették a történeteket. Gelman a jelenkor konfliktusait vette és veszi nagyító alá, hogy hazánkban is játszott sikeres színműveiben az egyszerű ember reakcióit kövesse nyomon reális társadalmi problémákra irányítva a figyelmet, a személyiségek gondolkodása és cselekvőkészsége felől közelítve a kiélezett szituációkhoz. A kétszereplős színműből készült tv-játék hangsúlyozottan a magánélet szférájából merít, a társadalmi színtér csak mint másodlagos van jelen. Gelman ezúttal az érzelmi élet színterét vetíti elénk, két kiégett ember kapcsolatteremtésének feszültségeit szikrázhatva. (Kegyetlent nyers valóságkép bontakozik ki a nő és férfi hazugságoktól szabdalt önportréjával. A véletlen találkozás minden idillt, varázst, tiszta Szt .-elemeizést nélkülöz. A vidámpark fái alatt két, önmagát titkonakaró, mindenből kiábrándult, a becsületes ée ««Kin- TELEVÍZI e érzelmi élet, társkapcsolat reményét sem igazán ismerő ember találkozik. Gelman kutató igazságérzettel, mélyreható lélekismerettel tárja elénk hőseit a maguk erkölcsi pőreségében, kegyetlen képet mutatva a nyomasztó egyedüllétről, elhagyatottságról és bosszúvágyról, megrendítő hazugságokról, amelyek kétségessé teszik a tiszta életre törekvést, az elhatározások véghezvitelének sikerét. Kiss Mari és Koncz Gábor alakítása teszi igazán sikeressé a tv-játékot. Nemere László rendezése a megtört emberi kitárulkozásra alapozva enged be teret színészeinek, hisz végső soron a két kiváló színművész szerepformálásának hitelességén múlik minden. Krimibe ülő hazugságfordulatokkal követhetjük nyomon a két ember elrejtett igaz énjének nyers megmutatkozását, hiszen a film személyiségük, tragikus érzelmi életük felderítését végzi — aggódva és reménykedve, hogy maradt-e bennük valami az eredendő tisztaságból, becsületből, hűségből. Fallada regénye megrendítő képet ad a fasizmus mindent eltipró embertelenségéről, a rémségeket megszenvedő, a tűrést és tétlenséget bűnnek érző kisember optikájával. A világhírű író korábbi regényeiben is a kor névtelenjeinek társadalmi megrázkódtatásoktól terhes, zaklatott életét ábrázolta, példaként a Mi lesz véled emberke létbizonytalanságban vergődő kereskedősegéd főhősének sorsával. Hans Fallada 1945 után rendőri akták nyomán írta meg egy berlini asztalosmester magányos ellenállását. Az ösztönös tiltakozás, a túlélés reménytelenségének tudatában cselekvő humánum drámai története a Halálodra magad maradsz A regényből készült NDK tv-filmsorozatot négy részben láthattuk a héten a tv második programján. Az 1941-ben induló tragikus cselekménysor Otto Quangel bútorgyári művezető elszánt tiltakozásának lélekbe markoló végigvezetése a személyét, tragédiáig. Quangel és felesége fiuk elvesztésével érzik először igazán saját bőrükön is a fasizmus kegyetlen valóságát. A háborús sikereket halmozó fasiszta Németországban — érzik — nem egyedül döbbennek rá a szégyenteljes, bűnös realitásokra. Mindenkitől elzárkózottan határozzák el, hogy a tétlenség a félelemtől bénult moccanatlanság, a képmutató alázat bilincséből kitörve tiltakoznáik, szembeszegülve az aljassággal. Legyőzni a félelmet, tudatosan lázadni az intézményes terror közepette, ez a nehéz és nagy próbatétel Quangelék életében. Számot vetni mindennel, s így cselekedni elhatározottan, lépésről lépésre, azzal az eszközzel, amely segíthet rádöbbenteni az emberek egy részét, hogy maguk is cselekedjenek szembefordulva a hitleri fasizmussal. Szuggesztíven, a kisember heroikus küzdelmét — a levelezőlapos röpiratosztás elszigeteltségében komikusnak látszó cselekvését — szívbemarkáló sorstragédiáját éles kontúrokkal rajzolta elénk a filmsorozat. Feszültséggel telítetten, csupán a záróepizódban aránytévesztő részletezés hibáival rekonstruálta az NDK televíziós alkotás a híres regény cselekményét, a szereplők hiteles lélekrajzát Lenyűgöző tehetségű színészt ismerhettünk meg Ervin Geschonek személyében, Quangel szerepében. __ BECSEI PÉTER Hűség a szülőföldhöz Kurucz D. István kiállítása Gyermekorához, szőkébb szülőföldjéhez, Vásárhey- Tabánhoz éppúgy hű maradt Kurucz D. István festőművész, mint az Alföld, az alföldi táj egészéhez, amelyről a nagyhírű elődök után is tudott és tud újat mondani. Vasárnap délelőtt a képzőművészet-kedvelők népes táborának megkülönböztetett érdeklődése kísérte Kurucz D. István kiállításának megnyitását Vásárhelyen, a Tornyai János Múzeum földszinti termeiben. Az eseményen jelen volt Gyón Imre, az MSZMP KB tagja, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, és dr. Petrik István, a Csongrád megyei Tanács elnökének általános helyettese. Dr. Koncz János kandidátus, a megyei pártbizottság titkára, tárlatnyitójában először arról szólt, milyen jelképes esemény volt az idén októberben a művész 70. születésnapjának és az őszi tárlat megnyitójának egybeesése. Az immár negyedik évtizedébe lépő országos jelentőségű kiállítás elindításában aiktív szerepet vállalt majd minden évben részt vett a seregszemlén Kurucz D. István. Családi tradíció által is táplált öntudata szükségszerűen vitte a szocialista művészek közé. Míg apja Horthy börtönében ült, ő kisgyermekként, paraszti környezetben, anyja szüleinél nevelkedett A nagy mesterek sorából 1934-től Szőnyi Istvántól, Rudnay Gyulától, Réti Istvántól, Benkhardt Ágosttól, Nagy Sándortól tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Két alkalommal római ösztöndíjas is volt Képeinek realizmusa, eredetisége, sajátos atmoszférája jelentős helyet foglal el korunk sokféle képzőművészeti forma törkevése között Alkotásai szűkszavúságukban sokatmondóak. Elhagy minden felesleges részletet, ettől válik festészete szuggesztív érzelmi és gondolati hatásúvá. Új felfogásban kapcsolja össze a magyar Vásárhelyen. Ezer szállal kötődik szülővárosához. Nemcsak festőművész, hanem művészetpolitikus, és közéleti ember is mindig. Munkácsy-díjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze. Hetvenedik születésnapja alkalmából, eddigi képzőművészeti és közéleti munkássága elismeréseként a Szocialista Magyarországért kitüntetésben részesült. Szép életútjának alkotásai a klasszikus szépség és a művesség maradandóságának hirdetői. Magas színvonalon képes széles tömegekhez szólni; a humánumot, az emberi értékeket, a szülőhagyományt a kortárs euró- föld, és a rajta élő, dolgokai formavívmányokkal szó ember szeretetet sugároz-Több mint 30 éve két ort zák képei — hangsúlyozta a honban él, Budapesten és tárlatnyitó méltatás. A képen — balról jobbra —: Győri Imre, dr. Koncz János. Kurucz D. István, dr. Dömötör János múzeumigazgató (Fotó: Dömötör Mihály) Ezüst minősítés A Népművelési Intézet, a Kóta, az országos szövetkezeti érdekképviseleti szervek és a Magyar Rádió szervezésében került sor az elmúlt hét végén Kiskőrösön a népzenei együttesek és pávakörök országos minősítésére. A versenyben részt vett 31 együttes között nagy sikerrel szerepelt a csongrádi szövetkezetek Alföld néptáncegyüttesének 6 fős zenekara. Olsvai Imrének, a Magyar Tudományos Akadémia népzenei osztálya munkatársának vezetésével tevékenykedő zsűri az Alföld zenekarának teljesítményét országos ezüst minősítés adományozásával ismerte el. Szabadegyetemi sorozat A szocializmust építő hazánk és Csongrád megye fejlődésének négy évtizede címmel indított szabadegyetemi sorozatot a TIT megyei és városi szervezete. A soron következő előadásra december 5-én, szerda este 5 órakor kerül sor, amikor dr. Sebe János, az MSZMP Csongrád megyei Bizottságának osztályvezetője. A közgondolkodás jellemzői, fejlesztésének főbb irányelvei megyénkben címmel tart előadást Ezt az érdeklődők a szervezet Kalász utca 11. szál alatti helyiségében hallgathatják meg. Bárdos Lajos műveiből, pénteken Szegeden • •Ünnepi kórushangverseny A Tisza Szálló dísztermében december 7-én, pénteken este 7 órakor Bárdos Lajos zeneszerző születésének 85. évfordulója tiszteletére ünnepi kórushangverseny lesz. Erdős János, a KÓTA megyei titkára mond köszöntőt, majd 9 együttesből álló összkar adja elő nyitószámként a Tiszai dallamok című szerzeményt. A műsoron Babits, Weöres Sándor, Juhász Gyula és Ady Endre megzenésített versei szerepelnek többek között, amelyeket a Hódmezővásárhelyi Vegyes Kar, az Ifjú Zenebarátok Kórusa és a Canticum Kamarakórus ad elő Emmike néni nyolcvanéves Tavaly nyáron, a mindszenti könyvtárban, afféle író-olvasó találkozón, mint szokás, megkérdezték tőlem is: mivel foglalkozom, mi a munkám? Azt feleltem, amit hasonló kérdésekre máskor is szoktam, ami első elemiben is dolgom volt: írás, olvasás. Mindszenten még hozzátehettem: erre, írásra, és olvasásra a néhány lépésnyire innen élő Emmike néni tanított, több mint fél évszázaddal ezelőtt. K. Tóth Emma tanító néni — időközben már tanárnő, sőt, kiváló tanár — ma, december 4-én tölti be 10. életévét. Nemcsak engem tanított a betűvetésre, hanem a fél Míndszentet. Ma már nagyapák is vannak köztük; fiaikat, unokáikat is ő tanította. Nekem, hadd dicsekedjem, protekcióm volt. Anyám egy hízott kacsával tette nyomatékosabbá kérésünket Tan igazgató bácsinál, nos bár 1976 januárjában szülött sn, vegyenek föl az 1925 ben születettekkel együtt elemibe, így azután minden egy évvel előbb végezhettem. 17 éves voltam érettségikor, 21 évesen szerezhettem doktorátust. A másik kiváltságomat Emmike nénitől kaptam: nekem nem kellett palatáblára írnom, hanem rögtön füzetbe, ceruzával írhattam. Eleinte bal kézzel, mert suta vagyok, semmike néni sokáig hasztalan tétette át a jobb kezembe a pia.Ihász néhány perc múlva megír a bal kezemben találtai Átvándorolt, öntudatlan) is áttettem. Lassan azonban íry megtanultam jobb kézzel, de a kész villámost is fordítva használom, s dobni is csak bállá tudok. Emmike nénit, aki elindított a betűvetés és az olvasás útján bennünket; aki a rajz szépségére is megtanította az egymást követő nemzedékeket; aki a község múltjának, hagyományainak megbecsülésére, fölkutatására, a helyi szellemi és tárgyi örökség ápolására is ránevelte a mindszentieket tzok ezren hálával és szeretettel köszöntik. PÉTÉT LÁSZLÓ KEDD, 1984. DECEMBER 4.