Csongrád Megyei Hírlap, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

Jól termelni - jobben kereskedni A hátunk mögött levő esz­tendő ismételten bebizonyí­totta, hogy a mostoha, aszá­lyos időjárás közepette is megállják helyüket az ipar­szerű termelési rendszerei, technológiái. Ha nem értek el rekordhozamokat a Bá­bolnai IKR, a Nádudvari KITE, a Szolnok-rákóczifal­­vi GITFI taggazdaságai, de az eredmények megközelítet­ték a tervezettet, sőt, búzá­ból meg is haladták. A ma­kói Kossuth, a fábiánsebes­­t­yéni Kinizsi, az eperjesi If­jú Gárda, a vásárhelyi Rá­kóczi Tsz-ekban, vagy a pankotai, a vásárhelyi álla­mi birtokokon hosszabb idő óta kiemelkedő hozamokról lehet szólni. Nemes missziót töltöttek tehát be a termelési vállal­kozások megyénk mezőgaz­daságában. Megteremtették a műszaki, technikai feltéte­leket a föld termőerejének intenzív kihasználásához. Ám ezzel együtt az eredeti platformon, a termelés szín­terén maradtak. A vállalko­zói és az üzemi együttmű­ködés nem jutott el a teljes keresztmetszetig, a közös piaci érdekeltség megterem­téséig. Addig a pontig, hogy egy termelési rendszer csak akkor kapjon pénzt a szol­gáltatásaiért, ha a porték­a nyereséggel kel el a piacon. Talán csak a Szentesi Ko­rai Zöldségtermesztési és a Szegedi Kendertermelés­i Rendszer számít e vonatko­zásban kivételnek, amelyek­nél teljes vertikumban kife­jeződik az egyen­lő partneri viszonyon alapuló közös ér­dekeltség. A mai közgazdasági körül­mények szinte követelően előírják, hogy a termelők adják fel az eredeti elvei­ket, csak termeljenek, a ke­reskedők pedig csak keres­kedjenek. Ezzel a felfogás­sal — ahogy mondani szo­kás — tele a padlás. Inkább azok hangoztatják saját mentségükre, akik nem ve­szik a fáradságot portéká­juk jobb piaci elhelyezésére. Továbbá, akik nem akarják vállalni a többletmunkát az értékesítés színterén. Diktáló vállalatok Talán már nem is több­letmunkát, hanem érvényesü­­­ lési csatározást kíván meg a kereskedelem. A cégek mi­nél nagyobb nyereséget pró­bálnak elérni a termelők ro­vására, ha azok hagyják ma­gukat. Lássunk néhány példát. A csongrádi Vörös Csillag Tsz őszibaracktermése éven­te 50 vagon körüli. Mivel a megyében és a szomszéd tá­jakon nehéz elhelyezni ennyi árut, a miskolci Zöldérttel léptek egyezségre. Eleinte a napi fogyasztói árból 30 szá­­­­zalékot, tavaly 315-öt vontak le, míg az idén 40 százalék I­kos levonással fogadják a portékát. De csak akkor, ha a helyükbe viszik. Mintegy 250 kilométert fuvarozva a barackkal. A kereskedelem tehát nem a saját forgalmát kívánja növelni a töb­b ha­szon érdekében, hanem a termelői árszinten csavar egyet. Lefelé. S a tsz mit tehet? Új pia­cok után néz, hogy legalá­bb ne fizessen rá az őszibarack­­termelésre. Mert a kereske­delmi árleszorítás mellett ta­valy kétszer volt növényvé­­dőszer-, és egyszer műtrá­­gyaár-növelé­s. Mindez az­után felnyomta az önköltsé­get Az más lapra tartozik, hogy annak idején a­ telepí­téskor a tsz mennyiben vet­te figyelembe a piac távlati ígéreteit. De az őszibarackot nem akarják kiszántani, mint a fekete ribiszkét és az almás egy részét, ezért kény­telenek az eddiginél­ jobban kereskedni. És nem automa­tikusan átadni a hasznot az árdiktáló kereskedelemnek. Sajnos, egyes cégek a fo­gyasztóról is lehúznak egy „bort”, mert 40 százalékos termelői árkedvezmény mel­lett 20-tól 50 százalékos fo­gyasztói árrést is alkalmaz­nak. E fojtogató gondok in­dokolják, hogy a közeljövő­ben a megyei pártbizottság is napirendre tűzi a zöldség- és gyümölcságazat problé­makörét. A partner cipőjében ... A zákányszéki Egyetértés Tsz-ben azt tették szóvá, hogy alábbhagyott a fűszer­paprika-termelési kedv, mert a felvásárló cég késve utal­ja át a pénzt a paprikáért, nincs mindig a telepen a cég megbízottja, amikor át­vételt hirdetnek. Behívják a tsz vezetőit a szerződés alá­írására, miközben az irodán kijelentik, hogy csak akkor írják alá a szerződést, ha a tsz nehezebb , feltételeket vállal... A mai világban azért a termelőnek egy kicsit bele kell állni a partner cipőjé­be is, s onnan széttekinteni. Gyenge minőségű portékát már­ sem­ lehet jó pénzért el­adni. Ha viszont jó a ter­mék, akkor jobban kell ke­reskedni vele. Nem baj az, ha egy termelőszövetkezetet, vagy állami gazdaságot egy kereskedő típusú szakember igazgat. Egy elgondolkodtató szám: az országban levő 1452 szö­vetkezet és társulás közül csak 13-nak van nagykeres­kedelmi „jogosítványa". Régen patinás kereskedő­­házak versenyeztek a piac­­ért. A legprímább áruk konkurráltak egymással. Ma­kón is volt hasonlóház egy­kor; lehet, hogy most egy hagymakereskedő-házra len­ne szükség? E­setleg export­­import joggal. Termelői ha­szonrészesedéssel. Új szelek­­újnak A megye szövetkezeti gaz­daságai azért kezdenek rá­jönni, hogy­­ összefogással ko­­moly pozíciót lehet szerezni a piacon. Amint a megyei Teszövnél elhangzott, ú­j sze­lek fújnak a társulások, vállalkozások portáján. A szövetségnél is kibővítik a termeléssel kapcsolatos ér­dekvédelmet és képviseletet a piaci érdekeltség patroná­­lásával. Ma már a különbö­ző konzervipari társulások megállapodnak a felvásárlá­si árban, és a végtermék utáni nyereség elosztásában döntenek arról is, hogy mi­lyen színtéren kell fejleszte­­ni a technikát, és a beruhá­zás hogyan terheli a feleket. A tsz-ek megismerkednek a vállalati fejlesztési­­ elképze­lésekkel, összehangolják azt a saját programjukkal. A szegedi konzervipar fő­leg a homokvidék fűszer­paprikájára, paradicsomidra hozott létre társulásokat, a baromfiipar húscsirkére, li­bára, pulykára, a Pankotai Állami Gazdaság húsm­arha­­termelő együttműködésre. Megerősödött a makói táj hagymaatermelőinek társulá­sa. A vállalkozások már ott tartanak, hogy közösen vise­lik a kísérletek költségeit is. A gabonaipar a partnereivel közösen hozza meg döntését a raktárkapacitás bővítésére. A termelésen túl, a keres­kedelem terén is jobban ki kell használni a gazdai ér­telmet, mert ez évben pél­dául 30 millió forinttal nö­vekedett megyénfekén­ az el­vonás a tsz-ek­ eset­ében, a módosított szabályozó rend­szer alkalmazásával. Jól kell tehát lavírozni minden olyan csatornán, ahonnét jövede­lem származik... TÓTH T. JÓZSEF Láttak már elefántot kor­csolyázni? Képzeljenek ma­guk elé egy munkagépet, amely útépítéshez marja ki a földet. A fagyott föld nem enged, a gép küszködik, új­ra és újra beleharap a ta­­­­lajba. És , egyszerre csak elindul, hiába van letalpal­va mindkét oldalon. Csú­szik , mint elefánt a jé­gen ... Kemény küzdelmet foly­tatnak a DÉLÉP i..‘-vízői Szegeden, az égi- felsővá­rosi lakóteher-'-n, de a kény­szerű fagyszabadság nem tarthat örökké. Délelőttre valamelyest felenged majd a talaj, s a kedvezőbbé­ váló időjárást, ki kell használni. — Ha nehezen is, de vég­re dolgozhatunk — mondja Kisteleki Pál betanított munkás. — A kényszerpihe­nő alatt ugyan 8 forintos órabért fizet nekem is a vállalat, de ez a háromheti keresetkiesés nagyon rossz­kor jött. Ráadásul otthon. Kisteleken sem találtam semmilyen munkát erre az időre, pedig három kisgyer­mekem miatt nagyon nagy szükség lett volna valami­lyen pótlásra. Ennek a fagy­szabadságnak senki sem örült. Harmati Gyula, a lakótelepi főmérnökség művezetője jó­val derűlátóbb.­­ A lakások befejező mun­káit nem befolyásolja any­­nyira az időjárás. A leg­több épületben már a végle­ges fűtés adja a meleget, dolgozott minden emberünk a nagy hidegben is. A töb­biek kényszerpihenője mi­att mi inkább rátettünk még egy lapáttal, így a saját tervünket sikerült egy kicsi­vel túlteljesíteni. — A Szegedi Nemzeti Színháznál sem okozott gon­dot a hideg, mivel inkább a belső munkákat hoztuk előbbre — tájékoztat Darvas Tamás építésvezető. — Mí­nusz ■ húszfokos kinti hideg­ben mi például bent, a né­zőtéren 20 fokban haranyoz­tunk. A fogadószint-építők és panelszerelők viszont pihen­tek egy hétig. Az emberek jelentős részét tudták fog­lalkoztatni a fagynak ki­ nem tett részlegeknél, egy részük pedig az épületek takarításában segédkezett. Most annál feszesebb a tempó, bár élénk mozgásu­kat a mínusz 4—5 fok is bizonyára befolyásolja. Hasonló, látvány fogad a 410 ágyas klinika alapozási munkálatainál is. A hatal­mas terület minden pontján élénk munka folyik. Jó ütemben halad a dugóalapo­zás, a vasszerelők pedig alig látszanak ki a rengeteg el­készített koszorú mögül. Itt már nagyüzem van, nyüzsög az egész terület. — Január 8—19-e között ,,megfagyott táj” volt ez a terep. A mínusz húsz fok mindannyiónkat meleg hely­re parancsolt — idézi föl a hideg napokat Pataki József. — Akinek még maradt a múlt évről szabadsága, ki­vette. A többiek viszont csak otthon­, órabérben re­ménykedhettek a jobb idő eljövetelében. — Mivel töltötte otthon az időt? — Én is fűkön­­ülve vár­tam a jó időt. Bár a ház körül mindig van mit csi­nálni, de a magamfajta em­ber csak a munkában érzi jól magát. Harmincöt éve vagyok a DÉLÉP-nél, s időim nagyrészét ács brigád­vezetőként dolgoztam le. Amióta a szívem miatt nem mehetek fel semmilyen magaslatra, a „földszinten” vagyok kitűző. De inkább csináltam volna ezt, mint otthon tétlenségben várjak. Ha maradna egy kicsit ilyen az idő — mutat az időköz­ben kisütött napra —, be tudnánk pótolni valameny­­n­yit a lemaradásunkból. Bár akkor meg egy darabig sár­tengerbe fullad majd' itt minden. Jöhetne már a jó idő! * Januárban a DÉLÉP mintegy ezer dolgozóját volt kénytelen hosszabb-rövidebb fagyszabadságra küldeni. A munkások fele a­­múlt évről megmaradt szabadságát vet­te ki, a többiek a kieső idő­re órabért kaptak. A válla­lat munkaerő-átcsoportosí­tással és munkaszervezéssel a többi fizikai dolgozóját, a nagy hideg ellenére is fog­lalkoztatni tudta. VASS ISTVÁN PÉNTEK, 1985. FEBRUÁR . Szegeden: Ülésezett a KISZ-bizottság Szegeden, az ifjúsági házban tartotta tegnap, csütörtök délután ülését a városi KISZ-bizottság. A testület megtár­gyalta és jóváhagyta a forradalmi ifjúsági napok intézke­dési tervét, valamint a bizottság első félévi munkaprog­ramját. Közmívelődési intézmények a ffimről, Qbári Tanácskozott II | Ul CfiiCSld I a menyei úttörőelnökség Amikor szóba kerül a gyereknevelés, természetes, hogy elsőként a család és az iskola szerepét hangsú­lyozzuk. De nem szabad megfeledkeznünk azokról a különböző közművelődési intézményekről sem, ame­lyek sokat tehetnek a gye­rekek fejlődéséért, az érde­kes gyerekkor megteremté­séért. A Magyar Úttörők Szövetségének Országos Ta­nácsa ezügyben így fogal­mazott: ..mindazok segítsé­gére számítunk, akik a szö­vetséggel együttműködve feladatuknak tekintik a gyerekek nevelését”. A megyei úttörőelnökség tegnapi, csütörtökön tartott ülésén azt vizsgálta, hogy szűkebb környezetünkben, a megye városaiban és közsé­geiben mennyire valósul meg a hétköznapokon ez az együttműködés. A közös munka formái változatosak — hangzott el a tanácskozá­son.­­ Az isklák ünnepé­lyeiket, szakköreiket,­­kiállí­tásaikat, a különböző elő­adásaikat sokszor tartják művelődési házakban. Emellett az ilyen intézmé­nyek szakkörei, tanfolyamai, klubjai számos lehetőséget biztosítanak a gyerekek ré­szére a szabad idő hasznos eltöltésére. A tehetséggondozásban is is komoly segítséget jelente­nek a művelődési intézmé­nyek. Kiemelésre érdemesek a képzőművészeti, a termé­szettudományokkal, a tech­nikával foglalkozó szakkö­rök. Emellett a gyerekek kedvelik az úgynevezett „kihelyezett” programokat, a rendhagyó órákat. És egy jó példa a mai szűkös anya­gi körülmények között: előfordult már olyan, hogy a művelődési ház és az is­kola közösen alakított ki audiovizuális termet. A ha­szon alighanem egyértel­mű ... A közművelődési intéz­mények és az úttörőcsapa­tok közötti együttműködés­ről szólva meg kell említe­nünk a könyvtárakat, a filmszínházakat, a színháza­kat, múzeumokat is. S emel­lett hasznos időtöltést kí­nálnak a TIT által szerve­zett tudománybaráti körök és szakkörök is. Az eddig felsoroltak azt mutatják, hogy az együtt­működés kedvező képet mu­tat. Persze, ahogy ez a teg­napi tanácskozáson is szóba került, új, változatosabb formák megtalálásával, a kevésbé eredményes rendez­vények elhagyásával még előrébb lehet, lépni. S ami még nagyon fontos: a jelen­legi munkamegosztás mellett még több intézmény, társa­dalmi szerve­zet segítségére lenne szükség. Aligha hihe­tő, hogy bárki elzárkózna. A megyei úttörőelnökség a tegnapi tanácskozással egyébként nem tartja befe­jezettnek a témát. Május­ban ugyanis művészeti ak­tíva összehívását tervezik, melyre a közművelődésben dolgozó szakembereket sze­retnék meghívni abban a reményben, hogy egy ilyen fórum újabb lendületet ad­hat az együttműködésnek. B. Z. Három szentesi kisszövetkezetről alumíniumból garázs - Új telephely Ruhaipari szakcsoport Szentesen az önálló ipari szövetkezetek közül már há­rom működik kisszövetke­zeti formában. Az elmúlt évi munkájuk eredményei­ről és az idei tervekről, el­képzelésekről adunk képet az alábbiakban. □ Az Asztalos és Vasipari Kisszövetkezet már a jól „bejáratott”­­ új központi telephelyen kezdte a mun­kát ez év januárjában. Is­meretes, hogy az átalakított és modernizált üzemközpon­­tot még az elmúlt évben adták át. Az elmúlt időszakban tíz szekrényelem-variációból négyféle összeállítást kínál­tak a kereskedelemben. Alfa, Béla, Etűd és Románc fantázianéven találkozhat­tak velük a vásárlók. A sima vonalú, furnérozott, poliészteres termékekből ta­valy több, mint nyolcezer szekrényelemet készítettek. Az összes termelési értékből harminckétmillió forinttal a bútoripari és tizenkétmillió­val a vasipari részleg része­sedett 1984-ben.­­A techni­kailag korszerűbb körülmé­nyek között tekintélyes mértékben növekedett a ter­melékenység, de a­­ kerese­tek is szépen emelkedtek. A bútorok iránt ebben az évben is változatlanul nagy a kereslet. A vasipari rész­leg kapacitásának teljes le­kötésére próbálkoznak ösz­­szeszerelhető, alumíniumból készült garázsok, valamint a hobbi-kertekben felállít­ható szerszámoskamrák gyártásával. A termelési fel­adatok teljesítése olyan szempontból is előtérben áll, hogy a szövetkezetnek hitel-visszafizetési kötele­zettségei is vannak. □ Az Építőipari Kisszövet­kezet az egyik legrégibb üzem a városban a maga nemében, hiszen 1952-ben alakult. Az elmúlt évtize­dekben egyetlen mérlegzáró közgyűlésen sem kellett veszteségről számot adni. Éltek a kisszövetkezeti le­hetőségekkel és ennek kere­tében rugalmasan alkalmaz­kodtak a megrendelők igé­nyeihez, és az átlagbérszint is növekedett. A kapacitás körülbelül egynegyedét a lakossági szolgáltatás köti le. Ide tar­toznak a festő, mázoló, üveges és asztalosmunkák és beszélhetünk a gé­pészeti részleg — víz-, gáz-, fűtés-, villanyszerelő szaktevékenység — műkö­déséről is. A hagyományos családi és társasház építé­sére, kivitelezésére — érde­keltségi hátrányok miatt — ma már nem nagyon töre­kednek, de tervezésre, szer­vezésre vállalkoznak a la­kosság részére. Jelenleg sokat foglalkoz­nak a végleges telephely kialakításával. Az elgondo­lások megvalósításához te­temes pénzösszegre lenne szükség, így a jelenlegi munkakörülmények felszá­molása és az átköltözési ter­vek valóra váltása eltart­hat még egy két évig. A már megvásárolt épület átalakí­tási, felújítási tervei készen állnak. Az évi termelési érték ál­talában harmincmillió forint körül mozog, ennek a nye­reségtartalma jobbára eléri a tizenöt százalékot. A szak­munkások mellett kevés a segédmunkás és ezért időn­ként a szakképzettek is rá­kényszerülnek a kisegítő munkák elvégzésére. A szövetkezetnek vissza­térő megrendelőik vannak, ez is igazolja azt, hogy meg­bíznak munkájukban. □ A Szabóipari Kisszövetke­zet ez év elejétől tevékeny­kedik az újonnan választott feltételek szerint. Az elmúlt időszakban zömmel export­ra készültek itt műszálas, illetve műbőr sportkabátok, anorákok, motorosdzsekik, nadrágok, sí- és téli sport­ruhák. Ebben az évben főleg szo­cialista exportra dolgoznak és van és lesz munkájuk bőven. A határidők mara­déktalan teljesítéséhez a már működő ruhaipari szak­csoport munkáját is igény­­be veszik. A szakcsoport tagjai általában a havi negyvenórás többletmunká­ra vállalkoznak. Sikerrel járt a bedolgozói rendszer megindítása is. A belkereskedelem részére munkaruházati cikkeket varrnak otthon a dolgozók. A lakosságot érintő mé­retes szabóságoknál csökke­nő a létszám és ez nagy gondot jelent. A saját ke­zelésű kiskereskedelmi bolt­juk­ forgalmát tavaly a két­szeresére növelték. A kínált választékkal hozzájárultak a vásárlók igényeinek ki­elégítéséhez. Az elmúlt időszakban mintegy negyvenmillió fo­rintos árbevételük volt és 1985-re negyvenötmilliót terveznek. A teljesítményen alapuló jövedelem növelése ebben az esztendőben is fo­lyamatos gyakorlat marad. A női ruhakészítő szakmá­ban szervezetten gondoskod­nak az utánpótlásról. Ezt a cél szolgálják a tanmű­helyek is. Tervezett beruházásaikat saját erejükből oldották meg. A régi és frissen vá­sárolt épületek felújításával és átalakításával az elkö­vetkező időszakban javulnak a termelési, raktározási fel­tételek is.­­ SZ. R. 3

Next