Csongrád Megyei Hírlap, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD * HEGYEI 43. ÉVFOLYAM, 102. SZÁM ÁRA: 2,20 FORINT 1986. MÁJUS 1- CSÜTÖRTÖK Vásárhelyi kiadás Új nemzedékek májusa A Líbiára lehullott amerikai bombák, nálunk Magyarországon is egyfajta utólagos „légiriadót” váltottak ki minden becsületes emberben. Ezek a bombák keményre kalapálták azt a képlékeny, szorongást, ami eddig csak kószált bennünk és amit eddig csak a televízió képernyője vetített elénk a világ távoli és forrongó sarkaiból. Már nagyon is „kontinensközeli” és a békét barbárul felszaggató akció volt a támadás, amelyet sok országban azóta állami terrorizmusnak titulálnak. Talán a fiatalabb generációk tagjainak fejében is átsuhant: „csak jófejű emberek lehettek a múlt században a tudományos szocializmus megalapítói, amikor a tőke világméretűi együttműködésének ellensúlyozására a proletariátus nemzetközi összefogását szorgalmazták!” Az amerikai bombázók angliai támaszpontokról szálltak fel és a NATO szövetségesek, más polgári kormányok haditechnikai, ideológiai segítsége és jóváhagyása kellett az erőszak eszkalációjához. Mindez történt Genf után, a nevadai robbantások folytatásaként és a tervezett szovjet—amerikai — azóta már lecsöngetett — külügyminiszteri találkozó előtt. És minősíthetjük a dolgot világméretű provokációnak is a munkások, a haladó néptömegek nemzetközi szolidaritása és nemzetközi ünnepe ellen, az eszmék harcát felcserélve a fegyverek bevetésével! Lehet ezek után a megszokottság rutinjával részt venni a május elsejei menetben? Hát veszített valamit időszerűségéből a szolidaritás, a nemzetközi öszszefogás, az elképzelt és megvalósított szocializmus béketeremtő és békeépítő sajátossága? A fák, virágok kipattanó rügyein és kiboruló szirmain kívül ilyen gondolatokat és érzéseket ébreszt a tavasz, a május sok pirosló zászlaja. Bármennyire is fontosak a nemzetközi körülmények, azért a mi történelmünket mi csináljuk. Mi vagyunk az elsőszámú „szerzői és szereplői” annak a történelmi tárgyú darabnak, amelynek a „címe” így hangzik: A fejlett szocialista társadalom kibontakoztatása. Vannak „belső ürügyeink” is arra, hogy lelkes nyugtalansággal ünnepeljünk, és ne csak „kipipálandó” közéleti és személyes eseménynek tekintsük május elsejét. A hivatalos jelentések már hírül adták, hogy a termelékenységben, a jövedelmezőségben, az áruink versenyképességében még jobb színvonalat kell elér, nünk, különben nem tudjuk megalapozni a hetedik ötéves terv sikeres indítását. Sőt, az idén még azt is kell pótolni, amit tavaly — objektív és szubjektív okok miatt — nem teljesítettünk. A tét nem kisebb, mint az életszínvonal, a gazdasági stabilitás, a nemzetközi felzárkózás! Egyszóval a jelenünk és a jövőnk. Lehet ezek tudatában például kiadós és italos névnapokat tartani a munkahelyen? Lehet-e amatőrként és alacsony színvonalon dolgozni és egyúttal profiként követelni a magasabb munkabért? Lehet-e lógni, piszmogni és lehet-e magáncélú elfoglaltságokkal eltölteni a törvényes munkaidőt? Most, május elsején nem ezt a munkát, nem, ezt a magatartást ünnepeljük, nem azokat, akik lerontják a munka erkölcsét és a munka értékét. Mi azt a munkát éltetjük és éljenezzük, amelyik világhírűvé és jövedelmezővé tette egyebek között a gyógyszeripart, az autóbuszgyártást, amelyik a nemzetközi élvonalba emelte a mezőgazdaságot, amelyik valós produktumokban fejeződik ki az anyagi és a szellemi alkotás legkülönbözőbb területein! Ez nem ünneprontás, hanem az ünnepi emelkedettség szembesítése köznapjaink gondjaival. Ez nem május fényeit tompítja, hanem a felelősséget erősíti, hogy május fényei még élesebben ragyogjanak. Azt se feledjük el, hogy a különböző generációk menetelnek a májusi lobogók alatt. Akiknek személyes élményük volt a munkáshatalom kivívása, a háború utáni újjáépítés, a földreform és az államosítás, azok természetszerűleg másként fogják fel az eseményeket, mint az utánunk következő generációk tagjai, akiknek mindez a történelem. Az 1957 utáni konszolidációs korszakban megint újabb nemzedékek hódítottak tért. Megint más volt a történelmi leckéjük, bár látványosabbnak tűnik a mostani, a „startnál gyülekező” generációknak megannyi feladatánál. Ez a „beat-nemzedék” amelyik a hatvanas években nem engedte levágatni a hosszú haját, most keresi az identitását és most próbál végleg besorolni a társadalom legaktívabb csapataiba. Kezdenek rájönni, hogy az egykori szembenállás a szülőkkel és a nevelőkkel vajmi kevés a mostani összetartáshoz és a viselkedési formákat sugalló slágerek és az ideológiai tartalmakat hordozó rock-zenekarok hallgatása ma már nem elegendő. Ennél sokkal több kell! Elkötelezettség, szakértelem, műveltség értéktudat, felkészültség. Történelmi megközelítésben az új generációk helyzete nem könnyebb és nem nehezebb a megelőzőeknél. De azt el kell ismerni, hogy a helyzetük teljesen más! Mert milyen örökséget kaptak, milyen stafétabottal kell nekik továbbfutni? Nekik kell végigmenni a reformok útján, ki kell fizetni a külföldi adósságot, meg kell vásárolni az otthon megteremtéséhez a 7—800 ezer forintos lakást, meg kell újítani, „fiatalítani" a KISZ-mozgalmat, vissza kell állítani a családi élet normáit és sorolhatnánk tovább, egészen a gazdasági növekedés problémájáig. Nekik kell megoldani a nemzet mai sorskérdéseit. Ebben nincsenek és nem is lesznek egyedül, de a derékhadot kitevő új generációk joggal mondják — és tőlük joggal el kell fogadni —, hogy „nemcsak beleszülettek a készbe”, amit az előző nemzedékek kiküzdöttek számukra. A szocializmus előnyei mellett és a távlatos eredményeket tudva mostanában növekedtek a megélhetés gondjai. A rendes munkaidőn túl plusz elfoglaltságot kell vállalni, mert ez a boldogulás egyik kényszere. A főmunkaidő még nem ér annyit, mint a géemka, és a lángossütőnek esetenként nagyobb a presztízse, mint a fiatal mérnöknek. Nem véletlen, hogy a KISZ eljövendő kongresszusa mindezeket a kérdéseket napirendre tűzi, a mozgalom politikai korszerűsítésével együtt. Generációk fogják egymás kezét jelképesen és a valóságban is. A számarányokat nézve ez a május az új nemzedékek májusa is, így ötvöződik egybe a régi rab májusok és a mostani szabad májusok minden hagyománya. A közös munkát, a közös lendületet hirdeti a nemzeti és a nemzetközi összefogás. Ez a május fejünk felett a zászlókat, szívünkben a hiteinket lobogtatja. SZABÓ RÓBERT Is jó munka elismerése Kitüntetési ünnepség a Parlamentben - Átadták az idei SZOT-díjakat - Újabb vállalati kollektívák vették át az MSZMP KB Kongresszusi Zászlóját - Kiváló szövetkezetek A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a termelőmunka területén kifejtett kimagasló tevékenységük elismeréseként élenjáró dolgozóknak a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, kollektíváknak pedig a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozott. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szerdán adta át a Parlament kupolatermében. Az ünnepségen jelen volt Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára. Losonczi Pál elismeréssel szólt azokról a szocialista brigádokról és a kimagasló egyéni teljesítményt nyújtó dolgozókról, akik példás munkájukkal kiérdemelték a magas elismerést. Mint mondotta, az eredmények közös ösztönzője a szocialista munkaverseny, amelynek fontos jellemzője, célja a többletteljesítmény, a minőséget óvó jobb munka, az ésszerű anyag- és energiatakarékosság, a költségek csökkentése, a műszaki, technológiai fejlődés gyorsítása, a munka- és üzemszervezési módszerek fejlesztése. A szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak nemcsak közvetlen gazdasági haszna jelentős, hanem mozgósító hatású a közéletben, s a személyiség formálásában is nagy a jelentősége — mondotta az Elnöki Tanács elnöke. Losonczi Pál ezután átnyújtotta a kitüntetéseket. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjét kapta: a 22. Számú Állami Építőipari Vállalat Kandó Kálmán villanyszerelő szocialista brigádja, a Budapesti Közlekedési Vállalat Kossuth Lajos gépkocsivezető szocialista brigádja; a Chemokomplex Vegyipari Gép- és Berendezés Export-Import Vállalat Örökzöld adminisztratív szocialista brigádja; a Gyulai Vízművek November 7. csatornamű-üzemeltető szocialista brigádja; a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat pécsi fonó- és szövőgyárának November 7. fonó-előkészítő szocialista brigádja; a Kunság Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat Május 1. raktáros szocialista brigádja; a Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (Tiszaföldvár) Május 1.MHSZ gépszerelő szocialista brigádja; a Magyar Néphadsereg Tápiószecsői 7215. sz. alakulatának Ságvári Endre lakatos szocialista brigádja; az Oroszlányi Szénbányák márkushegyi bányaüzemének 5. számú frontfejtési szocialista brigádja és az Ózdi Kohászati Üzemek rúd-, dróthengerműgyáregységének Jurij Gagarin hengerész szocialista brigádja. A Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést kapta meg az Alba-Regia Állami Építőipari Vállalat, a Kék Duna Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (Fájsz), a Mátraaljai Szénbányák és a Videoton Elektronikai Vállalat is. Ezeket a kitüntetéseket a vállalati ünnepségeken adták át. A Szocialista Munka Hőse kitüntetésben részesült: Csente Jenő, a Tatabányai Szénbányák vására, frontbrigádvezető; Kisák Györgyné, a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat fonó szakmunkása; Kokas József, a Győr-Sopron Megyei Talajerő-gazdálkodási Vállalat csatornamű-kezelője; Papp József, a Székkutasi Új Élet Tsz állattenyésztési brigádvezetője és Tulok Zoltán, a Pápai Húskombinát húsipari szakmunkása. * A SZOT Szállóban szerdán ünnepélyesen kiosztották az 1986. évi SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és a kulturális élet számos más vezető személyisége. Kósáné Kovács Magda, a SZOT titkára üdvözlő beszédében méltatta a kitüntetettek munkásságát, elkötelezett alkotásaikat, amelyek széles tömegeknek segítenek eligazodni a társadalmi kérdésekben, s utat mutatnak az emberi kapcsolatok kiteljesítéséhez. Ezután Gáspár Sándor átadta a SZOT-díjakat. SZOT-díjat kapott Ancsel Éva egyetemi tanár, Bán Róbert filmrendező, Bereményi Géza író, Boross Lajos népzenész, Dóri József népdalénekes, Ezüst György festőművész, a Falurádió című műsor alkotóközössége, Felkai Eszter színművész, Garas Dezső színművész, Jachinek Rudolf színművész, Lakatos Iván rendező-operatőr, Nolipa István Pál festőművész, Pálfai Gábor fotóriporter, Radványi Dezső szerkesztőségvezető, Sólyom Nagy Sándor operaénekes, Tamás Menyhért író, Tillai Aurél karnagy, Tőkei Ferenc filozófus, Vratni József művelődésiközpont-igazgató, valamint a Zsolnay Porcelángyár tervezőkollektívája. A díjak átadása után a SZOT elnöksége fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. Megyénk szakszervezeti aktivistái közül a mozgalmi munkában kiemelkedően tevékenykedőknek Budapesten központi ünnnepségeken adtak át kitüntetéseket. Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát kapták: Bak Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának tagja, Bardóczi Antal, a mindszenti pedagógus szakszervezeti bizottság titkára, Dénes János, a Defag vszb elnöke, Dobóczky Károlyné, az szinttitkára, Gyánti Ferenc, a me(Folytatás a 3. oldalon.) * Éljen május elseje!