Csongrád Megyei Hírlap, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

HELYI sajtónk évek óta visszhangos a hol bosszús, hol restellkedő megállapítá­soktól: Vásárhelyen elké­pesztően alacsony az opera­előadások és a filharmoni­kus koncertek látogatottsá­ga. (A legutóbbi, a Debussy —Ravel-est, amelyről már tudósítás sem jelent meg, alacsony nézőszámával föl­tette rá a koronát.) Nem is­meretlen zenetanításunk ez­zel összefüggő gondja sem: nagyon kevés nálunk a ze­netanulásban kitartó növen­dék, a végzők pedig, kevés kivétellel, nem válnak kon­certlátogatókká. Miért hozakodunk elő ev­vel most megint? Azért, mert a retorzió, ami évek óta a levegőben lógott, most bekövetkezett. Az Országos Filharmónia, érdeklődés hiá­nya miatt, megszünteti Vá­sárhelyen a filharmonikus hangversenyeket. Az illúziók, a remények, hogy majd csak „föltámad” egyszer a publikum, szerte­foszlottak. Tudomásul , kell vennünk a tényállást. Az okai többrétűek, a cikk ke­reteit meghaladná az elem­zésük, a tényen magán azon­ban az sem szépítene. A komoly zenei élet azért nem szűnik meg. A városi vegyes kar föllépései, a zeneiskola tanári hangversenyei, a vá­sárhelyi származású művé­szek vendégszereplései — nem kis mértékben a kiter­jedt személyes ismeretség okán — mindig látogatottak voltak, feltehetően azok is maradnak. Kisebb rendezvé­nyek, klub jelleggel, kama­ratermi körülmények között, másutt is sikerrel kecsegtet­nek — kellő propaganda ese­tén természetesen. Akit meg zenekari hangverseny érde­kel, az majd ezután beuta­zik Szegedre. Ez a része az ügynek, mondjuk, el lenne intézve, de azért egyet s mást nem ártana újra átgondolnunk a helyi zenei ügyekben, zenei művelődési szemléletünkben. Egy kiváló kertész barátom mondotta volt: „Ha gyü­mölcsöst akarsz telepíteni, ne az árjegyzék csalogató szí­nes képeiből válogass, ha­nem nézd meg, milyen faj­ták virulnak ezen a tájon, mely fák szeretik ezt a ta­lajt, és aszerint ültesd be a kertedet.” Milyen zenei kultúrák vi­rágzanak hát városunkban? Gondolatok zeneéletü­nkről,­­oktatásunkról Van-e egyetlen komoly ze­nei amatőr hangszeres cso­port, legalább egy kvartett vagy egy trió? Nincs. (A klasszikus zenét, mint egy utolsó végvár, a hűségesen összetartó és kitartó városi vegyes kar képviseli.) Ezzel szemben élnek, dolgoznak, népszerűek a citerazeneka­­rok, táncházzenekarok, dzsesszegyüttesek, a hagyo­mányos fúvószenekarok. Közkedvelt a Szabó Imre áldozatos fáradozásainak kö­szönhető cigányzenekarunk, de ők csak alkalmilag áll­nak össze, és jobbára a leg­idősebb korosztálynak mu­zsikálnak. Vajon a helyi ze­nei művelődés- és oktatás­­politikánk tudomásul veszi-e ezt a konstellációt, levonja-e belőle a tanulságot? A helyi zeneélet két ten­gelypontja közül az egyik — a Petőfi Sándor Művelő­dési Központ — igen. Ő ad Solti Károlyt, Soltész Rezsőt, Koncz Zsuzsát, Marica gróf­nőt, Kingbendet, Első emele­tet is, vagyis ami a közönsé­get érdekli. A látogatottsági mutatók őt igazolják. Az újvárosi ifjúsági citerásokat is a PMK üzemelteti. Pró­bálkozott, ugye, klasszikus zenével évekig, nem rajta múlt, hogy a várt eredmény elmaradt. Mi a helyzet a másik ten­gelyponton, az oktatás vo­nalán? A Liszt Ferenc Ének-Ze­nei Általános Iskola és a többi alsó fokú intézet ilyen irányú munkájának az elem­zése nem célja ennek az írásnak, de megemlítendők az énekkari mozgalom tisz­teletre méltó eredményei, és külön a Kiss Lajos és a Ságvári Endre iskola mun­kálkodása a hangszeres nép­zene terén. A gimnázium az énekórák számának draszti­kus csökkentése óta elvesz­tette a város zenei életében korábban játszott szerepét (bár, ha akar, ma is meg tud menteni, sikerre tud vinni városi rendezvényeket — lásd a Pilinszky-estet­). A többi középfokú iskoláról, miután azokban énekóra egyáltalán nincs, ebben a vonatkozásban nem beszél­hetünk, sajnos. Marad az Állami Zeneis­kola. Hivatása — lehetősége is megvan rá —, hogy a vá­ros zenei életét alapozza, táplálja, ízlést formáljon. Legjobb tudása szerint igyek­szik ezt a feladatát ellátni. Mindazonáltal — összevetve a PMNK-val — munkaterve nem veszi olyan mértékben figyelembe a város zenei igényeit, az idők változását. Ezért, hogy az oktatás és a város, azaz a felnőtt ama­tőr mozgalmak, a publikum közötti összhang meglegyen, be kellene vezetni a citera, a tangóharmonika, a Saxo­fon, a dzsesszgitár — általá­ban a népzene és a dzsessz — oktatását, akár tansza­kok, akár önálló munkakö­zösségek formájában. Ily módon több gyermeket to­vább meg lehetne tartani a zenetanulásban, a zene mű­velésében, és egyúttal na­gyobb közöséget és utánpót­lást lehetne nyújtani az ön­tevékeny csoportoknak. A hagyományos tanszakok egy részét, további duzzasztás helyett, inkább szűkíteni kellene. Egyébként a köny­­nyű zene tanításának a be­vezetése önmagában is el­végezné ezt a szelekciót! VÉGEZETÜL szükségesnek tartom leszögezni, hogy ma­gam a klasszikus zene elkö­telezett híve vagyok, nyil­ván nem az ellen fordulok. Ám a közművelődésben és -oktatásban eltöltött több évtizedes tapasztalat, a rea­litások ismerete arra kész­tet, hogy a zeneiskola kor­szakváltásának küszöbén, el­vi fölvetés szintjén, zeneok­tatásunk irányainak és bel­ső arányainak időszerű mó­dosítására figyelmeztessek. FELLETÁR BÉLA 4 Minikörkép a városból Megművelésre vár 3 ezer 500 kiskert A kellemes, tavaszi idő beálltával mint a méhek, úgy „kirajzottak” a hob­bikertekbe, hétvégi telkekre a kiskert­gazdák, s szorgos tenniakarással láttak a természetindító munkák előkészítésé­hez. Előkerültek a szerszámoskamrákból a talaj­munkáló eszközök, amelyeket szükség szerint pótolhattak is a szaküz­letekből, hiszen — a felmérés szerint — zömében jól ellátottak a boltok. Emel­lett ugyanígy kaphatók a különféle ve­tőmagvak, növényvédő szerek, műtrá­gyák és a lemosópermetezéshez szükséges szerek is. Mindezeknek alkalmazása és a soros munkák elvégzése összesen 3 ezer 500 vásárhelyi kiskertben esedékes most tavasszal. Lakáskarbantartó szolgálat Évek óta segíti a vásárhelyi lakossá­got tájékoztatásával a Kiosz helyi alap­szervezete mellett működő lakáskarban­tartó szolgálat. A Zrínyi utcai Mesterek házában kialakított kis iroda — Patócs József vezetésével — felvilágosítást ad bizonyos javítószolgáltatást végző szak­emberek hollétéről. A tavaszi időszak­ban — különös tekintettel a lakásfelújí­tások, -karbantartások idejére — ismét többen veszik, vehetik igénybe szolgál­tatását. Havi vásár A hagyományos és mindig nagy ér­deklődésre számot tartó havi vásárt áp­rilis 3-án, pénteken tartják Vásárhe­lyen. A tavaszi — tehát minden bizony­nyal az eddiginél is nagyobb felhozata­lú — állat- és kirakodóvásárt a Tanács­­köztársaság téri piacon és a Serház té­ren látogathatják az érdeklődők. Új szolgáltatás A lakásgazdálkodás segítése érdeké­ben a Székkutas és Vidéke Takarékszö­vetkezet ingatlanok forgalmazását kezdte meg a Szeremlei utca 5. szám alatti iro­dájában. Ingatlanokat vásárolnak, visz­­szavásárolnak és eladnak. A vásárlá­sokhoz hitelt is nyújtanak. Horgászok figyelmébe Beköszöntött a tavasz, egyre többen lá­togatják a Vásárhely környéki horgász­vizeket. A Hódmezővásárhelyi Dolgozók Horgászegyesülete segítséget kíván nyúj­tani tagjainak azzal is, hogy március 30-ától kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken is nyitva tartja irodáját, dél­után, 2-től 5 óráig. (i. e.) Ingatlanközvetítők országos tanácskozása­­­i—------------------------------------------------------------------------------------------­Szakmai napok Szolnokon Szolnokon tartotta soros ülését az ingatlankezelő vál­lalatok ingatlanközvetítési szakbizottsága. Az első na­pon az alkalmazandó jog­szabályok végrehajtásával kapcsolatos észrevételeikre kaptak választ a kérdést feltevők. A problémákból is kiszűrhető, hogy a vonatko­zó joganyag minden szem­pontból egységes szemlélet és gyakorlat kialakítását jelen­leg nem teszi lehetővé. Nyil­vánvalónak látszik viszont, hogy a megyei hatáskörrel szervezett ingatlanközvetítő apparátusok nagyobb élet­­képességgel rendelkeznek, mint a gyakorlatilag csupán városi hatáskörűek. Megfi­gyelhető, hogy a jó haté­konyság mellett kiegyensú­lyozottabb és lényegesen szé­lesebb körű a munkájuk, mint kisebb társaiké. Megállapították a résztve­vők azt is, hogy a helyi mű­ködésre kiható egyedi prob­lémák mellett az ingatlan­­közvetítés nem tudja erede­tileg célzott feladatait kielé­gítően megvalósítani. A fel­vetett gondok között szere­pelt a tanácsi ingatlanköz­vetítő szervezetek úgyneve­zett szervezett lakáscserék lebonyolításában való köz­reműködésének hátrányos és esélyegyenlőtlenségekre ve­zető központi szabályozása is. Hangsúlyozták ugyanak­kor a résztvevők, hogy az­ ingatlanközvetítés szerepét csak egységes rendszerű szol­gáltatás révén képes betöl­teni. Szükséges, hogy az ügyfe­lek tájékoztatása teljes kö­rű, küldözgetésük pedig csak minimális (egyben kizárólag a feltétlenül szükséges mér­tékű) legyen. Ehhez viszont a teljes körű eljárási képes­ség mellett (lakásügyi fel­adatok, lakáscserék, adásvé­telek, telekforgalmazás, épí­tési-tervezési szolgáltatás stb.) az ebből eredő teljes körű informáltság rendelke­zésre állása is feltétlenül kí­vánatos. Ma az ingatlanközvetítő szervezetek többsége még nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Ennek hatása a lakásmobilitás le­hetségesnél alacsonyabb mértékében, a saját erős építkezések számának nem elégséges alakulásában és a szabad piacon jelentkező ár­felhajtó üzletelések meglété­ben tapasztalható a legin­kább. Ott, ahol kellő támogatást e szervezetek pénzben és jogkörben nem kapnak a felsőbb szervektől, illetve saját vállalatuktól, nem tud­nak a fokozott elvárásoknak megfelelni. Megállapítható, hogy a lakosság igénye fizetőképes­ségének évről évre történő romlása ellenére is nagyon magas e szolgáltatás iránt." Amennyiben a lakásgazdál­kodás területén előrelépést óhajtunk elérni — szögezték le —, meg kell teremteni azokat, a feltételeket, ame­lyek által szélesebb körben és intenzívebben részt tud­nak vállalni a lakásgondok megoldásából ezek a szer­vezetek. Több más mellett vetődött fel, hogy a szervezett lakás­cserék végzéséből való he­lyenkénti kirekedésük — mobilizálható pénzeszközök hiányában — milyen kiha­tással van a lakásgazdálko­dás folyamatosságára, a za­vartalan és folyamatszerű információáramlásra. Ez utóbbi nélkül ugyanis nem képzelhető el megfelelő ha­tékonyság ezen a területen. A felvetett problémákra ad­ható válasz részben várat még magára, ugyanakkor tisztán látszik, hogy ott a legalacsonyabb az ingatlan­­közvetítés hatékonysága, ahol a lakásügyi feladatokat (tanácsi lakásgazdálkodás, szabadforgalmi közvetítés, személyi tulajdonú lakások szervezett cseréje, tanácsi bérlakások cseréje, telekgaz­dálkodás stb.) a leginkább elkülönítve, részletekben va­lósítják meg egy-egy telepü­lésen belül a különféle szer­vezetek. A második napon az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium adott tájékoz­tatást a lakásgazdálkodás gyakorlatáról, lehetőségeiről és elvárásrendszeréről. A résztvevők több kérdésben kértek és vártak állásfogla­lást, munkájuk színvonalá­nak javíthatósága érdeké­ben. A lakásgazdálkodás és in­gatlanközvetítés rendszeré­nek korszerűsítése napiren­den szerepel e pillanatban is, egyebek mellett a szak­bizottság tagjainak felveté­sére is tekintettel. A korsze­rűsített szabályozástól, illet­ve a módosításoktól e tevé­kenység minőségének javítá­sa, színvonalának és haté­konyságának emelése is bi­zonyára elvárható. HAMPEL TAMÁS irodavezető Iíz eszperantó a mezőgazdasági egyetemeken és főiskolákon Nem kell különleges beru­házás ahhoz a nyelvoktatási tervhez, amelyet a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium szakoktatási és kutatási főosztálya szövöget. A főosztály mindent elkövet a hallgatók nyelvismeretének a bővítésére, ezért megvizs­gált minden, a múltban be­vált, és a jelenben hasznosít­ható tényezőt, különös fi­gyelemmel arra, hogy az idegenforgalom már meg­kezdte a külföldiek üdülteté­sét a falvak és tanyák vilá­gában. Tekintettel azonban arra, hogy a mezőgazdasági dolgozóknak van a legkeve­sebb ideje és alkalma ide­gen nyelvek elsajátítására, tehát a legkönnyebben ta­nulható, a világnyelvek köz­ismert szavaiból szerkesztett eszperantó nyelvet is alkal­mazza a nyelvi kultúra meg­teremtésénél. Az eszperantót a múlt rendszer egyszerű munkássága három hónapos nyelvtanfolyamokon sajátí­totta el, és utána tömegesen leveleztek a szovjet és a Nyugat baloldali munkásai­val. Részben azért, hogy szö­vetségeseket szerezzenek, részben pedig azért, hogy munkát találjanak, lévén ab­ban az időben munkanélkü­liség Magyarországon. A rendőrség azonban feloszlat­ta ezeket a rendszernek nem tetsző szervezeteket. Az eszperantó legalább tízszer könnyebb, mint bár­mely más nyelv, mivel a magyar nyelvben is haszná­latos több ezer idegen szó nagy része azonos az eszpe­rantó szavak jelentésével, mint: affektálni, agronómus, alkohol, atom, autóbusz, benzin, beton, brigád, deko­rálni, disztingválni, doktor, egál, export, fabrikálni, for­málni, hibrid, import, infor­málni, invitálni, izolálni, kalkulálni, kolhoz, kompli­kálni, koncentrálni, konkrét, lift, logikus, mikrofon, per­fekt, precíz, pumpálni, szimpla, traktor, vibrálni és még sok ezer ilyen szó. És mivel ezek a közismert nemzetközi szavak minden világnyelven megtalálhatók, ennélfogva, az eszperantó nyelv tudása megkönnyíti a világnyelvek tanulását is, ha még az eszperantón kívül szükség lenne más nyelv tudására is. Csak annyit még az eszperantó nyelv hasznosságáról, hogy a világ eszperantistái nyilvántartás­ban szerepelnek, tehát a ma­gyar eszperantisták minden nehézség nélkül megtalálják a keresett egyént, név és foglalkozás szerint. Az esz­perantó mozgalom ma már annyira fejlett, hogy az esz­­perantisták két hétig terjedő időre ingyen szállást adnak egyénnek, házaspárnak, sőt levelezés esetében nagyobb családnak is. Ezek a címek szintén kimutatásban szere­pelnek. Ez a szálláslehetőség különösen fontos és nagy se­gítség a tanulóifjúságnak. Nyelvi szempontból azért fontos az eszperantó a tö­meg számára, mivel a Nép­­szabadság 1986. évi október hó 4-i számában megjelent „Idegen nyelvek — ismerős problémák’’ cím alatt közölt tanulmány szerint valamely nyelv kommunikációképes elsajátításához 750-1000 tan­óra szükséges. Azonban a je­len iskolai oktatás csak 350 nyelvi órát tesz lehetővé, ami eleve kizárja a megfele­lő nyelvtudást. Az eszperan­tó azonban, könnyűségénél fogva, a jelenlegi lehetősé­gek mellett is teljesen elsa­játítható. Mivel az eszperantó nyel­vet értő egyén több ezer szót megért, az angol, francia, görög, latin, német olasz, orosz, portugál, román­­ és spanyol nép nyelvéből, tehát tíz nyelv több ezer szavát egy életen át megőrzi emlé­kezetében, és ha e tíz nyelv valamelyikét szándékozik megtanulni, úgy az esetben több ezer ismert szó birto­kában fog az új nyelv tanu­lásához. Ellenben az, aki más nyelvet tanult, mivel nem tanulta meg beszédszin­­tig az iskola után hamarosan elfelejti a meg sem tanult nyelvet. És azt se feledjük el, hogy az eszperantó nyelvet nem kell külföldön gyakorolni, míg más nyelvet jobbára igen. És ez a gyakorlási kényszer megakadályozza nagyobb tömeg egy időben való nyelvi képzését. KORSÓS LAJOS Április az Aranyházban és az ÖNO-ban Április 2-án, csütörtökön délután 4 órakor a látássé­rültek részére Áprilisi egy­veleg címen szórakoztató műsor lesz. Április 3-án, pénteken dél­után 5 órakor a hallássérül­tek vezetőségválasztó tag­gyűlést tartanak, a többi pénteken és kedden minden héten szájról olvasó és jelölé­­si gyakorlást, valamint kul­­turál­is előadást tartanak fél 6 órai kezdettel. A mozgáskorlátozottak ré­szére 6-án, hétfőn 4 órakor (a legutóbbi híradással el­lentétben nem 5-kor) költé­szet napi irodalmi műsor lesz. Ezek a rendezvények az Arany János utca 8. szám alatti közös székházban lesz­nek. A József Attila utca 38. szám alatti öregek napközi otthonában (idősek klubjá­ban) ismét megtartják a ha­vi nyitott klubdélutánokat, de az eddigi gyakorlattól el­térően nem minden hónap­ban a második csütörtökön, hanem az első szerdán, így április 1-jén, szerdán dél­után 3 órakor Cseri Katalin körzeti orvos tart előadást az időskor egészségügyi kér­déseiről. Erre az előadásra szívesen látják az érdeklő­dő nem­ napközis időskorúa­kat is. Minden rendezvényre díjtalan a belépés. Április 20-án, húsvéthét­főn az Aranyház zárva lesz. HÉTFŐ, 1987. MÁRCIUS 30.

Next